Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-17 / 294. szám
Néhány évvel ezelőtt, pontosan 1969-ben Zagyvaszántón felmerült a község vezetőiben a gondolat, hogy valami ipari üzemet kellene letelepíttetni a községbe. Nem valami isteni szikra pattant ki valakinek az agyából, hanem ettől sokkal prózaibb, hétköznapibb ok formálta meg az ötletet Nem is sokat kellétt keresgélniük. hamarosan rátaláltak a fővárosi illetékességű Meteor Ipari Szövetkezetre, amely kötélnek állt... így kezdődött. De mi haszna lett Zagyva- szántónak abból, hogy „ipart” kapott? ★ — Tudtuk, hogy a községünkben több olyan asszony vap, aki szívesen vállalna znünkát üzemben, ha nem kellene utazgatnia a munkahelyre — halljuk Tiszóczi Istvántól, a községi tanács vb-titkárától. — Lehet, hogy nálunk akad néhány „furcsa” férfi, aki nem venné jó néven, ha a felesége máshová járna dolgozni. De az asszonyok is ilyenek. Gondolom, ebben nem is csak a zagyva- szántóiak a kivételek. — Ez eléggé fontos körülmény, de más oka nem volt annak, hogy ipari üzemet kerestek? — Ott kezdődött minden, hogy a régi iskolánkat nem akartuk már felújítani, hanem arra gondoltunk, ha értékesíteni tudnánk, akkor ebből az összegből és a saját összespórolt pénzünkből már kitelne egy új iskolára is. Szerencsére nem sokat kellett kilincselnünk, volt olyan ismerős, aki összehozott bennünket a Meteorral. — Van-e valami olyan következménye is ennek az ipari üzemnek, amely az ott dolgozók gondolkodásmódjában eredményezett változást? — Akár személyes példákat is említhetnék, de ezt hagyjuk, nehogy bárki félreértse. Általánosságban azt állapíthatjuk meg, hogy az üzemben dolgozó asszonyok, nők a rövid néhány év alatt is sokat fejlődtek. Rátaláltak a közösségre, ennek a tagjai lettek, beilleszkedtek, és egymást is formálják, alakítják. Más a véleményük nemcsak az őket körülvevő kisebb térről, hanem a világról is. ★ A Meteor Ipari Szövetkezet zagyvaszántói, I-es üzemegységében a létszám pillanatnyilag 70 fő. De ez a következő évben megnő további 10— 15-tel. A termelési érték-tervük az idén 18 milliót tett ki, amit várhatóan túlteljesítenek hárommillióval. Jövőre a tervük valószínűleg 23 millió lesz. Csak egy-két szakmunkás dolgozik itt, akik máshonnan jöttek és ők tulajdonképpen a gépek körül bábáskodnak. A nők: a lányok és asszonyok betanított munkások. Ügy képezték ki őket az itteni tevékenységre, hogy mindenki megismerje mindegyik munkahely feladatait, azt el tudja látni is megfelelő módon. Hiszen, ha valaki. hiányzik, egymást helyettesíteni tudniuk kell. A havi átlag jövedelem most 1900—2000 forint. A várható nyereségrészesedés összege megfelel 40—45 napi keresetnek. » Ennyit a zagyvaszántóiak Ipari létesítményéről. Az adatok bizonyára alkalmasak arra hogy általánosságban tájékozhassanak bennünket néhány jellemző dologról. ★ — Tulajdonképpen azelőtt a háztartást vezettem, és csak a kampányok idejére mentem dolgozni a konzervgyárba vagy a cukorgyárba _ — mondia Kovács Endréné. — A férjem a selypi cementgyár dolgozója. Van egy 12 éves kislányunk. Én a Martos Flóra szocialista brigádnak ■/agyők a vezetője. A brigád létszáma hét fő. Inkább idősebb asszonyokból áll a brigád. akik azonban minden megmozdulásban részt vesznek. \ társad-dmi munkára sem kell biztatni őket. — Miért vállalt itt munkát* — Hogy mondjam? A esa- üAdmuiir inniwiiiig vannak térIpar a községben vei. Ha ahhoz az én fizetésem is segíthet, az csak jó. De nem csupán az anyagiak vittek engem az elhatározásra. Itt másabb. mint otthon. Itt együtt vagyunk, dolgozunk, termelünk, beszélgetünk, ha leáll a munka ebéd időben. Szóval: másabb ez az élet. Már nem mennék visz- sza a tűzhely mellé. — Hogyan teljesítik a kulturális vállalásaikat a brigádban? — A könyvolvasás az megy, a társadalmi munkát is mindenki elvégzi. Rendszeresen részt veszünk a munkásakadémia előadásain. Ha volna valami szakmunkásképzés itt, azt is örömmel vennénk. Én például nagyon szeretnék középiskolát végezni. Azt nem hiszem, hogy a negyven éven felüli tagjai a brigádnak beiratkoznának valamilyen iskolába. A tv-t is nézzük, most például az öröklésre vonatkozó adásokat, és meg is beszéljük ezt itt az üzemben. Vitatkozunk, olyan dolgokról is, amikhez a háztartásban nem lett volna alkalmunk. Persze, a házi munka otthon, ma is főként asszony! tennivaló. Keresztmetszet miniatűrben, azt is mondhatnánk. Súlyos témák kerültek egymás mellé, de nagyon érdemes a hevenyészett „felmérés” adataira odafigyelni. A társadalmi fejlődés útjának egy szakasza rajzolódik ki a friss képből. ★ Egyebet is megtudtunk a zagyvaszántói I-es üzemegységről Illés , Antalnak, az üzemvezetőnek a segítségévek A KISZ-nek tizenöten tagjai. Ha nem is végeznek kiemelkedő munkát, de tisztességgel ellátják a feladataikat mozgalmi vonatkozásban is. Ennek az ifjúsági szervezetnek nagy a jelentősége a község minden fiataljának szempontjából. Az ősszel az őt szocialista brigád rendszeresen járt a mezőgazdasági munkákat segíteni. Az első brigádok 1970-ben alakultak, ma már arany-koszorús minősítéssel büszkélkedhetnek. Volna hét olyan személy, akiknek az általános iskola elvégzése lenne a legfontosabb, és egy analfabéta is tartozik a létszámukba. Ha a helyi tantestület vállalkozna rá, szívesen szerveznének az üzemben kihelyezett tanulócsoportot. A szociális létesítményekből a szükséges módon él vannak látva. A munkavédelmi és-közegészségügyi előírásokat szigorúan számon kérik tőlük az illetékes szervek. Itt tehát nem lehet arra számítani, hogy „jól van ez úgy, ahogy van”. Azt a bizonyos .,kóceráj”-szemléletet messze űzik a hatóságok. Ha sor kerül a fejlesztésre, ezen a területen is további lépéseket tesznek majd. ★ A zagyvaszántói üzemegységben olyan végszerelés folyik, aminek eredményeként keresett cikkek, például előszobafogasok, akasztók készülnek el. Legfőbb alapanyaguk az alumínium öntvény. Import anyagokkal nem dolgoznak. A takarékosság náluk is fő követelmény, ez a felajánlásaikban is megfelelő helyet kapott. Egyszóval: minden olyan itt is, mint valami „igazi” nagy üzemben. Persze, szerényebb keretek között. De a legfőbb, hogy alkalmat teremtettek eddig nem foglalkoztatott személyeknek ahhoz, hogy , üzemi közösségbe kerüljenek, itt egymást formálják, ha úgy teiszik: neveljék. Nem becsüljük le az anyagi vonatkozásokat sem, de mégis többre tartjuk ezt az „emberi” oldalát ennek a zagyvaszántói kis üzemegységnek. fia. RSotaás Fetnssa® forgalmának tízszeresét —* 600 ezer forintot — könyvelhették el! Háromszorosa volt a tavalyinak a Cleopatra lllat- szerbolt ezüstvasárnapi forgalma. A vásárlók — akik főként karácsonyi fadíszeket, Fabulon-ajándékdobozo- kat, kölnis-szappanos készleteket tettek az önkiszolgáló kosarukba — több mint 14 ezer forintot hagytak az üzlet kasszájában. Vevőcsábításról azonban szó sincs: nem volt ugyanis olyan üzlet a megyében, ahol ne billent volna félre — méghozzá jócskán — a pult két oldalát jelző „mérleg”, terrfiésze- tesen a vásárlók javára. S ha már az ezüstvasárnapról esik szó: milyen volt az ezüstvásár az idén? Mint az Óra- és Ekszerkereskedelmi Vállalat boltjában megtudtuk, nemcsak a nemesfémekből készült ékszereket keresték a vásárlók, hanem a különféle ajándéktárgyakat, bizsudolgokat, órákat, praktikus lakásdíszítő tárgyakat is. Ezt a forgalom is bizonyítja, amely vasárnap 50—60 ezer forint között mozgott. De ne feledjük, a neheze — az aranyvasárnap — még hátra van... Ezüstvasárnap- a p Icát oldalán — Melyiket válasszuk? — hangzik a nagy kérdés ilyen- kor, karácsony táján. (Foto: Pus kás Anikó és Szabó Sándor) Nehéz lenne felmérni, hogy hányféle árucikket keresnek és vásárolnak az emberek karácsony előtt... Mindenki izgatott. A vásárló azért, mert szeretné megvenni azt, amit elképzelt a díszes fa alá, a kereskedő pedig azért, mert a kért cikk már elfogyott, vagy nem is volt — és ezt valahogy meg kell mondani a Kedves Vevőnek. Hogy az idén mi a helyzet a pult két oldalán? Nos, nehéz felmérni, hogy hányféle árucikket kerestek az emberek például az ezüstvasárnapon. .. Budapesten és a nagyobb vidéki városokban, tehát országszerte az elmúlt évek legnagyobb ezüstvasárnapi forgalmát bonyolították le az üzletek és az áruházak. Az ország legnagyobb Centrum Áruházában — a Corvinban — a becslések szerint 40—45 ezer ember fordult meg. Heves megyében a legnagyobb forgalmat az egri Centrum Áruház bonyolította le. Itt a játékok, a gyermekruházati cikkek iránt érdeklődtek a legtöbben. Nagy volt a forgalom a felnőtt ruházati cikkeket árusító osztályokon is, de a műszaki és az egyéb osztályokon dolgozó kereskedők sem panaszkodhattak. A vásárlási hullám őket is el-elfedte... Igazi Centrum-nap volt ez a vasárnap: reggel 9-től délután 1 óráig a ráei á'-uház Szigethy András A dráguié wiíágárak nyemában (IV.) Bekövetkezhet-e a katasztrófa? Egy ENSZ-jelemtés, amelyet a közelmúltban hoztak nyilvánosságra, arról számol be, hogy a harmadik világ 34 országában több mint ötszázmillió ember éhezik, köztük mintegy kétszáz- millió gyermek szenved a rosszul tápláltság okozta betegségektől. Norman Bor- laug Nobel-díjas biológus hívta fel a közvélemény figyelmét arra, hogy Indiában az idén ötmillió tonnával kevesebb búm termett, mert az ország nem tudta megvásárolni a pótolhatatlan műtrágyát mezőgazdasága szamára. Egy tonna műtrágya ára ugyanis egy esztendő alatt 170 dollárról ötszázra emelkedett. A szegény országok nem tudták ezt az összeget megfizetni — és még szegényebbek lettek. Egy nem túl optimista nemzetközi becslés szerint tíz év múlva a gyengén fejlett államokban 700 millióra emelkedik az éhezők száma. (Mellesleg megjegyezzük, hogy a Közös Piac államaiban 200 ezer tonna eladatlan húshegy halmozódott fel 1974-re.) De nehogy azt gondoljuk, hogy‘csak a harmadik világ küzd élelemhiánnyal és ennek következtében a növekvő élelmiszerárakkal. Az USA-ban ebben az esztendőben több mint 15 száza lókkal emelkedtek az élei mlszerárak. a Researc Bul letin közlése szerint 197? májusa és 1974. májusa között Kanadában a tej. sajt, cukor. csőtészta, kenyér, margarin, tojás és bab ára 42,8 százalékkal emelkedettéi feszültség a világ élelmiszer-gazdaságában 1972ben éleződött ki, amikor 20 év óta első ízben a világ búzatermése visszaesett, méghozzá nem csekély meny- ny is éggel: 33 millió tonnával. A helyzet súlyosságát fokozta, hogy az USA az előző esztendőben úgy döntött, nem érdemes tovább raktáron tartani a meglevő gabonakészletet, erőteljesen visszaszorította a hazai termelést. Egy év múlva beütött a gabonabomba. Mindenki búzát akart vásárolni az egész világon. Míg 1972- ben 52 millió tonnát tpttek ki a nemzetközi búzavásárlások, addig 1973-ban már 68 millió tonnát vettek meg különböző piacokon. Vásároltak volna többet is, de nem volt. Kényszerből felvásárolták a takarmánygabonát is, 10 millió tonnával többet, mint egy évvel ezelőtt. Növekedett a kereslet, növekedtek az árak. Tovább folytatódott a folyamat, amit az olajmilliárdok malmai elindítottak. A gondokat tetézte, hogy a szójabab- és kukoricatermes mintegy 18 százalékkal lett kevesebb a vártnál. Kiürültek a gabonasilók, méregdrágán árulják a takarmányt, és ami a harmadik világ legégetőbb gondja, gyakorlatilag kimerültek a raktáron levő raktárkészletek. Ezek után lehet-e csodálkozni, ha minden mező- gazdasági termék ára jelentősen megnövekedett? A nagy kérdés íz, hogy átmeneti jelenségről van-e szó csupán. A világ jelenlegi élelmi- szar-termelés: rendszerét — a technológiát és technikát — az 1940-es évek után fejlesztették ki. Az időjárás az 1960-as .évek végéig meglehetősen kedvezett a kialakított termelési rendszernek. James D. McQuigg az Economic Impact hasábjain meghökkentő és egyben nagyon megszívlelendő jelenségre hívja fel a figyelmet. Történetesen arra, hogy a modern technológia és a kedvező időjárás kölcsönhatása eredményeképpen a történelem során eddig példa nélkül álló termésnövekedés következett be az élelmiszer-gazdaságban. Ügy tűnik azonban, olyan időszakba jutottunk, amikor az időjárás kevésbé válik kedvezővé a jelenlegi élelmiszer- gazdasági termelés számára. Növekszik a jégtakaró Kanada egyes részein. A trópusi területeken rendszeresen nem érkeznek meg a monszunesők. Minden jel arra vall, hogy hűvösebb éghajlat kialakulása felé haladunk. „Az időjárásra érzékeny rendszerek megszervezése és üzemeltetése — ilyen a világ gabonatermelése is — abból a föltevésből többé nem indulhat ki, hogy a jövőben az éghajlat pontosan ugyanolyan lesz, mint amilyen eddig volt. Ez egyenlő volna azzal, hogy vendégül hívjuk a katasztrófát’’ — írja McQuigg és alighanem igaza van. Ezt a figyelmeztetést nem lehet nem komolyan venni. Feltétlenül számolni kell az említett veszéllyel. A jelenlegi helyzet azonban másra is figyelmeztet, Nem lehet tovább olyan világelosztási rendszert érvényben tartani, amely azt segíti elő, hogy földünket a jóllakottak es az éhezők táborára ossza ketté. Ez olyan potenciális veszélyt rejt magában, amely a legsúlyosabb következményekkel járhat. A fejlett országoknak be kell látni, hogy a harmadik világnak nyújtandó segítség nem jótékonykodás,’ hanem a legjobb befektetés az infláció ellen a világgazdaság egészséges fejlődése érdekében. Ha tovább folytatódik az a folyamat, amelyet a FAO szakértői csoportja terjesztett a római világkonferencia elé, rámutatva arra, hogy az utóbbi esztendőkben megerősödött az a tendencia, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek, akkor bekövetkezik a tényleges katasztrófa. A szegény országok nem tudják megvásárolni a fenntartásukhoz és bővülő fogyasztásukhoz szükséges alapanyagokat, de nem tudják megvásárolni a késztermékeket sem. A harmadik világ jelenlegi szaporodási ütemét figyelembe véve 1935-ben 85 millió tonna gabonát kellene a fejlődő országoknak importálniuk és ez is a szükséglet tíz százalékot fedezné csupán. Tulajdonképpen tehát választási lehetőség sincs. Egyetlen járható út kínálkozik a világ számára, olyan gazdaggá termi a fejlődő országokat, hogy azok megkezdhessék a felzárkózást az úgynevezett indusztrális társadalmakhoz. hogy mintegy új partnerként, vásárlóként és eladóként bekapcsolódva a világgazdaságba, megszüntessék a jelenlegi borotvaélen való táncolást. Mert ha világméretű összefüggéseiben, józanul és előrelátóan vizsgáljuk meg a dolgot, a jelenlegi gazdasági helyzet, amely ben safig snüjdig —ha nem is meghatározó, de — nagyon fontos súllyal esik latba a tőkés világgazdaság — a borotva nagyon jól kifent élén végzi akrobatamu- tatványait. Napjainkban lehetünk tanúi annak a folyamatnak, amikor egymást követik az újabbnál újabb gazdasági szerződések. Válaszíaiak omlanak le, a konfrontáció politikáját a gazdasági együttműködés elmélete váltja fel. Ügy tűnik, a szupergépek korában, a XX. század végére az emberiség is érett, felnőtt korába lép és tudomásul vesszük, hogy a föld nagyon kicsi és a technika, a modem hírközlés, a szállítás, a kereskedelem lerombolta a mitikus távolságokat. A felismerés kézenfekvő; ma már nem lehet lokalizálni semmit. Az A2- es influenzát néhány óra alatt egy szuperszonikus géppel egyik földrészről át lehet vinni a másikra, az inflációt a turisták, az egymástól átvett licencek is terjeszthetik. A nagyhatalmak vezető államférfiai felismerték a törvényt: gazdaságilag együtt kell működni. Nincs más járható út. A Kelet és Nyugat között megindult tárgyalások első lépéseként tehát először sutba kell vágni az egymás elleni gazdasági fegyvert, utána el kell hajítani a mérhetetlen pénzbe kerülő csatabárdot, és nyíltan kibontakoztatni az ideológiák ösz- szecsapását. Ez az összecsapás méltó egyedül az emberiséghez. Mivel csak így várható egy gazdagabb, igazabb. a tömegeknek tetsző világ berendezkedése. (Vége.) Hl© 1974, decembee IS* fes&í!
