Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

Portyán az F—f..e Á papírkorong bizonyít Előzünk. A kék-fehér csíkos rendőr­ségi Zsiguli hátsó szél védőié­inél egy gombnyomásra felvjl- ' lan a fényjelzős tábla: •STOP! Ellenőrzés... S égy élénk színű nyíl határozottan mutatja, hogy a mögöttünk haladó jármű húzódjon le jobbra az út szélére... — Jó napot kívánok. Gép­járműellenőrzést tartunk. Ké­rem, készítse elő a személyt igazolványát, a menetlevelet és a kocsi forgalmi engedé­lyét. majd pedig indítsa be a •motort’. Az utolsó félmondatot több. szőr is el kell ismételniük az ellenőrzést végzá közlekedési rendőröknek. Az akció ugyanis egy kicsit eltér a szo­kásostól: a cél ezúttal az, hogy műszeres vizsgálattal kiszűrjék a forgalomból a le­vegőt erőteljesen szennyező járműveket. OTMit mértek un őst... V’ A kévesi megyei Vízmű Vállalat FD 40—53-as rend­számú műhelykocsijának ve­zetője ugyancsak elcsodálko­zik, amikor — bár az iratok­kal, s az útiokmányokkal »nem volt probléma — a rend­őrök még néhány percre visszatartják, s az öreg jármű kipufogócsövére egy speciá­lis szondát erősítenek: az F—l-es típusú füstölésmérő műszer „szippantó” részét. Felbőg a motor, nyeljük 8 kékesfekete füstöt. Az ügyes szerkezet közben végzi a dol­gát. a csövön áramló kipufo­gógáztól megpördül egy ten­gely, s mire a mozgása meg­áll, az előtte hófehér papír­korong közepén vastag réteg­ben áll a korom... Egyetlen gázfröccstől ennyi kerül a le­vegőbe, s minden nap egvre több. ha nem vigyázunk. Ebből a koromszemcsékből Blokkolunk nap mint nap a várbsok szűk utcáiban, ezek a szemcsemilliók osztogatnak úisbb nofonokat az egészsé­günknek! — Mit mértek most? — kérdi a magyarázattól hitet­lenkedve álldogáló “pilótától az egyik kocsikísérő, de vá­laszt nem kap. A fiatal gép­kocsivezető — aki közben be­vallotta, hogy a füstölés lég- szennyező hatásáról, s az ezt megelőzni kívánó javítási módszerekről, valamint az ilyen ellenőrzésekről még sohasem hallott — most nem törődik az utasa kérdésével, inkább a helyszíni bírság összege érdekli... Kénytelen elismerni, hogy a kocsiért, amellyel reggelente útnak in­dul, ő éppúgy felelős, mint a járművet üzemeltető vállalat. A bírság egyébként nem óriási, a rendőri felszólítás viszont annál szigorúbb: az öreg járművet berendelik mű­szaki vizsgára . .1 A kényszerű randevú A sors produkál néha kel­lemetlen találkozásokat. Ezt az örökigazságot kénytelen elismerni az ÁFOR VC 53—97-es rendszámú tartály- kocsijának vezetője is. Mond­ja is, hogy ezen a napon nincs szerencséje... A dél­előtti ellenőrzéskor az F—1-es fehér papírkorongja őt is meggyőzte arról, hogy a kocsi bizony a megengedett­nél jóval erősebben eregeti a füstbombákat. A vizsgála­tot végző és a gépkocsijaví­tásban jártas szakemberek azt tanácsolják neki, hogy a következő fuvar előtt álljon be a füzesabonyi telepre és állíttassa be a motort. — Feltétlenül — hangzik ® válasz. Alig telik el néhány óra, s a délutáni ellenőrzés során az ÁFOR kocsija újból „ho­rogra akad”. A vezetője már ismerősként üdvözli a rend­őröket. — Szóltam a szerelőknek, hogy nézzék meg a kocsit, mert füstöl — közli —, de ők azt mondták, nincs ennek spmmi baja. hatni lehet ezt szabad szemmel is __ I smét előkerül a befekete­dett nanírkorong, mellé pe­dig odateszik a mintákat Melyikkel egyforma a színe? A sofőr csak bólogat, hiszen őt már egvs^er meggyőzte a műszer, amelv a kipufogóból kiáramló millió és millió ko­romszemcsére — akárcsak egy emberi tüdő —, érzéke­nyen reagál. Ennek alanián- születik meg a kettős rande­vú eredménye: az esetet fel­jegyzik a menetlevélre, s ezt a iárművot is berendelik újebb műszaki vizsgára. hehet a szemnek hinni.-? És Sonnet a bus?o^.« ...a BERVÁ-tól a MEZÖ- GÉP-ig, ahol sorra „megszon­dázzák” őket. Az eredmény elszomorító. A város szűk utcáiban oda-vissza közleke­dő csuklósbuszok csak úgy ontják magukból a szennye­ző füstöt. A feljegyzések egész sora kerül a menetle­velekre, a bizonyító papírko­rongok hátlapjára pedig rá­írják a „bűnös” jármű rend­számát: GA 98—76..., GA 70—26... — Pedig valamelyik nap állított vissza a motoron a szerelő — mondja bizonyta­lanul a gépkocsivezető, aki reggel ült először erre a busz­' ra. A tényeken ez nem vál­toztat, éppúgy nem, mint a Dél-borsodi TÖVÁLL . SE 21—30-sas, vagy a 22-es VO­LÁN VJ 58—05-ös rendszámú tehergépkocsijánál: mindket­tőnél elszíneződött a papír­korong! S mintha csak a vé­letlen játéka lenne, a vezetők egyformán reagáltak: — Harminchárom ezer van a kocsiban, nem létezik, hogy füstöl. Különben is a har­mincezres szerviznél állítot­ták be az egész berendezést... (A miskolci vállalat gépko­csivezetője.) — A Tátrák nem szennye­zik a levegőt, ez a kocsi is alig füstöl... (A budapesti VOLÁN trénerének vezetője, aki ráadásul nem is rendel­kezett pótkocsis tréner veze­tésére jogosító igazolvány­nyal.) A papírkorong azonban bi­zonyított, s a felelősségre vo­nást ők sem kerülhetik el... A közelmúltban lezajlott megyei ellenőrzés során egyébként 147 járművet „szondáztak” megj a szakem­berek. Huszonöt járműveze­tőt figyelmeztettek, 34 eset­ben helyszínbírságot róttak ki a közlekedési rend őrei, szabálysértés miatt pedig há­rom járművezető ellen tettek feljelentést. Az ellenőrzött jármüvek közül tizet — ezek szennyez­ték legjobban a levegőt — műszaki vizsgára rendelték be. Az azóta tett intézkedé­sek nyomán ezek a gépkocsik, remélhetőleg, nem eregetik tovább a kékesfehér füstbom­báikat .I Vadas Ernőre emlékezünk Most ünnepelnénk Vada® Ernő 75. születésnapját, ha alkotóművészetének teljében nem ragadja el a korai ha­lál. Az idősébb korosztályú fényképezők, hivatásosok és amatőrök egyaránt, jól emlé­kezhetnek munkásságára, a fiatalok azonban sajnos már nem ismerhetik eléggé. Amatőrként kezdte, mint a legtöbb hírnevet szerzett fo­tós társa. Kezdettől fogva maga dolgozta ki felvételeit. Tehetsége olyan hamar ki­bontakozott, hogy a húszas években már sikerrel szere­pelt kiállításokon, pedig az amatőr fotosok akkori bírá­lói nagyon szigorú mércével, szinte aprólékosan méricskél­ték a fiatalok, a kezdők ké­peit. De ezek a „kényes" >gé- r.vű szakemberek is megle­pődve figyelték a fiatal Va­das Ernő egyre kiválóbb al­kotásait. Vadas már a kezdet kezde­tén szigorú és igényes volt önmagával szemben. Kénéi­nek témáiét fn°galkuvás nél­küli igényességgel kereste, ötletei kimeríthetetipriek, szellemesek, s a megleoeté- sek erőével hatottak. Knm- pozíc'ós készsáep már a ko­rai kénéin is feltűnést keltet­tek. de nem kisebb jelentősé­get- t'üai'jonftott annalt, hogy fp^hmT^óia a legtöVéigiesebb legven. Sieba nem adott ki a kezéből üMig sikerült, gyen­ge munkát. Olvasztárok A harmincas években vi­lágszerte sorra aratta képei­vel a legnagyobb sikereket, felejthetetlenek az ez idő tájt készült Gól című képe, Li­bák, Pályaudvar, Bujáki me­nyecske, Tutajosok című ké­pe és sok más, aranyérem­mel díjazott munkája. A felszabadulás után a Magyar Távirati Iroda mun­katársa. majd főmunkatársa­ként bizonyította kiemelke­Sztlvás István 8 Csőgyár A magyar irodalom törté- sietének egyik legjelentoseob alakja volt Kazinczy Ferenc (1759—1831), akinek írói es nyelvújítási pályája az 1770- es évektől «, reformkorig és a Magyar Tudományos Aka­démia munkájának megin­dulásáig téried. Harmincöt éves korába» belép a Martinovics áltál alapított „reformátorok” tit­kos társaságába. Kátéjukat — a „vértelen forradalom”- ról — nemcsak Lemásolja, hanem terjeszti is. A ma­gyar jakobinusok mozgalma azonban elbukik, mielőtt bármit is tehettek volna esz­méikért: a vezetőket mát 1794 augusztusában letartóz­tatják. Kazinczy Zemplén me­gyei oithonaoan, álsóres- mecen var a a fejleménye­ket. Száznvolcvan évvel ez­előtt,, 1794. december 1 !-én (vasárnap) este óv, is elfog­ják. Később a Fogság,yrn naplójá-ben így emlékezik erre: „... vasárnap egész nap írtam. Az a nyám estve o'- mos volt, s srettete a vacso­rát, hogy lefekhessen. Én is íefekvém József öcsémmel... Midőn az anyám már csaknem elszunnyadó, két szobaleánya elijede hallván, hogy ablaka rostélyát. va- laki megcsapta Hallá a csat- tanást a szomszéd szobában az anyám is. s úgy hívén, hogy vendég jóve, paranc to­la, hívják elő a szakácsot, vacsoráljon a vendég, s fe­CíMmiism »JOT4, éeecascber IS* küdjék, mert maga nyugod­ni kívánt. Az egyik leány ment a gyertyával megnyitni a pit­var ajtajút..., s elsikoltá magát, midőn egy ulánus tiszt... a pitvarba belépett, két ulánus közlegény vedig kivont karddal az ajtónál megállóit.” — Hol Kazinczy úr? — kérdezte a tiszt, s a leái^ bevezette. Őrt bent azu'án elmondta németül, hogy Ka­zinczy Ferencet „ő királyi fensége, Sándor Lipót fő­herceg uádor parancsára” Budára kell kísérnie még­pedig minden haladék nél­kül. Pénzét nyugta ellené­ben és az Iratait át kell ad­nia, s azutan máris indul­nak Sátoraljaújhely felé. „Midőn én öltözni kezdék, az anyám a pitvarból a szomszéd szobába lep, úgy ordítván, mint az oroszlán- anya, kinek kölykedt elszed­ték: — Fiam, Ferenc, az Iste­nért:. .. — Édes asszonyám — mondám —, látja, hogy én nyugva vagyok, ne retten­jen asszonyám, nem telik bele két hét, s itthon leszek megint. — Szavam az anyá­mat elcsendesíté. A szoba hidegecske volt, 9 ® német örülk hogy aaeg­kapa; az neki elég volt. így én alkalmat és időt kapák szerelmes leveleim csomóját írószekrényemből kivenni és az ablakon kitenni. Titkon megkérem az anyámat, hogy azokat vegye gondviselése alá, mfg hazaérkezem. A tiszt megengedő, hogy némely barátimtól búcsúz­zam, de céduláimat elébb meg akará olvasni, amit én nem ellenzettem.” A közeli Sátoraljaújhelyig saját kocsiján, saját lovai­val mehetett a fogoly, tizen­két dzsidás ulánus által kí­sérve. Éjfél lett, mire Üj- helybe értek, s ott az írót beszállították a kispiac fo­gadójának felső szobáiba. „A hold oly tisztán világíta, mint ködös időben a nap” — jegyezte föl Kazinczy, fog­ságának első éj szakájáról. Budára Heves megyén vitt keresztül az útjuk. Decem­ber 17-én Kálban éjszakáz­tak, 18-án Hatvanban. Közben az író szeretett, volna híreket hallani, vagy üzenni az övéinek, de a ke­gyetlen tél miatt senki is­merőssel nem találkoztak a hosszú úton. Végre Kerepes előtt, a gödöllői erdőben, egy sárospataki tógátus diákot vetett útjukba a sors; gya­logosan igyekezett a. kará­csonyi legációteo — Hova megyen az úr? — k:ál*otta néki a kocsiból Kaz nczy. az ulánus tiszt oldala mellől. Az me0mDiid- ta. — Hát a tekintetes úr ho­va megyen? 1 — Nem megyek én —vá­laszolta az író —. hanem menettetem! Köszöntse pro­fesszor Szent-Györgyit! Dehogyis kerü’t haza Ka­zinczy két hétéi be'ül — amint anyjának j sol a — Alsórégmecre. Először Bu­dán raboskodott — h sszú hónapokig 1795 május 8-án felolvassák neki a halálos ítéletét, ö föllebbez. 16-án közlik vele. hogy halálos ítéletét helybenhagyta a hét- személyes tábla. 20-án ki- végzik a mozgalom vezetőit: Martinovicsot, Hajnóczyt, haczkovicsot. Szentmar jayt és Zsigrayt. Hóhérral-os vé­gez velük a budai réten „Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsá­kat ása le ott csuprokban” — jegyezte föl a hallomás alánján Kazinczy. Nem tud­hatta mi'-or folytatják a sort ővele, de lelkét nem engedte elcsüggedni. ,-A bá­tor férfi méltósággal szen­ved és örül” — idéz' m-gá- nak és rabtő ~-ai rak egy ókori lattá költő szavait J Június 3-án Szolárcsik és Oz Pál kivégzéséről halla­nak a foglyok. Kazinczy ha’álos ítéletét a Habsburg király, I. Féenc bizonyta'an ide ű fog ágra változta ja. Az írót, több társával együtt a Brü'n melletti vár börtönébe szál­lítják. Egy ideig ott, azután a nyugat-ausztriai* Kufstain- ban folytatódik rabsága 1800 júliusában 1 azahoz zák a magyar rabokat. A magyar földre érkezés nap­jára így emlékezik Kazin­czy: „Július 26. e tve ha­jónk k köte Póz o.iy alatt. Kilépvén a hajóból, térdre estem, megcsókolám uijom hegyét, s a magyar földbe nyomám a csókát, öle lek, áldott föld! te bírd hamvai­mat egykor. Hála istenim­nek, hogy német földön nem haltam el, mint Szentjóbá Kuísteinban.. De ez még nem a szabad­ság napja. Műnk cs a vi­szik őket. s onnan — a vár börtönéből — Kazinczyt csak 1801. június 28-án en­gedik szabadon. összesen hat és fél évig — vagy ahogy ő maga pon­tosan. megszámolta: ké.ezer három száznyo'cvm hét nspg — szenvedett A kö ük ő három évtized- éle ének már. nem a szenvedés, hanem az alkotás nagyszerű ideje. Í9tr. PÁsstor dő tehetségét. Az ötvenes években, amikor sok. egyéb­ként valóban jó fotos került zsákutcában sematikus túl pátoszos munkák- pekkei ő akkor is — nyugodtan mond­hatjuk — ícKolát teremtett. Mértéktartás jól komp, nált. lényekkel-árnyékokkal s a tormákkal tudatosan alakí­tott atmoszféra jellemezte érzéseket keltő képeit, Ezek­ben az években készültek az á cozatos m inkát' ábiázoló alkotásai; a világot megjárt Vasváros. Je-vi ■vvasztár, Novemberi reggel Csőgyár és számtalan sok a szocialis­ta munkát és munkást ábrá­zoló képe. Szenvedélyesen foglalkozott a fiatalok nevelésével, a avatta be a fényképezés tit­kaiba az akkor még kezdő gárdát. Művészi, szakmai irá­nyításával egész fotosgene- ráció fejlődött ki. akik ké­sőbb jelentős szerepet ját­szottak és játszanak a ma­gyar fotoéletben. Túlzás nél­kül állíthatjuk, nagy szere­pe volt abban, hogy az MTI- foto munkássága abban az. időben meredeken felfelé ívelt, világviszonylatban is elismertté vált. Abban a szerencsében ré­szesültem, hogy az ötvenes évek második felében gyak­ran elkísérhettem riportút- jaira, amikor a Népszabad­ság részére készítet több képsorozatot. Láttam munka közben, megfigyelhettem, ho­gyan kutatta állhatatos igé­nyességgel a témába rejlő legtökéletesebb mego1 dóso­kat. Körüljárta a témát, jobbról-balról, alulról-felíil- ről. kereste a legmegfelelőbb helyzeteket. Amikor nekünk, kísérőinek, szinte „már a nvelvünk lógott” a fí-ad'tág­tól. aWor vette elő fénvké- pezőgéoét és tért vissza az előzetesen alanosan körül­járt helyekre. AvváKpr, rnár az elő»-p megkomnooáif «szin­te a kész helyzeteket rögzí­tette a filmre. Vadas Ernő számába a . há­látlan téma” fogalma nem létezett. Kifogyhatatlan volt az ötletekben, megkereste, meg is találta a legjobb meg­oldásokat. Voltak, akik a ki­taposott utakon haladó fo­tósnak tartották, de ezek csak felületes szemlélői le­hettek munkásságának. Tény, hogy soha nem alkalmazott külsődleges, egy ideig tet­szetősnek is ható trükköket, nem élt a fényképezés ese­tenként modemnek kikiáltott eszközeivel. Mindig „csak a maga módján” dolgozott, al­kotott. A fényképezés tiszta eszközeivel teremtette meg kompozíciós egységű, élettel teli, mozgalmas .képeit. A pillanat művészetének ezek az alkotásai ma is megállnák a helyüket, gyönyörködtet­nék a nézőt bármely kiállí­táson. És ez \agy szó mai, gyorsan változó világunkban. Bév Miklós I Kazinczy Ferenc 2387 napi fogsága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents