Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

3 'ö 5 'S 1 ’S m TS KOVÁCS ISTVÁN VERSEI: (0 t» O O C CQ ö G 2 a ö =■ G CD ~*1 0 i-i CD S Oj «rt N ö 01 ‘ö fl ‘ö ö ►-Q 0i‘O "CD oi H t2 ±” O o > Húsz éves vagyok Húsz éve rakott tüzet szemembe anyám Hogy megőrizzek belőle valamit Vagy mert apámat szerette Annyira n. Mindig sárral búcsúzott a tél De mindig bennem hagyta Korai havát Ptlieki .j Ülj le egy percre Dobd el kőbaltád Es csavard le kezedről Haját asszonyod Reg* si Valahol messze a város tövén Egy feldőlt pohárból Utcák csordulnak szerteszét Hogy körbefolyjak a házakat vWWVNA V\ Vi/ /VW-AAA/<AoAAAAA/W» Jhi túlélte a mutatványt A világ legvakmerőbb embere Balt Btaüa magabiztosan lé­pett be e londoni Lloyds biz­tosító társasághoz, semmi két­sége sem volt afelól, bogy minden nehézség nélkül kittnek életbiztosítást. Amikor azon­ban az ügyeletes tisztviselő kérdésére elárulta foglalkozá­sát, az felugrott a székről, mint akit a kígyó mart meg és rémülten nézett B Laliéra. Rögtönzött igazgatósági illést hívtak össze, amelynek vég­eredményeként közölték az ügyféllel: nem köthet életbiz­tosítást, mert túlságosan ve­szélyes a foglalkozása. áz se éves Balt Blatla egy lovgs cirkuszban lép .'el, mu­tatványának lelkesen tapsolt már a perzsa sah ős felesége, Husszein, Jordánia királya, Erzsébet királynő, Konstantin görög király és Charles De Gaulle. Ralf Blatla harminc éve minden éjfélkor élő céltáblává változik, akinek bármelyik je­lentkező néző egy 22-se kali­berű puskával a szájába lő­het. A „céltábla” a jelentkező nézőtől négy méter távolság­ban állva várja a lövést, nem mozdul, nem lepi el hideg veríték a homlokát, semmifé- fe jelét nem adja idegességé­nek. Blatla az egyetlen ember a világon, aki ezzel a számmal lép fel. Megjelenését diadalmas harsonaszó jelzi. A közön­ség felé fordulva bejelenti: ,,Hölgyeim és uraim, bárki önök közül ide állhat elém, és belelőhet a számba. En a fogaimmal elkapom a löve­déket.” A vállalkozó szellemű né­ző csupán morbid játékot űz, Bialla számára azonban korántsem játék ez a fellé­pés. Valóban az életét teszi kockára. Maga adja a puskát a néző kezébe, majd négy méter távolságra elhelyezke­dik tőle. Kettőjük közé egy üvegtáblát helyeznek. A né­ző fcéioz, majd meghúzza a ravalszt. A lövedék, másod­percenként 207 méteres se­bességgel vágódik ki a cső­ből.' Átlyukasztja az üvegla­pot, amely csökkenti sebes­ségét. Az üveglap másik oldalán áll Bialla, aki mosolyogva várja a puskagolyót, ame­lyet végül is fogai közé szo­rít. Felcsattan a taps, a mu­tatványnak vége. „Természetesen speciális golyóálló fogsorom van — mondja Ralf Bialla. Ára 5000 dollár. Ezenkívül olyan szemüve­get viselek a műsor alatt mintha csak teleszkóp lenne. Kezemre kesztyű* húzok, ez­zel védem a fejemet és a nyakamat. Sohasem lehet tudni, hátha rosszul céloz a néző. A Rám rendkívül veszé­lyes, de ezt nem közlöm a nézőkkel, hiszen akkor senki sem jelentkeznék. Eveken át minden este pontosan meg­jelentem a közönség előtt, csupán hat hétig hiányoztam. E hat hét leforgása alatt va­lóban szembenéztem a halál­lal, és meg kell mondanom, nagyon lehangoló élmény volt. Le is mondtál^, jglgpi. Mégis’ 'Magámhoz tértem és tanácsuk ellenére ismét fel­lépek a porondon." Az osztrák születésű Bial- la — két fellépés közt — Bécsben él. Élete merő ön- feláldozás. Nem ihat, nem engedhet meg magának semmi „lazítást”. Sokat kell aludnia, pihennie. Min­denképpen óvnia kell idegei épségét Ahhoz, hogy sikert arat­hasson, rengeteg áldozatot kellett hoznia. „Még ma is nagyon sokat kell tanulnom, ha formában akarok maradni. Legfontosabb, hogy az em­ber a másodperc töredékét is érzékelni tudja." Bialla az egyetlen, akinek mind a mai napig sikerült túlélnie ezt a mutatványt, amellyel elsőként egy kínai művész próbálkozott mintegy kétszáz évvel ezelőtt. Elő­adás közben érte a halálos fejlövés. 1869-ben a német Epstein halt meg hasonló körülmé­nyek között egy párizsi cir­kusz porondján. Majd következett a leg­tragikusabb baleset. Egy bi­zonyos Grisy. aki hosszú éveken át lépett fel ezzel a számmal, elhatározta, hogy fiából utánpótlást nevel ki. Hosszú gyakorlás után egy nap végre kijelentette: „Megpróbálkozhatunk a do­loggal, vállalkozom rá, hogy elsőként én lövök.” Célzott és agyonlőtte a fiát. Hét évvel ezelőtt az ame­rikai Ted Annemannt a tele­vízió számára készített do­kumentumfilm felvétele so­rán érte a halálos lövés. Vajon Bialla valóban nem fél attól, hogy valamelyik fellépése során agyonlövik? — Es ha félnék, mennyi­ben változtatna ez a helyze­ten? — kérdezte filozofiku­san. — Tudja, a művész ak­kor hal meg, amikor lepa­rancsolják a színpadról. Szá­momra az jelentené a halált, ha nem léph^nék fel többé Addig vagyok boldog, amíg ialálkozhatom a közönséggel. Hipotézis Az Atlanti-óceán kanadai partjainál levő Hudson-öböl területe mintegy egymillió négyzetkilométer, a benne levő víz mélysége pedig a legmélyebb pontokon sem haladja meg a 274 métert. Az utóbbi években elhang­zottak olyan feltevések, hogy az öböl nem más, mint egy kráter, amelyet valami hatalmas meteor robbantott ki egykor. A legújabb geoló­giai kutatások azonban nem mutattak ki a talajban olyan jeleket, amelyek arról tanús­kodnának, hogy az öböl tér­ségében valaha is ilyen be­csapódás történt volna. Speciális szemüveg szmvakság ellen Az emberek 8 százaléka színvak. Különösen a vörös­zöld színvakság igen elterjedt. E színárnyalatok megkü­lönböztetésének, illetve felismerésének képtelensége a mo­dern közlekedésben veszélyes és hátrányos. Bizonyos fog­lalkozási ágakban — tehergépkocsi-vezetőknél, vonatveze­tőknél, a tengerészeiben és a repülésben — előfeltétel a színek világos megkülönböztetése. Egy új amerikai találmány segítségével kompenzálható a színvakság. Az- ehhez szükséges szemüveg azon az el­ven nyugszik, hogy az üveget háromfelé osztják, egy vö­rös színszűrős R-zónára bal oldalt, egy átlátszó T-zónára a középen és egy zöld színszűrős G-zónára jobb oldalt. A normális színszétválasztó képesség azon alapszik, hogy a retinán levő különféle „felvevő antennák’’ különböző pigmenteket tartalmaznak, amelyek különbözőképpen rea­gálnak a fény- és színhatá&ra. A kiváltódott elektromos jelzések, amelyek az agyhoz vezetődnek, gyermekkortól kezdve természetes, szokásjellegű beidegződések a nor­mális látok számára. A színvakoknál hiányzik ez a pigment a szem belse­jéből. A három részre osztott szemüveg segítségévéi ez a hiányosság kiküszöbölhető. Ez az egyszerűnek és logikus­nak tűnő felismerés az emberiség 8 százalékánál lehetővé teszi, hogy ismét részt vegyen a technika korának életé­ben. Sorozatgyártásban ez a speciális szemüveg még nem készül, ez azonban nem zárja ki, hogy e fontos találmányt belátható időn beiül mindenki számára hozzáférhetővé tegyék. A római birodalom le»irabb térképe A bulgáriai Plovdivban nemrég befejezte munkáját az a bizottság, amelvnek feladata volt, hogy elkészítse a római birodalom legújabb térképét. A térképen rajta van­nak azok a területek is, amelyeken ma a bolgár, román, görög, jugoszláv és töröly állam található. Az új térkép készítői konzultáltak Anglia, Olaszország, Törökország és > több más állam tudósaival. A térképet a Bolgár Tudomá­nyt» Akadémia és a plpvdivi archeológiái múzeum adja ki. L. T RE JER: Kísértet­járás Júniusi reggel volt Az iskolaudvaron qt i dám gyerekhad zsi­bongott. Szüleik el kenődött ábrázattal állták körül őket. Az apukák és anyukák csókot leheltek cse­metéik feje búbjára, és nagy igyekezettel próbálták felsegíteni rájuk a konzervek- kel és szvetterekkel degeszre tömött háti­zsákokat. A cseme­ték azonban azon voltak, hogy megsza­baduljanak tőlük, és önállóan ráncigálták fel a zöld hátizsák­hegyeket törékeny lapockájukra. Vidám kürtszó har- sant, amely a tízna­pos túra kezdetét je­lezte. A karaván dalolva megkerült egy ' bó­dét a sarkon, ahol egy rövid időre mind a harminchárom ifjú dalia megállt fagy- laltozni, aztán kiért az országúira. A szü­lők mögöttük trap- poltak. minduntalan gyógyszerek neveit kiáltozták csemetéik után és óvatosságra intették őket. A csapat befordult az erdőbe. A gyere­kek ünnepélyes áhí­tattal meneteltek, mint a felfedezők. Elöl Pjotr Mammu- tov tornatanár ha­ladt. Négyszögletes vállai val utat tört a fenyők közt, és kí­méletlenül irtotta a szúnyogfelhőket. A herbáriumfelelősök növényeket tépdes- tek, a zoológusok ro­varokat fogdastak. A levegőben fenyőillát és formalinszag ter­jengett. A Kék Kanyonban hideg forrásvizet it­tak, amely olyan tiszta volt, akár egy csecsemő lelkiisme­rete. A Sassziklán a felhőkbe kapaszkod­tak. és méteres üd­vözleteket írtak a sziklára más boly­gók gyermekeinek. A pihenőhelyeken tá­bortüzet gyújtottak, és elégedettségükben sikongatva tejbegrizt ettek, amely olyan egyszerű volt, mint egy gyenge tanuló arca, és olyan fi­nom, mint a legelső tejbegríz a földön. Éjszaka, mikor a gyerekek elszende- redtek, az erdőből szellemek bújtak elő Ügy negyven év kö­rüliek lehettek. Égett a szemük, sajgott a feltört lábuk. Éhe­sek voltak, ám egyi kük sem nyúlt az ifjú turisták elemó­zsiájához. szatos könnyesepi gördült végig. — Apu! — kiál­totta Szemjon Kos kin, de mire feltá- pászkodott, az idő­sebb Koskinnak mái hűlt helye volt Szenya csak furcsc árnyakat látott, ame­lyek óriási bakugrá­sokkal iramodtak e északkelet felé. Reggel Szemjon be­számolt az éjszaka­látomásról. A torna­tanár egy bajnok fö­lényes mosolyával hallgatta. ■— Gyengék az iz­maid — mondta égi bogyót rágcsálva. — Kevesebbet kellene olvasnod. Éjjel pedis aludni kell, Szenya Két nap múlva harsány nótaszóval egyetlen gyomorron- tás nélkül hazain­dult a csapat. Ugyanaznap este az erdőből rongyos embercsoport kec- mergett elő. Beérve a városba, sötét si­kátorokon settenked­tek, és a járókelők, rémülten a keríté­sekhez húzódva, fe­léjük nyújtották ér­téktárgyaikat. A jö­vevények azonban nem veitek el tőlük semmit, hanem ke­firért könyörögtek. Oroszból fordította: Zahemszky László Zanzá>itunk.. (?!) Üjabban egyre gyakrab­ban és egyre többen zamá­sítanak: egyrészt úgy, hogy magát a szót juttatják nyel­vi szerephez, másrészt úgy, hogy a zanzásít igével kife­jezett cselekvést hajtják vég­re. Még azok is tollúkra és ajkukra veszik a zanz ..út, zanzásitás szóalakokat, akik nem ismerik sem a szó fo­galmi tartalmát, sem hasz­nálati értékét, és olyan szö­vegösszefüggésben ík élnek ezekkel a megnevezésekkel, amelyekben nem a nekik megfelelő szerepet kap ák. Figyeljük meg ezeket a szövegrészieteket: „Az i yen zanzásított jelentéssel nem tudunk mit kezdeni.” — „A felesleges zanzásítást kerül­jük, ha pontosan akarunk fogalmazni.” — „Sok jót nem lehet elmondani arról a zanzásított regényfcld ' io- zásról.” (Esti Hírlap, 1972. március 28.). Csorba Győző, a költő Egy irodalmi mindenes című ver­se alábbi' részletében is rel­használ a szavunkat: . e* kötős-"v get, kritikát. >■ dalmi riportot.../ za vi­tást és lektori vélekedést .., minden műfajt..., hogyha kívánod, házhoz szállít, csak szálljon a Múzsa reá.” Több, különböző művelt­ségű és érdeklődésű embert kérdeztünk meg az idézett szövegrészletekkel kapcso­latban, értik-e, milyen je­lentéstartalommal és hasz­nálati értékkel kaptak nyel­vi szerepet a zanzásít és a zanzásitás szóalakok. Az ér­telme” nem sikerült: so­kan t vallották, hogy többsz hallották, illetőleg olvastál; ezeket a szavakat, de nem tudják mi a jelen­tésük. A szó eredetére és hasz­nálati értékére vonatkozólag támpontot nyújt számunkra Karinthy Ferenc Sors közös­ség című írásában olvasható e jelzős szerkezet is: „Sors­közösségem lehet ezzel a zanzafejű kisöreggel?” A ré­gi indián, illetőleg maya falképeken láthatunk zan­zafejű, azaz összezsugorított fejű embereket. A zanza, zanzásít, zanzásitás szavak tehát igen messziről, a dél­amerikai indiánok nyelvéből került hozzánk, s éppen nap­jainkban válik jövevényszó­vá. A megfelelő művelődés- történeti összefüggések alap­ján már pontosabban tudjuk értelmezni a szóban forgó szóalakok alábbi jelentéstar­talmát, illetőleg jelentésvál­tozatait: irodalmi művekből elnagyolt kivonatot készít: összezsugorít, összezsugorí- tás, kivonatol, kivonatolás, a tartalmát csökkenti, ter­jedelmét rövidíti stb. Ennek a rövid közlemény­nek azonban nem az a cél­ja, hogy bátorítson a zárná, sít szóval való élésre: nem akarjuk, hogy „mindenre jó” divatszóvá vn””k. Dr. üzsef . >VWV\UVW.\WWVWWWWS WUMWWMMV Az árnyak hang­talanul suhantak a táborban, bóbiskolva elüldögéltek a háló­zsákok mellett, ahon­nan gyermeki re­tekje jek kandikáltak elő. Az első hajnali fénysugárral azután eltűntek. • Reggelente a gondtalan gyerekek észre sem vették, hogy éjszaka fel- varrták leszakadt gombjaikat, farmer­jukon akkurátusán bestoppolták a lyu­kakat. A hetedik éjsza­kán, mikor a csilla­gok ezüstös fényt árasztottak. Szemjon Koskin hax.dik bé osztályos tanuló ar­ra ébredt, mintha valaki megcsókolta volna. Feleszmélve, apukáját látta ma­ga előtt. Apunak el­gyötört volt az arca, teljesen elborította a sörte. Egy fűszálat •igcsált, arcán ma-

Next

/
Thumbnails
Contents