Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
Két gombolyag Petőfi nyelvén A2 o november bizonyára megszokottan havas és jeges, hűvös és szeles, tehát abszolút télies. vagy ha így jobb: megszokottan kellemes volt a le- ningrá attaknak. Nekünk hideg, szeles, havas, szokatlanul télies .. . Ehhez mérten reagáltunk az idegenvezető szorgalmas tájékoztató szövegére, aki harsányan újságolta, hogy jobbról Ez, balról meg Amaz látható. A befagyott ablakok érdekes jégvirágokat mutattak, de amikor a vezető abbahagyta a tájékoztatást, felvisitott az egyik útitársnőnk. — Jé, de édesek! Medvebo- csők !!!... a lenin grófit kikötőnél jártunk, befagyott, hóval takart öböl partján. A busz megállt, s mi 'kiszálltunk. A bocsokról rövidesen kiderült, hogy felügyelet alatt álló, vastag bundába öltözött két apróság hempereg a puha hóban. Kárpát- medencei szemmel aggasztóan jól érezve magukat. Mondjam, hogy azonnal körbefogtuk őket? Bájos, piros arcok, kissé kérdőjeles szemek, de — gyerek legyen a talpán, aki megállja az ajnározás olyan hevét, melyben hirtelen részük leit. A bunda megtelt jelvénynyel, a tört orosz szavak meg tovább törtek a hidegben, de a > ' "vi nehézség elolvadt a °.t melegétől. Mert ezt a csöpp gombolyagot ott a hi oan csak szeretni lehetett, és ajnározni, és jelvényekkel ellátni, és cuppantani csíkokat a kipirult arcocskákra. Arrébb jégbe fagyva néhány hajó, s köd gomolygott a nyílt tenger felöl. A mama csak kezdetben nézett csodabogárnak bennünket, később már élvezte a csemeték reagálását a külhoniak rohamára. — Maguk, ugye, magyaroki kérdezte. — Miből vette észref — A kiejtésükből... — kacagott a gömbölyű asszonyka, s csemetéivel tovább gurult a hóban. Mikor visszasz álltunk a buszba, a jégvirágok már eltűntek. é kg. Genaggyij Jemeljanovics Kornyilov, a csuvas állami egyetem docense, lankadatlan szorgalommal gyakorolta a magyar szavakat, kifejezéseket. Amikor visszatértünk egy-egy üzemből, vagy kolhozból a szállodába, rögtön megragadta az alkalmat és kérdezgette, hogy miként kell ezt vagy azt kiejteni. Elmondta, hogy a magyar nyelv tanulása különös módon kezdődöttt nála. Megbízást kapott a csuvas történelmi, etimológiai szótár elkészítésére, s munkája közben úgy vélte, hogy néhány magyar szó csuvas, néhány csuvas szó pedig magyar eredetű. Ez felkeltette érdeklődését nyelvünk iránt. Vett egy magyar—orosz nyelvkönyvet és elkezdett tanulni. Önmagában, minden segítség nélkül. Másfél évig tanulta nyelvünket, s akkor nyílt alkalma, hogy először beszéljen magyarul — ráadásul magyarokkal. De nem csupán a magyar nyelvtanban, hanem az irodalomban és a történelemben is nagyon járatos volt Annak ellenére, hogy sohasem járt még hazánkban, beszélt a Balatonról, a Dunáról s természetesen nem volt ismeretlen előtte Eger és Dobó István neve sem. Nagy örömmel hallgattuk, ahogy Kinizsi Pálról, Kossuth Lajosról, Ady Endréről, vagy József Attiláról beszélt A legnagyobb élmény azonban az volt, amikor Petőfi-vense- ket szavalt — természetesen magyarul. Elmondta, hogy Petőfi a kedvenc költője, nála szebben senki sem írt a népről, a szabadságról. A búcsúzás kissé elérzékenyült hangulatában pedig arról beszélt, hogy ritka öröm volt számá- ja, hogy Petőfi nyelvén beszélhetett — magyarokkal. A meghatottság kölcsönös volt, nekünk, magyaroknak talán még nagyobb boldogságot okozott csuvas barátunk Pe- tőfi-versmondása. (kaposi) Nem hivatalosan is Ünnepi köntösben..* csillogtak éjjelente a színes villanykörték, az óriási transzparensek és a lobogók. A feliratok a szovjet nép elhatározását hirdették: „Célunk a kommunizmus!”, „Dicséret a hazának!” és szinte mindenütt olvasható volt a közismert mondat, Miru mir, vagyis: „Békét a világnak. .. ” A KGST nyitott könyv alakú palotájának kivilágított ablakai száz méter magas szöveget formáltak: CCCP 50... A Kreml toronyóráihoz neoncsőkígyók kúsztak fel, kirajzolva a torony jellegzetes formáját, majd hirtelen megtorpanva, a vörösen fénylő csillagra irányították a tekintetet. Fényruhába öltözött Moszkva. Erre a ruhára az igazi díszek 1972. december 30-án este keiv!! :k fel, amikor a Vörös téri ünnepség után a színes rakéták. ezrei röppentek az égre, hogy ott millió darabra szakadva hulljanak alá... Órákig tartott a villogó tűzijáték, amelyet a moszkvaiak tízezrei néztek végig a téren, vagy az-otthonuk ablakából. Erre az időre meghátrált az éjszaka, nappali fényben sétáltunk az utcákon. S amikor az utolsó színes petárda is kihunyt, alig lett sö- tétebb a város. A színes fényfűzérek körülölelték az ünneplő várost (szilvás) Készül a nagy teljesítményű turbogenerator. Ahol keiül, ez a hazánkban is jól ismert leningrádi Elektroszila Turbinagyár, seumalt ez év szeptember utolsó napjaiban. Végig a főúton, a moszkvai pályaudvartól vörös és magyar nemzetiszínű zászlók díszítik a magas villanyoszlopokat, bíborvörös tapéták fényképekkel a házak homlokzatán, az úttesteken átfeszítve pedig jelmondatok ékeskednek • két nép nyelvén: Testvéri taps, éljenzés, baráti ölelgetőzés később, amikor megtudják a körülöttünk levők, hogy magyarok vagyunk. Este nagygyűlés az Elektroszila Turbinagyárban. Pártunk vezetője — aki 1957-ben járt itt utoljára — őszinte szavakkal ecseteli a két nép barátsága mélységének okát. A beszédnek nagy sikere Kijev, a hamvaiból feltámadó tőnixmadár Teljes sebességgel robogott a vonat velünk, immár szovjet földön. Háromszáz nő útitársam volt ezen az úton, amelynek célja az volt, hogy találkozzunk szovjet asszonytársainkkal. Mondani sem kell talán, hogy alig-alig használtuk mi alvásra az éjszakát, álltunk a vonat ablakánál s néztük a tájat, a karcsú nyírfaerdőt, s vártuk, mikor tűnnek fel a sokunknak már ismerős város — Kijev házat Az állomáson asz- szonyok csoportja fogadott bennünket,f nagyon sok szeretettel, meleg üdvözlő szavakkal, aztán indultunk, hogy megismerkedjünk a szűkre szabott idő alatt is ezzel a várossal, amelyre joggal büszkék az ukránok. A város maga hamvaiból támadt fel, hiszen a főutcáján, a Krescsatikon mindössze két fa maradt épen a háború pusztításai után. Minden, minden römmá lett. S ezekből a romokból, akkor — 28 esztendővel a háború után — már újjáéledt. sokszorosan megszépült város emelkedett. Talán egyetlen dolog is példázza a hatalmas és gyors iramú fejlődést. Tizenhárom esztendővel korábban, amikor első ízben jártam a város utcáin, gyalog és buszon — ütünk .keresztül vezetett a gyári negyeden, ahol még romokat is találtunk, és hatalmas bőm batölcséreket. Ugyanott tizenhárom esztendővel később tízemeletes épületek sorakoztak, parkok zöldje nyugtatta a szemet, és sima aszfalton robogott az autóbuszunk. S hadd meséljek <x számomra talán legszebbről. Ellátogattunk az ukrán nép- művészeti múzeumba. S ahogy körülnéztünk, máris egy kicsit az otthon hangulata csapott meg. A művészien szép, derűs színű hímzések, szőttesek az itthoni palóc népművészetre emlékeztettek, mintha bizonyítanák, valahol találkozott e két nép hagyománya és művészete. A fafaragások — egyetlen hatalmas tömbből kifaragott szoborcsoport — a mi pusztáink fafaragóit idézte. A színes cseréptányérok, a kancsók, megannyi olyan eszköz, amivel itthon is találkozunk, sajnos, ma már csak a múzeumokban, egy-egy „népművészeti hob- bynak” hódoló ember lakásában, mindmind az ottani tájat is idézte. Talán ezért éreztük magunkat annyira otthonosan ebben a városban, amely tisztaságáról, virágairól egyaránt híres. S büszkék voltunk rá egy kicsit magunk is. Jó az estében járt az idő, amikor búcsúztunk a fényárban úszó várostól. Kijev példáját is jelentette az élni akaró EMBER- nek. d -) A baráti szeretetet érezni és kedves barátokkal találkozni mindig nagyszerű dolog. Különösen akkor felmagasztaló érzés ez, ha idegenben tapasztalod, ott jössz rá igazán, hogy valóban barátok között vagy: - Járjak Leningrád utcáit, 'Alrrtir nn-Víníf rnúsz$retettel köszöntjűk városunkban magyar barátainkat! — Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! Leningrád ugyanis ünnepel. A magyar párt- és kormányküldöttséget fogadja, élén Kádár Jánossal ésFock Jenővel. A* utcán tömeg. van. A tv is közvetítette, «*»' nek ellenére másnap az utcán sorban állnak az újságért, a Leningrádi Pravdáért az emberek, amelyben első oldalon közlik a nagygyűlés fotóját és a barátsági nagygyűlés beszédeit. Mert a szovjet ember tiszta szívből tudja becsülni és kimutatni elismerését barátai iránt. Amerre járunk ezután, s megtudják, hogy magyarok vagyunk, gyorsabban nyílnak az ajtók, szélesebb mosoly fakad az ajkakon, Kedvesebben nyúlnak felénk a karok is. D rúzsba, vengrii, Kádár, Fock, Brezsnyev — repkednék a szavak. Igazi vendégségbe kerülünk. Feledhetetlen pillanatok ezek, órák és napok. Egy hatalmas város a szokásosnál i6 melegebb baráti vendéglátását élvezi nemcsak hivatalos küldöttségünk, de a mi maroknyi turistacsoportunk is... (fazekas) IfcWilllri Milyen lehet az, amikor egy hétmilliós főváros ünnepi fényruhába öltözik? Tud-e díszesebb köntösben tündökölni akkor, amikor a hétköznapin u milliónyi színes fény füzér pompázik? Amikor csak az 533 méteres tv-toronyóriást — tetején a híres forgó étteremmel, a Hetedik mennyországgal esténként hatszáz színes reflektor világítja meg, s így éppoly csodálatos látványt nyújt, mint a város többi szép épülete. Moszkva ünnepi fényruháját elképzelni nem lehet, azt látni kell. Amikor ott jártam — csaknem két esztendeje —, a hétmilliós metropolis éppen a díszruháját öltötte magára. Lakói a Szovjetunió megalakulásának ötvenedik évfordulóját köszöntötték. Nem véletlen hát, hogy a monumentalitásáról és a tisztaságáról híres főváros azokban a napokban fenséges ünnepi díszbe öltözött. Az épületek ezrein I
