Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

Természettudomány megszakítás nélkül

Marx György akadémikus az időről, a világnézeti nevelésről, a fizikaoktatásról

Napirenden: a képesítés nélküli nevelők helyzete

Ülésezik a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége

Három napon keresztül tanácskoztak Egerben az általános iskolákban oktató fizikatanártár, hogy kicseréljék véleményüket pedagógiai, szakmai, módszertani kérdésekben. A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye volt a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat főtitkára, dr. Marx György előadása, amelyet a Technika Házában tartott.

Az előadás a szakmai problémákon messze túlmutató kérdésekkel foglalkozott, olyan gondolatokkal, amelyek tudomásulvétele nélkül nem lehet közelíteni az oktatás megvalósítandó feladataihoz, s ezen keresztül az emberek jövőhöz való viszonyához.

Az előadás keretén belül levetítették a „Mi történik, ha..című angol nyelvű Óimét, amely számunkra néhány meghökkentően új dolgot mondott el az iskoláról.

Marx György előadása után munkatársunk rövid beszélgetést folytatott a Kossuth-díjas akadémikussal, amikor is az előadásban felmerülő néhány kérdést világított meg a professzor.

Az alább közölt írás az előadás rövidített anyagát, illetve a beszélgetés során tett szóbeli kiegészítéseket, valamint a film néhány fontos tanulságát igyekszik egységbe foglalni, remélve, hogy a Technika Házában csekély számmal megjelent fizikatanárok körén túl még igen sokan bekapcsolódnak szellemi életünk e rendkívül fontos területén folyó alkotó vitába.

★

•Marx György akadémikus bevezetésében arról beszélt, hogy a ma felmerülő oktatásügyi, az iskolarendszerrel’ összefüggő kérdéseket rendkívül nagy körültekintéssel kell kezeim, hiszen most születik az az iskola, amely az ezredfordulón munkálkodni fog, olyan iskolát kell tehát teremteni^ amely használható a jövő számára. Ezután a természettudományok oktatásának néhány elméleti kérdését vizsgálta, majd rátért a fizikaoktatással összefüggő kérdések taglalására.

— Hivatalosan tizenegy éves korban kezdődik a fizika oktatása a gyermekek számára, de ha a gyermek nem kezdené meg jóval előbb a fizika tanulását, aligha érné meg a tizenegy éves kort — mondotta: az akadémikus.

— Ügy értem ezt, hogy a gyerekek már egészen kis korukban nagyon jól megtanulják a hideg és a meleg

közötti különbséget, s ezt a szerzett tudást alkalmazzák is a gyakorlatban. Tisztában vannak például olyan fogalmakkal, hogy gyors és lassú. Minden játszó kisgyerek tudja, ha erősebben löki meg a labdát, annak nagyobb lesz a gyorsulása, tehát azt is tudja, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a folyamatot előidézze. Ezek rendkívül fontos dolgok, hiszen nem másról van szó, mint arról, hogy az ember ebben a korban minden későbbi tanulási mechanizmustól elütően szerzi meg a tudást, mégpedig úgy, hogy azt beépíti a saját idegrendszerébe. Ez valami óriási dolog. Hogy az előbbi példánál maradjak; a játszadozó kisgyerek a fi- lozőfikus mélységig ható lényegét érti a gyorsulásnak, a kölcsönhatásnak, és mégis a későbbiek folyamán már szinte ellenállási gátba ütközünk, ha ezt a dolgot meg akarjuk tanítani egy gimnazistával. Nagyon nehéz ezeket a dolgokat gimnáziumban tanítani. Tudom, a gyakorlati tapasztalatból.

nmrnm,

Uii, november 1* péntek

— Itt van egy másik példa. Minden kisgyerek tudja, hogy ha eltöri a poharat, az nagy baj, kj is kaphat érte, mert nem lehet visszacsinálni a dolgot, tudnüllik a pohár' eltörését nem lehet meg nem történtté tenni. Az anyag változott, és ennek a változásnak időrendi sorrendisége van, ez a változás visszafordíthatatlan. Ezekről a jelenségekről elméleti szinten el tudok beszélgetni egy egyetemistával és gyakorlatilag képes vagyok foglalkozni egy óvodással. Az általános iskola tanulója megközelíthetetlen számomra. Itt tehát valami olyan módszert és modellt kell kidolgozni, amely egy, a születéstől kezdve meginduló természetes ismeretszerzési folyamatnak lenne a folytatása. Mind ez ideig ott a hiba, hogy nem tudták ezt a folyamatosságot megteremteni, magyarul nem tudtunk kitalálni valami olyasmit, ami természetes módon hatol be továbbra is a gyerekek tudatába. Az a feladatunk, hogy az általános iskolában ne szakítsuk meg azt a fizikai képzést, amit magától kezdett el a kisgyerek és még egyszer hangsúlyozni kívánom, úgy kezdett el, hogy a fizika törvényeit az idegrendszerébe véste, tehát maradéktalanul sajátjává tette.

— Nagyon nyomatékosan szeretném itt valamire felhívni a figyelmet. Tessék figyelni, hogy a gyerekek hogyan tanítják egymást a játszótéri csúzdán, a homokozókban, a felszerelt játékokon, Itt kulcskérdés rejtőzik eL A tanulásnak és a tanításnak a leghatékonyabb formái nyilvánulnak meg ilyenkor. E lehetőségeket fel kell tárni, mert ez a leghatékonyabb módszer.

A Kossuth-díjas profesz- szor ezután arról beszélt, hogy a világnézeti nevelés már akkor elkezdődik, amikor a gyermekek összetalálkoznak az anyaggal. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy az általános iskolák alsó tagozatában a tanulók olyan oktatást kapjanak, amelyben központi helyen szerepelnek az anyagok tulajdonságai, s ismerkedjenek meg e tulajdonságok változásaival. Az ember természetesen elsődlegesen az anyagck alakjával, nagyságával, azok mozgásával ismerkedik meg. A kisgyerek képzeletében az idő nagyon sokad! agos fogalomként alakul ki, az idő alárendelt az anyagi világnak. Ezt így tanítani általános iskolában nem lehet Nem lehet az anyag, tér, idő komplexum összefüggéseinek törvényeit verbálisán megtanítani, de lehet erről szóló gyakorlati foglalkozásokat csinálni.

— Gondolok itt * például arra, hogyha két gyereket (Marx György egyébként következetesen a baba szót használta, amikor az e témakörhöz kapcsolódó bábfigurás kísérletet bemutatta), különböző helyzetben helyezünk egy bizonyos tárgytól, s utána megkérdezzük tőlük, hogy hol van az az érdekes tárgy; a két gyerek testhelyzetétől függően azt fogja mondani, hogy előttem, illetve mögöttem. Mindkét gyerek felfogja, megérti, hogy mindkettőjüknek igazuk van. Azonkívül, hogy ez a kísérlet egyben a demokratikus érzést is erősíti, fejleszti a gyerekben, milyen elméleti kérdés dől itt el?

— Nem kevesebb, minta következő. Az anyag diszponál a térről, a helyzet relatív fogalom. Mindezek már alsó tagozatban ntegtanítha- tók, ugyanakkor azonban túl nehezek ahhoz, hogy felső tagozatban elméletileg foglalkozni lehessen velük.

— Mit kívánok itt még elmondani? Azt, hogy az eddig felsorakoztatott példák bizonyítják, az oktatásban bizonyos szempontból a módszer fontosabb, mint a tartalom, magyarul tehát

ebből a szemszögből vizsgálva a dolgokat, előtérbe kerül az ahogyanf!) tanítunk az amit tanítónkkal szemben.

★

Az előadáson bemutatott színes oktatásügyi film — leszámítva a nagyon jól és okosan becsempészett amerikai politikát, amely képpel foghatóan kívánta bizonyítani, hogy az USA-ban vietnami, kínai, néger, fehér bőrű szegény és gazdag gyerek egy iskolába és egy osztályba jár — döbbenetes hatású remekmű.

A film első képsorai után csak ülünk és egyáltalán nem értjük magunkat, hogy miért rendezzük be a gyerekeknek az iskolát rideg, katonás sorrendben álló padokkal, a megszokott otthonos környezettől bántóan elütő módon. A filmben bemutatott iskola osztályaiban meleg, barátságos kuckónak képezték ki a sarkokat, a gyerekek felszabadultan foglalkoztak a kiosztott játékokkal. A tanterem berendezése sokkal inkább emlékeztetett egy szobára, mint a hivatali rendben általunk egyedül üdvözítőnek elképzelt osztályra. Már maga a helyiség szelleme azt sugalmazta, hogy itt nem szürke csavarként kell beilleszkedni egy előre gyártott struktúrába, hanem a gyerekek alakítanak maguknak hangulatot és teremtő légkört. Alakítottak is. Fából fűrész- port reszeltek a kölcsönhatás fogalmával úgy ismerkedtek meg, hogy az nem csak abból állhat, ha valamit eltörünk (fizikai), hanem abból is, hogy ha valamilyen papírt bemártunk valamibe, az más színű lesz (kémiai). A gyerekek egymást tanítva osztották az anyagi tulajdonság alapján az egy csoportba illő fadarabokat, és utána élményszerű en számoltak be a tanárnak róla, aki bizony korántsem álít az óra középpontjában, a gyerekek nem vele voltak elfoglalva, hanem azzal, amit csináltak, s eközben olyan dolgok vésődtek beléjük, hogy az anyagi világ megismerhető és alakítható is általuk.

2.

A férfi közbeszólt:

— Akkor mi okozza ezt a jelenlegi felzaklatott állapotát? Hiszen azt mondta az előbb, hogy később már az ismétlődő bukások magát sem zavarták különösebben.

— De történt valami más is. A tizenharmadik év végén, két évvel ezelőtt rájöttem, hogy a férjem megcsal. A városban, ahol a sportegyesülete van, megismerkedett egy nővel.

— Azok után, hogy szépen éltek?

— Annak ellenére. Elhiheti, hogy sokat gondolkodtam ezen a dolgon, míg jóval később rájöttem, hogy nincs is benne semmi különös A férjem csak azt tette, imit minden férfi megtesz, ha tökéletes biztonságban érzi magát egy asszony mellett Sokalta a nyugalmat, s valami ártatlan izgalomra vágyott.

— Persze akkor meg értettem ezt. Kiborultam, idegszanatóriumban kezeltek hetekig. A férjem nagyon megijedt, mindig ott

Közoktatáspolitikánk egyik legidőszerűbb kérdésével, a képesítés nélküli nevelők helyzetével foglalkozott csütörtöki tanácskozásán a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége.

Elemezték azokat a főbb okokat, amelyek eredményeként elsősorban az óvodákban és az általános iskolákban egyre több képesítés nélküli nevelőt kény- " telenek munkába állítani. Aláhúzták többek között, hogy ebben közrejátszott az óvodai intézményhálózat igen dinamikus bővítése. Jellemző, hogy például 1965- ben még csupán 185 786 óvodai hely létezett az országlógott a nyakamon s fogad- kozott, hogy tévedés, s ha megbocsátok néki, akkor soha többé. Mit tehettem?

— S aztán? Soha többé?

— Ugyan! Pár hónap múlva újra kezdődött minden. Csakhogy akkor már nem borultam ki. Vártam míg tökéletesen megbizonyosodok a dolgok felől, aztán végképp kiadtam az útját. N^m tudott színészkedni, láttam rajta, hogy valójában felszabadultan ment el. Kitűnő'• munkaerő, élsportoló, némiképp én is kistafíroztam, hát hamar összeszedte magát. Lakást szerzett, jó állást, s együtt fut azzal a növel, bár nem vette el feleségül, hiszen törvényesen még el sem váltunk. Nem sürgette sem ő, sem én

A férfi nézte az asszonyt, aki egyre jobban tetszett neki, annak ellenére, hogy történetét meglehetősen szokványosnak találta. Később odaintett egy pincért, kéri tőle két konyakot. majd megkérdezte az asszonyt, hogy táncolna-e vele Szót- lan bólintás volt a felelet, s a férfi örömmel vette tubán, ez azóta közel 70 000-rel nőtt, 254 646-ra. Ennél is gyorsabb ütemben növekedett azonban az óvodába felvett gyermekek száma: az érintett időszakban mintegy 106 OOO lett az óvodáslétszám többlete. Az is közrejátszó tényező, hogy a pedagógushivatást az óvodákban és az alsó fokú oktatásban ma már túlnyomóan nők gyakorolják. Igen sokan veszik igénybe a gyermek- gondozási segélyt. Mindamellett a településszerkezet ugyancsak része a kialakult helyzetnek; figyelemre méltó adat, hogy a városban minden századik, a közdomásul, hogy újdonsült ismerőse kitűnően táncol, s ezt meg is mondta neki.

— Különös. Pedig lánykoromban táncoltam utoljára, amikor még a férjemet nem ismertem — mondta az asszony fáradt moscly- lyal a szája szélén.

Amikor visszamentek az asztalhoz, a férfi kezdett el kérdezni.

— És most... miért jött ide? Van valami terve, . vissza akarja hódítani a férjét?

— Erről szó sincs. Amikor mint törvényes feleség megkaptam a hivatalos értesítést, elmentem férjem berátnőjéhez. Meglepődött, talán meg is ijedt, de nem vállalt semmit. Közöltem vele, hogy ez esetben kénytelen leszek én eljönni, s bár ekkor kicsit gondolkodóba esett, mégis úgy döntött, hogy ő marad.

— Ha az a nő akkor kapaszkodik a férjem után... de hisz, ki tudja? Pénzt vettem magamhoz és elindultam. Beszéltem mindenkivel, mindent elrendeztem, ahogy kell. Láttam a férjemet is, azt hiszem, ö is felfogta a jelenlétemet, de ez már mindegy.

— Amit teszek, az még a megelőző tizenhárom évért jár neki, amikor boldog voltam mellette. Ha fölgyógyul, beadom a válópert és véget vetek az egésznek.

— Lehet, hogy új életet, kezd és megint férjhez megy.

— Maguk, férfiak, milyen egyszerűnek látják az életet. Nem tudom, mit csinálok, ha majd lesz ilyen lehetőségem. Különben van

ségekben azonban majdnem minden tizedik pedagógus képesítés nélküli az általános iskolákban, az összes képesítés nélküli 92,9 százaléka községekben dolgozik.

A Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége csütörtöki tanácskozásán javaslatokat és határozatokat dolgozott ki a kialakult helyzet javítására. (MTI)

18.20:

Látókör

A tv politikai vitaestsoroJ zata a szocialista demokráciáról.

A tavalyi nagy sikerű Érdek és érdekeltség címen folyó vitasorozat után újból jelentkezik a Látókör. Méghozzá ezúttal sem kevésbé izgalmas témáról, a szocialista demokráciáról, sokféle vetületéről szólóan. Az új sorozat célja az, hogy a politikai-társadalmi élet elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos témáját közérthetően és sokoldalúan tárgyalja. A november 1-től 1975. április 25- ig tartó sorozat vitavezetője dr. Pozsgai Imre lesz, az ő közreműködésével beszélnek, vitáznak a Baranya, a Komárom, a Vas, a Szabolcs, a Borsod megyei és a budapesti résztvevők — az oktatási igazgatóságok hallgatói közé1 éti emberek, tanácsok, pártbizottságok munkatársai, elméleti szakemberek, munkások, parasztok, hivatali dolgozók. Az első két alkalommal — november l-én és 15-én az állampolgár és az állami szervezetek, illetve az állampolgár és a politikai szervezetek viszonyáról vitáznak a Baranya megyeiek.

egy tizenkét éves fiam. Nagyon jól megvagyunk ketten.

Kértek még egy kávét és nézték egymást. A nő magába merült tűnődéssel, de egykedvűen, a férfi megföl- fölcsodálkozó bosszúsággal. További beszélgetésük, bár a téma közelében mozgott

— lassan eltolódott az általánosságok felé, amikor egy szemüveges, fiatal férfi jött be az étterembe, s meglátva az asszonyt, felé intett.

Az fölállt, odament hozzá, néhány mondatot beszélt vele, majd bólintott és visz- szatért az asztalhoz.

— Ez egy fiatal orvos ffi sebészetről — mondta. — Megbeszéltük, hogy itt várom. A főorvos azt üzeni — de ő is látta —, hogy a férjem megnyugodott, valószínű túl van a közvetlen életveszélyen.

— Akkor hát, mit csinál?

— kérdezte a férfi.

— Fáradt vagyok, elmegyek aludni és reggel hazautazom. A férjemnek már nincs rám szüksége; ha túl van a krízisen, rendszerint nagyon gyorsan regenerálódik.

— De holnap ... holnap esetleg már beszélhetne is vele.

— Szükségtelen. Tudja, sok év alatt a férjemről átragadt rám néhány tulajdonsága. Kemény lettem és szeretek győztesen kikerülni a bukásokból.

— De vele . vele mi lesz?

— Ez már nen, tartozik rám. Élete soron következő bukásain már nélkülem kell átvergődnie.

Szigethy András

Munkában a bábtilmesek

A Magyar Filmgyártó Vállalat bábfilm-stúdiójában a Mxrr-Murr kalandjai című többrészes színes tv-fUrnen dolgoznak. (MTI-foto — Balaton József)

JM-AjjÉNy OTTO' *