Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-30 / 280. szám
Az ismeretlen százados FELSZABADULÁSUNK 30. évfordulójának közeledtére egyre többször kutatók emlékeim között, egyre gyakrabban idézem fel a három évtizeddel ezelőtti események apró, de jellemző, min- denekfelett azonban hiteles történetét. így merült fel emlékezetem jól konzerváló óceánjából egy. a maga nemében úgy érzem és hiszem, nem mindennapi história, melynek szereplői boldogult jó szüleim és a Vörös Hadsereg egy századosa voltak. Szüleim és a szovjet tiszt emlékének tartozom, hogy papírra vetem a különös történetet úgy, amint azt anyámtól és apámtól hallottam. jómagámat távolra sodorva akkortájban az események vihara. A Vörös Hadsereg csapatai Egert délről, kerecsendi és makiári támaszpontjaikról vették először támadás alá. Az 57. hadtest 110. gárdahadosztálya 1944. november 28-án kemény harcok árán elérte a várc* déli részeit. Lakásunk a Csákóban, közel a vasúti pályaudvarhoz feküdt, s aznap a pokoli géppuska, aknavető- és puskatűz a pincébe szorított mindenkit, akinek az élete kedves volt November 29-én már meg is jelentek a házban a Vörös Hadsereg katonái. Egyik szakaszuk német és magyar fasisztáit után kutatva a házat vizsgálta át, az egészségügyiek pedig a ház szuterénjében levő konyhába 3—4 súlyosan sebesült katonát menekítettek be elsősegély és ápolás végett. A ház azonban napközben kiürült, s a Népkert, — az akkori Érsekkert — fái és bokrai között űzték a német fasisztákat egyre északabbra, a város magja felé. Ez a katonai akció annál is eredményesebb volt, mert közben Egerszalók felől a Szvorényi úton át is újabb gyalogos, sőt páncélos csapatoknak sikerült bejutniok a városba. így szállt le 1944. november 29-ének éjszakája, s bizony csak a napok óta átélt izgalmak, a közeli harcok keltette eladdig nem érzékelt félelemben elzsibbadt idegrendszer kimerülése bírta álomra két öreg szülőmet. VALAMIKOR ÉJFÉL felé járt az idő, amikor kemény ököllel megverték a félig földbe mélyedt szuterén konyhájának ablakát Előbb egyszer, majd gyors egymásutánban még jó néhányszor. Az ablakon át pedig szúró fényű villanylámpa sugara hasított a konyha sötétjébe. Elképzelhető izgalom közepette cihelődött fél a földre vetett szalmazsákról apám és mi tagadás, nem éppen bátor léptekkel nyitott ajtót a váratlan éjféli látogatónak. A feltárult ajtó nyílásában egy fiatal, csinos szovjet tiszt állott, s megriadt tekintetű apám felé német nyelven szólalt meg. Bocsánatot kért, hogy ilyen késő éjjel kénytelen felverni álmából a családot, de holnapra, azaz november 30-ára várható a város teljes felszabadítása, így maga arra számít, hogy tovább kell mennie a hadak útján. Az előző napi harcok sarán már járt a házban, s a szobákban látott szép képek, festmények és rézkarcok nagyon tetszettek neki. Arra kérte apámat, hogy engedje meg, hogy mielőtt továbbvonul csapatával, még egyszer végignézze a 25—30 művészi becsű képet. Édesanyámnak közben elmesélte, hogy jómaga tanárember és anyját hagyta otthon, s azzal vigasztalta szüléimét, hogy nem tart már soká a háború, mert napról-napra jobban és jobban zsugorodik a fasiszták hatalma, ereje és birodalma. Pislákoló gyertyák fényénél, s egy kézi elemes lámpa sugara mellett járta körül az ismeretlen szovjet százados Téli könyvvásár gyermekeknek Gazdag a téli könyvvásár gyermek- és ifjúsági műveinek választéka A Móra Kiadó gondozásában megjelent kötetek alapvető célja — szóljanak bármely korosztályhoz — az irodalmi nevelés, az irodalmi élményszerzés. Csupa mese — ez a címe annak a meseantológiának, amelynek szerzői között olyan kiváló írók szerepelnek, mint Gyurko- vics Tibor, Ignác Rózsa, Kormos István, Mándy Iván, Pilinszky János, Sziráki Judit és Zelk Zoltán. Második kiadásban látott napvilágot az óvodásoknak szóló lein- ke-picinké című magyar népmese-válogatás Reich Károly illusztrációival. A lapozó könyvek választékét növeli József Attila Altató című verse — és Kormos István Luca széke című munkája Würtz Ádám rajzaival, valamint Varga Katalin: Utazz velünk' című munkája Kondor Lajo6 illusztrációival. Radnóti Miklós Esti mosolygás című versének lapozókönyv-változata Hincz Gyula illusztrációival készült. Nagyobbaknak szóló képes- és mesekönyvek sorában jelent meg például az Aranycipellő, az ukrán népmesekincs átfogó válogatása. Történeteket és meséket kínál az óvodások számára a Mákos-rétes című antológia; magyar szerzők között szerepel többek között Jé- kely Zoltán, Lengyel Balázs, Tersánszky Józsi Jenő é6 Zelk Zoltán, de a külföld gyermekirodaimat is ismert nevek fémjelzik. Az idén indult, s máris keresetté és népszerűvé vált Gftömsäg 1034» nevem bér 30. wombat Már tudok olvasni sorozat két további kötettel gazdagodott: Hárs László Nem leszek az unokád, és Kopácsy Margit Rigó a fán című kötete szól a betűkkel, az olvasás tudományával csak nemrég ismeretséget kötött gyerekeknek. Üj sorozat indult a Kisdobosok évkönyvével. 1975- ös kötet, amelynek tartalma szorosan kapcsolódik az út- törőszövetség „Nem térkép e táj” elnevezésű expedíciójához, sok érdekes írást közöl. Történelmi, földrajzi témák mellett helyet kaptáit az évkönyvben jelenetek, bábjátékok, barkács- ábécé és sok egyéb, amiben örömét lelheti minden kisdobos. Az 1975-ös Fiúk évkönyvének mintegy 300 fényképpel illusztrált kötete számos olvasnivalót tartalmaz a tudomány, technika, művészet, sport világából és izgalmas útleírásokat, színes riportokat, hasznos tudnivalókat közöl. A Lányok évkönyvében a lányokat mindig érdeklő témák — a divat, lakberendezés, szépségápolás — mellett helyet kaptak idegen városokról, vadászatról, gyárakról, műemlékekről szóló cikkek is. A kiadó a tizenéveseknek szánta, de a nagyobbak is haszonnal forgathatják az „így élt...” sorozat köteteit. A terebélyesedő sorozat most Lengyel Dénes így élt Jókai Mór és Nieder- hauser Emil Így élt Nagy Péter című könyveivel gazdagodott. A szép kiállítású képes történelemsorozat Fekete Sándor II j- za és haladás. Varga Domokos Magyarország virágzása és romlása, valamint Makkai László A reneszánsz világa című kötetét kínálja amely nemccsak eseményekről szól, hanem az emberi gondolkodás változásáról a tudomány, az ip'v, a kereskedelem fejlődéséről *. a festmények sorát. Egyik- nél-másiknál leült a kép elé húzott székre, vagy fotelba, és keresve a gyatra megvilágítás legjobb lehetőségeit, gyönyörködött a szépséget, békét és nyugalmat sugárzó festményekben. Nem egy esetben hirtelen vissza-visz- szalépett egy már „végig- gusztált” alkotás elé, s még a fejét is félrebillentve mélyedt el a festmények nyújtotta élvezetben. Apám, aki jó emberismerő volt, s a kellemes csalódás hatása alatt egyre Inkább figyelte a százados arcát, feltűnt, hogy a kezdetben keménynek vélt vonások las- san-lassan ellágyultak, s az éjjeli látogató kilétére csak uniformisa és fegyverei emlékeztettek. TÁLÁN HÁROMNEGYED órába is beletelt, míg végzett kívánságával Egy pakli cigarettával ajándékozta meg apámat, s megköszönve az éji tárlatvezetést, szüleim mindegyikével barátságosan kezet fogott Megveregette anyám hátát s utolsó szava csak ennyi volt: — „Mama, nem félni!" S a különös éjjeli látogatót elnyelte a sötét elnyelte az öreg Énsekkert Távolról sűrűn pattogott a puska, golyószóró, hiszen Eger még fel sem szabadult... S egy szovjet százados a kemény harcok szünetének kurta pihenőjét szükségesnek érezte megszakítani 40—50 percre, hogy oly sok vér, izzadtság és szenvedés közben a művészet a kultúra s a műélvezet tengerében megmártózva, felüdült szívvel és lélekkel folytassa a harcot a végső győzelemig Most 30 esztendő múltán felmerül bennem a gondolat: vajon az ismeretlen szovjet századosnak, boldogult szüleim 1944. október 29-i, éjjeli látogatójának megadta-e a sors, hogy megélje a győzelem napját, amelyben oly erősen hitt. Sugár István 20.00 Szókimondó Kata Sardou-Moreau: Madama Sans Gene című vígjátékit Bágya András zenéjével musicalváltozatban, a József Attila Színház előadásában láthatja a tv közönsége Hübscher Kata párizsi mosodájában Indul a . történet A bájos mosodásnőnél hu zódott meg a forradalom elől menekülni kényszerülő Fouché miniszter és a sebesült osztrák tiszt, Neip- perg gróf is. Aki mindjárt elindítja a bonyodalmakat azzal, hogy Kata szeretőjét Lefebvre kapitányt féltékennyé teszi, s majdnem szakításra kerül sor a szerelmesek között. 19 év telt eL Kata már Lefebvre marsallné, Napóleon tábornokának a felesége. De régi, szókimondó modorához továbbra is hű maradt. A császár estélyt ad, ahol Katának is meg kell jelennie. Az udvari etikettet nem tisztelő asszonyt Napóleon meg akarja leckéztetni, de Kata ügyesen a maga javára fordítja a helyzetet, s közben még segíteni is tud Neipperg grófon és Fouché gondjain. A főszerepekben Voit Ágit, Bodrogi Gyulát és Fülöp Z6Ígmondot látjuk. (KS) GERENCSÉR MIKLÓS1: ÁCSIESZERIll HftMMUlNSÁGIG TÁNCSICS MIHÁLY életregényé 18. Ilyen bizonyítványt pedig csak a bécsi egyetem tanára, Márton József adhat. Igénytelen külseje láttán ez először félreismeri, aztán meg valósággal elképed nyelvészeti felkészültségétől. Attól fél, hátha elorozza előle tanítványait, ezért csupán a bizonyítványt adja ki nagy nehezen, de egyéb segítséget nem hajlandó nyújtani. Hosszú hetek múlnak, elfoglaltság sehol. Működését különben is rendőrségi engedélyhez kötik. Jelentkezésekor igen nyájasan viselkednek vele, már-már .mézesmázosan. Két dolog nyilvánvaló lesz előtte. Az egyik, hogy életét a bécsi rendőrség a legtüzetesebben ismeri, méghozzá gyermekkoráig visszamenőleg. A másik, hogy a legszívélye- sebb hitegetés ellenére sem hajlandók neki működési engedélyt adni. A várakozás heteiből hónapok lesznek, kitavaszodik, Stancsics pedig nyugodtan éhen halhatna, ha Győrött élő gombkötő öccse nem küldene számára néha-néha pár forintot. Mindennek ellenére szívósan reménykedik a szerencsében. nem akar Bécs- ből mozdulni, ha már egyszer elszánta magát az ott- tartózkodásra. Makacs böjtölése közben érkezik a hír az 1838-as pesti jeges árvízről. Borzalmas volt az ár pusztítása, de ha lehet, a hír a valóságnál is nagyobbnak tüntette fel. Jellemző Stancsics őszinte közösségi elkötelezettségére, hogy nyomora, kilátástalan* sága ellenére késedelem nélkül intézkedik Becsből. Bontsák ki el vermelt burgonyáját, osszák szét a rászorulók között. Sokkal boldogabb a tavalyi kitűnő termés miatt, mintha vagyont kapott volna a burgonyáért. Végre kellemes üzenet érkezik hozzá. Akkor legalább azt hitte, hogy az üzenet egyenesbe igazítja megfeneklett sorsát. Barátja, Kunoss Endre hívta Pestre állandó cikkírónak áprilisban indítandó „Természet” című lapjához. A leendő főszerkesztő tisztességes honoráriumot helyezett kilátásba. Stancsics megragadja a fényesnek ígérkező lehetőséget, fellélegezve távozik Bécsből, ahol egyetlen magyar leckét sem adott. Eleinte büszke magára, hogy szerkesztőtárs lehet egy új lapnál. De rövid a boldogsága. Mintha valóban sorscsapásokra szemelte volna ki a végzet, nem kénes kilábalni a bajok seregéből. A lan anyagi gondokkal küszködik, elvi ellentétek miatt kell késhegyig menő vitákat folytatnia Kunoss Endrével. „Pest Találós kérdések Nézi az ember az étlapot és a fejét csóválja. — Mi a csoda lehet ez? Magyar betűk, magyar szavak és magyar embernek mégsem mondanak semmit. Egy vendéglőben, ahol közvetlenül „zsebből” eszünk, némileg könnyebb a helyzet, mert megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy odahívjuk a pincért és megkérdezzük: — Mondja, kérem! Mi az, hogy Karlsbádi tál? A pincér ezután vagy tudja, vagy nem, vagy így válaszol: — Egy pillanat, uram! Mindjárt megkérdezem a konyhát, mert ugye, tetszik tudni, hogy van? Nehéz manapság eligazodni az étlapon ... Mondom, egy jobb vendéglőben esetleg érdeklődni lehet. De mit lehet tenni egy hatalmas üdülő étkezdéjében, ahol másfél ezer ember eszik és egymásra vár. Mit lehet tenni? Ugyanis A, B, C, menüből kell választani. Egyszerű a helyzet akkor, ha a három között van legalább egy olyan étel is, amelyet mindenki ismer. Mondjuk: túrós tészta. Rántott ponty, vagy paprikás csirke. Sajnos azonban ilyen tisztességes nevű étel mind kevesebb az étlapon. — Tessék, kérem, bejelölni a holnapi menüt! A kislány, aki mondja, kedves, bájos és ami a legfontosabb, ügyes, gyors. Bejelölni! Persze, persze. Ceruza, illetve golyóstoll kézbe és újra elő az étlapot. Hatan ülnek az asztalnál. A fiú megkérdezi a mamáját. — Anyu! Neked jó lesz Atthányi rizs? A mama úgy néz a fiára, mintha szanszkritül beszélne. Válasz helyett udvariasan ő fordul felém. — Szereti a Diplomata burgonyát? Mellbe vág a kérdés. — Szeretem-e a Diplomata burgonyát? Tulajdonképpen még nem is gondolkodtam rajta. Mindenesetre az egyik egy ember, a másik egy növény. Mi jó születhetik kettőjük házasságából? Valaki határozottan kijelenti: — Tudjátok, mit eszem? Pádovai sültet! A felszolgáló kislány csak áll, áll az asztal mellett. — Szíveskedjenek, kérem, dönteni! Annyi finom étel van itt az étlapon... — Mondja, aranyos! Evett már csőben sült makarónit? Sarkon fordul, és elmegy a következő asztalhoz, ahol a férj forgatja a pennát és határozottan, mit sem kertelve beírja: Serpenyő« burgonya. Szóval, rendben lenne minden. Választottunk, de nem tudjuk, hogy mit. Eszünk, de nem tudjuk, hogy mit. Pontosabban: kiderül másnap, amikor valamelyik asztalnál félhangosan elkáromkodja magát egy fickó, mert a Serpenyős burgonyája paprikás krumplivá változott. Bevallom, magam is majd kettéharaptam a szám szélét, amikor az előttem párolgó Diplomata burgonyából kiderült, hogy közönséges krumplipogácsa. No de egye fene! Elvégre nem lehet mindig okos az ember... Szalay István és környéke” című cikkében szól a veszély ellen, hogy az ország szíve teljesen elnémetesedik, ha nem történik ellenintézkedés, mire Csaté Pál irgalmatlanul megtámadja a pozsonyi „Századunk”-ban. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Megsokallva a szerkesztőségi balszerencséket, lemondott megbízatásáról. Végső mentségéhez, az Orczy-kert melletti egy hold földjére menekült, újra kezdte a kertészkedést. Tehenet vásárolt részletre azzal a szándékkal, hogy a tejhozambol, ha szűkösen is, de pénzel valamicskét. A vásár után derült ki a tehénről ha- szontalansága: még annyi tejet sem adott, ami Stancsics igazán'szerény fogyasztására elegendő lett volna. Mivel pedig a szegényt még az ág is húzza, jelentkezett Kunoss Endre, hogy bajban van a lap miatt, segítse ki anyagilag. (Mit tehetett? Eladta a rossz tehenet, árát Kunossnak ajándékozta. Ily- képpen tehene sem volt, sa tartozás részleteit is fizethette. Ezzel végződött a fényesnek álmodott szerkesztői dicsőség. Amíg ő az élet bajaival küszködött, szép csendesen meghalt Steinbauer kádármester. Annyi ideje azonban volt a végső távozás előtt, hogy az eladott telke- háza utáni követelését nevelt fiára írassa. Az lett volna előnyös Stancsics Mi- hályra, ha a végrendelet így is marad. De az özvegy, aki ráadásul a házban lakott, megtámadta férje végrendelkezését. Gondolhatni, mennyire szerethette feleségét a sváb mester, ha egyszerűen kihagyta az örökségből. Am az elhalt néhai érzelmeivel mit sem törődött a törvény. Helyt adott az özvegy keresetének, Stancsics tehát neki tartozott a hátralékkal. Fizetni a legjobb akarattal sem tudott. Steinbauemé erre árverést tűzetett ki a házra. Harciasnak és irgalmatlannak bizonyult.' Mégis megüzente ügyvédje által az ugyanabban a házban lakó Stancsics- nak, hogy szívesen eláll minden követelésétől, ha összeházasodnak. Kellett-e még elég csapás SuuícMcsnak? Fejts fölött az árverés réme. amelytől csak úgy szabadulhatna, ha harminckilenc évesen elvenné az önjelölt vénmenyasszonyt. Sokféle bajra, veszedelemre számított, de ilyenre nem. Törhette a fejét Stancsics, miként ússza meg balsorsának ezt a válságos pillanatát, hogy tudniillik a háza is megmaradjon, s a rút, rossz lelkületű öreg özvegyasszonyt se kelljen féleségül vennie. Amilyen taszító volt a tolakodó özvegy, olyan j óravaló, takaros és kellemes teremtés a keresztlánya: Seidl Teréz, az árva rokon, akit szolgaként tartott magánál. Stancsics nagyot gondolt, megkérte a nálánál tizenöt évvel fiatalabb lány kezét. Teréz boldog volt, hogy tanult, jó megjelenésű, szolid életű emberhez mehet férjhez. Keresztanyja nem nagyon berzenkedhetett, mert számos rokon élt a Józsefvárosban. Rosszallásukkal találkozott volna az özvegy, ha túlságosan kimutatja gyűlöletét Teréz szerencséje miatt. Ámbár az igazán nagy szerencse Stancsics Mihályt érte. Olyan asszonyt kapott, akinek nagyszerűségét a legszebb dicsérő szavakkal is alig lehetne kifejezni. Tökéletesen, értett mindenhez, ami asszonyi tudomány a háztartásban. Aranynál többet érő szorgalma, ügyessége kivételes emberi jósággal és példáját ritkító tűrni tudással párosult. Mindjárt a házasságuk elején azzal tett bizonyságot türelméről, hogy egy arcizma sem rándult a házukban lakó keresztanya reggeltől estig tartó sértegetéseire, piszkálódására. Ettől kezdve egy hosszú életen át tökéletes gondviselője maradt nehéz sorsot választó férjének. Stancsics belátta, minél hamarabb meg kell szabadulnia a borzalmas özvegytől. Kénytelen-kelletlen, fogukhoz verték a garast, ö az utolsó ásónyomnyi földbe is veteményt dugott, hogy pénzzé tegye a termést, az összes létező alkalmat megragadva napszámot vállalt, (folytatjuk.J
