Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

I E"rí íestők a Rudnay-teremben November 21-től, két hé­ten át, hat egri festő képei láthatók a Rudnay-teremben. A hat művész néhány régi és új alkotása — összesen ötven művet nyújtottak be — köszönti a város felszabadu­lásának november végi, har­mincéves jubileumát. Nem az ünnepi alkalom adtán keletkezett jó érzésünk vezeti csupán megállapítá­sunkat, amikor leírjuk: az eg­ri közönség és műbarátok viszonylag szorosabb kapcso­lata, gyakoribb találkozása az itt élő művészekkel, most valóban ünnepi szintű érdek­lődésbe torkollott. A Rud­nay-teremben ritka eset ilyen közönséget látni egyszer-egy- szer. És ez a tárlat valóban meg­érdemli a közönség érdeklő­dését és szere te tét. Színes egyéniségek, egymástól vi­szonylag távolálló stílusfel­fogások szerepelnek itt, de mindenképpen őszinte alkot­ni vágyástól fűtött művészek mutatják be javarészt egri ihletésű műveiket. Kis túl­zással azt is mondhatnánk, hogy a „genius loci” ennek a városnak, ennek a tájnak a szelleme vagy még leszűkí- tettebben, ennek a városnak a jelene szólal meg a tárlat festményeiben. Blaskó János képeinek már korábbi, egyéni tárlatán is komoly sikerük volt. Nagy ön fegyelmezett és nagyon zár­kózott világban él ez az egyébként derűs szemléletű művész-tanár, aki magas ran­gú formakultúrával, a színek remek harmóniájával csak­nem az elszemélytelenedésig visszahúzódva értesít belső történéseiről, izgalmairól, amikről a néző értesülhet. Ma már nem meglepetés a közönség számára, hogy az egyik legérdekesebb megol­dású képének a művész a Viszonylatok feliratot adta. A színek és formák egymás­ra hatásából és kapcsolatá­ból, ellentétéből és egymás­nak válaszolásából nő ki az egész mű. A Blaskóétól teljesen el­ütő, de a maga módján friss világba vezetnek el Kastaly István tájképei. A sárgáknak, a liláknak, a kékeknek, a fé­nyeknek és az árnyékoknak e szabdaltan körülhatárolt világában, mintha a földnek, mint anyagnak lenne hang­súlyos szerepe: a fák, a bok­rok, a házak, mintha csak kellékül szolgálnának az ér­zések kifejezéséhez, megtol- , dúsához. Az egri Szúnyog köz, az Egri pincék, az Egri utca, a Bükki táj, a sárgák­tól es a nyomukba szegődő kékektől és liláktól válnak egy érzelmi élet hordozói­vá. Katona Zoltán új társ az egri festők között. A zsűri hat képét fogadta el erre a tárlatra. Az Alkony, a Ha­jók, a Város a hegyoldalon című kompozíció formáival és színeivel elüt a többi mű­vész által keltett forma- és színélménytől. Itt a derűs, barokkos árnyalatok hiá­nyoznak, itt egy elrévedő em­ber magánya a fő mondani­való: egyedül kell maradnia a tájban és a táj formáival, színeivel kell rokonítania az érzést, amely belülről ki akar törni. Id. Kátai Mihály néhány képén technikailag és kife­jezésben némi újságot tapasztalhatunk. A Házak a Sáncban, a Szürkület a vár­ban gobelinszerű folthatásá­val eltér attól, amit a Ten­geritörés című képén észleír hetünk. A néhány évvel ez­előtti alkotásaihoz képest, a művésznél észrevehető bizo­nyos tónusváltozás. Miptha ez is azt a tételt látszanék igazolni, hogy a művész éle­tében az utolsó percig nincs teljes befejezettség. Kishonthy Jenő tárlati anyaga is újság az őt isme­rők számára. Most kilépett a szobabelsőkből, odahagyta' két- és háromablakos táblái­nak színterét és kiment a szabadba. Az Emlék fehér ru­hás hölgye a parkban ül, nyilván visszaréved ebben a csupazöld világban arra az időre, amikor a nap még át tudott tömi a lombokon az ő életében is. A hölgy kihú­zott derékkal ül, mint akit még itt is vigyáznak, emlé­kezés közben is. Ettől a fe­hér női alaktól lesz a kép, a parkrészlet Kishonthyé. Az is újság a művésznél, hogy a Temetőkapu című városrész­letét kék tónusban hozza elénk: ez a légies kék új mondandót is érzékeltet. Nagy Ernő — úgy tűnik — egészen új világot épít fel magában. Talán a közvetlen hatást kiváltó művésztársak indították el témában s for­mákban, színélményekben is új utakra. Tény, hogy Nagy Ernő a fehér falusi házak, töppedt falusi szobabelsők, ámbitusok és homlokzatok helyett a színkép egészen de­rűs elemeivel dolgozik most. Elemi egyszerűségében, a szí­nek dinamikus egymásra ha­tásával .jelenik meg a Bod­rogi kanyar, az a merész öb- löződés, ahogyan ez az aranyszín folyam majdnem elsodorja a melléje álló fes­tőt. A Virágok gazdag pom­pája és az Egri délután de­rűje mellett a Pihenő szín- és formai megoldása rokon­szenves, új vonásokat vonul­tat fel Nagy Ernőnél. Seres János a Bükk és Bor­sod tájait keríti hozzánk kö­zelebb. Minden képe a vona­lak és vonulatok ötvöződő játéka. A Csendélet körtével, nála is azt bizonyítja, hogy ez a megújuló csendéletdivat még azokat is megérinti, akiktől ez a műfaj egyébként távolabb áll. összegezésül: a jubileum­ra az egri festők igen tisz­tességes művészi munkát te­remtettek. Megmutatták foly­ton változó pilctúrájukban az újat, a reményt keltőt az ed­digiek mellett. Csak biztatjuk őket az egri kiállítási lehe­tőségek további kihasználásá­ra. Versenyben kell lenniük önmagukkal, a közönséggel és az idővel, amely az új él­ményeket, az új gondolatokat teremti bennük. Farkas András 20.00: Pokoíraszáüás Sarkadi Imre életműve, még a kéziratban maradt, töredékes drámái is egymás után támadtak föl. Tavaly a veszprémi Petőfi Színház mutatta be a Kőműves Ke­lement, nemrég Hannibál utolsó útja címmel a nagy pun hadvezérről írott jele­net-vázlatokból készült té­GERENCSER MIKLÓS: itsiisiillil lUUUUUSitlC TÁNCSICS MIHÁLY életregényé 17. , íráskedve is visszatér. Megírta a „Pazardi” máso­dik kötetét, így a teljes mű­vet vihette el Méheá Sámu­el cenzornak, az pedig min­denféle kifogásoló megjegy­zés nélkül ráírta: admitti- tur — vagyis kinyomatható. A szerző boldogsága alig is­mert határt. Biztos volt a sikerben és abbeli reményé­ben sem kételkedett, hogy rövidesen kifizetheti józsef- ví-osi telke telies vételárat. M'ndenre számított, csak ■ - nem n —; *-'Uröve*ke­QJMkM 1374, navemüer péntek A nyomda a kolozsvári református kollégium tulaj­donában lévén, az érdeklő­dő tanárok örökké ott kí­váncsiskodtak, hogy miféle műveken mesterkednek a ti­pográfusok. Bele-bele ol­vastak a frissen nyomott ívekbe, így akadt meg a fi­gyelmük az urakat bíráló „Pazardi” különös szövegén is. Figyelmeztették tanár­társukat. a cenzort. Méhes Sámuelt, baj lesz abból, ha megjelenik Stancsics köny­ve. A cenzor felülbírálta önmaga*, engedőivé* vissza- vo”*a. Stancsics Mihálynak a téli ruházató* kellett el­adnia hogy k:eg"°nlítse '"omdai tartozását. Mindé’ •ak a kezd°* volt T~srádi kovács Miklóst Erdély ka- M'kus mi sn ok ét szoros ba­rátság fűzte tanítványa nagy­anyjához, az öreg Teleki grófnőhöz. A püspök egy­úttal a cenzori kollégium elnöki tisztét is betöltötte. Figyelmeztette az öreg gróf­nőt, miféle veszedelmes né­zeteket valló emberre bíz­ták az unoka nevelését. Vo­nakodtak felmondani Stan- csicsnak, de ő belátta, nem sok keresnivalója van a Te­leki grófok házában. Mi­után ragaszkodott távozási szándékához. ismét kapott száz forintot útiköltségre a rendes béren felül. Egyévi távoliét után 1936 nyarán szép reményeiben csalódva tért vissza Budapestre. Alig lépte át a városka­puját, máris nyakába fa­kadt az első kellemetlenség. Steinbauer kádármester idő­közben megérdeklődte, vá­sárlója csakugyan pesti pol­gár-e. Válaszként azt kö­zölték. hogy Stancsics Mi­hály ismeretlen. Hazudtak, természetesen. Nagyon is jól ismerték Stancsics Mihályt. A hátuk közepe sem kíván­ta, hogy a hatalom szemé­ben rossz hírű tollforgató a városnak ingatlannal ren­delkező állandó lakója le­gyen. Ellenben, ha mégis telket vesz, csak be kell je­gyezni a rendes polgárok közé. A felvilágosításkor nyilván egyebet is szólhat­tak kárára, mert a sváb Steinbauer alaposan kikelt ellene. Hazugnak, csalónak nevezte. Stancsics alig tud­ta kiengesztelni. Hosszas al­kudozással abban állaood- *ak meg, hogv azonnal fizet száz váltóforintot. egy hó­Vvolü]' incjVjfo 8*venet Ha nem, odavész, egész törlesztése. Továbbá amíg ki nem fizeti a teljes vételárat. Steinbauer , úgv lakik a házban, mint saját­jában. Szigorú egyezség volt. de Stancsics legalább meg­menekült a békétlenségtől. Farmernadrág helyett — életre szóló szenvedély Fiatal Utazók Klubja Egerben Ingaórák exportra A TEXELEKTRO Szövet­kezet Hollandia részére in­gaórákat készít egy kétszáz éves modell pontos mása­ként. A szocialista brigádok munkaversenyben vállalták, hogy november végéig elő­készítik a sorozatgyártást és az első 100 darabot leszállít­ják a megrendelőnek. (MTI Foto: Bara István felvétele — KS) véjáték. Most Esztergályos Károly rendező nyúlt ava­tott kézzel Sarkadi novellái­hoz, hogy az író szellemében öszefüggő tévéjátékká ol­vassza. A novellákból össze­fűzött történet egy képzelt életrajz jelentős eseményeit dolgozza fel. Ábel a hős, a negyvenévesek nemzedéké­hez tartozik, ahhoz a gene­rációhoz, amely átélője, egyszersmind cselekvő részt­vevője volt történelmünk nagy korszakváltásának. Ábel múltjának (ha úgy tetszik, nemzedéke múltjá­nak) felelevenített pillanata­iból kirajzolódik a sorsát, emberi magatartását megha­tározó történelmi és társa­dalmi szituáció is. A főbb szerepekben Kozák Andrást, Hüsvölgyi Ildikót, Gyön- gyössy Katalint, Béres Ilo­nát, Győri Emilt, Mádi Sza­bó Gábort láthatjuk. (KS) Pereg a film, s gondolat­ban mindannyian elindulunk húszperces körútra Egyip­tomban. A piramisok méltó­ságteljes, égbe nyúló falai alatt, majd Kairó belvárosi forgatagában ismerőst pillan­tunk meg, Barta Jánost, aki megörökítette utazását, s most a film segítségével ka­lauzol bennünket a messzi világban. A vetítés után fényképek és prospektusok közé bújva, sokukban motoszkált a gon­dolat: egyszer még ők is megláthatják a fáraók sír­helyeit. Mérnökök, diákok, gyógy­szerészek, szakmunkások és családanyák számolnak be egymásnak felejthetetlen út­jaikról, vagy közösen tervez­getik az előttük álló túrákat. Egy hónapja alakult az egri Művelődési Központban a Fiatal Utazók Klubja, Gyen­ge István üzemmérnök veze­tésével. — Az országban nagyon kevés helyen találunk hason­ló jellegű klubot, de annál több csellengő fiatalt, akik­nek bár hobbyjuk az utazás, mégis sokszor céltalanul, egyedül bolyonganak a nagy­világban. Elhatároztam tehát, hogy megszervezem Egerben sza**»4.ervez@tl aktivista jutalmazása (Tudósítónktól) A hagyományokhoz híven ebben az évben is sor ke­rült a szakszervezeti mozga­lomban jó munkát végző sokgyermekes női dolgozók jutalmazására. Az ÉDOSZ megyei bizottságának javas­latára Mayer Mihályné, öt- gyermekés hatvani konzerv­gyári dolgozó kapta meg Heves megyében az ÉDOSZ elnökségének 1000 forintos jutalmát. Mayer Mihályné 16 éve dolgozik a vállalat­nál és 12 év óta végez ered­ményes munkát, mint szak- szervezeti bizalmi. A jutal­mat Bessenyei Sándorné, az ÉDOSZ megyei bizottságának munkatársa adta át a hat­vani konzervgyárban. (Ködmön Ferenc) ezt a csoportot. Elővettem a telefonkönyvet, levelet írtam az üzemek, vállalatok KISZ- szervezeteinek, és vártam. A többi már úgy ment, mint a karikacsapás. Az első össze­jövetelre huszonötén jöttek el. Célunk, hogy az utazások, kirándulások során egyetlen baráti közösséggé alakul­junk. Szeretnénk kapcsolatot teremteni a magyarországi és külföldi utazók klubjával. Mohácsról, Szolnokról és Szekszárdiról már válaszoltak is levelünkre. Tanácsokat ad­tak, beszámoltak eddigi ta­pasztalataikról és természe­tesen meghívtak bennünket városukba. — Hogyan állítják ossza programjukat? — Egy kérdőívet kellett ki­tölteniük a résztvevőknek, még a kezdet kezdetén. A kérdéseink között szerepelt többek között az iskolai vég­zettség, nyelvtudás, mely or­szágokban járt, miért éppen oda utazott és hogy hová sze­retne menni. A fülöp-szigeteki utat kivéve mindegyik elkép­zelés megvalósítható. Ter­mészetesen először hazánkkal szeretnénk jobban megismer­kedni. Első közös kirándulá­sunk a múlt héten Salgótar­jánba és környékére veze­tett. Énekeltünk, mindenki vidám és felszabadult volt, s közben megállás nélkül kat­togtak a fényképezőgépek és a filmfelvevők. — Milyen utat terveznek még ebben az évben? — Néhány napra Zakopa­néba vonatozunk, s mind­annyian ott töltjük majd a karácsonyt. Álmaink között szerepel a következő évek­ben egy olaszországi, len­gyelországi, jugoszláviai út is, tervezünk egy nagy zemp­léni túrát is. Kissé bozontos, szakállas fiú Fekete Gyula fotooptikus. Nélküle nehezen lehet el­képzelni egy kirándulást, ő a társaság „mókamestere”. — Hogyan lett utazó? — Érdekes története van. Még gimnazista voltam, ami­kor barátaim lelkesen újsá­golták, hogy Jugóban olcsón lehet farmert vásárolni, csa­logattak, hogy „ugorj ak át” velük. De már az első na­pon lemorzsolódtam mellő­lük. Barangoltam a szűk ut­cákon és fél napokat töltöt­tem a tengerben, mégpedig a víz alatt, hiszen a másik szenvedélyem a búvárkodás. Farmert ugyan nem hoztam, de örökre eljegyeztem ma­gam az utazással. Azóta már többször visszatértem ezekre a helyekre, hű társaimmal, a fényképezőgéppel és a film­felvevővel. Voltam Törökor­szágban, Görögországban, ta­lálkoztam tudósokkal és egy hétig a hegyekben la’ 'm, ahol egy t15znál étkeztem j i- gosz’ áv hegyipásztorokkal. Eddig egyedül utaz'am. ka­landokat, izgalmakat keres­ve. de most már nem tudom elképzelni a túráimat a FŰK tagjai nélkül. í&m Keserves helyzetében — szerfölött hátrányos felté­tellel — eladta kincsként őr­zött könyveit Tischer antik­városnak. Kapott száz forin­tot, pedig könyvtárában olyan .értékek voltak, mint Voltaire ößszes művei 56 kötetben, eredeti francia nyelven. Hozzá még Tischer érezte magát nagylelkűnek, beleegyezve, hogy a köny­vek csak akkor kerülnek végképp a tulajdonába, ha Stancsics fél éven belül ki nem váltja őket kellő ka­mat fejében. Leszámítva az alkalmi krajcáros keresetet, nem volt semmi jövedelme. Az a pár alkalmi hatos abból származott, hogy cikkeket írt Munkácsy János „Rajzo­latok” című hetilapjába. Bár ne tette volna. Amilyen kol­dus módra fizetett a sze­gény lap, ahhoz képest túl­ságosan sok ellenséget szer­zett magának. Meg kell hagyni, Stancsicstól távol állt mindenféle készség a kompromisszumra. Nem is­merte el, hogy a szellemi életben és egyáltalán a tár­sadalmi érintkezésben néha hasznosabb a kímélet, mint a mindenáron való őszinte véleménymondás, ö az utób­binak volt feltétlen híve. Alig írt néhány cikket, már­is magára haragította a szellemi tekintélyek egész seregét Megharagudtak rá Bajza József és társai csak­úgy, miiit a nyelvészek, vagv Ráday gróf, akit pedig min­denki fennen dicsért iroda­lompártolásáért. Hiszen Stan­csics éppen azt vetette a szemére, hogy hódol ugyan a nemzeti irodalomnak, de jobbágyaival szemben fel­tűnően szűkkeblű. A kiadókkal sem boldo­gult, jobban irtóztak mun­káitól, mint remete a kísér­téstől. Szaporodó nyomorú­sága közben a nehezen bir­tokolt egy hold földecskéje nyújt neki némi vigaszt. Előveszi régi földművelő tu­dományát, fölássa az egész ugart és burgonyát ültet be­le. A pihent föld izzadsá- gos munkájáért ritka bő terméssel fizet, Stancsics nem győzi elvermelni a ren­geteg burgonyát. Ügy szá­mol, hogy tavasszal jó pén­zért eladja. Ha addig szű­kölködik is, portékája árá­ból hosszabb nyugodalmas időnek nézhet elébe. Azon töpreng, mivel tölt­hetné kilátástalan helyzeté­ben hasznosan az 1837—38- as telet, amikor hírét veszi, hogy Bécsben tömegesen kezdik tanulni a magyar nyelvet. Lámpással keresik a nyelvoktatókat, óránként egy ezüst forintot fizetnek nekik. Több sem kellett Stancsicsnak. Novemberben gyalogosan útra kél a csá­szárvárosba. Két hétig tart, míg odaér, kegyetlenül kínzó szűk csizmájában. Fájós lá­bára valóságos gyógyír a nagyszerű terv: egy év alat* játszva megkeres annyit, hogy kifizetheti minden adósságát, föle is marad a sok pénznek, beszerezheti az é!e*hez. munkához elenged­hetetlenül szükséges értéke két. Mint annyiszor, most is a -saló',*sok kellys közenőb'- érkezik. Ahova ‘ekint, aha va lép, csupa akadály, ta nítványok pedig sehol. Ok tatási bizonyítvány nélkü’ lélegzetet is alig vehet (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents