Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Hegy fontos pont Westminsterben LONDONBAN FOLYTATÓDIK a Brit Munkás­párt országos kongresszusa. A háromnapos tanácsko­zás színhelye a londoni parlament tőszomszédságában a Westminster Central Hall nevű konferenciai csar­nok. Ezerkétszáz küldött jelenlétében szólalt fél James Callaghan külügyminiszter, a párt elnöke. Némi csa­lódást keltett, hogy a várakozással ellentétben a kül­politikai kérdéseket úgyszólván csak érintette. Min­denekelőtt Anglia közös piaci tagságával kapcsolatban vártak többet a brit diplomácia vezetőjétől, aki ezt a kérdést megkerülte. Arra szorítkozott csupán, hogy kijelentse: Izraelnek éppúgy, mint a palesztinaiaknak joguk van biztonságos határok között élni. A közel­múltban tartott szovjet—amerikai csúcsról szólva üd­vözölte a nukleáris fegyverkorlátozás terveit Annál nagyobb figyelmet szentelt a párt elnöke az angol közvéleményt érintő belpolitikai kérdések­nek. Ügy tűnik, a birminghami bombák légnyomása a Westminster Central Hall tanácstermét sem kíméli. Érthető, hiszen a bűntett hatalmas hullámokat kavart Nagy-Britárnában. Callaghan felhívta a figyelmet: az erőszakos cselekmények fokozódása súlyos veszélyt okozhat. ÉRDEKES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ült össze a Munkáspárt kongresszusa. Eredetileg októberben kellett volna megtartani a tanácskozást, ez azonban akkor — a választások miatt — elmaradt. Már a Bla.cpoolba tervezett kongresszusra elkészült jónéhány dokumentum, de az idei második választásukon ara­tott győzelem után Wilsonék a határozattervezetek többségét idejétmúltnak minősítették. Most a küldöt­tek úgynevezett sürgősségi határozattervezetekkel áll­tak elő. Szerda délig 83 ilyen tervezet érkezett a napi­rendi bizottsághoz: többségük a munkáspárti kormány és a párt< következetlenségét vette célba. Mindenekelőtt a párt balszámya aktivizálódott: 1. a vagyoni javak igazságosabb elosztását, 2. a gazda­sági válság terheinek a nagytőkére való fokozottabb áthárítását, 3. a közös piaci tagság kérdéséről rende­zendő népszavazás kitűzését és 4. a fegyverkezés csökkentését követeli. ELŐRELÁTHATÓAN ez-a négy téma áll majd a szombat délutánig tervezett tanácskozás homlokteré­ben. A várható döntések azonban — londoni megfi­gyelők szerint — gyökeres változást nem hoznak az angol bel- és külpolitikában. Japán szóvivő a Brezsnyev—Ford találkozóról A japán külügyminisztéri­um szóvivője csütörtöki saj­tóértekezletén nyilatkozott a Vlagyivosztokban lezajlott szovjet—amerikai csúcstalál­kozóról is. Elmondotta, hogy a japán kormány rendkívül jelentősnek ítéli Ford ameri­kai elnök és Brezsnyev SZKP-főtitkár csúcs találko­Lengyel vezetők finn látogatása Folytatódik a lengyel ve­zetők — Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaro- szewicz, a minisztertanács elnöke — hivatalos látogatá­sa Finnországban. A vendé­gek megismerkedtek a finn parlament tevékenységével, megtekintették a lengyel se­gítséggel épülő hőerőművet, látogatást tettek a helsinki városi hatóságoknál, talál­koztak a kommunista párt, a centrum párt és a szociálde­mokrata párt képviselőivel. Szerdán este Kalevi Sor­sa, finn miniszterelnök va­csorát adott Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz tiszte­letére. zóját, hiszen a szovjet és az amerikai vezető tárgyalásai­nak középpontjában a nem­zetközi béke fenntartásának és előmozdításának fontos kérdései álltak. A vlagyi- vosztoki tárgyalásokról kia­dott közös közlemény és egyéb dokumentumok arra utalnak — folytatta a szóvi­vő —, hogy sikerült megál­lapodni a soron következő SALT-tárgyalások általános elveiben. Ez a csúcstalálko zó legfontosabb eredménye, amelyet a japán kormány üdvözöl. Ülést tartott a Mérő-kormány A Móró-kormány megtar­totta első ülését, és kinevez­te az államtitkárokat. Ezek száma (amelyet sok bírálat ért már), nem csökkent az előző kormányhoz képest: 43 politikus kapott állam­titkári kinevezést, mégpedig 39 kereszténydemokrata és Maliariesz hazaiérése Makariosz érsek, ciprusi elnök kijelentette, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni Ciprus békéjének helyreállítása érdekében. Ma­kariosz úton Görögország felé, ahonnan visszatér ha­zájába, szerdán este megállt Majna-Frankfurtban és saj­tóértekezletet tartott. Hangsúlyozta: jelenleg az a feladatunk, hogy a ciprusi problémára külső beavatko­zás nélkül találjunk megol­dást. Ab érsek elutasította azt az elgondolást, hogy Cipru­son föderációt hozzanak lét­re. Az elnök végezetül hatá­rozottan elutasította annak megerősítését, hogy a Szov­jetunió azt kérte volna a ciprusi kormánytól, adjon bázislehetőséget a szovjet flotta számára a szigeten. Makariosz elnök pénteken utazik tovább Athénba. 4 republikánus. A helyeket a kereszténydemokrata cso­portok arányosan osztották fel egymás között, ügyelve arra, hogy kézben tartsanak minden kulcspozíciót. Móró miniszterelnök hét­főn délután mutatkozik be a parlamentben. Programbe­szédét előbb a szenátusban mondja el, rögtön utána a képviselőházban. Mindkét ház azonnal megkezdi a bi­zalmi vitát. A bizalmi sza­vazás eredménye nem kétsé­ges: a Móró-kormány a ke­reszténydemokrata és repub­likánus szavazatok mellett megkapja a szocialista és szociáldemokrata párt sza­vazatait is. Hüztársaság napja Jngosz.áviában Mexikói döntés visszhangja A Mexikói Kommunista Párt üdvözölte a mexikói kormány döntését, hogy meg­szakítja diplomáciai kapcso­latait Chilével. A párt nyi­latkozata felszólítja a kabi­netet a gazdasági kapcsola­tok egyidejű felfüggesztésére is, továbbá követeli a chilei nép antifasiszta mozgalmá­nak aktív támogatását bel­földön és külföldön egyaránt. A nemzetközi munkaügyi szervezet (ILO) latin-ameri­kai tagállamainak X. konfe­renciája követelte a chilei katonai junta nemzetközi el­szigetelését — jelentették Mexikóvárosból. A küldöttek, támogatva a mexikói kormány döntését amely szerint megszakítja diplomáciai kapcsolatait a chilei juntával, határozatot hoztak a konferencián részt vevő chilei hivatalos kül­döttség eltávolításáról, s a Chilei Dolgozók Egységes Központja száműzetésben élő képviselőinek, mint a chilei dolgozók valódi küldötteinek meghívásáról. A JUGOSZLÁV Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság népeinek november 29-i leg­nagyobb nemzetí ünnepét sokan a felszabadulás év­fordulójával tévesztik ösz- sze. Történelmi tény azon­ban, hogy bár a nácik által megszállt európai országok népei közül a jugoszlávok az elsők között fogtak fegy­vert a hitleri „új rend” el­len, Jugoszlávia teljes fel­szabadulására legutoljára került sor. A délszlávok földjén az ellenség elkese­redetten, szinte az utolsó töltényig Karcolt és csak Í945. május 15-én, vagyis hat nappal a hitleri Német­ország hivatalos kapitulá­ciója után tette le a fegy­vert. November 29-én a köz­társaság napját ünnepük Jugoszláviában. Olyan év­fordulóról emlékeznek meg, amely két történelmi dá­tumhoz kapcsolódik. Mind­kettő annak a hősi ellenál­lási harcnak a során nyerte el a történelmi jelzőt, ame­lyet a jugoszláv népek a hitlerista megszállók és csatlósaik ellen Vívtak 1941 —45 között. Röviddel azt követően, hogy a német hadigépezet 1941 áprilisában lerohanta Jugoszláviát, amelyet a kor­rupt királyi rendszer szinte védtelenné tett. a Jugoszláv Kommunista Párt a meg­szállók elleni fegyveres harc­ra szóü'totta fel a tömege­ket. A párt irányításával futótűzként terjedt a felke­lés, s a gombamódra el­szaporodott partizánalakula­tok tevékenysége nyomán 1971. november 29., péntek egy új európai hadszíntér nyílt meg, amely a nácik és szövetségeseik 20—25 hadosztályát kötötte le ál­landóan. A felszabadított területe­ken — megyényi nagyságú, vagy ennél kisebb „szabad szigetek” tucatjai — a népi hatalom szervei alakultak meg, s ezekből nőtt ki 1942 tavaszán a forradalmi par­lament csírája, a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasisz­ta Tanács (AVNOJ). Máso­dik ülésére a boszniai Jajcse városkában került sor 1943. november 29-én. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv KP első titkára, a Népfelszabaditó Hadsereg főparancsnoka tar­totta a beszámolót a fegy­veres küzdelem állásáról. Ezt követően a 208 delegá­tus olyan fontos határozato­kat hozott, amelyek megve­tették az új Jugoszlávia alapjait. Kimondta, hogy a jövendő államnak demokra­tikus, szövetségi alapokon kell nyugodnia. Végül — Ti­to vezetésével — ideiglenes kormány felállítását hatá­rozta el az AVNOJ. NEM EGÉSZEN egy évvel később a forradalmi kor­mányzat szervei már Belg- rádba költözhettek, amelyet az előnyomuló szovjet had­sereg harcosaival vállvetve szabadítottak fel a partizá­nok. 1945. november 29-én pedig az újonnan megvá­lasztott alkotmányozó nem­zetgyűlés egyhangúlag a mo­narchia megszüntetésére, a köztársaság kikiáltására szavazott. Az újjáépítés keserves munkája a maga módján nem kevesebb áldozatkészsé­get követelt a tömegektől, mint a felszabadító háború. Ma már jogos büszkeséggel tekinthetik át építőmunká­juk nagyszerű sikereit a jugoszláv dolgozók. Az egy­kori paraszti ország immár ipari-agrár állammá ala­kult át. 1947-hez viszonyít­va a nemzeti jövedelem tavaly négy és félszer volt nagyobb, az ipari termelés pedig ezalatt hétszeresére emelkedett. Űj városok, la­kások százezrei épültek fel. Az 1965-ben életbe lépett gazdasági reform lendületet adott a termelékenység nö­vekedésének, az áruválasz­ték bővítésének. A további­akban azonban a gazdaság fejlesztésének túlfeszítése, s ennek kísérő jelenségei, a beruházási tőkehiány és az inflációs tendenciák jutot­tak kifejezésre. Jelenleg az ország ezek felszámolását célzó átfogó stabilizációs program megvalósításán fá­radozni:. Nagy segítséget nyújtanak ebben a tavasz- szal elfogadott új alkot­mány és a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége május­ban megtartott XI. kong­resszusának útmutatásai. AZ UTÓBBI másfél évti­zed során hazánkat és Ju­goszláviát a baráti együtt­működés egyre több szála köti össze egymással. Rend­szeressé váltak vezetőink legmagasabb szintű találko­zói; legutóbb ez év tava­szán Tito elnök volt Kádár János vendége. Gazdasági árucserénk volumene az idén eléri majd a 180 mil­lió dolláros összeget. Élénk a kishatárforgalom, s mind­két országból turisták száz­ezrei látogatnak el a szom­szédba. Az ideát élő dél­szláv aikú lakosság és az odaát élő magyar kisebbség egyenrangú családtagként boldogul hazájában és a két J ország közötti híd szerepét tölti be. Egy okkal több ez. hogy nemzeti ünneoükön ba­ráti iókívánsáffainkat fejez­zük ki a szocializmust épí­tő déli szomszédainknak. r. v. Waldheim-je'entés Kurt Waldheim jelentésé­ben közli, hogy a Szíriái—iz­raeli szektorban állomásozó ENSZ-erők osztrák, kanadai, perui és lengyel alegységek­ből, valamint a katonai meg­figyelők csoportjából tevőd­nek össze; összlétszámúk je­lenleg 1224 fő. Segítséget nyújtottak a szíriai és az iz­raeli csapatok szétválasztásá­ban a genfi békekonferencia katonai munkacsoportja ál­tal elfogadott terv alapján, majd biztosították a megfi­gyelést a csapatszétválasztás övezeteiben. Az ENSZ-erők sikeresen túlteljesítették a rájuk bízott feladatokat, amit a felek együttműködése tett lehetővé — állapítja meg a főtitkár. Albánia ünnepén Harminc esztendővel eze- lőtt, 1944. november 29-én történelmi sorsfordulóhoz ér­kezett az albán nép. A kom­munista párt vezette parti­zánosztagok, amelyek később a népfelszabadító hadsereg­ben egyesültek, négy éven át vívták áldozatos küzdelmü­ket az országot megszállva tartó olasz és német fasisz­tákkal. 1944 őszén a Balkán félszigeten előrenyomuló Vö­rös Hadsereg, valamint a ju­goszláviai szabadságharc si­kerei kedvező feltételeket te­remtettek az általános offen- zivához. Megindult az albán népi erők nagy támadása, felszabadult Tirana és no­vember 29-én az utolsó el­lenséges alakulatot is kiver­téa sasfiak, a szkipetárok or- . bál. Albánia kontinensünk egyik legelmaradottabb álla­ma volt, s a nagy háborús rombolások csak nehezítet­ték a helyzetet. Nem tette le a fegyvert a belső reakció sem, 1946 végéig garázdál­kodtak ellenforradalmár ban­dák. Az albán nép azonban úrrá lett a nehézségeken, helyreállította a gazdaságot, hozzákezdett az új építésé­hez és gyors ütemben szilár­dította meg a népi hatalmat. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszott az egyen­jogúságon és a proletár in­ternacionalizmus alapjain nyugvó elvtársi-baráti segít­ségnyújtás, amelyben a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok Albániát részesítették. Az 1960-as évek forduló­ján, nem a Szovjetunió és a szocialista országok hibájá­ból, megromlottak a kapcso­latok Albániával, Az albán vezetésben nacionalista, maoista nézetek uralkodtak el, szembekerültek a marxiz­mus—leninizmus és az inter­nacionalizmus elveivel, je­lentős mértékben elszigete- . lódtek. Albánia például föld­részünk egyetlen olyan or­szága. amely eddig teljes ér­dektelenséget mutatott az európai biztonsággal kapcso­latos tárgyalások iránt. Albánia nemzeti ünnepén, a felszabadulás 30. évfordu­lóján rokonszenvvel és barát­sággal tekintünk az albán népre. Amint eddig tettük, a jövőben is arra törekszünk, hogy államközi kapcsolata­ink fejlődjenek. (Az idén ke­reskedelmi forgalmunk eléri a 15 millió rubelt, s jövőre további emelkedés várható). Kapcsolatainkra kedvező ha­tással lenne, ha albán rész­ről javítanák a viszonyt va­lamennyi szocialista ország­gal. A kapcsolatok a proletár internacionalizmus alapján egyúttal lehetőséget terem­tenének arra, hogy megszűn­jék a történelmi távlatokat tekintve természetellenes, jelenlegi állapot. Ezeknek a gondolatoknak jegyében köszöntjük az al­bán népet a novemberi ün­nepen. (r—n) Munkanélküliek tüntetése Koppenhágában Dániában mintegy százezren — elsősorban munkanélküliek —, tüntettek a kor­mány gazdaságpolitikája ellen és követelték Poul Härtling i liniszterelnök iemonaasaz. Képünkön: részlet a legnagyobb tömeggyűlé- 5’: a koppenhágai parlament előtt ötven­ezren tiltakoztak a rossz gazdasági állapotok : ■ ■ (Népujság-telefoto — AP—MTT—SSj I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents