Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-27 / 277. szám
Jancsit hivatják az igazgatói irodába. Sietve érkezik, udvariasan köszön, minden különösebb félszeg- •ég nélkül üdvözli a vendéget is. A tízéves, jóképű gyerek első pillantásra olyannak tűnik, mint annyi más hasonló korú társa, később azonban zavar szinte érzék- telen tekintete, amelyben hiába keresem az öröm és az értelem egészséges villanását. Kérdezem, s ő válaszol, meglehetősen bizonytalanul keresve a kiutat a fogalmak, az érzések útvesztőiben. — Elszöktem otthonról. A bátyámékhoz akartam menni Bekölcére, de amikor odagyalogoltam, már nem találtam meg őket, elváltak és elköltöztek a faluból. — Hogy kerültél ide, az egri Gyógypedagógiai Nevelőintézetbe? — Kóboroltam mindenfelé, aztán idehoztak. — Mikor? Nem tud válaszolni, tanácstalan. Nem ismeri az időbeosztást, a hónapok nevét, s természetesen azt 6em tudja, hogy negyedik osztályba kellene járnia. Bármennyire furcsán hangzik, bármennyire hihetetlennek tűnik, mégis igaz: Jancsi szeptemberig egyetlen napot sem töltött az iskolapadban. Senki sem hívta, senki sem kötelezte sem őt, sem szüleit. Anyja meghalt, apja újabb asszonyt hozott a házhoz, kilenc testvére szétszéledt, s Jancsit sem marasztották, így hát elindult a vakvilágba. Szeptemberben még azt sem tudta, mire való a ceruza. gyógypedagógiai oktatásra, s hetven százalékuk valóban erre is szorul Az okok? A nyolcadikos lány itt nevelkedett, mert az alkoholista szülők elváltak, s ő már kiskorában állami gondozásba került. Nyolcévesen a leggyakrabban használt fogalmakat sem ismerte, képtelen volt tagoltan beszélni, ráadásul öltöztetni is kellett a makacs, minden segítő szónak ellenálló, a bizalmatlanságból mentsvárat építő gyereket. Akkoriban reménytelen esetnek vélték, s kevesen hittek abban, hogy ha végtelenül lassan is, de csak végigjárja az Értelemig vezető út állomásait, s halottnak tűnő tekintetében felvillan a gondolat szikrája S hányán voltak, hányán lesznek hozzá hasonlóak! Megyénkben jelenleg közel nyolcszáz szellemileg visszamarad' 1 elmileg fogyatékos f kell törődni. Az u sajnos folyamatos, mo.. az általános iskolák évente mintegy 200 —300 tanulót javasolnak Ezeket így összegzi Bállá Zoltán igazgató: — Születési rendellenességek is közrejátszanak, nem beszélve arról, hogy az orvostudomány ma már életben tartja azokat a gyerekeket is, akik súlyos komplikációval jönnek a világra, ám legalább ilyen lényeges mozzanat a leendő anya könnyelműsége, felelőtlensége, a terhesség alatti túlzott alkohol- és nikotinfogyasztás. S ilyenkor a meggondolatlanságért a gyermek fizet korántsem teljes értékű, olykor tragikus életével. Még aggasztóbb a helyzet, ha a mértéktelen poharazgatás tovább folytatódik, ha a családi viszálykodás és perpatvar tovább roncsolja az egyébként is sérült értelmi és érzelmi világot. Ez történt Jancsival és Katival is, akiket a pedagógiai szakemberek a debilis kategóriába sorolnak. Az ő sorsuk viszonylag biztató, hiszen nevelőik segítségével eljuthatnak addig, hogy tizenhat éves korukra nagyjából elsajátítják — ha csökkentett tananyaggal is —, az általános iskola hatodik osztályának megfelelő ismereteket. Ezzel azonban zárult a kör, s elmehetnek valahová dolgozni segédmunkásnak. Az imbecillis csoport tanköteles korában legfeljebb írnl-olvasni tanul meg, s az életben aligha boldogul egyedül, s legtöbbször szociális otthonba kerül vagy visszajut a szülőkhöz. S mennyi kitartás, mekkora türelem kell hozzá, hogy eddig is eljussanak, hogy ezt a néhány, az értelem fényéhez vezető állomást megtegyék! Jancsi az elején tart. de már jól forgatja a ceruzát, s ha bizonytalanul is, de csak kerekednek azok a betűk. Az olvasás számára még a rejtelmek világa, ismeretlen, olykor riasztó csoda. Két év múlva talán túljut a nehézségeken. Most csak annak örül, ha az órák, a délutáni tanulás után előkerül a foci, mert a labda őt is megbűvölte, azzal ő is könnyen elboldogul. Akkor sem húzódozik, ha segíteni, dolgozni hívják: — Az jó, mert jól megy, azt szívesen csinálom — mondja az egész beszélgetés során először elégedetten, az a gyerek, aki valaha zetorvezető szeretne lenni. Kati tovább jutott, néha könyvet is olvas, tévét is néz, bár nem sejti a cselekmény összefüggéseit, gondolati mozzanatait, legfeljebb a látvány színessé20.30: Főiskolások Csehovot játszanak Ebben az érdekesnek Ígérkező műsorban négy televízióra MpníiLtSn W%ia BftVftmbeff 23* saerda adaptált Csehov-novellát játszik el a Színház- és Filmművészeti Főiskola harmadik osztálya. Csehov, az elbeszélő. Igen közel áll Csehovhoz, & drámaíróhoz. Hiszen drámai epikus művek, s novellái tele vannak drámai fordulattal. E négy tv-re alkalmazott elbeszélés — A dráma ; A gonosztevő; az Egy idealista visszaemlékezései és A kapitány zubbonya — is kisemberek, parasztok, kishi- vatalnokok, mindennapi sors- tragédiáját tárgyalja. S hogy ez a sorstragédia bárkit utolérhet. attól nyerik e történetek tragikus színezetüket. A gonosztevő — Móra, Tömörkény világával rokon parasztja azt sem tudja, miért áll bíróság elé. Az idealista — életében egyszer igazán ..élni** akar, gondtalanul, boldogan. De a bájos háziasszony a kávé és az ebéd mellé szerelmi szolgáltatásai árát is felszámolja. A drámaíró főhőse inkább gyilkossá válik, csak ne kelljen végighallgatnia a kékharisnya írónő felolvasásait. A kaoitány bonvodalmai nedie ’ibbonvával függnek össz.e. A iskolások derűs, csuoa mozgás előadását Gosztonyi János rendezte, akinek ez a műsor az első televíziós munkája. .......... «KS* g e ragadja meg képzeletét. A liter, a kiló, a mázsa számára ismeretlen fogalmak, s a számok világa is útvesztők sora. Anyjához menne vissza, s takarítónőként dolgozna: — Pesten él, munkásszállón lakik. Ő más mint apám, ő nem iszik, s két- három havonta meglátogat — bizonygatja büszkén, pedig jól tudja, hogy szépíti a valóságot, mégis mondja, mert ösztönösen érzi: kötődés nélkül nem lehet élni. Két nyolcadikos fiú jön az irodába, ők az osztály jobb tanulói közé számítanak. Valaha majd olyan mesz- sziről indulnak, mint Jancsi és Kati, de nevelőik segítségével kipallérozódtak, • s az sem elképzelhetetlen, hogy egykor jó szakmunkás lesz belőlük. Pista hetente hazajár falujába, s otthon már egy kis könyvtára is van. A tanulásnál azért ők is jobban szeretik a munkát. — Mondjuk is tanár úrnak, ha elfáradunk: menjünk már egy kicsit dolgozni. Erre utal az igazgató is: — Mindannyian zárkózottak, idegesek, bizonytalanok, amikor hozzánk kerülnek. Érthető, mert hiányzik a sikerélmény ösztönző, többre sarkalló ereje, ök csak azt érzik, hogy nem boldogulnak az írással, az olvasással, a földrajzzal, s ha azért korholás jár, magukba húzódnak. Ezt a feszültséget oldja fel bennük a munka öröme, azé a tevékenységé, amelybe belefeledkeznek, amellyel megbirkóznak, amelynek látják az eredményét. Ezen az úton kell továbbhaladniuk. Természetesen nagyon sok múlik az üzemek, a dolgozó kollektívák megértésén, segítésén, ha ez nem hiányzik, beilleszkednek, helyüket találják az életben. Megérdemlik a törődést, mert önhibájukon kívül sokszorosan fizettek azért, hogy túljussanak az Értelemig vezető állomásokon. Pécsi István Keserű szájízzel a Postás Szimfonikusok egri hangversenyéről Az Országos Filharmónia bérletsorozatában hétfőn este a budapesti Postás Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt az egri Gárdonyi Géza Színházban. Minden előjel arra mutatott, hogy egy változatos műsor keretében megismer az egri közönség egy fiatal potsdami karmestert, Hans Dieter Baum személyében, egy mai német szerzőtől származó és 1966-ban keletkezett zenekari darabot, élvezheti Katona Ágnes Chopin-előadását és hatása alá kerülhet Brahms második D-dúr szimfóniájának. Mindez nem múlott az Országos Filharmónián, amely igazán gavallérosan kirukkolt ez alkalommal egy vadonatúj értékes hangversenyzongorával és a közönségen sem, amely kevés híjával telt házat hozott az iöaí^-T-ó^ ebenere is. Ügy érezzük, a karmester sem tehet arról, hogy az est csak fél sikerrel nvugtázható. Lukin László szellemes zenetörténeti bevezetőjét megtoldotta a műsorváltozás magyarázatával, de nem tűnt meggyőzőnek az általánosságban mozgó érv, miszerint a mai német szerző műve helyett Wagner-zenét. a Nürnbergi mesterdalnokok uvitányát hallhatta a közönség. Itt ugvanis a műsor- változást az égégyadta világon semmi nem indokolta. A műsorterv szerint azonos volt a zenekar, azonos volt a karmester. Katona Ágnes sem vállalta a fellépést, házi balesetre hivatkozva: helyette a februárban már Egerben járt Baranyai László fiatal zongoraművész vállalta beug- rásszerűen a Chopin-mfl, az f-moll zongoraverseny eljátszását. Amennyire rokonszenvessé lett a közönség előtt ez a művészi fejlődésében nagy lenesekkel előrehaladó fiatalember, aki ráadásával köszönte meg a hallgatóság lelkesedését, any- nvira kellemetlen volt Brahms II. szimfóniáiénál a karmester és a zenekar között létrejövő feszültséget észrevenni. A zenében elmerülő és muzsika lebegésében önfeledten szórakozó hallgatók is felfigyeltek amikor a karmester már másodszor idegesen dobbantott lábával, némikéno türelmét vesztve a vonósok pontatlan belépései és egyéb technikai fogyatékosságai miatt. A Postás Szimfonikusok jó hírű, Egerben is sok sikert megélt zenekar. Eisen az estén azonban a legjelentősebb alakzat, a vonósok nem szolgálták a kívánt mértékben azt a célt, amelyet egy ilyen hangverseny elérni kíván. A személyi állományában nagyrészt átalakított és jelentősen megfiatalított együttes nemcsak a vendégkarmester igényeit nem tudta kielégíteni, a közönség sem távozott az estről elégedetten. A taps, a közönség lelkesedése a vendégkarmester, Hans Dieter Baum személyének szólt, aki valóban komolyan vette feladatát. Lehet, hogy ő mondott le, éppen az együttes lazasága miatt a modern német darab bemutatójáról? A továbbiakat már nem kérdezzük meg. A Filharmónia az utóbbi években nagyvonalú gazdája ezeknek a sorozatoknak. Ha úgy találja jónak, vizsgálja felül programját, de ennyi meglepetés egyszerre nem kevés. (farkas). A zeneoviban... Az egri I. számú Általános Iskola zeneóvodájában 80 kisgyermek ismerkedik játékos formában a hangok, a ritmus és a dallam világával. Felvételünkön: Dienes Tiborné egyik kis tanítványával és a hangtörpékkel. (Foto: Puskás Anikóit GERENCSÉR MIKLÓS* ÁGSTÉSZERTŰl MIMUTIANSÁGIG TÁNCSICS MIHÁLY .életregényé 15. Jónak látta Mihály, ha életében először nem takarékoskodik saját költségére a tápláló falatokkal. Ebédre, vacsorára rostélyos pecsenyéket fogyasztott, kiadós vörös borral. Igaz, minden pénze elúszott a járvány alatt, de megmaradt legnagyobb kincse, a puszta élet. Eddig azért házitanító6ko- dott, hogy megélhessen iskolái végzése közijén. Mostantól jó ideig főfoglalkozása lesz elszegődni gazdag családok gyermekei mellé. Megbízói közül az órnorvi- cai Szalmássy Miksa, Bács- megye pénztárnoka nyitja a sort Gondos atya, józanu1 sáfárkodó gazda, a művel séget becsülő földesúr lévén,' a lehető legjobb nevelőt kívánta felfogadni négy fia tanítására, Komoly emberek ajánlják neki Stancsics Mihályt, ő maga is kéri a jónevű tanítót, költözzék házába, Ómorvicára. Készségesen vállalkozik Mihály a feladatra. Kedve tovább nő, amikor tapasztalja, milyen nagyszerű családdal élhet egy fedél alatt A gyermekek illedelmesek, törekvő- ek, édesanyjuk igen széles látókörű, művelt asszony, aki a legjobb szépíró szerzők mellett Kantot és Hegelt olvas Mihály meglepetésére. Hamarosan kiderül, Szalmássyné nemcsak műveltség, de emberség dolgá- j>an is kiváló. A kolerajárvány eléri Ómorvicát. Stancsics Mihálynak ezútta' nincs szerencséje Leveri Iá bárói a kór, nagy nyomorúságában a ház asszonya ápolja éjt nappallá téve. Ennek az önfeláldozó gondoskodásnak köszönhette életbenmaradását. Ha lehet, még nagyobb, még oda- adóbb nevelői munkával hálálta meg a gondoskodást. Négy tanítványa ugyanúgy rajongott érte, mint a szülők, akiket boldoggá tett fiaik előmenetele. Ügy látszott, Mihály tartósan a. Szalmássy-kastély lakója marad, mégis igen hamar és kellemetlenül ért véget ómorvical időzése. Felkészítvén a négy fiútestvért az esedékes vizsgákra, Szabadkára, Bács-megye székhelyére vitte őket a ferencesrendi barátok iskolájába, hogy hivatalosan is számot adjanak tudásukról. A vizsgák pompásan sikerültek, mindössze a szerzetesek elégedetlenkedtek a szűkén mért vizsgadíj miatt, mondván, máskor többet kaptak. Stancsics maga is kevesellette az összeget, véleményét megmondta az apának. Érvként még hozzátette, a gyerekek szintén úgy emlékeznek, hogy korábban nagyobb díjban részesültek a francis- kanusok. Nos, Szalmásy Miksa nemcsak jóravaló gazda, gondos apa, de amellett igen indulatos ember volt. Csúnyán összeszólalkoztak, olyannyira, hogy Mihálynak el kellett hagynia állását. Pestre úgy tért vissza, mint végképp megszokott he- 'yére. Van némi kitartása, :gy ideig független maradhat, írással tölti idejét Elkészíti „Magyar és német beszélgetések” című könyvét, először HecktiKsst nyomdász és kiadó, majd a közönség nagy megelégedésére. Heckenast hatvan váltóforintot fizet a könyvért és 1833-ban jelenteti meg. A hasznos mű napokon belül elkel, igény van a második kiadásra, de vita támad a szerző és a nyomdász között, hogy kit illet a jog, mert ebben nem állapodtak meg. Mindegyikük ragaszkodik a maga igazához. Vitájuk azonban fölöslegessé válik: a könyvet betiltják. Hiába tanultak belőle még József nádor gyermekei is, sürgősen kivonták a forgalomból, mint olyat, amely káros az állam, a társadalom érdekeire. Amíg mindez történik, Stancsics megírja a „Budapesti levelek” című könyvét. Választ sem kap rá a cenzúrától. Kézirata egyszerűen eltűnik a cenzorok kezén. Tiltakozik, követeli igazát, nem érti, miért káros irodalmi munkássága, pláne nyelvkönyve a társadalomra. Hiszen igaza van, gondolatai ezerszer inkább hasznosak, mint károsak, de hát a hatalomnak más a véleménye. A fondorlat, a ravaszság különösen veszélyes megnyilvánulásának tekintették, hogy Stancsics Mihály még az ártatlannak tűnő nyelvleckéi beszélgetések szövegébe is politikát csempészett. Nem ilyen mondatokat adott a tanulók szájába, hogy „Kisasszony, ma igen szép idő van”, hanem ilyeneket: „A jobbágyok sokat szenvednek, az állaténál is rosszabb a sorsuk, pedig az urak minden gn//tagságukat nekik köszönhetik”. (Folytatjuk* Állomások r az Értelemig Jancsit, hivatiálí fly. i pa?. ovncfutuvÍQ sAöí <aí o r>/>
