Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-21 / 272. szám

Básti Lajos előadóestje Gyöngyösön 22.00 BEMUTATJUK SZABÓ MARIANNE TEXTILTERVEZÖ IPARMŰVÉSZT A Tv galériája sorozatban ezúttal rendkívül érdekes mű­vészettel és művésszel Ismer­kedhetünk. Szabó Marianne kü­lönleges texttlplasztikái a köz­tudottan erős hazai textil-ipar­művész mezőnyben is élvonal­beliek. Hágtál voltak annyian pró­zai rendezvényen a gyön­gyösi Városi Művelődési Központ nagytermében, mint Básti Lajos előadóestjén. A kétszeres Kossuth-díjas mű­vész népszerűségét jelzi ez az érdeklődés, aminek okát sokan elmondták már, te­hát fölösleges azt és most és itt taglalni. A „Művészeti esték” so­rozatnak ezt a rendezvé­nyét a műsor így vezette be: „A művész két közre­működővel vezeti végig a közönséget Shakes pearetől Marinovig a világirodalom remekeinek — drámarészle­tek, versek, sanzonok —tol­A dokumentummű­sor kissé még riport, de már dráma is. Szerzője nem mond ítéletet, csak szemta­núkat vonultat fel, akik is­merik a helyzetet, jelen vol­tak, a tragédia, a baleset pillanatait maguk is átélték, de ők sem tudják, mi, miért történt és mi, miért történ­hetett meg. A riporter vála­szokat keres, de nem vom kö­vetkeztetéseket, ezt a hallga­tóra bízza. Nagy Piroska — Cseresz­nyét vagy kisüstit? — múlt heti dokumentumműsora sem a világ sorsát eldöntő kérdést hozott a hallgató elé, hanem arra keresett választ, hogyan történhetett meg, hogy egy munkásnak kisüsti helyett kálilúgot öntöttek a pohará­ba. Ez az ember elveszti hangját, nyelőcsövét, négy hónapon át különböző kórhá­zakban gyógyítják, egy moz­dulat felelőtlenségét viseli most már egész életében és ma is igazságát keresi. Tel­jesen mellékes most, hogy ez az ember, Kis Lőrinc 18 éven át tanácselnök volt Bo- donyban, a hegyek közé épült kis falucskában, mert az eset az ország bármelyik gyárában, bármelyik gyári öltözőjében megtörténhetett volna. Az üveg bontatlan volt, rajta a cimke:: „vegyes szilva”. Reggeli előtt sokan megisznak egy pohár kisüs­tit. Igaz, a gyárban jól lát­ható helyen felirat: „Szeszes italt a gyár területére behoz­ni tilos!” De ki törődik vele, a közreműködők szigorú meg­rovásokat kaptak. Szavaik nyomán felbom­lott a felelőtlenség drámája, ós egy ember most keresi a baleset okozóit, és míg él nem talál feleletet erre a kérdésre: „ki tette a lúggal teli üveget a többi pálinkás­üveg mellé?” Mellbevágó ri­port ez az emberség és mun­kafegyelem mellett, mely után csak kérdések marad­tak a hallgatóban, de ezek a kérdések a közösségre, az egymásrautaltságra, az intéz­ményesített népszokásra, az alkoholizmusra vonatkoztak. (Az én kérdésem ez volt: „milyen robbanás vagy szél­vihar dobta a tanácselnököt egy idegen gyár peremére, a gyártmánycsomagolók kö­zé?”) • ■ ■ ■ „Adódnak - e családi problémák, úgy értem, nehéz ügyek a családi életben a távoliét miatt?” — tette fel a kérdést Mocsár Gábor Égő arany című könyvének al­győi fejezetében, amikor munkásszállásokon beszélge­tett olajbányászokkal. „Ne­héz, messzenéző tekintetek és halk, de határozott válasz: akadnak bizony. Bőven. Itt is, meg ott is. Vagyis csak­ugyan lehetséges, hogy az ember, a férj itt „megtánto- rodik”, de az is, hogy az asszony oldja meg otthon a cippzárat a szoknyán”. En­nek a néhány mondatnak líraian szép drámáját mutat­ZiJ/WÍSÖB ] 1874. november 21„ csütörtök ta be a Rádiószínház Mene­külők címen. Mocsár Gábor hónapokat töltött a zalai és alföldi olajmezőkön bányá­szok, gépkezelők, sofőrök, fú­rómesterek között, akik meg­szállottái az olajnak. Arcát napról napra változ­tató nyugtalan világ ez. Egyik oldalon a mozdulatlan táj, a tanyák magánya, gyü­mölcsös, veteményes, de sar­kában már zakatoló gépek, fúrótornyok, sodronyok, az ormótlan technika acélször­nyei. És a történet? Eta, a fiatalasszony magányosan ét egy alföldi tanyán, távol a kövesúttól, magára hagyva, küszködve a kerttel, a sárral. Egy nap munkások jelennek meg a kert végében, tornyot állítanak fel az olajmező kö­zepén, lánctalpasaikkal felda­rálják a földet, a bekötő utat. Az asszony szidja a világot, az olajosokat, a kertet, a gaz­dagon termő barackost. Vele él kisfia és félig 6Üket, vak apósa, az öregember. Köte­kedő, részeges férje Pesten dolgozik, három hétben egy­szer jön haza. Vasárnap pi­hen, tétlenkedik, szétnéz, es­te megy vissza, minden mun­ka az asszonyra marad, aki rabnak érzi magát. Menekül­ni akar ettől a keserves élet­től, magánytól, férjétől. Gás­pár a kert végében felállított fúrótoronyban dolgozik. Sze­reti munkáját, már gyermek­korában szerette a tornyokat, harangozó akart lenni, mert a toronyból belátni az egész világot, átlátni más országba, de belát a tanyára, a kertbe, házba, látja az örökké tevé­keny fiatalasszonyt. Egyszer, amikor az asszony hazafelé cipekedik, a menekülő szá­non leereszkedve, elétoppan. Átveszi terhét. Gáspár álmo­dozó ember, dicséri a kertet, a gyümölcsfákat, a csendet, elege van a szélhordta em­berekből, a munkásszállás­ból. A férj is únja a pesti éle­tet, s egy hét végén megegye­zett a fúrómesterrel, hogy át­jön ide dolgozni. így hát vé­ge az idillnek. Az asszony el­küldi a férfit, de a boldogság hitével és reményével ezt mondja neki: „Menj el Gás­pár, de úgy menj el, hogy ne nézz hátra, mert ez olyan falusi babona. Ha nem néz vissza az ember, akkor biz­tosan visszajön”. Mindketten érzik, hogy nincs vége sem­minek, s csak most kezdődik igazán az élet. Gondos szerkesztés, ará­nyos szerkezet, lélektanilag motivált eseménysor jellemzi az életképet, ami napjaink egyik égető kérdésére, a meg­értésre, szeretetre irányítja a hallgató figyelmét. Oda kell figyelnünk ezekre a hangok­ra a változó, felbomló világ, motorok és gépek zajgása között is. Néhány emberen kívüli jelzés a kétféle világ­ról: motorok zaja, lánccsör­gés, kakasszó, madárdal, ku­tyaugatás életteli színhellyé varázsolja a tanyát. A sze­replők — Sinkovits Imre, Szemes Mari, Bihari József — szavai a boldogságot, meg­nyugvást, a szép élet remé­nyét fejezik ki. Szenvedélyek lobognak szavaikban, de egy pillanatra sem ragadja el őket a hangok varázsa. Ebergényi Tibor mácsolásával.” Fényes aján­lat, gavalléros kínálat, ami sok minden jóval kecsegtet, ezt meg kell állapítani. A valóság azonban nem ilyen egyértelmű, sőt: na­gyon is vitatható. Kétségte­len, hogy Básti Lajos a szer­zők életrajzi adatai szerint széles időívet fogott át, vé­gigszaladva akár kétezer éven is, de ez a mozgás eléggé gyors volt. inkább csak innen is onnan is csí­pett össze valamit: verset és drámarészletet és novellát is. Nehéz veretű mondato­kat váltott fel könnyed és játékos szavakkal, tömény irodalmat habkönnyű írás­sal kevert, így aztán a né­zőtéren mindenki kiválaszt­hatta magának azt, ami az ízlésének és igényének a legjobban megfelelt. A „ked­ves közönség” nem panasz­kodhatott az előadó figyel­mességére. Az önálló előadóest szer­kesztési döccenését is in­nen vehetjük. A „kedves közönség” ugyanazt akarja a kedvenceitől, hogy olyanok legyenek, amilyennek ő el­képzelte őket, amilyennek elvárja, de a kétszeres Kossuth-díjas Básti Lajos „megengedheti magának” azt, hogy egy kicsit ő vigye magával a közönséget. (Mar­kánsabban, következeteseb­ben, bástiasabban, határo­zott célt követve. Ha min­dent akar és mindenkinek a kedvére akar, akkor alig­ha vezet sikerre a jószán­déka, a törekvése. Básti művészeti erényeit felsorolni, sokan megtették már, arra illetékesek. Most a művészi élményt váró kö­zönség egyik tagja szólalt meg, anélkül, hogy értéke­lést akart volna adni egy ilyen előadásról, legalábbis nem minden részletre kiter­jedőt, mélyen elemzőt. Kevésbé tetszett még az is, hogy Básti Lajos „két közreműködőt” vett maga mellé. Básti Lajosnak nagyon örültünk, de estje, feszesebb szerkesztéssel, közreműkö­dők nélkül: százszor többet ért volna. (G. Molnár F.) Ma esíe premier Kakuk Marci az egri színpadon Tersánszky Józsi Jenő bo­hósága. a Kakuk Marci nap­ról napra táblás házakat vonz Miskolcon. Az előadás minden korosztály tetszését megnyerte. Ez pedig nem kis dolog, mert a Kakuk Marci nem konvencionális produk­ció. Nagy András László cir­kusz-színházi törekvéseit kí­vánta ezzel a bemutatóval megvalósitani. A harsány vásári komédia természete­sen nem idegerí Tersánszky szellemétől, hiszen az író annyira kedvelte a piaci pol­gárokat, akik bizony több­nyire nem viselkedtek sza­lonképesen. A drámai anyag azonban így is okoz némi gondot. A rendező elmond­ja, hogy a zseniális író egy kicsit könnyű kézzel for­málta színművé kedvenc hősének egyik történetét. Mert természetesen nem ele­venedhet meg egyetlen szín­házi est keretében Marci sok, izgalmas és mulatságos kalandja. Mégsem sokkal ke­vesebbet kap a néző, a re­gény élményénél. A cél az, hogy meg tudjuk teremteni a sajátos tersánszkys lég­kört: érezze a néző az író szellemét, ismerősként fo­gadja hőseit, akiknek a szín­padon is be kell bizonyítani­uk, hogy hordozói mindazok­nak a tartalmaknak, ame­lyekkel szülőatyjuk meg­ajándékozta, felruházta őket A darab címszerepét Var­ga Gyula játssza. — Sokat kínlódtam Mar­cival. Először sehogyan sem ment ennek a külteleki szép­fiúnak a megjelenítése. Mar­ci figurája keményebb, kar- cosabb nálam. Az egész' elő­adás koncepciójából követ­kezik, hogy Marcit nem elég csupán „elaődni”. Fel kell tárni ennek a kisembernek mélyebb rétegeit is — csa- latkozásait, a tetteit mozga­tó szándékot, mely mindig tiszta és jó. Az utóbbi idő­ben már úgy érzem össze­hangolódtunk. Nagyon örül­nék, ha ezt az egri közön­ség is így érezné. A Méltóságost Kovács Má­ria játssza. — Először a2ért imádkoz­tam, hogy valami kisebb be­tegség, vagy közbejövő aka­dály vegye el tőlem ezt a szerepet A Méltóságos ugyanis idegen volt nekem. Aztán mikor tényleg bere­kedtem, s át kellett adnom a szerepet Máthé Évának, már sajnáltam magam. Ez a pózoló, kéjsóvár úriasszony ugyanis sok új eszköz kipró­bálására kényszerített, s vé­gül megszerettem. El kell itt vetni — nemcsak nekem, hanem a kollégáimnak is —, minden sablont; az előadás új hangvételt, merész komé- diázó kedvet, s nem utolsó­sorban nagy fizikai erőnlé­tet követel. Ezúttal még éne­Kakuk Mard ét a közrendőr — Varga Gyula és Mai György. kelnem Is kell, ami egy: talán nincs ellenemre. M: elsősorban nem az énekha itt a fontos... De hát úgyis kiderül az előadás: ★ Tersánszky bohóságát C kény István dolgozta át. főszerepeket Varga Gyű Lázár Katalin, Sim György, Jancsó Sarolta, L meter Hedvig, Kovács M ria, Szili János, és Son Ferenc játssza. Rendez Nagy András László. Bemutató ma este az ef Gárdonyi Géza Színházbai A bizarr játék már az el csarnokban megkezdődik. (gyarmati) CEfiENCSER MIKLÓSI: ItSIESItllOl ÜHHUUUSitlt TÁNCSICS MIHÁLY életregényé to. Leforrázva indul Izsóikra. Jászberény, Kecskemét érin­tésével gyalogol vissza atyai jótevőjéhez, Zemán János iskolamesterhez. Boldogan fogadják a tanítód lakban, bizonyosak afelől, hogy Mi­hály immár rendes tanító­ként köztük marad. Alább­hagy az öröm. amikor ki­derül, mi a valóság remé­nyük ellenében. De nemerő- szakpskodik Zemán János. Tisztelője a szabad akarat­nak, óhajtója Mihály sze­rencséjének. ezért nemhogy akadályozná elhatározásá­ban, de ajánlólevelet kér az ifjú számára Ladányi Ist­ván izsáki plébánostól a kecskeméti piaristákhoz. Bezzeg így már nem ko­pogtat hiába. Túl azon, hogy rögtön fölveszik gim­nazistának a piarista szerze­tesek, még otthont is adnak neki a klastrombán teljes ellátással. Viszonzásként amolyan szolgai munkát kell végeznie az ebédlőben: fel­szolgál, mosogat, vizet hord, takarít. Reggel, délben, es­te. Zokszó nélkül cselédes- kedik a papokra, csak ta­nulhasson. Eleinte nincs is semmi hiba. Tettvágya, egészsége kitűnő, s azt az időt, amit a szolgálat vesz el tőle, az éjszakáiból lopja vissza a tanuláshoz. Ám egyre többet kívánnak tőle. Ha nincs tanítás, mindun­talan a városba küldözik a legkülönbözőbb megbízatá­sokkal Ennek ellenére pél­dás tanuló. Akkoriban a je­leseket is rangsorolták: el­ső lesz a jelesek között, sőt szünidőben vizsgát tesz a második évből. így egyene­sen a harmadikba iratkoz­hat 1824 őszén. Ugyanakkor búcsút int a rendháznak. Jó híre van egész Kecskeméten, tanítói érzékét osztatlanul elisme­rik. Korrepetálásért szál­lást és kosztot kap, ezenkí­vül szépen keres, mivel több módos család rábízza gyermeke nevelését. Enne! ellenére rosszul érzi magát, amiatt, ahogy az iskolában bánnak vele. Félreértik sze­lídségét, anyagi igénytelen­ét, és úgy kezelik, ahogy akkoriban a parasztokat szokták. Bántja önérzetét ez a felülről való bánásmód, amit manapság nagyképű­ségnek szoktak * nevezni. Gondolt egyet önérzete vé­delmében, és úgy határo­zott, hogy elhagyja a kecs­keméti gimnáziumot, Nyit- rán fogja kijárni a negye­dik osztályt, ugyancsak a piaristáknál. Meg sem pihen a felvidé­ki városban, első dolga szál­lást foglalni mindjárt az 1825. évi szünidő elején. Ál­lást is kap, nevelheti a pia­rista igazgató testvérének gyermekét. Azért ez a nagy sietség, mert a tanév meg­kezdése előtt élete eddigi leghosszabb vándorútjára készül. Éppen, mert felnőtt ember volt, úgy vélte, hogy a könyvekből szerzett isme­retei mellé a való élet dol­gaiban is illik otthonosan mozognia. Vélekedését sok­szorosan igazolták eddigi él­ményei : megannyiszor fel­mérhette, milyen tapaszta­latlanok azok, akik soha, vagy alig mozdulnak ki szűk világukból. Számára pedig éppenséggel nélkülöz­hetetlen életszükségletté vált a tájékozottság. Tuda­tos törekvése lett eligazod­ni az ország viszonyaiban, emellett kedvtelő szenve­délye szerint is gyönyörűsé­get lelt a tájak, emberek ta­nulmányozásában. Ilyen in­dítékokra vágott neki 1825 nyarán \hatvan pengőforint­tal a zsebében gyalogszer­rel az Adriai tengermellék­nek. Útközben kedve sze­rint időzött Pozsonyban, Bécsben, Kismartonban, Sop­ronban, Kőszegen, majd Körmenden, Varazsdon, Zág­rábban, Károlyvároson át érkezett Fiúméba. Alaposan körülnézett a tengerparton, és változatlan érdeklődéssel tyűjtve úti élményeit, Eszék, Szekszárd, Paks érintésével gyalogolt Pestre. Csizmája teljesen elrongyolódott. Gombkötő öccse, János vett neki új lábbelit. Mire visz­szaért Nyitrára, «z az csizma is viseltesre kopo Annál kevésbé az ő t pasztalatai. Kellemes me lepetésére azzal kezdődőt tanév, hogy Zsembery tan iskolai feladatként kérte i ákjait, írják meg, miké töltötték a szünidőt. Mih< remekelt. Két nagy ív i pirost írt tele a hosszú g> loglás 6orán látottakkal. D gozata páratlan feltűn: keltett. Nemcsak a gimr ziumban okozott szenzáci de egész Nyitrán híre sz ladt. Egy csapásra köz mert ember lett a véndi a város közvéleménye elő megismerték az utcán, tit teletreméltó emberek k szöntek neki. Tekintél következményéként szán: san meghívják házitaní! nak, többek között Rotthai mer doktorék. Munkájá: ebéddel fizetnek, de mn más tanítványokhoz k szaladgálnia, a pecsenyét e ha nem tudja elfogyaszta A nyitrai gimnáziumb első jeles, amellett haszn igyekezettel tölti 6zabad ic jét, joggal reméli, hogy < nyerheti az ösztöndíjat. Sz retne könyveket vásárol: ei*re kellene a pénz. Rerr nyében csalatkozik. Ösztö díj helyett Ovidius ossz költeményeivel jutalmazzá Háborog a szűkmarkús: miatt, a következő tanév már a nagyszombati benc papok gimnáziumában aka ja végezni. Mindjárt a szü idő elején jelentkezik Nag szombatban, ahol aztán ig zi sebet ejtenek önérzeté A benedekrendi paptani akinek előadta beiratkozó szándékát, firtatva nézege te a nála levő gyönyörűk tésű Auróra-példányt, Ki faludy Károly folyóiratai (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents