Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-20 / 271. szám
Százhuszonöt éves a Lánchíd / 125 éves Lánchíd Budapesti hídjaink kecsessége, szépsége, ritmusa a főváros egyik ékessége. A hegyekről, vagy a Duna-part- rói elénk táruló látvány meghatározó eleme. Azonban nemcsak egyszerűen az esztétikai gyönyörűség okáért állították: fontos gyakorlati funkciót teljesitenek a folyó két partjának és az ország két részének összeköttetésében. Hídjaink eleje és legszeb- bike a Lánchíd, első állandó hidunk Pest és Buda között. Az ősrégi kereskedelmi út forgalmának lebonyolításában évezredek óta nagy szerepet töltött be a pesti rév, de már Zsigmond korából, a XV. század elejéről hajóhídról is tudunk e helyen. A törökkori hajóhíd az ostrom idején 1686-ban végleg elpusztult, ezért a pesti tanács az új század hajnalán, 1701-ben könnyen elbontható repülőhidat rendelt a lassan benépesülő város egyik asztalosától. Az új hajóhíd felállítására csak a század második felében került sor. Több mint negyven pontonon álló, a hajózás számára Rét végén megnyitható alkotmány volt ez, amelyet jégzajlás, hajók többször is megrongáltak, halálos végű szerencsétlenségeket okozva. Ezek és a megnövekedett forgalom miatt hamarosan felvetődött az állandó és kőből épített híd gondolata, mely végül is — elvetélt korai kezdeményezések után — Széchenyi István munkássága nyomán vált valóra. Széchenyi 1832-ben a Híd- egylet megalakításával szervezett kereteket adott az építés anyagi és műszaki ügyeinek. Hamarosan kitűnt azonban, hogy külföldi segítség nélkül a régóta várt vállalkozás eleve reménytelen. Ezért az ország gazdasági felvirágoztatásáért munkálkodó gróf Angliába utazott és megszerezte a névrokon Clark-ok (Tierney és Adam) tervezői és építésvezetői közreműködését, az országgyűlés pedig az 1836:26. törvénycikkel a hídépítést törvénybe iktatta. Miután a bécsi Rotschild és Sina bankházak anyagi támogatását is sikerült megnyerni, 1842. augusztus 24-én végre megtörténhetett a várva várt alapkő- letétel (az ünnepélyes aktus egyébként Barabás Miklósnak a Nemzeti Múzeumban őrzött vízfestményéről is sokak számára ismert.) A Lánchíd — amelyet még Kossuth Lajos javaslatára neveztek el Széchenyi Istvánról — műszaki megoldását tekintve függőhíd, amelyet a két főpilléren áthaladó és hatalmas csavarokkal összekötött láncok tartanak. Ezeket a láncokat a két parton, mélyen a föld alatt (az úgynevezett lánckamrákban), vastömbökkel horgonyozták le és fölébe terhelésül hatalmas köveket, földet és hídfőépületeket emeltek. (A hídfőépületek helyén egyébként ma az oroszlánok állnak.) A pályatestet a csavarokról lefüggő vasszálak tartják. Építéséhez mauthauseni gránitot, váci homokkövet, szlovéniai fát és Angliában olvasztott vasöntvényt használtak fel. Legrégibb és legszebb hidunk története, kiváltképp a kezdeti időkben, ugyancsak kalandos volt. 1848. július 18-án, az utolsó láncszakasz felvonásánál a felvonólánc elszakadt, többen — köztük Széchenyi is a Dunába estek. Az 1848—49-es események, a forradalom és szabadságharc idején gyakorta gazdát cserélő város helyzete megakadályozták az utolsó simítások elvégzését. Sőt, a krónikás majdhogy nem a híd pusztulásáról számolhatott be. Buda ostromakor ugyanis Hentzi tábornok, a pesti Duna-part klasszicista palotasorának szétlövetője. parancsot adott a híd felrobbantására. Ez akkor nem történt meg, azonban a Vár bevétele után All- noch osztrák ezredes a parancs végrehajtásának szándékával szivarjával gyújtotta meg az előkészített robban tózsinórt. A robbanás azonban szerencsére csak az értelmetlenül robbantani akaró tisztet röpítette a levegőbe, a híd épen maradt és az osztrák katonai igazgatás 1849. november 20-án átadta rendeltetésének. 1856-ban kiegészült az Alagúttal és így a két városrészt összekötő funkciójában is kiteljesült Lánchíd történetében a következő jelentős esemény 1902 után történt, amikor is az egyre aggasz- tóbbá váló kilengések miatt kicserélték a híd vasszerkezetét. Az építmény ezáltal könnyedségéből és kecsességéből ugyan sokat veszített, de többszörösen nagyobb • I Ünnep — az Egri Szimfonikusokkal Figyelemre méltó felajánlást tett az Egri Szimfonikus Zenekar, részt kérve és vállalva a felszabadulási rendezvénysorozatból Heves megyében. Valameny- nyi községben — körlevél utján — felajánlották, hogy kész műsorral segítik a fel- szabadulás helyi évfordulójának méltó megünneplését, amennyiben ezt igénylik. Du4*34» november ZIL, szerda najevszkij-, Csajkovszkij-, Tulikov-, Erkel- és Kodály- művek szerepelnek ünnepi repertoárjukon, s a helyi lehetőségeknek megfelelően vagy kamaraegyüttessel vagy akár teljes létszámú zenekarral biztosítanak háromnegyed órás. színvonalas műsort. A dicséretes kezdeményezés nem maradt visszhang nélkül, egymás után érkeznek az igények a zenekarhoz. legközelebb Hatvanban. a november 25-én megrendezésre kerülő tin népségén ad műsort az Egri Szimfonikus Zenekar. (MTI-foto — KS) hordképességű lett. A híd történelmének legszomorúbb napja 1945. január 18-a, amikor a körülzárt német katonaság értelmetlen romboló indulatában többi hídjaink után ezt is felrobbantotta. Huszonöt évvel ezelőtt, 1949. november 21- én, a hídavatás 100. évfordulóján adták át ismét a forgalomnak a remélhetőleg nyugodtabb jövő elébe néző újjáépített hidat. Az elmúlt években elvégzett renoválási, díszkivilágítási munkálatok eredményeként még teherbíróbban, még szélesebben és szebben ékesíti és határozza meg a pesti Duna-part látképét, G„ A. Húsz év Jubilál b könyvtár A Szépirodalmi Könyvkiadó 1954-ben indította a népszerű Olcsó könyvtár sorozatot. Napjainkig mintegy hét és fél száz kötet látott napvilágot. Aki 1954-tői máig figyelemmel kísérte és megvette az Olcsó Könyvtár köteteit, összegyűjthette például Móricz Zsigmond minden jelentős művét, mert ez idő alatt 23 munkája jelent meg — köztük még az Erdély trilógia is —, egy vagy több kiadásban, sok százezer példányban. Néhány kivételtől eltekintve tulajdonosa lehet Mikszáth Kálmán valamennyi regényének és elbeszélésének is 18 kötetben. Nagy romantikusunk, Jókai Mór legjelesebb regényei 21 kötetben szintén megtalálhatók a sorozatban. Balzac regényei 10 kötetben láttak napvilágot, és Stendhalnak minden regénye több kiadást ért meg, Maupassant prózája öt kötetben és sok kiadásban került ki a sajtó alól. A sorozat megjelenési listáját tekintve Homérostól, Longos- tól kezdve Boccacción, a régi olasz elbeszélőkön, Benvenuto Cellini életírásán át a XVIII. század felvilágosult irodalma: Voltaire, Diderot éppúgy megtalálható, minta német klasszicizmus Goethéje, a realista francia regény — az említett Balzacon és Stendhalon túl —, Flaubert, vagy a romantikus Victor Hugo, Dumas, az angol Dickens, Defoe, és az orosz irodalom remekei: Puskin, Gogol, Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Gorkij művei. A XX század jelentős magyar irodalmát Babits, Kosztolányi, Krúdy, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Füst Milan és mások képviselik — általában több kötettel. Az Olcsó könyvtár sorozat szerkesztői arra törekedtek, hogy a legolvasottabb és legközkedveltebb prózaíróink kiadása mellett irodalmunknak azt a vonulatát népszerűsítsék, amelynek olvasása nem a már meglevő közönségigényekből következett, hanem amelynek befogadására szoktatni kellett az olvasókat. A sorozat a jövőben az eddigiekhez képest több XX. századi modem alkotással bővül. (MTI) Kollégiumi esték Török népköltését — magyarul Színes összeállítás, remels folklórműsor — így emlegették Gyöngyösön, a kertészeti főiskola klubjának látogatói azt az irodalmi estet, amelyet az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Hámén Kató Kollégiumának lakói tartottak az elmúlt hét végén. A négy éve működő irodalmi színpad tagjai — Fejes Erika rendezésében — ezúttal török nép- és mtík'jl- tészeti alkotásokkal léptek közönség elé. Az egri diákoknak nem ez volt az első ilyen szereplésük: műsorral léptek fel az Egri Finomszerelvénygyár klubjában, de segítették a szakmunkástanulók irodalmi oktatását is. 18.15; Fiú vagy lány? A rendkívül népszerű, és levelek, kérdések özönét a tv-re zúdító, az öröklődés titkaiba beavató sorozat ezúttal a sokat sejtető Fiú vagy lány? címet viseli. A film készítői tudományos magyarázatot adnak arra, mitől függ a születendő gyermek neme. Olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az, hogy befolyásolható-e a nemek kialakulása? Meg lehet-e tudni születés előtt, hogy fiú vagy lány lesz az új jövevény? Megváltoztatható-e a szülőktől örökölt tulajdonság — még az anya méhé- ben? Minderre azért figyelnek különösen a téma szakemberei, a tudósok, mert vannak olyan örökletes tulajdonságok, ártalmak, amelyeket vagy csak a fiúk, vagy csak a lányok örökölhetnek. Miután az előző adásokban megismerkedtünk a kromoszómák világával, az öröklődésben játszott szerepükkel, szó esik a kromoszómák nemi rendellenességeiről is. (KS) GERENCSÉR MIKLÓS*: ÁCS1ESZERTQI H&IH&UIUHS&GIB TÁNCSICS MIHÁLY életregénye Egy idő után magával vitte segédtanítóját is az esti beszélgetésekre. Mély hatással volt ez Mihályra: bizonyossá lett számára, hogy példaképét tisztelheti Zemán Jánosban. Megértette, csakis így van értelme a tudásnak. s ha eddig tanulni akart, úgy most kétszeres oka van rá. Minél műveltebbé kell válnia, hogy ismereteivel Zemán János módjára szolgálja a népet. Valósággal falta az olvasmányokat. Mert mondani is felesleges, hogy mestere számos könyvet birtokolt. Az akkori fogalmak szerint nagy könyvtárnak számított faluhelyen a néhányszáz kötet. Mihály rövidesen a végére járt az összes magyar nyelvű műnek. Annál keserűbben törődött bele, hogy a latinul, franciául nyomtatott könyvek szinté hozzáférhetetlenek az ő számára. De lobogó türelmetlenséggel döntött: megtanulja a fontos nyelveket. Közben mind jobban megszerette az egész falu. Mesterében immár atyai jó barátját tisztelhette, akivel eleitanakodott leendő sorsáról. Zemán János őszintén megvallotta, nagy segítse0 számára a szerencse által Izsákra vpze’ett segédje, nehezen nélkülözné, mégis úgy véli. helvesebb lenne. ha Mihálv elvégezné Bud-n a tanítóképzőt. Akkor aztán az oklevéllel visszatérve, a jelenlegi negyven forint helyett évi nyolcvan forintért folytatná munkáját resides tanítóként. A vallásos Mihály az őrangyalától sem remélhetett üdvözítőbb sugallatot. Forró vágyát hallotta viszont mestere ajkáról. Budára menni, tanulni, okleveles tanítóvá lenni: remélhetett-e ennél ragyogóbb jövendőt a megbotozott jobbágylegény ? Maga sem gondolta, milyen hosszú és változatos diákéletnek néz elébe, amikor huszonkét esztendős korában elkezdte az intézményes tanulást a budai taní- tóképezdében. Róla pedig nem gondolták volna sem a tanárai, sem pedig diáktársai. hogy a módosabb körökben szokatlan külsejű fiatalember alapos meglepetést okoz majd rendkívüli szorgalmával éppúgy, mint csillogó eszével. A nemesi. vagy polgári rétegekből kikerülő tanító- jelöltek inkább gúnyolták, mint tisztelték magatartása miatt. Megszólták paraszti öltözékét, ugratták társasági ügyetlenségéért Mivel pénzt szagoltak nála, váltig csalogatták az oly ke'lemes budavári, tabáni kiskocsmákba. Mihály szigorúan ellenállt mindenféle kisértésnek. noha szerette a 'ó ételeket is. a módjával fogyasztott borocskát is. Társainak nem volt életszükséglet a tanulás, mert atyjuk, rokonságuk segítségével biztos hivatal várt rájuk. Ezért a budai időzés jószerével csak azt jelentette számukra, hogy kivárják az oklevél átadását. Ezért csak annyit bíbelődtek a leckékkel, amennyit megkívánt a minimális illendőség. Máskülönben örökké a mulatságokon törték a fejüket Mihály azzal haragította magára őket, hogy egy idő után nem hagyta fosztogatni erszényét. Eleinte inkább kölcsönzött, minthogy tanulás helyett mulatni járjon. Amikor azonban túlságosan visszaéltek jóhiszeműségével, kereken megtagadta a kölcsönnek nevezett ajándékozásokat. Nosza, a szórakozásnak élő úrfiak már nemcsak gúnyolták, de szidalmazták is fösvénysége miatt. Nem törődött velük. Any- nyit foglalkozott tanulmányaival, amennyit csak kicsikarhatott a nap huszonnégy órájából. Nem csoda, hogy egy tanév leforgása alatt kitűnőre minősített tanítói oklevelet szerez. De nem akarja abbahagyni a tanulást. Mindenképpen szükségét érzi a latin tudásnak. ehhez pedig nem nélkülözheti a gimnáziumot. Nincs más hátra, következzék a gimnázium, mindjárt itt Budán, ahol Korbélyi címzetes püspök az igazgató. Jelentkezik nála felvételre, a lehető leg- jóhiszeműbb gyantúlanság- gal. Annál nagyobb a megdöbbenése, amikor Korbélyi címzetes püspök úr gorombán elutasítja, mondván, hogy Ilyen bajuszos vén kamasznak, sőt ember- nyi embernek semmi keresnivalója nincs a gimnázium kisdiákjai között. Megaláztatását elpanaszolja tanítókéoe7jdei tanárának, Nagy Antalnak, éppen azért, mert iránta érzi a legnagyobb bizodalmát. Hiába szól szelíd érvekkel Nagy Antal, ő sem mond mást, mint a címzetes püspök: semmi szükség arra a gimnáziumra, miért kínlódna felnőtt létére a gyerekek között. Elégedjék meg a tanítói oklevéllel, igen szép eredmény az, főképpen biztos kenyér. akár azonnal csaladot alapíthat rá. Hasztálán minden jó szándékú érvelés. Igaz, két-három évvel korábban Mihály képtelenségnek vélte volna, ha valaki azt állítja, hogy rövidesen okleveles tanító válik belőle. Most azonban ragaszkodott a képzettség merészebb távlataihoz. Ugyanakkor tudta, alap nélkül nincs mire építenie a szigorúbb igénnyel mért műveltséget. Ezer dologban máris többet tudott, mint akárhány tanult ember, egyszersmind ezer dologban nem rendelkezett azokkal az ismeretekkel, amelyek magától értetődően válnak a gimnáziumi tanulók tulajdonává. Rendet, arányt kellett teremtenie műveltségében. Nagyon jól tudta, milyen kirívó, ha bajuszos létére ül be a nyolc-tíz esztendős gimnazisták közé. De azt is tudta, sokkal kirívóbb lenne, ha tudatlanul vállalkozna önkéntes rendeltetésére, a nép tanítására. Mert ekkor már önmagának is alig-alig bevallottan fölsejlett előtte az eljövendő közéleti szereplés. Alkatában jelen volt az ország dolgai iránti érzékenység, bőre alatt hordozta a jobbágyság sérelmeit, szívében a hűbéri rend igazságtalanságaival, amelyeknek minden esetben vérei, a jobbágyok vallották kárát. Nem véletlen, hogy ő mondotta először: vér vagyok a nép véréből, hús vagyok a nép húsából. Mit számított ehhez képest Korbélyi címzetes püspök gorombasága, vagy Nagy Antal tanár szelíd lebeszélése? Mit számított ehhez képest a különcködésnek látszó elhatározás, hogy bajuszos felnőtt létére kisgyermekekkel akar együtt ülni a gimnázium padjaiban? Ha nem vették fel Budán, majd felveszik Gyöngyösön. Gyalogláshoz szokott lábain a Mátra melletti városban terem. Biztos a dolgában, előbb szállást keres és konyhát, ahol főznek rá, csak azután jelentkezik a piarista gimnázium igazgatójánál, aki egyúttal Gyöngyös esperes plébánosa. Nagy csalódására ez még pöffeszkedőbben bánik vele, mint a budai igazgató. Hasztalan mutatja neki kitűnő tanítói oklevelét, egyáltalán nem kíváncsi rá, szóra se méltatja. (Folytatjuk)