Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

SASS ERVm? NOVEMBERI VERS még ott van az. a régi atca és sarkán a ház a sárgafalú suta vak-ablakkal és a fényes kilincsű kiskapu kerítés szürke esőverte deszkák az ablak mögött az anyám area a szomszédba kísér éppen ahová akkor elindultam megyek azóta is vissza nem értem mert nincs már ott ő az ablak mögött mert nem vár ott senki a régi utca idegen vidék és sarkán a ház mi közöm hozza és a suta vak-ablak nem is igaz & V» O Sí 1 I csak az üvegtekintetíi bámulja az utcát az embereket ua jönnek és mögötte senki nincs ott az a két szem a melegsugarú az egyetlen meg nem tagadó nincs már csak emlékeimben vagy talán ott sem csak valami álom hogy lehetett szegény vigyázó drága asszony nem nyitod rám te gonosz a fényes kilincsű kiskaput és hiába bújok a szürke deszkák arnyekaba nem szólsz nekem hogy siessek vársz és szeretsz /•«VWVvWvS/VNAA ^őiwwnzolg áLat Charlotte vőlegényével zárt körű estére volt hiva­talos és erre az alkalomra új ruhát varratott. Amikor azonban megjelent a társa­ságban, döbbenten vette ész­re, hogy valamennyi szék, fotel és dívány huzata ugyanabból az anyagból ké­szült, amelyből az ő ruhája. — Nincs más megoldás, állandóan csevegnem kell — •suttogta Charlotte. — Ugyan miért? — Nehogy valaki széknek '•»ézzes és az ölembe üljön. Doktor úr, mit gondot, Iwsznos q. hosszú jegy esség? — Természetesen! Minél hosszabb a jegy esség, annál. trövidebb a házassági Iskolában.-— Mondj egy példát, am!= bői látható, hogy két elem összetételéből vegyület ke­letkezik. — Hát... a fa és az üveg összetételéből ablak lesz) = Ivánka, elolvastad a könyvet, amit egy hónappal ezelőtt adtam neked? — Még nem tudtam elol­vasni. A mama azt mondta, hogy előbb mossam meg a kezem. —- Hogy végződött a mű­tét, doktor úr? — Kiválóan. Csak a végén volt egy kis komplikáció. — Csak nem? ■— De igen! A beteg azt akarta, hogy vegyem el fele­ségül. Jótanács kövéreknek: — Hízás ellen segít a gim­nasztika — mondja az or­vos. — Törzshajlitás, ugrás, fú­rás? — Nem. A legjobb torna, ha az ember nemet int a fejével, ha étellel kínálják. A vasúti váróteremben fi­gyelmeztetik az utast, ne do­hányozzék: — Nem látja a feliratok: „Tilos a dohányzás!”? — Látom, látom — mond­ja a férfi—, de nem csinál­hatok mindig úgy, ahogy maguk akarják. A falra az is fel van írva, hogy „Hordjon fűzőt, szép lesz az. alakja!” — Hallottad, hogy Mário férjhez ment Peróhoz? — Hallottam, és azt hl szem, rosszul tette. — Ugyan miért? — Mert egy ilyen okos nő nem mehetett egy olyan em­berhez, aki annyira buta, hogy éppen őt vette el fele- ségül! A szálloda portáján. — Van szabad szobájuk? — Van 400 dunárért és 500 dinárért — mondja a portás. — Mi a különbség — teszi fel a kérdést a vendég. — Az 500 dínárosbao van iflglérfogó is! — Nem tetszik nekem a maga köhögése — mondja az orvos. — Sajnálom doktor úr, de mással nem szolgálhatok. Az egyik újságban megje­lent a hirdetés: „Zorán! Kö­nyörgöm, írj nekem! Anna.” A hirdetés tíz egymást kö­vető napon ugyanazon a he­lyen megjelenik, A tizen­egyedik napon a következő olvasható: „Zorán! Unom. Írj neki! Egy olvasóig — Maga, 3000 dinárt akar adni ezért a képért? Csak a keret 2000-be került! — mél­tatlankodik a híres festő. T ~ Igaz, dé kép nélkül! — válaszol a vevő. — Amikor a vőlegényem dolgozik, mindenkinek nyit­va marad a szája — dicsek­szik a menyasszonya. — És mivel foglalkozik a vőlegényed? — Fogász. Gyerekek egymás kozott: — Ugye a te apukád susz­ter? — Igen. Akkor miért nincs ci­pód? — A kis öcsédnek csak három foga van, pedig a te apukád fogorvos! Milán bemegy a főnöké­hez és szabadságot kér, mert meg akar nősülni. A főnök dühös: — Csak tegnap jött visz- sza szabadságról, fiatalem­ber! Miért nem nősült meg, amikor szabadságon volt?! Arra is gondoltam, fő­nök, de nem akartam elron­tani a szabadságot, — Add vissza az ezer di­nárt! ■— Nem emlékszem, mikor adtál nekem kölcsön. — Három nappal ezelőtt, mikor részeg voltál. — Igen, már emlékszem. De vissza is adtam neked a pénzt. — Mikor? — Két napja, amikor te voltál részeg! — Igaz, nem rám tarto­zik, de mondja tanár úr. miért megy esernyővel tu­solni? — Mert otthon felejtettem a törülközőmet! Tolvajok készülődnek, — Kedvező alkalom. Nyugodtan kipakolhatjuk Nagyné lakását! — Elutazott? — Nem, de az ajtón lát­tam egy cédulát: „öt percre átmentem a szomszédba!” A fiú: Óh, Drágám, ret­tenetes ürességet érzek a szívem környékén? A lány: Csak nem felej­tetted otthon a pénztárcá­dat? m T Ti O íó ü <D J3 :0 M V o Tizenkétezer évvel ezelőtt..» Egy tudóscsoport az ar­gentin fővárostól 2700 kilo­méternyire, Patagónia belse­jében ősember-leletekre buk­kant. A csoport, amelynek vezetője August® Cardieci professzor volt, igen sok bar­langot tárt föl, s ezekben az ősi kultúra nyomait sikerült felfedeznie. A korszerű elemzési módszerek lehető­vé tették, hogy megállapít­sák: az ősemberi maradvá­nyok kora 12 000 esztendő. Cardieci véleménye szerint az egykori barlanglakok ki­zárólag a 10 000 évvel ez­előtt kipusztult amerikai ős­lő és a guanaco nevű láma­faj húsával táplálkoztak. »namaammóamáaaa/vvwvv. Rété- gesen Amikor Mancika hosszas és lelkes un­szolásomra elhitte, hogy bélyeggyűjte­ményem nincs és nem is volt, s azt is tudomásul vette, hogy lemezgyűjtemé nyem sincs, szándé­kaim tiszták és egy­értelműek, megnyu­godva jött fel hoz­zám. Tudta, hogy én mit akarok, és sze­rette volna megtud­ni, hogy mit tudok. Mancika pompás nő, akit a természet is arra teremtette, hogy nő legyen, s e célból mindazt ráteremtette, amitől nő a nő, elől is, hátul is, alul is, felül is. Érthető hát, hogy ujjaim már akkor remegni kezdtek, amikor a kulcsot a zárba dugtam, s lá­baim rogyadozni, amint lépteimet — egyben utat mutatva szobám most legked­vesebb bútorzata fe­lé — otthonom mé­lye felé irányítottam. Mancika a drága, a fölényes és otthonos ember magabiztonsá­gával, a rutin utolér­hetetlen bájával hup­pant a rekamiénak felkent sezlonra és $ mind a két szemét j> felvillantotta, miköz- | ben elismerően szólt az egyébként kégli­nek nevezett, de most kéjlakká elő- ivanzsált otthonom­ról: — Menő! — mond­ta és meghimbálta — gömbölyű fenekét a rekamiévá avanzsált sezlon szélén. Ügy látszik a meózást is maga végzi. Hallot­tam ilyesmiről, az 4 trágár beszéd — kábítószer Vajon miért használunk annyi trágár szót? Az első és kétségbevonhatatlan ok a nyelv elszegényedésében kere­sendő. A képekkel, jelszavakkal bombázott ember leszokik a beszédről és az írásról, egyre kevesebb szóval is beéri, nem jeleskedik a szép fordulatok alkalmazásában, eszkö­zök híján egyenesen a lényegre tér. Közrejátszik ebben a társadalmi kapcsolatokat irányító sietség és felületesség is. A motorizáció, a televízió, a telefon korszakában logi­kus, hogy elutasítjuk azokat a haszontalan és unalmas barokk szócirádákat, amelyeket oly szívesen használtak még apáink is. Másfelől a trágár beszéd a hosszú időn át uralkodó, anakronisztikus pródéria túlzásaival szembeni lázadásnak is felfogható. Annak a jele, hogy az új nem­zedékek túlhaladottnak és korszerűtlennek tartanak bizo­nyos értékeket és modelleket. Ebben a túlhaladott környe­zetben a trágár szónak forradalmi jelentősége van; való­ságos kis szóbeli benzines palack minden egyes trágár ki­fejezés. A miniszoknyával, a hosszú hajjal, a farmernad­rággal együtt meg akarja botránkoztatni a józan felfogású embereket, le akarja rántani a leplet a képmutatásról, mindent nevén nevez. Csakhogy a kábítószerhez hasonlóan ingerel és megrészegít, az erő és az energia érzésével tölt el. Ugyanakkor — akárcsak a kábítószerből — egyre nagyobb dózisokra van szükség, holott tulajdonképpen a trágár beszéd nem old meg semmit, mert az alapvető problémák rendezéséhez egészen más forradalmi eszkö­zökre van szükség, . . ­.....­E lcserélt könyvek Aa egyik amerikai leányinternátus 20 példányt rendéit meg egy szakácskönyvből, amelynek a címe: „A konyha örömei”. Mint ismeretes, Amerikában a lányok nem nagy művészei a főzésnek. Éppen ezért az intézet vezetői úgy határoztak, hogy ebbe a tudományba is bevezetik hallga­tóikat. A megrendelésre csakhamar megérkezett 25 (nem 20!) példány... A szex örömed című könyvből. Nyilvánvalóan a kiadó expedíciós részlegének egysze­rű tévedéséről van szó. Az intézet nem tiltakozott, még az öt plusz példányt is kifizette. íJiO* önmeóról, a gyárban, de a gyárkapun kí­vül most találkoztam ezzel először. Már ebből is nyilvánvaló volt Mancika remek és megbízható nőies­sége. Miután szaka­datlanul remegő uj­jaim jóvoltából né­hány cent konyakot a padlóra és fejen- kint és vizespoharán- kint. tízet-tízet a po­hárba. onnan ma­gunkba öntöttük, azonnal hozzáláttam céljaim megvalósítá­sához. A hozzálátást Man­cika búgó kis kaca­gásokkal és kis hü- lyécskémnek hangzó becézgetéssel kísért. Elég sokáig. Ugyanis: a: levettem Manci­káról a télikabátot.. . b: .. .a télikabát alatt lévő félkabát kát.. o c. .. .a félkabátka alatt, elől sokgombos mente hatású puló­vert, amelynek gom­bolása közepette összegubancolódtak az ujjaim... ... miközben Man­cika búgott és hü- lyécskézett... d: Hurrá... Elju­tottam a blúzig, ami hátul volt valami ja­pán módszerrel meg­kötve, dé végül is megtaláltam a cso­mót. .. e: a szoknya alatt... megőrülök... egy al­sószoknya volt... .. .én hülyécske, Mancika bug és ka­cag. A hülye némber! f: kombiné. Azt is hord. Ez nem is nő, ez mozgó ruharaktár. Ujjaim a dühtől re­megnek. Reccs... — Te... te kis vad! — mondotta először a hülyécske helyett Mancika, kombiné ja romjait látva... g: melltartó. Hur­rá. .. Le vele! — .. .Ez mi? — Ö, te kis csacsi... Hát még ezt sem tu­dod? Kis fodros nad­rágvédő, mert... h: le vele! A fod­rokkal. A nadrág vé­dőkkel. Le a nadrág­gal! — Mondd, hát mi a jó isten csudájá­nak van rajtad eny- nyi cucc? — liheg­tem teljesen kiful­ladva és arra a ha­lom izére mutattam, amely a rekamiéból sezlonná visszaavan­zsált heverő mellett tornyosult... ■— Furcsa vagy és műveletlen — mél­tatlankodott Manci­ka. Rétegeseti öltöz­ködöm. A televízió­ban is bemondták, hogy az Egészség- ügyi Felvilágosító Központ azt ajánlja, hogy öltözködjünk rétegesen. .. — és vá­rakozóan rám mo­solygott. .. — Csókoljon meg téged az Egészség- ügyi Felvilágosító Központ' — mormol­tam Mancikának ki­hűlve és aztán cuc- costul kiraktam az ajtóm elé. Hogy fel­öltözzön, de rétege­sen. .. (egri) Hülye... (?!) (A szó életútjáról es hasz­nálati értékéről.) Egy olvasónk kívánságára mutatom be a címül idé-. zett szó életútját. A szó dsa- ládja is egyre bővül, s leg­gyakrabban ezeket a kép­zett formákat használjuk: hülyeség, hülyül, hülyéske­dik stb. Levélírónk arra is kíváncsi „szabad-e egyálta­lában használnunk ezt a csúnya és sértő szót”. Elő­ször is: a szó, a hangsor ön­magában véve sohasem „csúnya” és „sértő”. Mindig a közlés értéke, a beszélő szándéka dönti el, hogy sér­tő-e, vagy sajátos közlőérté­ket is vállal magára. A hűl igéből a folyamatos melléknévi igenév elavult -e-képzőjével alakult hülye Chüle) jelentésámyalatairól, használati értékéről árulko­dik ez a rokonértelmű szó­sor: hűltszájú, málészájú, bamba, csökkent szellemi ké­pességű, buta stb., stb. A gyerekek házak, kerítések fa­lára még ma is gyakran {el­írják a hülye szót kistáreaik bosszantására. Weöres Sán­dor Kisfiúk témáira című kedves versében olvasható alábbi sorok e gyermeki csú­folódás naiv példáját idézik: „Karesz hűje, Gyöngyi hű­je,, csak én vagyok okos". Ha a szó életútját alapo­sabban megvizsgáljuk*. kitű­nik, hogy újabban nemcsak a gyerekek nyelvhasználatá­ban és a felnőttek szóbeli közléseiben jut nyelvi sze­rephez (pl. a futballmérkőzé­seken), hanem éppen napja­inkban a költeményekben is nagyon gyakran ég igen jól teljesíti a rászabott közlő szerepet. Csorba Győző egyik versének címében is jelent­kezik szavunk. S hogy az elítélő szándék, a tudatos tiszteletlenség kifejezésére milyen gyakran kap versbe li szerepet a hülye szó, bi­zonyítja alábbi példatárunk is: „... lesnek rájuk nyá- ladzó vén hülyék” (Soós Zol­tán: A kényelem szonettjei) Soós Zoltán Goromba ková­csok című versciklusában is többször nyelvi szerepet kap a hülye megnevezés: „Nö­vekedő láncban, ugrál a hor­da, apró hülyéket tovaso­dorva.” Berda József sem véletlenül használja versei­ben a következő jelzős szer­kezeteket : humanista hülye, hivatalos hülyeségek (Berda Hivatásra buzdító). Fiatal költőink nemcsak a meghökkentés szándékával szedik versbe a hülye szót, hanem a nyelven túlj ösz- szetuggésekre, társadalmi fonákságokra is utalnak ez­zel a megnevezéssel. Csak néhány példát ennek bizo­nyítására: „A hülyéket to­vább már nem hülyíthetem" (Sumonyi Zoltán: Nemzedé­kek). — „Nem voltam én hős csak hülye, más bolon­dok hegedűje”. (Buda Fe­renc: Nem) — „Harmad­szorra belehülyülök, saját fe­jemben a. földön -ülök." (Fábri Péter: Ron dó) stb. Amint látjuk, ez a durvá­nak, sértőnek, rosszalló ér­tékűnek minősített szó egyre gyakrabban vállal nyelvi szerepet, s még a versbeli szerepvállalás sem idegen tőle. Dr. Bakos József l V á f

Next

/
Thumbnails
Contents