Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

Munkaverseny — másképpen la u munkaverseny eredményességét nem fi százalékok nagysága jelzi; mi nőség, önköltségcsökken­tés, exportképesség — ezek » szavak a jó termelés jel­zői, amelyek több éve meg­honosodtak a gyárakban, üzemekben. Az új bennük inkább az, hogy nagyobb hangsúlyt kaptak, s a kongresszusi munkaverseny féli nejéhez közeledve egyre több szó esik róluk. A szak- szervezetek, a Hazafias Nép­front és a KISZ hazánk fel- szabadulásának évfordulójá­ra. a párt XI. kongresszusá­ra készülve az elmúlt ápri­lisban tette közzé felhívását a kongresszusi munkaver- esnyre. Az abban foglaltak közérthetően jelzik a tenni­valókat, érdemes felidézni néhány mondatát: „Hajtsuk végre a X. pártkongresszus határozatait, sikeresen fe­jezzük be IV. ötéves ter­vünket. E célt mindenek­előtt a munka termelékeny­ségének növelésével, az ön­költség csökkentésével, a termelés szervezettségének és gazdaságosságának javításá­val, jó minőségű termékek előállításával... érjük eL A dolgozók jól ismerjék a népgazdasági és helyi terve­ket, és azok teljesítésére ja­vaslatokat, kezdeményezé­seket, felajánlásokat tehesse­nek. Teremtsék meg a munkaverseny-felajánlások “kezdeményezések teljesíté­séhez szükséges feltételeket. Negyedévenként folyamato­san értékeljék a munkaver­seny tapasztalatait, jutal­mazzák az adott időszakban legkiemelkedőbb eredmé­nyeket elért egyéneket és kollektívákat, serkentsenek újabb sikerekre. A lelkesítő célokért együtt munkálkod­va erősödjék tovább a veze­tők és dolgozók alkotó együttműködése”. Több mint fél év telt el a felhívás óta, s ma már nyil­vánvaló, hogy a kongresszu­si munkaverseny az előbbi­ekben elsoroltak szerint te­rebélyesedik. Nyilvánvaló az is, hogy a verseny tö­megbázisát a mintegy 120 ezer kollektívát — másfél millió embert! — magában foglaló szocialista brigád­mozgalom alkotja. Ezek a példaképek, s ezek kezde­ményezései nagyban hozzá­járultak a verseny széles kö­rű elterjedéséhez. A szocia­lista brigádokkal együttmű­ködve nagy számban alakul­tak az elmúlt hónapokban fizikai, műszaki, adminiszt­ratív dolgozókból komplex brigádok. Ma már az sem ritka, hogy a partnervállala­tok dolgozói alakítanak kö­zös brigádokat, segítve ez­zel az együttműködést, a termelés kooperációját. Ezek a tények azt is jelzik, hogy a munkaverseny több éves — évtizedes módszereihez újak kapcsolódtak. Az új verseny, a kongresszusi, ár­nyaltabbá, korszerűbbé tette ezt a mozgalmat. Másképpen. versenyzőnk ma mint évekkel ezelőtt. Fejlődő világunkkal lépést tart a szocialista munkamód­szer legfontosabb hajtóereje, a szocialista munkaverseny. Az új megtanulása — és ez is természetes — nem megy zökkenők nélkül. Az elmúlt hónapok tapasztalatai arra is figyelmeztetnek, hogy némely vállalatnál akkor is erőltetik a tervek mennyiségi túltel­Szakszervezefi j ogsegély szolgálatról Tájékoztatták pénteken az Igazságügyi Minisztériumban a sajtó jogi tudósítóit. Is­meretes, hogy — a munkás- osztály helyzetével foglalko­zó pártirányelvek és az en­nek nyomán megjelent más állásfoglalások értelmében — 1974 december végéig 50 ki­jelölt üzemben létrehozzák azt a szervezetet— csoportot vagy bizottságot —•, amely gondoskodik a dolgozók ér­dekeinek jogi védelméről, tájékoztatást, tanácsot ad a munkahelyi vitákban, az ál­lamigazgatási szerveknél in­tézendő ügyekben és szük­ség esetén ellátja a dolgozók jogi képviseletét. A jogsegélyszolgálat az adott vállalat minden dolgo­zója — mégpedig tekintet nélkül arra, hogy tagja-e a szakszervezetnek vagy sem —, nyugdíjasa és szakmun­kástanulója, ingyenesen igénybe veheti. A jogsegély­szolgálathoz forduló vala­mennyi dolgozónak kötelező tanácsot és felvilágosítást ad­ni a jogos vagy jogosnak vélt munkajogi, munkavédelmi, társadalombiztosítási, állam- igazgatási, családjogi, polgári jogi ügyekben, panaszokban. Van kizáró feltétel is, neve­zetesen: a szándékos bűncse­lekményt elkövető, vagy az­zal gyanúsított dolgozó nem kaphat szakszervezeti jogse­gélyt. jesítését, amikor a többlet­termék előállításához csak nehezen, vagy gazdaságtala­nul tudnak anyagot, kapaci­tást biztosítani, vagy a több­lettermék csak nehezen ér­tékesíthető. Ebből követke­zik, hogy ma nagyon józa­nul, mértéktartóan, reálisan kell a versenymozgalmat fel­használni és alkalmazni. A zökkenők, melléfogások ezer­nyi apró változásával talál­kozhatunk még. Van üzém, ahol arról panaszkodnak a munkások, hogy a vállalása­ikat csak rohammunkával, túlórával képesek teljesíteni, mert rendszertelen az anyag- ellátás, szervezetlen a mun­ka. Ez az a pont, ahol legin­kább összevethetőek a mun­kaverseny új szokásai. Itt „bukik” ki, ha az irányítók a munkaversenyt csak a munkások feladatának te­kintik, pedig a munkaver­seny ma már nem csupán a gépek, munkások, csoportve­zetők és a művezetők moz­galma. Szerves egészet kell képeznie a gyárigazgatótól a társadalmi szervezeteken ke­resztül a segédmunkásig mindenkinek. Szervezettség, alacsonyabb önköltség, ex­portképesség, jobb minőség, komplex tevékenység —ezek a szavak csakis akkor vál­hatnak valósággá, ha a ver­senyben résztvevők a leg­alacsonyabb ponttól a leg­magasabbig egyformán értik és gyakorolják a tennivalói­kat. A kongresszusi munka- versenyben kapott újabb lendületet az úgynevezett DH — Dolgozz Hibátlanul mozgalom. Több mint 130 vállalatnál és mintegy 50 szövetkezetnél alkalmazzák ezt a rendkívül hatékony munkamódszert. És részvevői igazolhatják a legjobban, hogy mennyire összetett, bo­nyolult előkészítést, tevé­kenységet igényel. Ez a munkaverseny, amely a kongresszusi felhívással kezdődött, lassan félidejéhez közeledik. Első szakasza de­cember 31-én zárul és a leg­jobbak 1975. május 1-én ve­hetik át az MSZMP Közpon­ti Bizottsága által adomá­nyozott kongresszusi zászlót és oklevelet. A második sza­kasz a IV. ötéves terv befe­jezésével, 1975. december 31-ével fejeződik be. a sikeres tapasztalatok " nyomán, maguk a résztvevők állítják teljes fe­lelősséggel, hogy másabb, sokkal korszerűbb lett a ma feladatait segítő, támogató kongresszusi munkaver­seny. E. Gy. Vf nyomdagép a pécsi Szikrában V " *****” XA & Korszerű, ofszet rotációs nyomdagép kezdte meg az üzemelést Pécsen, a Szikre Nyomdában. Az új gépen óránként 30 ezer újság készül. Az új gép része a pécsi nyomda nagyszabású rekonstrukciójának. Ezután épül még fel Pécsett az új Szikra Nyomda épülete, de addig is már ezen az NDK-ból vásárolt korszerű gépen nyomják a Dunántúli Naplót. Képünkön: Kun József és Pokorny Jenő gépmesterek ellenőrzik nyomást, (MTI-foto — Bajkor József) Jobban osztoznak a feladatokon Nemcsak kezelik — építik is az ingatlanokat Bizonyára sokan emlékez­nek még arra az időre, ami­kor a „KIK” a bírálatoknak, csipkelődéseknek, viccelődé­seknek úgyszólván állandó céltáblája volt. Alig vette va­laki is komolyan, jó darabig hiányzott számára a kellő tisztelet, megbecsülés, elis­merést a legritkábban ka­pott. S talán nincs ebben a hely­zetben semmi különös, hi­szen a negyedszázada alakult Közületi Ingatlankezelő Köz­pont — amelynek egyik ki- rendeltségeként működött például az egri hivatal — évekig „gyerekcipőben járó” szervezetként végezte a mun­káját. Jellemző a körülményekre, hogy megyénk székhelyén mindössze néhány ember vé­gezte a — különben már a kez­detben is számottevő felada­Jó lehet annak, akiről olyan szépen, nagy szeretet­tel beszélnek a munkahelyén, mint Márta Gézánáról, az Állami Biztosító egri járási fiókjánál. És — amiért most felkerestem — a másik he­lyen is, az Egri Járásbíróság­nál, hasonlóan nyilatkoznak róla, ahol népi ülnökként vesz részt az igazságszolgál­tatás munkájában. öt éve, amikor a munka­helyén őt javasolták erre a felelősségteljes és egyáltalán nem könnyű feladatra, igen meglepődött, s talán nem ke­vés drukk is volt benne. — Addig bíróságot csak filmen láttam, az összes ro­mantikájával együtt... S most felülni a pulpitusra a bíró mellé... — Azóta néhány év már eltelt. — Megszokott, rutinmun­káról itt szó sem lehet, hi­szen emberi dolgokat, embe­ri cselekedeteket kell mérle­gelni, s aki ügyével bizalom­mal fordul a bírósághoz, az soha nem egy ügyirat. Ero bér. Ha fellépünk a pulpi­tusra, ott van a felelősség rajtunk mások ügyéért. — Milyen területen tár­gyal? — Voltam már büntető ta­nács tagja is, de elsősorban a polgári perek tárgyalásá­nál veszek részt. — Erről mindig az a bi­zonyos „tyúkper’’ jut az em­ber eszébe... —: Sajnos» van ilyen elég Az igazságról — civilben... sok, de azért van a bíróság, hogy a törvény eszközeivel igazságot tegyen. Az persze más kérdés, hogy kialakul bizonyos vélemény is az em­berben. Képzelje csak el. amikor — ezt komolyan mondom — néhány centimé­ter miatt esnek egymásnak, s jönnek a törvény elé. Em­lékszem egy régi ügyre, ahol a felek korábban megegyez­tek, hol és hogyan legyen a kerítés. Ügy is törtnt, aho­gyan megbeszélték. S amikor a kerítés elkészült, a másik félnek „eszébe jutott” vala­mi. Szerinte néhány centit hibázott a kerítés az ő rová­sára. S ez a néhány centi el- szomorítóan meg tudja mér­gezni az emberi kapcsolato­kat. Persze nem ezek a jel­lemzők. Sok és sokféle ügyet tárgyalunk; válóper, apasági kereset, kisajátítás, vagy pél­dául az üzemi balesetekkel kapcsolatos perek az SZTK és a vállalatok között (ami kor a vállalat nem akarja elfogadni az SZTK által megállapított összeget). És sajnos nagyon sok a gyer­mektartási per, amikor rend­szerint a kötelességét elha­nyagoló apával szemben kell fellépni. Ezekben az esetek­ben kizárólag a gyermek ér­dekét tartjuk szem előtt, mint már akkor is, amikor válás esetén a gyermek el-. helyezésében kell dönteni. A családjogi törvény módosítá­sai sokat jelentettek ezeknél az ügyeknél is. — Említette, hogy részt vett büntető perekbe^ is. — Fiatalkorúak tárgyalá­sán voltam, ahol elég szo­morú dolgokat tapasztalhat az ember. Sok írható a szü­lők rovására. Vagy egy má­sik: egy fiatalkorú azt kér­te, hogy inkább börtönbünte­tést kapjon, ne Aszódra vi­gyék, ahol egyszer már volt. Vajon miért?... Meg kellene egyszer nézni. — A fiatalkorúaknál alkal­mazzák a gondnoki rend­szert, amikor kívülálló pat­ronálja a gyereket... — Talán a rendszerben nincs is hiba, de túl sokat ez sem tehet. Csak abból indul­junk ki, hogy ha maga a szülő nem tudja elszámoltat­ni a gyerekét, akkor egy ide­gen hogyan tudja? — Emberi dolgok és em­berek fölött kell ítéletet mondani. — Nem könnyű, még ak­kor sem, ha ott van például a büntetőtörvénykönyvben, hogy milyen bűncselekmé­nyekért milyen büntetés jár. Differenciálnunk kell a bün­tetés kiszabásánál, s ez — hiszen ezért tárgyal tanács­ban a bíróság — nem min­den vita nélkül történik. Van úgy, hogy az ülnökök a bün­tetés „től-ig”-jébei# a súlyo­sabbra szavaznak a bíró elle­nében. Egyenrangúak va­gyunk. — Mégiscsak „civilek"... — Népi ülnökök vagyunk, nem jogászok, de a bíróság­tól a legnagyobb segítséget megkapjuk. Az ülnök aka­démián például rendszeres tájékoztatást kapunk a leg­aktuálisabb és legfontosabb jogi kérdésekről. — És a munkahely? Hi­szen az ülnöki feladat éven­te egy hónapra elszólítja a munkájától. — Lehet, hogy van olyan munkahely, ahol nem túlsá­gosan örülnek a kiesésnek, de nálunk, a biztosítónál nem így van. Meggyőződé­sem, hogy ez a társadalmi munka a kölcsönösséget je­lenti. A kárcsoport vezetője vagyok, és az a tapasztalat, amit a bíróságon szerzek, so­kat segít a munkámban. Ugyanígy vélekedett a fi­ók vezetője, Cseh Ferenc is, mondván, hogy az ilyen jel­legű „kiesés” tulajdonképpen nyereséget jelent. A járás- bíróság véleményével kap­csolatban azt hiszem, elég megemlíteni, hogy november 7-én Márta Gézáné eredmé­nyes ülnöki munkájáért ma­gas jutalmat kapott. (hátai) . tot: 36 épület 125 bérlemé­nyének fenntartását jelentő — tevékenységet. Esztendő­kig, jobbára csak külső sze­relőkkel, javítókkal próbál­hatta kielégíteni a nap-nap után jelentkező igényeket. Óriási haladásnak számított, amikor már sikerült egy hat­tagú, saját karbantartó rész­legét is alakítani, s — gép­járművek híján — lovasko­csikat vásárolhattak. Az eltelt 25 év alatt sok minden változott, önálló, s meglehetősen tekintélyes szervezetté nőtt a jogutód, a mai Egri Ingatlankezelő, Köz­vetítő- és Lakásberuházó Vállalat is. Különösen a IV. ötéves terv hozott eredmé­nyeket. Először kapott a cég nagy összegű állami támoga­tást, működéséhez lehetősé­get teremtvén ezzel egy kor­szerű telephely kialakításá­hoz is. — Bár a III. ötéves terv­ben annyiból gazdálkodtunk, mint az előző tizenöt eszten­dőben együttvéve — beszél­te Semjén Pál igazgató —, a mostani tervidőszakban, a ko­rábbi összegnek már csaknem kétszeresét fordíthatjuk a hozzánk tartozó lakóházakra. Ami komoly lehetőség, egy­szer s mind felelősségteljes megbízás is. Ugyanis egyre fokozódnak a követelmények: már közel négyezer lakásunk van, mind sürgetőbb a régi „tartozások” rendezése, az öreg bérlemények felújítása, korszerűsítése, gomba módra születnek a városban a mo­dern épületek, lakások, ame­lyekben természetesen igé­nyesebb munkára van szük­ség. Egy idő óta, messzi kör­nyéken egyedülálló fűtőmű­vet is üzemeltetünk, ami ön­magában is tekintélyes szak­embergárdát igényel. Elodáz­hatatlan a műszaki, techni­kai előbbre lépés. — Mire jutottak, mit ter­veznek a továbbiakban? — kérdeztük. — A megalakulástól napja­inkig sikerült 241 épületet részlegesen, illetve teljesen felújítanunk, összesen 70 ezer bérlői megrendelést teljesí­tettünk. Megkezdtük a tör­ténelmi belváros rekonstruk­ciójának irányítását, s a ve­szélyes pincerendszer feltárá­sának, kijavításának szerve­zését. ötvennyolcra sikerült növelnünk átmeneti lakása­ink számát, s a tervidőszak végéig így már 82 áll rendel­kezésünkre, biztosítja az öreg házakban végzett vagy vég­zendő munkák zavartalansá­gát. Végre új központba köl­tözhettünk magunk is, ahol már a régebben szétszórt házkezelőségek is megférnek. Vállalati szervezetünket mind jobban a mához iga­zítjuk: egyre inkább építünk a komoly, megbízható szak­emberekre, szakmunkásokra technikusokra, mérnökökre Jólesik, hogy törekvéseinket mások is méltányolják: vál­lalatunk elnyerte már a „ki váló” címet... A jövőben, hagyományosnak nevezhető tevékenységünk mellett sze­retnénk végre közvetlenül is> szerepet vállalni a belváros« rekonstrukcióból, mivel egy­re nehezebb külső kivitelezőt találnunk. A próbát még az idén megkezdjük, a Marx Károly utca 9. számú házban. Fokozatosan építésvezetősé­gekké szervezzük jelenlegi részlegeinket. Évi 10—15 mil­lió forint értékű építési tevé­kenységet akarunk végezni, amihez az alapjaink már részben megvannak. A to­vábbiakban pedig a munkás­gárda újabb jelentős erősíté­sével számolunk. Emellett természetesen fejleszteni kí­vánjuk szolgáltatásainkat is, különösen, ha a jövőre kez­dődő munkákkal megvalósul a már említett Sas úti telepünk. Mint hallottuk: gondok te­hát vannak a negyedszázados jubileum idején is — de má sok ezek, mint a hajdaniak Reális, egészséges tennivalók a még szebb holnapért. Nem valamiféle gyermekbe iegsé gek, hanem nagyon is íelnőt- tes tervek, elképzelések, e már valóban a város érdeké­ben. (gyóni) mmsmfí 1974, november 16.» szombat A A 1

Next

/
Thumbnails
Contents