Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-10 / 237. szám
Hóra! helyett gombnyomás Akik látták, s még inkább, tnkik csinálták, tudják: a lenkötözés nagyon nehéz fizikai munka. Egyik fő oka ez annak — mivel mind kevesebb a vállalkozó kéz —, hogy két év alatt felére csökkent a termőterület. A nehéz, piszkos munkát most gépekre kívánják bízni. A Szovjetunióból, Belgiumból, Csehszlovákiából kipróbálásra vásárolt berendezések egy-egy darabja átlagosan negyven embert helyettesít. Beszédes eset. Csak éppen még nem általános. A nehéz fizikai munka fölszámolása, megkönnyítése népgazdaságunkban lassú, vontatott Igaz, a foglalkoztatottak táborán belül fokozatosan csökken azok aránya, akik vállalják az ilyesfajta feladatokat, de a mérséklődés nem pusztán a gépesítés következménye. Tükröződése annak, hogy a jó bér, a sokféle kedvezmény ellenére sincs ma már elegendő jelentkező. Száz közül negyven Az előbbieket nemcsak mi állítjuk, ezt állapította meg az országos építőipari anyagmozgatási konferencia is, melyet júniusban Békéscsabán rendeztek. Ahogy több előadásban elhangzott: bizonyos feladatokra egész egyszerűen nem találni embert. Száz építőipart anyagmozgatóból negyven nehéz fizikai munkát végez. A minisztériumi iparban ezzel megegyező az arány: száz munkásból átlagosan negyven lát el nehéz fizikai munkát. Egyes iparcsoportokban viszont — például a bányászatban, a kohászatban, az építőanyag-iparban — ennél jóval többen. Tény, hogy a nehéz fizikai munkán levők népesebb csoportja normál erőkifejtéssel dolgozik, ám tevékenységét nehézzé formálják a kedvezőtlen munkakörülmények. Utóbbi jelentőségét érzékelteti, hogy minden száz munkás közül — az állami iparban —3 harminc egészségi ártalmaknak van kitéve. Bonyolult terep ez, köny- nyű eltévedni rajta, hiszen rengeteg tényezőt kell számításba venni. Ami alapvető: az iparfejlesztési politika országos értelemben döntőnek tartja a nehéz fizikai munka gépesítését Meglévő lehetőségek Óhaj ez, vagy adott az út? Markoljunk bele a példatárba. A gépiparban a forgács nélküli hideg és meleg alakítás berendezéseinek többsége automatizálható. Idén áprilisban mutatták be — egy Ikarus 280-as autóbuszba szerelve — azt a háromfokozatú, hidro- mechanikus automata sebességváltót, amelynek magyar —szovjet közös gyártását a tervek szerint 1976-ban kezdik meg. Ez a jármű vezetőjének fizikai igénybevételét egyharmadával csökkenti. 1974-ben már 447 ezer hektáron valósult meg az iparszerű kukoricatermesztés. Itt egy 140—160 lóerős univerzáltraktor munkagépeivel és szakszemélyzetével 700—800 hektár kukoricát művel meg. Annyit, ameny- nyit korábban közepes község népe vetett, kapált, tört Hasonló esetek, törekvések mindenütt lelhetők. A vasút 1970-ben látott neki erőteljesebben a konténeres szállítás fejlesztésének; a vasúti kézi rakodás egyike a legnehezebb fizikai munkáknak. S az sem meglepő, hogy a kereskedelemben ugyancsak tetemes azok száma, akik nehéz fizikai munkát végeznek. Azaz a népgazdaság valamennyi területén szükség van a hórukk fokozatos visszaszorításara, ahol lehet, száműzésére. Elkerülhetetlen itt Erre figyelmeztetnek a távlati tervezés számításai is. 1970 és 1990 között az aktív keresők tábora mindösz- sze 300 ezer fővel növekszik, s érthetően következik ebből, hogy az ötödik ötéves tervben az iparban, a termelésnövekedés teljes egészét, az építőiparban pedig 80 százalékát a termelékenység emelkedésével. kell fedezni. Elkerülhetetlen út a nehéz fizikai munkát vállalók terheinek könnyítése, egy részük felszabadítása a mindennapi izompróba alól, mert itt jelentős forrásokat nyithatunk meg. Hazánkban ugyanis az anyagmozgatás, az összes foglalkoztatottat tekintve, kétszer annyi embert köt le — egymilliót—, mint a fejlett országokban. Az anyagmozgatók átlagosan hatvan, egyes területeken nyolcvan százaléka nehéz fizikai munkával keresi kenyerét... Az állami iparban az anyagmozgatás gépesítettsége ma is mindösz- sze 30 százalékos, s a nem gépek mellett dolgozó anyag- mozgatók hetven százalékának eszközé a puszta két keze... Nem feledhetjük tehát, hogy tekintélyes munkástömegek sorsát, mindennapját teheti könnyebbé a gyorsuló haladás, az erre a területre irányuló nagyobb figyelem. Ami politikai kérdésként sem másodrangú. Lépésről lépésre haladva Tíz esztendőt alapul véve, évente átlagosan 6,5 százalékkal növekedett az ipar villamosenergia-felhasználá- sa, s 5,4 százai ékkai a termelése. Korszerűbben, gépesítettebben gyárt az ipar, e két adaton túl ezt ezer más tény is igazolja. A változás arculata azonban nem szeplőtelen. Az építőanyag-iparban például öt év alatt az eszközök kihasználása negyedével romlott, holott az egyike azoknak a területeknek, ahol igencsak elterjedt a hórukk, a „na, emberek, fogjuk meg”. S nincsenek magukban! Más iparcsoportok, iparágak szintén nem büszkélkedhetnek az eszközök jó kihasználásával, bár panaszkodnak a fejlesztési lehetőségek szegényességére. Ami már megvan, annak kamatoztatása, úgy látszik, nem sürgős, nem fontos. Automaták, melyek gombok nyomogatására tucatnyi ember helyett emelnek, helyeznek, szállítanak. Es emberek, akik arcát veríték lepi be, izmaik a szakadásig megfeszülnek. ..Trógerok”, mondja a nyersen fogalmazó. Mi lenne velünk — az iparral, a mezőgazdasággal, a szállítással, a kereskedelemmel —nélkülük? Kellenek, nagyon kellenek. De ez nem ok arra, hogy vezetők és műszakiak ne keressék lépésről lépésre haladva a nehéz fizikai munka megkönnyítésének, felszámolásának lehetőségeit. Érvek sora szól e feladat fontossága mellett. Mégis, a legfőbb érv a robottól, a gürcöléstől megszabadítható ember. Mészáros Ottó „126 P” A veszprémi Bakony Müvekben már sorozatban készítik a 126 P Polski Fiat alkatrészeket. Ebben az évben 12 000 gépkocsihoz gyártanak gyújtáselosztót, kürtöt, ablaktörlőt és feszültségsza- bályozót. 1978-ig a Bakony Művek 160 000 126-os Polski Fiathoz készít alkatrészeket, amiért 3300 kiskocsit kapunk majd cserébe. Képünkön: készül a Polski Fiat ablaktörlőmotorja. (MTI-foto — Kovács Sándor) Szakmunkások egyetem előtt Egyforma eséllyel a rajtnál... Két fiatalember; egyik esztergályos, a másik lakatos. Hat-hét évvel ezelőtt kerültek ki az iskolapadból, miután szakmunkásvizsgát tettek és munkahelyet választottak. A lényeg az, hogy ne kelljen már tovább a könyvekkel bíbelődni — mondták akkor. S aztán most újra. nem is akármilyen vállalkozás: egyetem. — .1968-ban lettem esztergályos szakmunkás, azóta dolgozom a Mátravidéki Fémműveknél, itt is lakom Sírokban — mondja Magdus József. — Az általános iskola után technikumban szerettem volna tovább tanulni, de nem mertem, féltem, hogy nem vesznek fel. Az iparita- nuló-intézetben meg kinevettek, amiért 4,5-tel oda jelentkeztem. Érettségizni is akartam, beiratkoztam az esti gimnáziumba, de egy év után abbahagytam, lebeszéltek róla. A tanárok, de itt a mesterek is azt mondták, hagyjam a gimnáziumot, azért vagyok közepes tanuló, mert egyszerre két iskolában nem tudok helytállni. Abbahagytam, persze az eredményem a szakmunkásképzőben ettől nem lett jobb. Maradtam közepes. — Nem tanult tovább a szakmunkásvizsga után? — Valahogy nem sikerült. Jött a katonaság, egy éve meg, amióta leszereltem, nem került rá sor. Júniusban egyszer, amikor délutanos A szüreti hagyományok ma is élnek a szőlős községekben — mondja Bakacsí Ernő, az ostorosi-novaji termelőszövetkezet főmezőgazdásza. — Ilyenkor, szüret idején hazalátogatnak a távoli rokonok, ismerősök, jó barátok. Segítenek szüretelni. És természetesen helyet csinálni is az új bornak... Eger vidékén és a Mátra déli lankáin máskor október elején már mindenütt a munka és a vidámság hangja áradt. Az idén valahogy csendesebbek a szőlőhegyek és kevesebb a vidámság, az öröm is a szőlőtermelő falvakban, gazdaságokban. Az oka érthető és világos: a sokévi átlagnál hűvösebb és csapadékosabb a mostani szüret időjárása. — Ehhez még azt is hozzá kell számítani — mondja Cseh Sándor szőlészeti ágazatvezető a novaji öreghegyen, ahol ostorosiak és novajiak közel 160-an együtt szüretelik a leánykát és az olaszrizlinget —, hogy ebben az évben a száraz és hűvös tavaszi időjárás miatt a szőlőben is „elcsúszott” a szezon. Ez azt jelenti, hogy legalább két héttel később ért volna be a szőlő, mint máskor. Csakhogy ehhez éppen most kellene az aranyos őszi, októberi napfény. .. Éjjel is esett az eső. Szinte minden éjjel — néha még napközben is — esik az utóbbi hetekben. A tőkék lombjai, levelei vizesek, «gesz nap sem száll fel a *«ar*. A csizmákról, a cipők Szüret — kevés örömmel... ről nagy flekkekben hull lefelé a sár. Ilyen ez a mostani szüret Ilyen a kezdete. — Még mindig van remény — mondja Szigili Gyula, aki a novaji öreghegyen, a falu fölött 82 hektáros táblán irányítja a munkát. — Abban bízunk, hogy rövidesen megjavul az idő. Legalább egy hét szép napsütés kellene, hogy a cukorfok elérje a később érő fajtáknál is a szükséges minimumot. .. — Olyan hűvös van, hogy bizony elkelne egy kis pálinka bemelegítésül — mondja Ferencz István bácsi, aki puttonnyal a hátán sürög-forog a szedők és a kádakkal felszerelt szállító jármű között. — Valósággal fázunk __ — Lesz pálinka Pista bácsi — válaszol Bakacsi Ernő főmezőgazdász. — Valamennyi hűvös reggelen hozunk a szüretelőknek es hozunk meleg teát is. — Azt már megkaptuk ma is — szól közbe a novaji Gál Sándorné, s társaival — Ferencz Sándornéval és Kakuk Jánosnéval — együtt mutatják, hogy bizony átázik kezükön, karjukon a ruha a nedves szőlőlevelek- től. — Nehéz munkának, sok gondnak nézünk elébe — mondják a termelőszövetkezet vezetői Ostoroson,, — .204 hektár a termőszőlőnk arz ezévi egyesülés óta, s ehhez jön még a két községben legalább 100 hektár háztáji. — Milyen termésátlagra számítanak? — A tavalyi 70—80 mázsával szemben legfeljebb 65—70 mázsára hektáronként. Ezzel meg is lennénk elégedve, csak a cukorfok is elérje a kívánt szintet... A problémák szóról-szöra megegyeznek az ostorosival, novajival az egész egri és Mátraalji borvidéken. Sőt az ország valamennyi szőlő- termelő gazdasága hasonló gondokkal küzd. Egyes alföldi területeken még nagyobb károkat okozott a hűvös tavaszi időjárás, mint a hegyvidéken. — Nálunk is legalább 15— 20 százalékkal lesz kevesebb a termés mint tavaly — mondja Demjénben Mező István kertészeti ágazatve- zető. — Virágzáskor. áprilisban kaptuk az első jégesőt, ezután jött a hűvös május eleje. — Elkezdték-e mar a szüretet? — Még nem. Október első szombatján akartunk egy próbaszüretet tartani, de az idő nem engedte. Várjuk a naposabb, melegebb időt... A Mátraalján, Domoszló határában is alig-alig találkoztunk szüretelőkkel. — Még most szedjük * rsemegesaoiát »Jroiájiba* — mondja idősebb Bódi József. aki egész családjával szüretel a domoszlói határban. — öten vagyunk tsz-tagoik a családból. így elég tekintélyes a háztáji terület. Egy hete kezdtük a szüretet, de gyakran megzavar bennünket az eső. Szedjük, szedegetjük azért minden nap, mert nemcsak az eső, de a „tolvaj” is itt rikoltoz a fejünk felett — mondják tréfásan a felettünk elhúzó seregélycsapatra. A szomszédos Márkáz szőlőiben is csak a csemegét szüretelték még eddig. — Szőlőterületünk 40 százaléka csemegeszőlőből áll tájékoztat Halasi János, a markazi közös gazdaság elnöke. — Sajnos a legkorábbi fajta, a Csabagyöngye az idén nem ment el csemegének. Aprószemű lett. Nem tudott tavasszal megtermékenyülni a hűvös időben. Kisajtoltuk... Kevesebb a termés, kisebbek a várható átlagok az idén mindenütt, mint tavaly. Ez a múltévi rekordtermés után várható is volt. A tervek számoltak ezzel. Az öröm, a szürettel együttjáró vidámság emiatt kisebb, visszafogottabb mint más években. A jó időt, az aranyos, őszi, októberi napsütést fájlalják % szőlőhegyeken. . . .Satodi -Sasiftwt műszakba jöttem, akkor láttam meg a plakátot: lehet jelentkezni az egyetemre szakmunkásoknak is. Jelentkeztem, sikeresen szerepeltem a tesztvizsgán, felvettek az előkészítőre. Nagy Gábor 1967 óta nem diák. Autószerelő volt, de Bükkszékről nagyon messze kellett járnia, hogy a szakmáját gyakorolhassa, inkább felhagyott vele és közelebb, a Fémművekben vállalt munkát. 1972-től lakatos a gyárban, ifjúsági brigádvezetőnek is megválasztották. — Közepessel végeztem a szakmunkásképzőt, sok probléma volt velem, ahogy a szüleim elmondják, nem akartam tanulni. Nem nagyon hitték el különben azt sem, hogy ide volt merszem jelentkezni. Az alkalmassági vizsgáról elkéstem egy kicsit, éjszakás műszakban voltam előtte, nem tudtam előbb indulni. De azért sikerült. Kettőnket mindjárt felvettek, a harmadik,-aki még előkészítőre jár innen a gyárból, később került a jelöltek közé. A gyár sokat segít. Napidíj. útiköltség az Egerbe, a főiskolára beutazóknak, minden héten pénteken. Minden kedden két mérnök és egy tanári diplomás előadó reggel hattól délután kettőig felváltva matematikából, fizikából, magyarból oktatja a három leendő egyetemistát. A téli szünet után négy hét bentlakás egy egri kollégiumban, majd a jövő nyáron a vizsga előtt hét hét Budapesten. Reggeltől estig foglalkozás, estétől reggelig felkészülés a másnapi foglalkozásra; ez a legnehezebb, ahogy az előző — kísérleti — évfolyam részvevői elmondták. Aki ezen túljut, azt várja az egyetem, vagy rosszabb esetben a műszaki főiskola. Budapesten, Miskolcon, Kecskeméten vagy másutt. — A legjobb persze az lenne, ha sikerülne bejutni a műszaki egyetemre — mondja Magdus József. — De ha gyengébb az eredmény, a négyéves főiskola sem rossz. Végigcsinálom, ha elkezdtem és azt tanulom, amire itt a vállalatnak szüksége van, A szerszámüzemben esztergályos voltam, most viszont a gyártáselőkészítésen dolgozom, nem kell három műszakba járnom, 's munkaidő alatt is van lehetőség a tanulásra. Hiszen bárkit megkérdezhetek, ha nem értem valamelyik példa megoldásút. Nagyon szívesen segítenek a mérnök munkatársak. — Egyébként a családban érthető okok miatt nem nagyon örültek az én továbbtanulásomnak. Két hónapja házasodtam, s a feleségem bizony nagyon nehezen egyezett bele. Most már kezd , megbarátkozni a gondolattal, csak hát anyagilag sem lesz mindegy. Kétszáz forint kiesés, hogy nem járok éjszakai műszakba. az egyetemi , aiatt pedig, mivel nappali tagozatról van sző, a fizetésem 80 százalékát adja a vállalat. Anyagilag hátrányba kerülök, pedig még így is nagy segítség ez a vállalattól. Még azt is megígérték különben, hogy az idén rendezik az órabérünket, hogy ne nagyon járjunk rosszul.. „ — Nekem jól jött a tanulás — folytatja Nagy Gábor. — Bükkszéken lakom a szüleimnél, addig nem is akarok megnősülni, amíg be nem fejezem az iskolát. A faluban munka után mit tudtam csinálni? Csavarogtam, zenéltem, gyakoroltam a dzsesszorgonálást. Egerbe, Verpelétre ruccantunk be néha szórakozni. Most viszont kitöltenek minden szabad időt a könyvek, a matematikapéldák, nem lesz lehetőség erre-arra szórakozni jó néhány évig. De nem is bánom. Azt hiszem, megéri az áldozatot. — Hogyan tervezik a jövőt az egyetem után? — Ahol a vállalat igényli a munkánkat, ott dolgozunk — mondja Magdus József. — Őszintén szólva, vezető beosztásba nem szívesen kerülnék, inkább valami más területre. Egyébként azt hiszem, egyikünket sem ijesztett meg a nagy feladat: ahogy megismertem a többieket, a rajtnál körülbelül egyforma eséllyel indultunk mindannyian. Mindegyikünknél az igyekezeten múlik, mire viszi később. Attól tartok egy kicsit, hogy ha bekerülök a többi, nemrég érettségizett egyetemista közé, hátrányba leszek. De as előző évfolyamból is csak tíz százalék hullott ki a rostán és ez bíztató. Nagy Gábor: — Én a kísérleti Üzembe kerültem, szintén egy műszakba, hogy ne legyen olyan fárasztó munka után a tanulás. Minden segítséget megkapunk, még a tanszereket is megvásárolják itt nekünk a vállalatnál. Hogy hova szeretnék kerülni, ha befejeztem? Még nem gondolkodtam rajta. Talán a szerkesztésre, vagy a kísérleti műhelybe, ahol új gyártmányokat próbálunk ki. Egyelőre persze az a legfőbb dolgunk, hogy tanuljunk. A többi majd elválik- . A legfőbb dolguk a tanulás. A kalapács, a reszelő, s a többi szerszám után a kezük most a ceruzát igyekszik megszokni. Nem lesz könnyű, minden bizonnyal sok álmatlan éjszakát okoz meg nekik ez a nagy vállalkozás. Rajtuk múlik, erejükön, kitartásukon, hogyan sikerül. .. Hekeli Sándor JUPOÜifßJL A M* oőtóriak
