Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

HEINZ KAHLAc. Dal a rohanásról Humorsxolgálat — A neve? — Karol Hlinik. — Születési éve? — 1935. — Családi allapota? — Elviselhetetlen! — Hány éves az apád? — kérdezik a kis Jancsit. — Nyolc. — Az lehetetlen. — Miért lenne lehetetlen? Azóta apa, hogy én szület­tem. A zeneszerző barátjával sétál 'äz utcán. Az egyik ab­lakból dallamos zene szűrő­dik ki. — A tiéd? — kérdezi a barátja? — Nem. Még nem ... A cukrászmester kiadja az első feladatot a tanulónak: helyezze el a tortán a _ fel­iratot: „Boldog születésna­pot!” Néhány óra múlva megjelenik a tanuló és meg­könnyebbülten jelenti ki: — Kész van. Nehéz volt a tortát egyben odavinni az írógéphez! Egy francia építész érke­zik New Yorkba. Vendéglá­tói megmutatják a város ne­vezetességeit, de az építész valahogy nincs elragadtatva. Végül elvezetik a legnagyobb felhőkarcolóhoz, a. technika legújabb diadalához: — Az egész épület tűzálló anyagból épült. Semmiféle tűz nem pusztíthatja el! — Kár ... Nagyapó panaszkodik: — A rádióm már olyan ré­gi, hogy amikor bemondja a nyolc .órát, legalább fél tíz van! A mészárosok már készen állnak — ha barmot táplál a legelő, — erővel nekiesni a húsának. Hogy felnőhessen, ahhoz nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. A férfiak mind készen állnak — a kikötőn át ha jön a nő, — erővel nekiesni, velehálnak. Hogy szeressen is, arra nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. Az emberek mind készen állnak — ha találtatik egy bölcselő, — erővel kikiáltani csodának. Hogy tényleg bölcs lehessen, nincs idő. Pedig akkor jobban járnának, ha nem sietnének ennyire. Amit sietség nélkül megkapnának, nem szerzik meg így sose. (Orsovai Emil fordítása) ÖLacutuJk — Én nem éltem, mit csi­nál ez a Magda a pénzzel. A múlt hónap végén sem ma­radt egy fillérje sem, ebben a hónapban pedig ugyanaz a helyzet. — Kölcsön akart tőled kérni? — Ö nem. Én tőle! — A világ legönhittebb em­bere. — Honnan veszed? —Képzeld: mindjárt tol­lal írja be a megfejtést a ke­resztrejtvénybe! A papa bemegy húszéves lánya szobájába: — Kislányom, délután itt járt Feri. A lány elpirul. — Megkérte a kezedet. Láttam, hogy nagyon ren­des. tisztességes fiú. Így hát elutasítottam. — Sportolsz? — Mindennap jógázom. Hanyatt fekszem a heverón. két órán át a szememet egyetlen pontra függesztve. — Milyen pontra? — A képernyőre. — Hová szaladsz? — Megszökött a kutyám. Ha megtalálom, agyonverem! — Képzeld, Jim. Tegnap két gengszter rámtámadt és elvette az összes pénzemet, az aranyláncomat és az órá­mat ... — De hiszen azt mondtad, hogy állandóan töltött re­volver van nálad! — Azt szerencsére nem találták meg! Telefonhívásra \7. Egyebütt Államokban pél- lintliMt sikerű telefonszolgálatot vezettek be. A „Dail a Joke” ie- lefonszámát bárki felhívhatja, »ki szükségét érzi annak, hogy a neves komikus, Phvlis DMIer előadásában vidám történeteket hallgasson. Az új szolgáltatás bevezetése óta a New York-i telefontársaság 8 millió hívást jegyzett fel. Az április elején beindított .szolgál­tatás első napján 250 000 érdek­lődő hívta fel a ..Dail a Joke*’ számát. A hónap végére a hívá­sok száma elérte a 3 núiKó 300 ezret. A 36 perce« műsort az egyik legnagyobb amerikai kabaré- szakértő állítja össze és rendezi. ANYU. VÁRJ MEG! (Foto: Zetä m BUM) fllárahta Tisztelt Bíróság! Az utolsó szó jogán en­gedje meg a tisztelt bíróság, hogy előad­hassam védekezése­met. Meg vagyok győződve arról, hogy védekezésem tényeit meghallgatva, azt kel­lően mérlegelve, úgyL is, mint az effajta dolgokban hozzám hasonlóan járatos, csaknem ilyen tragi­kus sorsú állampol­gárok, nemcsak eny­hítő, de feltételezem, hogy talán felmentő körülményeket is ta­lálnak abban. A dolog úgy kezdő­dött, tisztelt bíróság, hogy mint önök is tudják, az utóbbi idő­ben szép kis hazám különböző intézmé­nyeiben újból elbur­jánzottak az értekez­letek. A valóban hasznos, de hasznos­ságukban is csak fá­rasztó, célszerű, de célszerűségükben is bizony idegesítsen hosszú értekezletek, megbeszélések, szim­póziumok, ülések, konferenciák közben mind több az olyan iSj amely csak. azok­nak hasznos, akik megszervezik, mert íz a dolguk, de kibír­hatatlan a gyanútlan részvevők számára. Mert tisztelt bíróság, ki tudhatja előre — bár gyanakodni gya­nakodhatna a rutinos ember—, hogy a dél-. előtti értekezlet utá­ni megbeszélést kö­vető ülés szó, vagy értékes magok csép-1 lése lesz-e? Átmenetinek nevezik azt az életkort, amikor a fiú már a saját lábán áll, de még a papa cipőjét viseli. (Ausztráliai népi bölcsesség) ★ A vendégszereteti az a művészet, hogy a vendéget tartóztatjuk, mégsem akadályozzuk meg a távozásban. (Egy francia illemtankönyvből) ★ A légváraknak szilárd alapra van szükségük! (A holland ifjú házasoknak szóló jó tanácsokból) Ár Am legyen, ez az út a semmibe vezel. De mindenütt zöld fény van rajta! (S. B. S. Jones amerikai író) ★ Minden törvénytelenséget már régen törvényesítettek: mindenre akad paragrafus. (Egy visszaeső bűnös emlékeiből) ★ A* ő szabálya mindig az volt, hogy kiyételre számított. (A. David francia író) ★ Pompeji végnapja — ünnep a régészek számára. (Egy régészeti szimpóziumon elhangzott felszólalásból) ★ A házasság az egyetlen hosszú időre szóló büntetés, amely rossz magaviselet által megrövidíthető. (Sacha Guitry francia filmszínész) ★ A fiatalság az amikor valaki nem hiszi el. hogy öreg (Egy gerontologiai kongresszuson elhangzott felszólalásból) ★ Egyeseknek a korral megjön az aszúk — a többségnek azonban az érelmeszesedése. (A Húst ét-sziget lakóinak humora) ★ Boldogok a hallgatagok, akiknek nincs mondanivaló­juk és el sem lehet velük hitetni, hogy van. (Reader s Digest) ★ A feleségem mindig pazarló volt! Most. hogy öngyil­kos lett. annyi gyógyszert vett be, ami száz embrnek is elegendő lett volna. (Family Life) •k Olyan félénk, hogv még egy kétfős tömegben is nyo­ma vész. (Woman) papírköteg a kezében < nem fogy. Mert alá- j rakja! Alá, kérem ' tisztelt bíróság. És nem tudtam, hogy meddig kelt meg ül­nöm, hány órát, vagy ; percet? Semmit sem tudtam. És akkor ör- jöngeni kezdtem leg- belül. de még mindig ; fegyelmezetten, mert én tudom mi a rend, az ember nem őr­jönghet csak úgy ösz- sze-vissza. Ó rakta alá, én befelé órjórtp- tem, és abban bíz­tam, hogy most már mindegy, egyszer csak ; vége lesz a szöveg­nek és én az egyez­mény mastk oldalát betartva, viharos gyorsasaggal leléphe­tek. És ekkor, tisztelt! bíróság, ekkor az elő- ■ adó, áz iménti, egy- j szerűen bejelenti, j hogy az idő elöreha- • ladása miatt szünetet < nem javasol, mind- j járt térjünk át a má-; sik napirendre, s a < kettőt együtt vitas-; suk majd meg ... És ; újabb paksamétát ra- < gadott fel az asztal- J ról. Ekkor felsikol- tottam, kirohantam, j és a teremi sarkában J levő vízipálmát fel­ragadtam ... A többit j tudja a tisztelt bíró- ; súg... Kérem ügyem mél­tányos elbírálását... tk Felmentettek? (egri) Nem. tisztelt bíró­ság, tévedni tetszett. A nyolc napon túl gyógyuló súlyos tes­ti sértést és becsület- sértést nem ezért kö­vettem el. Kérem, én ebbe belefáradtam, én fatalista lettem, ha az értekezlet istene úgy - akarja, akkor hasznos, ha nem, ak­kor haszontalan érte­kezleten veszek részt. Én ebbe beletörőd­tem, kérem. Egy, csakis egy dolog tar­totta bennem a lel­ket, hogy az előadó kezében levő gépelt beszédből vagy elő­adásból, annak egyre fogyó lapjaiból ki tudtam következtet­ni: mikor fejezi be. Meddig tart a szöveg. Képzeljék el a tisz­tes bíróság tagjai, amint, ott ülnek, és pút'adó szemmel, de *Pyre megkönnyeb- biiltebben figyelik, mint fogynak a la­pok az előadó kezé­ben, érezvén és tud­ván, hogy amikor alulról kukucskál ok fölfelé, és már átlá­tok a papír vékny*n: az az utolsó oldai Végre szabad r gyök. És megszól, a szünetben, mint a sicc. Ez. kérem, nekem, szokásjogom volt. Eb­ben, kérem, én és va­lamennyi eladó szinte jóváhagyólag meg­egyezett. Én tisztes­séggel hallgattam, helyenkint bólogat­tam, ők rakták le a kezükből a már el­mondott szöveg lap­jait. Ez így volt tisz­tességes, figyelembe véve a kölcsönös elő­nyöket és egymás lel­kének sérthetetlensé­gét. így volt mindad­dig ... igen tisztelt bíróság, mindaddig, amíg a sértett alatto­mos módon fel nem. rúgta a titkos Íratlan megegyezést. Nem rakta le ke­zéből az elmondott szöveg lapjait! Alárakta, kérem ! A többi alá. Beszélt és a papír nem fogyott, kérem. Ott ültem, ki­szolgáltatva, tanács- '.elánul, per.spektivét­lenül és megüvegese­dett szemmel bámul­tam, hogy az előadó beszél, beszél, de a Dukál A címbeli igével kapcso­latban egy olvasónk azt a véleményét hangoztatta, hogy „igényes anyanyelvi művelt­séggel rendelkező ember nem veszi ajkára és tollá­ra”. Mai nyelvhasználatunk igénytelensége fokmérőjének tekinti azt is, hogy a dukál szó olyan gyakran jut min­dennapi életünk nyelvhasz­nálatában nyelvi szerephez. Szerinte ezt az „idegen ere­detű” szót mindenképpen kerülnünk kell. Vegyük sorba állításait. érvelését. Az igaz, hogy ide­gen eredetű szó: a latin nyelvből, pontosabban. • középkori latinság szókész­letéből került nyelvünkbe.« a következő, ugyancsak la­tin eredetű igék sorába il­leszkedik bele: dukál, cir­kál, diskurál, produkál, piti- púi, degradál, vegetál, diri­gál, macerái, datál, gargari­zál stb. A felsorakoztatott szavakhoz hasonlóan a du­kál ige „a mindennapos la­tin szók” között azzal is fel­hívja magára a figyelmet, hogy nem egyszerűen csak meghonosult nyelvhasznála­tunkban, hanem szánté nép­nyelvi szóvá vált. A Matra vidékén jegyezték fel a nép ajkáról pl. ezeket a nyelvi formákat: Ügy főzött neki. ahogyan dukál; annyit adott a lányának hozományul, amennyi dukál neki; kidu­kál neki a dicséret; itt vá­gyunk. ahogy dukál. Szótáraink tanúsága sze­rint a népnyelv, a köznyelv es az irodalmi nyelv az 1800-as évektől kezdve egy­re gyakrabban használja fel igénket, s vele a követke­ző jelentéstartalmakat, ille­tőleg használati értékeket fejezi ki: valakinek jár, ki­jár valami, valakit megillet valami, valamit járandóság­képpen kell kapnia, tartozá­sul jár stb. Az első igénye­sebb magyar szótárunk (A Magyar Nyelv Szótára, 1362 ) még teljesebbé teszi a du­kál ige jelentéskörét. „A köznépnél, kivált pedig a katonák között divatozó ige, mely annyit jelent, mint: részüljár, kijár, illetőségi rész gyanánt adatik: a ka­tonának dukál a kenyér és a hús; lovának dukál a szé­na és az abrak.” Ebből az értelmezésből az is kitűnik, hogy igénk a csoportnyel­vekben is szerephez jutott. Gyakran a dukál igével fe­jezzük ki ezeket a jelentés- árnyalatokat is: illik, kell, lehet, szabad stb. Amint látjuk, igen válto­zatos szerepkörben élhetünk e szóval, s mindig a be­szédhelyzet. és a szándék dönti el, hogy a dukál igét, használjuk-e fel, vagy vál­tozatos magyar megfelelőit a közlésre. Az így dukál! szólásformát pl. csak ebben az alakban fogalmazhatjuk meg, a magyar megfelelők nem illenek bele ebbe a szólásba. Az így dukál és fiz így illik kifejezések való­ban nem azonos hangulatú és használati értékű nyelvi formák. !N\ Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents