Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-05 / 233. szám
A mesterdetektiv Angol film Üőlcészíto a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára A Pénzügyi és Számviteli Főiskola az 1975—76-os tanév» felvételi vizsgáira előkészítő tanfolyamokat szervez. A tanfolyamra azok a munkaviszonyban álló érettségizettek, valamint az 1975- ben érettségizők leléntkez- hetnek, akik a főiskola nappali, esti, vagy levelező tagozatán kivannak továbbtanulni. AZ előkészítő tanfolyam hathónapos, s előreláthatóan 1975. április 90-ig tart. Részvételi díj: kéttárgyas tanfolyamra 650 forint, egytár- gya# tanfolyamra 340 forint. Jelentkezési határidő: 1974. október 15. A jelentkezéshez szükséges nyomtatványt a Heves megvei Tanács V. B. pénzügyi osztályán Tarjányi Sándor főelőadónál lehet beszerezni. (Eger, Kossuth Lajos u. 9.) Egy, a megszokottnál hosz- szabb film ez és ketten játsszák végig. Mi sem nyilvánvalóbb, hogy itt a két ember küzdelme a fontos és mi sem természetesebb, hogy ez a küzdelem szellemi, mert két ember, ‘sem filmen, sem egyéb műfajban két óra hosszat nem tudja gyapélni egymást. Mi ?! a film? Lapos válasz, mondhatná bárki, hiszen a játék önmagában és bárhol is, bármikqr is érdekes. De itt nem puszta Időtöltésről, egy két óra időtartamot igénybe vevő szórakozásról van szó. Arról is! De a játék mögött, a játék takarásában csak egy halvány szegélyecske a szórakozás, a külsőség, amit a színészek nagy figyelemmel, kitűnő megjelenítő erővel kényszerítenek ki magukból a sokkal fontosabb, a sokkal mulatságosabb és tra- gikusabb ok és cél miatt. A küzdő felek társadalmilag nem egy súlycsoportba tartoznak, mondhatnánk, ha már mindenütt otthonos a sportkífejezés. Andrew Wyke vidéki kastélyban, fényűző környezetben, gazdagon és bolondos játékai, a tarka-barka bohóságok között és ízléses, pácolásban olyannak -mutathatja magát, amilyennek akarja, ö a társadalom elfogadott magasságéban mozog, onnan néz le és mindig lenéz Ellenfelére, Milo Tindle-re. Milo Tindle, ez a kék szemű, szőke, vagy éppen szőkített olasz bevándorló, angol abb akar lenni az angolnál. Fodrász, aki érti, hogyan lehet elcsavarni a gazdag szépasszonyok fejét, hogyan lehetne feltörni a „tetőre”, ahol ellenfele olyan fölényes pimaszsággal érzi jól magát. A tét csak látszatra a nő! Meg sem ismerjük, meg sem jelenik, csak a képe lóg a falon, kissé laza vonásokkal, de ahhoz elég derűsen, hogy elhihessük, érdemes ezért a tétért valameddig is lelkesedni. Anthony Shaffer színdarabja és, a belőle készült film is többet, masat mond, vagy inkább harsog ennél. A történelmi előnyeivel, értékeivel, i válogatott szórakozásaival és külsőségeivel — nem véletlen a bohócruha sem! — maga köré sáncot emelő arisztokrácia az idők magasából akar lenézni az idők végtelenségéig mindenkire, aki él és mozog. Mindenki jöfctment nekik, mindenkiről kiállítják a bizonyítványt, hogy ki mire nem alkalmas. És ebben a világsikert aratott színdarabban és nem csekély ráadásul, ebben a filmben is hatása alá von az a nagyszerű játék, amit az író kigondolt. Némely vonása talán bizarmak látszik, de a néző figyelme egy pillanatra sem lankad: amit lát és hall, az arisztikuma ellenére is meghökkenti, gondolkodóba ejti és pártállásra kényszeríti őt. Anthony Shaffer mélyen szántó logikával alapigazságokat ismétel, elevenít meg egy nagyszerű játékban, nagyszerű eszközökkel. A gyanútlan néző először felkapja a fejét, hogy —no lám! — ez a Laurence ! Olivier, ez a kitűnő Shakes- < peare-színész már egy kri- < miben!.? Micsoda jó krimi! < Kis túlzással shakespéarei 11 A színész minden moadula- ta, mosolya lezár egy gon- ! dölatot és előkészíti a kő- ! vetkező nyitást. A játéknak! azt a szenvedélyesen átélt $ izgalmát tukmálja ránk fő- < lényes biztonsággal, hogy a| játék végén szeretnénk visz- < szakeresni nem egy arckife- jezését, ahogyan vezette, fél- < revezette, odavezette ellen- < felét és önmagát, ahová < kellett, vagy ahová lehe-1 tett: a belső tragédiáig, as bent történő feladásig, az! erkölcsi megsemmisülésig, ! Ahol már sem hidegvér, ! sem mosoly, sem vagyon, ! sem a látszatok göthös el- ! hitetése nem vigasztal. ! Laurence Ollviemek mél-s tó párja a játékban Mi- S chael Caine. A bohózat hosz- ! szú szakaszában elhiteti ve-! lünk, hogy ő az áldozat, 6, > akire ezt a fanyar és nem! is veszélytelen szórakozást ! rákén vsze rí tették, akire csak! rájátszanak. S mire a his- > tória végére érünk, rádöb- > benünk, hogy néha egyetlen ! lecke betetőzte azt a kikép- ! zést, amit az élettől kapott. ! Két figurát így egybeol- \ vadni, mint ahogyan ezt a i két angol színész tette eb- ! ben a filmben, riflkán látni. ! John Addison zeneszerző! Cole Porter dalait mellékli! a kitűnő drámához. Os- ! inaid Morris képei a játékos! lényegre törnek, kellő rlt-! musban hozza-hordozza vé-! gig a bolondos figurák ar- ! cát előttünk a küzdelem kri-! tikus szakaszaiban. ! Amikor a két nagy jel-! lemszínész alakítását ernlé-! kezetesnek tartjuk, nem fe-! ledkezhetünk meg játékmes-! terükről, a rendezőről, Jo-> seph L. Mankieviczről, akit! nagy sikerű filmjei, a Julius! Caesar, a Cleopatra már ed-! dig is dicsértek. Most azzal, ! hogy azt a színdarabot, ez-! zel a két színésszel és így! átültette a celluloidra, bi-! zonyítja, hogy nemcsak a! kosztümök iránt él benne < pusztíthatatlan rokonszenv, < de azt is, hogy a modem! élet igazságai iránt sem .ér-! zéketlen. ! Faikas András ! Bemutató a cirkuszban A Fővárosi Nagycirkusz nek fel. Képünkön: a Pic- október 2-án mutatta be card kerékpárcsoport. „Újra itthon” című müso- (MTI Foto—Tormai Andor) rát. Az uj produkcióban a legkiválóbb világjáró ma- ■ — 1 " Virradat előtt Hosszúak már az éjszakák. Délután 5 -kor már lámpái kell gyújtani és reggel 6-kor még sötét van. Ma — úgy hozza sorsom — korán kelek. Még hajnalban. A lépcsőházban futtában kapok el egy embert, miközben álmosan mormol jó reggelt. — Hová szalad ? — ötkor indul a vonatom... Az utca kihaltnak látszik, csöndes, csupán néhány jó torkú kakas kiabál valahol. A ködös homályból két férfi alakja bukkan elő. Egymásba kapaszkodnak és diszkréten, fojtott hangon énekeidnek : „Az én szivemből már ellopták a nótát.. Bármennyire nem szeretném, egyikük felismer. — A, maga az? Jaj, de örülök, hogy találkoztunk. Tudja, Ferenc-napot ünnepeltünk és... A nyirkos köd átjárja a csontomat. Fázósan húzom ösz- sze a kabátot és arra gondolok, hogy valahol a Hortobágyon hajnalban jó libahúzás lesz. Valaki rám köszön. Egy asszony. — Nem tud aludni, hogy ilyen korán felkelt? Visszakérdezek. — Nagyon is álmos természetű vagyok, de ma anyu- ékhoz rohanok. Fények villannak az ablakokban. Mlpd több és több szentjánosbogár a nyirkos, ködös, őszi hajnalon. Váratlanul mentő szirénája vágja ketté a csöndet. Ilyenkor szánté velőig hat az átkozott sivítás, amely szinte megdermeszti az 'embert Az egyik ház előtt kisebb csoportosulás. Néhányan tolongnak, értelmetlen hangfoszlányok jutnak el a fülemig. A mentő fékez, majd újra csapódik az ajtó és megint felbúg a sziréna. — Talán még segíthetnek rajta? — kapom ed a szót Világ életemben korán kelő voltam. Ismerem a hajnal varázsét és tudom, hogy a napszaknak is megvan a maga érdekessége, szépsége. Különösen így van ez tavasszal és nyáron, amikor egy erdőszéli kakukkszótól hangos hajnal élményét néha három napért sem adná oda az ember. Ám ilyenkor is érdekes a hajnal. Pontosabban inkább különleges. Lehet, hogy azért, mert az éjszaka megpihent idegrendszer fogékonyabb, frissebb és az ember észrevesz olyan jelenségeket is, amelyekre máskor fel sem figyel. t Kerékpár közeleg- Amikor elém ér, akkor-ismerem csak meg a kéményseprőt, aki régen kitisztította a cserép- kályhánkat. — Jó reggelit! Megismer, leugrik a bicikliről. — Ezek az átkozott kályhák! Ezek nem hagyják aludni az embert. Persze, jó pénz, megéri... Ha babonás lennék, azt mondanám: kéményseprővel hajnalban parola zni szerencsés dolog. De így nem szólok semmit, csak megyek a járdán, figyelem az embereket és várom, hogy kivirradjon. Szalay István gyár artistamüvészek lép20.00: Daíkamesék hölgyeknek Amerikai film A televízió e film műsorra tűzésével a könnyű szórakozást kedvelőknek nyújt kellemes estét. A nemrég még mozijainkban is játszott film története a francia Riviérán, milliomosok villáiban, kertjeiben, előkelő éttermekben, kaszinókban játszódik. Ebben a fényűző, gazdag világban, él a megnyerő külsejű szélhámos —, exuralkodónak adva ki magát —, aki sorra hódítja meg a gazdag özvegyeket, lányokat. Dajkam^sébe illő szomorú történeteivel szánalmat, rokon- szenvet keltve maga Iránt, megjelenik a rivális szélhámos is. De végül saját csapdájába esik. A hadirokkant szerepét játssza egészen addig, amíg egy hölgy ezt el nem hiszi —, s ennek beláthatatlan következményei lesznek... A főszerepeket a férfias külsejű Marlon Brando, David Niven és a bájos Shirley Jones játssza. (KS) QM&MM tML okító« 4, tátimba* n. Má jus 7-én reggel egy ismeretlen férfi titkos üzenettel kereste fel szállásán: egy magas rangú hölgy kéreti. A hölgy, egy altábornagy felesége, értésére adta, hogy az ellenség táborában testvére is harcol, mint az osztrák hadsereg őrnagya. Ez a hír Knézichet teljesen feldúlta. A legrosz- szabbra lehetett elkészülve, mert öccse már harcolt a magyarok közt, s ha elfogják, kemény büntetésre számíthat. Hosszas vívódás után az ostrom pillanatában átadta a vezényletet egyik fő tisztjének. Buda felszabadult, s a tábornok testvére fogságba került, de nem esett bántó- dása. A kivételes bánásmódot azzal hálálta meg, hogy nemsokára visszaszökött az osztrák hadsereghez. Knézich mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett. Dembinszky, Bem imenekültek az országból, adsegéde ói is biztatta, de az ő válasza egyenes volt: Nem hagyhatom itt jó honvédelmet. ök mindig hívek voltak, nekem is annak kell maradnom. Halálig hű maradt. A tizenhárom tábornok közül ötnek a holttestét röviddel a kivégzés után, éjnek idején megvették a hóhértól a hozzátartozók. A többiek nyugvóhelyére csak 1932-ben bukkantak rá — véletlenül. Akkor nagy árvíz volt és a megáradt Maros megbolygatta a töltéseket. A töltést javító munkások találták meg a csontokat s a bitórák maradványait. Az aradi művelődési palota ereklyemúzeumában őrzik azokat egyiteifogm>«kfiA tábornok, aki nem írt levelet gyeletben. Melyik kié »öli, ki tudja? Knézich után néhány emlék maradit Egerben, ahol ma is élnek leszármazottai. Leona néni. A kedves Leona néni a Bartakovdcs utcában lakik. Vékony, törékeny, sokat gyöngélkedik, kel, fekszik, álmodik régi csipkék között, ö a hagyományok őrzője. Kíváncsi, hány éves vagyok’ 1878-ban születtem, számítsa ki. A szeme eleven, az emlékezete Is. Én vagyok Knézich Károly harminckettedik unokája. Bizony, nagy család voltunk. Édesanyám, aki az ö lánya volt, tíz gyermeket hozott a miágra, a tizenegyedikbe belehalt. Harminchat éves korában. A nagymama? Éppen szüreteltek a Csiky Sándor utcai pincénél (abban az időben Speciális utcának hívták), akkor hozták neki a hírt, hogy az urát kivégezték. összeesett és meghalt, mi úgy tudjuk. Két lánya volt, Olga és Irén. Irén volt az én édesanyám. Bartakovics érsek vette őket pártfogásba és a zárdában nevelkedtek. Mikor Ferenc Józsefnek n^venapja volt, le kellett' volna menniük misére a kápolnába, de ők inkább ieőntötiék tintával a ruhájukat, hogy kel 1 jen ünnepeim édesapjuk gyilkosát. hogy Knézich felesége kéIgy szólnak a családi ha- sőbb halt meg. Az egri gö- gyotnányok. A valóság az, rögkeleti egyház halotti A kivégzés: Honmth József olajfestményeneK rep dukdója. íilTl-JU anyakönyvébe 1853. május 31-én jegyezték be, így: Je- katerina Valova Kralévá Knezicsa. De hol van a sírja? Nevét nem őrzi egyetlen síremlék sem. Ott van édesapja emlékköve, aki 1849. augusztus 5-én halt meg, oda nem temethették, korai lett volna a sírt felbontani. Az anyakönyv sincs már itt, Szentendrén őrzik. Knézich nem írt levelet. Nem tudott írni. Annyira ráborult sorsa komorsága, hogy csak imádkozni tudott. Bánsági rokonait kérte meg, hogy értesítsék kíméletesen feleségét. Az emlékek másik őrzője Dobrovics Marika. Kis szobájában függ az aradi vértanú olajfestményű arcképe és a tábornoki jelvény, egy keskeny piros selyemszalag, közepén ó-ezüst koszorúval s ahogy felnyújtja tenyerén, úgy lobog, mint a láng. A harmadik őrző a gyulai Erkel Ferenc Múzeum. A családi hagyomány szerint, amikor a cári csapatok a foglyul ejtett magyar főtiszteket Gyulán átadták az • osztrákoknak, Knézich eltörte kardját és a földre vetette. E mozdulatnál a rhel- lette álló orosz tiszt tisztelgett előtte. Szerdahelyi Istvánnak, a gyulai múzeum igazgatójának szíves értesítése szerint Knézich Károly eltört markolatú kardját a múzeum a várostörténeti állandó kiállítás anyagában Őrzi és ott is úgy ismerik a fegyver történetét, ahogyan a családi hagyomány emlékezik rá. Ennyi a néhány boldog esztendő jogán egrivé lett szabadsághősről, az aresü vértanúság 125. évfordulóján. Dr, Kapor Brnff
