Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

Könyvelő, szüretben gény úgy megsínylette a cu­dar időjárást, egyik-másik olyan csúf volt, hogy bizony rossz volt ránézni... Nem, nem ilyen szüretekhez szok­tam én 6em. Különösen, hogy kisütött a nap, hozzáláttunk egy kis énekléssel is melen­getni magunkat, de a végén csak dudorászás lett belőle. . Szóval: furcsa egy betakarí­tás volt. Imre Lászlóné — könyvek a Qualitál Könnyűfémipar ^7 '<n ni n+'n pl T—-* íróasztalhoz, számokhoz, 1» . . „ . . .1-- . C.40 hoz szokott fiatalasz­saony. Szívesen szüretelt azonban nemrégiben a szülei­nél is, s most szintén az első szóra jelentkezett az önkénte­sek közé. Kinn a határban ne­hezebb munkát kapott, mint a gyárban rendesen —eszé­be sem jutott azonban, hogy panaszkodjék. Csak természe­tes — mondja —, hogy ott segít, ahol kell, ahol szükség van a munkájára. S tudja — tűzi hozzá — így gondolko- ■■Wc közel háromszáz társa is, ikik immár másfél hét óta, íz alkalmazottak, szakmun­kástanulók táborával megfor­dultak a földeken. (Gy. Gy.) Az elnök: jön, megy, intézkedik és az eaet kémleli Egymást váltották az emberek a visontai Reménység Tsz iro­dájában. Hacsavecz Béla elnök egy pillanatra sem tudott még szusszanni sem. A szövetkezet szakemberei mellett fél óra le­forgása alatt ketten jöttek víz­ügyiek. ketten pedig a járási pártbizottságtól, aztán rányitot­tuk mi is az ajtót. — Így megy ez most már, ki tudja, hány napja. Amióta olyan mostoha az idő. egyre gyak­rabban tanácskozunk, keressük a megoldást, a legcélravezetőbb tennivalókat. De a járás is egy­re sűrűbben érdeklődik, az el­nöknek meg ráadásul még ro­Autóbusz érkezik az apci Qualitál elé, a délutáni mű­szak vállas idején. Rendhagyó eset: akik jöttek — lányok, asszonyok — tulajdonképpen már mennek is hazafelé. A napi munkát ugyanis ezúttal nem a gyárban — hanem kinn a határban, a gyöngyös­patai tsz szőlőgazdaságában végezték~. Legfeljebb néhány perces a forduló, éppen csak annyi, amennyi a tisztálkodáshoz, az átöltözéshez szükséges. Mért hát, egy mai dolgozó igenis ad magára: elegánsan ingá­zik. A kapu előtt megszólítom az egyiküket: — Hogy telt a nap? Élénk tekintetű, fürge kis asszonyka áll meg néhány szóra, s válaszol: — Jobban, mint sejtettük reggel — mosolyog most már jókedvűen —■ mivel később csak kiderült az eg. Sőt, oly­kor még a nap is sütött.. Hanem, amikor indultunk, hizany eck volt a felhő, cse- pergett is. Próbálgattuk ugyan a magunk módján el­űzni, szétkergetni a fellege­ket, tréfálkoztunk, nevetgél­tünk. Biztatgattuk egymást hogy majd csak jobbra for­dul, de csak nem akart egy nleig:'Aztán mégis kedvezőbb lett a folytatás. — Milyen volt a szüret? — Mit mondjak? Nagyon különös... Főleg a mély ta­laj miatt: nem egyszer csak­nem térdig süllyedtünk a sár­ba. Csupán az vígasztalt ben­nünket hogy a fürtök nagyok ■voltak, gyorsan telt a vödör, a puttony, haladhattunk, s menthettük a menthetőt. Kü­lönben aligha lett volna örö­münk a szőlőben, mert sze­a/^/vvVWAAWAVAAMA<VSV aaaaaaaaa Ifjúmunkások a cukorrépaföldön Szépen fejlődött, jó ter­mést ígért a hatvani Lenin Termelőszövetkezet cukorré­paföldje is, mint ahogyan igen jó kukoricára számíta­nak. Csak hát itt is az idő! Olyan a kerekharaszti ha­tárrész, mint valami lápvi­dék. Erre gép nem mehet, itt megáll a tudomány. Nehezí­tette a helyzetet a viszony­lag kevés kézi munkaerő, ezért Pete János termelési ágazatvezető örömmel fogad­ta az ifjúmunkások jelentke­zését: jönnek csapatostól segíteni! Közülük való Rankó Lász­ló, a helyi Volán-telep au­tószerelője. Zömök, kerek ké­pű fiatalember. Második nap­ja tapossa már a sarat a re- paíöldön. — Tegnap rosszabb - volt, időnként nyakunkba csiholt' az esó. Meg akkor még a gépek sem tudtak a táblákra hajtani. Hidegben, szélben kézzel cíbáltuk a szép, jól 1 fejlett répafejeket, s gyak­ran elhasalt az ember egy- egy gyakorlatlan mozdulat következtében. Ma már, hogy nem esik, s itt a gép, inkább csak gyűjtjük a ter­mést. Ez könnyebb, s köz­ben elmúlik az izomláz... ! — Most meg úgy vagyok az egész dologgal, hogy szin­Miért éppen én? — Nem mondom, amikor vége lett egy-egy napnak örültünk neki, mert nagyon elfáradtunk a munka végé­re. Esett az eső, sár volt, a puttonyok nehezek voltak, különösen nekünk, lányok­nak. Egyszóval az egész osz­tály mindig felsóhajtott a nap végén, egy kicsit ez hoz­zá tartozik az igazsághoz. De az is, hogy másnap megint ott volt mindenki és senki nem kérdezte, hogy ezért a munkáért mennyi pénzt fo­gunk kapni, még az sem ér­dekelt, hogy kapunk-e egy­általán. Gál Magdi a tizenhét é ves diáklány mindenre moso­lyogva válaszol, csak arra nem, hogy érez-e valami ne­ki külön kijáró köszönetét, azért a kiemelkedően jó munkáért, amit kilenc na­pon keresztül végzett. Űróla ne kérdezzünk, mondja, ha­nem az osztályról, a III. c- röl, arról igen. — Mindenki érezte, hogy itt valami nagyon nagy do­log történik. Olvastuk az újságokat, néztük a televí­ziót, azt is hallottuk, hogy csupán Egerben 30 - millió forintos kár keletkezett a szőlőkben. Tudtuk, hogy fon­tos az, amit csinálunk és ez az érzés ebben a korban még ritkán adódik meg. Voltam már építőtáborban is nemegyszer, de ez most va­lami más volt. A veszélyt érezte meg közelről az em­ber, meg azt, hogy együtt nagyon lehet dolgozni. tanulóknak a munkáját, akik az elmúlt tíz nap alatt az időjárás viszontagságaival dacolva, fá­radságot nem ismerve tevékeny­kedtek a szüreti munkák során. Az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója. (—sz—) te hasznosnak, magam szem­pontjából is fontosnak vé­lem. Eddig jószerint annyit tudtam a paraszti múmiá­ról, hogy a búzát elvetik, egy év múlva pedig learatják. Néhány nap azonban sok mindent megvilágosított ben­nem. Kicsit belülről látom a földművelők életét. S ha igaz akarok lenni, azt kell mondjam, nem szívesen cse­rélnék velük végérvényesen. Bent, nálunk az üzemben, csak más a gépkocsikkal foglalkozni, itt javítani, amott javítani rajtuk. Hó végén pedig zsebrevágni a fizetséget... Nem így van? Sokan kárhoztatják most a nagy táblákat. S akad, aki mosolyog a sárba ragadt, be­döglött gépeken. Kíváncsi vagyok, a fiatal Rankó Lász­ló hogyan ítéli meg a hely­zetet? — Túl fiatal vagyok ah­hoz, hogy érdemben vála­szdíj ak a dologra. Annyit azonban húszéves fejjel is leszűrhet bárki a jelensé­gekből, hogy mi most olyan rendkívüli helyzetben va­gyunk, amire senki sem szá­mított. S amely a világ bár­mely sarkában feladná a leckét a mezőgazdászoknak Nem is érdemes, azt hiszem, időt pazarolni efféle vitákra. Itt arról van szó, hogy szük­ség van ránk, szükség van mind több emberi kézre. Mert ha nem kölcsö­nözzük erőnket a mezőgaz­daságnak, akkor jövőre ököl­lel törülhetjük a szemünket. (mold.) hangálnia *a ken: innen Is, onnan is szerezni segítséget. Hinni is alig lehet, de igaz, mert maga az elnök mérte: két nap alatt leesett 137 mm eső. — A Bene-patak ott folyt a műúton. Ilyen még nem volt emberemlékezet óta. Elképzel­hető, milyenek a földek most. Hallom, mondják az agronő- musok, de magam Is tapasztal­ni akarom, pedig kétségem sem lehet, mert tudom, milyen az idő mostanában. Vasárnap a fővárosból érke­zett segítség a szürethez. Ve­lük tartott az elnök is. Esett, amikor kiindultak a szőlők kö­zé, esett, amikor megérkeztek, néhányan bemerészkedtek a tő­kékhez, de akkora kölöncök ta­padtak * cipőjükre, hogy riad­tan csúszkájgattak kifelé. Igaz: segíteni akartak. Tudtak? — Még az itthoniakkal sem könnyű mostanában. Reggel ki­mennek szüretelni, ha akkor nem esik, maradnak. De ha munkába állás előtt kezd el csepegni, jönnek haza. A gép­műhelybeliekkel Is hogyan jár­tunk. ök is kimentek szüretel­ni, aztán néhányan visszajöt­tek. hogy nekik, bizony, fázik a kezük, de különben Is ho­gyan gondolja azt a vezetőség, hogy ök puttonyozzanak ? Hát ilyen is van! Ki tegyen igazsá­got? Majd az elnök. Jöttek segítséget ajánlani a gyöngyösi szakmunkásképző in­tézettől. — Kevés a veder, a gumicsiz­ma és a puttony. Hiába lenne szorgalmas kéz. ha nem tu­dunk eszközt adni hozzá. Ugye, milyen visszás dolgokat produ­kál az élet? Hogyan érzi magát az elnök ilyenkor? Tettük fel a nem ép­pen szellemes, de nagyon idő­szerű kérdést. — Pocsékul. Az embert ide­gesíti a tehetetlensége. Csak az eget lesem állandóan, fordul-e már az idő? Aztán leültetem magam mellé a főkönyvelőt és azt mondom neki: most pedig csináljuk meg a paraszt-leltárt. Állítsuk össze, mit varhatunk még ettől az évtől. Hogy meny­nyi? ötmillió hiányzik? No, ak­kor lássuk, honnan tudjuk ezt a kevéske pénzt előbányászni I Alinak az emberek, állnak a gépek. Vetni kellene, de a föld olyan, mint a kelttészta. Ha az üzemi útról lemennek a trak­torok, könnyen ott ragadnak a latyakban. Rothad a szőlő. JVB legyen? Adják el a borforgaJ- minak úgy, ahogy megtermett, vagy préseljék ki?. Ezt Is ki kel! számítani: hogyan Jár jobban a közös gazdaság. Nyílik az ajtó, cseng a tele­fon, jönnek az elvtársak innen is, onnan is, a földre rámenni nem lehet... Mi van még? Hány keze van egy tsz-el- nöknek? (gmf) A munkásőr Szabó Imre, a MEZŐGÉP egri gyáregységének üzemvezetője 1957 óta munkásőr. A másfél év­tizedes szolgálati idő alatt nem egyszer kellett már nehéz fel­adatokat megoldania, hozzászo­kott a felelősségteljes, néha bi­zony veszéllyel is járó munká­hoz. Annak ellenére, hogy nem először vállalt részt a munka ne­hezéből. bizonyára sokáig emlé­kezni fog majd az elmúlt na­púkra. A rendkívüli időjárás követ­keztében — megértve és átérez­ve az Egri Csillagok Termelő- szövetkezet vezetőinek kérését — — Milyen érdekes volt például az, hogy kint a föl­deken, munka közben be­széltünk egymásnak olyan dolgokról, amiről az együtt töltött három év alatt az osztályban nem esett szó. Sokkal jobban éreztük, hogy együtt vagyunk, mint más­kor, mert közösen csináltunk egy csodálatos dolgot; segí­tettünk. — De miért éppen engem kérdeznek róla? Mindenki egyformán dolgozott, min­denki. Ez a lényege az egész­nek. 1. SZAMÜ IGAZGATÓ KÖRLEVÉL Iskolánk vezetősége nevében megköszönöm mindazoknak, a Répáért — a gáton — Csodálatos a természet, de néha szélsőségeivel nehéz meg­birkózni. Egyszer esik, máskor meg mérhetetlen szárazsággal köszönt be. Az ember, miköz­ben felveszi vele a küzdelmet, ha szusszanásnyl időre is, de mindig elfogja a csodálkozás. —> Most, hogy egy kicsit meg­állt az. eső, ilyenkor eszmé­lünk fel, hogy mi is történt az utóbbi napokban. Tegnap es­te amikor lefekvéshez készü­lődtem, mégis töprengtem, hogy mi lesz holnap. Ka tovább zu­hog, esetleg mindenünk el­pusztul. Elönti a viz a háza­kat, betakarja a répát, a kuko­ricát, amely még mindig kinn van és szedésre vár. Címer Sándor, a zagyvaszán­tói Aranykalász Termelőszövet­kezet traktorosa mondta kissé elfogódva ezeket a szavakat a közös gazdaság központjának udvarán. A határból érkezett éppen, meleg teat vitt a cu­korrépát szedő asszonyoknak. Keveset aludt mostanában, már egy hónapja, hogy az elsők között vette jel a küzdelmet az esővel és a sárral. Sok a men- tenivaló. De még nem érzi, hogy fáradt, idegeit áthatotta a küz­delem. — Teljesen eláztak a földje­ink, nagyon nehéz ezeken magágyat készíteni. Aztán, hogy kisütött a nap, tsmét megcsil­lant bennünk a remény, ha összefogunk, úrrá lehetünk a rendkívüli állapoton. Tizenöt esztendeje traktorozok. de ilyen­re nem emlékszem. Tengelyig süppednek a gépek a sárbán. amikor meg nagy nehezen ki­húzzuk őket, óraszám tisztít­hatjuk a kerekeket, meg a vá­zat. a vastagon rárakódott szennyes iszaptól. De ez lenne a kevesebb. Csakhogy Hétfőn majdnem meghűlt a vér az ereimben. Jöttek mondani, hogy a falu határában kiöntéssel fe­nyeget a megáradt Szuha-patak, amely innen nem messze & Zagyvába torkollik. — hatja azt az összefüggő víz­tükröt? — mutat nyílegyenesen a távolba —, cudar dolgokra képes, valósággal meg kellett birkózni vele. Közvetlenül a patak partján közel a falu utol­só házaihoz van szövetkezetünk répaföldje. Jó föld, Ideális a répának. Hétfőn viszont annyira feljött a víz. hogy hulUímai már ezt nyaldosták. Azon mód ro­hantunk néhányan a gátra, elén az elnökkel. Rövid idő alatt összejött egy kis csaoat, és ho­mokzsákokat pakoltunk halom­ba a víz elé. A munka késő éjszakába nyúlt, fáklyát gyúj­tottunk és fényénél vigyáztuk a répaiöldet. Másnap, hogy meg­szűnt az eső, megindult az apa­dás, hosszú napok után először volt mosoly az arcokon, mert, ha nagy erőfeszítéssel Is, de mi bizonyultunk erősebbnek és nem a víz. Amit verejtékes munkával megtermeltünk, azt most nem kis verejtékkel meg- véatük. Mert kell a répa a gyárnak, a bevétel meg a szö­vetkezetnek. Csipös szél fut át a határon, szárítja a felázott földeket. Cí­mer Sándor ismét felül a pót­kocsis traktorra. Siet, mert es­tig már sok munka vár rá, vi­szi a felszedett répát, a cukor­gyárba. a MEZŐGÉP dolgozói, s kör­tük szabó Imre is „besegített” a szüretbe. Szakadó e.sóben, majd­nem térdig a vízben szedték a nedves fürtöket az Egerbakta felé nyúló határrészen. — Könnyebb munkát. Is el le­het képzelni — .mondja moso­lyogva. Percek alatt teljesen át­ázott rajtunk a ruha, s a hi­deg esőben, a sártengerben bi­zony nem volt könnyű órákat eltölteni. Másrészt igyekeztünk minél gyorsabban dolgozni, hi­szen a szövetkezet nagyon el van maradva a munkával. A hangulatunk viszont kitűnő volt. Tréfáltunk, viccelődtünk. így a nehéz munka is könnyebbnek tűnik. A szüreti munkát még szinte ki sem pihente, máris újabb fe'- adat várt rá. a megyei parancs­nokságon hadműveleti ügyeletét tartott, amikor az árvíz miatt ki kellett költöztetni Tarnazsadány és Nagyfüged lakóit. — Én tartottam a kapcsolatot a mentésben részt vevő munkás*- őrökkel, valamint a parancsnok­sággal. Furcsa érzés volt. hi­szen az ember maga Is legszíve­sebben a helyszínen segítene, de hát az ügyeleti munkára Is szükség van. Aztán újra egy kis „pihenő”, persze nem otthon, hanem a kisgépgyártó üzemben, mert hát ott is kell menni a munkának, s újra segíteni a szüretelésben — ez volt a program. — Nem volt fárasztó? — Fárasztó? — 'ezi vissza csodálkozva. H •-' közős ügyünkről van szó. P'-ntenl az értekeket — ez mindenki számá­ra kötelesség. Aztán arról beszél, hogy mi­lyen jó érzés volt látni, amikor a munkások, vezetők egymás mellett, közösen szedték a sző­lőt. dagasztották a sarat Az, hogy 6 is ott volt, számára ter­mészetes. El sem tudja képzel­ni. hogy ne segítsen, amikor baj van. (kaposi) 1974, okíébsf 27.* vakarna# l Szemben az idővel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents