Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-24 / 249. szám
21.20: Családi kör. Szülők, nevelők magazinja A pedagógiai, neveid célzatú műsorsorozat ötödik számában ezúttal a fő témaként a hároméves gyerek körül adódó nevelési problémákkal foglalkozik. Milyen a kisgyerek helyzete a családban, miért lesz három eves korában az addig köny- nven irányítható gyerek dacossá, akaratossá? Mi ennek a viselkedésformának az oka, alapja, mit kell tennie a szülőnek, nevelőnek, mennyit „liagyhat rá” a gyerekre, mennyiben és hogyan célszerű fegyelmeznie, mit kell tennie, hogy a dackorszak ne állandósuljon — erről már a pszichológus szol, s ad jó tanácsokat a gyakorló szülőknek. A Kovács család Lacikáján típus példákat is láthatunk. Majd megismerkedhetünk egy kisfiúval, aki mindent gyűjt, kapunk báb- keszítési ötleteket, orvosi tanácsokat és láthatunk gyer- mek-világhíradót is e sokoldalú műsorban. (KS) A Filharmónia egri hangversenyén 4*illőn kréméi* r és Vledveczkv Áriám Hétfőn, az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezte meg az Országos Filharmónia az idei évad nyitóhangversenyét. Ez alkalommal zenélt először a Budapesti Filharmóniai Társaság az egri közönségnek. Az együttest Medveczky Adám vezényelte. Nagy sikerrel. Az érdeklődés felfokozott volt a fiatal karmester iránt, hiszen a karmesterek tv-versenyében a rangos második hely valóban érdeme szerint jutott neki. Dinamikus egyéniség, hallatlan figyelmet kíván az együttestől, a részletszépségek kifejtésében, a zenei gondolatok újrateremtésében és hangsúlyozásában saját útjain jár. Néha felgyorsít, tempót diktál, amit a zenészeknek át kell venniük, különben nem valósul meg az, amit ő a zenében ki akar fejezni. Ezt nem véletlenül írjuk le. ezen a hangversenyen is akadt erre tanulságos példa: az első hegedűsök nem figyeltek egész pontosan a karmesterre, vágj' nem vették úgy a tempót, ahogyan ő szerette volna (a Mozart-szimfóniánáfi, és ez elégedetlenséget váltott ki belőle. S ha ezt a közönség is észrevette, nyilván neki volt igaza. Medveczky Adám határozott az elképzelésében, fiatal kora diktálja lendületét, igényét. Ügy érezzük, hogy ez a karmester a nagyok sorából való. Mindaz, amit elmondottunk, nem kisebbíti a Filharmóniai Társaság zenekaráról szerzett kitűnő benyomásunk értékét Jól tudjuk, hogy egy ilyen vidéki fellépés, különösen az őszi mostoha időjárási körülmények között mégiscsak fárasztó; ennek ellenére remek p lasztid fással szólaltatták meg a műsor három művét: Mozart A-dúr szimfóniáját, Bartók Hegedűversenyét és Beethoven D-dúr hegedűversenyét. A Mozart- mű második tételében a líra minden szépsége megszólalt, az a bizonyos mozarti báj, amely mindig megfogja a hallgatót Az est szólistája Gidon Kremer (Szovjetunió) a két említett versenyművet játszotta. Most talán a róla szóló beszámolót azzal kezdenénk, hogy a közönség nem akarta elengedni ezt a nagyszerű, világhíres, éppen ezért nagyon szerény hegedűművészt. Aki már nem Ojsztrah tanítványa többé, hanem egy remek muzsikus, aki a saját zenei felfogását, nagyszerű líráját adja közönségének. Nem túlzás azt állítani, hogy Bartók posztumusz hegedűversenyének előadásával újabb vonásokat ra jzolt ahhoz a Bartók- képhez. amely bennünk élt eddig. Ezt az önfeledt lírát, ezt a mélyen őszinte áradást, ahogj'an az érzelmek és a szenvedély itt eggyé- ötvöződnek, ebben az 1908- ból származó versenyműben, még azokat is nyilván meglepte, akik lebilincsel- ten hívei Bartók muzsikájának. .4 köszöntő, az ünnepi köszöntés, a 80. születésnap hozta magával, hogy az irodalmi osztály műsorra tűzte A befejezetlen mondat, rádióváltozatát. Mielőtt bármit is mondanék, idéznem kell tegnapi levelének néhány mondatát: ,,Azt, tartottam eddig, hogy nagy kort megérni nem érdem. Valamelyik kaukázusi köztársaságban, olvasom, halomszómra élnek a százéves nők és férfiak, egy százhúsz éves emberről is tudnak, aki naponta még maga csutakolja lovait, végzi a ház körül munkáját.. . Nem, öregkort megérni nem érdem, a világ mindig szigorúan gondoskodván idő előt- li bukásunkról, génjeink bármilyen hosszú időre tervezték is működésüket.” (Levél az öregségről — Magyar Nemzet.) Bárhogyan is volt, ezekben a hetekben a legbonyolultabb fiatalkori Déry- irás kerül a hallgatók közelségébe. Igaz, az a kor is, melynek légkörében született. Mindenféle egyszerűsítés az író szándékai ellen szólt volna, ezért Pós Sándor — Szabó Kálmán csak a könyv legfontosabb szereplőit — Rózsáné. Lőrinc. Vidovics, Vencelné — szólaltatja meg, hogy ezzel is a jellemekre, a szereplők sok oldalról történő bemutatására irányítsa a figyelmet. Szép és merész vállalkozás. ■ ■ ■ ■ .4 Debrecen felszabadulásának emlékét idéző Taar Ferenc dokumentumműsor fiatalnak és nem fiatalnak egyaránt tanulságos és elgondolkodtató. 30 évvel ezelőtt Debrecen az új Magyarország bölcsője volt. A határában lezajlott tankcsata és kimenetele jelentette Kelet-Magyarország felszabadulását, így érhették el a 2. Ukrán Front katonái a Tisza vonulatát. A város lakosságának egyötöde akkor útra kelt, de az otthon maO imm 19*4, október 21.. csütörtök radt munkások közül néhá- nyan — Tóth Mihály, Takacs Pál, Jánosi István. Löküs Károly — most emlékeztek a nehéz napokra. Történelmet idéző mondataik intenek is a keserves évekre és hetekre, emlékeztetnek a felszabadulás derűjére, az új állam alapításának hitére, az első szabad napok varázsára. Kór, hogy a másik részt csak hetekkel később tűzik műsorra. 1944-ben a történelem eseményei gyorsan követték egymást. ■ • ■ ■ A Rádió Könyvklubjának vendége ezúttal Simon István volt. az ózdi Népművelési Intézmények könyvtárában. Hallgatói jól szerkesztett, változatos műsor keretében ismerhették meg pólyájának fontosabb szakaszait, költői hitvallását, költészetének témagazdagságát. Simon a szülőföld, Dunántúl vonzásában él, ez engedte útjára és ide tér vissza hónapról hónapra. Szereti ezeket a hazatéréseket és országjáró utakat, mert ez emeli ki a magányból. (Emlékszem egy egri látogatására, milyen szenvedéllyel kutatta az egri Petőfi- hagyományokat, az 1844-es néhány napot. Igaz, ugyanezt tette Féja Géza Remenyik nyomában járván, vagy Dobozi Imre Tinódi-, Balassi- sorokat idézve és hát az örök kérdéssel a vár ostromdúlta bástyái alatt: „Mi lett volna, ha aJckor a pipogya Fer- dinánddal szemben a szigorú György barát politikai elgondolásai érvényesülnek?”) Özd lobogó fényeivel, háromműszakos életritmusával, örök áramlásával, lakóinak művelődési vágyaival, bejáró munkástömegeivel a nagyvárosok hangulatát idézi. Simon egy másik világ képeit hozta az ózdiak közé Miraa. Leánynézőben öcsémmel, Virágos pad és a Pálinkások esete című verseivel. Különös ellentétei a nyugtalan, vibráló városnak, ahol a vas és szén, acél, kooperációs és export tér vek. tervteljesítések állanak az elet. középpontjában. Éberpényi Tibor Gidon Kremer csak fokozta a meglepetés bartóki hatását azzal, hogy a Bee- th oven - heged ű verseny t a kötelező pátosz nélkül, semmit sem dramatizálva, hanem a dallamokat a lírai átélés természetes hullámhosszán hagyva szólaltatta meg. A Vivaldi-ráadásban is csak ismételhette a kiváló művész a lírát, amely — úgy tűnik —, ismét a legfőbb zenei mondanivaló lesz a pódiumokon. Az est ritka nagy siker. Remekül kezdett a Filharmónia. A zenetörténeti bevezetőt Pandi Mariann mondotta el. (farkas) — Lámpást akarsz tőlem ..Ugyan, minek az neked, délelőtt tizenegy órakor? — Kérlek ... szívesen ... Diogenész megragadta a lámpást, és eltűnt az értetlenkedő szeme elől. Sietve haladt a néptelen utcán, ügyelve a lámpás lángjára — és csakhamar kiért a zsivalygó, népes térre. A tömeg nyüzs- gött az oszlopcsarnokok, bódék és bazári butikok között. Boltosok kínálgatták áruikat, szónokok beszélgettek a néphez és a polgárok egymásnak kiáltoztak. Diogenész magasra emelte a lámpást és elvegyült, a tömegben. De túlságosan nagy volt a zsúfoltság, senki se figyelt fel a lámpásra. Tovább ment a térről és rendőrökkel találkozott, akik meglátták a kezében a lámpást és gúnyos megjegyzéseket tettek. A tiszt, aki velük volt. megvonta a vállát. Dio- genésznek fejébe szaladt a vér. Amint elért az utcasarokra. visszakiabált nekik: — A katonák elvetemült fickók! Le a hadsereggel! Aztán tovább sietett és máris a kerületi archonokkal futott össze. Lelassította a léoteit, kissé felemelte a lámpást — Mi van veled. Dioae- nész? — kérdezte az esyik. — Mit csinálsz azzal a lámpással . ..? — Embert keresek ... — Hogy hívják? — Embernek ... — Talán eltévesztetted az utcát? — Azt mondtam, hogy embert keresek! — Hallom, de nem ériem, mmrt kell ehhez lámpás? Ez már fúl sok volt Diooe H.sztviS767 méternyire se jutott, prostituáltak közúti találta maííát. F.ovikő- jük, aki nem volt valami Eszmecsere az ifjúságért Beszélgetés Sándor G/örggyel, a televízió művelődési igazgatójával (Foto: Puskás Anikó) Az egri nemzetközi iskolatelevíziós tanácskozás egy kissé jubileumi rendezvény is, hiszen tíz éve annak, hogy a magyar Iskolatelevízió első adásait sugározta. Az egy évtized eredményeiről, gondjairól beszélgetett munkatársunk Sándor Györggyel, a televízió művelődési igazgatójával. — A jubileum mindig számvetésre késztet. Miként értékeli a hőskortól a jelenig megtett utat? — A könyvnyomtatás felfedezése után jó száz év telt el, amíg Gutenberg találmánya polgárjogot nyert az iskolai oktatásban. Az alig három évtizede létező televízió diadalmenete sokkal gyorsabb volt szerte Európában, s ma már minden országban természetesnél! tartják azt a sokoldalú segítségei, amit az iskolatelevíziók nyújtanál! a pedagógusoknak. Érthető is, hiszen kórunk közkedvelt „csodája” úgyszólván mindentudó. Nemcsak az elmúlt századok kulturális értékeit eleveníti fel, hanem emberközelbe varázsolja a mai élet ezer jelenségét, ízelítőt ad napjaink tudományos életéből, gazdasági sikereiből, bemutatja korunk jelentős gondolkodóit. Ügy érzem, nekünk, magyaroknak sem kell szerénykednünk, hiszen Iskolatelevíziónk tízéves tevékenysége során meghódította nemcsak a diákokat, hanem a tanárokat is. Egyik legnagyobb erénye az, hogy kiegyenlítő szerepet tölt be; az előbb említett sokoldalú információkat eljuttatja a legeldugottabb kisiskolákba is. Ezáltal segíti a hátrányos helyzetben levő falusi munkás—paraszt tanulókat abban, hogy elmaradásukat behozzák, s előnyösebb feltételek mellett versenyezzenek a sokkal jobb körülmények közt tanuló városi ifjúsággal. — Hogyan lehetne hatékonyabbá formálni a jelenlegi, rangos tevékenységet? — Ez egyrészt oktatás- szervezési kérdés. Mindenekelőtt el kell érni, s hiszek abban, — s ez egyáltalán nem utópia —, hogy minden iskolában, minden tanteremben legyen tv-ké- szülék. Nemrégiben Budapest egyik peremkerületében, egy üzemben voltam televíziós ankéton. Ott egy munkás kért szót, s így tolmácsolta sok ezer szülő jogos igényét: „Ideje lenne megszüntetni azt, hogy a gyerekek óráról órára osztályt cseréljenek, egyszerűen csak azért, mert kevés a tv, mert nem jut minden terembe.” Mindannyian egyetértünk ezzel az igénynyel, s bízunk a társadalmi összefogás erejében, hiszen az elmúlt évek során már bebizonyosodott, hogy milyen sokra képes az áldozatkészség. a vállalatok, az üzemek, a termelőszövetkezetek, az egyes szocialista brigádok pénzben és munkában húszmillió forintot juttattak diákságunknak. Lényeges az is, hogy a tan- terv és a műsorterv egj'ez- zék. mert különben képtelenség hatékonyan felhasználni a jól sikerült produkciókat. Fel kell készíteni a pedagógusokat is arra, hogy módszeresen eljenek az új, a megnövekedett leheiőségek- kel, kamatoztassák az Iskolatelevízió folyvást bővülő kínálatát. Itt elsősorban az idősebb tanárokra gondolok, azokra, akik már egy-két évtizede oktatnak, nevelnek, s nem kaphattak olyan sokoldalú audiovizuális képzést, mint a friss diplomások. — Mit Ígér az elkövetkező tíz év? — Legfontosabb feladat az, hogy a rendelkezésre álló műsoridőt minél jobban kihasználjuk. Segítenünk kell a felnőttoktatás gondjainak megoldásában, ötleteket adva az eredményes felkészüléshez, a sikeres ismeretgyarapításhoz. Jelenleg 410 órás évi műsoridővel számolhatunk. Vannak, akik ezt kevésnek tartják, én azonban úgy érzem, hogy erre is lehet alapozni, s a jelenleginél is jobbat, többet nyújtani. Egyébként hadd mondjam el, hogy ez az évi 410 óra az európai ranglistán is előkelő helyet jelent. Természetesen a 2. műsor is lehetőségek sorát kínálja. — A művelődési igazgató mit vár ettől a nemzetközi konferenciától? — Mindig is nagyra becsültük a kitűnően képzett Heves megyei pedagógusok hivatásszeretetét, értékeltük azt, hógy alig néhány hónappal a tíz év előtti rajt után Eger Város Tanácsa alkalmat adott az Iskolatelevízió alkotóinak, s a műsorokat kamatoztató tanároknak arra, hogy gyümölcsöző eszmecserét folytassanak. Ez a kapcsolat folyvást bővül, s nem véletlen, hogy ismét Egerben találkoznak, tárgyalnak a neves szakemberek. A televízió nemzetközi tömegkommunikációs intézmény. Ebből következik, hogy csak egymás munkájának ismeretében léphetünk előre, produkálhatunk többet és jobbat. A magam részéről ezért remélem az ifjúságunk és mindannyiunk számára hasznos ötlet- és eszmecserét. Pécsi István MARCEL AYME: A lámpás vonzó, alacsony, nagymellű, vastag lábú asszony, megszólította : — Hová mész a lámpással, szép ember? — Embert, keresek ... — Különös — mondta a nő. — Én is ... Sajnálkozva nézett a filozófusra, rongyos ruhájára, gondozatlan szakállára és folytatta: — Egyáltalán nem könnyű dolog. Annyian járna!c mindenfelé, de amikor kellene, nincsenek sehol. Lehet, hogy nem is olyan butaság: lámpással keresni ... Diogenésznek nehéz volt megszabadulnia a nőtől és elhatározta, hogy a város sűrűbben lakott negyedébe megy át. Át kellett mennie a régi. szűk, piszkos utcákon, ahol két ember nem fért el egymás mellett. Minden csupa hulladék és szemét volt. — Micsoda rettenetes bűz mindenütt! Én embert keresek és csak a nyomait találom mindenfelé. Amint kiért ebből a városnegyedből. pálmafákkal ültetett, árnyas utcára ért. Szépek voltak a házak és kis ligetek váltották egymást. Diogenész felélénkült. Két fiatalember jött vele szemben, választékos öltözetben. A rájuk simuló tunika alól kilátszott a díszes öv. kezüket pedig aranyból és .elefántcsontból készített kar- kftfő ékesítette Dio*zpnó«5z povenesen felélők tartott Kihívóan magasra emelte q lámnást. mire azok iltálkozvp szétváltak — Ah, kedvesem! M-csod.a mocskos, rút alak! Mintha hozzám ért volna! A gondolatára is elborzadok! — hallotta Diogenész és lázongás és szégyenérzet töltötte el. Erői - lenül engedte le a kezét. Tovább ment és megpillantotta Zlignosztát. aki divatos festő volt. — Kedves Diogenészam, mennyire örülök! Diogenész ismét felemelte a lámpást. — A művészek legnevesebbje ... — Isten ajándéka ez a találkozás ... — vágott a szavába a festő. — Egy embert keresek ... Diogenész leengedte a lámpást. — Igen! egy embert, aki méltó arra, hogy modellt álljon nagy művemhez, a „Faun vadászatához”. De hol találok én megfelelő Faunt? Kószálok Athén utcáin, embereket keresgélek és íme, hirtelen elém tűnsz te, elhanyagolt szakálladdal, csúfon- dáros arcoddal, átható rabló tekinteteddel... — Takarodj előlem! — kiáltott fel Diogenész. — Bár szétszaggatnának a fúriák es kiadnák a lelked az ocsmany festményeid miatt! Felháborodásánál csak az eredménytelenség érzése volt nagyobb. És ekkor két fiatalembert vett észre, Platon két tanítványát, Liniodort és Korafont, Nemegyszer már szerfölött gorombán bántak vele. A ptatónisták lassítottak és érdeklődéssel nézték Diogetiészt. aki egész közei ment hozzá iuk. egészen arcukig emelte a lámpást és in gerültén szólt; — Embert keresek...! Szerencséjére, ez a két platonista meglehetősen irigy volt egymásra, s amint Karaién utálattal félrehúbódott, Liniodor barátilag Diogenész vállára tette a kezét. — Elragadó a filozófiád, mester! Hallgassátok csak őt. aki eljutott a gondolkodás ily magaslatára! Körülöttük összegyűlt a nép. Liniodor folytatta: — Azt mondom, hogy ez a cinikus Diogenész elérte a platóni gondolatok magasságát. Lámpással keresi az embert! Halljátok, lámpással. De milyen gondolatai vannak a lámpásnak ...? Diogenésznek erre már válaszolnia kellett. —r Lámpással keresem az embert. Csak ennyit tudok m ondani. .. Ez azonban nem volt elég a tömegnek. Liniodor széles gesztussal újra megszólalt: — Ez a lámpás természetesen. csak jelkép. Nem más, mint kifejezője a szabad gondolatnak, felső fokon a győzedelmeskedő isteni világosságnak, amely nélkül lehetetlen az embert tökéletesiég megismerése . . . Diogenész felháborodottan szakította félbe: — Ez egy lámpás csak és semmi egyéb! Az én lámpásom minderről semmit se tud! Ez tetszett a népnek. és zajos ovációban törtek ki a körülállótk. Diogenész azonban kitért az ünneplés elől Meglengette a lámpását, — Tovább keresem- az embert! A többiek lelkesen kiáltoztak: — Keresi az embert! Mii szóltok hozzá? Diogenész embert keres, lámpással! A n tal.fv István fordítása
