Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

Rózsai szüret borús — Egyik nagy munka a másik után! Aratás. Egyesü­lésünk előkészítése az ecsé- diekkel, amit mindkét szö­vetkezet tagsága már jóvá­hagyott. Most pedig a hetven hektárnyi szőlő, vagyis a szüret. És még ha kedvez­ne az idő! De esik éjjel-nap­pal. Ott rothad a tőkén cse­mege ég bornak való. Ezzel fogad Rózsaszent­márfconban a termelőszövet­kezet elnöke, Medveczki Mi­hály, aki helyettesként jövő éy januárjától ott lesz az egyesült „Egyetértés” válasz­tott vezetőségében is. A gcwid éppen emiatt emészti. Sze­retné, ha úgy zárnák az esz­tendőt, hogy ne lehessen tossz szavuk a szomszédok­nak. Ha így számol a* elnök, vele érez a „Rákóczi” há­romszáz főt meghaladó tag­sága. S jó szándékukat mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy a tervezett negyven va- gonnyi szőlőből két vagon csemegét még ilyen pocsék időjárási viszonyok között is leszüreteltek, s átadtak a SZÖVTERMÉK-nek. Arai pedig a kis háztáji gyümölcsösöket illeti? Múlt vasárnap legalább harminc lugasban megkopasztották a tőkéket Igaz, bőrig áztak a családtagok és szomszédok, mire prés alá került a ter­més, a jó hangulatban elfo­gyasztott disznópaprikás azonban feledtette a délelőt­ti fáradalmakat Illés Márto- néknál, Báti Istvánéknál, Huczka Jánoséknál éppen úgy, mint Vakli István háza táján. .. Eehet, finny ások a rózsai- ak Megszoktak a zamatos oiaszrizlinget, s most tarta­nak tőle, hogy a must ala­csony cukortartalma miatt *kétemberes” bor forr ki 3 pincékben. De azért — Íme — nem mondanak le a vin- kóról. S jól teszik. Alaposan megdolgoztak érte. ég alatt hogy az egyiknek kilójáért nyolc forint felett fizet a SZÖVTERMÉK, a pincegaz­daság pedig talán a felét ad­ja ennek... A közösben 10—12 eső­mentes nap kellene a jelzett negyven vagon szőlőtermés betakarításához. Legalább­is Paraszt Imre ennyit szá­molt, s elvégre ő a fome- zőgazdász. Ám az idei szü­ret még ebben az esetben sem lesz nászmenet. Éppen ezért a gazdaság vezetői min­den valamire való munkaerőt felkészítenek a rohamra. Haj­landó segíteni a műanyag­ipari vállalat, a vállfaüzem. S ott az aranytartalék, az ál­talános iskola felső tagoza­ta. Szemán Béla igazgató, ahogyan eddig bármikor, ez­úttal is örömest segíti diák­jaival a termelőszövetkeze­tet. A dolog annál termé­szetesebb. mivel a növendé­kek zöldének szülei a gazda­ságban dolgoznak, így fiú támogatja az apát, s leány az édesanyát. Néhány munkacsapat ott­jártunk alkalmával kime­részkedett a dombokra, men­teni a menthetőt. Ocsovai Istvánná, Naffy Ferencné, Ipacs Lászlóné, Nagy István­ná!, Kurunczi Lajosné, Laczik Andrásné, Fáczán Jánosné irányította őket De csak any- nyira futotta az idejükből, hogy néhányszor megszedjék a ládákat aztán nyakukba szakadt az eső. Így a délu­tánt már a csomagolóban töl­tötték, csipkedve a fürtökről a szétcsattant romlott sze­meket Hegyi Menyhért nyugdíjas, de foga fosként most is ott van, ahol tenni, mozdítani kell. Hordja a saszlatáblák végére az üres ládát, majd amikor megteltek, fuvarozza a csórna golóba. —r Ha nincs ez pz időjá­rás, a csemegéből tizenöt vagont adunk a kereskede­lemnek — mondja. — így ebből is bor lesz, ami egyál­talán nem mindegy! Mert­Felhősödik Huczka János homloka is. S a ráncok nap­ról napra mélyülnek. Megvan rá az ok!, A közös gazdaság Nagy- völgyi-dűlőn levő pincéje fölött parancsnokol, s min­den tudományára szükség lesz, ha azt, akarja, hogy az oda kerülő, jeles ünnepekre tartogatott 100—120 hektónyi berital miatt visszamenő ágon ne kárhoztassák a tag­társak. Az elnök azonban so­molyog az aggodalmon, ki­mondván tréfásan: Ittunk mi valamikor zsuplét is, Jani bácsi, most a valódi szőlőből ne tudna kedvünkre valót varázsolni...! Mire persze felülkerekedik a virtusság a pincemester­ben, sürgetve a szüretet, mely eső ide, eső oda, félig-med- dig a hagyományok kiveszté­vel is ünnep még Rózsasaent- mártonban. . Moldvay Győző Széleskörű il összefogás A tagok is nagy számban szüretelnek a táblákon. Ezekben a napokban — ami­kor az idő engedi —, nyugdíjasok és a családtagok is dolgoznak. A feldolgozóban is éjjel-nappal folyik a munka, mert a termés fele még most szüretelökre vár. (Szabó Lajos felvételei) (Folytatás az 1. oldalrólT kalmazott jön szüretelni va­sárnap, de jönnek a bank, az OTP, az Állami Biztosí­tó, Statisztikai Hivatal, Ter­vező Vállalat, az AGROKER, az AGROBER és a TECH­NOLUX dolgozói is, ahonnan további mintegy 500 munkás­kézzel gyarapszik a vasárna­pi szünetelők száma. (faludí) Október 31.: világtakarékossági nap A világ takarékpénztárai fél évszázaddal ezelőtt, 1924- ben, Milánóban értekezletü­kön határozták él, hogy min­den évben október utolsó munkanapján megrendezik a világtakarékossági napot, amelyről hazánkban 1965 óta emlékeznek meg. Az október 31-i világtakarékossági nap — a fél évszázados nemzet­közi és a 10 éves magyar ju­bileum — jó alkalom arra, hogy az eredményeket ösz- szesítve, tovább népszerűsít­sék a takarékosság gondola­tát. A. múlt évi világtakarékos­sági napon az OTP megkö­zelítően 60 milliárdos betét- állományról számolt be. most a lakosság megtakarítása el­éri a 68 milliárd forintot Az egy főre jutó megtakarított összeg a múlt évihez képest csaknem 900 forinttal emel­kedett. Jelenleg 4,8 millió betétkönyvet tartanak nyil­ván, vagyis hazánkban min­den családnak van legalább egy betétkönyve. A jubileumi világtakaré­kossági nap megünneplésére országszerte gazdag progra­mot állítottak össze. Az OTP-fiókok, a takarékszövet­kezetek ég a postahivatalok ünnepi ügyfélszolgálatot tar­tanak október 31-én, és ezen a napon a társadalmi és a tömegszervezetek bevonásá­val a legtöbb helyen össze­gezik a helyi lakosság taka­rékoskodásának eredményeit. A tej felfedezése Búcsúzzunk könnyek nélkül i. Emlékeztetőül — bár a korszak, amire emlékezni kell, egyáltalán nem a távoli múltban keresendő — né­hány rövid mondatot szeret­nék Idézni az 1971-es eszten­dő sajtójából, mégpedig azok­ból a cikkekből, amelyek a tejtermelés gondjaival fog­lalkoztak akkoriban. Mert foglalkozni volt mivel. Téma adódott bőven. Nézzük hát a csokorba kö­tött válogatást: „A tejtermelés Magyaror­szágon 1968 óta folyamatosan csökken. Heves megyében a szarvasmarha-allomány csak­nem hatezer darabbal csök­kent. A tehénlét6zám 1500- zal esett vírussá... A borjú- szaporulat 8—10 százaléka elhullik, "Ebben az esztendőben 7100 tonna vajat kellett importál­nunk. Az elmúlt esztendőben a tejtermelés az 1968-as szinthez képest 13,1 százalék­kal esett vissza...” Mit szépítsünk a dolgokon, Itt tartottunk 1971-ben. tői 15 százalék nettó jövede­lemhez juttatta a tejterme­léssel foglalkozó nagyüzemi gazdaságokat. Az állami tá­mogatás összege körülbelül két-két és fél milliárd fo- j-intra rúgott. Felemelték a tej felvásárlási árát. Erre az intézkedésre maradéktalanul szükség volt, hiszen a ter­melőszövetkezetekben például 1970-ben már 5 Ft 88 fillér volt a tej önköltségi ára. Felemelték a tej fogyasztói árát is. Ez kétségtelenül kedvezőtlen módon befolyá­solta a vásárlást. Borsod, Heves és Nógrád megyében végeztek egy felmérést, amely a küönböző társadalmi rétegekhez tartozó családok háztartásában vizsgálta az egy személyre jutó évi tej- fogyasztást. Tejfogy. egy főre számítva műnk. és szelL mez. dóig. 2. 1970 93 liter 85 liter 1971 98 liter 89 liter 1972 104 liter • 94 liter 1973 97 liter 87 liter A kormány 1972-ben össze­függéseiben megvizsgálta a tejtermelés — ezen belül hangsúlyozott gondot fordí­tott a szarvasmarha-tenyész­tésre —, a felvásárlás és az értékesítés gondjait s alapos információk begyűjtése után olyan intézkedéseket tett, olyan határozatot hozott, amely kedvező közgazdasági környezetet teremtett a tej­termelőknek. Ez a kormány- határozat 1973. január elsejé­Világosan látszik tehát, hogy a tej árának emelése a mezőgazdasagi dolgozóknál is és a munkásoknál, Illetve a szellemi foglalkozásúaknál is csökkentette a fogyasztást. A megemelt ár miatt a falu­siak igyekeztek eladni minél több tejet, a vásárlókedv azonban csökkent. Ez a felemás állapot nem tartott sokáig. Heves megyé­ben 1974 első felében a fo­gyasztás tejből 20 százalék­kal, sajtból 22 százalékkal, túróból 44 százalékkal, tej­fölből 39 százalékkal emel­kedett. A tej fogyasztása tehát emelkedik. De megvan-e az a biztonságos termelési hát­tér, amelyre rá lehet emelni az egyre bővülő fogyasztást? Attól még meglehetősen távol vagyunk, hogy egyér­telmű és fenntartás nélküli igent válaszoljunk a kérdés­re. A tagadó, nemleges fele­let pedig egyszerűen nem fe­di a valóságot, Mi hát a helyzet valójában? A Minisztertanács ez év augusztusában újra foglalko­zott a szarvasmarha-tenyész­tés helyzetével. Határozatot hozott, amely végleges pontot tesz egy több évtizedes ádáz küzdelem végére. A határo­zat — nyomós pénzügyi kö­vetkezményekkel megerősít­ve — a szakosítás gyorsítá­sára ösztönzi a mezőgazdasá­gi nagyüzemeket. Tulajdon­képpen arról van szó, hogy egyszer es mindenkorra vé­get kell Vetni a vegyes hasz­nosítású szarvasmarha-té- nyésztésnek. Járhatatlanná válik a továbbiakban az az út, hogy a magyartárka te­hénről egyszerre két bőrt — és a mai követelményekhez képest meglehetősen sovány bőrt —' nyúzzanak le. Egy­értelmű állásfoglalás szüle­tett mind országos, mind me­gyei szinten, hogy a tejter­melésre szakosodó gazdasá­goknak a jelenlegi ismere­teink szerint a világ legjobb tejtermelő fajtájával, illetve annak a magvar tarkával ke­resztezett változatával kell berendezkedniük a tejterme­lésre. Ez a fajta a Holstein Friz. Megyénkben a tiszaná- nai Petőfi Termelőszövetke­zet már 260 tiszta vérű Hols­tein Friz tehenet mondhat magáénak szakosított telepén és várja a következő száUít- imányt. Ez a fajta otthonában az ellenőrzött farmokon évi 8000 literes hozamot produ­kál. Az Enyingi Állami Gaz­daságban termelésbe fogott egyedek hazai viszonyaink között is hatezer literes át­lagot produkáltak, s ha ezt a mennyiséget összehasonlítjuk a mi magyartarka állomá­nyunk 2400 literes átlagával fájdalom nélkül vegyünk bú­csút attól az álomtól, hogy a drága, jól a szívünkhöz nőtt magyartarka állománnyal mindent — a hús- és a tej­termelést is — el lehet in­tézni egy kalap alatt. Heves megyében jelenleg a Füzesabonyi Állami Gazda­ság, a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet, valamint a Hevesi Állami Gazdaság termel korszerű módszerek­kel, de a termelés jelentős bázisának számít Pétervásá- ra is. Tíz szakosított szarvas- marhatelep alkalmas jelenleg arra. hogy a mai követelmé­nyeknek megfelelő színvona­lú tejtermelést folytassanak Heve« megyében. Két év eltelte után —ami­kor- napvilágot látott a szarvasmarha-program — megyénkben 5—10 százalék­kal emelkedett az egy tehén­re jutó tejtermelés, a szako­sodás meggyorsulásával to­vábbi növekedés várható. Most már kedvesebb gond­dal kell számolnunk. A bőség gondjával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végképp fel­fedeztük a tejet és megoldot­tunk minden problémát. (Folytatjuk.) Szigcthy András Ezer ember a nagyrédei határban Felsorolni sem könnyű, honnan és hányán jöttek és jönnek el Nagyrédére a be­takarítási munkákat segíte­ni a Szőlőskert Tsz termő­földjein. Közel ezren vettek részt tegnap is ebben a fon­tos tevékenységben, aminek eredménye több mint 10 va­gon szőlő leszedése, beszál­lítása és kipréselése. Mindenekelőtt a gyöngyösi középiskolákat kell említe­ni: az ipari szakközépesek szombaton 450-en mentek ki, de az előző napokban a ber- zések is 650-en szüreteltek és szüretelnek még a következő héten is. A szomszédból át­jöttek a hortí általános is­kolások 90-en, mintegy ösz- szemérve szorgalmukat a helybeli iskolások 60 fős csoport jávaL A diákokra, sem a kiseb­bekre, sem a nagyobbakra ÍRT aztán nem csoda, ha naponta a tervezett termés hét százaléka kerül a feldol­gozóba. Nincs megállás a határ más részein sem. Már pénte­ken megkezdődött a kukori­ca betakarítása. Ennek elég magas, közel 40 százalék a nedvességtartalma. Tehát a kombájnok csak annyit dol­gozhatnak, amennyivel a kö­zös gazdaság szárítója meg tud birkózni. De a talaj ál­lapotától is sok függ. A gé­pek egy része a híg 6árban tengelyig süllyed, a latyak beszivárog a fékdobokig, ezért a kitisztításukat, rend­betételüket éjszakai műszak keretében igyekeznek elvé­gezni a gépüzemiek. Eddig a búzának csak aa ötödét vetették el, most foly­tatni akarják ezt a munkát is, méghozzá a mai napon. Vasárnapra tehát teljes üze­met szerveztek a nagyrédei- ek: aki mozogni tud, min­denki a határban lesz, még a nyugdíjasok is. Ezért. nem tartják meg a futbalmérkő- zést sem, de még a borkő®* A horti Kossuth Tsz ku kuricaföldjein, hogy a beta­karítást minél előbb befejezzek, három SzK—4-es és egy John Deere kombájnt állítottak munkába. Eddig 40 hek­tárt vágtak le. nem lehet és nincs is pa­nasz. A teljesítményük meg­felel a felnőttek eredményé­nek, olykor talán valamivel jobb is, hiszen ők csak a tanítási órák tartama alatt 6zedik a fürtöket. Naponta a közülük legjobb teljesítmény­nyel dicsekvő csoport egy- egy tábla csokoládét kap fe­jenként, ami jól jön úgy .mellékesen”. Becsületükre legyen mondva: a szitáló esők idején sem hagyták cserben a rédeieket. Készségesen vállalkoztak a betakarítási munkára a seiypi cukorgyáriak is. ők száznál nagyobb létszámú csapattal jöttek, de a helybe­li községi tanács és takarék- szövetkezet dolgozói is beáll­tak a sorba. Ne feledkezzünk meg a tsz-tagokról sem, akik közül tegnap háromszázan szed­tél: es hordták a fürtöket (Foto: Perl Márton) toló is zárva lesz. Az óvoda, a napközi és az iskola gyer­mekmegőrző műszakot tart, hogy a felnőtteknek ne le­gyen gondjuk a kicsikre. Elismeréssel beszéltek a Volán dolgozóiról is, akik a vendégmunkások szállítását pihenőidejükben végzik. A Szőlőskert Tsz örömmel éu hálával veszi a segítséget, de nemcsak „köszönömmel” fizet, hanem mindenki a kö­zös gazdaságban kialakított teljesítménybérnek megfe­lelően kapja meg a forintja­it. Így tartják ezt igazságos­nak és rendjénvalónak a szö­vetkezetiek. (G. Molnár) ,Nwwm a 1974. október 20., vasárnap i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents