Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-16 / 242. szám
Csak az iparban 25—30 erer munkakönyves munkanélküli van Nem jő az üzemnek, nem jő a munkásnak, nem jó a társadalomnak „AZ A NEVETSÉGES ÉS TARTHATATLAN HELYZET ALAKULT KI, hogy a vállalatok többsége munkaerőhiányra hivatkozik, munkaerő után szaladgál, ugyanakkor a gyárkapukon belül százával, ezrével találni rrtunkakönyves munkanélkülieket. Ez nemcsak hogy megengedhetetlen luxus, hanem rossz politikai hangulatot is szül a törzsgárdisták, a becsületes munkások között. Nincs mire ■várni, mielőbb számba kell venni és hasznosítani a belső tartalékokat, ezen belül is elsősorban az alkalmazottak, az adminisztratív dolgozók létszámgazdálkodás sán szükséges gyorsan és ésszerűen változtatni." MINISZTERHELYETTESTŐL hallottuk a közelmúltban a fenti mondatokat. A padsorokban helyet foglaló gazdasági vezetők közül egy sem vállalkozott tiltakozásra. Sőt, a szünetben valamennyi megkérdezett úgy nyilatkozott: „Jól látják felül, mert, sajnos, ez az igazság.” S mi a teendő? Mikorra várható változás? — tettük fel kérdéseinket. „Nagyon nehéz, összetett ügy —hangzott a korántsem, biztató válasz. Emberekről, családokról van szó, és előbb nem is a létszámot, hanem a fölösleges munkát kellene csökkenteni. Ehhez pedig időre, türelemre és pénzre is szükség van” — hangsúlyozták többen is. Bizonyára sok igazság van az említett véleményekben. De mivel a külső munka- erőforrások valóban elapadtak hazánkban, ugyanakkor a gyárkapukon belül százak, ezrek tengnek-lengnek — a felmérés adatai szerint csak az állami ipar alkalmazotti állományának célszerű átcsoportosításával 25—30 ezer új munkaerő nyerhető — ezért mégis azt kell termi, amit a miniszterhelyettes javasolt: feltárni és hasznosítani a belső tartalékokat. HOGYAN? MILYEN MÓDSZEREKKEL? Milyen eszközökkel? Például úgy is lehet, ahogyan a Mátravidéki Fémművekben csinálták. Az üzemi pártbizottság felkérésére egy szakemberekből álló munkabizottság szigorúan feltérképezte az alkalmazotti munkakörök szükségességét. a végzett munka hatékonyságát, „összeírták” a munkás állománycsoportban nyilvántartott, de alkalma- s zotti munkát végzők — bújtatott lista — számát, s közben arra is rájött a munkabizottság, hogy miként lehet teljesítménybérezési módszereket bevezetni a szellemi munka mérésére, értékelésére is. A felmérés tapasztalatait ezután hasznosítják majd a vállalatnál, de az máris biztos: a Mátravidéki Fémművekben is találtak szabad munkaerő-kapacitást. Pedig nem is biztos, hogy nekik kellett volna az úttörő munkát vállalniuk, hiszen a tö- megcikkipar 18 vállalata közül még a Kohó- és Gépipari Minisztérium is harmadik helyre sorolta a vállalat alkalmazotti létszámgazdálkodását. Amint várható volt: az üzemekben örömet, az irodákban pedig nemtetszést váltott ki az említett felmérés. Annak ellenére, hogy a vállalat felelős politikai, gazdasági vezetői többször is elmondották már a dolgozóknak, hogy a, felmérés célja elsősorban a felesleges munka csökkentése, a létszámgazdálkodás hatékonyságának fokozása, amely bi - zonyáí-a munkakörök megszüntetésevei, a dolgozók átcsoportosításával. is jár, illetve járhat majd. Ahogyan ezt a vállalat munkája, feladatai, gazdasági, politikai érd ekeo. megkövetelik. Előbb-utóbb ezt kell tenni megyénk többi üzemében, vállalatánál is. Az idő ugyanis egyértelműen eldöntötte : belül kell elkezdeni a rendcsinálást, a meglevő erőforrásokra érdemes építeni, tervezni. FÉLREÉRTÉS NE ESSEK: alkalmazottak, adminisztratív dolgozók nélkül ugyanúgy nincs termelés, tervtel jesítés, mint amikor nincs anyag, villanyszerelő, marós, vagy esztergályos. Ma már azonban korántsem mindegy, hogy egy vállalatnál hányán dolgoznak az irodákban, és mennyien az üzemekben. S ahogyan kormányunk ez év május 23-1 ülésén is megerősítette: az alkalmazottak száma lényegesen nagyobb mértékben emelkedett az utóbbi néhány esztendő alatt, mint amit a technikai fejlődésünk indokolna.” Az irodákban többen dolgoznak tehát a kívánatosnál. Ugyanakkor —• idézve ismét a miniszterhelyettes véleményét — „a vállalatok munkaerőhiányra panaszkodnak, munkaerő után szaladgálnak”. Mivel értékes, használható új munkaerő már nincs a munkaerőpiacokon. ezért az említett feszültséget, ellentmondást csak azzal lehet megszüntetni, feloldani, ha az alkalmaPártpropagandisták tanácskozása Hatvanban (Tudósítónktól): Kedden délután fejeződött be a hatvani városi pártbizottság tanácstermében a pártalapszervezetek propagandistáinak kétnapos továbbképzése. A tanácskozást Fehér Ist- vánné, a városi pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg. Értékelte az elmúlt év propagandamunkájának tapasztalatait. majd a pártoktatás idei feladatairól beszélt. A. most induló párt- oktatási évben a pártalap- szervezeteknél 88 tanfolyamot szerveztek, s ezeken mintegy 2000 párttag vesz részt. A tanfolyamokon 10 témát dolgoznak fel. Nyíró József újságíró, a Magyar Hírlap munkatársa tartott vitaindító előadást „Az állam-monopolkapitaliz- mus valsaga” onmeL Majd Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára mondta el a Szovjetunióban töltött három év tapasztála- tait. élményeit Az előadást a szovjet űrhajózás történetét 'dokumentáló ..Kozmikus startok” c. film bemutatása követte. A_ keddi nap programjában a tanfolyamvezetők módszertani megbeszélése szerepelt,. „A meggyőzés pszichológiája” címmel tartott előadást dr. Török Iván pszichológus. A kétnapos értekezlet Juhász Ferenc, a városi partbizottság titkárának előadásával ért véget, aki a XT. kongresszusra való felkészülés feladatairól beszélt, külön is kiemelve azt a jelentős munkát, amely az előkészületek során a párt propagandistáira hárulnak. Hödmön Ferenc zottak, az adminisztratív dolgozók egy részét üzemi, termelő munkára csoportosítják át. Mindössze erről van tehát szó és nem tömeges létszámcsökkentésről, nem elbocsátásokról. IGAZ UGYANAKKOR AZ IS: üzemeink, vállalataink többségében csak most kezdik „kóstolgatni” az ügyvi tel gépesítését, a technika most kezd szerepet kapni az irodai, a szellemi munká ban. Bürokráciánk, adminisztrációnk szabályait pedig valamennyien jól ismerjük, tudjuk, hogy rengeteg ember kell hozzá, különö sen mióta a munkaidőt is csökkentették. Nem véletlen, hogy gépírónőt, számlázót, iktatót, küldöncöt ma nehezebb kapni, mint egy mérnököt, vagy közgazdászt. A fehér köpenyeknek, az íróasztaloknak van még varázsuk is, pedig bárki meggyőződhet róla, hogy az üzemekben, egy jó szakmával lényegesen jobban kereshetnek, mint az irodákban. Igaz, hogy többet is dolgoznak. És nemcsak a hét, a hónap egyes napjain, időszakaiban, hanem heteken, hónapokon, éveken keresztül. NINCS YÄLASETASI LEHETŐSÉG: ahol nem használják ki a belső tartalékokat, ott előbb vagy utóbb nemcsak a termelés gazdaságosságával, a tervek teljesítésével lesz baj, hanem a fejlődés ütemétől is elmaradnak, a fokozódó igényeknek, követelményeknek sem tudnak eleget termi. A népgazdaság, a vállalatok, a munkahelyi kollektívák érdekei is azt kívánják tehát, hogy mielőbb megszűnjön az a nevetséges és tarthatatlan helyzet, hogy a vállalatok többsége munkaerőhiányra panaszkodik, 'munkaerő után szaladgál, ugyanakkor a gyárkapukon belül százával, ezrével találni munkakönyves munkanélkülieket. Koős József Mp'enít a Csebokszári lakótelep „kály’aá'a" Januártól már kétszáz lakást fűiének Az idén már október' 3-án megkezdődött a fűtési idény a megyeszékhely Csebokszári lakótelepének hőközpontjában. A gáztüzelésű, nagyrészt automatizált hőközpont az első idényét kezdte meg; februárban volt ugyan próba, de mire a végleges üzembe helyezés megtörtént, a lakásokat már nem kellett fűteni. A hőközpontot augusztusban vette át az üzemeltető, az egri Ingatlankezelő Vállalat, jó előre megszervezett, irányító szakembergárdával. Ebben az évben ötszáz lakást, egy iskolát, bölcsődét, óvodát, ÄBC- áruházat fűtenek s látnak el meleg vízzel; januártól pedig már hétszázra nő a lakótelepen a központi fűtéses lakások száma. Beválik-^ az új hőközpont tudja-e biztosítani az egyre gyarapodó lakások fűtését, s a folyamatos melegvíz-szolgáltatást? Ezt kérdeztük Tóth Simontól, a fűtőmű üzemvezetőjétől. — Később vettük át a hőközpontot, mint ahogy a, próbaüzem megkezdődött — mondta az üzemvezető —„ a korszerű berendezésekhez ugyanis hiányoztak a jelzőműszerek. Teljesen automatikus lenne a szabályozás a terv szerint, de még mindig hiányzik: a műszerek fele, s így erre még nincs lehetőség. S hogy mindjárt az elején tovább soroljam a gon dókat: a kapacitáskihasználásunk igen alacsony színvonalú, így aztán elég gazdaságtalan egyelőre a hőközpont termelése. 21 millió kilokalória óránként a kazánok összteljesítménye, a kihasználás pedig az idén hétmillió kilokalória körül lesz átlagosan. Várhatóan jövőre sem éri el a tízmillió kilokalóriát az igény. Az is igaz viszont, hogy az úgynevezett keringtető szivattyú pillanatnyilag nem is tudna 7,5 gigakalóriánál többet szolgáltatni, hiába nagy a kazánok teljesítménye. Most még elég, ha csak egy kazán dolgozik; utolsó ellenőrzés, mielőtt bekapcsolják a fűtést. IFoto: Puskás Anikó) A gondokat természetesen az üzemben, dolgozó felelős vezető érzi a legjobban. De azt már a lakó veszi először észre, ha nincs meleg víz vagy éppenséggel hideg van a gyerekszobában. Erre azonban szerencsére nemigen kerülhet sor; a berendezések hibátlanul működnek, amióta üzembe helyezték őket. A műszerek hiánya nem. jelent akadályt a zavartalan munkában, legfeljebb az itt dolgozók felelőssége nagyobb. A hőközpontot egyébként nagyon praktikusan, már eleve úgy tervezték, hogy különösebb beruházás nélkül bővíthető legyen. Három kazánt szerelték fel, a negyediknek pedig az alapját készítették el, s bármikor beállíthatják, ha szükség le6z rá. Elérhetik akár a 70 gigakalória óránkénti teljesítményt is. Egyelőre azonban nincs még erre szükség. „Csak” azt várják az impozáns, nagyszerű berendezésekkel ellátott fűtőműtől, hogy a hozzá kapcsolt hétszáz la kásban és az intézményekben meleg legyen. Mint mondták: mindent megtesznek ennek érdekében (hekeli) f* Egyre több szakmunkást vonunk be a szervezeti munkába” Beszélgetés Huszti Ferenccel, az Flelmezésipari Tudományos Egyesület megyei titkárával A közelmúltban ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület. Az eltelt több mint két évtized alatt a szervezetbe tömörülő szakemberek jelentős munkával járultak hozzá a növekvő igényeket kielégítő élelmiszertermelésünk fokozásához. Huszti Ferenccel, az Egri Dohánygyár főmérnökével, az egyesület megyei titkárával arról beszélgettünk, hogy a jövőben miként segítik élelmiszeriparunk előtt álló újabb feladatok megvalósítását. Nvolc szakosztály — négyszáz taggal — Heves megyében jelentős múltra tekint vissza az élelmiszeripar. Olyan nagymúltú gyárak termelnek ma is. mint a hatvani és a selypi cukorgyár, az egri dohánygyár, vagy a vállalatok közül az Eger—Gyöngyös^ vidéki Pincegazdaság. Érthető tehát, hogy az Élelmezésipari Tudományos Egyesület _ jelentős feladatot tölt be megyénkben is az újabb eredmények, modern eljárások bevezetésében és elterjesztésében. Jelenleg négj'száz szakember tevékenykedik egyesületünk nyolc szakosztályában. — Melyek ezek a szakosztályok? — A tejipari, gabonaipari, sütőipari, boripari, húsipari, cukoripari, dohányipari ®s konzervipari szakosztályok. A szakosztályok a gyárak, üzemek legjobbjait tömörítik soraikban, s ezek mindegyikében a résztvevők meghatározott évi program alapján dolgoznak, A szakemberek rendszeresen találkoznak egymással. Tapasztalatot cserélnek, és véleményt formálnak. A szakosztályok legfőbb feladata, hogy továbbképzést nyújtsanak. Ezért úgy állítottuk össze a tématerveket, hogy azok a legaktuálisabb műszaki, gazdasági és társadalompolitikai kérdéseket foglalják össze. Az idén például, év végéig 100 előadást tartunk részben országos, illetve helyi előadókkal. A kormányprogramok megvalósítására — Melyek a főbb témakörök? — Elsősorban az MSZMP Központi Bizottságának határozata az üzem- és munka- szervezés tökéletesítéséről, továbbá a Minisztertanács által meghirdetett programok eredményes megvalósítása. Hogy csak néhányat említsek: például a tej gazdaságos felhasználása és a különböző tejtermékek fogyasztásának kiterjesztése. A húsiparban a minőség javítása és újabb termékek bevezetése, A szarvasmarha- es sertésprogram megvalósítása a lakossági húsellátás javítá-, sára. A zöldségfélék konzervipari feldolgozásának tökéletesítése.. A cukorrépa-termesztési rendszerek elterjesztése, az átvétel, a tárolás új módszereinek bevezetése. A dohánytermesztésben pedig a hazai iparszerű technológia kialakításában való részvétel. Fontos feladatunknak tekintjük a gazdaságosabb, jövedelmezőbb termelési szerkezet kialakítását élelmiszeripari üzemeinkben. — Milyen nemzetközi kapcsolatuk van? ■— Nemrég kapcsolatot teremtettünk a Lengyel Élelmezés ipari Tudományos Egyesület krakkói csoportjával, melynek tagjai már jártak megyénkben. .Megtekintették az Egri Dohánygyárat és elismeréssel szóltak a modern cigarettagyártási technológiáról. A krakkóiak látogatását mi is hamarosan viszonozzuk. — Együttműködnek-e más. hazai tudományos szervezettel? — Elsősorban a MTESZ Heves megyei Szervezetével és az Agrártudományi Egyesület Heves megyei Szervezetével tartjuk a kapcsolatot. Főleg a szőlőtermelés és a borgazdaság fejlesztési lehetőségeinek vizsgálatába"' veszünk részt az egri és mátraalji borvidéken. Seg' ve ezzel a mezőgazdasc szajrernbereKnek. ISsen kívü. közreműködünk a Mátravidéki Cukorgyárak és a répatermelő gazdaságok, valamint a dohánybeváltó üzemek és az Egri Dohánygyár közötti eredményesebb kapcsolatok megvalósításában. A feldolgozás korszerűsítése — A következő évekre milyen elképzelései vannak? — Szakosztályaink részt vesznek az V. ötéves terv élelmiszeripari célkitűzéseinek előkészítésében. Ez főként a gyárak és üzemek felújítására, a technológia tökéletesítésére irányul. Különösen a. nyersanyagok késztermékké való feldolgozásának további korszerűsítése lesz a legfőbb feladat. Tervezzük azt is, hogy jövőre Egerben Heves megye élelmiszeripari termékeiből kiállítást; rendezünk. Ezzel a lakosság még közelebbről megismeri mivel járulnak hozzá gyáraink, üzemeink a megye ellátásához. — Növelik-e a szakosztályok létszámát? — Ahhoz, hogy elképzelő seinket minél eredményesebben megvalósíthassuk, szeretnénk még több szakembert, elsősorban középiskolái és technikumot végzett szakmunkást bevonni az egyesületi. munkába. Hosszú távon csak a mérnökök,' technikusok és szakmunkások szervezett együttműködésével érhetünk el újabb sikereket — mondta befejezésül Huszti Ferenc. Mentnsr Károly Hmiswfl 1974» október ttá, . mexú*
