Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-14 / 215. szám

A Minisztertanács tárgyalta,.. Fejlődésünk és feladataink AZ 1974. ÉV EDDIGI ta­pasztalatai a népgazdaság további dinamikus fejlődésé­ről tanúskodnak. Jellemző például, hogy a munka ter­melékenysége az iparban 7,1, az építőiparban 6,3 szá­zalékkal haladta túl ez év első hét hónapjában a ta­valyi azonos időszak szint­jét. A mezőgazdaság túl­szárnyalva tavalyi kiemel­kedő eredményeit, várhatóan 5 százalékkal növeli terme­lését 1974-ben. Nagymérték­ben növekedtek az áruszál­lítási feladatok, áldozatos munkával különösen a vas­úti teljesítmények fokozód­nak. A népgazdaság idei ered­ményei jó alapot szolgáltat­nak "á lakosság életszínvona­lának az előző éveknél né­mileg gyorsabb ütemű eme­léséhez. A reáljövedelmek 5,5—5, a reálbérek 4 száza­lékos emelése várható 1974- ben. Javult az áruellátás, az ipar átlagát meghaladó mér­tékben növelte termelését a híradástechnikai, a bútor. _s az idén először az építő- anyagioar az év első hét hónapjában. Ugyanezen idő­szakban 14 százalékkal több új lakás készült el, mint ta­valy július végéig. A taka­rékbetét-állomány eddigi mintegy 6 milliárd forintos növekedése főleg felkészülés a nagy értékű családi beru­házásokra és kevésbé az áruhiány, a vásárlások el­halasztásának következmé­nye. Jellemző, hogy újabban egyre több személygépkocsi típus ' kapható sorbaállás, előjegyzés nélkül. A NEGYEDIK ÖTÉVES terv valamennyi fő célkitű­zése reális és teljesíthető, így összegezték a Miniszter­tanács csütörtöki ülésén a tervidőszak utolsó előtti évének eddigi tapasztalatait, kilátásait, de szóba kerültek a gondok, a problémák, s tennivalók is. Az építőipar például az idei mintegy 7 százalékos termelésnöveke­dés ellenére sem elégítette ki maradéktalanul a beru­házási igényeket. A tervhez képest lemaradás tapasztal­ható az állami, azon belül is elsősorban az egyedi nagy- beruházásoknál. Az idei év és a jövő esztendő egyik fontos feladata tehát az épí­tőipar fejlesztése általában és az állami kivitelező vál­lalatok műszaki-gazdasági színvonalának emelése, szer­vezettségének fokozása külö­nösen. Bár a külkereskedelmi áruforgalom egészében véve az idei terveknek megfele­lően alakul, az ország tőkés deviza elszámolásai mégis a vártnál kedvezőtlenebbek. Noha a terv eleve, a külke­reskedelmi cserearányok romlásával számolt a nem szocialista piacokon, ennek mértéke azonban lényegesen nagyobb mint az várható volt. Amíg a magyar ex­portcikkek árszínvonala dol­lár viszonylatban átlagosan 24 százalékkal volt maga­sabb 1974. első félévében, mint egy , esztendővel ez­előtt, addig az importé 43 százalékkal. Vagyis a tőkés világpiaci infláció nagyobb mértékben érintette az im­portot, főleg az energiahor­dozókat, az alapanyagokat és a kőolaj-származékokat. Az így képződő árveszteség 1974-ben igen jelentősnek mutatkozik, szinte egy aszá­lyos, rossz mezőgazdasági év termeléscsökkenésével azo­nos hatású lehet. Az árvesz­teség nemcsak a tőkés fize­tési mérlegben okoz hiányt, hanem az állami költségvetés deficitjét is növeli, mivel a hazai árstabilitás fenntartá­sa végett előreláthatóan mintegy háromszorosára nő az import-ártámogatás ősz- szege. (Még rágondolni is rossz, hogy milyen vesztesé­gek, hiányok képződtek vol­na akkor — ahogyan ezt hazánknál gazdagabb, fej­lettebb tőkés országok pél­dája mutatja —, ha az ener­giahordozók és alapanyagok túlnyomó többségét nem a szocialista országokból, főleg a Szovjetunióból szerezzük És hol fog megszáradni? V alamikor — nem is olyan régen — nép­betegségként tartották szá­mon hálunk a tüdőbajt. Ha­dat üzentünk a kórnak és csatát nyertünk. Aztán új, merőben más jellegű vésszel kerültünk 6zembe, amelyet már nem a rosszul tápláltság, a sanyarú körülmények szül­tek. Ez a betegség a polgári szociológusok kedvenc meg­nevezésével élve a „jóléti” társadalmakban üti fel a fe­jét, s a neve: fogszuvasodás. Hogy már népbetegség-e, avagy majd azzá válik ná­lunk. nem tudom. De ha meg­kérdeznének, hogy mit tar­tok ma az egyik legveszé­lyesebb betegségnek nálunk, gondolkodás nélkül rávág­nám, hogy a határidőcsú­szást. Lehet, sőt, biztos, hogy az egészségügyi szakemberek nem értenek velem egyet. Még az is előfordulhat, hogy kinevetnek a fenti kijelentés miatt. Ennek ellenére válto­zatlanul kitartok amellett, hogy ez a betegség nagyon veszélyes. Ha nem orvo­solják időben, életveszélyes is lehet. Ez a betegség nem a sze­génység jele. Ott fordul elő, ahol építkeznek, ahol bővítik a termelést, ahol új beruhá­zásokat valósítanak meg. Mint például nálunk. Mint például Heves megyében, ahol most az ősszel vizsgázik a hatezer hektáron beveze­tett ipari rendszerű — ma­ximálisan gépesített, precíz technológiai eljáráson ala­puló — kukoricatermesztés. Ebben az esztendőben már nem csupán a vetést, hanem a gyomtalanítást és a törést is gépek, kukoricakombájnok végzik a hatezer hektáras te­rületen. A terméseredmények, a nagyon óvatos szakemberek szerint is igen biztatóak. Hektáranként hatvan mázsa kukoricát lehet majd beta­karítani hatezer hektárról, de van olyan gazdaság is — noha szigorú titokként ke­zelik a vezetők —, ahol szaz- maasas. kukösica&eraaesj» la* hét számítani egy hektáron. Ezek az eredmények már vi­lágviszonylatban is roppant előkelő helyet biztosítanak mezőgazdaságunknak. Ebben az örömben talán jelentéktelen ürömnek tűnik, hogy az iparszerű rendszer­ben dolgozó gazdaságoknak még mai napig sem áll ren­delkezésükre a technológiá­hoz legszorosabban hozzátar­tozó szárítóberendezés. Nyolc bábolnai szemestermény-szá- rítónak kellene elkészülnie, mire a kombájnok levágják a kukoricát. A legújabb ígé­retek szerint „talán szeptem­ber végére” el is készül. Talán. A huszonnegyedik órában. És mi lesz, ha ak­kor sem készül el. Ahogy csúszott a határidő eddig, miért ne csúszhatna tovább is? Mi lesz a hatalmas ter­méssel, amelyet a kombájnok csak úgy tudnak levágni, ha még nem teljesen érett a ku­korica? Mi lesz a gépek visz- szafizetésével, hiszen az igen drága gépsorok ellenértéke­ként részben exportképes kukoricát kell adnunk, de exportképes kukoricát csak a bábolnai rendszerű szárító segítségével lehet előállítani. Sorakoznak a kérdések, láncolatot alkotnak, újakat szülnek. Ha nem készülnek el a szá­rítók, akkor bizonyos meny- nyiséget meg lehet szárítani a gabonaíelvasarló vállalat gépeivel. Igaz; hogy Így nem lesz exportképes kukorica, igaz, hogy így jóval megdrá­gul az előállítási költsége, igaz, hogy ez mar biztos hoz záragaszt valami negatívu mot az egészében jól bevált iparszerü kukoricatermeszté sí rendszer jó híréhez, és el riasztó apróságként fog to­vább élni a köztudatban, igaz. hogy... be — az idén csakúgy, mint 1975-ben, rögzített áron!)_ A FELADAT KETTŐS. Egyrészt maximálisan taka­rékoskodni kell az energia- hordozókkal, a tőkés pia­cokról származó importanya­gokkal. Másrészt pedig nem általában kell a termelést és a kivitelt mindenáron szor­galmazni — főleg' a gépipar­ban tapasztalhatók jelenleg ezzel ellentétes törekvések — hanem a gazdaságos tőkés exportot kell fokozni, megte­remtve az importban mu­tatkozó árveszteség és mér­leghiány fedezetét. Máris több rugalmas intézkedés szolgálja e célok elérését. A kibontakozó kongresszu­si és jubileumi verseny, a munkások, a műszakiak tö­meges kezdeményezése már­is sok helyen az energiával és a nyugati importtal való takarékosságra, a termékek versenyképességének fokozá­sára irányul. A jövő év és az új ötéves terv feladatai­nak kidolgozása pedig jó alkalmat kínál arra, hogy mindenütt mélyrehatóan és távlataiban elemezzék az új helyzetből adódó feladato­kat. Bár a prognózisok ugyan a tőkés világpiaci árhullám­zás csillapodását, de a cse­rearányok további, bár mér­sékeltebb arányú romlását jelzik. Az idei esztendő nagy tanulsága, hogy a tervezés­nek a jövőben jobban kell számolnia a bizonytalansági tényezőkkel. A MAGYAR NÉPGAZDA­SÁG a KGST-országok mind szorosabb összefogásának eredményeként, élve a szociálist-'' tervgazdálkodás előnyeivé dinamikusan fej­lődik. Képes erőteljesen kor­látozni a rendkívüli mérté­kű tőkés infláció és válság­jelenségek zavaró hajasait. Hazánkban senkit nem fe­nyeget létbizonytalanság, sőt az életszínvonal az idén gyorsabban emelkedik mint az előző években. S az elő­zetes elképzelések szerint mind a reáljövedelmek, mind a reálbérek 1975-ben is ilyen felgyorsult ütemben emelkednek tovább. Tőlünk függ, hogy. ■ időben megte­remtjük-e a fokozódó jólét szilárd anyagi fedezetét. A Mátraalján és az egri borvidékei? biztatóak a terméskilátások KÉSŐBB SZÜRETELNEK AZ IDÉN — JOBB ES TÖBB LESZ A BIKAVÉR — INTÉZKEDÉSEK AZ ÁTVÉTEL ZA- !. VARTALANSÄGA ÉRDEKÉBEN Megyénk két történelmi borvidékén ezekben a napok­ban összesítették az idei má­sodik termésbecslés eredmé­nyét, amelyet augusztusban végeztek az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság szak­emberei, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának, valamint a termelő üzemeknek a képvi­selői. — A szüreti jelkészülés meghatározója a gondos ter­mésbecslés — mondotta Dancz Pál, a pincegazdaság igazgatója, aki részletes tá­jékoztatót tartott a felkészü­lés közvetlen feladatairól, a megtett intézkedésekről, va­lamint az előző szüreti csúcs óta eltelt esztendő folyama­tos, tervszerű munkájáról. Hangsúlyozta, hogy a terme­lőkkel való együttműködés régi, szilárd alapokon nyug­szik, s kölcsönös megelége­déssel szolgálja az évről év­re növekvő fogyasztási igé­nyeket. — Százhuszonhét szőlőter­melő mezőgazdasági szövet­kezettel állunk kooperációs kapcsolatban őt megye terü­letén, s mintegy negyven na­gyobb átvevő centrumunk működik. E szövetkezetek ál­talában termésük 90 száza­lékát szőlőként adják át fel­dolgozásra. Az átvételi ára­kat, az átvétellel kapcsolatos tájékoztatónkat már meg­küldtük a termelő partner- gazdaságoknak, s azokat most is úgy alakítottuk ki, hogy jól szolgálják a terme­lési kedvet, s egyben érté­kesítési biztonságot nyújtsa­nak. A termésbecslések elemzé­se, összesítése után kitűnt, hogy Heves megyében az idén is a tavalyihoz hasonló nagy termésre lehet számíta­ni. Ugyanakkor az alföldi te­rületen lényegesen, mintegy 40 .százalékkal kevesebb sző­lőre van kilátás, mint 1973- ban. Ennek fő oka az őszi fagyokra és a jégverésre ve­zethető vissza. Lényegesen jobb a helyzet, ami a ter­méskilátásokat illeli a Mátra alián, aiiol a tavalyi 51 má­zsás hektárankénii állaggal szemben, az idén 63 mázsára számítanak. Ez több mint 8 —10 százalékos növekedést jelent. Az egri borvidéken nemileg alacsonyabb átlagok várhatók mint tavaly, ami­kor 60 mázsa volt a hektá- rankénti hozam, s ezt az idén öt-hat mázsával kevesebbre becsülték. Összességében He­ves megye szőlőtermelő gaz­daságai átadjak azt a menv- nyiséget, amelyet tavaly, vagyis mintegy 350 ezer má­zsa szőlőt. Egyébként a me­gye össztermése várhatóan mintegy 570 000 mázsa szőlő lesz. Ami a minőséget illeti, ez­zel kapcsolatban még csali találgatások vannak, mivel az idei szüret — mint általá­ban valamennyi mezőgazda- sági munka — körülbelül két héttel eltolódik. Így jelenleg még nem lehet a cukorfokot mérni. Most van az érlelési időben a szőlő, s éppen ezért sok függ az októberig hátra­levő néhány hét időjárásától. A pincegazdaság a soron következő, ismétlődő munka- folyamatok végzése közben nagyarányú korszerűsítési, felújítási, fejlesztési tevé­kenységet is végez: mintegy 40 millió forintos költséggel még 1973-ban megkezdték az egri Arnyékszala utcai főpin­cészet korszerűsítését. Ez részben abból áll, hogy új borászati technológiák beve­zetésén dolgoznak, másrészt éppen az ismétlődő szüreti, átvételeknél tapasztalt torló­dások elkerülése érdekében, egy új üzemi utat is építenek, amely már az idei szüretnél is használható lesz. Egyidejűf- leg valamennyi rakodási mű­veletet gépesítettek, s foly­nak a befejező munkálatai a speciális bikavérfeldolgo­zó üzemnek is. Emiek kapcsán a pincegaz­daság igazgatójától megtud­tuk, hogy bevált a tavaly kí­Az óriás méretű cementhor­dók már várják a termést. sáriéiként bevezetett új, nagyüzemi vörösborerjesztő technológia. Ezt bizonyítja, hogy a minősítésnél az e módszerrel erjesztett bikavér 3,97 értékpontot kapott, s ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ennél jobb minőséget szinte már nem is lehet produkál-' ni, mivel a maximális pont­szám 4,00. Ezen túlmenően az export jelentős növekedése is a jobb minőségre utal. Az idén már ezzel az új techno­lógiával erjesztik a bikavért, így több és jobb lesz c vi­lághírű egri borból a jövő­ben. Az új technológiák beve­zetése más borfajtáknál is ezt jelenti. Konkrétan,: egy má­zsa szőlőből nemcsak 60—65 liter, hanem esetleg 70—80 liter mustot is nyerhetnek úgy, hogy közben a fajta­tiszta szőlőből „kihoznak” minden értéket. A pincegazdaság felkészült az új bor. a tavalyihoz ha­sonló mennyiségű szőlő fo­gadására, feldolgozására és tárolására, noha hatalmas mennyiségű óborkészlet van a pincékben. Ez a garanciá­ja annak, hogy a minőség tekintetében a folyamatossá­got biztosítani tudják, hogy a nap mint nap megtöltött palackokba minőségi bor ke­rüljön. Faludi Sándor Egy iparág műhelye Hatvani országjárók N | em sorolom tovább. Ugye, milyen veszé­lyes betegseg a határidőcsú­szás? ' **"■ ímg&thyj Van Hatvanban egy pa­rányi üzem, amely egy egész hazai iparágnak dolgozik, sőt megismertette már mun­kájával a szakma külföldi képviselőit is. Korábban társakkal osztozott a fontos feladaton — de a többiek­nek időközben „kitelt” a szolgálatuk. A hasonló mű­helyeket megszüntették, csak a hatvanit hagyták meg a cukorgyár kebelén. A ritkaság: a fővárosi Cukoripari Kutató Intézet el­vi irányításával működő automatizálási üzem és húsz dolgozója. Vezetője, ifj. Decs? Fe­renc kalauzol bennünket a kétszintes, újnak látszó kis épületben: — Mint a nevünk is el­árulja —• magyarázza a fia­tal mérnök — cukorgyára­ink korszerűsítéséből igyek­szünk részt vállalni. Egy- egy témával, először termé­szetesen itt, a Hatvani Cu­korgyárban foglalkozn.uk. Itt kísérletezünk minden újjal, itt próbáljuk ki valameny nyi elképzelésünket, megöl dúsunkat, A műszereket, a szerelvényeket, a különbö ző technikai, technológiai rendszereket. S ha sikerül, amit akartunk: másutt is al­kalmazzuk. Az egyes helyiségeket jár­va beszéli: túljutottak már az úgynevezett „nyersoldali’’ automatizáláson, ezt a to­vábbiakban legteliebb fino­mítaniuk kell. Hátra van azonban még egy nagy te­rület, a ,,cukoroldal'’ mo­dernebbe tétele. A munka azonban — még tavaly — itt is elkezdődött: a cukor­főzés műszeres vezénylésé­nek, irányításának ésszerű­sítésével. Ez a kísérletsoro- - aa£ is tsabii -sues, így esugsa­később kerülhet sor a mód­szer általános elterjesztésé­re, bevezetésére. — Idei szép megbízásunk a sárvári „melaszialanító berendezés” automatika já­rtak elkészítése ■— folytatja az üzemvezető. — Világ- viszonylatban egyre nagyobb gond ugyanis a répa kevés cukortartalma, még inkább pedig az, hogy evvel a ke­véssel sem tudunk úgy gaz­dálkodni, mint kellene, le­hetne. Mert a jól ismert melasszal együtt jelentős mennyiségű cukor is elkerül a gyárakból, s így kiesik a tulajdonképpeni, az igazi közfogyasztásból. Nos, ké­zenfekvő, hogy a vesztesé­geket a minimálisra csök­kentsük, az eltávozó három százalékból másfelet-kettőt megmentsünk. Az említett berendezés ioncserélő« elve kitűnő megoldásnak látszik, s reméljük, hogy mi is eredményesen oldjuk meg a feladatunkat. A kis üzem dolgozói amellett, hogy fontos kísér­leteket végeznek Hatvan­ban, a gyári műszerészmű- heiy gárdájával együtt — országjárók is. .Mint szere­lésvezetők reszt vesznek a Magyar Cukoripar megany- nyi üzemének automatizálá­sában. Mas esetekben pe­dig különféle, szakmába vá­gó beszerzéseket vállalnak. Egyszer — máig is büszkék erre —» bolgár megrendelést is teljesítettek már. A kollektívához főként fiatalok tartoznak, többnyi­re innen a harminc éven. Nem számítható az öregek köze még az alapító Tóth Géza sem, aki valamikor lakatosként, mindössze má- sodmaeával kezdte ezt a muüikaát £? idüääozbaäa A faigádvezetö — munka közben. (Perl Márton fétv.) te el a gépipart techniku­mot, vált igazi kutató, kí­sérletező műszakivá. — Sok mindenen keresz­tülmentünk ’„történetünk” során — emlékezik —, gyakran dolgoztunk valósá­gos kis kócerájokban, po­ros, savas, nyirkos helye­ken, ami nemcsak nekünk, hanem, bizony a műszere - Miknek is ártott. A harma­dik éve költöztünk ebbe a mostani, valóban ideális épületbe, ahol tényleg már semmire sem. panaszkodha­tunk. Az üzemi létszám nagy részé az egyetlen szocialis­ta brigádba tömörül. Egy a műszakban és egy azon túl. Munkában, gondban és örömben. Így beszél erről többet Farkas Béla, a lelkes kis társaság vezetője: — Háromszoros aranyjel­vényesek vagyunk. Nyugodt lelkiismerettel, meggyőző­déssel mondhatom, hogy: megbecsült, elismert szocia­lista brigádja a cukorgyár­nak. Vigyázunk is a reno ' mára: akárki nem lepheti közénk, csak akit előzőleg kipróbáltunk, s utóbb közö­sen alkalmasnak, méltóm mo, a tar-im. asasfcaafear easaibaí sunk legyen.?: 1970-ben megnyertük a szakmai bri­gádvetélkedőt. s jutalomkép­pen a Szovjetunióba utaz­hattunk..*. Szeretjük a spor­tot is: részt veszünk a gyá­ri kispályás labdarúgó-baj­nokságban, két brigádtagunk pedig a gyár közös csapatá­ban. játszik a városi baj­nokságban ... Érdeklődünk a kulturális események iránt: legutóbb egy képző­művész—közönség találkozóin voltunk, s kiállítást tekintet­tünk meg. .. Nem húzódo­zunk a társadalmi munká­tól sem: nemregiben a sze­zon előtti nagytakarításban segítkeztünk, mivelhogy ilyenre- segédmunkásokat fo­gadni túlságosan nagy luxus lenne. Szóval: ilyen a mn brigádunk. Mosolyog, s — mert sür­gető a dolga — elnézést kérve, folytatja egy vá- kuum-távadó műszeres be­mérését. (gyóni) io-j| akB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents