Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-13 / 214. szám
A második helyettes A poroszlói iskola igazgatójának két helyettese van. Az egyik az iskolai ügyeket intézi, míg a másik — akit közművelődési helyettesnek r "’őznek — a művelődési ház munkáját irányítja. ö az igazgatója, s tulajdonképpen két íróasztal lai is rendelkezik, az egyik az iskolában, a másik a művelődési házban van. A távolság nem nagy. közel egymáshoz a művelődési ház és az iskola. .. ★ Eddig nem így volt... Az elmúlt év októberében Milyen messze van a művelődési ház az iskolától? — kérdeztük egyik írásunk címében, s válaszképpen megfogalmaztuk, hogy elég messze. Nem a méterrel kifejezhető távolságról volt szó, inkább arról, hogy köz- művelődésünk egyre jobban eltávolodik a közoktatástól, holott művelődésünk e két területe szorosan összetartozik. Évekkel ezelőtt — különösen a népművelés hősi korszakában — szinte elképzelhetetlen volt a kulturális munka pedagógusok nélkül. És nemcsak hozzáértésük, de lelkesedésük is részese volt az eredményeknek. A későbbiek során aztán a közművelődés eltávolodott az iskolától. Paradox helyzet alakult ki: a művelődési házakban hiányos műveltséggel szervezték, irányították a kulturális életet, miközben néhány méterrel odébb az iskolákban 25—30 egyetemet, vagy főiskolát végzett, hozzáértő pedagógus nevelte, oktatta a gyerekeket. Most egy megyei kezdeményezés négy községben — Poroszlón, Sarudon, Besenyő- telken és Nagyúton — közel hozza egymáshoz a művelődési házat és az iskolát, s ami ezzel együtt jár: megteremti a közoktatás és a művelődés egységét. A négy községben szeptember elejétől két helyettese van az iskola igazgatójának. A második helyettes a művelődési ház igazgatója is egyben. ★ Az iskola és a művelődési ház munkájának összekapcsolása számtalan lehetőségét 20.00: Nürnbergi epilógus A lengyel televízió estje keretében vetítik a Nürnbergi epilógus című tv-fil- met, amelyet Jerzy Antczak írt és rendezett. Játékfilmről van szó, s ez a műfaji meghatározás bár pontos, igen-igen furcsa, ellentmondásos képzeteket kelt. Játékfilm ... Hiszen közismert, hogy az 1945 őszén, Nürnbergben elkezdődött per a világtörténelem első olyan bírósági eljárása volt, ahol egy egész állam militarizá- lása és 50 millió ember halála lett vád tárgyává téve. A - szövetséges hatalmak a háború után Nemzetközi Katonai Törvényszéket alakítottak, hogy az egész emberiség előtt nyilvánítsa bűnösnek a nácizmus gaztetteinek sugalmazóit és legfőbb irányítóit. Így került a vádlottak padjára Göring, Ribbentrop, Keitel, Kalten- brunner, Dönitz, Jodl és a többiek. A játékfilmformában készített alkotásban szerepet kap az a lengyel újságíró is, aki személyesen hallgatta végig a pert, a vádbeszédeket, s a bűnösök szánalmas védekezését, amellyel hitvány életüket próbálták menteni. kínál. Bogi Béla, a poroszlói iskola igazgatója és Elek András, a közművelődési helyettes erről beszél: , Elek András: — Nem ismeretlen számomra a népművelés. egy évtizede foglalkozom kulturális munkával, az utóbbi esztendőben másodállásban igazgattam a poroszlói művelődési házat. Bárhogyan is igyekeztem, mégiscsak másodállás volt, hiszen az iskolában heti 23 órában tanítottam a matematikát és a fizikát. Most szeptembertől ugyanannyi kedvezményt kapok mint a másik igazgató- helyettes. Heti 8 órát kell tanítanom, igaz, van néhány túlórám is, de ezzel együtt mindössze három délelőttö- met foglalja le az iskola. A többi a közművelődésé. Az iskola igazgatója: — Az persze igaz, hogy a kollegának most több ideje marad a művelődési házra, de mégsem ez jelenti a legfontosabb változást Inkább az, hogy nem marad egyedül, hogy maga mögött érezheti az iskolát, a tantestület segítségét. Huszonkilenc pedagógus tanít az iskolában, ideszámítva az óvónőket is, 34-en vagyunk. Ügy hiszem, lehet ránk számítani. — Számítok is. És nemcsak a pedagógusokra, hanem a más területen dolgozó értelmiségiekre is. Nélkülük ugyanis nem tudom elképzelni a művelődési ház munkáját. De az iskolás gyerekek nélkül sem! Arra gondolok, hogy a művelődési ház holnapi közönsége ma az iskola padjában ül és nekünk úgy kell nevelni, oktatni ' és szoktatni őket, hogy a különböző rendezvények jóízlésű és aktív látogatói legyenek. Ezért a szakkörökben, a művészeti csoportokban már most számítok a kisdiákokra — így Elek András. — A szülőkre is lehet számítani. Iskolánkban közel 500 gyerek tanul, s rajtuk keresztül eljuthatunk a szülőkhöz is. Különösen a szervezési munkában jelent ez segítséget... ★ A két igazgató ezután tér- ivekről, elképzelésekről beszél. Arról, hogy élettel, tartalommal kívánják megtölteni a művelődési házat. Klubokat, szakköröket, művészeti i csoportokat szerveznek, színházi bemutatókat, ismeretterjesztő előadásokat rendeznek, de nem feledkeznek meg a felnőttoktatásról sem. Arra törekszenek, hogy a község lakossága mindinkább megtalálja a szórakozás. a hasznos időtöltés lehetőségeit. A tervek, elképzelések biztatóak és nem hiányzik a megvalósításhoz nélkülözhetetlen lelkesedés sem. A sikernek, az eredményes munkának azonban van más záloga is, ^amelyről nem beszélt a két igazgató. Nem esett szó ugyanis a tekintélyről. A közművelődés tekintélyéről. Arról, hogy ezzel a kezdeményezéssel, az iskola és a művelődési ház összekapcsolásával, a köz- művelődés visszaszerezheti rangját, tekintélyét. Hozzáértő diplomás ember a művelődési ház igazgatója, pedagógus, aki neveli, oktatja a gyerekeket és az iskola igazgatója is egyben. Az iskola igazgatója pedig a községi tanács társadalmi elnökhelyettese, akinek számos lehetősége van arra, hogy a községben is hasznosítsa, kiaknázza azt a légkört, és sokirányú érdeklődést, amely a közművelődésről szóló párthatározat nyomán alakult ki. Es ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a könyvtár élén olyan magyar-történelem szakos pedagógus áll, aki tavaly még az iskolában tanított, akkor valóban sokoldalú és tartalmas munkára számíthatunk Poroszlón. ★ A közoktatás és a közművelődés egységének gyakorlati megvalósításához bizonyára több út vezet. De a kiindulópont azonos: közelebb kell hozni egymáshoz a művelődés két centrumát, hogy egymást segítve, kiegészítve munkálkodjanak azért, hogy igényesebben és kulturáltabban éljenek az emberek. Egy kezdeményezés, egy kísérlet tanúi vagyunk. Bízunk sikerében. S erről is szerelnénk majd beszámolni. .. Márkusz László Kincsek a kar {tűztoronyban rangtoronyban értékes kincseket tekinthet meg. A torony eddig csak harang játékáról volt ismert, most az avasi református egyházközösség gyűjteményének is otthont ad. A kiállított tárgyak többségét a Magyar Nemzeti Múzeum védetté nyilvánította. A gyűjtemény néhány darabja szerepelt a brüsszeli világkiállításon, s láthatták Rómában a magyar iparművészet bemutatóján. (MTl-foto) Gergely Tibor hatvani tárlata Szombaton délután 4 órakor nyílik meg a New York-ban élő magyar grafi kus, Gergely Tibor kiállító sa a hatvani Hatvány La jós Múzeum két kis termé ben. A fasizmus elől Ameriká ba vándorolt művésznek mi köze ehhez a városhoz? Mi késztette arra, hogy annyi idő után itt szerepeljen? Gergely Tibor a Hatvány család szorosan vett baráti köréhez tartozott, így a két háború közötti időszakban gyakran megfordult Hatvanban. Persze nem annyira az ottani táj szépsége ihlette meg, hanem inkább az az intellektuális légkör, amely Hatvány Lajosék vendégszerető házába — József Attilától Thomas Mannig! — annyi világító szellemet vonzott, s ami Hatvant azokban a nehéz években a szellemi ellenállás egyik kicsiny szigetévé avatta. Egykori barátainak, küzdő társainak is áldoz tehát Gergely Tibor, amikor emléküket mostani közszereplésével megtiszteli. De vall ugyanekkor arról a fejlődésről, amely a szülőhazától távol töltött évtizedek során az egykori gunyoros karikaturistából szívszerinti gyermekbarátot varázsolt, miután ma már ifjúsági könyvek rajzolójaként tartja őt számon a világ. A tárlatnyitásom résztvesz a Magyarországra hazalátogatott 74 éves művész. S néhány napot Hatvanban tölt Radnóti Miklós özvegyének társaságában. Ölül 1974. szeptember 13, péntek Bélapátfalvi művészeti együttesek sikere az INDK-ban Mint korábbi lapszámunkban hírül adtuk: a Cement- és Mészművek politikai, szakmai, művészeti delegációjával népes bélapátfalvi csoport is utazott az iparág NDK-beli testvérgyáraihoz. A baráti látogatás 6orán — ahogyan az egyheti távoliét után visszaérkezett résztvevőktől értesültünk — több üzemet felkerestek tapasztalatcsere végett. Automatizált, érdekes munkahelyeket tanulmányoztak, sok hasznos ismeretet szereztek német vendéglátóiktól. Az országos vállalat művészeti csoportjai ' — közöttük a bélapátfalvi tánc- és népi zeneikar. hői táncegyüttes — úgyszólván mindennap felléptek a lelkes közönség előtt, s osztatlan sikert arattak valamennyi alkalommal. A külföldi kirándulás — mint mondták — sokáig emlékezetes marad mind- annyiuk számára. Szovjet filmsorozat a tévében Űj háromrészes szovjet filmújdonság szerepel a televízió műsorán a közeljövőben. A nálunk is megjelent népszerű regény, a „Repül a nehéz kő", a kormányzóválasztás történetét meséli el egy amerikai államban, feltárva a korrupció, a hivatali hatalommal való visszaélés jelentkezéseit, összefüggéseit. Az első epizódot szeptember 19-én vetítik. Egyébként szeptemberben láthatjuk még A viharos nyárutó című szovjet filmet, s az Egy kis alibi című NDK produkciót. Az NSZK stúdióiban készült az „Egon Müller különös nekrológja", a franciáknál pedig a „Három szoba Manhattanban” című mű. Bizonyára a képernyőn is nagy sikert arat Cole Porter Cancan című musicaljének amerikai filmadaptációja, a főszerepekben olyan neves sztárokkal mint Shirley Mclaine, Frank Sinatra és Maurice Chevalier. A második műsorban láthatják majd a nézők a „Fanny” című francia, és a „Románc" című csehszlovák alkotást, és az „Egészen a holnapig” című NSZK feldolgozást. (MTI) VARGA DOMOKOS; öt vitte rá a lélek arra is, hogy néhány hét múlva csecsemőnek való kiscipőt, kiskesztyűt vegyen Anyja születése napjára, s bedugja titkon a párnája alá, abban a reményben, hogy reggel mindjárt észreveszi. Észre is vette, s majd elolvadt a boldogságtól: kezdte elhinni, hogy a jövevényt a nagyok befogadják majd a családba, nem lesz „kis árva”. Mikor az utolsó hónapban járt, már mindene együtt volt a kicsinek, a két tucat pelenkától addig az aranygomfoos kék kis- szvetterig, amit tengerészkabátnak keresztelt el a családi humor. Ahány vendég jött, mind végigcsodálta a sok szép csecsemőholmit, de Anyja nemcsak csodálta, hanem simogatta is, oly gyöngéden, meghatoftan, mintha már bennük fiekán- dozna, akiéi lesznek. Ez a gyerekeinket is meghatotta, leginkább Kisdombit, de többé-kevésbé az egész társaságot. Valami újfajta — számukra eddig ismeretlen — levegő lengedezett a lakásban, az untig ismerős asztalok, székek, ágyak, szekrények között. Hát még mikor Jakab Erzsi barátnőnk is beállított az aián- dék kisággyal, amelyet ide- oda tologatható saíaes golyók és kutya-macska figurák ékesítettek a két végén. Volt ugyan a padláson egy ütött-kopott régi kiságy — ma is ott áll —, de Anyja és Erzsi szerint a hetedik gyerek szebbet érdemelt. Hiába tiltakoztam a baráti pazarlás ellen: az új ágy bevonult a lakásba. Néhány hét múlva bevonult Juci is. Akkor még Juci, s még vagy hét hónapig. Már féléves kora előtt Is kísértett ugvan a Bubu név, de jómagam csak az első nagy betegsége táján adtam be a derekam. Oly szánandó volt szegény, oly szeretni való, hogy nekem is jobban esett így becéznem. „Bubu, Bubuska, aranyos Bubuska!” — mondogattam neki, ezzel fogtam az ölembe, ezzel ringattam a térdemen, mert a nagy lázai, „gyors., pihegesei miatt a tüdőgyulladástól is féltettük, volt olyan éjszaka, amit csaknem végig az ölünkben töltött. A betegség mindig nagy alkalom a gyerekrontásra, s ml ezt az első alkalmat pompásan kihasználtuk. A Bubuvá vedlett leányzó tíz nap alatt teljesen meg- egészségesedett, de többé nem változott vissza régi önmagává. Nem volt hajlandó visszaszokni az ágyába, de a járókába beleszokni se- betegségének színtere, a kiságya melletti széles szülői rekamié, meg ap- jának-anyjának, testvéreinek az öle lett állandó tartózkodási helye. Efféle engedékenységtől mindenkit óvni szeretnék, ha már családom tagjai hiába óvtam. Ne hagyják a gyereket az ölükbe szokni. Kapassák önálló játékra a járókában, az elrekesztett szobasarokban, a nyitott ajtajú, de ráccsal elválasztott kisszobában, kinek mire van módja, különben megbolondulhatnak a folyton rajtuk lógó fiuktól, lányuktól. A mi nagyobb gyerekeinknek is volt valamikor külön kis szobája, amelynek az ajtajában egy járó- karács állta útjukat, hogy ne indulhassanak kedvük szerint távolabbi kalandozásokra. Amelyik elérte a csúszó-mászó kort, annak, már ott volt a helye. No de Bubu! Ö, ugyebár, egykébb volt az egykéknél, hetedik gyerek létére. Egyetlen kicsi gyerek nyolc nagy ’— kamaszok és felnőttek — között. Nem kellett hozzá sok biztatás, hogy ezt a helyzetet bölcsen kihasználja a maga javára. öregedő szülőknek már gyöngébb a szivük. A kései gyerekeknek többnyire el- kényeztetés a sorsuk. Kivált ha elegendő kényeztető kínálkozik erre a célra. Nálunk kínálkozott elég, nem panaszkodhatom. Azon felül, hogy Anyja is hazaszorult két évre. gyermek- gondozási szabadságra, meg magam is i'’yev°z!em ekkoriban minél t;":b idít otthon tölterv', ott voltak az önkéntes szülőVlye*l'sok ’s, foies a két kisebbik ftnak. Dombi és Gergő. Bár a többi gyerek sem maradt ki a jóból. Nem kérdezték már, miért akart ■ az anyjuk még egyet. Már-már elképzelhetetlen volt ’ számukra is. hogy ne volna Bubu, s ne körülötte forogna az otthoni világ. — Mert — szó ami szó — körülötte forgott. Mondhatnám, egyre sebesebben, hogy néha már szédültünk bele. Csak ne lett volna olyan észvesztőén édes! Már ahogy háromhónapos korában kezét a szeme elé emelte, és irgette-forgatta, nézegette. Vagy ahogy később az arcára játékból odadobott pelenkát ráncigalta le kacagva: akkor is, amikor még nem tudott beszélni, később meg már szóval is megtoldva a játékot. „Nincs Bubu! Nincs! Sehol sincs!” —• mondtuk neki. „De van!” — húzta le magáról a pelenkát, a kendőt, a törülközőt, s nagyokat nevetett méllé. Ugyanezt fordítva is játszottuk. „Nincs Apja! Nincs! Elment világgá!” — mondtam, de most az én fejemen volt a lecibélni való. Már nyúlt is érte. „De van! T ■ van!”
