Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-06 / 208. szám

Az emberek oite«" vetnek... t Hogyan születik a tekin­tély? Tulajdonképpen nagyon egyszerű, köznapi módon. A munkások őszintesége, szóki­mondása hozza létre műhe­lyi brigádokban, munkacso­portokban, vagy bármilyen kollektívában. Kezdjen csak el valaki egy ilyen munká­ban kialakult szűk körű tár­saságban dirigálni a többiek­nek, hogy így fogjátok, meg úgy emeljétek, szinte bizo­nyosan megkapja: „Ne szá­jait, öregem, inkább mu­tasd meg, hogyan kell csi­nálni!” És ha nem tudja megmutatni, kinevetik, vagy elküldik gyufáért... Ha az illető odaáll a gerenda ne­hezebb vége alá, és nem csuklik össze, vagy több és hibátlanabb munkadarabot készít ugyanabból az anyag­ból, akkor mondhatja, hogy „ide figyeljetek, emberek!” És az emberek odafigyelnek. EZ AZ IGAZI TITKA leg­több szocialista brigádvezető tekintélyének. A munkások kiválasztják maguk közül azt aki példát mutatni ké­pes, az okos és határozott egyéniséget, akire azután szí­vesén rábízzák magukat, s hallgatnak rá minden körül­mények között. Ilyen együt­tesekben szokott előfordulni, hogy amikor a brigádvezető magasabb elismerést, esetleg kormánykitüntetést kap, ak­kor azt nemcsak természe­tesnek tartják, hanem őszin­tén örülnek neki, mert a maguk megbecsülését is lát­ják benne. Nagyon örvende­tes, hogy a pártszervezetek is egyre csalhatatlanabbul fedezik fel a valóságos em­beri értékeket, tehát nem a különböző alkalmakkor el- pufogtatott frázisaik, hanem a valóságos teljesítményük alapján minősítik az embe­reket s tesznek mind több javaslatot erkölcsi és anyagi elismerésükre, kitüntetésük­re. Erről a napjainkban telje­sen természetessé vált folya­matról azért is időszerű be­szélgetni, mert akadnak akik megfeledkeznek róla, s mi­után megkapjak a bizalmat, az elismerést. egyszercsak valamilyen furcsa színeval tozáson esnek át, kezdenek lenézni azokra, akik őket fel­emelték. Hányszor, de hány­szor látni útcsináló vagy házépítő csoportokat, ame­lyeknek nagyhangú, pöffesz- kedő vezető osztogatja a pa­rancsot, az emberek azonban mégis, vagy talán éppen ezért, inkább csak piszmog­nak, illetve kelletlenül ke­rülgetik a munkát. ★ FELTŰNŐ. MILYEN SO­KAN szeretik a munkát — nézni. Ezt a megjegyzést egyik tekintélyes nyugdíjasunktól hallottam, aki szintén a sze­mét legeltette az egyik elég lassú építkezésen. Csakhogy neki már joga van hozzá. Mint legtöbb hatvan eszten­dőn túli idős ember, idővel bőven rendelkezik, s mivel úgyszólván belerokkant ab­ba, amit egész életében csi­nált, sok-sok tapasztalattal rögtön észreveszi: kínnal vagy örömmel dolgozik-e a mai úgynevezett aktív kor­osztály. • Nos, szerinte is nagyon so­kaknak kijár az elismerés, az „én sem csinálnám külön­bül” dicséret. Mint például annak a markológépkezelő­nek, aki a lakótelepi építke­zésnél minden idegszálával figyelmével munkájában él, s szemlátomást kedvét leli a rábízott feladatban. Másod­percek alatt egész kubikos­csapat teljesítményét produ­kálja, miközben fönt a gép fülkéiében össze sem sározza magát. Fogantyúkat lökdös előre-hátra, s másfél-két perc alatt púposra buggyantja földdel a billenős platójú te­herkocsikat. Kár, hogy aztán hosszabb ideig kénytelen üresen járatni a motort, mi­vel a szállítók igen-igen ké­nyelmesen fordulnak. Sajnos, a munka veterán­jai gyakran bosszankodnak is. Egyikőjük ironikusan je­gyezte meg, hogy neki nincs szerencséje például az árok­ásókkal, mert azok valaho­gyan mindig eppen akkor tartanak „pipahuját”, amikor ő arrafelé őgyeleg. Már ép­pen meg akarta kérdezni tő­lük. hányán dolgoznak annál a cégnél, de attól tartott, nem a közismert vicces választ kapta volna, hogy körülbelül a fele, hanem ingerülten gzt, hogy „magának, öregem, iga­zán nincs ehhez semmi kö­ze.” Jómagam is kemény kiok­tatásban részesültem, amikor a munkaidő alatti hosszadal­mas cigarettázásról azt mer­tem írni, hogy „ejnye, ejnye”. Sőt az egyik levél konven­cionális átokkal kezdődött: „Csak annyit mondok, verje meg az isten azt, aki egy kis szusszantást is sajnál a szegény melóstól”. Pedig nem erről van szó. Azt hiszem, a félreértés szándékosságához kétség sem férhet. Többször megfigyeltem már, a rend és a fegyelem hallatán még csak véletlenül sem a szocia­lista brigádtagok orrolnak meg, hanem mindig azok kapják föl sértődötten a fe­jüket, akik nem a vállalko­zás gyors és sikeres befeje­zéséért izgulnak, hanem csak a műszak végét lesik „sok dohány, kevés meló” szemlé­lettel. AZ IS TERMÉSZETES azonban, hogy mind a párt­titkárok, mind az újságírók tudják: nem a jó munkással, nem az aktív igenlőkkel kell megértetni a több és értéke­sebb munka fontosságát. Naivság lenne azt gondolni, hogy ezek az emberek, elv­társak azért végzik rendesen a dolgukat, mert a pártiro­dából bíztatják őket. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy gyakran éppen fordított a helyzet: a műhelyekből in­dul el nagyon sok hasznos kezdeményezés. Innen indul­nak el a különféle termelési fölajánlások, munkaverseny- indítványok, takarékosságot és minőségi munkát szorgal­mazó mozgalmak. A dolgozó emberek önmagukat becsülik azzal, hogy igyekeznek kifo gásta) an munkát kiadni a kezükből. Az agitáció. az érvelő, meggyőző tevékenység ép­pen ezért inkább arra irá­nyul mostanában, hogy a még kevésbé közösségi emberek szintén csatlakozzanak a kö­vetkező pártkongresszus tisz­teletére kibontakozó munka­versenyhez, illetve felzárkóz­zanak azokhoz, akik már ér­tik az egyes emberek helyt­állását és a szocialista köz­boldogulás közötti összefüg­gést F. Nagy István Mennyire kopik az út? A Központi Közlekedési Tu­dományos Kutatóintézet és a Budapesti Műszaki Egyetem útépítési tanszékének mun­katársai rendszeresen ellen­őrzik kazank fő közlekedési útjainak állapotát. Az elmúlt napokban a 3-as főközleke­dési úton végeztek műszeres vizsgálatokat Mérték egye­bek között a Kápolna és Ke- recsend közötti szakasz ko­pását, érdességét illetve az esetleges süllyedések, gyűrő­dések nagyságát. Képünkön dr. Nagy Zsig- mond és dr. Tokodi Gyula jegyzi a legjellemzőbb adato­kat (Foto: Szántó György» Kezdődik a tanév a felnőttoktatásban is Hamarosan megkezdődik a tanév a felnőttoktatásban is, tíz- és tízezrek kezdik meg, illetve folytatják a ta­nulást a dolgozók iskolái! ban. Dr. Kálmán György, az Oktatási Minisztérium álta­lános iskolai főosztályának vezetője, Szőke Sándornak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondta: — Ä legutóbbi összegezé­sek szerint a 15 éven felüli felnőtt lakosságnak. még mindig több mint 50 száza iéka nem. szerezte meg a nyolcosztályos általános is­kolai végzettséget. Ez az arány természetesen, telepü­lésienként is szóródik, egyes falvaikban a 60. külterületen, tanyákon, pusztákon pedig a 75 százalékot is eléri. — Ugyanakkor meg kell említeni, hogy 1945 óta majdnem egymállióan tanul­tak a dolgozók általános is­koláiban s a közben tapasz lalt nyugtalanító visszaesés után az utóbbi időben újból kedvezőbb eredményekről számolhatunk be. Az 1972— 73-as tanévben már 60 000 felnőtt tanult, szemben a korábbi 20—21 ezres lét­számmal. A dolgozók álta­lános iskolájának minden ok tatási formájában a tanulók 90 százaléka fizikai dolgo­zó. Ebből következik, hogy mindegyik oktatási forma a m-unkasművelödést segíti. Az egyik legalapvetőbb feladat a felnőttoktatás tar­talmi es szervezeti korsze­rűsítése volt, és ennek már­is kézzelfogható nyomai van ­nak. A dolgozók iskolai •ugyanazt, az iskolai végzett­séget, képesítést adják, mint Konzervgyáriak a kongresszusi versenyben Több áru, kevesebb műszaki hiba Ahogyan gondosabban át­nézi az ember a Hatvani Konzervgyár kongresszusi felajánlásait, mihamar ki­derül, hogy a különböző üzemegységek, szocialista brigádok vállalásai az ipar­telep legégetőbb gondjait öle­lik fel. Különös figyelmet ér­demel az a célkitűzés, mely szerint az itt-ott fellépő mun­kaerőhiány ellenére az üzem dolgozói a termelékenység fokozásával igyekszenek ter­vüket teljesíteni, a vállalt feladatokat megoldani. Mielőtt mérleget készíte­nénk a felajánlások jelenle­gi teljesítéséről, nem szabad megfeledkeznünk egy döntő tényezőről. Ez pedig a tava­szi, nyár eleji szeszélyes idő­járás, ami késleltette jó né­hány zöldség beérését, s ká­rosan befolyásolta az üzem­részek feldolgozó munkáját. Persze ezzel nem mentegetni akarunk. Nincs is miért! 1334 vagon zöldborsó A konzervgyáriak remek kongresszusi helytállását leg­hamarabb a zöldborsótermés feldolgozásán mérhetjük le. Két hétnél többet késett az igazi idény beindulása, s emiatt félévkor még félmil­lió forint értékű termelési vesztesége volt az üzemrész­nek. í? ekkor következett a nagy hajrá, ami egy csapásra mégváltoztatta a helyzetet. Hogy miként? A felerősödött szállítással — a jó munka- szervezés, valamint a brigá­dok fokozott teljesítménye révén — lépest tartott a ter­mény feldolgozása. Ennek kö­szönhető, hogy a vállalat tör­ténetében először sikerült na­ponta harmincegy va­gon borsÓ6zemet feldol- #oeni, 55 vagon készárut gyártani, s ezt a termelési szintet egészen az idény vé­géig megtartani. A borsóüzem ezen az ala­pon nemcsak behozta a ko­rábbi lemaradást, hanem évek óta először túlteljesí­tette termelési tervét. Mint­egy 1200 vagon készárura szá­mították, s ezt további 134 vagonnal toldották meg a munkások. Itt jegyezzük meg: a kon­zervgyáriak éves szinten az Többet a hazai piacra Nem titok, hogy jelentős külföldi piaccal számol évről évre a Hatvani Konzerv­gyár. Termékeit kedvelik azonban a hazai fogyasztók is! Éppen ezért találjuk a felajánlások között a belke­reskedelmi értékesítés foko­zását, éspedig nem a külföld Az uborkafeldolgozast, a válogatástól a megtöltött üve­gek ellenőrzéséig, hatvan szakmunkástanuló végzi dicsére­tesen Papp Jánosné oktató felügyelete alatt. (Foto: Szabó Sándor) egy ledolgozott órára jutó termelési érték 2 százalékos növelését vállalták a part­kongresszus tiszteletére. Ami­kor e sorokat papírra vet­jük, mar az 1.6 százaléknál tartanak. S aki tudja, hogy most tetőzik majd a nagyobb termelési értéket hozó para­dicsom feldolgozása, szinte biztosra veheti: a végered­mény 2 százalék felett lesz! rovasara. Nos, e tekintetben sem le­het panaszunk az üzem mun­kásaira. A szocialista brigá­dok tagjaira és a fiatalokra, akik tanulóként segítik a' termelést. A gyár vállalása úgy szólt, hogy a tervezett 620 vagon készárunál 25 vagonnal töb­bet juttatnak idén a belke- reskeaeiemneit Az alaphoz mért növekedés a mérlegké­szítésekor 17,2 százalék volt, ami annyit jelent, hogy 62 vagonnal növekedett eddig a hazai fogyasztásra kiszállított áru. A leeső, a vegyes vágott savanyúság, a zöldparadi­csom, az uborka feldolgozá­sának tervét — a borsóhoz hasonlóan — az időjárási vi­szonyok, valamint a szállítás erősen befolyásolják, s itt pillanatnyilag némi terme­léskiesésre lehet számítani. A Hatvani Konzervgyár azonban ezt nem akarja érez­tetni a hazai piaccal. A bel­kereskedelem igényeit telje­sen kielégítik. És ugyanakkor nyerstermek után kutatnak, hogy e cikkek termelése ösz- szességében is elérje a terv- szamokat! l A hibák ellen Mind az eddig említett árucikkek, mind pedig a fő­zeléküzem termékeinek elő­állítása nem mentes a zök­kenőktől, gyártás közben je­lentkező műszaki hibáktól. Ez természetesen a bosszú­ság mellett a termelés üte­mére is kihat. A kongresszusi felajánlások teljesítésében ezért játszik fontos szerepet a Dolgozz hibátlanul mozga­lom, amelynek alapvető cél­kitűzései köze tartozik a hi­bafelmérés. Elsőként a zölr)borsóüzem hibafelmérésének adatai lát­tak napvilágot a Hatvani Konzervgyárban. mintegy támpontot, indulási alapot nyújtva a többi terület hi­báinak kiküszöböléséhez. Itt 225 felmérési lap vezetett az egyes vonalak gépmeghibaso- dásának okaira, illetve mu­tatta meg, miféle szervezet- lensegre vezethetők vissza a leállások. Jelenleg a sűrítő üzemben, is hasonló munka folyik, s eddig 14 felett van a felmért hibák száma. Egyébként az egész üzem hibafelméréseinek számbavé­telét, feldolgozását a főzelék­üzem műszaki dolgozóiból alakult szocialista brigád vállalta magára. S amikor ezzel elkészül, megteszi ja­vaslatát arra is, miképpen kell a jövőben módosítani az intézkedési tervet, továbbá milyen műszaki módosításra szorulnak az egyes gyártó­vonalak. Egy óvodáért Természetesen számtalan lehetőséget hordoz még a konzervgyáriak munkaíel- ajanlása. S mind a nagy egé­szet, az üzem termelőmunká­jának felfutását, valamint a dolgozók munkakörülményei­nek, közérzetének jobbulását (szolgálja. A karbantartók így készítették elő túlóra nélkül a túrái, petőfibanyai feldolgozó telepeket. A kész­áruraktárak jobb munkaszer­vezéssel így kívánják éves szállítási, tárolási tervüket 105 százalékra növelni. Vagy pedig ott a doboznyomda, amelynek teljesítmenyszáza- léka már ennél az eredmény­nél tart, miközben jelentősen csökkentette a munkájához szükséges külföldi anyagot. Külön kell azonban foglal­koznunk azzal az ötezer tár­sadalmi munkaórával, ame­lyet egy százszemelyes városi óvoda felépittetese végett vál­laltak a konzervesek. A ta­nács gondjaival való azono­sulásra vall, hogy a gyár szo­cialista brigádjai 2200 órát már ledolgoztak, 160 ezer fo­rint támogatáshoz juttatva a közigazgatást. A hátralevő 2800 órát pedig a paradi­csomidény. huzamosabb sza­kaszában kívánják teljesíteni Jó ezt hallani. Az elejtett szavakhoz leg­feljebb annyit fűzhetünk: Hatvan többi üzemének dol­gozói hasonlóképpen tegye­nek eleget önként válíalt kötelességüknek! Moldvay Győző * rendes korúak iskolái, de ezt a végzettséget, képesítést, ahol csak lehet, a dolgozók életkorának, munkakörülmé­nyeinek. élettapasztalatainak megfelelő ismeretanyaggal, módszerek alkalmazásával igyekszünk teljesebbé tenni. A dolgozók .iskoláiban is sor került a tananyagcsök­kentésre. A dolgozók általá­nos iskolájának hagyomá­nyos tízbómapos szorgalmi .idővel működő esti és leve­lező tagozata mellett már működnek az új, öthómapcs szorgalmi idejű, 160 órás ta­gozatok is. Ez az új forma szei-vezetileg és tartalmilag egybeépíthető a szakmun­kásképzéssel és a szakmun­kások továbbképzésével. Ez az új forma máris meghá­romszorozta a korábbi lét­számot. Korábban viszonylag ke­vesen éltek azzal a lehető­seggel, hogy az általános is­kola elvégezhető egyéni, ma­gántanulás formájában. Is. Most már ezen a területen is jelentős az előrelépés: évenként körülbelül két es fel ezren jelentkeznek osztá­lyozó vizsgára, annak ered­ményeként, hogy önmaguk felkészültek a tananyagból. A művelődési házak, a kü­lönböző kulturális centru­mok több helyen szerveznek az ilyen tanulók szamára konzultációkat. Beváltak a munkások élet- és munka­körülményeihez közvetlenül alkalmazkodó oktatási. for­mák, közöttük az üzemekbe kihelyezett tanfolyamok. — A felnőttoktatás tartal­mi és szervezeti korszerűsí­tésen kívül szükséges és fon­tos, hogy ösztönözzük a műn - kásokat: éljenek a tanulási lehetőségekkel A munka melletti tanulás azonban egyáltalán nem könnyű, akik vállalkoznak rá, azokat hat­hatósan segíteni kell. A gaz­dasági vezetőknek be kell látniuk, hogy a tanuló munkások segítése a mun­kaerő szerzésének és meg­tartásának legemberibb és legeredmenyesebb eszközei közé tartozik. Tanulni soha­sem késő — ennek igényét, szükségességét kell föléb­reszteni magúkban a muri-. kasokban, a parasztokban, és ennek lehetőségeit kell meg­teremteni számukra olyan munkahelyi intézkedésekkel is, amelyek szinte már ter­mészetszerűleg élesztik a tanulási kedvet. 1974. szepte^ir 6., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents