Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-05 / 207. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk:.. Villámcsúcs Igazi villámcsúcs hangulat uralkodott a párizsi tu­dósítók körében Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt hétfő esti munkavacsoráját megelőzően, de azóta is a szokottnál izgatottabb légkör jellemezte a hírbörzéket, amelyek azonban ezúttal még kósza értesüléseket sem repíthettek világgá. A négy és fél órás vacsora érdemi témáiról semmi sem szivárgott ki az Elysée palotából. A francia elnök és a nyugatnémet kancellár há­rom hónap alatt most harmadszor cserélte ki véle­ményét. önmagában ez a körülmény is sok mindenre utal. Arra például, hogy Párizs a korábbinál szoro­sabbra kívánja fűzni kapcsolatait Bonnal, de arra is, hogy a Rajna partján sem zárkóznak el ez elől. Ké­zenfekvő továbbá az a következtetés, hogy a Közös Piac két viszonylag erős állama — amelyet a gazda­sági bajok egyelőre kevésbé érintenek, mint például Olaszországot vagy Angliát — valamilyen módon szeretné kizökkenteni a társulást arról a mélypont­ról, amelyet a közelmúltban tartott különböző szintű eszmecserék, valamint a gazdasági statisztikák bal­jós mutatói jeleznek. Mindez együttesen körvonalazza Párizs új poli- \ tikáját éppúgy, mint a bonni törekvéseket. Giscard d’Estaing az elmúlt hetekben főleg katonai tanács­adóival folytatott tárgyalásokat. Ennek eredménye ma még nem mérhető, legfeljebb néhány mozzanatból- lehet arra utalni, hogy a NATO-val szembeni koráb­bi francia fenntartások a jövőben netán módosulnak. Bizonyos jelekből pedig arra következtethetünk, hogy felülvizsgálat tárgyává teszik Párizsban azt a po­litikát is, amely Bonnal szemben Londont részesítette előnyben, emlékezetes, hogy De Gaulle és Pompidou a francia—angol atomszövetséggel próbálta ellensú­lyozni az NSZK vitathatatlan gazdasági erejét. Az Elysée palota új lakója — úgy tűnik —, éppen ezt a gazdasági potenciált próbálja segítségül hívni nem­csak a maga javára, hanem a Közös Piac repedező falú épületének megtámasztására is. Alighanem ez a téma töltötte ki a villámcsúcs négy és fél órás időtartamának nagyobbik felét. An­nál is inkát», mert mind Párizs mind Bonn növekvő aggodalommal figyeli a másik hét közös piaci tagál­lam szaporodó gondjait, amelyek — a szoros gazda­sági összefonódás következményeként már őket is fe­nyegetik. S a választási bizonytalanság elébe néző Anglia, a politikai és . gazdasági válságba nyakig me­rült Itália példája mindinkább aggasztja Párizst és Bonnt. »AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWSÍ MOSZKVA: Az Interparlamentáris Unió szovjet csoportja bejelentette, hogy teljes mértékben támo­gatja a Bolgár Népköztársa­ság nemzetgyűlésének az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezlettel kap­csolatos felhívását. A Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése — mint isme­retes — felszólította az ér­tekezleten részt vevő orszá­gok parlamentjeit, hogy se­gítsék elő a konferencia má­sodik szakaszának sikeres be­fejezését és azt, hogy a har­madik, záró szakasz rövid időn belül a legmagasabb szin­ten kerüljön megrendezés­re. HANOI: A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány kül­ügyminisztériuma hanoi kép­viselője útján nyilvánosság­ra hozott közleményében meg­állapítja, hogy a Thieu-re- zsim csapatai augusztus 26-a és 31-e között több mint 800 területrabló akciót indították a DIFK erői által felszabadí­tott területek ellen, PEKING: A militaristák felett aratott győzelem 29. évfordulója al­kalmából a Szovjetunió pe­kingi nagykövetségének mun­katársai Vuhanban megko­szorúzták azoknak a szovjet repülőknek a sírját, akik a japán agresszorok ellén ví­vott harc során Kínában es­tek el. A kínai hatóságok az elő­ző évekhez hasonlóan, nem engedélyezték, hogy a szov­jet nagykövetség munkatár­sai más városokban is meg­koszorúzzák azoknak a szov­jet harcosoknak az emlék­művét, akik életüket áldoz­ták azért, hogy Északkelet- Kína felszabaduljon a japán militaristák uralma alól. Mpnuitün ttot. szeptember Újabb manőver Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán, Thai­föld, Üj-Zéland és Hollandia kedden manőverrel próbálta megakadályozni az ENSZ- zászló alatt Dél-Koreában állomásozó amerikai katona­ság kivonását. Az ENSZ- közgyűlés elé terjesztett ha­tározattervezetük meg akar­ja torpedózni a Szovjetunió és harmincegy más ország augusztusban beterjesztett javaslatát, amelyben kérik, hogy az ÉNSZ-közgyűlés kö­vetkező ülésszaka tűzze na­pirendre ezeknek a csapatok­nak a visszahívását. Az USA és a szövetségesei határozat- tervezetükben arra hivatkoz­nak, hogy az 1950 óta Dél- Koreában állomásozó „ENSZ- erőket” a Biztonsági Tanács hozta létre, ezért további sorsukról is neki van joga dönteni. Egyben felkérik a BT-t, hogy az érdekelt fe­lekkel folytatott konzultá­ciók után döntsön a csapa­tok sorsáról. PORTJ£t£NTtU//VK Vasas—Békéscsaba 1:2 (0 :1) G ; Vidáts, illetve Németh 2. MTK—SBTC 2:1 (0:0) G.: Siklósi, Kovács, illet­ve Dudás. Pécs—Ferencváros 1:1 (1:1) G.: Kiss, illetve Martos. Rába ETO—Egyetértés 0:0 Videoton—Diósgyőr 0:0 Szombathely—Tatabánya lrf) (1:0) Ü. Dózsa—Csepel 1:0 (1:0) G.: Bene. Bp. Honvéd—Zalaegerszeg 1:0 (0:0) G.: Bartos. Mavrosz görög külügyminiszter Brüsszelbe látogat giss Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: Szeptember 10-én Brüsz- ezelbe érkezik Mavrosz gö­rög külügyminiszter, hogy a Közös Piac vezetőivel talál­kozzék a kilencek és a Gö­rögország gazdasági kapcso­latainak jövőjéről. A Kö­zös Piac tagállamainak ál­landó képviselői a jövő hét elején vitatják meg az EGK bizottságának javaslatait a görög társulási szerződés fel­újítására. Franciaország, amely ebben a félévben a miniszteri tanács elnöki tisz­tét ellátja, brüsszeli értesü­lések szerint azt javasolta, hogy a kilencek „politikai gesztusként" haladéktalanul tegyenek kezdeményező lé­pést az új görög kormány irányában, és ennek nyomán a brüsszeli bizottság első­sorban gazdasági intézkedé­seket ajánl. Karamanlisz kormánya a múlt hónap végén kérte, hogy a KözöS'Piac újítsa meg a társulási szerződést, ame­lyet annak idején a katonai puccsot követően befagyasz­tottak. Az athéni kormánya többi között a felfüggesztett gazdasági segély folyósítását, a különböző gazdasági tes tületek munkájának felújí tását kérte és azt javasolta hogy a függő kérdéseket mi niszteri szántén vitassák meg Az EGK bizottságának tér vei a többi között előirá nyozzák, hogy — különböző forrásokból —< 120 millió dollár beruházási és fejlesz­tési segélyt juttassanak az athéni kormánynak. Bizto­sítsák számára azokat a bi­zonyos jogokat, amelyeket a társulásról korábban félbe­maradt tárgyalások már megkapott. idején Palesztin kommandó támadása TEL AVIV, BEJRUT: Az izraeli főparancsnokság cáfolta a Demokratikus Nép­front Palesztina Fölszabadí­tásáért elnevezésű szervezet bejelentését, amely szerint egy palesztin kommandó Fa­suta izraeli falu közelében túszokat tart fogva és elen­gedésük fejében 12, Izrael­ben bebörtönzött személy szabadon bocsátását követeli. A főparancsnokság szerint „az egész egyszerűen nem igaz". Közben a szervezet Bejrút­ban immár az ötödik közle­ményt adja ki a túszokkal kapcsolatban, a legfrissebb közlése szerint az izraeli ka­tonák még déltájban is lőt­ték azt a katonai épületet, amelyet a kommandó elfog­lalt és amelyben a túszokat fogva tartja. Sajtótájékoztató Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából A Bolgár Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából szerdán a budapesti Bolgár Kultúrában Sztoio Sztamoev budapesti bolgár nagykövet sajtótájékoztatót tartott. Mél­tatta a szeptember 9-i felke­lés történelmi jelentőségét, majd a baráti ország jele­néről szólt. — Ida már a fejlődés üte­mét tekintve — Bulgária a világon az elsők között ta­lálható. Nemzeti jövedelme 1972-ben több mint hétszer- annyi volt, mint 1939-ben. Gyorsan fejlődik a bolgár nehézipar, amely jelenleg az ipari össztermelés 56 száza­lékát adja. — Jelenleg a bolgár nép a fejlett szocialista társada­lom építésén dolgozik. To­vább tökéletesítik a szocia­lista termelési viszonyokat: a megfelelő tervezés ered­ményeként ma már kikü­szöbölték az ország külön­böző részei között korábban megvolt nagy fejlettségi szintkülönbségeket. A Bolgár Népköztársaság külpolitikájáról szólva Sztoio Sztanoev kifejtette, hogy legfőbb törekvésük a béke megszilárdítása az egész vi­lágon, különösen Európában, a Balkán-félszigeten. Szoros együttműködést kí­vánnak kialakítani a szo­cialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval. Bulgáriát ugyanakkor eltép- hetetlen szálak fűzik a töb­bi szocialista országhoz, köz­tük Magyarországhoz. E kap­csolatokat tovább erősítik országaink párt- és állami vezetőinék rendszeres talál­kozói, a magas szintű dele­gációcserék. A sajtótájékoztatón ezután levetítették „A két korszak” című bolgár dokumentum- filmet, amely a baráti szo­cialista ország fejlődéséről ad színes képet. Tömegsír Cipruson A török csapatok hétfőn Famagusta közelében, Ma- ratha falu mellett egy tömegsírból megszenesedett hullá­kat ástak ki, többek között nők és gyermekek holttestét. Kép: a katonák elszállítják a megszenesedett maradvá­nyokat. (Telefoto: AP—MTI—KS) Ratifikálták a „társadalmi szerződést 99 BRIGHTON: Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: A brit szakszervezeti moz­galom képviselői szerdán túl­nyomó többséggel ratifikál­ták azt az okmányt, amely Wilson munkáspárti kormá­nya számára ugródeszkául szolgálhat a remélt válasz­tási győzelemhez. A TUC fő­tanácsa és a Labour-párt kö­zös okmányát, amelyet ,.Wil- sonék „társadalmi szerződés­nek” neveznek, a Brighton- ban ülésező brit országos szakszervezeti kongresszus úgy hagyta jóvá, hogy elő­zőleg Murray főtitkárnak erősen meg kellett küzdenie ' a konferencia egységéért. Ás aiáíraxlap« jaötetoi 99 szerződésben a szakszerveze­tek arra tesznek ígéretet, hogy önként mérséklik a megélhetési költségek évi 20—25 százalékosra becsült emelkedéséhez igazított bér­javítási követeléseiket, ha a kormány részéről jóakaratot és együttműködést tapasztal­nak. Ez volt Wilsonék alterna­tívája a konzervatívok szak­szervezetellenes hadjáratai után. A brightoni kongresz- szus állásfoglalása megnyug­tatta a hírek szerint néhány hét múlva választásokra ké­szülő munkáspárti kormányt. Ennek fejében Harold Wil­son, csütörtökön szólal fel a szakszervezeti kongresszu- eoa. Finomszerelvénygyári tudósítás A munkás és munkahelye Azt mondta Lőcsei József, a Finocmszerelvénygyár, köz­keletű és népszerűbb néven a Berva, pártbizottságának titkára, hogy egyáltalán jobb és átgondoltabb személyzeti munkára van szükség. Olyan­ra, amilyen eddig nem volt. Az óvatos tiltakozásra vála­szul még megjegyezte: — Ezer szakmunkás dol­gozik a gyárban. Közülük egy keveset ismerünk, azo­kat, akiket valamilyen ká­derszempont miatt figyelem­mel kísérünk. De a többiek- ről, a százakról, életükről, terveikről, a bennük lelhető kincsek lehetőségeiről nincs képünk. A személyzeti mun­ka, a pártimunka sem jutott el odáig, hogy a szü'-kék is minél világosabban álljanak előttünk. Az óvatos tiltakozás bele­csitult a töprengő önvizsgá­latba azon a pártbizot+sári ülésen, amelyet a min an tartottak a munkásosztálv helyzetét, szereoét vizsga- landóan a gyárban. És a gyáron kívül! Mert a Berva nem „egv” üzem a sok közül, még ha nem , is „az” üzem a me­gyeszékhelyen. Ez a gyár több mint 20 esztendős múlt­ra tekinthet vissza, léte két évtizede még egyet jelentett a város és a megye iparo­sodásával. S ami még talán ennél is fontosabb: egyet jelentett a város eladdig meglehetősen gyér számú munkásosztályának erőt el i es számbeli, majd pedig poli­tikai súlyú gvaranod ásásai Akkor húsz évvel ezelőtt másfél ezer munkás dől go zott a gyárban, nagvobb ré szűk akkor és először ismer' kedett meg a gyári duda«-"1» fegyelmével, a gén diktálta munkatempóval, akkor let­tek dolgozók, hogy ki rövi- debb, ki hosszabb idő után valóban munkássá is váljék. Az a másfél ezer ember ak­kor forradalmi módon változ­tatta meg Eger szellemi, poli­tikai arculatát. És a környe­ző községekét is, ahonnan bejártak és ma is bejárnak a munkások. A régiek, akik igen sokan megmaradtak, s az újak, akik erre az esz­tendőre 2500 fölé gyarapí­tották a Berva egri munkás­létszámát, Az üzem belső élete csak látszólag „belső” . s ezt nem és most első­sorban nem gazdasági sze­repére értjük. Sokkal inkább az elsődleges politikai hatá­sára. Mert ugyan igaz, hogy az idei terv 760 millió fo­rint, hogy 3,5 millió dollár és kétmillió rubel a terve­zett külkereskedelmi kap­csolat értéke a 11 országgal — .köztük szerepel a Szov­jetunió, Olaszország, Svéd­ország, Anglia például —, de az is igaz, hogy a gyár kollektívájának hangulata, politikai magatartása nem is sok áttétellel százezer em­berre hathat ki. Miért lenne ez túlzás? Eger s még vagy negyed­száz község lakosai közül verbuválódott a gyár mun­kásgárdája, műszaki értel­misége, ezeken a települése­ken élnek és végzik gyak­ran pártmunkájukat is az üzem kommunistái, KISZ-is- tái. Lehetnek, mint aho­gyan vannak is újabb és több szempontból talán kor­szerűbb üzmek a környéken, lehetnek nagyobb hasznot hajtők gazdaságilag az or­szágnak, de a húszéves múl­tat, a — diplomata nyelven szólva — doyenséget, rang­idősségét elvitatni semmi­képpen sem lehet a Bervá- tól. Mindezt azért kellett és kell is előrebocsátani, hogy még világosabban ért­hetővé váljék: nem egy központilag megszabott, a munkatervből kipipálható napirend került tárgyalásra a roApapi bervai pártbizott­sági ülésen. A munkásoss tály, közelebbről az üzer munkásainak helyzetét, tát sad almi szerepét megtör gyalni messze nem gyár ügy volt csupán, persz nyilvánvalóan az is. Sokan voltak és soka; lesznek még a történein: pillanat tanúi úgy, hogy fc galmuk sem lesz arról, hog bármiben is tanúk lenné nek, s legkevésbé arm hogy az a pillanat egyálta Ián történelmi. Nem az akarom én most ezzel mon dani, hogy az a negyven „tanú”, kommunisták, párt bizottsági tagok, meghívót tak valamiféle történeim pillanatot „csináltak” volm, a modem ablakokra rásüt naptól is felforrósodott ta nácskozóteremben. Nem szól va arról, hogy egy maj< háromórás tanácskozásra i pillanat fogalmát ráerőltet ni aligha lenne Szerencsé dolog. Ám a gyári esemén; krónikása, aki ott ülte éá jegyzetelte végig az elhang zottakat, a felszólalásokat é a félreszólt mondatokat is mégsem tud szabadulni at tói a gondolattól, amit be leplántálni a gyári közvéle ménybe is szeretne végtére nem kis dolgok elindítója vagy hogy inkább folytatója lesz ez a pártbizottsági ülés — Fel az asszonytól — suttogta valaki a túlerőt* tréfásan, amikor Tóth Já­nos lakatos csoportvezetc felszólalt. A nők névéber szólat fel. Hogy joga volt-« vagy sem, arra igazolás, nóí is, meg csoportjának túlnyo­mó többsége a gyengébfc nemhez tartozik. — Elvtársak, ha a nőknek nem jó a hangulatuk, nem lehet velük úgy dolgozni, ahogy a munka megkívánná. Már ez egymagában odafV gye!ni való dolog... De, w3 még arra is gcodcekialES

Next

/
Thumbnails
Contents