Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-27 / 226. szám
fi villanyszámla - kicsit maps... f A jó hatásfokú vállalati 1 gazdálkodás egyik közismert i feltétele a termelési költsé- ! gek csökkentése. E költségek között szerepel — iparáganként változó súllyal — a 1 termeléshez felhasznált villamos energia ára is. A raa- gyar gazdaság 250, legtöbb villamos energiát fogyasztó vállalatának egyesített villanyszámlája például, évente 9—10 milliárd forint. A. villamos energiára fordított kiadások az egyes vegyi üzemek, kohóművek önköltségében eléri a 20—30 százalékos arányt is. míg a gép- és könnyűiparban átlagosan ez a/ érték 3—5 százalék között mozog. Téves lenne azonban ebből arra következtetni, hogy akkor elsősorban takarékoskodjanak a kohászatban és a vegyiparban, ugyanis ezek a kiemelkedően energiaigényes ágazatok egyben a legtakarékosabb felhasználók is. Hiába: ahol nagy mennyiségben használnak energiát — ott már megtanulták becsülni ezt a drága kincset és értik is a módját, hogyan Jijell a legjobb hatásfokkal felhasználni. Igaz, ezekben az ágazatokban többnyire a korszerű technika is segíti ezt a törekvést. A szakemberek mintegy 3 —6 százalékra becsülik azt a villamosenergia-mennyisé• get, amelyet a hazai gyáripar képes lenne megtakarítani — fegyelmezettebb, szakszerűbb felhasználással. Es ennek a megtakarításnak — forintban 300—600 milliónak — a négyötöd részét a gép- és köny- nyűipartól várhatjuk. A SZAKEMBEREK TEKINTÉLYE Nemrégiben minisztertanácsi határozat született az energiatakarékosság fokozásáért, s ez több konkrét teendőt is megjelölt. Ezek között alapvető a vállalati és ágazati energetikusok szerepének megerősítése, képzésük és feladataik rendszerbe foglalása. A vállalatok többségénél — különösen a nagy- fogyasztóknál — eddig is dolgoztak energetikai szakemberek: itt most az a változás, hogy az energiagazdálkodás javításáért — külön ezért a feladatért is — az igazgatók lesznek a felelősek. NEM A VÁLLALAT BELiíGYE A jó vállalati energetikus nem kis hasznot hajthat a gyárnak. Legnagyobb a szerepe a beruházások megtervezésekor, amikor azt kell mérlegelni, hogy milyen energiaforrásokból mekkora teljesítmény fogadására kell lehetőségit teremteni. Gépbeszerzés e: ;n az energetikus szaktanáé**! megint csak aranyat — sok tízezer kilowattot érhetnek. Azzal, hogy ismeri a gépek fogyasztásának és teljesítményének értékeit, hasznos társa lehet bármikor a technológusnak. Például annak eldöntésében, hogy egy adott terméket melyik gépsoron lehet a legjobb hatásfokkal megmunkálni. Ilyen döntésben természetesen sok mindent meg kell fontolni, de mindenképpen érdemes figyelembe venni a villanyszámla alakulását is. A nagyfogyasztók számára sem azonos a tarifa például nappal, a csúcsórákban és éjszaka. Ez a körülmény is kínál variációs lehetőséget ahhoz, hogy a nap melyik szakában vonjanak be egy sok villanyáramot fogyasztó gépet a termelésbe és mikor helyezzék esetleg tartalékba. Most, hogy kormányhatározat és rövidesen egy rendelet írja majd elő az energetikusok feladatát, egyesek hangoztatják máris: ez — kissé — beleszólás a vállalatok belügyeibe, hiszen végül is a villanyszámlát a gyárak fizetik. Csakhogy a villamos energia — és mindenféle energia — nemzeti kincs. Ügy kell vele bánni, mint a közös vagyonnal. LEHET EGY-KÉT MILLI ARDDAL KEVESEBB? Az iparvállalatoknál négyezer energetikus munkája kapott most nagyobb figyelmet: a villamosenergia-fogyasztás körülbelül 50 százalékát tartják majd szemmel. A másik 50 százalékot a közlekedés, a mezőgazdaság és a lakosság fogyasztja el. Az igazság az, hogy ezeken a területeken — mert a tevékenység szervezettsége a korszerű nagyiparhoz képest számottevően alacsonyabb — az iparénál szervezetlenebb, lazább az energiagazdálkodás is. A szakemberek 15—20 százalékos megtakarítás lehetőségét tételezik fel ebben a körben, mindenekelőtt a mezőgazdaságban és a lakossági fogyasztásban. Ha tehát mindenki énergetikusi komolysággal, lelkiismerettel gazdálkodna — kis- és nagyfogyasztóként egyaránt — az energiával — villannyal és persze gázzal, olajjal is bizony egy több milliárdba kerülő, új villamos erőmű teljesítményének megfelelő energiamennyiséget takaríthatnánk meg magunknak — s így egy-két milliárd forinttal lehetne kevesebb évente az ország villanyszámlája. Gerencsér Ferenc A pereskedés sem segített A konyhába, a tálalóba folyik a szennyezett víz... SOHASEM SAJNÁLTÁK a pénzt, az anyagiakat — természetesen a lehetőségekhez mérten — a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, könnyebbé, szebbé tétele érdekében az évről évre eredményesen dolgozó egri öntődében. Ez a szándék vezette a gyáregység vezetőit abban az elhatározásban is, hogy korszerűsítik a régi mosdót, tusaiét és építenek egy új zuhanyozót is. Elő is teremtették a szükséges költségeket, a munkálatok kivitelezésére pedig az Egri Épületkarbantartó Szövetkezettel kötöttek szerződést. A közös megállapodásban 1972. április 4-ét jelölték meg az átadás-átvétel határidejének. Úgy tervezték: az élüzem- avatásd ünnepségen jelentik majd be a dolgozóknak, hogy elkészült az új, a régen várt szociális létesítmény. Az ünnepi programból azonban kimaradt a fürdő átadása .... — Azt a'kívülállók el sem tudják képzelni. — panaszolja Sós István gyáregységve- zetö —;, hogy mennyi idegességet, mérget okozott már nekünk a szövetkezet munkája és viselkedése. Az egyik mosdó ugyanis a konyha és a tároló fölött van és a rossz szigetelés miatt már az első napokban átázott a mennyezett. futott a szennyezett víz a falakon. Be a konyhába. a tálalóba ... Még rágondolni is rossz egy fertőzésre, egy tömeges ételmérge- zesre. Ugyanez a helyzet a másik zuhanyozóval is. Omlik a fal, csepeg a plafon. Megelőzve a bajt nem tudtunk mást csinálni: a konyha fölötti mosdót lezártuk. — So másik üzemel? — Üzemeltetnünk kell, hiszen az öntödei munkások nem fehér kesztyűben dolgoznak, mosdaniuk, füröd- niük kell valahol. Legfeljebb majd ránk szakadnak a falak. Ez a zuhanyozó ugyanis az üzemvezetői iroda fölött van. Nézze meg, hogy néz ki. =*- S rn.it szól mindezek- S«z « ktentelező, az Épület- burhoMten* Szöveik&gei? — Két és fél éve tart a vitatkozás. Először szép szóval próbálkoztunk, utána pereskedésre került sor. Mind a két pert mi nyertük meg, a helyzet azonban mit sem változott. Vagy nem tudják, vagy nem is akarják megcsinálni. Ügy érzem több, mint nevetséges, hogy két és fél év alatt nem tudnak egy szigetelést jól megcsinálni. — Munkájuk, magatartásuk rossz hatással van dolgozóink hangulatára, s a fegyelemre is — vette át a szót Bóta György párttitkár. Nálunk ugyanis nem tart három-négy óráig az ebédszünet. Dolgozóink is egyre türelmetlenebbek, volt aki már meg is jegyezte, hogy „még ezt sem tudjuk elintézni?” Ezt természetesen nekünk, az öntöde vezetőinek címezték. — Kertek már segítséget is? — Gondolhatja, hogy mindent megpróbáltunk: leveleztünk, pereskedtünk, különböző szervekhez jártunk. Elhiheti, hogy nagyon unjuk már ezt a huzavonát. Elvégre senki sem kényszerítette a szövetkezetei a szóban forgó feladatok elvégzésére, és réges rég kifizettük már a beruházás költségeit is. Legutóbb megint csak azt az ígéretet kaptuk’ tőlük hogy ez év szeptemberének végére elkészülnek. Nem nyugtattak meg, ugyanis a felettünk levő zuhanyozó szigetelési hibáinak kijavításához még hozzá sem kezdtek. És ki tudja: nem kez- dődik-e majd minden elölről? Üjabb szigetelés, újabb csepegés... Ezzel kapcsolatban a szövetkezet vezetői sem tudtak biztatót mondani Mert mint érdeklődésünkre elmondották: hiába a sok szigetelés, a víz csak átmegy rajta. „De az is igaz — tették hozzá — hogy iroda fölé nem szokás zuhanyzót építeni .. ” Ilyesfajta „szokás ügyben” nem vagyunk szakemberek. illetékesek. Ügy gondoljuk azonban, hogy 1974- ben, a technika korában különösebb csodák, bravúrok, szenzációk nélkül is elkép zelhető egy kisebb üzemi fürdő megbízható megépíté se. Lelkiismeretesebb, be csületesebb. szakszerű munkával, megfelelő szigetelő anyagokkal egészen biztos, hogy sikerülne. JAVASOLJ UK: próbálják ki ezt a módszert is. Ne féljenek a kockázattól: az egri öntödében már nincs vesztenivalója a szövetkezetnek. Természetesen: nemcsak a becsületre gondolunk ... — koós — A teherautók Hortig érnének Teljes "tízzel folyik a munka a Mátravidéki (,ukor«yárak kél üzemében Hull a szárított répaszelet az egymást érő vagonokba Hatvanban és Selypen a cukorgyárak környékén most nehéz illat terjeng. Azok a szagok úsznak a levegőben, amelyek a nyers cukorrépa feldolgozása során keletkeznek. Az üzemi munkások azonban nem sokat törődnek ezzel az apró kellemetlenséggel. Tudják, annak a jele, hogy minden megy a maga rendjén, több évtized megszokásához híven. Egyébként szeptember első napjaiban indult meg mindkét gyárban a termelés, s ahogyan látogatásunk során meggyőződhettünk róla, a 25 millió forint értékű korszerűsítés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Itt elsősorban a Selypen levő lényerő berendezések cseréjére gondolunk, valamint a hatvani torony növelésére, aminek a termelékenység fokozása szempontjából van nagy jelentősége. Hozzávetőleges becslés szerint a befektetett 25 millió forint 3—4 év alatt megtérül azáltal, hogy a cukorrépa levéből több cukrot nyernek. Száznyolcvan gazdaság Közel egy hónap elteltével már azt is tudjuk, azt is megállapíthatjuk, hogy a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat évek során kiépített üzleti kapcsolata az idén tovább erősödött. S ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy immár 180 termelőszövetkezettel, állami gazdasággal számolnak. Hanem ezek a hat megyéből toborzott mezőgazdasági üzemek tartják magukat a vállalattal kötött szállítási ütemtervhez is, ami kiküszöböli a nyersanyag felhalmozódását, s az ennek során bekövetkező romlást. A két gyártelepen egyébkén^ azért is bíznak az ösz- szesen várható mintegy 600 ezer tonna répatermés zökkenőmentes leszállításában, mert ebben az esztendőben a cukorrépa 80 százalékát már géppel takarítják be a gazdaságok. Itt elsősorban Poroszló, Tiszanána, Sarud, valamint a Hatvan környéki szövetkezetek járnak az élen. Eddig nem is volt fennakadás a két gyárban. A vállalat napi 5500 tonna répát dolgoz fel, s megy a termelés éjjel-nappal, nem pihenve munkaszüneti napokon sem. (foto: Szabó Sándor) A gyors elszállítás szem* pontjából nagy jelentősége van annak is, hogy ebben az évben a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat száz százalékig gépesítette a berako- . dást, s nagyon szorosan együttműködik mind az államvasutakkal, mind a Volánnal. Egyébként el sem lehetne képzelni az óriási mennyiségű nyersanyag mozgatását. Óriási mennyiség? Nem túlzás, amikor ezt irtuk. Érzékeltetésére hadd jegyezzük le, hogy a hatvani és selypi gyárak egy napi répanyers- anyag-szükséglete — 5 tonnás tehergépkocsikra rakva — a várostól Hortig érne. S még ekkor arról nem is adtunk számot, hogy a két. üzemhelynek minden 24 órában 250 tonna mészkőre van szüksége, amit a létisztítás- nál hasznosítanak. S mintegy 600 tonna szénnek felel meg a fölhasznált különböző tüzelőanyag. Gépesített rakodás Szocialista brigádok Mint az eddigiekből kiderült, a cukorgyártás folyamatosságának elsőrendű feltétele a zavartalan nyersanyagellátás. Nos, ezt szolgálja a hat megye területén létesített száz átvételi telephely. amelyekre a szántóföldekről háromszáz közúti jármű fuvarozza a cukorrépát. Az átvevőhelyek jobbára vasútvonal mellett fekszenek, s a gyárba való szállítást naponta 260—280 tehervagon biztosítja. Pénzzel nem lehet megváltani 4 párt ifjúságpolitikai határozatának megjelenése óta az élet minden területén kiemelt feladat lett a fiatalokkal való fokozott foglalkozás, a róluk való sokoldalúbb, árnyaltabb gondoskodás. Az elmúlt években sorra épültek a különböző ifjúsági és KISZ-klu- bok, egyre több fiatal került és kerül a választott testületekbe, vezetői posztokra. így van ez megyénkben is. A tagadhatatlan eredmények ellenére azonban még gondok, problémák is akadnak bőven. A legutóbbi megyei pártbizottsági ülésen — mely éppen a párt ifjúság- politikai határozatának tükrében elemezte a megyei helyzetet — szóba került, hogy egyes esetekben helytelen szemléleti tényezők is hatnak. Néhány gazdasági vezető — szerencsére nem sok — úgy vélekedik, hogy a fiatalok nevelése szinte kizárólag a KISZ- és a pártszervezetek feladata, az ő gondja pedig mindössze annyi, hogy a neveléshez szükséges anyagi fedezetet biztosítsa. Az egyik felszólaló szerint egy gazdaságvezető ezt így fogalmazta meg: „én adom a pénzt, a KISZ pedig neveljen". Mind a párt bizottsági jelentésben, mind pedig a vitában elhangzottéhoz menynyire helytelen és kifogásolható ez a szemlélet. Hiszen a fiatalok nevelése — annak ellenére, hogy ezt mind a párt-, mind a KlSZ-szerveze- tek egyik leglényegesebb feladatuknak tekintik — társadalmi vgy, s ez elől a gazdasági vezetők sem zárkózhatnak el. Hiszen az, hogy a fiatal szakmunkások miként illeszkednek be a gyári, üzemi közösségbe, milyen hatások érik őket, s hogyan érzik magukat. az adott kollektívában — végső soron termelési kérdés is. Ha a fiatal szakmunkás lelkesen kezd munkájához, érdekli a szakma minden csínja-binja, s mind közvetlen munkatársai, mind pedig a vezetők segítik abban, hogy megtalálja helyét és szerepét az üzem életében, akkor bizonyára jó munkássá válik, aki később „kamatostól fizet” a kezdeti gondoskodásért. De — mint egy másik felszólaló hangsúlyozta — a fiatal emberekben arra is megvan a potenciális lehetőség, hogy kocsmázó, családját elhanyagoló, munkáját hanyagul, rosszul végző emberré váljék. Akkor — ha éppen az adott kollektíva nem ad segítséget a beilleszkedéshez, s a kedvező hatások helyett negatív benyomások érik. Ilyen esetben pedig aligha nyerhet a gyár, sőt, eppen fordítva, az ilyen munkástól igyekszik mindenki megszabadulni. A fiatalok nevelése, akár politilcai, akár szakmai, vagy emberi vonatkozásban —éppen ezért kollektív feladat. S a kollektív feladatban igen nagy munka hárul a gazdasági vezetőkre is. Éppen azért, mert az üzem, a gyár jövőjéért minden gazdasági vezető felelős, s az, hogy milyen lesz egv gyár jövője, az éppen a ma. vagy a holnap kezdő szakmunkásoktól, technikusoktól, mérnököktől függ. 4 nevelés tehát egyálta™ Ián nem elhanyagolható. lebecsülendő tényező. Jelentősége szinte felmérhetetlen. Éppen ezért nem elegendő csupán az, hogy ha valaki megteremti egy KISZ- klub létesítésének anyagi feltételeit, vagy más célokhoz a forintokat. Természetesen ez is hozzátartozik a fiatalokról való gondoskodáshoz, de helytelen dolog a kérdést csupán az anyagiakra szűkíteni. A pártbizottsági ülés óppen ezért fogalmazta meg, hogy a fiatalok nevelését nem lehet pénzzel megváltani. A nevelés elsődlegesen nem pénz kérdése, másrész' pedig miután jövőnk hordozói a fiatalok, ezért mind - kinek kötelessége, hogy nevelésből kivegye a részét Kaposi Levente A beérkező nyersanyaggal párhuzamosan folyik a termékek kiszállítása mindkét gyárból. S hogy milyen ütemben? Legyen’ elég látogatásunk napjának eredményeit felsorolni! A répából előállított különböző fajtájú és minőségű cukor mennyisége meghaladta az ötszáz tonnát. Ugyanekkor vasúton, gépjárműveken kivittek a gazdaságoknak ezer tonna nyers répaszeletet, ipari felhaszn ilásra százötven tonna melaszt, a szárított, takarmányozási célra kiválóan alkalmas répaszeletből pedig száznyolcvan tonna hagyta el a telepek területét. Természetesen mind ezt » teljesítményt, mind ezt az átfogó. sokrétű feladatot nem csupán a gyárak korszerűsítésével, a szállítás és rakodás gépesítésével lehetett megoldani. Munkáskéz és irányító szakemberek nélkül most nem számolhatnánk be ilyen eredményekről. A két gyárban, s kint az átvevőhelyeken összesen kétezer dolgozó állja a sarat immár egy hónapja. Ami pedig külön említést érdemel: a törzsgár- datagok mindenütt az élen haladnak, minden területen erejük teljével igyekeznek elősegíteni a termelési sikereket. Selypen 42, Hatvanban pedig 35 a szocialista brigádok száma, s taglétszámuk az összes dolgozó 90 százalékának felel meg. És ez jelentős hajtóerő, különösen hä azt is figyelembe vesszük, hogy közülük tucatnyi már aranyjelvényes, másik tucat az ezüstkoszorú birtokosa, jó néhány: munkás csapat pedig éppen idei eredményeivel szeretne kitüntetéshez jutni. Kívánjuk, törekvésük jár-1 jón haszonnal! Moldvav Gvőző iffiiäSi) 1374. szap4«ä22bfef i&áetek
