Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

A labdát hosszú nyelű ütővel kergették Napirenden a lovassport Az akadály felett A legfrissebb magyar si­ker alig néhány napja a Svájcban rendezett iogathaj tó világbajnokságon szüle­tett. De ez a sportág az el­múlt hónapban több más országos és nemzetközi ver­sennyel méltán került az ér­deklődés homlokterébe. Az augusztusi versen;- naptárból csak a legjelentősebbek: a hónap végén Gyét ben volt az országos lovasbajnokság második forduló-a, ebben az időben Koppenhágában a világ legjobb díjlovaglód ta- . lálkoztak világbajnokság ke­retében. Ezek az eseményeik megkívánják, hogy a pusz­ta eredmények közlése mel­lett az érdeklődők kertet kapjanak a lovassport ere­detéről, fejlődéséről és az egyes versenytípusok köve­telményeiről, a teljesítendő feladatokról. Kocsiversenyek Kínában A lovakkal történő ver­senyzés évezredekre vissza- ; nyúlik. Kínában kócsivérse- ; nyékét tartottak. A görögök szintén kedvelték a haj tó- versenyeket, ami gyakorta szerepelt az antik olimpiák műsorán. Itt a győztesnek járó olajágat és a győzel­mei legtöbbször nem a haj­tó, hanem a tulajdonos kap­ta meg. A hajtők általában .rabszolgák voltaic A lovag­lás. művészetének első tudo­mányos elméleti művelője a görög Zenophon. A XVI. században Nápoly a lovas­sport központja. A harci és sportlovaglás kettéválása a XVIII. század közepén tör­téit Seydlitz porosz tábor­nok munkássága alapján. Rö­videsen Európa-szerte nép­szerűvé váltak a versenyek. Budapesten 18S4-ben tartot­ták az első díjlovagló és ug­rató versenyt. Olimpián el­ső alkalommal 1908-ban a lovaspóló került műsorra. A lovaglás napjainkig sem vál­tozott, újabb három ver­senyszáma került 1912-ben a stockholmi olimpia program­jába. Ezek: díjlovaglás, mi­litary, díjugratás. Olimpiai eredményeink szerények, csupán az 1936-os berlini já­tékokon sikerült Platthy Jó­zsefnek a nehéz vadászugra­tásban harmadikként dobo­góra kerülrüe. 1971-ben a vadászati világkiállítás ide­jén a Budapesten első al­kalommal megrendezett fo­gathajtó Európa-bajnokság jelentette lovassportunk kö­vetkező sikerét. Ebben a versenyágban Fülöp József személyében magyár világ­bajnokot avattak az idei svájci világversenyen. V A fogathaitás versenyszáma? Néhány éve ismét világ- versenyeket rendeznek a lo­vassport e látványos és ta­lán legösszetettebb ágában. A fogatokat négy ló húzza: *odas, nyerges — a két hát­só — ostorhegyes, gyeplőé — a két ekső. A hajtőverse­nyeken a fogatok négy kü­lönböző feladatot hajtanak végre. Először egy bizottság értékelj a fogat szépségét, a lovak külsejét, a felszerelés eleganciáját, a kocsi, a «zer ■ szám ssoUusát. A második feladat a díjhajtás, itt köte­lező gyakorlatsort keűl be- mutani a 40x100 méteres pá­lyán. A harmadik verseny szám a 40 km-es terephaj tás, ahol a különböző terep­szakaszokon időre kell ha­ladni A negyedik követel­mény az akadályhajtás — többnyire zárt pályán. Eb­ben a versenyágban a kez­detektől a nemzetközi él­mezőnyhöz tartozik hazánk. A nemzetközi élmezőnyt or­szágunk mellett az angol, NSZK, svájci fogatok jelen tik. Fülöp as első, Papp a hatodik helyezést kisbéri fél- vérekkel érte eiL A lipicai, fogatok — hajtói Abonyi és Bárdos — ezúttal gyengéb­ben szerepeltek, ennek ered­ményeként a csapatverseny­ben az ötödik helyen vé- . géziünk. A verse, lysikerel: természetesen elválaszthatat­lanok az illető ország lóte­nyésztés ssánvonaiától. LÄZÄR TIBOR VERSEI: Hidegben Csontfűrészelő hideg, fahasogalo. dévaj, tenyércsattogtató, hóval melegített-dörzsölt tánc emlék-tavakat Cerberus-szelekkel őrző berogatott-nyakú délelőtt, halk kalapos-kabátos árnyai a természetnek mindig megzavarnak. ajtót döngető szívhangjaikkal, kalapácsütésnyi lépésűkkel, és az állkapocs-csikorítő szavaik rozsdás zárakat idéznek, melyek mögött ott él az őrök kétségbeesés, s létem negyedik dimenziója: a tarstalanság. Keserű köd-szavak jegenye-indulata tép, a vérerek f oly óm fekete bárka ring; szellem-hajó, tested kalóz-kincseivel rakva, mely árbocára zászlóm soha fel nem húzhatom én. Nem gyengeség miatt Hevíteném gyengeségemet, hogy vagy lobbanjon el az. adott hőfokon, vagy izzva szüljön új erényt a tűz, mely ott lobog majd tetteim helyén. Segíts és’ rakd alám a máglyát, gyújtsd a lángot vádlón inkvizítor, am ha száddal számon ejt sebet kereszted emlékezz utolsó szavamra akkor: Nem gyengeség miatt vesztettem én, BOÖR ANDRIS: Mementó Borzoló sz& Hullámlovak Zuhanó nap tövében Megpihent zarándok Hol vagytok már Forgószél-szavak Komolytalan barátok DEMENT OTTÖ: Híd Híd — annyi csak — két rét között két árva partot összeköt alatta pár lépésnyi árok mélyén kékhátú víz szivárog íAMAAAAWWWVWÍAAAMA/WíAMí t, Röviden e # * PRÓBAIDŐ V Díjlovaglás Olimpiai versenyszám. díjlovaglás során a lovas­nak egy 20x60 méter nagy­ságú négyszögben kell be­mutatnia az előre meghatá­rozott gyakorlatsort. Ennek porán bizonyságot tesz a lo­vas lovagló tudományáról, lovának ismeretéről, tökéle­tes engedelmességéről, a ló helyes lovagoltatásáról, a lovas és lova közötti töké­letes összhangról. Itt a nem­zetközi élmezőnyt a szov­jet, francia és NSZK lova­sok uralják. Military —- a háromnapos verseny Első napon, van az ido­mítottsági vizsga, ami for­mailag a díjlovagláshoz ha­sonló. A második nap ese­ménye a terepverseny, itt ügetésben, rövid vágtában, vágtában kell teljesíteni a távot. A harmadik napon kerül sor az ugróversenyre. A legutóbbi olimpiákon a francia, olasz, ausztrál ver­senyzők szerepeltek ered­ményesen. sült á1 lamokbeb . —- lovasok. érik el a legjobb eredmé­nyeket, Lovaspóló’labdajáték lovakkal Háromszor szerepelt olim­pián a ma mgr alig űzött verseuyág. Érdekesség ked véért azonban nem árt tud ni, h-ogy hogyan folyt le egy mérkőzés. A négytagú csa­patok megközelítőleg 250x150 méteres pályán mérkőztek egymással. A játék, célja, hogy a csapatok bejuttass sák a kb. 8 cm átmérőjű és 150 gr súlyú labdát 'a hét méter széles kapuba. A labdát hosszú nyelű ütővé), kergették a kapuk felé, 1906-ban Anglia, 1924- és 1936-ban Argentína győzött az olimpián. A lovak szerepének csak kenése az ember életében egyre inkább szembetűnő. A katonai célokra történő felhasználásuk még száza­dunkban is számottevő volt, de napjainkban elvesztette jelentőségét. Az igás állatok helyébe a modem gépi tech­nika kerül. A lovak Ezerepe átértékelődött, legjelentó* sebb tenyészproüELá a lovas­sport minőséig! ellátása vált, Bndaváry Sándor néhány cövek pár deszkapalló a réseknél szilánkká foszló pereg a vízbe morzsaléka kapkod utána álmos béka karfája is csak égyfelől az is lassan kifele dől a víz fölött láthatni árnyát ha till a napot már lerántják híd mégis e táj pöttöm lelke a távolság fonálkeresztje emberi szándék — áthaladni egyik partról másikra jutni a szép hajnal bearanyozza dúlt korlátját b-*~.'mato/za pallóit meghinti sugárral parázzsal piros lángolássá! ft-<Vf Louis Bourguignon francia bandavezér; ^művészné­vén” Cartouche, társainak kiválasztásában rendkívül elő­vigyázatos volt. Minden jelöltnek próbaidőt kellett letöl­tenie, mielőtt „véglegesítették” volna. Egy napon új jelölt jelentkezett Cartouche-nál. — Legutoljára hol dolgoztál? — kérdezte a banda­főnök. — Egy eing egy ügyvédnél, majd egy fél évig egy adó­szedőnél — válaszolt a jelölt — Rendben van — válaszolta Cartouche —s mindkét szolgálatodat beszámítom a próbaidőbe. MÚLANDÓ GAZDASÄQ A feltűnően költekező életmódjáról hírhedt íftmcsO­feg egyszer büszkén mondta Marlene Dietrichnek: — Megismerkedtem egy hallatlanul g^dag tiszte­lőmmel! — Na igen —• mondta Marlene Dietrich —3 az illető r biztosan elég hosszú ideig volt gazdag! CSAK UDVARIASABB Lehár Ferencet egyszer felkereste egy meglehetősen tolakodó hölgy, aki beszélgetés közben megkérdezte; — Csak nem zavarom, mester? — Egyáltalán nem — morogta Lehár. — Már előbb 3b pocsék hangulatban voltam! Díj ugratás A leglátványosabb ver-, senyszamok egyike. Nevében hordozza a végrehajtandó feladatot. Kü'öntöző szintű akadályokkal kell megbir­kózni a lónak és" lovasnak. Az olimpiai. elöntőben az akadályok átlagos magassága 180 can körül mozog. Nem beszélve az ugráskombiná­ciókról és a vizes árokról. Ilyen szintű versenyen csak kivételes képességű és jól felkészített ló és lovas tud eredményesén helytálhű. Eb­ben a számban az európai­ak mellett a tengerentúli — kanadai, mexikói és egyő­Kicsoda - micsoda pl) A barkochba (ejtsd:, bajt. kohba) névvel megnevezett társasági elmeélesítő ■ kitalá­lás játéknak a televízióban a címben idézett nevet ad­ták. Ma már ez a nyelvi for­ma polgárjogot nyert nyelv­használatunkban. Egy levél­írónk arra is kíváncsi, mi az eredete a megnevezésnek. Próbáljuk meg most végig­kísérni ennek a két névmás­nak az életútját, A két elem­ből álló mindkét névmás mind a régi magyar nyelv­ben, mind a népnyelvben gyakran jutott nyelvi sze­rephez alapszóként és rago­zott formában is. Elsősorban az alábbi példák .-.tükrözik, hogy milyen változatos volt a használati értékük: micso­da nagy hiba, micsoda nehe­zen érti meg, micsoda híres ember, micsodát kell figyel­ni, kicsodát kell hívni, mi­csodám vagy te nekem, mi­csodás viselkedés ez stb., stb. A kicsoda az ismétlő kérdésekben is gyakran Imp nyelvi szerepet: Kicsoda volt itt? A micsoda névmás pe­dig a. felkiáltás fokozására is ig^n alkalmas nyelvi for­ma* Micsoda termet! Micso­da munka! stb. A nép nyelv- használatában gyakran je- • lentkeznek ezek az alakvál­tozatok is: micsodás, micso- daság. Egyik közmondás­gyűjteményünkben a nép szájáról jegyezték le ezt a szólásformát: Meglátjuk, ki­csoda-micsoda. A két névmás eredetére vonatkozólag is elfogadható magyarázatot adott a nyelv- tudomány, elsősorban Simo- nyi Zsigmond szellemes szó­fejtése révén. A kicsoda és a micsoda névmások első ele­me a. ki és a. mi névmás, a második eleme pedig a cso­da főnév. Természetesen a csoda szó jelentése a szó­ban forgó két névmás! ösz- szetételben már elhomályo­sult. Arra is választ tudunk ad­ni, hogyan váltak összetételi taggá a ki, a mi és a csoda szavak. Eleinte ilyen szö­vegösszefüggésben jutottak szerephez: Mi a cso­da? Ki a csoda? Mi a csodát akartok? Mi a csodának jöttetek ide? stb., stb. A gyakori használatban az a határozott névelő el­tűnt, s a két szóalak össze­tétellé vált. Ebben az alak­jukban egyre gyakrabban halljuk és olvassuk őket. A kicsoda-micsoda írásmódjára is ügyelnünk kell, mi még a kötőjeles felbontás az irányadó. Dr Bakos József egyik reggel mar üst sem akart nyílni! Kézzel kellett szét­feszítenie, hogy lás­son, de kellett is, mert azzal a másik egy szemével az anyósa ősz haját li­lának, a tejet zöld­nek, a feleségét sár­gának, a világai úgy általában pedig már sárgáspiroskéknek látta, A diátőL Most éppen számos barátja utálatát élve­zi, mert kijelentette, hogy nem, soha, töb­bé soha senkiitek a diáját meg nem nézi. Elég volt. Élni akar és látni. — Hát ez történt, barátom — sóhajtott nagyot Povázsai rész­vétet várva és kapva is tőlem. — Jő... jó, most már sok mindent ér­tek. De miért van a bál szemeden ez a fekete kötés? — Nézd meg... ezért! — húzta fél a szemfedőjét. Mindent megértettem: két gyu­faszál feszítette szét az alsó és a felső szemhéjat. Szétszok­tatja őket ősi, házi gyógymód, a dia-itisz nevű szembetegség idejében történő gyó­gyítására. AUítólag Vak Botg- tyán erről feledkezett meg anflak idején. (egri) órákban készítettek. Povázsai esküvel vallotta, hogy a dia készítői soha nem is látták, mit csináltak, diakészítő barátait nem is érdekelte vol­taképpen a saját diá­juk. Azokat csak egy dolog érdekelte: meg­mutogatni, A diájukat. Dia- exhibicionisták! Dia- önmagamutogatók. Igen. Azok. Keser­gett Povázsai, miköz­ben tovább mesélte, xogyan kezdett z jobb szeme mind jobban kidudorodni és üve- gesedni az állandó dianézésben, s mint kezdett egyre jobban és jobban összeszokni bal szemének két szemhéja az állandó csukva tartás miatt. Povázsai jobb sze­mes, tehát a bal szem volt az, amelyik ham. majdnem össze­nőtt a ■félszeme... De ve vágjunk a dol­gok elébe, elmondom Pavázsai tragédiáját, mert ez valóban al­kalmas arra, hogy az emberekben őszinte részvétet és egymás iránti kellő tapinta­tot váltson ki. Mindennek oka a dia. Ismerik ugye azt a kis színes, üveglapok közé zárt képecskét, amelyet úgy kell nézni, hogy a dianézőbe bedug­juk, fél szemünket becsukjuk, s a má­sikkal, amelyikkel nézünk, azzal látjuk is, hogy a dia tulaj­donosa hol járt. Ber- gengóciában, vagy Lukrécia néninél, az Afgán sivatagok szé­lén, vagy valamelyik Valutapolison. Pová- zsainak. sok barátja, s barátai közül igen sok diamániás volt és van. Povázsait min­denhová meghívták, hogy nézze meg azo­kat u csodálatos diá­kat, amelyeket bará­tai a világot és a szomszéd utcái járva Povázsai mint Vak Bottyán —• Atyaűristen.^ „ „ Vak Bottyán! — Hülye! Pová­zsai! E drámaian tö­mör, invokációnak is beillő és a dolgok lényegét is oly tö­mören kifejező pár­beszéd a Jó utcasar­kán zajlott le, ami­kor volt szerencsém és erőm az utolsó pil­lanatban félrerántani egy hirdetőoszloppal való találkozás tragi­kus pillanata elöl azt az embert, aki­ben én a. félszemű Vak Bottyánt veltem felfedezni, s aki ezért engem ■ lehülyézett. Már ebből' is azon­nal tudtam, hogy én tévedtem, neki van igaza, valóban ő a Povázsai. — De hát akkor mi történt veled, drá­ga barátom, hogy igy be van kötve a fél szemed? Izraeli tá­bornok lettél? Vagy uram ég, megvakultál az egyik szemedre? Povázsai szigorú rezignációval meresz­tette rám az egyetlen szabad szemét, aztán felsóhajtott és elsírta magát. Majd szagga­tott, drámai ihletett- ségű mondatokban mesélte el szomorú történetét, amelyre ■ majdnem ráment a > fél szeme, pontosáb-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents