Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
4 .. hogy törzs-e minden törzsgárdista és arról is, hogy ezt megváiaszolandon először azt is tisztázni kellene, hogy kit értünk törzs alatt. Ha ezt az utóbbit tisztázzuk, akkor lényegesen könnyebb és egyértelműbb lesz a válasz is a kérdésre: törzs-e minden törzsgárdista? A törzs — kissé naiv megfogalmazással, de azért nekünk ez itt és most jó lesz — az, amely ösz- szeköti á gyökeret a fa ágaival. A törzs az, amely tartja a lambkoronát, a törzs a fa lényege, annyira a lényege, hogy az emberek talán éppen ezért rendszerint nem is figyelik meg a törzset, csak az ágakat, a leveleket és úgy mondják: szép ez a fa. Pedig a törzs nélkül, amely kéményen belegyökeredzik a talaj valóságába, a törzs nélkül, amely dacol a viharral, ha kell, a törzs nélkül nincs életük a zöld leveleknek.. Iyen fontos a fa lényegét, az erdő szépségét, a levegő és az élet tisztaságát illetően a törzs. Nem hiszem, hogy pompásabb hasonlat’lehetne azokra, akik évek óta tagjai egy gyár, egy intézmény dolgos együttesének, minthogy törzs: törzsgárda. A gárda, amely, ha kell meghal, de meg nem adja magát és a törzs, így együtt igazán költői kifejezés — mégha meg is szoktuk, meg is koptattuk, akkor is szép — arra és azokra, akik hosszú évek néha gyöt- relmes, nehéz, kudarcokat is hozó, de nyilvánvaló sikerekben sem szűkölködő idejét töltötték egyazon munkahelyen. Akik szó szerint is életük egy darabját, kisebbet, nagyobbat, néha az egészet adták a közösségnek helytállásuk szorgos munkájával. Egymásra talált a hely és az ember, a munka és a munkás? Igen, gyakran erről van szó, de igen gyakran arról is, hogy egymásra talált egyetlen emberben a becsület és a munka. Hiszen nem kevés az olyan törzsgárdista sem, akit kezdetben sokkal inkább a munka virtusa és emberi becsülete tartott munkahelyén, mintsem annak a munkának a szeretete, amit később megszokott és talán végül meg is szeretett. De hát törzs-e minden törzsgárdista? De hát minden törzsgárdatag gárdista-e? Mert jelenleg az a helyzet, hogyha valaki belép egy gyár, vagy intézmény kapuján és ott öt esztendőt eltölt éppenhogy csak dolgozgatva a dolgozás helyett, az éppenúgy megkapja a fél évtizedre járó bronz jelvényt, az ezzel járó el :mérést, pénzt, pót- szabadságot, mint az, aki a belépés pillanatától kezdve ereje és képessége szerint szaporázta a munkát a maga javára és a köz hasznára. Mert jelenleg az a helyzet, hogy egy tíz esztendeje megtűrt és eltűrt, minden félévben kisebb-nagyobb figyelmeztetést kapó munkás éppenúgy megkapja az ezüstöt a tíz évre, mint atoaz a másik, aki soha nem volt rest helytállni a legnehezebb gyári pillanatokban sem. És ki tagadhatná, hogy krónikus munkaerőgondjaink miatt még az is előfordult és előfordul, hogy valaki tizenöt évet lötyögött végig a gépek, íróasztalok, vagy éppen a lombikok között, de mert valamikor megkapta 'a bronzot, hát már illett, hogy megkapja az ezüstöt, s ha mér egyszer valaki megkapja az ezüstöt, törvényes, hogy megkapja az arany törzsgár- dajelvényt is. A vele járó összes velejárókkal. Mert öt, tíz agy tizenöt évig volt szíves megtisztelni a bérszá' lést azzal, hogy rendre felvette az alig-alig, vagy >n csak hogy megszolgált bérét. Némi túlzással: l yárda-bérf elvevők ezek. Akik együtt veszik fel a tize estiket es a törzsgárdatagsággal járó summát azokkal, akik valóban a törzset jelentették az iskolának, a gyárnak, a hivatalnak, a. kórháznak, vagy a laboratóriumnak. Akik nem életük éveit töltötték munkhelyükön, hanem eltöltött éveik életét adták a közösségnek. Egyformán törzsgárdatag mind a kettő. „Tessék, kérem, adjon javaslatot, mit tegyünk.-! Aki tizenöt évet eltölt egy üzemben, az mégiscsak tizenöt évig volt itt... nem igaz?” Való igaz. És az is, hogy könnyebb valamit „észrevenni", mint valóban használható tanácsokat is adni. Megoldást. Be kell vallanom, hogy fogalmam sincs, hogyan lehetne és lehetne-e egyáltalán differenciálni a több éve egy helyen munkaviszonyban állók és a több évet valóban odaadó munkával eltöltött emberek között. Ügy érzem és úgy vélem, hogy ama egyik ok, amiért annak idején a törzsgárdatagságol bevezették hazánkban, az volt, hogy a tagsággal járó előnyök és a vele járó erkölcsi megbecsülés jobban helyt marasztalja a dolgozókat. A megmenthetőket a vándormadarak közül és a helyben szívesen maradók közül azokat, akiket rászorultukban fillérekkel csábított az egyik üzem a másiktól. A másik ok, amiért a törzs- gárdatagságot bevezették — gondolom —, ma még nyomosabb ok. mint volt annak idején: a munka becsületét, az elkötelezettséget, a kollektívához való érzelmi és értelmi kötődést elismerni vele és megtisztelni általa. Nos, úgy tűnik, hogy éppen ez utóbbi érdekében, az előbbi immáron bizonyos mérvű „történelmi” túl- haladottsága miatt és annak kárára kellene eltűnődni a törzsgárdatagság rendszerén. Az automatizmuson, amely nem disztingvál; a mechanizmuson, amely egyformán kezet szorittat mindenkivel, aki letud valamennyi naptári évet. El kellerte ezen tűnődniük azoknak, akik e sorok írójánál jobban értenek a munkajog és a munka jogának körülményeihez. Hátha kiderül, hogy nincs igazam. Hátha kiderül, hogy igazam van. L ehet, hogy valaha volt képeslap Visznekről. De az is lehet, soha senkinek sem jutott eszébe, hogy ilyen képeslapot készíttessen erről a településről. Ugyan,. ki küldene Ilyent bárhová: is-?- - - - -* Nem uraskodásból, flanc- ból, de most az égyszer csinálunk egy ilyen képeslapot Csak Szolnok megyén keresztül lehet Gyöngyösről eljutni Visznekre, ami pedig nagyon is Heves megyei község. De nincs en^él egyenesebb és rövidebb útja. Vá- mosgyörkön egy csökönyös sorompó ugyan több mint tíz percre is útját állja a haladni szándékozónak, de ez már így ■'fan, azt mondják, több mint tíz éve. ■ Amióta egyre több a vonat és egyre több az autó. Jászárokszálláson balra kell kanyarodni az új áruháznál, aztán néhány kilométer után már Visznekre is találtunk. Igaz, az útja lehetne jobb is. De nemrég csinálták meg, csak — ki tudja, miért — máris ráférne egy újabb javítás. A község asztallap simasá- gú határral van körülvéve. Szélesek az utcái, mivel nem kellett szűkre venni a lépést a porták kimérésekor annak idején. Egy kis túlzással: ködben úgy kell átkiabálni az utca egyik oldaláról a másikra, mert látni nemigen lehet olyan messzire. De ez csak inkább tréfa. Mennyi itt az új ház. Nem is hogy új, de modem vonalú. Betonból kialakított, mértani idomokból összeállított épületek. A tanácsháza még ezek közül is kitűnik. Egyszerű, de szép, rendezett. Bent az eihökasszony, Vágó Istvánná mondja, hogy csütörtökön vb-ülés lesz, arra készülnek. Már az írásbeli jelentést összeállították, a gyermekvédelmi albizottság elnöke, Hopka Imre, pedagógus terjeszti majd a testület elé. — Bt-ztosan lesz vita a jelentéé után. mert a gyermekvédelem mindenkit érViszneki H I •• 1 rr üdvözlőlap dekel — mondja az elnökasszony. — De veszélyeztetett gyerek nincs a községben. Akad egy-kettő, akinek a helyzete nem olyan rózsás, mint a többieké, de rájuk gondolunk is, törődünk velük. Az íróasztalon még ott az aznap érkezett posta, felbontatlanul. Most ért be az elnökasszony. A Béke Tsz tagjai reménykedve néznek az év vége elé. — A tervezettől több mint tíz forinttal adunk többet egy tízórás munkanapra — közli Csörgő Tibor, a tsz elnöke. — A kalászosok is jól fizettek, a kukorica is hasonló módon ad majd termést, a cukorrépa is biztató. Hát az állatértékesítés... de emiatt se panaszkodhatunk, ez az igazság. A napi száztíz forintot számoljuk elérni az év végére, mert ez már lényegében biztosra vehető a jelek szerint. — Mostanában az egyesülés időszakát éljük. És a visznekiek? j — Sokat beszélünk róla. Jók a kapcsolataink a vá- mosgyörkiekkel, az adácsiak- kal. Azt már elhatároztuk, hogy együttműködünk, semmiféle beruházást nem csinálunk egymás nélkül. Így például meg akarjuk valósítani vámosgyörki székhellyel a kémiaközpontot. Ide érkezne a műtrágya, itt kevernék, vizsgálnák és adagolnák a tsz-eknek. Sokkal ésszerűbb lesz, mintha külön-külön bajlódunk vele. Egyelőre ezen az úton indulunk eL Az óvodára nagyon büszkék az óvónénik. Szívesen sorolják el, hogyan segít a tsz, a sok szülő, mennyire gondoskodik, róluk a helybéli tanács. — Most is harminc fektetőt vettünk — újságolja Tart József né, a nagycsoportos óvónéni. — De ezeket a játszóeszközöket is az apukák csinálták a nyáron. összesen 57 óvodás jár ide. Még van hely, senkinek a kérését sem kell visszautasítaniuk. Az ebéd gyümölcsleves, rántott hús burgonyával és uborkasalátával: ez volt azon a napon. A vezető óvónő, Parragh Dénenné megjegyezte: — Ügy érezzük, szép- az óvodánk, szívesen megmutatjuk bárkinek, mert jólesik vele büszkélkedni. Leltározás miatt zárva. Óriási kartonra írva adja tudtára mindenkinek a felirat a tényt. A 20-as számú üzletben Tarnavölgyi István, a vámosgyörki ÁFÉSZ dolgozója végzi a leltározást. Az üzlet vezetője immár tizennyolc éve Horváth Istvánná. — Milyen eredményt vár a leltározástól? — Jót. Én azt sem tudtam hosszú éveken át, mi az a káló — teszi hozzá tréfásan. — Nem kellett igénybe vennem soha. — Mi az, amit hiába keres ebben a boltban a vevő? — Csak két ilyen árut tudok mondani: az egyik a téliszalámi, a másik a gyulai kolbász. Azt még megtudom, hogy rendes, ütem szerinti leltározás folyik a boltban. De a vevők nem maradnak addig sem áru nélkül, mert van még más üzlet is ebben a községben. Szomjasak-e a visznekiek? A bisztró v •>, Szakka József né tv semmivel sem isznak t, mint mások. — Ma délelőtt elég jó forgalmam volt. Elment vagy tíz liter pálinka, főként törköly, de cseresznye is. hétvégeken ettől jóval többet mérek ki. Egyedül a sOr a*, amiből nincs elég soha. — tmportsör? — Á, az nem megy úgy. A magyar sör kell a viszne- kieknek. Akár üveges, akár csapolt. — Mitől bisztró ez a bisztró, mondja már! — Van presszó és fagyi is, de sütemény is. Nem is tudok annyit rendelni Vá- mosgyörkről, amennyi tész- \ , tát el nem vinnének ünnepnap. Könnyebb így, mintha otthon kellene sütni. — Ha már szakácskodunk: mi lesz maguknál ma az ^ ebéd? — Még tegnap megfőztem, úgy szoktam, ha nem va- ? gyök munkában. Az marad aztán a következő napra is. Most krumplileves és káposztás tészta lesz az ebéd. Nehéz a bevásárlás? — Nekem nem, mert járok itt is, ott is, de Viszne- ken egy héten csak egyszer lehet húst kapná Az nem elég. y Az iskolából egy kis csapat diák jön ki élénk hangon beszélgetve, szeleskedve. Mögöttük a tanár bácsi hangja hallatszik fel: — Kinek van olyan nagy hangja ott? Mindjárt visszaesik a hangerő, a mozdulatok is visszafogottabbak lesznek. Mint egy csivitelő madárcsapat, olyanok. Akárha ünneplőbe öltöztek volna, jólesik végignézni rajtuk. Egy sincs mezítlábas, kopott" ruhájú köztük. Ugyan szüleik is így jártak annak idején iskolába? Arrébb két asszony beszélget a kiskapu előtt, aztán egy motoros húz el az úton, majd egy szekér fordul ki a könyvtár épülete melletti utcából a főútra. A falu végén egy kisfiú és egy férfi ül az árokparton. Mellettük egy áramvonalas kisautó. A vezetője most szállt ki belőle. Elfáradt, mert eddig taposta a pedált. Most az apjával beszélget valamiről nagy komolyan. Eddig az üdvözlőlap Visznekről, erről a Jászságba benyúló Heves megyei községről. Küldjük mindazoknak, akik még nem jártak erre, vagy ha jártak is, kíváncsiak arra, milyen most az élet ott. A képeslap is csak egy- egy részletet foglal magába. Hátha ezekből a részletekből összeáll az egész, a tejjes kép? G. Molnár Ferenc i
