Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-21 / 221. szám
Szov etunió Mongólia Kuba Természet - receptre Ahol jeszönbulag volt..; Jeszönbulag — mongolról lefordítva — „kilenc forrást” jelent. Valamikor így nevezték a Gobi—Altáj aj- mak központját, melynek mai neve Altáj. A források már réges-régen kiszáradtak, a területet mégis zöld mezők borítják. A sivatagos sztyeppére Mongólia egyik leghatalmasabb, szovjet segítséggel felépített öntöző- rendszere juttatja el a vizet, amellyel 120 ezer hektáros területet öntöznek. Az aj mák mezőgazdaságának legfontosabb ágazata az állattenyésztés. Mintegy másfél millió juhot nevelnek. Az öntözőrendszer a homokos, sivatagos területeken is lehetővé tette a növénytermelés kifejlesztését. A gabonafélék és takarmánynövények mellett zöldséget, gyümölcsöt és bogyósokat is termesztenek. Az 1971—1975-ös ötödik ötéves tervidőszakban az ajmak már kétszer győzött az országos szocialista munkaversenyben, elnyerte a Munka Vörös Zászlaját és a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának vándorzászlaját. A Gobi—Altáj ajmak legkiválóbb mezőgazdasági egyesülése, a 15 évvel ezelőtt alapított „Kommunizmusért” rendkívül dinamikusan. fejlődik. 1959-ben még csak mintegy 8 ezer juhot neveltek, az éves' jövedelem 200 ezer tugrik volt; a gazdaság juhállománya most 92 ezer állat, jövedelme pedig 3 millió tugrik. A XVI. század ködéből indult el... Bulgária Kbben a házban kapott otthont az erdei szanatőriui Iskola. (foto: APN—K Az Észt SZSZK fővárosa, Tallin közelében egy fenyőerdőben különleges szanatóriumi erdei iskola működik. Orvosi javaslatra, azok a gyerekek kapnak ide beutalót. akik légzőszervi betegségben szenvednek. Az iskola teljesen ingyenes. Az iskola napirendje: ébresztő, reggeli torna, iskolai órák. Reggelenként azonban a gyerekek erdei sétával kezdik a napot. Az iskola alapvető gyógyítási módszere a természettel történő gyógyítás. Ehhez a vitaminokban bő táplálkozás járul. A gyerekek állandó orvosi .ellenőrzés alatt állnak. Az erdei iskolában évente mintegy 200 gyerek nyeri vissza egészségét Ezer oldal — 25 négyzeteentiméteren Ä Bolgár Tudományos Akadémia központi fényképészeti laboratóriumában új fotóanyagokat állítottak elő ipari célra. Azt az eredeti eljárást, amellyel a fényérzékeny réteget a hordozaónyagra felrakják, még sehol sem alkalmazzák ipari célokra- A fényérzékeny vegyi vegyü- letek vákuumban történő Háztűznézőben Csehszlovákia A termőföld Csehszlovákia az egy lakosra eső élelmiszer-fogyasztásban a világ tíz első országa közé tartozik. Ezzel szemben az egy főre jutó termőföldet kimutató táblásat alsó részén találjuk. Jelenleg az egy csehszlovák lakosra jutó termőföld csak 0,49 hektárt tesz ki. Összehasonlításképpen —egy kanadaira 3,44 hektár jut, a Szovjetunió egy lakosára 2,71 hektár. Európában csak az NDK (0,38 ha) és az NSZK (0,26 ha) lakosára jut fejenként kevesebb termőföld. Ugyanakkor az állami terv előírja a csehszlovák mezőgazdaságnak, hogy az élelmiszer-szükséglet 80 százalékát és a további növekedést saját termelésből biztosítsa. Ezért különösen az utóbbi években egyre nagyobb gondot fordítanak a termőföld védelmére. Az új iparvállalatok, lakóházak, iskolák, mezőgazdasági objektumok építése az 1949—1959-es időszakban 710 000 hektár földet vett el a mezőgazdaságtól. Ezekben a számokban azok a területek is bennefogialtatnak, amelyeknek megmunkálása az akkoriban létesült mező- gazdasági szövetkezetnek nem fizetődött ki. A további hat év folyamán valamivel kevesebb mezőgazdasági termőföld veszett el, évente átlagosan 33 000 hektár, de ez is fenyegető veszteséget jelentett. 1966 óta, amikor a mezőgazdasági termőföldalap védelméről szóló törvényt kiQjgjigygf 7 1871. szeptember 21n szombat adták, a szántóterület csökkenése jelentősen kisebb lett, 1966-tól 1972-ig majd a felével. A törvény csalt a nem mezőgazdasági területeken engedi meg az építkezést, a különben nem megfelelően kihasznált telkeken. Termőföldön csak kivételes esetben engedélyezik az építkezést, ha társadalmi szempontból rendkívüli jelentősége van. A törvény pontosan meghatározta a mező- gazdasági föld fogalmát is. 1971-ben a törvényt néhány új intézkedéssel még meg is szigorították. Függelékeiben új kategóriát határoztak meg, az ideiglenesen nem megművelt föld fogalmát. Ide tartoznak az extrém területek (erősen nedves telkek, meredek hegyoldalak, szakadékok), amelyeket ezelőtt rendszerint leírtak Ma ezeket a mező- gazdasági vállalatok lehetőségei szerint fokozatosan visszaveszik a termőföldállományba, szántóföldként vagy rétként. Csehszlovákiában jelenleg az ideiglenesen nem megművelt területek kategóriájában több mint 32 000 hektárnyi terület szerepel, amellyel a jövőben bővítik a mezőgazdasági termőföldállományt. A rekultiválás a nagy költségek ellenére is kifizetődő. Talajjavítással, vagy mesterséges öntözéssel a mezőgazdasági termékek hozama 100 százalékkal emelhető. S mivel a víz ugyanolyan becses, mint a szántóföld, a jövőben a felhasznált vizet nem vezetik majd a folyókba, hanem helyenként tárolókban felfogják és újból felhasználják. A törvény hatékonynak bizonyult Ezt tanúsítja, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban 1973-ban csak 5000 hektárral csökkent a termőföldterület. Annak érdekében, hogy ez a csökkenés az elkövetkező években minimális legyen, új, még szigorúbb törvény készül. párologtatásának sok nye van. Mindenekelőtt nincs szükség kötőanyagokra, mint például speciális zselatinra és a fotoréteg 20—30-szor vékonyabb, mint a szokásos módon készült anyagoknál A laboratóriumban különböző fényképészeti rendszereket dolgoztak ki az ezüst kiiktatásával, anélkül, hogy a hatékonyság csökkenne. A-z NDK-ban már kipróbált arzéniumszulfidlemezek pontosan reprodukálnak 0,6 mikron széles vonalakat, ami a világon eddig egyedülálló. Egy ilyen 25 négyzetcentiméteres lemezen egy ezeroldalas könyv teljes szövege rögzíthető. A laboratórium egy másik kollektívája, ugyancsak arzéniumszulfid alapon, az elektronikus számítógépek passzív tárolói számára készített nyomólemezeket. Ezek jól vizsgáztak; a próbaszériák gyártása rövidesen megindul. A fényképészetben szupertiszta anyagokra van szükség. Egy speciális berendezéssel, amely ugyancsak bolgár találmány, olyan vegyü- letek állíthatók elő, amelyek tonnánként csak néhány milligramm pótanyagot tartalmaznak. Itt készül a többi között a világ legjobban megtisztított ezüstbromidja is. A KUBÁT meghódító spanyol katonák közül csak hárman rendelkeztek rémi zenei ismerettel, jobban mondva, csak hármukban élt zenei érdeklődés és hajlam. Ortiz- nak, Moronnak és Porrasnak hívták őket, s Ortiz volt közülük a legjelentősebb. „Ortiz, a muzsikus”, ahogy Bernaldo Diaz del Castillb nevezi, részt vett Spanyol- ország valamennyi amerikai hódító hajdáratában. Amikor Kubába jött, Trinidad városában „tánc- és zeneiskolát” alakított, mielőtt követte volna Hernando Contest mexikói hódító útjára. Diaz del Castillo úgy tudja, hogy a mexikói ,kaland” után Cortes földet adományozott Ortiznak Mexikóvárosban. A primitív gyarmati városkában a muzsikus hajlamú katona újabb tánc- és zeneiskolát nyitott. Mikor ezek a férfiak Kubába jöttek, s arany után kutatva bevették magukat a kubai őserdőkbe, a bennszülöttek között három soha nem látott hangszerre bukkantak: a maracára, a guiró- ra és egy furcsa fadobra. A fadob később eltűnt a történelem ködében az emberekkel együtt, akik készítették. A maraca és a guiro azonban fennmaradt továbbra is. „A maracával együtt a spanyolok megtalálták a susogó guirót, ezt a furcsa, növényből készített hangszert, melynek alakja félig halra, félig madárra emlékeztet” — írja Samuel Feijoo, rendezett kiállítást. A spanyolok találtak rá a guamóra is, mely nem más, mint egy kagylófajta, s ha belefújnak, mély, átfogó, búgó hangot ad. Néhány évvel ezelőtt a guamo búgásátmég hallani lehetett a kubai kávéültetvényeken, ahol „fo- tutó”-nak hívták és a munkásokat szólították vele étkezéshez.' Kuba ősi zenéjéből semmi sem maradt. Tudjuk, hogy rendeztek zenés ünnepségeket — areitók-nak hívták őket —, melyek két—három napig is eltartottak, alkalmi karnagyok (tequinák) vezetésével. De szinte ez minden ... ÖTVEN esztendővel Kuba felfedezése után élt ott egy muzsikus, Miguel Velazquez- nek hívták. Indián asszony és spanyol férfi- fia volt. Spanyolországban tanult, majd visszatért Kubába. A közösség, melyben élt, annyira tisztelte, hogy a korabeli krónikások úgy emlékeznek meg róla, mint aki „korban ifjú, tudásban és példamutatásban viszont bölcs öreg”. Velazquez 1544- ben a Santiago de Cuba székesegyház káplánja volt. A hódítók megvetették és lenézték a leigázott bennszülöttek zenéjét. Nem értették ezt a muzsikát, s nem jegyeztek föl a történelem számára. A kubai indiánok után nem máradt más hátra, csak a legenda táncaikról, meg a maraca és a guiro, s mikor halomra gyilkolták őket, velük együtt zenéjük is kihalt. Ez a társadalmi és kulturális háttere az első afrikai rabszolgák megjelenésének, akik magas fejlettségű zene- és tánckultúrát hoztak magukkal. Hitelt érdemlő történelmi beszámolók szerint 1513-ban már éltek. négerek Kubában. Valószínű azonban, hogy az első feketék már egy évvel korábban megérkeztek. Jövetelükkel kezd alakot ölteni Kuba faji jellege és ritmusvilága — állapítják meg az etnológusok. A feketék mindig zenéltek, énekeltek és táncoltak szörnyű, szinte állati rabszolgamunkájuk befejeztével. A táncnak és a zenének éltek, ebben találták meg ismét elvesztett boldogságukat, s leltek kielégülésre. A NÉGEREK mintegy asz- szimilálták az ősi kubai hangszereket, s egyúttal megteremtették a kubai zenei stílust, a rövid, szaggatott ritmust, mely monotonnak, álmosítónak hat, ám mégis minden énekesnél, minden pillanatban, minden alkalomkor más és más. A feketék elhozták magukkal a dobot, ezt a „bőrből és fából készített varázsdobozt, amely megrázta a kontinenst” és megrázta a világot. A dob pedig felidézte a dzsungel titokzatos, félelmetes zúgását, az afrikai nap tüzét, a Kongó vizének moraját és a vadon fenevadjainak hörgését. A feketék zenéje és tánca meghatározó hatással volt az Antillák kultúrájára. A kettő összekeveredett és Afrika életereje, lendülete egészséges színt vitt be az Antillák bágyadt, lágy tónusaiba, akkordjaiba. így aztán a fehér és fekete hatás impozáns és igen tipikus zenei terméket eredményezett. Az ELSŐ havannai zenekar 1598-ban alakult meg a maiagai származású Pedro Almanza vezetésével. Így kezdődött meg az a zenei fejlődés, amely végül is századunkban érte el csúcspontját. Mióta vasúti közlekedés létezik, jóformán minden megoldást kipróbáltak, hogyan kapaszkodhat a vonat hegyeken át, de e megoldások közül talán egyik sem sikerült olyan jól, mint a híres Sar- gan-hegyi kígyó — ahogyan ezt a szerpentint a szaklexikonok említik. Megírják róla, hogy mind maga a terv, mind a kivitelezés közben alkalmazott megoldások egyedülálló mérnöki leleményre vallanak. A hegyre csavart kígyó A Titovo Uzicét Verdisté- vel összekötő hegyfalakra függesztett vasútpálya ennek az alkotói leleménynek állít lenyűgöző emlékművet. S valóban azt: a Szerbia es Bosznia hatarát átszelő vonal, régóta halott, szerelvények nem futnak rajta. A világ tálán iegerdekesebb vasútvonala nem bizonyult elég jo üzletnek, és így eltűnt Jugoszlávia úthálózatának térképéről. ötven évvel ezelőtt azonban, amikor megnyitották, az egyetlen megbízható összeköttetés volt a főváros és a térség legfontosabb városa. Szarajevó között. A mérnökök fantasztikus megoldásokat eszeltek ki, hogy a 400 kilométeres hegyi pályát az aránylag szerény tőkéből kihozzák. A szakemberek jó része különben azt mondta, hogy ekkora magasság áthidalása ily eg rövid szakaszon Jugoszlávia A kígyó belül teljességgel lehetetlen. Végeredményben azonban mégis ,.a Sargan-hegységre csavarták a kígyót”, ezt a szerpentinvasutat, amely több helyütt ismételten áthalad ugyanazon földrajzi pont felett. Ha létezhetnének másfél-két kilométeres vasúti szerelvények és egy ilyen végighaladna rajta, egyedülálló látványban részesülnénk: mikor az utolsó kocsi eltűnik a hegy mögött, a másik oldalról újra előbukkanna a mozdony, csak valamivel magasabban, mintha a vonat „masnira akarná kötni magát” a hegy körül. A szabadság első páncélvonata A pöfögő kis mozdony, amolyan igazi kávédaráló, mintha egyenesen Buster Keaton, vagy Chaplin filmjeiből került volna ide. A kocsik, amelyeket maga után vonszol, úgy 1941 táján megteltek fegyveresekkel. Ezek az utasok ötágú csillagot viseltek. Itt kattogott a meggyötört Európa első páncélvonata, a felszabadítok jelvénye alatt. Kúszott a hegyek között a Titó-partizánok kis köztársaságába. Uzice tájain keresztül, ahol a náciellenes csapatok gyülekeztek* wS „ . A vasútvonal csodálatos történelmi múltja, merész felépítése és a környék lélegzetelállító szépsége nem engedte belenyugodni a jugoszláv közvéleményt a „Kígyó” halálába. Hisz minden remény megvolt rá, hogy ha a pálya legértékesebb szakaszát korszerűen megerősítik, akkor — számítva a világ minden tájáról ideözönlő turistákra — a forgalmat újra megindíthatják. S valóban : megérkeztek az első ajánlatok Angliából, hogy turistacsoportokat szerveznek. A „Kígyó” egyelőre alszik, holott a pálya eredeti alapozása még mindig elég erős ahhoz, hogy a szerelvények végighaladjanak rajta a hegyet átlyuggato harminc alagúton keresztül. Belgrad és Uzica között különben több pályaszakaszt teljesen átépítettek és kicseréltek: itt futnak majd a Belgradot az Adria-parti Barral összekötő vonatok. Az átépítés során a mérnökök szinte megismételték elődeik bravúrjait és a modern tudomány egy csöppet sem csorbította a vállalkozás lenyűgöző jellegét. A hegyek között nyújtózó csoda Ez a lenyűgöző jelleg ölt testet a 475 kilométer hos-zgzan, a hegyek közt nyújtózó vasútpálya minden részletében, mindenekelőtt az egésznek egyötödét kitevő völgyhidak és alagutak építészetében. Több mint 14 kilométernyi hídról és 78 kilométer alagútról van szó! Az egyik, a legizgalmasabb alagút éppen most készült el. A munkások ötvenkét hónapon át birkóztak a merev sziklával és feltáruló föld alatti tavakkal, hogy egy 5 kilométeres lyukat üssenek a hegybe. A Belgrád—Bar vasútvonal sokszor 150 méterrel a völgykatlan felett, karcsú pillérlábakon ível át fél kilométeres szélességű szakadékokat. A Sárgán hegyi kígyó egykori építői legfeljebb lázálmúkban láthattak ilyesmit. A Belgrád—Bar vonal megnyitásáról a jugoszláv vasutforgalom forradalmát várják, azt remélik, hogy a Szerb Köztársaság egyes, ‘ mindeddig meglehetősen elszigetelt tartományait és Montenegrót bekapcsolja az élet áramába. Az utazás megrövidülése Közép-Európa és az adriai Bar között fel fogja lendíteni az útvonal forgalmát. Ez az útvonal éveken át szinte a mérnökök rögeszméje volt, miközben megszállottan küzdöttek a természeti akadályokkal. A munkaiatok 90 százaléka befejeződött, és 1975 már a megnyitás \
