Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-20 / 220. szám

Tapasztalatcsere- es vásár... Mezőgazdasági szakemberekkel az AGROMASEXPO-st Az AGROMASEXPO, a Nemzetközi Mezőgazdasági, 1 Élelmiszeripari Gép- és Mű- t szerkiállítás és Vásár az őszi • BNV-n immár másodízben nyitotta meg kapuit. Megyénkből az idén is kü- lönbuszokkal indultak a me­zőgazdasági napközeinek szakemberei, vezetői a kü­lönböző üzemi bemutatókra. Az első program, a soroksá­ri Vörös Október Termelő- szövetkezet paradicsom-, hagyma-, zöldbabültetvénye­felelően kifejlődni a bogyók. Túlságosan sok az apró sze­mű, s így a 30 milliméter át­mérőnél kisebb bogyók a gép felhordó láncának résein a talajrögökkel együtt vissza­hullanak a földre. Ennek el­lenére a gazdaságossági szá­mítások azt bizonyítják: még így is kifizetődő a gép al­kalmazása, mivel óránként egy vagonnal „szed”, ami azt jelenti, hogy egy tízórás mű­szak alatt több mint 10 va­gon paradicsomot takarít be, Szakembereink hosszan időztek a paradicsomválogató- tisztító-préselő kombinát „okos”, szerkezetei, gépelemei között. in zajlott le, a második a Komáromi Állami Gazdaság­ban, ahol a CPS cukorrépa­termesztési rendszerrel, va­lamint a mezőgazdasági út­építés és a nagyüzemi mar­ii ahizlalás technológiájával ismerkedtek, a harmadik programban pedig a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát CPS kukoricatermesztési rendszer munkafolyamatait, a betakarítást, a talajműve­lést, a talajerővisdzapótlást, a növényvédelmet és a szárí­tást tanulmányozhatták az érdeklődők. Az egyik Heves megyei esoport programjában, a so­roksári zöldségbetakarítási bemutatón és tapasztalatcse­rén mi is részt vettünk. Ez a Budapest határában tevé­kenykedő termelőszövetkezet adott nevet a paradicsom­termesztési rendszernek. Ugyanis a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyárral össze­fogva elsőként még 1971-ben kezdték el a nagyüzemi pa­radicsomtermelést. A rend­szer bevezetését a Mezőga- dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, valamint a kon­zervipar is támogatja. Szak­embereinket is meglepte, ■ hogy míg nálunk az iparsze­rű termelési rendszerekben importgépekkel dolgoznak, a soroksári Vörös Október Termelőszövetkezet vala­mennyi zöldségtermesztési ágazatban magyar gépekkel, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár konstrukcióival lá­tott munkához. A gépek, il­letve a gépsor előállításával egyidőben megfelelő paradi- esomíajták meghonosítását is kikísérletezték, amelynek lé­nyege, hogy a közismerten különböző időben beérő bo­gyók helyett, közel egyídó- ben beerő fajtát állítanak elő. Ez ugyanis a gépi beta­karítás egyik elengedhetetlen alapíeltétele. A másik a nagy hozamot biztosító fajta ki­alakítása. — A kísérletek után legin­kább a „Chico IlT’-fdjia mellett döntöttünk — hallot­tuk a bemutatót vezető so­roksári szakembertől. A szóbeli tájékoztatás után működés közben, a paradi­csomföldön tekintették meg a betakarítógépet, amely az idén meglehetősen jelentős veszteséggel dolgozik. TJ—--- sis a kedvezőtlen tavaszi idő- j Járás, miatti nem tudtak meg- J (Foto: Perl Márton) s ha ezt összevetjük a kézi erővel történő 5—8 mázsás naponkénti és fejenkénti sze- dósi átlaggal, világosan érzé­kelhetjük, hogy több mint száz ember helyett végzi el a munkát. A hektárankénti. 400 mázsás hozamból körül­belül 60 mázsa hull vissza a talajra, amelyet diákokkal szedetnek össze órabérben. Szakembereink megtekin­tették a BMG „Unimas” ne­vű hagymabetákarító kom­bájnját is, s többen megállapí­tották, hogy a Soroksáron lá­tott három zöldségbetakarító kombájn közül etz a legtöké­letesebb. Veszteség nélkül „ássa ki” a hagymát, s ren­dezi hosszú rendekbe, ahol . néhány napig száradni hagy­ják. Az így felszedett hagy­masorokat ezután ugyanez a kombájn bizonyos alkatré­szeinek „átvariálása” után felszedi, b a mellette futó szállítóeszköz platójára rak­ja. Teljesítménye 0,2—0,6 hektár/óra, vagyis, száz em­ber napi munkáját tudja he­lyettesíteni. A harmadik gépet a So­roksár mellett Öcsán tekin­tették meg a Heves megyeiek. Ez is BMG-gyártmány, s a zöldbab betakarítását végzi. A tapasztalatok összegezé­sekor kedvezően ítélték meg szakembereink a látottakat, hallottakat. Nyilvánvaló — mint többen hangsúlyozták —, hogy viszonylag kezdeti szakaszban, úgymond gyer­mekcipőben jár még nálunk a paradicsom, a zöldbab, a hagyma és egyéb zöldségnö­vények nagyüzemi gépi beta­karítása, azonban feltétlenül jó úton járunk. Ugyanis csakis gépekkel, iparszerű technológiával gazdaságos e nagy kézi erő igényes kultúrák termesztése, betakarítása. A délutáni órákban, a gyakorlati bemutatók után a Heves megyei csoport is el­vegyült a vásárváros forga­tagában. Legtöbben az AG­ROMASEXPO pavilonját, szabadtéri kiállítöterületeit keresték meg. Mindenképpen említést ér­demel — s bizonyos fokig a Soroksáron látottakkal, hal­lottakkal össze is függ —, hogy az AGROMASEXPO-n egy olyan megállapodás is született az amerikai FMC és a magyar mezőgazdasági gép­gyártás képviselői között, hogy a nagyüzemi szántóföl­di zöldségtermesztésünkben jól bevált amerikai gépek gyártásába bekapcsolódnak a MEZÖGEP Tröszt gyárai is. Ezáltal az eddigi 20 millió belga frank értékű zöldbor­só- és zöldbabgépek koope­rációs gyártásán kívül — a bőségesebb hazai zöldségel­látás érdekében — részt ve­szünk a paradicsomtermesztés és -betakarítás gépeinek gyártásában, a meglevők tö­kéletesítésében is. A látnivalók, az érdekessé­gek sorát még hosszasan le­hetne sorolni, azok szinte be­le sem fémek egy nap prog­ramjába. Pihentetőül mégis sokan ellátogatnak abba a pavilonba, amelyben a kis kerti művelő gépeket mutat­ják be. A tavalyihoz képest sokszorosan több ilyen kis­gépet láthatunk az idén, amelyek között a legnagyobb érdeklődést a japán „Honda” kisgépek keltették. Falad! Sándor Nagy jelentőségű kormány- egyezmények alapján fejlődik tovább a magyar—szovjet gazdasági együttműködés A magyar—szovjet műsza­ki tudományos együttműkö­dés 25. évfordulója alkalmá­ból Magyarországon össze­gezték a két ország árufor­galmának, kooperációjának eredményeit, s összefoglalóan, közreadták a ma is érvény­ben levő nagy jelentőségű kormányegyezményeket, amelyek alapján hosszú tá­von is gyors ütemben tovább fejlődik a két ország gazdasági együttműködése. A Szovjetunió részesedése hazánk külkereskedelmi for­galmából nemcsak mennyisé­gileg, hanem arányaiban is folyamatosan és töretlenül növekedett az elmúlt 25 év­ben. Ma már szovjet rende­lésre készül a magyar ex­porttermékeknek több mint 34 százaléka. A két ország külkereskedelmi forgalma az 1949. évi másfél milliárd de­vizaforintról 27 milliárd de­vizaforintra emelkedett, vagyis túlhaladta az évi 2 milliárd rubelt. A Szovjet­unió biztos piacot jelent Ma­gyarország egész sor termé­ke számára, ugyanakkor a nyersanyagban szegény Ma­gyarország a Szovjetunió­ban jut hozzá nélkülözhetet­len anyagokhoz. A hazánk­ban felhasznált vasércnek 92,6, a nyersfoszfátnak 78,4, az újságnyomó papírnak 93,2 százaléka a Szovjetunióból származik, s ugyanonnan ér­kezik a kőolajnak és a fe- nyőfűrész-árunak a kéthar­mada. A hosszú lejáratú kor­mányközi megállapodásók a magyar népgazdaság legfon­tosabb területeinek gyors ütemű fejlesztéséhez, kor­szerűsítéséhez jelentenek szi­lárd alapot. Az alábbiakban a legje­lentősebb kormányegyezmé- nyeket ismertetjük: Az 1962-ben életbe lépett és 1980-ig érvényes egyez­mény alapján a Szovjetunió — olcsó villamos energiával — magyar timföldet dolgoz fel alumíniummá és az így nyert fémet teljes egészében visszaszállítja Magyarország­ra. Az idén 110 000, jövőre 120 000, 1980-ban pedig 165 000 tonna alumíniumot szállít vissza a Szovjetunió. A kölcsönös szállításokat vi­lágpiaci áron számolja el a két ország; ez hazánk szá­mára igen előnyös, mert az együttműködés hiányában Magyarországon több mil­liárd forintért alumínium­kohókat kellene építeni, s a hazai villamos energia is erő­sen megdrágítaná az alumí­niumgyártást. Atomerőmű magyarországi építéséről is kormányegyez- mény jött létre, amelynek alapján a Szovjetunió segít­ségével _és szovjet berende­zések alkalmazásával 1984-ig 2000 megawatt teljesítményű atomerőmű épül Pakson. Az első blokk 1980-ban, a to­vábbi három pedig 1981-, 1983-, illetve 1984-ben kez­di meg működését. Az olefinegyezmény alap­ján Magyarország 1975-tői évente 130 000 tonna etilént és 80 000 tonna propilént szállít a Szovjetuniónak, ahonnan cserébe polietilént, polisztirolt és egyéb olefin­származékot kapunk. Egyelőre 1981-ig szól az a megállapodás, amelynek ér­telmében Magyarország R— 10-es típusú kis számítógé­peket, lyukszalagolvasó, lyu­kasztó, adatelőkészítő, adat- átviteli berendezéseket szál­lít a Szovjetuniónak, cserébe nagyobb teljesítményű R— 20-as, R—30-as és R—50-es számítógépekért. Nagy jelentőségű egyez­mények intézkednek kőolaj- és földgázszállító rendszerek, továbbá villamos távvezeték építéséről is. Jelenleg a Ba­rátság 1. és a Barátság 2. olajvezeték, s három nagyfe­szültségű villamos távvezeték köti össze Magyarországot a Szovjetunióval, s napirendre került az orenburgi nagy teljesítményű földgázvezeték és egy 750 kilovoltos villa­mos távvezeték építése. Az orenburgi vezeték megépíté­se után évente 3,8 milliárd köbméter földgáz érkezik Magyarországra a Szovjet­unióból, míg a Szovjetunió­ból származó villamosener- iga-importunk 1980-ra eléri a 7,5 milliárd kilowattórát. Nagyrészt 1970-ben jöt­tek létre és 1990-ig érvénye­sek azok a magyar—szovjet megállapodások, amelyek alapján a Szovjetunió terü­letén közösen fejlesztünk nyersanyag-kitermelő kapa­citásokat. A Szovjetunió részvételünk arányában nö­veli szállításait ezekből a termékekből. A fejlesztések befejezése után kartonpapír­ból évi 30 000, azbesztből 20 000, foszfor-műtrágyából 72 000 tonnával többet szállít évente, mint eddig. 1964-ben jött létre az az egyezmény, amelynek alap­ján évente mintegy 200 000 tonna friss gyümölcsöt és ugyanannyi gyümölcs- és Ácsorgó hatvani kavicsbányászok Amikor egy esztendővel ezelőtt a hatvani Jászberé­nyi út mentén levő kavics­bányában jártunk, az új igazgató igen bizakodóan beszélt az üzem helyzetéről. Azt mondotta, küzdelme^ munkával úrrá lesznek a bajokon. Teljesítik termelési tervüket és megfelelő kere­sethez juttatják a telephely közel száz dolgozóját. Most pedig Majer Sándor, a purtalapszervezet titkára arról tájékoztatott bennün­ket, hogy minden jóakarat, minden törekvés hiábavaló. Külső okok miatt nemcsak a kongresszusi felajánlás, hanem éves tervük is ko­moly veszélyben forog. Nem beszélve arról, hogy a tér- meléskieses miatt nagyot zuhan a munkások jövedel­me. Kaviccsal, nagyszámú ho­mokkal teli tárolóhelyek a bányában. Veszteglő kotró­hajók. Ácsorgó, tétlen mun­káscsapatok. Ez a kép fo­gadja szeptember derekán azt a látogatót, aki erre té­ved. Hogy miért? — Remekül kezdtük az idei esztendőt. Az első fél­év elteltével lépést tartot­tunk tervünkkel, sőt több­lettermelést is vállalhattunk a kongresszus tiszteletére. De aztán jött a vagonhiány, §. kiszállítás rűhagica csök­kenése — mondja Marosva­ri János szállításvezető. — Júliustól szinte hetente ér­zékelhetően csappant a ko­csik száma, s mostanra oda érkeztünk, hogy a naponta szükséges 70—f80 vagonból egyetlen egyet sem biztosít az államvasutak. Elképzel­heti, mit okoz ez nálunk, ahol részleges teljesítmény­bérezés van, s e pillanat­ban. 27 ezer köbméter kül­földi rendeléssel vagyunk adósok, a belföldi kiemelt építkezések helyeire pedig 45 ezer köbméter árut kel­lene szállítanunk! Hát. ezért a nagy csend, s a szótlan ácsorgás a bányában,.. . ★ Kérdésünk Császár István nzemigazgatohoz: Miért nem. keresik a kapcsolatot a MÁV ületekes szerveivel? — Kérem, mi ebbe mar belefáradtunk. Lejárhatjuk a lábunkat, akkor sincs sem­milyen eredménye. Akárho- va fordulunk a válasz sem­mivel egyenlő. Nem biztat­nak a hatvani állomáson, nem segít rajtunk a buda­pesti vasútigazgatóság sem. Pedig a mi ügyünk olyan termelési kérdés, amely po­litikai vonásokkal elegyedik. Az ötveri százalékra vissza­zuhant termelés, a napok óta teljesen leállt kiszállítás kotrómestereink'’' 7—8 száz forintos j övedel , ihcsökkenés­fieé @&3a, lásalábk száz forint munkabért ve­szítenek többi dolgozóink is. Gondolhatja, milyen köztük a hangulat. S hiába magya­rázunk. Bennünket, vezető­ket okolnak.. „ Nézze meg a „lázgörbénket”, hova zuhan. Húsz, tizennyolc, tizenöt, hat, majd semmi, semmi, semmi. Nyolcvan. helyett. Szolnok, Leninváros, Ka­zincbarcika pedig fenyeget. S joggal. Ott az építkezéseit, az olefin terv szenvedi hiá­nyát annak, hogy nem. tu­dunk eleget tenni vállalt kötelezettségünknek. Ezek után, hogy valóban fényt derítsünk e fonákság hátterére, a legilletékesebb- hez fordultunk. Kovács Ist­ván MÁV-főf elügyelő vála­sza felelősséget, s felelősö­ket kutató kérdéseinkre: —• Sajnos, nem Hatvan­ban dől el a város külön­böző üzemeinek vagonellátá­sa. Tehát jelen esetben nem rajtunk múlik a kavicsba­nya áldatlan állapotának fel­számolása. Mi szívesen kül­denénk naponta 40—50 ko­csit, a budapesti MÁV igaz­gatóság III. osztálya, a kg- csiintézőség azonban letiltot­ta ezeket a megrendelése­ket. Tökéletesen átérezzük a helyzet súlyosságát, naponta riasztjuk távbeszélőn a ko- csiintézőséget, de mindmá­ig «seasU még csak jóslatokba sem merek bocsátkozni, hogy ék­kor vagy altkor változás lesz! .Nem, nem. A kocsdin- tézőség tisztjei naponta kap­ják a vagonszámokat, az utasításokat, s ők rendelkez­nek az itt tanyázó szerelvé­nyekkel. Mindezt felelőssé­gem tudatában jelentem ki..4 ★ Kőszenet a tájékoztatásért, s a belőle áradó jó szándé­kért, megértésért. Jelen esetben azonban nem elégedhetünk meg a magyarázattal, bármennyire tényszerűen hangzik. Mert bár ismerjük a szállítás or­szágos gondjait, az állam­vasutak roppant nehéz hely­zetét, ami a kocaállomány korlátozottságából adódik: idáig nem szabadna jutni! Meg akkor sem, ha tudjuk, hogy szezonmunkákban rej­lik a baj gyökere például Hatvanban. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy széles körű figyelemmel, jobb szerve­zéssel ki ne lehetne küszö­bölni egy-egy bánya, vagy egyéb üzem életének teljes megbénulását. Különösen érvényes ez az igényünk most, amikor min­den -területen az ipari ter­melőmunka megbecsülteté- sen, elismertetésén fáradoz nak'. zöldségkonzervet exportál Magyarország a Szovjetunió­ba. Az egyezmény formailag csak 1970-ig volt érvényben, a szállítások azonban tovább tartanak, s minden bizony­nyal az ötödik ötéves terv időszakában is folytatódnak. Közismert a magyar—szov jet Zsiguli-program, ' amely 1968-ban született, s igen jól bevált. Magyarország 18 kü­lönféle alkatrészt és gépegy séget szállít, cserébe kész személyautókat kapunk. Az együttműködés keretében az alkatrészeket évente 300—400 ezres sorozatban, tehát gaz­daságosan gyárthatjuk. Az egyezmény aláírása óta a járműipar egyéb területeire is kiterjed az együttműkö­dés. Autóbuszokért, motor­kerékpárokért. hátsó futó művekért teherautókat s egyéb járműveket kapunk a Szovjetunióból. Tavaly pél­dául már 38 063 személyautó, 3253 tehergépkocsi és 12 Diesel-mozdony, továbbá 4138 traktor és 1359 gabona- kombájn érkezett a Szovjet­unióból. A fentieken kívül az együttműködés kiterjed a papíripari választékcserére ugyanúgy, mint erősáramú termékek, vegyipari cikkek, műszerek, építőgépek gyár­tására, s egész sor szakosí­tásra, amelyek lényegesen megváltoztatják, - korszerűsí­tik a magyar ipar struktúrá­ját. (MTI) 2áí@Sásg2 Qypió Kik laknak a bagolyvárban? A kérdés többek között azért is érdekes, mert egy olyan vállalati tanácskozá­son hallottuk, ahol a mun­kásosztály helyzetének to­vábbi javításáról volt szó. Az említett értekezleten egyébként nagyon alaposan, minden részletet megvitat­va, fontos határozatokat hoztak a munkások érdeké­ben. Hogyan kerül akkor idea „bagolyvár”? így nevezték néhányan a felszólalók kö­zül azt az épületet, ahol « műszakiak, alkalmazottak, adminisztratív állományúak dolgoznak. A lépcsőzetes munkakezdés gondjai, az utazás nehézségei ugyanis ellentéteket váltottak ki, s egyszeriben, talán még más okból is, „rosszak” lettek az itt dolgozók a fizikaiak előtt. A „bagolyvár”, ez « jól hangzó kifejezés persze még segített is, hogy az el­lentét a valóságosnál job­ban felduzzadjon. Kik „laknak” hát az emlí­tett bagolyvárban? Műsza­kiak, alkalmazottak; nem fizikai dolgozók. De azért azt is figyelembe kell ven­ni, hogy a „bagolyváriak­nak” mintegy a fele évek­kel ezelőtt még lakatos, esztergályos vagy más fizi­kai állományú munkás volt. Akik tanultak, más beosz­tásba kerültek, Ök most « technikusok, üzemszervezők, műszaki, politikai irányítók; nélkülük nincs termelés, nem megy a munka az üze­mekbe-^ sem. Ök lennének hát a fizikaiak „ellenfelei”? Nem hisszük. Annak elle­nére sem, hogy valós gond a bürokratizálódás, s a túl­zott adminisztráció. Hiszen ugyanakkor olyat is lehet hallani, hogy az egyik, „eli­tebb” üzem munkásai le­szólják a kevésbé elit mun­kahelyen dolgozó munkás- társaikat; fellelhető tehát az önérzetnek e nem éppen kí­vánatos megnyilvánulása. Jogos volt a válasz: be­csüljük meg egymás mun­káját. Becsüljük meg azt, aki — vezető vagy beosztott — szorgalmasan, jól dolgo­zik. A-kár a másik üzemben, akár a „bagoly várban...” (hekeli) Mmmäßf) £^ei653í*$ 30« pánfefc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents