Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-19 / 219. szám
Lengyel filmnapok Egerben A Lengyel Népköztársaság felszabadulásának 30. évfordulójára emlékezve lengyel filmnapokat rendeznek hazánkban. E filmnapok országos vidéki megnyitóját ma délután hat órakor rendezik Egerben, a Vörös Csillag Filmszínházban. Ebből az alkalomból kerül bemutatásra a Sötét folyó című lengyel film, amelynek rendezője, Sylwester Szyszko is részt vesz az egri bemutatón. Képünkön a film egyik jelenete. Utánam, srácok! Üj ifjúsági tv-sorozat készül 18.30: Gépek között Közvetítés a kőbányai vásárváros területéről. Ebben az évben — az őszi vásárral egyidőben —, rendezik meg az Agromasexpo ’74 kiállítást. A műsor elsősorban azokat a mezőgazdasági gépi berendezéseket mutatja be, amelyeket a szocialista országok KGST-kooperáció keretében állítanak elő. Ilyen például a Terra MF— 70-ee univerzális kisgép, amely csehszlovák és magyar együttműködés terméke; a magyar partner gyár a békéscsabai Mezőgép. A nézők komplex berendezéseket is láthatnak, például a bajaiak kukoricatermesztő géprendszerét, vagy a zöldségtermesztési berendezést, a Hermes szövetkezet a kiskerttulajdonosok számára készített — gyümölcs- és zöldségtermesztéshez felhasználható —, kisgépeit. 1974. szeptember 19., csütöi;.), A következő hetekben, hónapokban jó néhány újdonsággal szolgál a legifjabb nézőknek a Magyar Televízió. Mint Pápai Lajos, a gyermekosztály vezetője elmondta az MTI munkatársának, befejezték új, színes, hatrészes gyermekfilmsorozatukat, melynek forgató- könyvét Berkes Péter írta. Az egyenként 40 perces epizódokból álló film „Utánam, srácok!” címmel kerül képernyőre. A történet egy iparvidék új lakótelepén játszódik, ahol két konkur- rens gyereksereg vetélkedik, felhasználni mindazt, amit kémiából, illetve fizikából az iskolában tanultak. A szereplők között több ismerőst láthat a közönség. Például Kovács Krisztiánt, Jelisztra- tov Szergejt, valamint a „Keménykalap’-sorozatból megismert Berkes Gabit, Kiss Gabriellát és Losonczi Gábort, akit „Az öreg bánya titká”-ból ismerünk. A felnőtt színészek; Pathó István, Szabó Éva, Juhász Jácint és Szerencsi Hugó. Katkics Ilona rendezte Nagy Katalin könyve nyomán az „Intőkönyvem törté- neté”-t. Főhőse egy 13 éves kislány, akinek ismét férjhez megy a mamája, ettől felborul az élete, sorra kapja az intőket... Iskola után (MTl-foto — •enkö Imre felvétele) ősztől újra indul a „Papírsárkány” és a „TTT’-so- rozat. A gyerekeknek „Perpetuum mobile” címmel új sorozatot is indítanak. Ebben különböző tudományos kérdések kerülnek górcső alá összefüggésükben. Szeptember 22-én a margitszigeti úttörőstadionból közvetítik a nemzetközi Pajtás Kupa labdarúgó-döntőjét. Szeptember 29-én kerül képernyőre a „Diákabrak”. Ez színes magazinműsor lesz a kicsinyeknek. Októberben a „Síppal, dobbal” a műsor- sörozat folytatja látogatását a legjobb zenei általános iskolákban. a. Hogyan kapaseuk olyan játékra, amitől ügye- sedik, okosodik? Hogyan meséljünk, daloljunk, rajzoljunk neki, vagy hogyan csaljuk elő őbelőle magából a verselhetnéket, énekelhet- néket, rajzolhatnékot, épít- hetnéket, és egyéb hasznos hajlandóságokat? Nem volt ez olyan keserves, fárasztó munka, mint azok hiszik, akik soha nem csinálták, vagy ha csinálták is, kedvetlenül, morcosán, mogorván, s ennél fogva gyér eredménnyel Magam is építettem például Bubunak kocka- és homokvárakat, még babáztam is vele néha, bár szerencsére hamar rájött, hogy ez utóbbira kevésbé vagyok alkalmas. De ezek majdnem mindig a vidám szórakozás percei és félórái voltak, nem a kényszerű időtöltéséi. Rajzolni meg kivált szívesen rajzoltam, dühödt dilettáns módjára, aki kiélvezi végre, hogy van közönsége, ő nagyon hálás közönség volt, mert tizedszerre, huszad- szorra sem unta meg lerajzoltatni a csupa egyenes vonalból álló Kockaembert s más figurákat, a rövid kövéret, a hosszú soványát, a tizenhárom léggömb madzagját markoló férfiút, az egyszerre négy testhelyzetben bemutatott hintásle- gényt, Jancsi nevű elvesztett babáját, amit három éve hagyott el az utcán, de képzeletében és a mind újabb rajzokban még ma is él, és így tovább. Gyakorta le kellett rajzolnom természetesen a család tagjait is, különféle összetételekben, például Anyja—Bubu—Apja —Dombi—Magdus, vagy Bo- gyi néni—Bubu—Anyja— Apja—Kockaember, de mindig úgy, hogy fogják egymás kezét, s ő, vagyis Bubu lehetőleg a második helyen Nem kerültek a dossziék mélyére Reflektorfényben a közérdekű bejelentések Kihűl-e, a feledés mindent takaró homályába merül-e sok olyan dolgunk, amit valamikor — esetleg nem is olyan régen — fontosnak tartottunk? A kérdésre — felhalmozott élettapasztalatunktól függően — különböző válaszokat adhatunk, de az bizonyos, hogy minél többet tapasztal az ember, annál inkább hajlandó legyinteni egyet: — Bizony, feledésbe merül. Ez már csak így van, így kerek a világ ... ★ Várnagy Sándor, Füzesabony nagyközség tanácsának titkára nem ért egyet az efféle válasszal. Azokról a közérdekű bejelentésekről beszélgetünk, amelyek mintegy másfél esztendővel ezelőtt, a tanácstagjelölő gyűléseken hangzottak el. —■ Egyáltalán nem feledkeztünk meg róluk; ötven tanácstagi körzetben 133 közérdekű bejelentés hangzott el, négy fő témakörben. Legtöbben a községi vízvezeték- hálózat kiépítését kérték, 6 hasonlóképpen nagyon gyakran elhangzott az a kívánság is, hogy a belvízgondok megoldására egységes elvezető rendszert építsünk ki. Sokan szóltak a mozi építésének elhúzódása miatt, s hasonlóképpen közérdekű kérdés a községi úthálózat problémájának megoldása. — Ilyen fontos kérések teljesítése elől nemigen lehet elzárkózni... — Nem lehet és nem is akarunk — hangzik a válasz. — Nekünk egyik legfontosabb dolgunk, hogy hathatósan foglalkozzunk minden olyan kéréssel, javaslattal, amely valóban közérdekű, amely a közösség érdekében hangzik él, ★ Mi sem természetesebb; nagyító alá vettük a legfontosabb bejelentéseket. És a kép — ezt már elöljáróban is elmondhatjuk — nem rossz. Ellenkezőleg... — Jelenleg 23 kilométer hosszú vízvezeték-hálózatunk van kiépítve — kezdi tájékoztatóját a tanácstitkár —, és azt gondolom, ez igen jó eredmény, hiszen néhány évvel ezelőtt a szó szoros értelmében a nulláról indultunk. Ebben az évben újabb öt kilométer vízvezeték-hálózatot kap még a község, jövőre pedig, az úgynevezett harmadik ütemben, elérjük a 32 kilométert, és akkor Füzesabony minden utcájában lesz már vízvezeték. Ezzel kapcsolatban jó azért tudni; mindez nagy anyagi erőfeszítésbe került, közel 30 millió forintba. Ami a belvízlevezető árkokat illeti — itt már nem olyan kedvező a helyzet. Mert az utcák mindkét oldalán megtalálhatók ezek, karbantartásuk azonban nem rendszeres. A lakossági bejelentések nyomón a tanács elvégeztette ugyan a kitisz- títtatásukat, mintegy 220 000 forintos költséggel és újakat is építettek 300 ezerért, de a kérdés még ezzel sincs megoldva. — A lakosság hatékonyabb támogatása lenne szükséges — mondja erről Várnagy elvtárs. — Egyszerűen arról van szó, hogy a régi közmondás itt is érvényes: mindenki a saját háza előtt... — tartsa rendben, tisztán az árkot. Ez a folyamat azonban még csak most van beindulóban A kulturált, virágos Füzesabonyért-mozgalom keretében. A község vezetői nem titkolják: sokat várnak ettől... Sok és jogos szó érte a ház elejét a mozi miatt is, mert sajnos, sokáig épült. Még 1970-ben elkezdték ezt a 7 millió forintos beruházást, de sokáig állt a munka, így átadására csak ezekben a hetekben kerülhet sor. Ehhez is nagy szervező munkára volt szükség: a moziüzemi vállalat 2 millió forinttal tárult hozzá a belső tér kialakításához és a szerelési munkákhoz, a füzesabonyi ÁFÉSZ pedig félmilliót adott a presszórész és a hozzá tartozó helyiségek építéséhez. Ami pedig az úthálózatot illeti: — Szelektálni kellett — így a tanácstitkár. — Ennek nyomán aztán a község telepi részén 920 ezerért megépült a Dózsa György út és a Makiári út. A község másik részén az elhanyagolt útburkolatokat újították fel, elsősorban a Kossuth, a Csillag. a Zrínyi és az Arany János utcákon. Ez egymillió 750 ezer forintba került, a Petőfi utca teljes felújítása pedig 350 ezer forintba Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy még ez évben bővítik az Ifjúsági utat, ez 450 ezerbe, kerül. 1973- ben — a középtávú tervek szerint — másfél millió forintot fordít a község útjavításokra. Ezek lennének tehát a legfontosabb problémák, és megoldásuk mindenféleképpen megnyugtató. Feladat azonban van még bőven így is. Mindenekelőtt a szolgáltatást kell javítani, meg kell oldani a kereskedelmi ellátás problémáit. Hasonló a helyzet a zöldség-gyümölcs ellátással, bár az utóbbi időben ezen a téren javulás tapasztalható, bár igy is előfordul, hogy például két napig nem lehet őszibarackot kapni... ★ Feledésbe merülnek-e a régi kérések ? A füzesabonyi válasz azt mutatja: nem. És ez akkor is igaz, ha egyszerre nem tudnak segíteni minden gondon-bajan, s ha időközben a megoldott régi problémák helyébe időnként újak lépnek. Mert akarással, összefogással előbb-utóbb ezeken is úrrá tudnak lenni. Mind a lakosságnak, mind a község vezetőinek ez ma is, és ez lesz a jövőben is a céljuk. Becky Tibor VARGA DOMOKOS! legyen, két felnőtt között. E tekintetben a Kockaember és Jancsi is felnőttnek számított, sőt a nagy —t de nála jóval kisebb — barna mackója is. Felváltva fogtuk velük Bubu kezét, s egymásét; aki pedig a csoportkép szélére került, s fél kezével emiatt nem kapaszkodhatott senkibe, az legalább egy szál virágot markolt, vagy egy aktatáska fülét fogta. Mondanom sem kéne tán, hogy e képeken mi, igazi családtagok csak magasságunkban és kövérségünkben különböztünk egymástól, meg abban, hogy a nőkre szoknyát húztam. a férfiakra nadrágot. Szerény tehetségemből arra már nem futotta, hogy egyéni jellegzetességekkel is felruházzam magunkat. Bubu szerencsére ezt nem is kívánta. Készségesen elfogadta, hogy Anyja azzal az alacsonyabb szoknyással azonos, én azzal a magasabb nadrágossal, s ha egy vékony figura engem is túlnő, az csak az ő 189 centis Dombi bátyja lehet. Vagy ha két nő közül kell választania, a kisebbik bizonyára Anyja, a nagyobbik meg a keresztanyja, Bogyi néni. Hogy mégse unjam el magam, se ezeket a családi képeket, egy kissé kicifráztam őket. például Anyja egyik fülére almát ültettem, a másikra körtét, Bogyi néni két vállára nyuszit és macit, Magdus hajába fésűt varázsoltam, Bubu feje búbjára madarakat, hatot- nyolcat egymás tetejébe, s a karján esetleg még egy kisvonat is mászott függőlegesen felfelé,.. így már ezer variációt váltogathattam, neki is mind újabb meglepetéseket szerezve. Busszal is gyakran utazott a család, néztünk ki az ablakokon, minden ablakon egy-egy ugyanolyan szab- ványábrázat, amely azonban Bubu képzeletében tüstént nevet és személyiséget kapott. Fantáziáját különben is igyekeztem kellő táplálékkal ellátni. Egy egész lapot kitöltő macinak például teste minden táján kucorgott valami kisebb figura, megosztoztak a vállán, fülén, fején, hóna alatt, derekán, mancsán, lábán ... nemcsak élő alakok, hanem autók, vonatok, különféle tárgyak is. Máskor egy-egy fa koronáját, ágait-bogait rajzoltam teli hasonló szerzetekkel és szerkezetekkel. ö az ilyen bonyolultabb kompozíciókat nemigen próbálta utánam rajzolni. De a néhány vonással felvázolható típusházat, típusembert, típus virágot, miegymást nagy elszánással vetegette papírra, mégpedig minden bizonytalanság nélkül, hogy jaj, sikerül-e vagy nem. Keze bátran, szinte szárnyalva húzta a vonalakat, néha már sokalltam is, hogy egy-két óra alatt telerajzolt egy egész füzetet, és kérte a következőt, hogy ebben már nincs hely. Amikor már tűrhetően rajzolt,, akkor is megesett, hogy az oldalak egy részét Össze-vissza firkálással, girbe-gurba vonalak gubancával töltötte meg, de ezért soha nem szidtuk, s „figuratlv” rajzaira sem mondtuk soha, hogy rosz- szak, nem így, hanem amúgy kellett volna. Csinálta, ahogy tudta, s ahogy a kedve diktálta. Nekünk csak az volt a fontos, hogy öröme teljék benne. Dicsérni viszont dicsérget- tük, azon felül is, hogy egy-egy váratlanul jól sikerült rajzát az egész család végiggyönyörködte. De ezt egész jól kibírta, nem mutatta semmi jelét, hogy fejébe szállt volna a dicsőség, s most játszania kellene a zsenge zsenit. Igazi élvezetet ő kezdettől fogva magában a rajzolásban lelt, s minden egyéb játékban, amibe belefeledkezhetett. Mert amit lerajzolt, neki az az élő valóság része volt, ahogy élő társak voltak számára a babái is, akik körében néha órák hosszat forgolódott egyedül, öltöztetve, vetkőztetve, etetve, itatva, altatva, ébresztve, pisiltetve, kakiitatva őket, s közben folyvást szóval is tartva, velük egvenrangúként beszélgetve. Nem vált el benne — máig sem vált el egészen — képzelt és való világ, mese és nem mese, megrajzolható és kézzel fogható környezet: mint minden egészséges gyerek, a maga kötetlen képzeletétől röpítve, „a csodák föntjén” lebegett. (Folytatjuk)
