Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-17 / 217. szám
Jfyár végi elmélkedés Szentendre ürügyén Egerből Ha valaki nem tiszteli a törvényt... Bár az útikalauz szerint a Duna-kanyar déli kapuját már, réges-régen felfedezték, bevallom, a nyáron jártam először különös hangulatú, szűk utcáit és csodáltam patinás* műemlékeit. Míg kollégáim külföldet járva írták tudósításaikat, riportjaikat, jómagam a hazai tájakkal ismerkedtem, pontosabban a Duna-kanyar szépségeivel. Így kerültem Szentendrére is. Valóban szép ez a kicsiny város, legszívesebben egy csillogó ékszerdobozhoz hasonlítanám, amelyen különböző formájú drágakövek domborodnak. S az ember szívesen időz a „drágakövek” előtt, hiszen régmúlt korok mesterei emelték a formás házakat, karcsú tor- nyű templomokat, amelyeket megőrzött számunkra az idő, és az emberi igyekezet. A műemlékek mellett sok még a látnivaló, a múzeumok, a kiállítások, a híres művésztelep értékei és szépségei ugyancsak vonzzák a látogatókat. És természetesen a Duna, amely ott hömpölyög méltóságteljesen a házak közelében. A látnivalók sokaságából mégis csupán egyetlen egy csábított: az a háromszög alakú kis főtér, amely az emlékek bizonysága szerint még a középkorban nyerte el formáját. S itt sem a szinte páratlan műemléki együttes vonzott, hanem a téren emelt nézőtér és színpad, vagyis az az évről évre visszatérő nyári program, amely Szentendrei Theátrum néven egyszerre vonult be a színház- művészet és az idegenforgalom történetébe. Nem kaptam jegyet — ez volt az első ébnényem. Pedig 14 előadás szerepelt a nyári programban. A jegyek mégis elfogytak. Ez a lelkes érdeklődés táplálta előbb említett élményemet. Végül mégis szereztem egy jegyet és megnéztem az előadást. Ha színházban látom Goldoni A kávéház című tréfálkozó vígjátékát, bizonyára egy szellemesen könnyed, jó előadás emlékével távozom a nézőtérről. De a csillagos égboltú színházban, ahol maga a történelem emelt barokk, rokokó és copf stílusú díszletet, különös hangulat magasodik az előadás köré. A szabadtéri színház varázsa, a játék öröme ez, amely egyformán megérinti a színészeket és bennünket, nézőket is. akik közel hétszázan figyeljük az VÁLLALATUNK fiatal, a szocializmus első évtizedében született. Az elmúlt húszegynéhány év alatt alakult itt ki a munkásosztály: történelmileg rendkívül rövid idő alatt. Jelenleg már mintegy 2900 munkás dolgozik a Mátravidéki Fémműveknél, közülük 850 szakmunkás, 1800 betanított munkás, 270 pedig segédmunkás. A munkásság kialakulásának fő forrása a parasztság volt. A faluról jött emberek magukkal hozták a gyár falai közé szemléletüket, érzéseiket, szolgásaikat. A régi életvitel és az új elemek ellentmondásos együttese még ma is megtalálható soraikban. Az új munkasoknak gyorsan es egyszerre kellett elsajátítaniuk mindent, beilleszkedni a munkahelyi viszonyokba, miközben kiszakadtak régi közösségükből, a falu, a csatád társadalmi védettségéből, amely óvta, de egyúttal a fejlődésben korlátozta is ókét. Érezhető volt a differenciálódás is. sokuknál a megítélés attól függött, hogy ki került jómódú családból és ki szegény családból a gyár közösségébe. Ez még ma is befolyásolja a munkássá válás ütemét. Még ma sem teljesen megnyugtató a bejáró dolgozók kulturális és társadalmi helyzete. Az ingázó. falun lakók többsége kettős kötöttségű, s számukra a lakóhely nem kertváros, hanem mezőgazdasági munkahely, pótlólagos elfogultsággal, ktegteátó jovadedesrv előadást, s már-már elhisz- szük, hogy Velencében vagyunk egy kis téren, álról az utcasarki kávéház élőtt valami mulatságos és tanulságos történik. Most, utólag azonban elnézést kérek a szókimondó Goldonitól és a nagyszerűen komédiázó színészektől is azért, mert gondolataim bizony Velencét elkerülve Egerben kalandoztak. Ültem a Dobó téren, előttem a színpad, amelynek hátterét a történelmi vár bástyái szolgáltatják, megfordultam a kivilágított Székesegyház előtt, a város felett őrt álló várban, a Nép- kert árnyas fái alatt és bent a főiskola udvarán, amely szépségével és harmóniájával szinte páratlan kereteket nyújthatna a szabadtéri előadásokhoz. Miért ne lehetne ebben a városban is megalapozni egy színvonalas, nyári' kulturális programot? Olyan színházi előadásokat, hangversenyeket rendezni, amelyek megfelelően illeszkednek Eger hangulatához és az idegenforgalom egyre növekvő igényeihez is. Eíbben az évben, várhatóan félmillió látogatója lesz az egri várnak s még ennél is több magának a városnak. A vendégek között sok a külföldi, de még több a hazai turista. És újabb és újabb tömegek kapcsolódnak be a turizmusba, olyan emberek, akik most ismerkednek az országjárás szépségeivel, örömeivel. Mit nyújt vendégeinek Eger városa? Ami a hangulatot, a látnivalót és a történelmi emlékeket illeti, nagyon sokat. De szórakozást, kultúrát bizony keveset. Pedig milyen hasznos lenne adni ebből is valamit a jó bor, és a múltat idéző történelem mellé. Tudom, könnyebb mindezt leírni, mint megvalósítani. Hiszen nemcsak elgondolás, határozott koncepció, hanem pénz is kell hozzá. És talán nem is kevés! De gondoljuk csak él, Szeged, Szentendre és Gyula is kezdő volt egykor a nyári programok, a szabadtéri színházi előadások szervezésében. S ma már olyan, hagyománynyal rendelkeznék, amely része egy egész ország kulturális életének és idegen- forgalmi programjának is. Egerben is lehet hagyományt teremteni. Lehet, mert vannak kezdeményezések, amelyek megfelelő szinten tovább fejleszthetők. Ilyen kezdeményezés az évinél. Sokan a fizetett szabadságukat is erre használják, nem pedig pihenésre. A MUNKASOSZTÄLV helyzetének vizsgálatakor üzemi pártbizottságunk szükségesnek tartotta, hogy brigádvizsgálat keretében mérje fel a munkáskollektíva körülményeit, elemezze szerepét a vállalati élet minden területén és a tényleges helyzet ismeretében megszabja a munkások helyzetének további javításával kapcsolatos üzemi feladatokat, különös gondot fordítva a közművelődés hatékonyságára. A brigadvizsgálat a vállalat egész területére kiterjedt. Célként tűztük ki, hogy minél több fizikai dolgozóval személyesen beszélgessünk, véleményt kérjünk e fontos témában. Pártalapszerveze- teink, az üzemi pártbizottság végrehajtó bizottsága ezeket követően pedig kibővített pártbizottsági ülés keretében, augusztusban vitatta meg a vizsgálat során szerzett tapasztalatokat. Kezdjük a jövedelmeknél. A munkások bérszínvonala az elmúlt évek során gyors ütemben növekedett, 1970- oen még nem érte el az évi 21 ezer forintot, az idén pedig már csaknem 28 ezer forint körül alakul az éves átlagbéreita, jövedelmek ről évre visszatérő Egri nyár programja, amely bár szerény keretek ' között, de igyekszik kielégíteni a helyi igényeket. Csakhogy az Egri nyár nem egységes, nem összefüggő műsor, különböző rendezvények laza, és alkalomszerű fűzére csupán, amely nem pótolhatja egy rangos, idegenforgalmi centrum kulturális rendezvényeit. Nem holmi másolásra biztatnak ezek a sorok. Szegedet, Szentendrét, vagy Gyulát csakis a lelkesedésben és a tenniakarásban ildomos követni. Az egri nyári program formáját, és főleg tartalmát Egerben kell kialakítani. Mégpedig úgy, hogy az valóban egri legyen. Kulturált körülmények között megrendezett szabadtéri előadásokra gondolok, évenként egy, vagy legfeljebb két bemutatóra, amelyet több estén láthat a közönség. Mindezt természetesen a színház rangján, az egri, a miskolci és a fővárosi művészek közreműködésével képzelem el. A legfontosabb persze az, hogy mit játszik, hogy milyen gondolatot fejez ki ez a csillagos égboltú színház. Eger híre, történelmi múltja nagyszerű mondanivalót kínál: a hősiesség, a hazafi- ság gondolatának színpadi tolmácsolását. Kutatni keltene darabokat, keresni szerzőket, olyanokat, akik mai szemlélettel írnák színpadra történelmünk azon fejezeteit, amelyek alkalmasak arra, hogy a ma közönségéhez szólva kifejezzék a hősiesség, a hazafiság gondolatát. S most, hogy ezeket a sorokat írom, szinte magától értetődően felvillan az Egri csillagok. Hiszem, hogy Gárdonyi Géza regénye a maga romantikus keretei között is alkalmas arra, hogy megfelelő átdolgozásban a színpadról hirdesse a hősiesség, a hazaszeretet példáját. Az Egri csillagok bemutatása természetesen. csak egy megoldás a sok közül. De olyan nyitány lehetne, amelynek sikere biztatást adna mindazoknak, akiknek szívügyük és feladatuk az Eger város híréhez, idegen- forgalmi rangjához méltó nyári program előkészítése es szervezése. E nyár végi hangulatban a Szentendrei Theatrumra emlékezvén, hadd osszam meg gondolataimat az olvasóval ... Márkus* László természetesen. ennél még nagyobbak. Kialakult vélemény máT az, hogy a vállalat gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetőinek tevékenységét egységesen a munkások érdekei vezérlik, intézkedéseik ennek jegyében születnek. Az elhangzott hozzászólások alapján dolgozóink egyre ör- vendetesebb tendenciának tekintik, hogy az utóbbi egy évben termelőegységeink vezetői mind gazdasági, mind tömegszervezeti szinten egyre gyakrabban foglalkoznak a fizikai dolgozók egyéni prob lémainak megoldásával. Gyakorivá vált, hogy a munkapad mellett keresik meg a dolgozókat, elbeszélgetnek a munkájuk során észlelt tapasztalatokról, érdeklődnek élet- es munkakörülményeik felől. Ez jóleső érzéssel tölti el a munkásokat, de még „a munka is jobban megy” annak tudatában, hogy törődnek velük. Tapasztalhatók azonban ennek ellentétei, főleg középvezetői szinten, de a lakatosok esetében is, hogy sokszor papírt nem tűrő hangon beszélnek az üzemi gép- munkásnőkkel. Panasszal eddig ők nem éltek, mert ..ezek a „kisfőnökök” igen bosszúállöak és szerintük a reklamációt a boríték érzi meg. Konkrét esetek nyomán felhívtuk a, párttitkáL M G „ Y ami T- R ftégy és fél milliárd forintos beruházással épül a He- jőcsabai Cementgyár. Ez lesz az ország legnagyobb cementműve, évi másfél millió tonna kapacitással. Jelenleg a szerelők dolgoznak, hogy 1975. első negyedévére megkezdődhessen a próbaüzemeltetés. Képünkön: elektro- filteres portalanító berendezések. (MTI-foto — Bisztray Károly) • Abból a tényből, hogy évente 10—12 ezer ügy fut át a megyei bíróság végrehajtó irodáján, következtetni lehet a törvényeket nem tisztelők számára is... Nem a leghálásabb féladat rábírni egyeseket a jogerős bírói ítélet, vagy végzés végrehajtására, — Kilencen végezzük a megyében ezt a munkát — mondta Boross Levente, a végrehajtó iroda vezetője. — Zömmel anyagi természetű ügyekben kell eljárnunk, de a mi feladatunk a kilakoltatás, vagy a lakáskiürítéseb végrehajtása, bűnügyekben a gyanúsított vagyonának zár alá helyezése, hogy majdan a sértett polgári jogi igényeit kielégíthessük, de a legnehezebb amikor a gyermek kiadatásánál kell intézkednünk. Évente 20—25 ilyen ügyünk akad, de ebből — egy is sok .. Emberek vagyunk. s az ilyen kényszerű közbelépés bizony a számunkra is kiborító. A munkaügyi bíróságok ítéletének végrehajtásában is segédkezünk, például a munkaviszony helyreállításában, bár ezen téren szerencsére egyre kevesebb a gondunk. — A hajdani klasszikus árverésre akad példa ma is? — Elenyésző. Néha rendezünk ingatlanárverést, amikor a tanácsok, által megállapított érték alapján, kihirdetjük az árverést, s a legtöbbet ígérő kapja meg az rok,' gazdaságvezetők figyelmét, kérve, hogy ezeket az ügyeket soron kívül oldják meg. A DEMOKRATIZMUS kiszélesedését nagyban befolyásolja, hogy dolgozóink különböző községekből és nagy távolságokról járnák munkába. Tíz-iizenkét órát töltenek el munkába járással, s ezt még növeli a termelési tanácskozásokra, szakszervezeti gyűlésekre fordított idő. Nagyon kell tehát vigyázni, hogy teljes értékű fórumok legyenek ezek a termelési tanácskozások, s ne csak általánosságokban megfogalmazott beszámolókat hallgassanak ott a résztvevők. Ha közérdekű témát vetnek fel, nem kell hozzászólásra biztatni az embereket, ha viszont a felsőbb vezetők bármelyike is odaáll egy üzem dolgozói elé és ott egyszerre mindenről akar beszélni, akkor csak kevesen figyelnek rá. Sokkal célravezetőbb a műhelyek munkásaival leülni és vitatkozni a mindennapi gondokról, feladatokról. Az a tapasztalatunk, hogy munkásaink túlnyomó többségénél komoly fejlődés mutatkozik a közgondolkodásban, de ez nem jelenti azt, hogy a szemléletformálásban nincs több tennivalónk. Több esetben sajnos még a törzsingatlant De ez már nem hasonlít a régi, „kalapácsos” módszerre* — Vannak-e a végrehajtói munkában úgynevezett jellemző időszakok? — Minden időszaknak megvan, vagy volt a maga ügye. 1956. után például a társadalmi tulajdonnal kapcsolatos. később a gyermek- elhelyezéssel összefüggő ügyek adtak feltűnően sok munkát. 1971. után pedig zömmel, az új lakásrendelettel kapcsolatos felmondások érvényesítése volt a legtöbb, — Jellemző alanyok...? — Nehezen lehetne kategorizálni azokat, akikkel foglalkozunk, bár például a „maszekokkal” — tisztelet a kivételnek —, sokszor akad probléma. Előfordult például, hogy valamelyikük a felvállalt munkát nem az értékének megfelelően végezte él, s csak hosszas huzavona, pereskedés után lehetett megfizettetni vele a külön- bözetet. — A módosított családjogi törvényben külön rész foglalkozik a gyermektartás díjával. Gondolom, ez is ad munkát az irodának.. • — Nem is keveset — bólint Boross Levente. — A bírói végzés által meghatározott tartásdíjat a gazdasági hivatal ideiglenesen folyósítja a végzés időpontját követő hónap első* napjától, s mi félévenként megkíséreljük behajtani az összeget az apágardához tartozó dolgozóinknál is előfordul, hogy közömbösek, kispolgári nézeteket vallanak. Nem látják, vagy nem akarják látni a szocialista brigádmozgalom jelentőségét, s ennék a nézetüknek gyakran hangot is adnak, de nem az üzemi demokrácia különböző fórumain, hanem, mondjuk az öltözőkben. Szigorúan fel kell lépni azokkal szemben —-, s itt a párttagoknak lesz nagyon sok tennivalójuk —, akik az üzemi demokrácia égisze alatt a dolgozó csoportokat akarják egymással szembeállítani. A munkásoknak kézzel fogható módon érezniük kell nap mint nap, hogy a szocializmus adott fejlődési fokán az intézkedések minden részletükben a dolgozók érdekeit, igényeit, szükségleteit szolgálják A bátor, őszinte vélemény- nyilvánításokhoz az utóbbi esztendőben minden segítséget megkaptak munkásaink; ez megmutatkozott abban, hogy a bírálókkal retorziót alkalmazó vezetőt is volt bátorságunk felelősségre vonni Ösztönöztük a munkások állami és politikai továbbképzését, s azt is érezhették dolgozóink, hogy a megítélésnél mindig a rátermettség szerepelt az első helyen. Mint ismeretes, a vállalatunk például két munkás dolgozót segít abban, hogy az új tanévben egyetemi tanulmányokat folytathasson. A BRIGÄDVIZSGÄLATOT a dolgozók és a végrehajtó bizottságunk egyaránt helyet tői. A mulasztókkal szemben a büntető szankciók természetesen változatlanul megmaradnak. Hozzá kell még tennem, hogy az új rendelkezés a hátralékra nem vonatkozik, csupán a folyamatos tartásdíj fizetését vállalta az állam. *— Ezzel az anyák nagyobb anyagi biztonságot kaptak. — Ez a célja a rendeletnek is. De nemcsak az anyagi biztonság, hanem az is lényeges, hogy a gyermektartók mentesülnek az esetleges hosszú, eredménytelen utánjárástól, amíg nagy nehezen megkapnák a pénzt Ezt most az állam vállalja át. A végrehajtó iroda aztán az állami követelésként jelentkező összeget költségeivel és kamataival együtt behajtja a kötelezettsége alól kibújni igyekvő apától. Persze, ez nem kis munkát jelent majd a számunkra. A végrehajtó körül kialakult hajdani rossz szájízű vélekedés ma már ismeretlen. Akik mégis „elítélően” nyilatkoznak róluk, azok valamilyen formában összeütközésbe kerültek a törvényekkel- Velük viszont meg kell taníttatni a törvények tiszteletét a társadalom,, de — az ő érdekükben is. Kátai Gábor lépésnek tekintette az üzemi demokrácia, a munkásszem- lélet, a munkásosztály vezető szerepének kiszélesítése érdekében. Ezt mutatják a felszólalások, jogos kérések nyomán azóta hozott intézkedések. Például: recski dolgozóink panasza volt, hogy több órás kell eltölteniük naponta utazással, holott igen közel laknak a gyárhoz. A VOLÁN hozzájárulásává! azóta új autóbuszjáratot indítottunk, s a recskieknek már nem kell várakozniuk. Módosítjuk a munkásvonal menetidejét is: műszak után hamarabb indul a vonat, szintén a várakozási idő csökkentése érdekében. Új ösztönzési rendszert fogadtunk el a tanulóképzésben, s ipa- rítanulóink az ennek alapján járó összegeket az elmúlt tanévre visszamenően is megkapják. Segítenek a kollektívák is gondjaink megoldásában, ezt bizonyítja a társadalmi munkában épülő négy autóbuszmegálló és a vasúti fedett váróhelyiség. Természetesen nem gondolhatja azt senki, hogy a vélt egyéni sérelmekre is megoldást találunk. Intézkedéseink csakis a közösségek érdekeit szolgálják. Ügy érezzük viszont: egyre eredményesebben. Sulyok Zoltán a Mátravidéki Fémművek üzemi pártbizottságának A munkássá válás útján
