Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

Jfyár végi elmélkedés Szentendre ürügyén Egerből Ha valaki nem tiszteli a törvényt... Bár az útikalauz szerint a Duna-kanyar déli kapuját már, réges-régen felfedezték, bevallom, a nyáron jártam először különös hangulatú, szűk utcáit és csodáltam pa­tinás* műemlékeit. Míg kol­légáim külföldet járva írták tudósításaikat, riportjaikat, jómagam a hazai tájakkal ismerkedtem, pontosabban a Duna-kanyar szépségeivel. Így kerültem Szentendrére is. Valóban szép ez a ki­csiny város, legszívesebben egy csillogó ékszerdobozhoz hasonlítanám, amelyen kü­lönböző formájú drágakövek domborodnak. S az ember szívesen időz a „drágakö­vek” előtt, hiszen régmúlt korok mesterei emelték a formás házakat, karcsú tor- nyű templomokat, amelyeket megőrzött számunkra az idő, és az emberi igyekezet. A műemlékek mellett sok még a látnivaló, a múzeumok, a kiállítások, a híres művész­telep értékei és szépségei ugyancsak vonzzák a láto­gatókat. És természetesen a Duna, amely ott hömpölyög méltóságteljesen a házak közelében. A látnivalók sokaságából mégis csupán egyetlen egy csábított: az a háromszög alakú kis főtér, amely az emlékek bizonysága szerint még a középkorban nyerte el formáját. S itt sem a szinte párat­lan műemléki együttes von­zott, hanem a téren emelt nézőtér és színpad, vagyis az az évről évre visszatérő nyári program, amely Szent­endrei Theátrum néven egy­szerre vonult be a színház- művészet és az idegenforga­lom történetébe. Nem kaptam jegyet — ez volt az első ébnényem. Pe­dig 14 előadás szerepelt a nyári programban. A jegyek mégis elfogytak. Ez a lel­kes érdeklődés táplálta előbb említett élményemet. Végül mégis szereztem egy jegyet és megnéztem az elő­adást. Ha színházban látom Gol­doni A kávéház című tré­fálkozó vígjátékát, bizonyá­ra egy szellemesen könnyed, jó előadás emlékével távo­zom a nézőtérről. De a csil­lagos égboltú színházban, ahol maga a történelem emelt barokk, rokokó és copf stílusú díszletet, külö­nös hangulat magasodik az előadás köré. A szabadtéri színház varázsa, a játék örö­me ez, amely egyformán megérinti a színészeket és bennünket, nézőket is. akik közel hétszázan figyeljük az VÁLLALATUNK fiatal, a szocializmus első évtizedében született. Az elmúlt húsz­egynéhány év alatt alakult itt ki a munkásosztály: tör­ténelmileg rendkívül rövid idő alatt. Jelenleg már mint­egy 2900 munkás dolgozik a Mátravidéki Fémműveknél, közülük 850 szakmunkás, 1800 betanított munkás, 270 pedig segédmunkás. A mun­kásság kialakulásának fő for­rása a parasztság volt. A fa­luról jött emberek magukkal hozták a gyár falai közé szemléletüket, érzéseiket, szo­lgásaikat. A régi életvitel és az új elemek ellentmondásos együttese még ma is megta­lálható soraikban. Az új munkasoknak gyorsan es egyszerre kellett elsajátítani­uk mindent, beilleszkedni a munkahelyi viszonyokba, miközben kiszakadtak régi közösségükből, a falu, a csa­tád társadalmi védettségéből, amely óvta, de egyúttal a fejlődésben korlátozta is ókét. Érezhető volt a diffe­renciálódás is. sokuknál a megítélés attól függött, hogy ki került jómódú családból és ki szegény családból a gyár közösségébe. Ez még ma is befolyásolja a mun­kássá válás ütemét. Még ma sem teljesen megnyugtató a bejáró dolgozók kulturális és társadalmi helyzete. Az in­gázó. falun lakók többsége kettős kötöttségű, s számuk­ra a lakóhely nem kertváros, hanem mezőgazdasági mun­kahely, pótlólagos elfogult­sággal, ktegteátó jovadedesrv előadást, s már-már elhisz- szük, hogy Velencében va­gyunk egy kis téren, álról az utcasarki kávéház élőtt va­lami mulatságos és tanul­ságos történik. Most, utólag azonban el­nézést kérek a szókimondó Goldonitól és a nagyszerű­en komédiázó színészektől is azért, mert gondolataim bi­zony Velencét elkerülve Egerben kalandoztak. Ül­tem a Dobó téren, előttem a színpad, amelynek hátte­rét a történelmi vár bás­tyái szolgáltatják, megfor­dultam a kivilágított Szé­kesegyház előtt, a város fe­lett őrt álló várban, a Nép- kert árnyas fái alatt és bent a főiskola udvarán, amely szépségével és harmóniájá­val szinte páratlan kerete­ket nyújthatna a szabadté­ri előadásokhoz. Miért ne lehetne ebben a városban is megalapozni egy színvonalas, nyári' kulturá­lis programot? Olyan szín­házi előadásokat, hangverse­nyeket rendezni, amelyek megfelelően illeszkednek Eger hangulatához és az idegenforgalom egyre nö­vekvő igényeihez is. Eíbben az évben, várható­an félmillió látogatója lesz az egri várnak s még ennél is több magának a város­nak. A vendégek között sok a külföldi, de még több a hazai turista. És újabb és újabb tömegek kapcsolód­nak be a turizmusba, olyan emberek, akik most ismer­kednek az országjárás szép­ségeivel, örömeivel. Mit nyújt vendégeinek Eger városa? Ami a hangulatot, a lát­nivalót és a történelmi em­lékeket illeti, nagyon sokat. De szórakozást, kultúrát bi­zony keveset. Pedig milyen hasznos lenne adni ebből is valamit a jó bor, és a múl­tat idéző történelem mellé. Tudom, könnyebb mindezt leírni, mint megvalósítani. Hiszen nemcsak elgondolás, határozott koncepció, hanem pénz is kell hozzá. És ta­lán nem is kevés! De gon­doljuk csak él, Szeged, Szentendre és Gyula is kez­dő volt egykor a nyári prog­ramok, a szabadtéri színházi előadások szervezésében. S ma már olyan, hagyomány­nyal rendelkeznék, amely része egy egész ország kul­turális életének és idegen- forgalmi programjának is. Egerben is lehet hagyo­mányt teremteni. Lehet, mert vannak kezdeményezé­sek, amelyek megfelelő szin­ten tovább fejleszthetők. Ilyen kezdeményezés az év­inél. Sokan a fizetett szabad­ságukat is erre használják, nem pedig pihenésre. A MUNKASOSZTÄLV helyzetének vizsgálatakor üzemi pártbizottságunk szük­ségesnek tartotta, hogy bri­gádvizsgálat keretében mérje fel a munkáskollektíva kö­rülményeit, elemezze szerepét a vállalati élet minden terü­letén és a tényleges helyzet ismeretében megszabja a munkások helyzetének to­vábbi javításával kapcsola­tos üzemi feladatokat, kü­lönös gondot fordítva a köz­művelődés hatékonyságára. A brigadvizsgálat a vállalat egész területére kiterjedt. Célként tűztük ki, hogy mi­nél több fizikai dolgozóval személyesen beszélgessünk, véleményt kérjünk e fontos témában. Pártalapszerveze- teink, az üzemi pártbizottság végrehajtó bizottsága ezeket követően pedig kibővített pártbizottsági ülés keretében, augusztusban vitatta meg a vizsgálat során szerzett ta­pasztalatokat. Kezdjük a jövedelmeknél. A munkások bérszínvonala az elmúlt évek során gyors ütemben növekedett, 1970- oen még nem érte el az évi 21 ezer forintot, az idén pe­dig már csaknem 28 ezer fo­rint körül alakul az éves át­lagbéreita, jövedelmek ről évre visszatérő Egri nyár programja, amely bár sze­rény keretek ' között, de igyekszik kielégíteni a helyi igényeket. Csakhogy az Eg­ri nyár nem egységes, nem összefüggő műsor, különböző rendezvények laza, és alka­lomszerű fűzére csupán, amely nem pótolhatja egy rangos, idegenforgalmi cent­rum kulturális rendezvénye­it. Nem holmi másolásra biz­tatnak ezek a sorok. Szege­det, Szentendrét, vagy Gyu­lát csakis a lelkesedésben és a tenniakarásban ildomos követni. Az egri nyári prog­ram formáját, és főleg tar­talmát Egerben kell kiala­kítani. Mégpedig úgy, hogy az valóban egri legyen. Kulturált körülmények kö­zött megrendezett szabadté­ri előadásokra gondolok, évenként egy, vagy legfel­jebb két bemutatóra, ame­lyet több estén láthat a kö­zönség. Mindezt természete­sen a színház rangján, az egri, a miskolci és a fővá­rosi művészek közreműkö­désével képzelem el. A leg­fontosabb persze az, hogy mit játszik, hogy milyen gondolatot fejez ki ez a csillagos égboltú színház. Eger híre, történelmi múlt­ja nagyszerű mondanivalót kínál: a hősiesség, a hazafi- ság gondolatának színpadi tolmácsolását. Kutatni keltene darabo­kat, keresni szerzőket, olya­nokat, akik mai szemlélet­tel írnák színpadra törté­nelmünk azon fejezeteit, amelyek alkalmasak arra, hogy a ma közönségéhez szólva kifejezzék a hősies­ség, a hazafiság gondolatát. S most, hogy ezeket a soro­kat írom, szinte magától ér­tetődően felvillan az Egri csillagok. Hiszem, hogy Gárdonyi Géza regénye a maga romantikus keretei között is alkalmas arra, hogy megfelelő átdolgozás­ban a színpadról hirdesse a hősiesség, a hazaszeretet példáját. Az Egri csillagok bemu­tatása természetesen. csak egy megoldás a sok közül. De olyan nyitány lehetne, amelynek sikere biztatást adna mindazoknak, akiknek szívügyük és feladatuk az Eger város híréhez, idegen- forgalmi rangjához méltó nyári program előkészítése es szervezése. E nyár végi hangulatban a Szentendrei Theatrumra emlékezvén, hadd osszam meg gondolataimat az ol­vasóval ... Márkus* László természetesen. ennél még nagyobbak. Kialakult vélemény máT az, hogy a vállalat gazda­sági, párt- és tömegszerveze­ti vezetőinek tevékenységét egységesen a munkások ér­dekei vezérlik, intézkedéseik ennek jegyében születnek. Az elhangzott hozzászólások alapján dolgozóink egyre ör- vendetesebb tendenciának tekintik, hogy az utóbbi egy évben termelőegységeink vezetői mind gazdasági, mind tömegszervezeti szinten egyre gyakrabban foglalkoznak a fizikai dolgozók egyéni prob lémainak megoldásával. Gyakorivá vált, hogy a mun­kapad mellett keresik meg a dolgozókat, elbeszélgetnek a munkájuk során észlelt ta­pasztalatokról, érdeklődnek élet- es munkakörülményeik felől. Ez jóleső érzéssel tölti el a munkásokat, de még „a munka is jobban megy” an­nak tudatában, hogy törőd­nek velük. Tapasztalhatók azonban ennek ellentétei, fő­leg középvezetői szinten, de a lakatosok esetében is, hogy sokszor papírt nem tűrő han­gon beszélnek az üzemi gép- munkásnőkkel. Panasszal eddig ők nem éltek, mert ..ezek a „kisfőnökök” igen bosszúállöak és szerintük a reklamációt a boríték érzi meg. Konkrét esetek nyo­mán felhívtuk a, párttitká­L M G „ Y ami T- R ftégy és fél milliárd forin­tos beruházással épül a He- jőcsabai Cementgyár. Ez lesz az ország legnagyobb ce­mentműve, évi másfél millió tonna kapacitással. Jelenleg a szerelők dolgoznak, hogy 1975. első negyedévére meg­kezdődhessen a próbaüze­meltetés. Képünkön: elektro- filteres portalanító berende­zések. (MTI-foto — Bisztray Károly) • Abból a tényből, hogy évente 10—12 ezer ügy fut át a megyei bíróság végre­hajtó irodáján, következtetni lehet a törvényeket nem tisztelők számára is... Nem a leghálásabb féladat rábír­ni egyeseket a jogerős bírói ítélet, vagy végzés végrehaj­tására, — Kilencen végezzük a megyében ezt a munkát — mondta Boross Levente, a végrehajtó iroda vezetője. — Zömmel anyagi természetű ügyekben kell eljárnunk, de a mi feladatunk a kilakolta­tás, vagy a lakáskiürítéseb végrehajtása, bűnügyekben a gyanúsított vagyonának zár alá helyezése, hogy majdan a sértett polgári jogi igé­nyeit kielégíthessük, de a legnehezebb amikor a gyer­mek kiadatásánál kell intéz­kednünk. Évente 20—25 ilyen ügyünk akad, de ebből — egy is sok .. Emberek vagyunk. s az ilyen kénysze­rű közbelépés bizony a szá­munkra is kiborító. A mun­kaügyi bíróságok ítéletének végrehajtásában is segédke­zünk, például a munkavi­szony helyreállításában, bár ezen téren szerencsére egy­re kevesebb a gondunk. — A hajdani klasszikus ár­verésre akad példa ma is? — Elenyésző. Néha rende­zünk ingatlanárverést, ami­kor a tanácsok, által megálla­pított érték alapján, kihir­detjük az árverést, s a leg­többet ígérő kapja meg az rok,' gazdaságvezetők figyel­mét, kérve, hogy ezeket az ügyeket soron kívül oldják meg. A DEMOKRATIZMUS ki­szélesedését nagyban befo­lyásolja, hogy dolgozóink különböző községekből és nagy távolságokról járnák munkába. Tíz-iizenkét órát töltenek el munkába járás­sal, s ezt még növeli a ter­melési tanácskozásokra, szak­szervezeti gyűlésekre fordí­tott idő. Nagyon kell tehát vigyázni, hogy teljes érté­kű fórumok legyenek ezek a termelési tanácskozások, s ne csak általánosságokban meg­fogalmazott beszámolókat hallgassanak ott a résztve­vők. Ha közérdekű témát vetnek fel, nem kell hozzá­szólásra biztatni az embere­ket, ha viszont a felsőbb ve­zetők bármelyike is odaáll egy üzem dolgozói elé és ott egyszerre mindenről akar be­szélni, akkor csak kevesen figyelnek rá. Sokkal célrave­zetőbb a műhelyek munká­saival leülni és vitatkozni a mindennapi gondokról, fel­adatokról. Az a tapasztalatunk, hogy munkásaink túlnyomó több­ségénél komoly fejlődés mu­tatkozik a közgondolkodás­ban, de ez nem jelenti azt, hogy a szemléletformálásban nincs több tennivalónk. Több esetben sajnos még a törzs­ingatlant De ez már nem hasonlít a régi, „kalapácsos” módszerre* — Vannak-e a végrehajtói munkában úgynevezett jel­lemző időszakok? — Minden időszaknak megvan, vagy volt a maga ügye. 1956. után például a társadalmi tulajdonnal kap­csolatos. később a gyermek- elhelyezéssel összefüggő ügyek adtak feltűnően sok munkát. 1971. után pedig zömmel, az új lakásrendelet­tel kapcsolatos felmondások érvényesítése volt a legtöbb, — Jellemző alanyok...? — Nehezen lehetne kate­gorizálni azokat, akikkel foglalkozunk, bár például a „maszekokkal” — tisztelet a kivételnek —, sokszor akad probléma. Előfordult például, hogy valamelyikük a felvál­lalt munkát nem az értéké­nek megfelelően végezte él, s csak hosszas huzavona, pereskedés után lehetett megfizettetni vele a külön- bözetet. — A módosított családjogi törvényben külön rész fog­lalkozik a gyermektartás dí­jával. Gondolom, ez is ad munkát az irodának.. • — Nem is keveset — bó­lint Boross Levente. — A bírói végzés által meghatáro­zott tartásdíjat a gazdasági hivatal ideiglenesen folyósít­ja a végzés időpontját köve­tő hónap első* napjától, s mi félévenként megkíséreljük behajtani az összeget az apá­gardához tartozó dolgozóink­nál is előfordul, hogy kö­zömbösek, kispolgári nézete­ket vallanak. Nem látják, vagy nem akarják látni a szocialista brigádmozgalom jelentőségét, s ennék a né­zetüknek gyakran hangot is adnak, de nem az üzemi de­mokrácia különböző fóruma­in, hanem, mondjuk az öltö­zőkben. Szigorúan fel kell lépni azokkal szemben —-, s itt a párttagoknak lesz na­gyon sok tennivalójuk —, akik az üzemi demokrácia égisze alatt a dolgozó cso­portokat akarják egymással szembeállítani. A munkások­nak kézzel fogható módon érezniük kell nap mint nap, hogy a szocializmus adott fejlődési fokán az intézkedé­sek minden részletükben a dolgozók érdekeit, igényeit, szükségleteit szolgálják A bátor, őszinte vélemény- nyilvánításokhoz az utóbbi esz­tendőben minden segítséget megkaptak munkásaink; ez megmutatkozott abban, hogy a bírálókkal retorziót alkal­mazó vezetőt is volt bátor­ságunk felelősségre vonni Ösztönöztük a munkások ál­lami és politikai továbbkép­zését, s azt is érezhették dolgozóink, hogy a megítélés­nél mindig a rátermettség szerepelt az első helyen. Mint ismeretes, a vállalatunk pél­dául két munkás dolgozót se­gít abban, hogy az új tan­évben egyetemi tanulmányo­kat folytathasson. A BRIGÄDVIZSGÄLATOT a dolgozók és a végrehajtó bizottságunk egyaránt helyet tői. A mulasztókkal szemben a büntető szankciók termé­szetesen változatlanul meg­maradnak. Hozzá kell még tennem, hogy az új rendel­kezés a hátralékra nem vo­natkozik, csupán a folyama­tos tartásdíj fizetését vál­lalta az állam. *— Ezzel az anyák na­gyobb anyagi biztonságot kaptak. — Ez a célja a rendeletnek is. De nemcsak az anyagi biztonság, hanem az is lé­nyeges, hogy a gyermektar­tók mentesülnek az esetle­ges hosszú, eredménytelen utánjárástól, amíg nagy ne­hezen megkapnák a pénzt Ezt most az állam vállalja át. A végrehajtó iroda aztán az állami követelésként je­lentkező összeget költségei­vel és kamataival együtt be­hajtja a kötelezettsége alól kibújni igyekvő apától. Per­sze, ez nem kis munkát je­lent majd a számunkra. A végrehajtó körül kiala­kult hajdani rossz szájízű vélekedés ma már ismeret­len. Akik mégis „elítélően” nyilatkoznak róluk, azok va­lamilyen formában összeüt­közésbe kerültek a törvé­nyekkel- Velük viszont meg kell taníttatni a törvények tiszteletét a társadalom,, de — az ő érdekükben is. Kátai Gábor lépésnek tekintette az üzemi demokrácia, a munkásszem- lélet, a munkásosztály veze­tő szerepének kiszélesítése érdekében. Ezt mutatják a felszólalások, jogos kérések nyomán azóta hozott intéz­kedések. Például: recski dolgozóink panasza volt, hogy több órás kell eltölteniük na­ponta utazással, holott igen közel laknak a gyárhoz. A VOLÁN hozzájárulásává! azóta új autóbuszjáratot in­dítottunk, s a recskieknek már nem kell várakozniuk. Módosítjuk a munkásvonal menetidejét is: műszak után hamarabb indul a vonat, szintén a várakozási idő csök­kentése érdekében. Új ösz­tönzési rendszert fogadtunk el a tanulóképzésben, s ipa- rítanulóink az ennek alapján járó összegeket az elmúlt tan­évre visszamenően is meg­kapják. Segítenek a kollek­tívák is gondjaink megoldá­sában, ezt bizonyítja a tár­sadalmi munkában épülő négy autóbuszmegálló és a vasúti fedett váróhelyiség. Természetesen nem gondol­hatja azt senki, hogy a vélt egyéni sérelmekre is megol­dást találunk. Intézkedése­ink csakis a közösségek érde­keit szolgálják. Ügy érezzük viszont: egyre eredményeseb­ben. Sulyok Zoltán a Mátravidéki Fémművek üzemi pártbizottságának A munkássá válás útján

Next

/
Thumbnails
Contents