Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

/ innen-onnan Egy több mint 4000 éves értékes sumér alabástrom szobor 1924 óta két múzeum tulajdonát kepezte: a Louv­re őrizte a szobor testét, a New York-i Metropolitan Museum pedig a fejét. Most a két múzeum megegyezett egymással: a restaurált szobrot ezentúl három évig az egyik, három évig a má­sik múzeumban állítják ki. ★ A nigériai Katagum tar­tományban az a szokás, hogy esküvő alkalmával hosszú botokkal felfegyverkezve lej­tik a táncot. A legutóbbi es­küvő során valaki túlzásba vitte a dolgot, verekedés tört ki. Az eredmény: 17 ha­lott és 6 életveszélyes sérült. ★ Hirtelen „művészi” ötlet­től hajtva, Albery francia festő furcsa műalkotással jelent meg saját párizsi ki­állításán. A kiállitóterembe bevezetett egy művirágok­kal díszített és rózsaszínre festett tehenet. ★ A venezuelai San Antonió- ' ban egy férfi hajnali hatkor becsöngetett a rendőrségre és bejelentette: „Megöltem a feleségem szeretőjét, tartóz­tassanak le!” Mire az ügye­letes rendőr így szólt: „Jöj­jön vissza később, ügyfélfo­gadás csak reggel 8-tól!” És a férfi 8-kor visszament! / ★ Saint-Tropezban egy butik áruba bocsátott néhány erő­sen megviselt deszkadara­bot, azt állítva, hogy Errol Flynn jachtjának roncsai. TASNADI VARGA ÉVA: Hot vau FARKAS ANDRÁS VERSEI: 'IjcLfkífL a perc? Sötét antennák ívei nőnek az ólom égre. s vibrál bennem a február vad türelmetlensége. Hol van a perc, a vérpiros cseresznyék szép t»|fugaima? — tollas kalapot szőtt a nap úgy bocsátott utamra. Hol van a legszebb nyári nap? köd-sapka hull fejemre — párnám, paplanom volt a fü, s egy kék tulipán selyme. Álmomban hallom csak szavad, s nappal újra el hagylak. Üvölt a szél Es valahol becsukódik egy ablak. Itt kicsi tájat Messze belengi Alkonyi, bágyadt Fény, a pihenni Vágyakozónak Csendben az árny jön, Fönn, fura csónak Ringani vár, fönn. Fönn, fura csónak, Ott, buja hold az, Nem hisz a szónak, Hogy te ma szólhatsz, Nem hiszi el, hogy Fény, ha belengi, Szép, de ha elfogy, Nem hiszi senki. Mint nagyon ősi Mint nagyon ősi, Bús zeneizerszám Hangjait, őrzi, Hordja ezerszám, Hordja a lelkem. Dallamokat hajt, Hajtogat innen Kurta szavakkal — Ennyi a minden, Erre neveltem, Kedvre, vigaszra Megvan a módja, Ilyen a gazda. Ráigazodna, Hogyha tehetné, így megy a perc el, így fut az élet, Van, ha ki tercel Tarka meséket Még nemesebbé. Könyvek miniben u i JE __! ( Márkusz László felvétele) Bizarr rekordok Tollasórák Az emberek nemcsak azzal szereznek maguknak dicső­séget, hogy megmásszák a legmagasabb hegyeket, leme­rülnek az óceán mélyébe. So­kan másképp próbálkoz­nak... Akadnak'olyan hó­bortosok, akik füstkarikákat eregetnek, aranyhalakat, vagy szőlőszemeket nyeldes- nek, órákig pofozzák egy­mást. Az ilyesfajta rekordok kapnak helyet a Guiness Book of World Records cí­mű munkában, mely 10 000 „verseny kategória” világre­kordjait tartja nyilván. A gyűjteményt egy ír ne­mesi család adta ki, s azt állítják, hogy ez az egyik legolvasottabb mű a vilá­gon. Nemrég azonban két­száz kaliforniai fiatalember gyűlt össze, hogy megdöntse Guinessék birodalmát. Bebi­zonyítsák, hogy ők is helyet találhatnak a halhatatlanok között. Bár a Guiness-gyűjtemény igen sok értelmetlen rekor­dot tartalmaz, a „Bolondos olimpia” eredménye felül­múlta a várakozásokat. A résztvevők egy héten át küzdöttek állhatatosan 75 kategóriában, s sikerült 11 világrekordot megdönteniük: — John Parker (24 éves) 300 aranyhalat falt fel, és így 75 nyeléssel haladta meg elődjét. — John McKinney (17 éves) és Rick Sackett (25 éves) mindketten 52 égő szivart tartottak 30 másod­percig a szájukban. (Ez is jelentősen felülmúlja a ko­rábbi rekordot: 28 szi- var/30 másodperc.) — Scott Case, aki nem szereti a szivart, a cigaretta­kategóriában indult: 110 égő cigarettát tartott egyidejű­leg a szájában 30 másodper­cen keresztül. — Bruce Steward és Ro­bert Árgust 31 órán át po­fozták egymást, s még a könnyük sem csordult ki. Ezzel a korábbi pofozkodási rekordot 1 órával javították meg. — Frank Dolce egy ciga­rettából 30 füskarikával többet fújt ki, mint elődje. Az új világrekord 11'6 kari­ka. — Három fiatalember több mint 50 órán keresztül ült az egykerekű bicikli nyergében, s közben kártyá­zott, pingpongozott és bi- liárdozott. A Guiness-kiadó nem lel­kesedett különösképpen a kaliforniai bolondos olim­piáért. Kénytelenk „korsze­rűsíteni” a gyűjteményt, vagy pótkötetet kell kiad­niuk. A nyugat-európai óradi­vat diktálóit, a svájciakat nehéz helyzetbe hozza a ja­pán eégek növekvő konku­renciája. Hogyan főzzék le a távoli szigeteken tevékenyke­dő ^kollégáikat”? A kan- kurrens óragyártók közötti harc áldozatává a hagyomá­nyos forma vált: a közel­múltban például a svájci gé­pek egy kiállításon három­szögletű és trapezoid’ alakú számlappal ellátott orakat mutattak be. Az órák borí­tólapjába drágaköveket, aranydollárokat, egzotikus madarak tollát építették be. Most a japán órásokon a sor. Mivé! válaszolnak? A csaknem 2700 kötetes könyvtár elfér egy hajóbő­röndben. Természetesen minlatürkönyvekről van szó, még­hozzá Európa második legnagyobb gyűjteményéről. A nagy értékű, reprezentatív kollekció tulajdonosa Janka Gyula, az Egyetemi Nyomda igazgatója, aki a miniatú- rák egyik legtekintélyesebb szakértője is. Több mint. 24 év telt el azóta, hogy az első miniatűr példány Janka Gyu­la kezébe került, s tulajdonképpen ekkor lobbant fel ben­ne a gyűjtőszenvedély. A határainkon túl is nevezetes minikönyvtár kötetei között jó néhány különlegesség található'. Többek között egy zöld vászonkötésű, 44x56 milliméteres kubai kiad­vány, amely Fidel Castro 1353-ban elmondott híres beszé­dét tartalmazza. Világviszonylatban a legritkább darab egy XVII. századi németalföldi kötet — Boethius de consola- tione philosophiae-ja — amelyből csupán néhány létezik a világon. S ha már a „3eg”-eknél tartunk, egy kis ízelítő a szu- perminiatúrákból. A Janka-gyűjtemény példányai között az NDK-ban kiadott 2,5x3 milliméteres Bilder-ABC-t és a tokiói Toppan nyomda 2,8x3,5 milliméteres, három da­rabból álló sorozatát a világ legkisebb könyveiként tart­ják szómon. A német kiadvány minden lapján az ABC iniciálészerű, úgynevezett „képes betűi” láthatók, míg a japán műremek 100 oldalán 100 versike olvasható, meg­felelő nagyító segítségével. A neves magyar gyűjtő a felsoroltakon kívül néhány rendkívül értékes antik kiadvánnyal is rendelkezik. Az 1623-ban Gratzban megjelent Fernando Ernetso, amely­nek mérete 50x95 milliméter és az 1686-ban Leuitscháuban kiadott 38x49 milliméteres méretű Der Kleine Kate­chismus becses ritkasága a gyűjteménynek. A magyar kiadványok közül a Calandarium című a legrégibb, ezt 1759-ben, az Egyetemi Nyomdában készí­tették. A „szépek szépe” pedig szintén egy japán kiadá­sú, 31x31 milliméteres, bársonykötésű, kézzel festett mik- rokönyv, amelyet ízléses fadobozban helyeztek el készí­tői. Címe: Mamenon asamushi — magyarul; Forró tavasz MILOSLAV SVANDRLIKS Bemutatjuk Chi-Chi-t, a berlini állatkert pandáját. (Foto: Zeit un Bild) A harmadik feleség — Szeretsz? — kérdezte a harmadik feleségem. — Természetesen, drágám — feleltem, ahogyan illik. — Jobban, mint a másodikat szeretted? — faggatott. — Téged másképp szeretlek! — mond­tam. — Az akkor egy hirtelen érzelmi fel­lángolás volt. Ellen­őrizhetetlen mámor. Melletted az állhata­tosság érzése tölt el. Te az én végleges kísérőm vagy, drá­gám! — De jobban, vagy kevésbé szeretsz? — Az érzelmeket nem lehet mérni, drágám! — Szóval, nem aka­rod elismerni, hogy a második feleségedet jobban szeretted? — Ez badarság! Hogy lehet két telje­sen különböző dolgot összehasonlítani? A második feleségem csodálatos teremtés volt ugyan, de nem voltak olyan tulaj­donságai, mint ne­ked. Szerettem, de most csak téged sze­retlek ... — Es hogyan sze­retsz engem? — Nagyon! — Jobban, mint az első feleségedet? — Miért kezded most meg már az el­sőt emlegetni? — Biztosan nagyon szeretted őt! — Természetesen. O volt az első szerel­mem. Öt már a má­sodik gimnáziumban megismertem. — Ha a gimnázi­um helyett valami technikumba jártál volna, nem ismerted volna meg... és most nagyobb lenne a fizetésed! — Akkor még nem voltam kintö! — Jó, azárt ne bo­rulj ki mindjárt ma­gadból. Jobban sze­retted az első felesé­gedet, mint engem? — Hányszor mond­jam neked, hogy van­nak olyan dolgok, amiket nem lehet összehasonlítani. Ho­gyan lehetne egy na­rancsot egy barack­kal, vagy egy krump-y lival összevetni? — Ki a narancs és ki a krumpli? — Ez csak példa volt! — Tudom. Gondo­lom, én vagyok a krumpli! — Nagyon kér­lek ...! — Tudod mit? — kérdezte hirtelen. — Ha kevésbé szeretsz, mint az első felesé­gedet és még kevés­bé, mint a másodi­kat, legalább ígérd meg, hogy jobban szeretsz, mint majd a negyediket fogod! Ezt meg tudtam ígérni... (Fordította: Antalfy István) Adria és agár Közleményünk furcsának tetsző címében nem véletle­nül került egymás mellé a használati értékben oly na­gyon különböző két szóalak. Mindkettőjük a megfelelő beszedhelyzetben a hangala­ki hasonlóság alapján egy­ugyanazon idegen hangsor helyén jutott nyelvi szerep­hez. A Magyar Nemzet vasárna­pi számának (1974. aug. 4.) sportrovatában olvashattuk „az Adria 74” nyelvi formát Nem sajtóhiba: a szövegben ismétlődik a megnevezés. Hogyan történhetett meg a hibózás? Nemcsak az elhullás vagy elírás a ludas benne, hanem az a tájékozatlanság Is, hogy Eger város latinosi- tott neve, az Agria nem volt tagja a szerző aktív szókin­csének. Pedig újabban ez a név szinte divatossá vált: igen különböző és minőségű tulajdonnévi szerephez jutott de mégsem vált közismertté. Egerben valóban csak Agria Kupa néven rendezhettek nemzetközi ifjúsági labdarú­gótornát. Az Agria név nem­zetközileg jobban ismert: méltán vállalhatta a neki jut­tatott szerepet. Az agár szó hangalakjá­ban összehasonlítható az Ag­ria névvel. Egy régi magyar szólásunkban népünk etimo- logizáló hajlamának eredmé­nyeképpen jutott nyelvi sze­repéhez. Természetesen a szólás is Egerhez kötődik. Nagyapáink, mikor valami jót vártak, de helyette rossz, sőt rossznál is rosszabb ütött be, akkor éltek ezzel a mon­dással: Eb is, kopó is, agár is. Alapja ez a latin forma: episcopus agriensis, azaz eg­ri püspök. Ebből az is kitű­nik, hogy a népetimológiának egy sajátos és szellemes vál­tozatával gazdagodott nyel­vünk szóláskincse benne és általa. A népetimológia révén ugyanis a szokatlan idegen szó hangalaki hasonlóság alapján érthető magyar szó­vá alakul. Így lett a latinosí- tott Agria névből az agár szóalak. A hagyomány arról is tud, myyen beszédhelyzetben ke­letkezett ez a népetimológiás nyelvi képlet. A valamikori egri püspök átutazván egy fa­lun, a helybeli uraság inasá­val kérdeztette meg a bakon álló huszártól, ki légyen az ura. A huszár válasza: epis­copus agriensis. Az inas nem értette a latin szót, s a hang­alakok hasonlósága alapján a közmondássá yált formában tolmácsolta a híradást. A szólás ebben a változat­ban is ismeretes: Ebül is, ku­tyául is, komondorul is. DR. BAKOS JÓZSEF ♦

Next

/
Thumbnails
Contents