Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
Nehezem sikerült ,Anyaghiány«« ’ felcv a Mátravidéki Fcmműveknél A kongresszusi felajánlásban célul tűzték lei: teljesítik, sőt túlhaladják az egymilliárdos termelési értéket a Mátravidéki Fémműveknél. A gépiparban ez lesz az első megyei vállalatunk, amely eléri ezt a bűvös számot az idén. Eléri? Az idei esztendő első hetei, sót hónapjai kezdtek kétségessé tenni a nagy cél teljesítését; időről időre „leültetett” több munkahelyet is a kritikussá váló anyaghiány. Hogy most, a félévi eredmények kiértékelése után azt mondhatjuk, sikerült, s megvan a lehetősége, hogy a terven jelül még a pótvállálások is teljesüljenek, az nem kis mértékben múlt a brigádok áldozatkészségén, lelkesedésén... Elsősorban a gondokról A gazdasági vezetők és az fizerni pártbizottság értekezletén, ahol az eredményeket értékelték, ezúttal mégsem a jól dolgozók szerepeltek elsősorban: sokkal többet foglal- koztak a gondokkal, nehézségekkel, az üzem- és munka- szervezés még fellelhető hiányosságaival, az anyaggazdálkodás problémáival. Ugyanis mindenki előtt nyilvánvalóvá vált: a következő hat hónapban eredményesebb munkát kell végezni ahhoz, hogy a többletet is hozni tudják a terv maradéktalan teljesítése mellett. 995 millió forint az éves terv előírása. Ennek felét, éppen hogy a felét, sikerült teljesíteni. Sorra véve a termelőegységeket, első helyen a füzesabonyi gyárat kell említeni, itt ugyanis az új gépek telepítése, új munkaerők betanítása még mindig érezteti hatását a teljesítményeken. A vezérigazgató beszámolója külön foglalkozott az t egyik régi termekkel, a likő- rösüvegeket lezáró, úgynevezett „pilver” kupakok gyártásával. Sajátságos helyzeti — Bár üzemmérnöki diplomát szereztem, mégis egyszerű földműves embernek vallom magam. Most is szívesen megfogom a metszőollót, vágy szüretelek a napi, irányító munka mellett... [Foto: Szántó György) Az emlékezés soha sem könnyű dolog. Az ember gyakran élérzékenyül ha régmúlt átélt események néhány pillanatát'visszapergeti. Mert az események nem tűnnek ..él. nyomtalanul. A lélekhez tápadnak, a mindennapok bodrában. így van ez Petrény Dezső életében is. Pedig úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedek számára nem voltak olyan v színesek, változatosak, mint esetleg másoké. Mégis van ebben az emberben valami. am hj megkülönbözteti a többitől. Az a hallatlan akaratén, amelyet. hosszú idő óta magában hord. Ez hibaként rótta fel a gyárnak, hogy „csali” teljesítette és nem túlteljesítette a tervét, mert a hazai igények nagyobbak á rendelkezésre álló mennyiségnél és ha a külföldi gyárak betörnek e téren a hazai piacra, az. elkövetkező években nehéz helyzetbe kerülhet a vállalat. Nem kis mennyiségről van szó, ebben a félévben pilver kupakot 63 milliót kell gyártaniuk a füzesabonyiaknak. Szerszám és alapanyag Országos gond volt: nem állt rendelkezésre elég festék és lakk a gyártáshoz. A tubusgyáregységnél emiatt fájt a legtöbbet a vezetők feje. Ugyanakkor — mivel egyedül Itt gyártják az országban •— a mind kedveltebb aerosolpa- lackoknál is előfordulhat az importomért az igények nagyobbak, mint amennyit Síkokban készíteni tudtak. Kevés lett az Európa-szerte ismert láneból is, nem beszélve arról, hogy itt még minőségi problémák nehezítették az első félévi helyzetet. Az ok: szerszám- és* alapanyag- hiány, ugyanakkor több, külföldről behozott anyag minőségét is jogosan kifogásolták. Sok gondot okozott és az üzem tervteljesíését akadályozta, hogy a dobozgyártókat az anyaghiány mellett még a csomagolóeszközök hiánya is sújtotta. Az utólagos csomagolások miatt jócskán szaporodott a pótidő. Mindezek mellett az értékelésnél. általános vélemény volt, hogy megfelelő szerszám- és anyagellátás mellett — amelyre a második félévben már nagyobb remény lehet — nemcsak a lemaradást tudják bepótolni, hanem lehetőségük van a kongresszusi vállalások teljesítésére is. Sok múlik azonban az okosabb gazdálkodáson: az anyagfelhasználás tervszerűségén sok még a javítanivaló, szükségesnek látszik az anyaggazdálkodásban egy sor átgondoltabb szervezési intézkedés. Ez természetesen már nemcsak az idei második félév, hanem a következő esztendő feladata is lesz. Vigyázni a piacra A szocialista országok közül a Fémművek termékei bői legtöbbet Csehszlovákiába. az NDK-ba, Albániába és Romániába szállítanak. Emellett 12 tőkés országban vannak piacai a vállalatnak, közöttük van Brazília. Ausztria, Hollandia, Törökország és Olaszország is. A szocialista országokkal való kapcsolat államközi megállapodásokon alapul, s az itteni fejlődés mellett egyre szélesebb lesz a piac Nyugaton is. A legfontosabb cél — hiszen a vállalat jövőjéről van szó —, hogy ezeket a vásárlókat megőrizzék, megfeleljenek a gyorsan növekvő igényeknek. Az idei első félévben volt némi lemaradás a szocialista országokba irányított szállításoknál; ezért is jelölték meg elsőrendű feladatként, hogy ezeket a csúszásokat mihamarabb behozzák és csökkentsék a minőségi reklamációkat is, amelyekkel főleg a szállítás hiányosságai miatt jelentkeztek a partnerek. Fokozatosan javuló létszámgazdálkodással, nagyobb termelékenységgel dolgozott a siroki és füzesabonyi kollektíva. így az eredménytervüket a félévben túlteljesítették. Ez alapot ad a jövedelmek gyarapítására, illetve további korszerűsítésekre. Érdemes tehát „ráhajtani” a második félévben, különösen annak tudatában, hogy több, hatásosnak tűnő intézkedést is hoztak a készletgazdálkodás javítására, a minőség megóvására. A Fémművek jó ideje dolgozik már a „DH” munkarendszerben — érdemes most jól odafigyelni a jelszóra: kevesebb hibával Hekeli Sándor QldlJlJ sikere (Ulti llllPf <4 Budapesti Híradástechnika Szövetkezet balatoniéi- lei üzemében kanadai Itcene alapján zsebszámológépeket gyártanak. Eddig 16 ezret készítettek, de év végéig huszonhatezer darab gyártását tervezik. A minikészülékeknek itthon és külföldön máris nagy sikere van. (MTI-foto — KS) Dönt: a döntőbizottság BÍZUNK BENNE, vagy nem bízunk benne? Segít, vagy nem segít? Érdemes? Nem érdemes? Ki tudja, hányán, hányféle kérdést íogalmazgatnak napokon át, ha valamiért konfliktusba keverednek munkahelyükön, és az „ellenfél” nem más, mint maga a munkahely, vagy egy- egy munkatárs, legyen az kisebb, vagy magasabb beosztású... Vagy legyen valami sérelmes rendelet, legyen jog, lehetőség, ami mindenkire érvényes, csak éppen ránk nem. Legyen baj, sérelem, amelyre gyógyírt keresünk, igazságos döntést, igaz — de legalábbis igaznak vvélt — ügyünkben. Legyen... azaz, hogy természetesen — ne legyen, de ' ha mégis előfordul, kihez menjünk, kitől várjuk, hogy kideríti jogunkat, igazun■+Brigád vezetőből — üzemmérnök fűtötte mindig szenvedélyeiben újabb és újabb erőpróbák, megpróbáltatások közepette is. Most, hogy szobájában ülünk, a múlt emlékeiből idéz. — Egyszerű ember vagyok én, régi földműves, itt Ver- peleien. Jól ismerem a falut, a népet, meg az egész határt, hiszen szülőföldem ez a vidék. Édesapám földjein korán megszerettem a gazdálkodást. A verpeléti lankák termékenyek a szőlőnek, meg a dohánynak. En a szőlő .mellett döntöttem. Az olaszriz- ling, a leányka, a hárslevelű mind nagyszerű fajtának bizonyult. A háború előtt csak hat elemit jártam, mert többre n^m volt lehetőségem. A vágy azonban élt bennem, több szerettem volna lenni, mint az átlag. A közbejött háború Pet- rény Dezső elképzeléseit kerékbe törte. A felszabadulás viszont utat nyitott a fiatal szőlész előtt. — Sokát töprengtem, hogyan lehetne szervezetten tanulni. Aztán többen a szőlősgazdák közül, itt a faluban, elhatároztuk, hogy ezüstkalászos tanfolyamot indítunk. Hozzáláttunk a szervezéshez. Előadókat hívtunk a megyei és a járási tanácsról, és esténként negyvenen is összejöttünk a k ült úrházban. Új donságokat hallgattunk a szőlészet, a növény- termesztés, a kertészet, az állattenyésztés köréből. Nagy volt a tudás iránti szörnyünk, ennek ellenére á 13 télen át tartó tanfolyamsorozatot csak tizenheten fejeztük be a negyvenből. Sokan megfutamodtak, elmaradtak, 'pedig végül is megérte a fáradságot. Mindez már a hatvanas évek elejére esett Petrény Dezső azonban nem fejezte be a tanuiást, hanem deresed© fejjel tovább folytatta. — Akkor már a szövetkezetben dolgoztam és a min- dehnapi munka mellett beiratkoztam az általános iskolába. Elvégeztem a nyolc osztályt. Egyik nap azzal fogadott a feleségem, olvasta az újságban, hogy mezőgazdasági szakmunkás tanfolyamra lehet jelentkezni Egerbe. Biztatott, hogy menjek, éljek a lehetőséggel. En meg mentem, és olyan jól végeztem, hogy rávettek arra is, tegyek különbözeti vizsgát és érettségizzek le. Tudja, olyan ez, hogy evés közben jön meg az étvágy, ahogy szokták mondani. Ennek is bátrán nekivágtam, és sikerült. Persze ezt Is munka mellett vállalta Petrény Dezső, és nap mint nsp mint brigádvezető irányította a szőlőben a metszést, a kötözést, vagy ősszel a szüretet. — Részese voltam a kisüzemi szőlők átalakításának. A hatvanas évek elején 270 hektáron telepítettük az első, nagyüzemi szőlőket. Ebben a kezdeményezésben élen jártunk a szövetkezetek között. Nagy munka volt, hetekig, sőt hónapokig szívós kitartást követelt tőlünk, hiszen új volt minden. Aztán, ahogy növekedtek a szőlők, betonoszlopokat ástunk a földbe, és dróthuzalokat húztunk a sorolj között. Naponta figyeltük a szőlők fejlődését, és el sem tudom mondani, milyen öröm volt, amikor leszüreteltük az első érett fürtöket. Az ember szinte felszabadult, mert látta, hogy siker kísérte azt a sok befektetett munkát és energiát. Akkor határoztam el, hogy elvégzem a felsőfokú technikumot is, mert a modem, nagyüzemi, szőlészet komoly szakmai felkészültséget igényel. Beváltom, sok éjszakán át nem aludtam, ilyenkor előkerültek a tankönyvek, a matematikai feladatok, a szőlőfajtáik élettanáról, a korszerű borkezelési módokról szóló fejezetek. Igaz sok lemondást igényelt, de közel 50 év®s fejjel mégiscsak diplomát szereztem. Közben 1969-ben kinevezetek a szőlészeti üzemág vezetőjévé. Rám bízták a szövetkezet teljes szőlőgazdaságát, amely nagy felelősséget jelent. Hogy mennyire így van, legjobban az bizonyítja, hogy 1350 család kenyere függ a munkámtól. íróasztalán most is papírra vetett tervek sokasága. Vannak itt jegyzetek, az újabb szőlőtelepítések szervezéséről, vagy számítások a terméshozamok növeléséről. — A hetvenes évek elején a mi szőlőinkben is megjelent a helikopter. Ez teljesen átalakította a növényvédelem szervezését. Űjabb módszereket vontunk be a termelésbe. Ez nyilván még alaposabb ismereteket követel mindenkitől. így az elmúlt két évben a gyöngyösi főiskolán megszereztem az üzemmérnöki diplomát is, most júniusban az államvizsgákkal fejeztem be tanulmányaimat. Életem legnagyobb sikerének vallom, hogy soha nem hagyott el az akaraterőm, mindig volt valami belső indíték, amely a család és a munka mellett segített, és előbbre vitt. Talán az, hogy meg akartam mutatni: az egyszerű parasztból is lehet mérnök, ha van benne elhatározás. Erre biztatom a fiatalokat is, akik velem dolgoznak. Most 54 éves fővel már nagyapa vagyok, de továbbra is minden igyekezetemmel azon leszek, hogy tudásomat, tapasztalataimat, melyet hosszú, évek alatt szereztem, továbbra is a szövetkezében kamatoztassam. Mentusz Károly kát.:.? A munkaviszonyban állok jól tudják: a vállalati munkaügyi döntőbizottságokat éppen erre a célra hozták létre. Hogy legyen hivatalos szerv, amely hivatalból foglalkozik — a törvényesség szigorú betartása mellett — a dolgozók ügyes-bajos, többnyire jogi kérdéseivel. Más kérdés, hogy a döntő- bizottságok által hozott döntések mennyire elégítik ki a panaszosokat, hogy valóban olyan testületet képeznek-e, amelyhez bízvást fordulha- ' tunk. Nem könnyű, lega- ' lábbis, látszatra nem köny- nyű a válasz. Már csak azért sem, mert a döntőbizottságok tagjai egyben az adott vállalat dolgozói is. Előfordulhat, hogy főnökeik akaratával szemben — esetleg — kell érvényt szerezniük egy-egy érvényes, de figyelmen kívül hagyott, vagy nem jól értelmezett rendeletnek. (Osalc zárójelben hadd je- |gyezzük meg: sajnos ma is ‘ szinte számolatlanul hoznak hivatalos szerveink határozatokat, de olyan megfogalmazással, hogy ember legyen a talpán, aki jól eligazodik bennük. Magyarán: nem lehet megérteni, vagy többféleképpen lehet érteni őket. Jogászra, jogi ismeretekre van szükség, hogy eligazodjunk bennük.) DE MARADJUNK a vállalati munkaügyi döntőbizottságnál. Közelebbről: az Izzó gyöngyösi gyáránál, ahol a döntőbizottság elnöki tisztét Kladíva Ignác, az elnökhelyettesit pedig Oravecz Tibor tölti be. Mindketten sokat tudnának mesélni munkaügyi vitákról, amelyekkel az elmúlt évek során kellett foglalkozni ebben a nagy, 3500 dolgozót foglalkoztató gyárban. Ami az egyik legfeltűnőbb: 1968-ban mintegy 60 bejelentést kellett megvizsgálniuk, az elmúlt évben viszont már csak 16 „ügyük” volt. A panaszok csökkenése annál inkább feltűnő, mivel éppen ezekben az években emelkedett a gyári dolgozók létszáma kétezerről a jelenlegire. örvendetes tény — mondhatnánk. Hiszen a kevesebb panasz nyilvánvalóan azt jelenti, hogy kevesebb gond. igazságtalanság, törvénytelenség éri a gyárban a dolgozókat. Es ez — bármilyen szépen hangzik is — így igaz. Mert a kisördög ugyan ágálhat bennünk a kérdéssel, hogy vajon nem a munkaügyi döntőbizottságokkal szembeni bizalmatlanság kifejezése ez a nagymértékű panaszcsökkenés, de bízvást válaszolhatunk nemmel a „kellemetlenkedő” kérdésre. Sokkal inkább arról van szó ugyanis, hogy az Izzó gyöngyösi gyárában (és remélhetőleg más gyárakban, üzemekben és vállalatoknál is) évről évre kevesebb sérelem —■ vagy ha úgy tetszik — törvénytelenség éri a dolgozókat. És ez csak a dolog egyik oldala. A másik az, hogy több szempontból tájékozottabbak is lettek munkásaink. Jobban, pontosabban ismerik a kötelességeiket és jogaikat meghatározó rendeleteket, mint bármikor korábban. így lehetséges, hogy amit esetleg 2—3 évvel ezelőtt sérelemnek hittek, arról közben megtudták, hogy nem az, vagy ha az volt — időközben változtattak rajta. HAMIS ILLÚZIÓKBAN azonban kár lenne ringatni magunkat. Ahogyan csúnya zsargonnal szoktuk — illetve szokták — mondani jó néhányan: „vannak még hibák, elvtársak”. Ha hibának tekinthetjük azt, hogy időnként egy-egy munkavállaló kisebb-nagyobb kérdésben szembekerül vállalatával. De hogy ez hiba lenne, arra komolyan senki sem gondolhat. A tényleges egységen belül meglevő, feldoldódó és újratermelődő ellentétek, ellentmondások, amelyek aztán ismét feloldódnak, hogy újabbaknak adják át helyüket — nem gyengítik, hanem éppen ellenkezőleg: erősítik ezt az egységet. Igaz, erre nem mi jöttünk rá, de megtanultuk. És jó, hogy megtanultuk. És jő az is, hogy többek között a munkaügyi ellentétek, ellentmondások, viták megoldására, a panaszok kivizsgálására létrehoztunk egy olyan fontos szervet, mint a munkaügyi döntőbizottság. Tudják és elismerik és helyeslik ezt mind a vezetők, mind a munkások. Viták, sérelmek esetén mindnyájan nyugodtan fordulhatnak ehhez a bizottsághoz, még akkor is, ha esetleg a végén kiderül, hogy nem nekünk, panaszosoknak volt igazunk. Mert ilyen is előfordulhat, de éppen a gyöngyösi példa igazolja, hogy gyakoribb, amikor 4égül is kiderül az igazságunk, és a döntés meghozatala után megkapjuk jogos jussunkat. Most — hogy csak a legutóbbi kérdésről szóljunk, amely harminc, az Izzóban dolgozó fiatal munkást érint — annak a határozatnak szereznek érvényt, hogy a katonai szolgálat letöltése után rendkívüli szabadság illeti meg a volt katonákat. Itt megint zárójel következhetne, hogy ezt a határozatot is úgy „sikerült” megfogalmazni, hogy tanulmányozói sokféleképpen értelmezhetnék ... De nem teszik. Hanem egyszerűen — a döntőbizottság határozata alapján — megadják mindenkinek azt, ami jár-. Nincs, és nem is lehet így vita. MINT AHOGYAN az igenlő válasz sem lehet vitás a kérdésre, hogy tudniillik: bízhatunk-e a munkaügyi döntőbizottságban, hogy segít-e? Igen! Becky Tibor rNmwiQ 1974. augusztus 11.. vasárnap
