Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
Az Egri Nyári Egyetem vendégkönyve Négyen, külföldről Sosem találkoztak volna egymással, sosem jöttek volna Egerbe, ha nem kötné össze őket a közös érdeklődés, a hivatásként művelt szakma, a művészettörténet, a műemlékvédelem, a restaurálás. A nyugatnémet Ingrid Brock Kómából, dr. Ladislaus Slesinszky Krakkóból, Werner Haslauer Bécsből, Marja Terttu Knapas Helsinkiből érkezett. Ingrid Brock Szorgalmas hallgatók, nem hagynak ki egyetlen előadást sem, részt vesznek a vitákban, s minden programot ismereteik gyarapítására használnak fel. Munkatársunk az alábbi kérdésekre kért választ tőlük: 1. Miért jelentkeztek az Egrj Nyári Egyetem műemlékvédelmi tagozatára? 2. Elégedettek-e a témákkal, az előadások színvonalával? 3. Néhány napot már Egerben töltöttek. Mi volt itt- tartózkodásuk legmaradandóbb élménye? Ingrid Brock: — A római Nemzetközi Konzerválási Központban dolgozom építészmérnökként. Itt hallotDr. Ladislaus Slesinszky .am az Egri Nyári Egyetemről. Eljutottak hozzánk a prospektusok, vonzott a tematika, s az is, hogy az egyes előadásokat kiváló szakemberek tartják. Elsősorban persze azért jöttem, hogy kollégákkal ismerkedjek. olyanokkal, akikkel megvitathatom a műemlék- védelem legizgalmasabb kérdéseit. Dr. Ladislaus Slesinszky: — A krakkói egyetem műemlékvédelmi tanszékének do. censeként ismerem szűkebb pátriám eredményeit, gondjait. Mindig hittem abban, hogy jó ötleteket igazi kol- lególis — baráti eszmecseréket lehet szerezni. Ezt reméltem az egri utazástól. 1971. augusztus 1., csütörtök Werner Haslauer: — Építészmérnökként is az archeológiát kedvelem, s közel all hozzám a restaurálás megannyi részterülete, örülök annak, hogy ösztöndíjasként vehetek részt nyári egyetemük foglalkozásain, mert lehetőségem adódik arra, hogy összehasonlítsam a magyar és osztrák eredményeket. Hiszek abban, hogy a konzultációk és viták mindany- nyiunk javát szolgálják. Marja Terttu Knapas: — A helsinki Állami Múzeumi Szervezet műemlékvédelmi osztályának munkatársa vagyok, s konzervátorként tevékenykedem. Az ICOMOS meghívására érkeztem önökhöz. Már a tájékoztató anyag is jelezte, hogy érdemes Magyarországra, Egerbe utaznom, hiszen a prospektus gonddal megválogatott előadásokat ígért. Vonzott a személyes beszélgetés, a tartalmas viták lehetősége. otthon is hasznosíthatok, propagálhatok. Werner Haslauer: — Hobbym a régi építészet krónikája, s értékeinek védelme. Nagyon aktuális kérdés ez, hiszen Európa-szerte igyekeznek megmenteni az ismeretlen mesterek értékes alkotásait. Arra vagyok kíváncsi, hogy miként dolgoznak a magyar szakemberek, s akad-e olyan fogás, amely nálunk is beválna. / Marja Terttu Knapas: — Nálunk mindig is a fa volt a legkedveltebb népi építőanyag, ezt örököltük a múlttól, ezt használjuk ma is. Így érthető, hogy országos téma a farestaurálás. Érdeklődéssel várom Géczi Csaba előadását, hiszen megismerhetem a magyar eredményeket Ingrid Brock: — A fogadtatás alapján úgy vélem, jogIngrid Brock: — Tetszett Lévárdy Ferenc művészet- történész előadása, amely a műemlékek megőrzésének komplex szemléletét elemezte, s bepillantást nyújtott a magyar kollégák sokrétű munkájába. Messziről jött embereknek nem könnyű megismerni egymást. Ezért örültem a konzultációnak, hiszen ennek során tisztázhattuk a részletkérdéseket. Gyakorlatias típus vagyok, ezért jelentett sokat számomra a keddi városnéző séta, hiszen láthattam: mire képes az intézményes műemlékvédelem. Dr. Ladislaus Slesinszky: — Ismert témákról hallottam, persze egyéni megvilágításban. Épp ez volt az érdekes, erről érte meg vitázni. Engem elsősorban a kőkonzerválás foglalkoztat, nemcsak ennek története, hanem az is, hogy önöknél miként képzik az ifjú szakembereket Remélem, ennek módszereiből jó néhányat Werner Hauslauer gal hiszem, hogy a vendéglátás elsősorban egri specialitás. Nem feledkeztek meg a legapróbb figyelmességről sem. Ez rendkívül jólesett s feloldotta az ismerkedéssel velejáró feszültséget bizonytalanságot, s hozzásegített bennünket ahhoz, hogy két Marja Terttu Knapas nap múltán már otthonosan mozogjunk a barokk város ban. Dr. Ladislaus Slesinszky: — Legjobban a Kossuth La. jós utcán sorakozó paloták tetszettek, túlzás nélkül állíthatom hogy a barokk építészet gyöngyszemei. S milyen remekbe szabottak Fa. zola Henrik kovácsoltvas munkái! Werner Haslauer: — Önök igen sokat tettek a műemlékvédelemért, joggal lehetnek büszkék eredményeikre. Kedden épitész szakemberek mutatták be a várost: alap- elveikkel egyetértünk még akkor is, ha nem egy kérdésben vitáztunk. Többen hangoztattuk azt, hogy kár lebontani a műemléki jellegű nagy városképi jelentőségű épületeket, azt bizonygattuk, hogy a múlt teljes örökségét óvni kell. A váro- li tanács műszaki osztályának vezetője tényekkel érvelt, s megígérte azt is, hogy a tervekkel győz meg. Remélem, így is lesz. Marja Terttu Knapas: — Hangulatosak a tufakőből emelt, a domboldalban kanyargó utcákban épült kis házak. Egyiküket sem jegyzik a műemlékek listáján, mégis érdekesek. Kár lenne ezeket lebontani, mert vonzzák az urbánus népi építkezés kedvelőit, s vonzóbbá formálják azt a várost, ahová a messzi Finnországból is érdemes eljönni... Pécsi István Befejezőt*.ex az egyetemi, főiskolai felvételik A nappali, esti és levelező tagozatokon egyaránt befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi. vizsgák. Az első, — nem végleges — adatok szerint összesen 71 867-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a felvételi bizottságok előtt. Legtöbben — szám szerint 42 774-en — a nappali tagozaton felvételiztek. (Az 1974—75-ös tanév nappali tagozataira mintegy 15 500 elsőévest vehetnek fel a felsőoktatási intézmények.) Hasonlóképpen jelentős volt az érdeklődés az esti-levelező fakultások iránt is, amelyekre együttvéve 29 093-an pályáztak — az esti tagozatra mintegy 18, a levelező tagozatra pedig mintegy 33 százalékkal többen, mint az előző tanévben. A túljelentkezésen kívül az idén is jellemző volt a pályázók egyes karok, szakok- közötti aránytalan és egyenetlen megoszlása. Most is előfordult például, hogy azokon a karokon és szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kellett utasítani jelentkezőket, míg másutt kisebb pontszám is elegendő volt a felvételhez. Az idei felvételik általános jellemzője volt a szakemberek szerint, hogy magasabb pontszámot értek el a jelöltek, mint a korábbi, években. Különösen az írásbeli munkák sikerültek jobban a várakozásnál. Ennek következtében a „mércét” — szaknyelven a relatív pontszámot — magasabbra kellett emelni, vagyis ebben az esztendőben — éppen azért, hogy a jók közül a legjobbakat kiválaszthassák — áltálában többet kellett produkálni az egyetemre jutásért. Az elmúlt napokban a pályázók többsége postán megkapta a felvételi eredményéről szóló értesítést. Azok a jelöltek, akik elérték a felvételhez szükséges pontszámot, de felvételt nem nyertek, értesítést kaptak, hogy elért pontszámaikkal a jövő évben ugyanazon a szakon — újabb felvételi vizsga nélkül — pályázhatnak. A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a rendelkezésre álló helyeknek csak 94 százalékát töltötték be. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bizottság határozata ellen — a kézbesítéstől számított 8 napon belül — az illetékes miniszterhez fellebezhetnek. A fellebbezéseket előreláthatóan augusztus végén bírálják el. A minisztériumok és az illetékes felsőoktatási intézmények vezetőiből alakult bizottság tölti be a fennmaradt hat százaléknyi helyet. E bizottság határozata ellen további fellebbezési lehetőség nincs. Az egyes karok felvételi bizottságai döntöttek arról is. hányán és kik kezdhetik meg tanulmányaikat a következő tanév elején, illetve kik nyernek előfelvételt az 1975—76. tanévre. Pótfelvételt a következő tanévre az idén a felső- oktatási intézmények már nem hirdetnek meg. (MTI) 21.15: Ez is operett, az is operett... A kéthavonként jelentkező adást Rátonyi Róbert állítja össze, s ez alkalommal a válogatás a humor jegyében készült. Komikus és parodiszti- kus számokat láthatnak-hall- hatnak a nézők, közülük néhány kevésbé ismertet. Közöttük olyat mint a „Paprika, te vagy a C-vitamin” kezdetű slágert. Amikor Szent-Györ- gyi Albert professzor a C-vi- tamin felfedezéséért megkapta a Nobel-díjat, Eisemann operettjében énekelték e dalt. A Filmmúzeum most újította fel a Korda-fivérek 34 éve készült filmjét, A bagdadi tolvajt, s így aktuális a régi dal, a: „Szép hely, jó hely Teherán”. A színészek, még a prózaiak i| Szívesen vesznek részt ebben a műsorban. A műsor szerkesztősége igen sok levelet kap a nézőktől, s a műsorszámok válogatásánál a nézők kérésének is eleget akarnak tenni. Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon XIX. Ezt követően egymás után szabadultak fel Heves megye déli részének községei. A szovjet csapatok november 15-re már felszabadították valamennyi községet a hevesi járásban, s december 24- re a megye egész területe felszabadult. A fegyverek elhallgattak, s a falvak népe a szovjet katonáktól, mint ellenségtől rettegve, félve húzódtak el. Néhány nap alatt azonban meggyőződhettek arról, hogy a szovjet katonák barátként segítik a falvak lakosságát. Számos esetben segítettek a hiánycikkek beszerzésében, utak hidak helyreállításában, lovakat, kocsikat kölcsönöztek a mezőgazdasági munkákhoz és segítették a demokratikus élet kibontakozását. Nem ismerjük, hogy hány szovjet katona vesztette életét megyénk felszabadítása során, de csupán Kömlő község környékén több mint 300 hős szovjet harcos esett el a fasisztákkal vívott küzdelemben. A nép évek múlva tudta igazán értékelni a Szovjetunió által történt felszabadítás jelentőségét. Egyre nőtt a szovjet nép tekintélye, a hősök iránti hála és kegyelet. Egy-egy falu népe a szovjet hősök iránti hála jeléül emlékoszlopot állított, amelyet ápolnak, virággal, koszorúkkal halmoznak el. A népi igazi őszinte háláját és kegveletét mutatia. hogy a Könrüő és Sarud község közötti János-tanyán még 1944-ben elhantolt 13 hős szovjet katona hamvait a Kömlő főterén levő szovjet kötös sírba helyezte el 1973, ,.é3 felszabadultunk! november 20-án a község lakossága. Azt megelőzően az ott lakó családok gondozták, ápolták, a szovjet katonák sírjait. A szovjet hadsereg harcoló egységei még a megye északi részének felszabadításáért küzdött, amikor Dél-Heves megye központjában, Hevesen, Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front főparancsnoka főhadiszállását kialakította. Mielőtt a főparancsnokság elfoglalta volna hevesi szálláshelyét, a község lakosságát kitelepítették. Házi holmijukkal a környező tanyákon és községekben telepedtek meg. A szovjetek a legnagyobb titokban tartották a főparancsnokság idetelepítését. Hogy ez mennyire sikerült, mutatja, hogy a felszabadulás után hosszú évek soráít is titokban maradt, még a hevesiek sem tudták meg. Illés Béla — aki 1944-ben mint a szovjet hadsereg tisztje, részt vett a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban — sem tudott erről, hiszen A vígszínházi csata c. regényében a jászapáti és kispesti főhadiszállásról beszélt csak. A hevesiek is akkor szereztek róla tudomást, amikor 1963-ban Malinovszkij marsall, szabadságát Magyarországon töltötte és ellátogatott váratlanul Hevesre. Első óhaja az volt, hogy láthassa régi szálláshelyét. A helyi vezetők nem tudtak segítséget nyújtani, míg végül egy hevenyészett rajzon áh. rázolta. Lerajzolta. hogv Heves központjából északi irányba vezetett egy utca, amely, egy lóü me ternyi távolságot követően V-alakra oszlik, s a főhadiszállás a bal oldali szárnyon található. A lakás tőszomszédságában levő Halász-féle kastélyban (ma a Nemzeti Bank fiókja), volt a parancsnokság, ahol abban az időben éjjel-nappal folyt a munka. És valóban kemény munkát kellett a parancsnokságnak végeznie, hiszen itt dolgozták ki Budapest és Bécs fel- szabadítási tervét, melyet végül Sztálin hagyott jóvá. Malinovszkij marsall, Heves vendége, felidézi a múltat, meglátogatja a volt főhadiszállást. Valóban percek alatt a helyszínen voltak. Malinovszkij elvtárs rámutatott a Deák Ferenc út 4. sz. alatti házra, ahova nagy izgatottan bement. A lakásban, az udvaron pGutööäfi emlékezett, hogy mi hol volt és a lakás melyik szögletében mi történt, Hangsúlyozta Malinovszkij elvtárs, hogy „még éjszakánként is a térkép fölé hajolva azon dolgoztunk, hogy a magyar népet minél kisebb ember. és anyagi áldozattal szabadítsuk fel.” Malinovszkij marsallt a hevesi nép szívébe zárta, emlékét hűen őrzi, s azóta már. több személyéhez és családjához fűződő monda született. A 2. Ukrán Front főparancsnoksága 1945. március közepén hagyta el Hevest. Heves község lakossága csak ezt követően térhetett haza, kezdhette meg a demokratikus élet megszervezését. Ez lényegébeh az egész hevesi járásban is késleltette az új élet kibontakozását, hiszen Heves, mint járási székhely, politikai, közigazgatási szervező funkcióját nem tölthette be. A felszabadulással a régi közigazgatás is szétszóródott, nem volt, aki a községek életét irányítsa. A helyi demokratikus erőkre várt a feladat, hogy új alapokra helyezve megszervezzék a községek életét. Nagy volt azonban a tanácstalanság, a bizonytalanság mindenfelé. A felszabadító szovjet csapatok parancsnokságai nem avatkoztak bele a községek életébe, a demokratikus élet kiindulásához azonban az indítást mégis számos községben ők adták meg. A szovjet hadsereg szétzúzta a fasiszta államgépezetet, meghozta népünk számára a szabadságot, azonban dolgozó népünkre várt a feladat, hogy az adott kereteket megfelelő tartalommal megtöltse. A községi köz- igazgatás újjászervezése Heves megyében csak 1945. január közepén indul meg. A községekben azonban addig sem állt meg az élet. Az elmenekült, vagy leváltott községi vezetők helyét tanítók, vagy parasztemberek foglalják el, demokratikus pártokat hoznak létre, megszervezik a nemzeti bizottságokat, irányítják a községek közellátását és újjáépítését, terveket készítenek a földreform megvalósítására. A nép gyakorlatban mutatta meg, érett arra, hogy saját sorsának irányítója legyen. , Woljttatjukj
