Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-03 / 180. szám

A pártmunkás hozzáértése I dőről időre fellángol a vita arról, milyen tu­lajdonságokkal szük­séges rendelkeznie a jó párt­munkásnak. A témáról vitá- zók általában nem csupán a függetlenített pártmunkások­ra gondolnak ilyenkor, hanem mindazokra, akik választott testületek tagjaiként, maga­sabb szintű pártszerv vagy az aíapszervezet tisztségviselő­jeként, aktivistájaként mun­kálkodnak a párt politikájá­nak megvalósításán. Széles körű az egyetértés abban, hogy ma egyetlen pártmunkás sem végezhet eredményes munkát megfele­lő hozzáértés, képzettség nél­kül. A jelenlegi idők párt­munkásának ez az egyik leg­jelentősebb, legszembetűnőbb jellemvonása. Arról azonban már megoszlanak a vélemé­nyek, hogy milyen jellegű hozzáértés szükséges, mit kell elvárni ebben a tekintetben a párt felelős aktivistáitól. Körülbelül nyolc-tíz éve erőteljesebben hangsúlyozzuk a szakmai'ismeretek szüksé­gességét. Ez teljesen érthető és jogos, hiszen a szocialista építés konkrét céljait első­sorban a mindennapi mun­kában, az egyes munkahelye­ken kell megvalósítani. Már­pedig ehhez megfelelő szak­ismeret szükséges, mert énei­kül tevékenységük kimerül­ne az általános politikai cé­lok hangoztatásában. Hozzá­értés híján, a pártmunkások nem segíthetnék és nem el­lenőrizhetnek érdemben a vállalatoknál, szövetkezetek­ben, hivatalokban, kulturális intézményekben folyó mun- iát. Megfelelő tekintélyt, el­ismerést sem tudnának kivív­ni maguknak, hiszen ma az •mberek csak azt a munka- ársukat becsülik meg iga­fán, aki jó értője és ismerője iáját munkaterületének, szakterületének. Helyére herült..* Valljuk be, eddig méltány- ilanul bántunk vele. Általá- an akkor került szóba, ami- or már minden más téma imerült, vagy olyan isme- issei találkoztunk, akivel lásról nem volt érdemes be- zélni. Humoros írások tő­ségében szerepelt, a felszí- es, érdektelen találkozások illemzőjeként. — Na, mit szólsz ehhez az iőhöz? — Hát..; Lehetne jobb — Na akkor, viszlát.. Igen, az időjárásról van zó. Ami jó, vagy rosszra irdülásával befolyásolja apjainkat, perceinket, s mivel eddig méltánytalanul ántunk. Most már nem. Kádár elvtárs május else- 3 i televíziós interjújával ezdődött. Esett az eső a lunka ünnepén, tagadhatat- mül zavarta a felvonulókat. L part első titkára mégis rült, hiszen a májusi eső ranyat ér a mezógazdasag- .ak. A kora tavaszi, tavaszi szaly után nagyon kellett tár a csapadék a szomjazó öldeknek. Aztán meg nem akart vé- e szakadni. Esett nap nap tán, s most már ezért lett özponti téma. Mindenki­nk. Hallottam, hogy egy yári értekezleten csupa ör­vendetes eredményről szá­nolt be az igazgató. Aztán, hogy kinézett az ablakon, esernyésen megjegyezte: ninden jól megy, elvtársak, le ilyen időben hogy lehet '.ratni. Tévedés ne essék, lem mezőgazdasági, ipari vezetőről van szó. Egyszóval, központi téma ett. Helyére került. Talán ízért, mert a párt első ta­tára „érdemben” foglalkozott jele? Nem, valószínű. Inkább zérl, mert még függünk ■öle. Igaz, hogy nem annyi­ba, mini korábban, de még nindig befolyásolja a mező- gazdasági termelést. S min­denkinek érdeke, hogy több iöldség és gyümölcs kerüljön íz asztalra, több búza a magtárakba. Ezért beszélünk róla — most már érdemben. (kapóst) De bármennyire is igaz mindez, mégsem vezethet az „oklevéllel bizonyítható” szakismeretek szerepének ab­szolutizálásához. Márpedig az utóbbi években — mi tagadás — lehetett találkozni olykor ilyesmivel. Előfordult, hogy egy-egy párttestület színvo­nalát azon mérték, hány dip­lomás szakembert választot­tak meg soraiba. Ez vezetett oda, hogy néhol a párttestü­let tanácskozását alig lehe­tett megkülönböztetni egy műszaki konferenciától vagy a hivatali vezetés megbeszé­lésétől. Pedig a feladat távolról sem azonos. Egy-egy párt- szervezet vagy pártszerv el­sősorban politikai munkát végez, a politikai összefüggé­sek oldaláról közelíti meg a felmerülő kérdéseket. Embe­rekkel foglalkozik, s nem a termelési folyamatok vagy a hivatali ügyintézés irányítá­sává!. S ha ez így igaz, akkor ennek a pártmunkásoktól igényelt hozzáértés elbírálá­sában is ki kell fejeződnie. Sorrendet állítani alighanem mesterkélt dolog lenne, de annyi bizonyos, hogy a párt­munkásoktól ma is minde­nekelőtt a politikai hozzáér­tést, tudást, érzéket kell el­várnunk és megkívánnunk. A politikái hozzáértésnek alapja, feltétele a pártpoliti­ka elvi alapjának, a marxis­ta—leninista elmélet alapjai­nak, lényegének megismeré­se. A párt mindig gondot for­dított aktivistáinak ilyen irá­nyú képzésére. A jelenlegi időszakban pedig még erőtel­jesebben erre törekszik. Kü­lönféle tanfolyamok, politi­kai iskolák szolgálják e célt De legalább ennyire fontos, hogy a pártmunkásokban meglegyen az, igény a folya­matos önképzésre, ismereteik gyarapítására. Ha a dolgot így közelítjük meg, könnyebben tudunk vá­laszt adni arra a nemegyszer felmerülő problémára is, hogy képes-e ma a pártmun­kás a gazdasági, szövetkezeti, intézményi vezető „partnere” lenni. Hadd mondjuk meg mindjárt, hogy maga a kifeje­zés nem valami szerencsés — több okból nem az, s nem utolsósorban éppen azért, mert a viszony egyoldalú felfogását sugalmazza. Ha ugyanis az egyenrangú „part­nerség” feltételének valaki azt tekinti, hogy a pártmun­kás értsen annyit a technoló­giai problémákhoz mint a fő­mérnök vagy a gazdálkodás részkérdéseihez annyit mint a főkönyvelő — akkor nem­csak irreális igényekkel lép fel, hanem rosszul értelmezi a pártszervek, a pártmunká­sok feladatának lényegét. Nem az ilyen dolgok megtár­gyalásában kell „partnernek” lenniük, hanem a gazdálko­dás, a műszaki fejlesztés po­litikai összefüggéseinek és hatásainak elemzésében, az emberi tényezők meglátásá­ban és feltárásában. Ehhez pedig — csak ismételni tud­juk — szükség van bizonyos szakismeretekre is, de min­denekelőtt a politikai-elméle­ti tudás hozzáértő hasznosítá­sára. Mindezek mellett van még egy képesség, amely nélkü­lözhetetlen a pártmunkás számára — az emberekkel való kapcsolatteremtés, bán­ni tudás képessége. Ez utób­bin nem valamiféle rossz ér­telmű „manipulálás” értendő, hanem olyan viszony kialakí­tása, amelyben természetes, hogy gondjaikkal, kétsé­geikkel, problémáikkal az egyének a pártmunkáshoz fordulnak, aki képes nekik tanácsot és segítséget adni. Képes eloszlatni kételyeiket, meggyőzni és megnyerni őket a közös ügy szolgálatára. A pártmunkás, a politikai veze­tő számára nélkülözhetetlen jellemvonás ez. Kialakítása és folyamatos fejlesztése bi­zonyos— tár" adal omtudomá- nyos, szociológiai, pszicholó­giai, pedagógiai, a beszédkul- turával összefüggő — ismere­tek elsajátítását is igényli. S itt bizonyos jellembefi tii- lajdonságoktől sem lehet el­tekinteni. Tanulhat valaki akármennyi pszichológiát — ha gőgös, nagyképű, bekép­zelt, mások gondjai iránt kö­zönyös, ha önnön érdekeit hajlamos mindenek elé he­lyezni, nem lesz képes jő em­beri kapcsolatok kialakításá­ra. Sok minden módosul a fejlődés során — de az a kö­vetelmény, hogy a pártmun­kás legyen emberséges, ön­zetlen, áldozatkész, segítő­kész, ma is épp úgy érvényes, mint bármikor. E i zen a ponton a hozzá­értés már egészen szo­rosan kapcsolódik a magatartáshoz. Hiszen vég­eredményben azt tekinthet­jük jó pártmunkásnak, aki a tanult elveket saját életvite­lében is következetesen ér­vényesíti. Gyenes László lárolóiarfáhf férvén felül Az OLEFIN-program megvalósításában jelentős szerepet vállalt a Budapesti Vegyi- gépgyár 3. sz. — tahi — gyáregysége. A százhalombattai és a leninvárosi építkezések ré­szére készítenek kettőezertől — négyezer köbméteres nagyságig tárolótartályokat. A gyárban dolgozó tíz szocialista brigád százhuszonhárom tagja vállalta, hogy az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére terven felül elkészítenek egy harmincezer köbméteres tartályt, amelynek elkészítése hatezerötszáz normaórát vesz igénybe. (MTI-foto — Bajkor József) helyen termelik és feldolgoznák Gépesített takarmány tízein épül Poroszlón — Ügyesen gazdálkodnak) A körülményekhez képest igyekeznek megtalálni a leg­jobb módszereket. Ilyen és ezekhez hasonló jelzőkkel emlegetik mostaná- ba egyre inkább a poroszlőia- kat. Es nem alaptalanul. A Tisza mentén gazdálkodó szövetkezetek ugyanis évek óta keresik azokat a lehető­ségeket, kedvező módszere­ket, amelyekkel a legjobb eredményeket érhetik el. Po­roszló pedig ebben élen jár, ahol az utóbbi időben való­ban úgy alakították ki a ter­melés szerkezetét, hogy az a földrajzni szerkezetnek, a változatos talajadottságok­nak és az uralkodó éghajla­Eredményes Volt a tanácskozás NDK-piac a megyei KAEV-gyáraknak MINT MAR hírül adtuk, a könnyűgépipari állandó mun­kacsoport, amely az NDK és Magyarország gépipara közötti kapcsolat fejlesztésén dolgozik, a napokban. Eger­ben. tartotta .megbeszéléseit. Hazánk könnyűiparánban fontos szerepük van az ilyen munkacsoportoknak, így szervezik meg az együttmű­ködést a szocialista országok könnyűipari gépgyártásában, s a szakosítással megterem­tik a gyorsabb fejlődés lehe­tőségeit. Az NDK-beli és a magyar szakemberek, minisztériumok és vállalatok képviselői, ez­úttal az V. ötéves terv gép­szükségleteinek biztosítására készítettek elő megállapoda sokat; kölcsönösen szállítanak gépeket egymásnak ezek a vállalatok. Benkö Tibortól, a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetőjétől, aki a ma­gyar csoportot vezette, meg­tudtuk, hogy több, a kapcso­latok jövőjében igen jelentős döntés került ezúttal is jegy­zőkönyvbe. Néhány iparág területén 'van még szükség megbeszélésekre, ahol a magyar fél szeretné elérni, hogy több terméket szállítsa­nak az NDK-partnerek. Ezek­ről szeptember végére hoz­nak végleges döntést. Az együttműködésnek egy új formáját, a szervizellátást is előkészítették ezeken a megbeszéléseken. Nagy gon­dot jelentett ugyanis eddig, hogy hazánkban. dolgozó NDK-beli gépek és a kiszál­lított magyar gépek felújítá­sát, javítási munkáit nem szervezték meg kellően. A szervizszolgáltatást ezután az illető ország egyik vállalata végzi a gyártók megbízásá­ból, akik gondoskodnak az alkatrészellátásról, fizetik a javítás költségeit. A varrógé­pek, fonógépek után most a nyomdaipari gépek javításá­ban is megállapodtak. Ezeket a szerződéseket majd az őszi lipcsei Vásáron írják alá a vállalatok, ott kötnek megál­lapodásokat a jelentősebb gépszállításokról is. Több NDK-gépet kapunk a szolgáltató iparunk fejleszté­sére. Önkiszolgáló mosodák berendezéseit vásároljuk tő­lük, ezenkívül korszerű gé­peket hozunk be a tisztító üzemek részére. E téren jóval előbbre tartanak az NDK- ban, s az ő gépeik remélhető­leg nagyot lendítenek a hazai szolgáltatásokon nemcsak a fővárosoan, hanem vidéken is. NEM CSUPÁN a színhelye miatt volt figyelemre méltó számunkra ez a mostani N DK—magyar tanácskozás. A könnyűipari Gépgyártó Vállalatnak, a KAÉV-nek amely leginkább érdekelt a gépexportban, két gyára is dolgozik a megyében: Eger­ben és Gyöngyösön, Különö­sen a gyöngyösi gyár küszkö­dött sokat az elmúlt eszten­dőkben piaci gondokkal, s hogy ezeket felszámolták, ab­ban. nagy szerepe van az egy­re szélesedő nemzetközi együttműködésnek is. Az NDK a könnyűipari gépgyár­tásban és a gépexport terén az-elsők közé tartozik a part­nerek sorában. Azok a meg­rendelések pedig — például fűzőgépelt, a cipőiparbán használatos kivágögépak —, amelyek a KAEV-gyáraknak szólnak, még tovább erősítik ezt a kapcsolatot. Pillanat­nyilag úgy néz ki, hogy nem tudnák annyi berendezést gyártani, amennyit meg ne vásárolnának tőlük. Ez igen nagy ösztönző lehet • az üze­mek fejlesztésére, akár bőví­tésére is. A jövőben gyárta­nak például olyan gépeket, amelyek a nyomdaiparban és a cipőiparban egyaránt fel­használhatok, tehát lehetőség van nagyobb szériákra. Mind­ez a minőségi munka elisme­rését jelenti, ugyanakkor azonban nagyobb felelősséget is kíván: nagyobb technikai felkészültségei és jobb szer- vezést Az V. ÖTÉVES terv elé bi­zakodva nézhetnek ezek a gyárak, s eddig’ gazdálkodá­suk, fejlődésük is arra utal, hogy tudnak majd élni az együttműködés adta lehetősé­gekkel. (hekeli) ti (Viszonyoknak legmegfele­lőbb legyen. Az aránylag nagy terüle­ten, a kalászosokon kívül, a pénzes növénynek számító cukorrépát, kukoricát és lu­cernát honosították meg, s ezeket ma már a legkorsze­rűbb agrotechnikával, gépek­kel termelik. Azért választot­ták ezeket a növényeket, mert így jól kiszolgálják a gazdaság fejlődő állatte­nyésztését. Noha Poroszlón már egy viszonylag magas fejlettségi színvonalat értek el a gaz­dálkodásban, ez még nem minden, — vallják a szak­emberek. Tovább kell lépni, hogy az eddiginél olcsóbban, többet termeljenek. De ho­gyan tovább? Erre keresi most az újabb módszereket a November 7. kollektívája. Azt már különböző számí­tásokkal beigazolták, hogy a csak egyoldalú növényter­mesztés önmagában nem ele­gendő. Más ágazatra is szükség van, amely a szán­tóföldön megtermelt nagy tömegű kukoricát és lucernát hasznosítja. Ez pedig az ál­lattenyésztés. Így idejében hozzáláttak ennek fejleszté­séhez. Egyik napról a másik­ra gomba módra nőtt ki a gazdaság szakosított szarvas- marha- és sertéstelepe. A korszerű, gépesített telepe­ken elhelyezett nagy létszá­mú .állatállomány viszont egyre több és jobb minőségű takarmányt igényel. Kétségtelen, hogy most már a földeken zökkenőmentesen megtermelik a kukoricát és a lucernát, de azokat fel is kell dolgozni, ahhoz, hogy takarmányként hasznosíthas ­sák. Vajon megéri-e a szö­vetkezetnek, hogy továbbra is máshonnan szállítsák a tápokat és az abrakot, mint eddig tették? A közös .gazda­ság vezetői egyet gondoltak, hogy amikor a földeken megvalósítják az iparszerű termelést, akkor ennek ki­egészítésére helyben létre­hoznak egy gépesített takar- mányíeidolgozó üzemet is. Számoltak és tervet ké­szítettek. Bebizonyították, hogy ha Poroszlón feldolgoz­zák a takarmányokat és elő­készítik az etetéshez, lémie- gesen jobban járnak. Olcsób­bá teszik a termelést és jobh szervezéssel biztosítják a fo­lyamatos takarmányellátás* így a szakosított telepek acéltartályai állandóan meg lennének töltve abrakkal és nem lenne nehéz gondoskod­ni a pótlásról sem, ha vala­melyik kiürül. A tervezést hamarosan tet­tek követik. A sertéstelep közelében még a nyár utó­ján hozzálátnak az építkezés­hez. Az új üzemben dán— holland—magyar együttmű­ködés alapján készülő f&no- levegős lucernaszárítót, lu- cernaliszt-előállító, vala­mint kukoricatápkeverö-gé- peket szerelnek fel. A vezér­lőpultról gombnyomással működő, nagy teljesítményű automatagépsorokat — ame­lyek korszerűségükben min­den eddigit felülmúlnak —, hazai szövetkezetek közül el­sőként Poroszlón helyezik üzembe. A gépek egy részével lu­cernalisztet állítanak elő, melynek biológiai értéke na­gyobb, mint a hagyományos módszerrel tartósított takar­mányoké. Nem beszélve ar­ról, hogy a szárított termék könnyebben ’kezelhető és pontosabban adagolható az álltoknak. Amellett, hogy a lucernát szárítják és egy ré­szét lisztté őrlik, jelentős feladat lesz , a lucernalevelek különválasztása szárrészük­től. Ezt szintén gépi úton, különleges szeparátorral végzik majd el. Azért lesz szükség rá, mert a 30—35 százalék fehérjét tartalmazó lucernaleveleket kukoricával keverik és ezzel hizlaló ser­tés, illetve borjútápot készí­tenek. A gazdaságon belül így megteremtik a takarmány - termelés és -feldolgozás tel­jes egységét. Korszerűbb kö­rülmények között olcsóbban állítják elő az állatállomány fenntartásához szükséges ab­rakot. A 45 milliós űj üzem felépítésével egy­idejűleg a szövetke­zetben átformálják az évek során kialakult állattartási módot is, amely a még gaz-^ daságosabb tej- és húster­melést segíti elő. Ezzel Po­roszlón a jövőben nem lesz gond a közel hatezres sertés- és kétezres szarvasmarha- állomány zökkenőmentes el­látása Mentusz Károly Nemim Sfr 1974, augusztus 3., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents