Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
feMáÉ, smMteuíi Interjú Dobos Ilona néprajzkutatóval Ötven éve hőit meg Bródy Sándor Dobos Ilona húsa esztendeig járta az országot, mint a Néprajzi Múzeum munkatársa. A múlt megrendítsen szép, és megdöbbentően kegyetlen emlékeivel találkozott gyűjtőútjain. — Egyszer egy idős emberrel pajtájukban álltam. A falak mellett hatalmas favillák, gereblyék, összeeszkábált dikó, ülőalkalmatosságok. Az ember az őt körülvevő tárgyakról beszélt. Sokat maga készített el, emlékezett még rájuk élőfa-korukból, amikor kiválasztotta, kivágta őket. Másokat apjától, nagyapjától örökölt, ezekhez is sok emlék fűzte. Minden darabról tudta milyen fából készült és a fa tulajdonságait, amelyek alkalmassá tették új szerepkörére. És ezenfelül még mennyi apró részletet! — Néphagyományaink megőrzése bonyolult kérdés. Szegényebbek lennénk, ha elfelejtenénk az ének, a tánc, a díszítőnépművészet sok szép emlékét. Ám a néphagyományokhoz tartoznak a babonák, naiv hiedelmek is. Mesterségesen nehéz is beleszólni abba, mit őrizzünk meg, mit feledjünk. — Miért választotta Kiváltásának. a néprajzlcutatást? — Családommal Dunaújvárosban éltem az ötvenes évek elején. Esti egyetemre jártam, történésznek készültem. Még egyetemi éveim alatt azt a szép megbízatást kaptam, hogy írjam meg az épülő város történetét. Jártam a munkásszállásokra, beszélgettem az emberekkel, az „első munkásokkal”, akik letelepedtek. A beszélgetések során döbbentem rá, megvalósíthatatlan feladatra vállalkoztam. Hogyan döntsem el három-négy év távlatában, mi a fontos? Közben, egy érdekes felfedezésre jutottam. Találkoztam például egy segédmunkással Néhány . mondat után feltűnt, milyen szépen, ízesen beszél szülőfalujáról, családjáról. Öröm volt hallgatni. 0, és a hozzá hasonló „jóbeszédű” emberek keltették fel érdeklődésemet a folklór iránt — Hogyan látja a néprajz- kutató a falusi életforma változásait? — Gyűjtőútjaimnak volt egy állandó kísérője. Az a tudat, hogy az utolsó mesemondóval, az utolsó „boszorkánnyal” beszélgetek.. Szerettem volna minél többet megismerni, feljegyezni értékes adataikból. Ugyanakkor, elbeszéléseiket hallgatva, óhatatlanul felmerült bennem az összehasonlítás gondolata. Hónapokat töltöttem például egyik szociális otthonban, ahol meséket gyűjtöttem az ott élő öregekről. Szép környezetben, egy régi kastély volt otthonuk. Előadták kisebb-nagyobb sérelmeiket, panaszaikat is. Én pedig Sánta Ferenc novellájára gondoltam, a Sokan vol- tunk-ra, melyben leírja, hogyan vonult el nagyapja a „büdös barlangiba meghalni, a baranyai öregekre, akik valamikor a szőlőspincékbe vonszolták magukat és ott várták be az éhhalált; és arra a nyolcvanöt éves asz- szonyra, akivel magam találkoztam, aki meghallva a déli harangszót, szó nélkül fogta tányérját és odaállt a konyhaajtó elé. Megözvegyült menye ugyancsak némán, két merőkanálnyi levest mert tányérjába, mellé egy darab száraz kenyeret vetett. Az idős asszonynak ez volt az egész napi kosztja. — Hogyan látja a néprajz* kutatás jövőjét? — Legjobb idős adatközlőim elmondották, hogy meséiket, történeteiket nyolc-tíz éves korukban hallották ők is, öregektől. Falun, a 20— 40 év közötti emberek nagyon sokat dolgoznak, úgy tűnik, nem sokat törődnek a hagyományok ápolásával. Ám ez nem jelenti azt, hogy öregkorukban ne emlékeznének ők is mindarra, ami1 gyerekkorukban hallottak. A tárgyi kultúrák gyorsabban változnak, mint a szellemi élet. Az, hogy vannak még zsúptetős házak, pénz kérdése. A falusi élet rendje, és szokásai, még hosszú ideig élő kincsesbányája lesz a kutatóknak. i László Ilona Dilorom Kambarova, a népszerű üzbég filmszínésznő, aki az üzbég filmfesztivál egyik házigazdája volt. A magyar századforduló ragyogó egyénisége volt Bródy Sándor. Olyan író, aki szerteágazó munkássággal, bámulatos kísérletező kedvvel törte az utat mindannak, ami újat, modernet jelentett a század első évtizedeinek magyar irodalmában. Ady és Juhász Gyula, Kosztolányi és Móricz Zsigmond, Ignotus és Zsolt Béla egyaránt tisztelettel s elismeréssel illették, mert valóban alig volt valami új, amit ne ő kezdett volna e századi literaturánkban. Pedig kicsi világból indult: a századvég avatag szellemiségű kisvárosából Egerből. S mégis: a kisvilág élményei a modem európai irodalom formai vértezetében értek művekké. Mert Bródy Sándor szépírói élményeinek legmélyebb s legalapvetőbb rétegét innen, a szülővárosból s annak tágabb övezetéből, Heves megye tájairól vitte magával. Nemcsak Az egri diákok világát, hanem más művekét is, . főképpen a novellákét. De je- ' len vannak ezek az élmények a drámákban is, ha nem is közvetlenül, de áttételekben mindenképp. És most, Bródy elhalálozásának ötvenedik évfordulója körül mindez egyáltalán nem lehet közömbös itt Egerben. Mert Bródy mindig ragaszkodott a szülőföldhöz,' a szűkebb hazához. Nemcsak ismert, emigrációjában keletkezett és Gárdonyihoz címzett levelében írta meg ezt a ragaszkodást, hanem máskor, másutt is. Ügy ötvenedik életéve körül egy önéletrajzi vázlatában például így: „Tegnap éjszaka álmomban eszembe jutott egy pár verssorom, amelyeket 5 esztendős koromban palatáblára griflível írtam. Törött, értelmetlen sorok, 44 esztendeje, hogy nem gondoltam rájuk, Az egyik: „adjatok flótát, fuvolát, hogy dicsőítsem mamát.” A másik: fagy a sár, csikorog a hó, kaszinóban van a dáridó, ott van Eger legszebb lánya, Brezovai Klára, a szép termetű nimfa, Juci néni lánya.” írásai győznek meg persze leginkább mégis erről a vonzalomról. Meglepően sok ezekben a szülőföld ihletése. Legrokonszenvesebb hőseinek egyikét, Erzsébet dajkát egy Heves tájairól elszármazott kis cselédlányról mintázta: A gyémántpitykés ember c. novella színtere a Mátra, mesebeli hősének, Bergeties hercegnek várkastélya Bo~ donyban állott s egri görögök vették árendába százezer holdnyi birtokát: a tragikus végű Kaál Samu ezrede Fe- démesen állomásozott, s ugyancsak Fedémes volt a színtere A szolgáló c. elbeszélésnek is. De olvassuk csak el a Juló és Julis c. novella alábbi sorait, nyomban ráismerünk Eger belvárosának egyik részletére: „Idegen is, ismerős is vajmi keveset járt ez idő szerint a Kanonok utcán, mely oly hosszú és széles volt, hogy szinte belefért volna az egész városka. Mint töpörödött vénasszonykák mellett egy pohos, finom és igen nagy úr, olyan volt a Kanonok sor a többi utcák mellett. A házak mind valóságos paloták, frissen meszelje, a zsalugáterei mind festve, végig becsukva; még az ablakok is délutáni álmot aludtak. Az egészséges, nyugodalmas, részint pompázó kis paloták között éppen hogy meghúzta niagát egy sok ab lakú, egyszerű, emeletes, szürke ház, az apáca-klast- rom.... homlokáról... igen szigorúan nézett le a koronás Szűz Mária... A Kanonok sor végén, a klastrom előtt, már kint csibukozott a gvar- dián...” Az élményeik s az ítél életanyag felszíni rétegén túl természetesen az a legizgalmasabb, amit a naturalizmus gyakorlatához igazodó Bródy felmutat ezekben az írásokban: éspedig a szegényvilág. A cselédek, a napszámosok, a kétkezi földmunkások világa. A szociális elkötelezettség teszi forróvá ezeket a novel- . Iákat s ez volt az az új is, amit a népi életforma láttatása terén tett írónk, éspedig a népszínművek parasztromantikája ellenében. Es ez már elvezet bennünket A dada meg A tanítónő c. színművekig, a magyar színpad megújításának szándékával is készült drámákig.. „ Az évfordulón épp persze véletlenül se látszod j ék úgy a dolog, hogy Bródy Sándort csupán egy tájegységről valló írósága okán érdemes méltatni. Hisz épp az a csodálatos benne, hogy a fenti világgal egyidejűleg messzibbre is látni tudó íróember volt ő, olyan intellektuális személyiség, aki kortársái közül pl. szinte egyedül volt képes érzékelni az Osztrák—Magyar Monarchia ellentmondásos, később az európai irodalmakban sokak által és sokféleképp ábrázolt világát. Legjobb s legátfogóbb regényét, A nap lovagját lapozgatva minduntalan megállapítani kényszerülünk : Bródynak ott a helye a nagy monarchia- regényeket létrehozsó olyan írók névsorában, mint Hasek, Josef Both, Ivan Olbracht, Krleza vagy Musil. A nap lovagja mintegy előképe az utóbbiak monarchia-ábrázolásának e .... De ne feledkezzünk meg Itt arról sem, hogy a novellista Bródy is több arculatú: már első kötetével, a Nyomor cíművel a modem novellaírás útjaira lépett, amikor ilyen ajánlással adta írásait az olvasók kezébe: „Ezek a. megfigyelések a Nyomor-ról szólnak. De nem csak az éhség, a szegénység, a test nyomorúságáról, hanem arról a sokkal ijesztőbb nyomorról is, mely a lelket öleli át, rideg, csontváz karjaival...” Ez akkor, a múlt század nyolcvanas éveiben, a legmodernebb írói program volt! v Lőkös István WVAAAAWWVWSWVVVVVVVVVVWVVV>AAAA~\MWW^vVVVVVWVVVVVVVVVVWVWVVWI|MAAAAZ. A mikor a csapat kivonul, a bandagazda előveszi a névsort, és négy vagy öt kisebb csoportba osztja a csapatokat aszerint, hogy negyven vagy ötven pár arató van-e a keze alatt. Tíz-tizen- két ember elég egy kis csapatba. Ha többen volnának, a hátulja túl soká ácsorogna a dűlő végén, amíg a többiek kaszálva behaladnának, aztán meg túl hosszú pásztát kellene fogni, hogy minden kaszás beférjen a rendbe. A kisebb csoportok élére rendesen egy-egy javakorabeli, de nagyon jó kaszás embert állítanak. Olyat, aki tudja is, bírja is. A legtöbb ilyen első kaszás egy kicsit rátarti, büszke ember. Az. ember amíg eleven, sohasem tud élni egy kevéske hiúság nélkül, s itt az első kaszás rangja a legnagyobb rang. Nem az aratógazdáé, azt titokban lenézi mindenki, mert ritkán is dolgozik, a nehéz gaztól meg valami ürüggyel mindig meglóg. Azt mondja, hogy az intéző vagy az úr hívatja, megnézni, hogy melyik tábla következik. Vagy pedig elmegy a másik aratógazdával széjjelmérni a következő táblát. Az a rend ugyanis, hogy minden aratócsapat kapjon minden táblából, mert az egyik tábla jobb, mint a másik. Aztán nyilat húznak rá, hogy melyik csapatnak melyik oldala esik. Mondom, az első kaszások kicsit rátarti emberek, és kajánul mosolyognak a bajúszuk alatt, amikor a dűlő végén megfenik a kaszát. „Megrázom egy kicsit a bandát, hogy lehull róla a ruha” — gondolja gonoszul, és megindul. Megindul, s mint a csonka bika töri magát előre, hasítja a rendet a búzatáblában. Hátra sem igen néz, csak előre, hogy egyenesen haladjon a rend, és oldalra pisVeres Péter: Tele lesz-e a »ni zsákunk is ? H log, hogy a szomszédos csapatok vezetői nem elÖzték-e már meg. A gabona gaza az aratás elején még rendesen nyers, szívós, nem dűl szépen a kasza alá, hanem hajladozik erre-arra, és rátekerőzik a csapóra. De mindegy: ha benne vannak, menni kell. Aki elől megy, az csak a szomszéd vezetőket nézi, az utána jövőkkel nem törődik. Aki nem bírja, dögöljön meg vagy álljon ki. Ne jöjjön csapatos aratásba, aki gyenge, vagy aki nem tud kaszálni. a aztán valamelyik kis csapat mégis lemarad, annak nem az az oka, hogy gyengébben dolgoznak, hanem az, hogy őt rossz helyre szorították, s hogy ez mindig így szokott lenni: nincsen igazság. Az aratógazda a saját csoportját mindig a legjobb helyre állítja, ahol vékonyabb, egyenesebb és haladósabb a gaz. De még ha egyforma is a tábla, akkor is van veszekedésre ok. Ra- vaszkodni mindig lehet. A bandagazda a saját csapatát, ami mindig első csapat, a tanyahelyhez közel állítja be. S mialatt a többiek tovább caflatnak a gyepes dűlőn vagy a gurdinyos, töviskes árokparton, az ő csapatja már jól belehaladt a rendbe. Mire a negyedik csapat helyre ér, sokszor ki is vágnak egy rendlábat. Amikor vége a' munkának, ebéd vagy vacsora előtt, akkor megint a távoli ak szenvednek többet. A közelebbi csapat, a „híres elsőcsa(Részlet) pat” már régen a tarisznyáját bontogatja, mosdilf és főz, amikor az utolsó csapat előkerül. Es micsoda veszekedések vannak ebből! A korábban érkező marokszedők megrohanják a tűzrevalós szekeret, és szétcibáljálc az egészet. Nem törődnek vele, hogy jut-e' majd a hátuljának. Jutni kellene, mert van tűzrevaló, de senki se gondolkozik rajta, hogy mennyi elég neki, hanem beleölel, és viszi, amit bír. Akik később érkeznek, azoknak már nem marad, csak a kaparék, az idő pedig drága. Amelyik markosnak nem jutott, annak a többitől kellene kérni, de ez gyalázat, mert mért nem igyekezett? Csak a lusta marékszedő- nek nincs tűzrevalója, ez a törvény. A kaszások kegyetlenek és szigorúak a marékszedőkhöz, akárcsak a kaszárnyában a káplárok az újoncokhoz. Nemcsak a munkában kell ügyesnek és gyors kezűnek lenni a marékszedőnek, hanem a főzésnél is. K* inn a munkában az a rendes marékszedő, aki mindig elérkezik a gazdájával. Ez nemcsak az ő dolga, hanem a kaszása becsülete is. Amelyik marékszedő elmarad, az nemcsak a saját késedelmes munkájával károsítja a többit, hanem akadályozza az utána jövőket is. Itt a főzésnél meg amelyik marékszedő késedelmes, az a csapat gúnyolódásának a céltáblája kaszásával együtt, mert itt megint az a törvény, hogy mindenki főzzön meg gyorsan, hogy pihenhessenek egy keveset. A késedelmesek ne zavarják a bogrács csörgetésével és a kasza kalapálásával a többit. Az aratóbanda szi- ■ goní közösség, amelyben vad verseny és kegyetlen törvények uralkodnak. Aki nem bírja, ne vállalja. A szegény marékszedőknek hát az a gondjuk, hogy amikor elhagyták a munkát, s letették az utolsó kévét, akkor nyúllá váljanak és szaladjanak a tanyahelyre: tűzre- valóért és vízért. Hogy mire a kaszás megérkezik — aki.sohase szálad, de mindig halad —. akkorra víz legyen a korsóban, tűz legyen a főzőfa alatt, szalonna legyen a bográcsban. A jólábú lányok és a süldőfiúk hát úgy szaladnak, mint akiket a tatár kerget. Kezükben a „gagucs- csal”, rohannak egyenesen a tűzre- valóhoz, ölelik és viszik a saját főzőhelyükre. Ha ezt letették, kapják a korsót, és futnak a lajthoz vízért. A lajtnál ugyanaz a tolongás és veszekedés kezdődik. Meleg időben egy lajt víz mindig kevés egy étel sorjára. Minden markos igyekszik hát, hogy jó előre tele vegye a kis korsóját. Tele színig, hogy ne csak mosdásra és étel-lének legyen elég, hanem majd a forró étel után inni is maradjon egy kevés. Mert mire a bivalyos a laj tot megint telehozza, akkorra sokszor gebbedés- ig szomjasak. Az első szeresek hát televiszik a korsójukat friss vízzel, az utolsóknak meg majd csak a hordó fenekéről jut kotus, zavaros víz. A markos ezért dörmögést vagy szidást kap a gazdájától. Ezt nem szereti, siet hát és tolakodik. Hiszen valójában a víz is elég volna. De a tolongásban kifolyik és szétiocsolódik. Megeresztik a csapot, és amíg egyik odatartja, a másik mellédugja. Lökdösődnek, veszekednek emiatt, a víz meg kifolyik a földre. Korsó korsót tol ki a helyéből, és egyik se telik. I> e miért is sietnek ennyire még az ebédidőben is, miért rontják el ezt a pár pihenő órát felesleges izgalmakkal, tola- .kodással és veszekedéssel? Hát éppen ezért: a pihenésért Az ebéd itt nemcsak pihenés, hanem munka is. Főzni kell, mert kenyéren nem bírnák a munkát, de a szalonna is kevés a száraz koszthoz. A gyomor se bírja, és az otthoni háztartás se bírja, hogy mindennap főtt ételt küldjenek vagy hozzanak, még ha volna is, aki hozhatna. Az állandó testl-leIM izgalom, a forróság és a rossz víz, amit nem az étel kíván, hanem a hőség, s ami úgy kotyog az ember gyomrában, ntnt a korsóban, erős ételeket, savanyú vagy paprikás ételeket kíván maga után. A savanyút hetenként kétszer — kedden és csütörtökön — a faluból hozzák vagy küldik, a paprikást maguk főzik naponta legalább kétszer. Az ebédidő alatt hát főzni és kalapálni is kell. A marékszedő főz, a kaszás kalapál. Kalapál, de ha gyenge, ügyetlen vagy tanulatlan a marékszedő, akkor a tűzre és az ételre is ügyel. A tűzre azért, mert nagyon veszélyes itt a tarlón, a keresztek közt tüzelni, de százszorosán veszélyes a nőcselédeknek, mert azoknak a ruhája is mindjárt tüzet fog, s aztán ha a tüzet kikapja a szél a bogrács alól, mindjárt fejüket vesztik. Még csendes időben is vigyázni kell. A repceszalma nagyon pattog, de a búzaszalmában is vannak bú zaszemek, amelyek ha a tűzbe kerülnek, elpattqgnak messzire. Szemesnek kell lenni a markosnak, hogy azonnal elfojtsa, ha valahol lángralobbant a tűz. Aztán a szalmával való tüzelés is külön tudomány. Érteni kell hozzá, hogy a bogrács alatt mindig annyi legyen, amennyi éppen szükséges. A tüzet is tartani kell, hogy magasra ne csapjon a lángja. Mert akkor elég a főzőfa, forró lesz a bogrács füle, megég a bogrács felső oldala, és belehull a sok szálló pernye a levesbe. KI agy mesterség hát jól tüzel- ni, és sok kis marékszedő megsiratja néhányszor, amíg megtanulja. Még olyan is van, aki megszökik a kaszása kegyetlen szigorúsága miatt
