Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
Mini kezünkön az ujjak... Sipos Károly nem lepődik meg, amikor azt kérdezzük tőle, mikor látta legutóbb az igazgatójukat. — Most, a múlt héten járt nálunk, a műhelyben. — És milyen ember? — Nem azért mondom..., szóval, ne vegyék hízelgésnek, de rendes. Szereti a rendet, a fegyelmet és emellett emberséges. Ott fordul meg leggyakrabban, ahol több a gond is. Szóval, ilyen... Verélj Józseftől, a KAEV egri, 10. számú gyáregységének igazgatójától azt kérdeztük, ismeri-e Sípos Károlyt. — Persze hogy ismerem, az ollóműhelyben dolgozik. És arról ismerik nálunk a gyárban, hogy végtelenül szorgalmas, sokszor csodáltam már a kitartását. Erről csak annyit, hogy segédmunkásként kezdte nálunk, és nemrég elvégezte a gépipari technikumot. Most előrajzoló, es mondhatom, nagyon jó szakember. Megbecsüléssel beszélt Sípos Károlyról az igazgató. Munkájáért, fáradhatatlan szorgalmáért, de talán leginkább tudásvágyáért, amely ' ma is, 5'Z évesen is, lankadatlanul lobog benne. És bizonyára nem is véletlen ez a tisztelet, hiszen ő maga is „lent” kezdte ebben a gyárban : műhelyírnokként, 1949- ben, a gyár államosítása után. Es ezután számára is a tanulás sora következett. Iskolák, tanfolyamok, iskolák, tanfolyamok. Végzettségének megfelelően, először vállalati statisztikus lett, majd különböző osztályokon dolgozott. Később osztályvezetői, utána főkönyvelői beosztásba került. Ez év január 1-től pedig, a korábbi igazgató, Németh Tibor nyugdíjba vonulása után, ő vette át a gyár irányítását. ■ ■ ■ ■ A KAEV régi telepén, az egymáshoz ragasztott műhelyépületek egyikében dolgozik immár 13 éve Sípos Károly. Ollóműhely. Amikor először belépett ide, segédmunkás volt, ma egyike az öt, rendkívül fontos munkát végző előrajzolóknak. Tizenhárom kemény esztendő. Éjszakák kellenének, hogy végigkövessük a segédmunkásból előrajzolóvá érés útját. Egy tény: nehéz, soksok munkával és tanulással eltöltött évek voltak ezek Sípos Károly életében... Az egykori gazdasági cseléd hat osztállyal lett ipari munkás, aki nem tudott, nem akart megrekedni a legalsó lépcsőfokon. Ezért kezdett el tanulni: 1958-ban fogott hozzá a 7.—8. osztály elvégzéséhez. A siker felbuzdította. Jelentkezett gimnáziumba, s tanult, tanult keményen. 1965. júniusában letette az érettségi vizsgáit, ezzel egyidőben szerezte meg a vasszerkezeti lakatos szakmát is. És itt megállhatott volna, hiszen soha nem kértek tőle többet... Sípos Ká- rolynak volt azonban egy régi vágya, az hajtotta tovább. Ezért vágott neki 1969 őszén a gépipari technikumi kiegészítőnek. ötven éves fejjel érte el a célját. Pótolta mindazt, amit fiatalon, egy más kor miatt elszalasztott... * ■ ■ ■ — Arra kérjük igazgató elvtárs, beszéljen egy napjáról, felébredéstől a lefekvésig. Hogyan kezdődött például a tegnapi nap? QtMMkm — Ügy. ahogyan a többi is. Mivel a gyárban mi fél 7- kor kezdünk, nekem és a feleségemnek — aki 17 éve szintén itt dolgozik — ötkor, negyed 6-kor van az ébresztő. Reggeli nincs, csupán egyetlen kávét iszom. Gyorsan elkészülünk, és mert a közelben, a Grónai tömbben lakom, hamar, 2—3 perc alatt beérünk. Igaz, kocsival. .. — És a gyárban? — Mindig egyformán: meghallgatom a rendeszek beszámolóját az éjszakáról. Ez általában öt perc. Utána a posta aláírása következik, 7 órára be is fejezem. Aztán, régi gyakorlatunknak megfelelően, szétnézek az üzemben. Beszélgetünk a művezetőkkel, brigádvezetőkkel, dolgozókkal. Tegnapi problémákról, mai feladatokról. Nyockor ugyancsak megbeszélés következik, ezúttal a főmérnökkel és a főkönyvelővel. Ez fél óra, óra, két óra, mikor hogy. Mindig a munkától, a feladatoktól függ. A posták, rendeletek tanulmányozása következik, ez is igénybe vesz 40—45 percet. — Ha meggondolom, milyen nehéz körülmények között dolgozunk itt... Nézzenek szét: aládúcolt irodák, műhelyek. Egyiket-másikat annyi gerenda, deszka tartja, hogy nem is látszik tőle a fal, a mennyezet. Mintha nem is műhelyben, hanem bányában lennénk. Ideiglenes, szakaszos engedéllyel működik a gyár. S ha van kérdés, amivel naponként kell foglalkozni az igazgatónak, akkor ez ott van, az elsők között. Nap mint nap figyelni, nem romlik-e a helyzet, nem omlik-e a fal... Szinte „gyorssegélyként” kapott a gyár ötmillió forint hitelt, amiből egy 1250 négyzetméter alapterületű csarnokot építenek, szeptemberben már át is adják. A legrosszabb körülmények között dolgozó edző- és az acéllágy ék-gyártó üzem költözik át. Ez azonban csak részben segít a gondokon. A terv megvalósulása ugyanis — 1976-ra korszerű üzembe, korszerű körülmények közé költözni — veszélyben van. — Kezünkben a pénz — mondja az igazgató —, de a kivitelezéssel gondban vagyunk. Az az igazság, hogy nehezen vállalják, de bízunk benne, hogy a megye, a város és a kivitelező vállalat vezetői megértik gondjainkat és segítenek. Állandó téma a korszerű üzem építése mellett a munkások gondjaival való foglalkozás. —- „Apróságok”, sajnos jó néhányan így beszélnek a dolgozók problémáiról, S ez nagyon helytelen. A maga nemében igenis fontos és az egész gyár szempontjából lényeges pédául egy-egy lakásgond. megoldása,: sérelem kivizsgálása, kérés teljesítése. Ezekkel többnyire a munkások keresnek fel, és természetesen, ha valaki azzal a szándékkai jön ide. Nem új p hogy beszélni akar velem, nem lehet köztünk zart ajtó. Az a jó, hogy sok régi, bevált munkásunk van. Ismerjük, megértjük és segítjük egymást, mint tenyerünkön az ujjak. Tudjuk egymás jó és rossz tulajdonságait, így fogadjuk el egymást, ennek megfelelően mondunk igent, vagy nemet. Mert van ilyen is, elhangzik a nem, ha indokolatlan egy-egy kérés. De ezt az érdekelt is tudja és így nincs harag közöttünk. így dolgozunk, igy telik egy-egy napom. Míg bent vagyok, csak a gyár dolgai foglalkoztatnak, nem figyelek semmi egyébre. Mint ahogyan a Bükkben sem foglalkozom a munka gondjaival gombázás közben, szabadtűzön főzéskor. Akkor csak örülök az erdőnek, a csendnek, az illatoknak, s hogy jól érezzük magunkat a feleségemmel, hogy neki is ízlik a főztöm.á — A hétköznapjaim...? — Igen, hogy telik el Sípos Károly egy napja? — Még 1960-ban építettem egy kis házat a Szépasz- szony-völgyben, onnan indulok minden reggel á gyárba. Fél ötkor kelek, hat előtt tíz perccel, negyedórával már benn vagyok a műhelyben, várom a csengetést. .. — A munkám tulajdonképpen nem nehéz, de rendkívül nagy figyelmet éspon- tosságot igényel. Előrajzoló vagyok. Négy társammal, mi rajzoljuk lemezre a dokumentáció után a gépalkatrész, a munkadarab formáját. Ehhez úgy kell tudnunk rajzot olvasni, mint másnak az újságot. Tévedni, elmérni nem lehet, mert akkor hibásan gyártanak le egy sor elemet az ollózok, a gépeken dolgozó munkatársaink. Visszatérve a munkakezdésre, reggelenként átnézem az előző napi rajzokat, aztán megtervezem, hogy milyen anyagra lesz szükségünk, hogyan alakul a napi feladatom. Néhány napja az J obban él ma a munkás, mint három évvel ezelőtt? Lényegesen jobban. Könyebben jut lakáshoz? Sokkal könnyebben. Többen tanulnak ma a munkások közül? Többen. Gyakrabban kérik ki ma a munkás véleményét? Gyakrabban. Nőtt az egyetemeken, főiskolákon tanuló munkásszülők gyermekeinek a száma? Nőtt. Segítik a pályakezdő munkásfiatalok indulását? Segítik. Az utóbbi egy-két évben megkülönböztetett anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesültek a munkásasszonyok, a munkáslányok? Igen, Nőtt a vezetésbe bevont munkások száma? Igen. Hát akkor mondja már meg: miért nem pontos, miért nem helyes ma új munkáspoütikáról beszélni.” Élmény volt hallgatni az öreg bolsi —• a visontai bányásztársak hívják így — szavait. Felsorakoztatott érvei, tényei lexikoni pontossággal fedik az igazságot, nem túlzott, nem is volt óvatos, lelkesítő szavaiból arról is meggyőződhettünk: nemcsak „kottázta”, nemcsak megtanulta, nemcsak hallotta a „szöveget”, hanem érti, s hiszi is amit mond. Hogyan is mondotta: „új mun kaspolitika ...” Az utóbbi hetekben, hónapokban igen gyakran hallani megyénk több üzemében is ezt a kifejezést. A legtöbb értekezlet, konferencia, brigádgyűlés, termelési tanácskozás előadói es felszólalói is e két szóval summázzák a munkások életkörülményeinek javítására hozott országos. s helyi döntéseket. Ügy is mondhatnánk: divatba jött napjainkban az uj munkás- politikáról beszélni. Pedig ha alaposabban meggondoljuk: ez a munkáspoli- ti,ka egyáltalán nem új, ez a munkáspolitika pontosan egyidős munkásosztályunk pártjával. A mi pártunk megszületése óta munkáspolitikát folytat, döntései eddig is a munkások érdekeiben születtek elsősorban. Igaz ugyanakkor az is — ahogyan Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára egy közelmúltban megjelent interjúban elmondotta —, hogy pártunk is annak köszönheti erejét, irányt mutató határozatainak valóra váltását, hogy tervei, céljai megértésre, bizalomteljes légkörre találnak a kommunisták, a dolgozó tömegek között. Ebben a légkörben forrott össze a párt a munkásosztállyal, s ebben a légkörben és érdekek között erősödött meg a munkás-paraszt szövetség, bontakozott ki a szocialista nemzeti egységünk is. II a nincs új munkáspolitika, akkor az elmúlt három év alatt miért született mégis annyi új döntés, annyi új határozat a munkások megbecsülésére, élet- és munkakörülményeik javítására? — teheti fel bárki a kérdést. A válasz egyszerű. Az említett intézkedések egyik alapja ugyanis nem más, mint pártunk tervszerű, tudatos munkáspolitikája, amely nemcsak a mennyiség, a minőség a munka, az erkölcs, a követelmény mércéjét teszi évről évre magasabbra, hanem biztosítja szocialista társadalmunk tervszerű, dinamikus fejlődését, s a közös munka eredményeként egyre többet juttat azoknak, akik nap mint nap helytállnak a termelésben, akik végső soron a legtöbbet vállalják magukra a nemzeti jövedelem előteremtéséből. Ugyanakkor abból sem csinált senki sem titkot és kényes ügyet sem: a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a magyar nagyüzemi munkásság nemcsak anyagi, hanem erkölcsi hátrányba is került a parasztsággal, a kisebb, nem állami üzemek, sőt még a termelőszövetkezetek dolgozóival szemben is. Gondoljunk csak vissza a nagy munkaerő-vándorlásra, amikor egy ktsz ötször annyit ígért és tudott is fizetni, mint egy tíz-húszezer embert foglalkoztató állami nagyüzem. A beruházási „vetélkedő” idején is gyakran több jutott irodaházra, külföldi tanulmányútra, mint a munkások! lakásépítésének támogatására. Mindez nemcsak a munka tempójára, intenzitására ütötte rá a bélyegét, hanem, halkabbá, csendesebbé, majdnem hogy közömbössé változtatta a törzsgárdisták magatartását, az üzemi, a szocialista demokrácia fórumait is. Ráadásul néhány munkásból lett vezető is elfelejtetne, hogy honnan indult, honnan jött, s kit kell szolgálnia. E helyzeten már nem lehetett egyedi intézkedésekkel, helyi döntésekkel változtatni. A párt ezert döntött úgy, hogy központi intézkedésekre van szükség. A KB 1972. novemberi ülésén nemcsak a hibákat tárták fel, hanem abban is döntés született: hová, s mire kell nagyobb figyelmet fordítania í* parinak, valamint az állam- igazgatási szerveknek. Ezelí közé tartozott a munkásold életkörülményeinek javítása is, nem új feladatként, nem kampányszerűen, hanem tudatosan, tervszerűen, anyagi lehetőségeink alapján. Az eredmények máris ér* " tékesek, s főként biztatóak. A központi'"bérrendezés eredményeként megyénkben is több ezer munkás jövedelme lett 4—5—600 forinttal magasabb. Soron kívül kapnak lakást, óvodát, bölcsődét a nagycsaládosok. Ma már például az egri Finom- szerelvénygyárban több mint ezer, a dohánygyárban közel félezer, a Mátravidéki Fémművekben is 700 dolgozó tanul különböző iskolákban, bővíti szakmai, politikai ismereteit. Szervezetten készítik fel az egyetemi felvételekre a munkásfiatalokat, a vállalati bérfejlesztések során Heves megyében is a nők, a fiatalok kapták a legtöbbet. Lakásokat épít, illetőleg vásárol dolgozóinak az egri Finomszerelvénygyár, a Mátraalji Szénbányák, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a TIGÁZ, a HA- FE, a VILATI. ösztöndíjjal tanulnak a szakmunkás-tanulók, fejlesztik az üzemeaész- ségügyi hálózatot, szaporodnak az üzemi orvosi rendelők, s magasabb már a vezetésbe bevont munkások száma is a megyében. Lapunkban az elmúlt hetekben gyakran adtunk hírt arról, hogy a pártszervek is programot készítenek a munkások élet- és munkakörülményeinek javítására. Valamennyi tervben szerepel a jövedelmek további növelése, a nők, a fiatalok felkarolása, szakmai, a politikai továbbképzés, a vezetés munkásokkal történő felfrissítése, megerősítése. „Jó tudni, de érezni még jobb, bogy a párt ennyire törődik velünk” — ^árta le tel- szólalását a közelmúltban, az egyik hatvani üzem szakmunkása. Igen, törődnek velük, ahogyan eddig is. Meg is érdemlik, rá is szolgálnak valamennyien. PIvileg nem új ez a poli- Ll tika, eszközei módszerei azonban valóban figyelmesebbek és hatékonyabbak. S mint a bevezető sorok is bizonyítják: azok is így látják, azok is így érzik, akikről elsősorban szó van. Koos József A Parlament (Foto: Perl Márton) erdészetnél használatos kér- gezőgépekhez készítünk al- ikatreszeket. Reggel tehát „stellert” állítottam a gépen, aztán különböző nagyságban levágtam a négyzetes alakú idomokat, majd a sablonról rárajzoltam az adatokat Az elkészült darabokat csoportosítottam, szállításra készítettem elő. — Mindennap kettőig dolgozom. Tegnap jól ment a munka, szépen teljesített a brigád. Az ollómühelyben most heten vagyunk, közösen dolgozunk, brigádban. Jól összeforrott társaság a mienk. Ügy higgye el, amióta itt vagyok, ebben az üzemben nem volt baleset, senkit sem kellett ittasság miatt hazaküldeni, fegyelmije sincs közülünk senkinek... Aránylag jól is keresünk. Nekem az iskolák után is több a pénzem, 2700—2800 forint körül mindig megvan. S további emelésre is számíthatok. Említettem az iskolát, nos, nem a pénzért tanultam, egyszerűen többet akartam tudni. Az iskolák nélkül ezt a munkát .el sem mertem volna vállalni. Pedig nagyon szeretem... — És mi a kedvenc időtöltése a műszak után? — Három óra körül jár, mire hazaérek és megebédelek. Akkor jöhet a „hobbim”, a kert. Földiepret ültettem, meg borsót. Minden napra jut valami munka, kapálás, locsolás, mikor mi, s el is megy az idő estig. Vacsora után már csak a tv és a lefekvés marad. Korán fekszem, mert korán is kell kelnem a gyár miatt. Másképp talán már el sem tudnám képzelni a napjaimat. . Eltelt egy napjuk. Munka után befogadja őket az erdő, a rét, a kert. Estéjük: tévé, rádió és újságok, könyvek oldalai. Más újságoké, más-más könyveké, és mégis: jól tudnak egymásról. De erről, ha elérkezik a reggel, már nem beszélnek a gyárban. IJj nap kezdődik, újra a munka ideje jött el. Becky Tibor Szilvás István W3A, augusztus la, hétfő
