Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-16 / 191. szám

Kongresszusi felkészülés A taggyűlési beszámolók aranyfedezete Igyre több pártalapszerve- aetben hallani arról, miként készülnek a XI. kongresszus­ra. Ezerféle színnel festett kép tárul elénk. Van, ahol a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeit említik elsőként, másutt arról folyik az eszmecsere, milyen kérdé­sekre várnak választ a kong­resszustól. A vezetőség tagjai gyűjtik az anyagot a beszá­molóhoz, hiszen az 1970. ősze óta eltelt időről annyi min­dent kellene majd a taggyű­lésen elmondani. Növekedett a fizikai munkások aránya az új párttagok között. Cél­ratörőbb az oktatás. A ter­melés pártellenőrzését sike­rült megszabadítani sokféle formalitástól EGÉSZBŐL. A RÉSZ Jogosnak látszik az ellen­vetés: a X. kongresszus ha­tározatai, a párt, a társada­lom, a gazdasági élet egé­szére érvényes útmutatások­kal szolgáltak, „a mi kis a 1 a pszervezetünk’ ’ pedig — ahogy ez sűrűn elhangzik — aoró, köznapi gondokkal bir­kózik. Hogyan fér össze a kettő? Egész és rész dialektikus kapcsolata ez. Nem egy-egy alapszervezet, s még kevés­bé a vezetőség dolga sorra venni mindazt, amit a X. kongresszuson elfogadott ha­tározat negyvennégy pontja rögzít. A határozat ismereté­ben viszont kötelességük mérlegre helyezni az éve-, féléves munkaterveket s vég­rehajtásukat, azokat a kong­resszusi határozatrészeket, melyek saját területükön a kiemelkedő, a leglényege­sebb feladatokra mutatók voltak. S ez a politikai s a gazdasági teendőkre egyaránt é'-vényes. Hiba lenne ugyan­is. ha tn alapszervezetekben megkísérelnék — amint ezt az egyik helyen szellemesen megfogalmazták — „kis kongresszusi beszámolók” összeállítását. Régi igazság, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Az adott helyen létezett és létező lehetősé­geket s azok hasznosítását helyezzék mérlegre, úgy, hogy a mérleg nyelve, ská­lája a X. kongresszus útmu­tatásait tükrözze. VÁRAKOZÁS HELYETT Érthető, ha a kommunis­ták várakozással tekintenek a XI. kongresszus eié, hiszen társadalmi, gazdasági fejlő­désünk újabb szakaszának meghatározója lesz. Ám a tétlen várakozás sehogyan sem illene az örök nyugha­tatlanokhoz, a többet, jobbat 1 akarókhoz, márpedig a kom­munisták egyik jellemzője ez kell, hogy legyen. Töretlen lendülettel persze csak ott dolgozhatna]-;, ahol a tettek- ' kel eddig sem takarékoskod­tak. így például abban a nagyüzemben, ahol a pártbi­zottság titkárának asztalán , ott láttam egy cédulát, rajta csupán annyi: „Az emberről ■ való gondoskodásnak fontos i része a munkafeltételek ja­vítása.” Mint kiderült, az idézet a párt X. kongresszusa hatá­rozatának 28. pontjából va­ló. Náluk ez külön fejezetet kap majd a pártértekezleti beszámolóban, mert négy esztendővel ezelőtt naponta tucatjával léptek ki az em­berek. Jól dolgozott a gyár, azaz tisztes béreket fizetett. Nem is a pénz miatt szöktek, menekültek a munkások, ha­nem a nehéz fizikai munka, a savakkal, sókkal telített levegő, az elöregedett, bal­esetveszélyes gépek adatták kezükbe a munkakönyvüket. Négy év céltudatos, lehetet­lent nem ismerő munka kel­lett ahhoz, hogy alapvetően megváltozzék a hetyzeé. Me­redeken csökkent a nehéz ü­BNV — szeptemberben! Ez a vásár a miénk lesz, a fogyasztóké, a nagyközönsé­gé. S a vállalatok, a termelők e : idei és a jövő évi kínála- t jkat mutatják be. De nem elérhetetlen „jövőt”, hanem rövidesen megvehető, hord­ható, használható darabokat. A Budapesti Nemzetközi Vásár-központban feszített munka folyik. Az építők a vá­sárépületek végleges kialakí­tásán dolgoznak. A dekorá­ciósok már a szeptember 14-én nyíló fogyasztási javak vásárára készülnek. S mivel a vásárrendezőség jóval több érdeklődőre számít, mint amilyen a tavaszi beruházási javak vásárán volt — kibő­vítik a főbejáratot és a II. kaput. A nagyközönség szá­mára megnyitják a III. ka­put és az idén több pénztár­ban árulják a jegyeket. Nö­velik a parkosított területet,, bővítik a szolgáltatásokat, kulturált étkezőhelyeket, bü­féket, vendéglőket nyitnak. (A vidékről a vásárra utazók­nak ezúttal is biztosítanak utazási kedvezményt a vas­úton.) Ami a látnivalókat illeti — abban sem lesz hiány. Hat témakörben ismerked­het a látogató a fogyasztási cikkek széles skálájával. Öl­tözködés címet viseli az a ki­állítási részleg, amelyen a textil, a ruházati, a bőr- a ci­pő és a szőrmeipar vonultat­ja fel termékeit. Itt, a sok *záz női, férfi- és gyermek­ruha, kötött holmi, téli és nyári1 viselet kört kopnak he­lyet tv. öltözködés-kiegészítő' és divatcikkek — órák:, éksze­rek, díszműáruk, kalapok, kesztyűk. A kötszövöipar pavilonjá­nak közepén —, a könnyűipar egészet reprezentáló — gyer­mekvilág és divatirány című bemutatókat láthatunk. E te­rületeken való részvéteire pályázatot írt ki a miniszté­rium, s a korszerű, a témának meglétén termékekítői ke­rülnek ki a kiállítási tár­gyak. Több pavilonban és óriási szabad területen helv-'/i:: el a légi á tvár,v osíí'ob. les1 zgaima - sabb. „Otthon” címet viselő kiállítási. Itt a «salátilhéa­építéstől kezd ve a berendezé­sig minden megtalálható, ami az otthonnal, a lakással kap­csolatos. Lakástextilek, vilá­gító berendezések, szőnyegek, függönyök, dísztárgyak, nép- művészeti cikkek sorakoznak majd. Fürdőszoba- és kony­haberendezések, bútorok nemzetközi bemutatója gaz­dagítja a kiállítást. Szorosan kapcsolódik a témakörhöz a „Háztartás” című kiállítási egység. Ebben a szakpavilon­ban háztartási gépek, felsze­relések, üveg és kerámia­cikkek, fém és műanyag áruk, fűtő, melegítő-szellőző, lég­kondicionáló berendezések, háztartásvegyészeti és kozme­tikai szerek, festékek, lakkok, Románcok szerepelnek. Az „Élelmezés” pavilonban új­fajta fagyasztott és mélyhű­tött élelmiszerek, konzervek, italok, élvezeti cikkek s a kü­lönböző országok speciális en- ni-innivalói találhatók. Ki­csinyeknek nagyobbaknak öt­letet ad, segédeszközöket kí­nál pihenéshez, szórakozás­hoz, kiránduláshoz a „Szabad idő” című kiállítás. Szabad­téren és fedett csarnokban tornaszereket, sportfelszerelé­seket, utazási és camping- cikkeket, tv-ket, rádiókat, le­mez jő fszókat, magnetofono­kat, könyveket, hanglemeze­ket, barkácsszerszámokat, kézi és kerti eszközöket mu­tatnak be. A fogyasztási cik­kek vásárának hatodik téma­köre a közlekedés. Vízi és szárazföldi járművek, autó ápolási és járműfelszere’ésí cikkek bő választékával. A kiállítás programját a nagyközönségnek -szóló szak­mai bemutatók, kezelési ta­nácsadások színesítik. Tarta­nai; divatbemutatót, közvéle­mény-kutatást, pi opaganda ankétet. főzési beroirtatót. kóstolóval. Külföldről is érdeklődtek az őszi fogyasztási javak vá­sára iránt. Huszonhat ország­ból jelentkeztek kiáll ttok — legtöbben az otthon és a ház­tartás témakörben vonultat­ják fel termékeiket. A vá­sár már megtelt — bár még le sem itSrult a jelentkezési - Mártát t $!•»<*» zikai munka, aránya, a lég­tisztító, elszívó berendezések, az új gépek bizonyítják, hogy itt tettekkel értelmezték a X. kongresszus határozatai­ból azt, ami leginkább rájuk vonatkozott. Nem lesz tehát nehéz a számadás. A MOZAIKKOCKÁK SZÍNE Hasonló példát, ha körül­tekint környezetében, vala­mennyi kommunista talál. „Aprópénzre” váltatják ez­zel a kongresszusi határoza­tot? A valóságot jobban megközelíti, ha úgy fogal­mazunk: testükre szabták az abból szái’mazó feladatokat, s így elemzik a végrehajtást szintén. S rögtön itt a gond: a számadás arányai miként mutassák az eredményeket, sikereket, s a hibákat, téve­déseket? Nem elvont ará­nyok erőltetése teszi reális­sá a számadást, hanem az, ha a valóság mozaikkockáit illesztik össze! Azaz, ha a tények nyelvén szólnak jóról és rosszról, ha nem ragad- • nak meg a jelenségeknél, ha­nem folyamatokat, irányza­tokat tárnak fel, s azokról beszélnek. Ezek szerint mégis lenne recept? Igen. Annyi, hogy — Lenint idézve — „a marxiz­mus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése.” S ha e konkrét helyzet konk­rét elemzése során esetleg a mulasztások nyomnának töb­bet a. latban, akkor súlyos hibának bizonyulna az „ará­nyok” kedvéért kozmetikáz­ni. Hiszen az adott munka­helyen úgysem, számítanak titoknak a nehézségek, a mulasztások . .. s ki más be­széljen róluk, mint a kom­munisták testületé? S per­sze úgy, hogy elsősorban sa­ját soraiban keress© a íele- l-lősöket. TARTALOM ES FORMA A kongresszusi felkészülés­nek a pártalapszervezetek- r-ben is megvannak a maga formái, s e formák, tisztelet- [. ben tartása kötelező. A for­mák azonban megkövetelik a tartalmat!. Azért szükséges figyelmeztetni erre, mert né­mely pártalapszervezetnél S föllelhető a rutin diktálta magabiztosság, mondván, „beindítjuk a gépezetet”. Ügy gondolják, az esemé­nyek bizonyos rendje önma­gában biztosítéka a siker­nek. Holott fedezete csakis ;a tartalom, a sokoldalúság, az elmélyültség lehet. Ezért elengedhetetlen, hogy a ve­zetőség minden tagja tiszta képet alkosson a rábízott te­rületről, s hogy a vezetőség, mint testület, ne puszta ösz- szeillesztője legyen a rész­beszámolóknak, hanem elem­ző, értő feldolgozója, s ezzel megítélője a végbement ese­ményeknek. Major Mátyás- teriV : ' §1111 * ' A f*»***» wéí iis±*u ságá ért A Labor Műszeripari Mü­vek esztergomi gyárában be­fejeződött a poríerhelésmérö ciklonszonda kísérleti gyár­tása. A berendezés, amely környezetünk levegő-szeny- nyezödésének ellenőrzésére szolgál, több eves alapos ku­tatómunka eredménye. Fel­használható olyan üzeme'- nél, ahol nagy mennyiség­ben kerül különféle gáz, por és füst a levegőbe. A műszer sorozatgyártása 1975-ben kezdődik meg. Képünkön: M ag ya rf al vi Imre konstruktőr és Tóin. Béla, a kísérleti, üzem veze­tője ellenőrző mérésekét Vé- gez a berendezéssel. (MTl-foto — Hadas János felvétele — KS) Az intő példák hatása A gépbe nyúlni — veszélyes... Bárom hét alatt bat bal­eset Füzesabonyban — ez volt a helyzet egy évvél ez­előtt a Mátravidéki Fém­művek gyáregységénél... „Intő példák ezek. Egy sor olyan tennivalóra hívják fel az illetékes vezetők fi­gyelmét, amelyre például az újonnan belépőknél van óriási szükség, hogy meg­előzzék a baleseteket. Bár — mint a. példák is mutatták — e legtöbb esetben a dolgozó volt a hibás, mégis az üzem­nek kell megtennie a. haláro- zottabb lépéseket...!” — ir­tuk: akkor. Megtették-e a határozot­tabb lépéseket? Voll-e hala­sa az intő példáknak ? Mi a 5 helyzet tegy évvel később? Ezeket a kérdéseket tettük fel a napokban Kovács Be- l nedeknek, a gyáregység biz- % tonsági megbízottjának. ★ A baleseti statisztika sok mindenről árulkodik. Az ada­tok mögött ugyanis az üzemi balesetek ezernyi oka húzó­ik meg. Hogy mi minden, jjaz csak a kitartó elemzés, vizsgálódás során derül ki. Mint megállapították, a leg­gyakoribbak a következők: - a rendezetlen családi élet, a megkövült munkahelyi lég­kör, az elavult technológia alkalmazása, az új munká­sok tapasztalatlansága, gya­korlatlansága, a felelőtlen­ség... Ezek játszottak közre-az el­múlt évi baleseteknél a fü­zesabonyi gyáregységben is. S a három hét alatt történt hat baleset híva fel a válla­lati szakszervezeti bizottság tagjainak a figyelmét is ar­ra, hogy alapos vizsgálatot indítsanak a gyáregységben, s ennek nyomán beszámol­tassák a baiesetvedeimi fe­lelősöket. Annak idején ha­tározták el azt is, hogy ezen­túl havonta el kell készí­teni a baleseti elemzése­ket ... A legutóbbiból derült ki — ez egyébként statisztikát is tartalmaz —, hogy a meg­tett intézkedések, a határo­zottabb intézkedések meg­hozták a gyümölcsüket. Az elmúlt év első hat hónapjá­ban ugyanis húsz üzemi bal­eset voll a gyáregységben, a kiesett napok, száma pedig 301 volt. Az idei félévi ada­tok. javulásról tanúskodnak: 14 balesetről kellett megír­niuk az elemző jelentést. Ebben a hónapban csupán egyet, ez sem a termelés so­rán történt mulasztásról szólt. A dolgozó az üzemi bejárat ; lépcsőjén csúszott meg... * Hogy égetően szükség van a helyzet: .megváltoztatására, azt mindenki látta az elmúlt . évben .is. Csak a „kályhát”, az élindulópontat keresték. 1 Ami a legfontosabb volt, a berendezések műszaki álla­potának felülvizsgálata, a baleseti források megszünte­tése. Ahol lehetett, javítot­tak is, a gépeket még töké­letesebb védőfelszereléssel látták el. Ezekben a hetek­ben például az anyaüzemben, Sírokban járnak tapasztalat- cserére a műszaki szakembe­rek. Azt ’ lesik el, hogy mi­ként tudták ott „balesetmen­tessé” tenni a legveszélye- jsebb gépeket. A korona- pilver-. a tubus-, illetve a dobozüzemben ugyanis a gé­pek kezelőivel történt a leg­több baleset. Rendszeresebbé vált a munkahelyek balesetvédelmi ellenőrzése is. Az esetenként alkalmazott fegyelmi felelős­ségre vonás is megtette a hatását: februárban és ápri­lisban mindössze l—l baleset történi, májusban pedig üresen küldték fel az üzemi balesetek előrenyomott je­lentőméi. Megvizsgálták a munkakörülményeket is, mer! a baleseti elemzések során az okok között a rosszul ki­alakított, meleg, elhasznált levegőjű munkahely is sze­repelt. Ezért intézkedtek például gyorsan a korona- pilverüzemben, ahol a nagy meleg miatt erősen csökkent a dolgozók figyelme. Enge­délyezték például, hogy a nyári időszakban zuhanyoz­hassanak a dolgozók a mű­szak alatt is. Ezenkívül gon- ■> doskodtak frissítő italról, } jobb szellőztetésről. A mű- '/ vezetők szigorú utasítást .kaptak, hogy a fáradt dgl- : gozókat le keli váltani a geo mellől, s .egy 'időre — míg t felfrissül — könnyebb, rrfíis ■profilú munkára kell. beosz- 'tani őket. * Az idei baleseti statisztika tehát kedvező’ képet mutat az elmúlt éviekhez képest. Vajon tudják-e tartani a jó eredményt a. gyáriak? Mint mondották, bizakodnak,, s jó évre számítanak az idén. Természetesen csak a továb­bi szigorúsággal, gyakoribb ellenőrzésekkel, kemény fe­lelősségre vonással léphet­nek előre, ezt Füzesabony­ban is tudják. Mert a leg­több esetben nem elég csak elmondani: a gépbe nyúlni — veszélyes... (szilvás) Akik közvetlenül irányítanak gyre nagyobbak a köuetelmények A MEZÖGAZDASÄG ma is, de a jövőben még inkább egyre jobban támaszkodik a tudományra és a modern technikára. Amíg az első traktor, vagy az első kom­bájn megjelenésekor Igen ko­moly aggályok merültek fel, az „újjal” szemben, addig ma már a „gépkultusz” vált ál­talánossá. A 80 vagy 100 ló­erős traktorok mellett egy­re több — 200 vagy 300 ló­erős — „monstrum” dolgozik a földeken, s ezen ma már sen­ki sem csodálkozik. De nem .csodálkozik a növényvédő re­pülőgépeken, helikoptereken s»*to — mindez annyira álta­lánossá vált, mint az évente több eaer hízót kibocsátó ser­téstelepek. a korszerű ter- 1 mesztés rendszerek, vagy éppen *z új. nagy hozarpú fa jték gyakori jelentkezése. A sudtvmányos-technikai forradaUm; korában — éppen éteri — alapvető követel­mény a vezetőkkel szemben, hogy állandóan frissítsék tu­dásukat, ismerjék az új gépe­két, módszereket, eljárásokat, hiszen csak így tudnak kor* ■jfmtia» tömne lm, «eso esőé­menyeket elérni. Ez a köve­telmény azonban nem csupán a termelőszövetkezetek fel­sőbb vezetőivel szemben jo­gos, hanem a termelés köz­vetlen irányítóinak, a brigád­vezetőknek is tudniuk, . is­merniük szükséges mindazt, ami az ő „hatáskörükbe” tar­tozik. Hiszen hiába a leg­szebb, a legjobb elképzelés, ha éppen a vezetést és a ter­melést közvetlenül végzők közötti összekötő „láncszem”, a brigádvezető nem érti jól a feladatát s nem tudja kellő­képpen végrehajtani és vég­rehajtatni a magasabb színtű termelési feladatot. DE VAJON miért merül fel ez a kérdés? Nézzünk egy gyors statisztikát. Egy 1970-es felmérés szerint megyénk termelőszövetkezeteiben több mint 460 brigádvezetö dolgo­zott, s közülük csupán 23 szá­zalékuknak volt közép- vagy felsőszintű szakmai végzettsé­ge. A fennmaradó 77 száza­léknak maximum a 8 áltaiá- pjsa volt meg, de igen sokan közülük még a 8 általánost sem végezték el. Ez az arány O wsóötÍK években vakarni­lyest javult, de a jelenlegi brigádvezetők közül is csu­pán 35 százaléknak van kö­zép-, vagy felsőszintű vég­zettsége. A fejlődő technika és a jelenlegi tudásszint kö­zött tehát még mindig elégge nagy az ellentmondás. Meg szükséges említeni, hogy a szocialista mezőgaz­daság, a nagyüzemek kiala­kulásakor általában olyan gazdák kerültek a brigádve­zetői posztokra, akik elméleti tudással ugyan nem rendel­keztek, de gyakorlati tapasz­talatuk nagy volt, s akkori­ban mindenképpen alkalma­sak voltak feladatuk ellátásá­ra. Az akkori brigádvezetők jelentős része még ma is ak­tívan dolgozik, de akik nyug­díjba mentek, vagy más munkaterületre kerültek, azok helyére is többnyire ha­sonló képzettségű embereket állítottak. Egyrészt azért, mert gyakorlati tapasztalatuk — mint említettük — megvolt, másrészt az egyetemekről, fő­iskolákról, technikumokból kikerülő fiatal szakembereket nem lehetett „eitekozolni”, hisssaa őtaefc totói®»» *swes* sabb beosztásokba tették. A szakemberhiány — ami né­hány szövetkezetben még ma is jellemző — tehat konzer­válta a kialakult helyzetet, s az előbbre lépés nem csupán a múltban, de a jövőben is csak fokozatosan lehetséges. Ugyanakkor viszont a fejlő­dés egyre magasabb követel­ményeket állít mind a‘ felső, mind a középszintű vezetők eié, s ez bizony nem kis gon­dokat szül nemegy termelő­szövetkezetben. MEGYÉNKBEN is — ha­sonlóan az országos képhez — egyre több termelőszövetke­zetben merül fel az egyesü­lés gondolata. A fejlődés, a közgazdasági környezet indo­kolttá teszi a nagyobb gazda­sági keretek kialakítását, ti szellemi, a műszaki, az anya­gi erők koncentrálása; A ki­alakult helyzetben igen nagv gondot szükséges arra is fordí­tani, hogy a termelés közvet­len irányítói is olyan emberek, legyenek, akik szakmailag is, politikáikig is megállják he­lyüket most is, — de. a jövő­ben is. , Kaposi Levente

Next

/
Thumbnails
Contents