Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

Á kezdet biztató A közelmúltban országos felmérés készült — megyénk több gyárát is számon kér­ték — az üzem- és a mun­kaszervezés korszerűsítésé­re hozott párt- és állami határozatok végrehajtásáról. A vizsgálatot végző szak­emberek röviden így sum­mázták az 1971. óta elért eredményeket: a kezdet biz­tató. Ezt igazolja többek kö­zött az is, hogy az üzem- és munkaszervezéssel kapcso­latos 1971-es párthatározatot követően valamennyi gyár, vállalat kidolgozta a munka- szervezés fejlesztésének he­lyi programját, az üzemi pártszervek többsége ered­ményesen mozgósította a dolgozókat a vállalati dönté­sek elfogadására és meg­valósítására. Az üzemekben szervezési csoportok, osztályok alakul­tak. megindult a szervezéssel foglalkozó dolgozók szakmai továbbképzése, és bár nem könnyen, de végül is megér­tették és elfogadták: az üzemszervezés nem kam­pánymunka, a dolgozóknak és a vezetőknek is napi fel­adatot jelent. Lendületet adott továbbá a jó kezdésnek az is, hogy a fellendült, fel­frissült szocialista brigád­mozgalom is észrevette a korszerű üzemszervezés je­lentőségét. Nagv számban születtek megyénkben is olyan válla­lások, amelyek teljesítésével ugrásszerűen nőtt a munka termelékenysége, hatékony­sága. Heves megyében elsősor­ban a Mátraalji Szénbányák­nál, a Mátravidéki Fémmű­vekben, a visontai Gagarin Hőerőműben, az egri Finom-- szerelvénygyárban, az Egri Dohánygyárban, a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalatnál, a Heves megyei Fi- nomrnecMm'rai Vállalatnál, az Agria Bútorgyárnál, a HAFE egri gyáregységében írhatnak máris értékes ered­ményeket az üzem- és mun­kaszervezés „számlájára”. A termelés volumenének nö­vekedését szinte száz száza­lékban — a korábbinál ki­sebb létszámmal — a terme­lékenység növelésével érték el az említett üzemekben.. Milliókat takarítottak meg az ésszerűbb anyaggazdálko­dással, az önköltség csök­kentésével, fokozták a gé­pek, a termelő berendezések kihasználását, csökkentették az állásidőt. Ugyanakkor na­gyobb figyelmet fordítottak a.z üzembiztos termelésre, a határidők tartására, valamint a minőség javítására is. Igen sok régi gépet, technológiát cseréltek korszerűre, s dön­tő tényezője volt az eredmé­nyeknek az is, hogy az anya­gi, erkölcsi megbecsülés te­rületén hosszú éveken át ki­alakított és megszokott egyenlősdit a végzett munká­ra alapozott differenciálás váltotta fel. A kezdet tehát valóban biztató. A jogosan elvárt és méltó folytatáshoz azonban ennél is okosabb, szervezet­tebb, eredményesebb gazdál­kodásra van szükség. A leg­sürgősebb tennivalókra ép­pen a közelmúltban hívta fel az üzemek, a vállalatok, a szövetkezetek dolgozóinak, vezetőinek figyelmét a párt megyei végrehajtó bizottsága és az MSZMP Politikai Aka­démiáján „Az üzem- és mun­kaszervezés kérdései” cím­mel előadást tartó Lázár György, a Minisztertanács el­nökhelyettese is. „A jelentős eredmények lát­tán sem téveszthetjük el szem elől, hogy a népgazdaságunk­ban még számottevőek azok a tartalékok, amelyek pótló­lagos befektetés nélkül, vagy minimális ráfordítással, de jobb szervező munkával fel- t" ’•hatók és a gazdaságig nö­vekedés szolgálatába állítha­tók” — mondotta többek k'riött az említett beszédé- dében a Minisztertanács el­nökhelyettese. Hol is érdemes tovább ke­resni a hatékonyabb munka újabb forrásait? Sajnos meg­lehetősen nagy a választási lehetőség. A kívánatosnál megyénkben is alacsonyabb a műszakszám, a milliókért vásárolt modern gépeket eg'’, vagy maximum két műszak­ban üzemeltetik, A rosszul előkészített és bonyolított be­ruházások — például az egri. kenyérgyár is — amellett, hogy lényegesen többe ke­rülnek a tervezettnél, késlel­tetik ' a befektetett eszközök megtérülését is. Heves me­gyében is változatlanul igen magas ,a kétkezi mupka ará­nya, a kívánatosnál -lassab­ban halad a gépesítés. Még ma is gyakran kell várni anyagra, szerszámra. A rossz anyagellátás pedig növeli az állásidőt, s csökkenti a kor­szerű technika kihasználását. Sokszor hiába dolgoznak pre­cízen a korszerű gépek is. ha a kövrtkező munkafolyamat­hoz már elavult technika áll csak rendelkezésre. Nem egy példa akad me­gyénkben is az alá-, vagy a Cselekvő szolidaritással „Egy nép egységét, erejét szolidaritásának egysége is jelzi”. A Béke-vüágtanács főtitkára, Rómes Csandra mondotta e szavakat legutóbbi magyarországi tartózko­dása alkalmával. A BVT főtitkára elismeréssel beszélt a magyar népnek a világbékéért vívott nemzetközi harc­ban való részvételéről; az elnyomott népek támogatásáról. Vietnam hosszú évekig tartó, hősies küzdelme például mindennapos beszédtéma volt hazánkban. De nem csupán szavak hangzottak el, a magyar nép tettekkel segítette, tá­mogatta a szabadságért harcoló vietnami népet. A jelenleg hazánkban tartózkodó dél-vietnami nőküldöttség veze­tője a fegyveres erők főparancsnok-helyettese, az elmúlt napokban arról beszélt, hogy évek óta mindennap érzik a magyar nép szolidaritását. Ötezer liter vért kaptak tőlünk a harcok legnehezebb óráiban és ezzel súlyosan sebesültek ezreit menthették meg a haláltól. Szolidaritásunk a chilei nép harcát is aggódó figye­lemmel kíséri a junta hatalomra jutásának első percétől. A Chilében fokozódó terror elől hazafiak ezrei próbálnak elmenekülni az országból, védelmet keresnek hazájuktól távol, olyan emberek között, akik támogatják harcukat az elnyomó fasiszta junta ellen. És az együttérző aggodalom szeretetteljes fogadássá változott, amikor a menekültek kis csoportja hazánkba is eljutott. Szeretettel várják őket üze­mekben, termelőszövetkezetekben, a számukra idegen föld kenyerét igyekeztünk megédesíteni. Ezekben a napokban ismét magasra csapott a szoli­daritás lángja. Az egész világon végigzúdult a követelés: Szabadságot Chilének! Hazánk ismét bizonyságot tett egy­ségéről, szolidaritásáról. Üzemekben, termelőszövetkeze­tekben, intézményekben, ifjúsági táborokban, szolidaritási gyűléseken csatlakoznak az emberek a világ hangjához: Szabadságot Chilében! Több ezer távirat, neves közéleti személyiségek, egyházi emberek, művészek, tudósok írásos nyilatkozatban követelik: Szabadságot Chilében! Nemcsak a hangunk bizonyítja szolidaritásunkat. Az üzemek kollektívái már cselekednek is. Az Egri Dohány­gyár szocialista brigádvezetői például arról döntöttek, hogy július 20-ára szolidaritási műszakot szerveznek, s a társadalmi különmunka értékéből százezer forintot a chi­lei szolidaritási alep javára fizetnek be. Példájuk bizonyá­ra követőkre talál, és az Országos Béketanácsnál egymás után jelentkeznek az érdeklődők; hogyan, milyen forrná* ban segíthetik minél hátékonyabban a szenvedő chilei népet. A szolidaritás, a cselekvő szolidaritás a BVT főtitká­rának szavaival élve, erőnket bizonyítja. Erre mindnyá- ian büszkék is lehetünk, szolidaritásunk a szabadságát ttttő, azért harcoló népet támogat túltervezésre, az olyan prog­ramok kidolgozására, ame­lyekhez jelenleg még nincse­nek meg a tárgyi és a sze­mélyi feltételek sem. Elsősor­ban a szövetkezeteknél, a szervezetlenebb, kisebb gaz­dasági egységeknél tapasztal­ható, hogy a munka ésszerű szervezése mindössze a napi feladatok összehangolásában, a napi munka normázásában merül ki. Sajnos még a nagyobb üze­mek egy részénél is hiány­zanak a megbízható munka­mérési módszerek. Néhány üzem, szövetkezet már a rajtot is rosszul vette: a szervezetlenségre szervezve nemhogy előbbre, hanem még nehezebb helyzetbe kerültek. Van, ahol a fokozatosság hi­ányzik: néhány hétre, hó­napra tervezik a korszerű üzemmé alakulást, s találha­tó arra is példa, hogy hiába a sok okos ötlet, javaslat, a vezetés a kívánatosnál is óvatosabb, s ezzel késleltetik a változáshoz szükséges fel­tételek megteremtését is. Az üzem- és a munka- szervezés korszerűsítésével kapcsolatos párt- és állami határozatok végrehajtását fi­gyelemmel kísérve lapunk­ban igen sokszor hangsú­lyoztuk : társadalmunkban lényegében teljessé vált a munkaképes lakosság foglal­koztatása, s így a tervsze­rű, dinamikus fejlődés a to­vábbiakban attól függ. hogy milyen eredményekkel és milyen gyorsan tudjuk nö­velni a munka társadalmi ter­melékenységét. A jövőről van tehát szó, népgazdasá­gunk fejlődésének üteméről. Senki számára sem lehet tehát közömbös, hogy terve­ink mikor, hogyan, s milyen eredményekkel valósulnak, meg. Nemcsak gazdasági, ha­nem politikai feladat is tehát lehetőségeink bátrabb, gyor­sabb és gazdaságosabb ki­használása. Koós József Gyúrkő Géza: Hogy milyen korszerű gépek segítik a mezőgazdaságot? Ebből ad némi kis ízelítőt a kiállítás állandóan nagy né­zőközönséget vonzó gépbemutatója. A mezőgazdaság nehéz- fegyverei világszínvonalat képviselnek. 4. Térjünk vissza az ostraui szövetséghez, amely mint fenntebb már jeleztem, tíz község hat termelőszövetke­zetéből alakult, — egyelőre kimondottan a növényter­mesztésre. Ma még a terme­lőszövetkezetek önállóak, közgyűlésük dönt abban is, hogyan és milyen mértékben vegyenek részt a növényter­mesztési szövetség munkájá­ban, amelyet egy igazgató ta­nács irányít, élén a már em­lített agrármérnök-közgaz­dász Helmuth Rehével. — A lényeg a következő. Van öt olyan kombájnunk például, amely- 1500 hektár gabona levágására képes. Már itt tartunk ugyanisí, július 17—28. közölt: Miitiiiéás a feöz* ehedési uiorálro I A Heves megyei Rendőr­főkapitányság rendezésében nyílik meg július 17-én Egerben, a Fegyveres Erők Klubjában az a kiállítás, amely bemutatja: hogyan közlekedtünk 1973-ban, ud­variasak voltunk-e egymás­hoz az országutakon? Tulaj­donképpen egy mérleget von meg a tárlat arról, hogy mi­ként közlekedünk, mennyire vagyunk szabályosak, vagy szabálytalanok a közúti for­galomban. Fotók, rajzos és szöveges dokumentumok' bizonyítják, hogy az udvariasság a köz­lekedésben is előny, az ud­variatlanság — Isok esetben egyenlő a szabálytalanság­gal —, pedig végzetes kö­vetkezményekkel járhat. A Közlekedési Morál '74 című kiállítást július 17-től 28-ig naponta megtekinthe­tik az érdeklődők. hogy ilyen gépeink vannak — tette hozzá Helmut Rehe megbocsátható büszkeséggel. — De van olyan termelő- szövetkezet, ahol csak 400 hektár a betakarítani való mindössze. 1100 hektár a hi.- ány a gépek jó működéséhez. Nevetséges dolog lett volna „megmaradni az ilyen telje­sítményű gépekhez már kon­zervatív nagyságú és szerve­zettségű termelőszövetkezés mellett. Igaz, hogy helyesen tettük? — kérdi amelyre ne­kem válaszolni teljesen fe­lesleges lett volna, hiszen a termés eredmények válaszol - tak már erre egyértelmű igenléssel. A növénytermelésre szer­ződött társulás, amelyben még egy állami gazdaság is r észt vesz, 2700 hektáros át­lagban 53 mázsa gabonát ter­melt az elmúlt évben, 17 má­zsával többet, mint szövetsé­gük megkötése előtt. 1969- ben a búza hektáronkénti termésátlaga — 600 hektá­ron ’ — 60 mázsa lett az el­múlt esztendőben. És ami a legdöntőbb — bár az eled- digiek sem voltak érdektele­nek — megalapozták az ál­lattenyésztéshez a takar­mánybázist: — Még egykori szövetke­zeti elnök koromban nekem is állandó rémem volt a ta­karmány. Éjjel felriadtam, ( mint valami lidércnyomás­ból, hogy a valóság lidérc­nyomására döbbenjek: te jó Huszonöt éves a ISorsodi Wegyyi Komi Ibi na & ég, mi lesi a takarmánnyal, mit adunk a jószágnak kora tavaszon? Ma ez már a múl­té — nézett körül győztesen a szövetkezés igazgató taná­csának igazgatója. — Négy hónapra elegendő takar­mánytartalékunk van a tel­jes szükségleten félül a jó­szágállomány részére. Nos. mindaz amit leírtam, egy egesz dasági ágazat kötött szövetség rövid nete, — a növénytermesztésé, re. De azt is elmondták, már az „Ágra 74” szakemberei is, ám elmondták másutt is, hogy s, szövetségek mindin­kább átveszik az egész me­zőgazdasági termelés irányí­tását, a legfejlettebben sza­kosítva. Állami támogatással ugyan, de közös erővel kia­lakulnak a csak állattenyész­tő, ezen belül a csak szar­vasmarha-, sőt ezen belül i® a csak tejtermeléssel foglal­kozó és több termelőszövet­kezetet magukba tömörítő szövetségek. Például! S ha még ehhez hozzátesszük, hogy ezek feszes pénzügyi A kormány 1949-ben határozta el, hogy a borsodi szénmedencében — Sajőkazinc Barcika és Berente község térségében —, fellelhető szén komplex hasznosítására kom hinátot létesít. A Borsodi Vegyi Kombinát 25 év alatt az ország egyik legnagyobb vegy­ipari vállalatává lett, 1973-ban 2,7 milliárd forint értékű terméket állítottak elő. Ké­pünkön a PVC-gyáregység látható. Helmuth Rehe. fegyelemmel, távlati tervek­kel, hosszú lejáratú terme­lési és tenyésztési koncepci­ókkal dolgoznak már és dol­goznak majd egyre inkább, máris egy sajátos modell áll előttünk, amelyhez az állami erő messzemenően összefo­nódott a szövetkezeti erő­vel, egy kollektív gazdál­kodási forma egy üzemsze­rűen megszervezett, nagyipa­ri termelési vállalkozással. A technika, a tudomány célszerűbb és hatékonyabb kihasználására. Azt már csak úgy mellé­kesen kell megjegyezni, hogy a magas fokú szervezettség nyomán két műszakban dol­goznak a földeken, mint egy üzemben: hogy rendes sza­badságidő, szociális biztosí­tottság illeti meg a tagságot, amelynek jó része már az iparból visszajött egykori helybéliekből áll; s hogy a jövedelem is elérte az ipar­ban foglalkoztatottakét. Lenne még jó néhány ilyen „mellékes” feljegyezni, elmondani való, ám ha mindazt meg is írnám, ami jegyzetfüzetemben sorjázik, — akkor is csak töredékét tudnám megmutatni az ast- raui szövetség életének. — Persze nem szabad egyetlen pillanatra sem el­felejteni, hogy mi parasztok vagyunk, s ha kell, hét vé­geken, ünnepeken is dolgo­zunk. Ha ezt nem feledjük, messze jutunk — mondta Helmuth Rehe agrár és köz­gazdász mérnök-igazgató és beleült új Wartburgjába, tpwp (Következik: a protokollhal) JMtégQ S. G|r.-rf- (MTI-foto: Erezi K. Gyula felvétele — KS> 1 ls»v4. július 14-, vasárnap Á jó sztori: az NDK mezőgazdasága Az elűzött rém

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents