Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-05 / 155. szám
Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Közvetve, közvetlenül Vigyázzunk, véletlenül se kerüljön a címben levő két szó közé — a vessző helyett — egy harmadik. Nem közvetve vagy közvetlenül, hanem közvetve és közvetlenül egyaránt élnie, léteznie kell a munkahelyi demokráciának. Azonos tartalom másmás formái, megjelenítői csupán. Nincsenek alá- és fölérendelt viszonyban. Egyformán fontosak. Egyformán fejlesztésre szorulnak. Ismerős mondat. Sűrűn hallani. Főként a különböző testületek tagjainak megválasztásakor. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia közvetett érvényesítését ugyanis a dolgozók testületekre bízzák. Például a pártbizottságra. A vállalati szakszervezeti tanácsra, bizottságra. Az alsóbb szintű párt- és KISZ- vezetőségekre, szakszervezeti műhelybizottságokra. S egyebek között a vállalati felügyelő bizottságra, hiszen annak is vannak munkás tagjai. Akiket, sok más, tisztséget kapott társukkal együtt, kötelez a bizalom. Kérdés, mire kötelezi őket? Természetesen arra, hogy ismerjék a testület elé kerülő ügyeket, mondják el véleményüket, s persze, azokét szintén, akik megválasztották őket. Legyenek kritikusok, igényesek, kezdeményezők, ' ne gépiesen bólogatok... Lassítsuk csak gondolataink Szárnyait, nehogy a felhők közé ragadjanak ben- •nünkét. Maradjunk a földön. Elvben helytállóak azok a követelmények, melyeket fentebb sorolni kezdtünk. A gyakorlatban azonban a közvetett demokrácia fórumainak ténykedése a munkahelyek egy részén azért formális, azért keveset érő, mert semmi más, pusztán — ahogy ezt az üzemi szóhasználat csúfolja — néhány hegybeszéd hangzik el. A vezetők, a szakterület illetékesei számadatok és szakmai id feje zések tömegét zúdítják a hallgatóságra. Igyekeznek „tudományosak” lenni, de legjobb esetben is annyi marad meg a résztvevők többségének fejében, hogy „kellene”; sok minden kellene. Hogyan, mi módon? Erről nem esett szó, erről nem kérték a testület tagjainak véleményét. Holott ott kezdődött volna a kollektív munka, a demokrácia közvetett fórumának hasznossága. Esetleges, rendezetlen annak gyakorlata, hogy mit érdemes, mit kell e fórumok elé terjeszteni. A jelenleginél világosabb — állami és szakszervezeti — utasításokra, irányelvekre van szükség. Azért, hogy ne néhány vezető elhatározásától függjön, megvitatnak-e valamit a testületekkel, vagy „rövid úton” döntenek, s a közösségnek nem marad más, mint a tudomásulvétel. Mert ez hálátlan szerep. Mi több, jogtalan is. Tökéletesen igaz ugyanis a lenini útmutatás: „A megvitatás — közös, a felelősség — egyszemélyi”. Az írás viszont megmarad — tartja a közhiedelem. _De öreg hiba, hogy sokszor az írás sem ér sokat. Könnyű ez is, „elrepül”. Hiszen — áttérve a munkahelyi demokrácia közvetlen formáira — jegyzőkönyv, emlékeztető, összefoglaló készül a termelési tanácskozásról, az üzemi munkásgyűlésről, a brigád- éttekezletről, a brigád'veze- tők helyi, ágazati tanácskozásáról, az ifjúsági parla- # mentről, a törzsgárda összejöveteléről, a műszaki konferenciáról, a párt- és szak- szervezeti, KlSZ-taggyűlés- ről... Azaz tekintélyes a fórumok száma. Nem kevésbé az ott elhangzó észrevételeké, javaslatoké, bírálatoké. Csak éppen... „ ..; azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk, és nem úgy, ahogy ma még sok helyen előfordul; a dolgozók elmondják ugyan a véleményüket, a vezetők meg is köszönik azt, de minden marad a régiben” —• állapította meg Kádár János 1974. 'március 28-án, a nyíregyházi pártaktíván. Azaz csak a szó meg az írás nem elég. Arra is szükség van, hogy a kötelező cselekvés módjai! kimunkáljuk. A vezetők személyes felelősségének érvényesítését a dolgozók közvetlen tapasztalatainak hasznosításában. Napjainkban — mind a dolgozók szemléletét, mind társadalmi viszonyainkat tekintve — eljutottunk addig, hogy a közvetett és a közvetlen fórumoknak érdemi szerepet, hatáskört, ha úgy tetszik, jogkört szánunk. A formalitások helyett. Formailag ugyanis élnek a termelési tanácskozások. Rendszeresen megtartják azokat stb. Ám mi múlik a dolgozóknak ezen az összejövetelén? Döntenek a kiváló címre javasoltakról. Kész. Vajon ma már elég ez? Hiszen az emberek politikai, műveltségi, s persze szakmai szintje is, jóval fölötte áll az egykorinak. Igényük van tehát a többre. Arra például, hogy — akár a termelési tanácskozások új jellegű lebonyolítása, akár más forma keretében — érdemben mondhassanak véleményt közvetlen munkahelyi vezetőjükről, a gazdasági munka egészéről és részeiről, a bá-. násmódról... A Munkaügyi' Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa tavaly végzett, széles körű együttes vizsgálata egyebek között megállapította, hogy a dolgozók nagy többsége nem a munkahelyi demokratizmus új fórumai után áhítozik, hanem a meglévők hatásos működtetését kívánja. A tömeges vélemény jó jelzőrendszer! Kifejezi az igényeket csakúgy, mint a lehetőségeket. Azt. hogy a formák, értekezletek, tanácskozások gyarapítása helyett érdemi feladatokat kell rábízni a meglévőkre. Esetleg úgy, hogy — sok más mellett — a brigádvezetői értekezletek előzetes véleményt nyilvánítanak az üzemi vezetők bizonyos körében a kinevezéshez. Esetleg úgy, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságokban ne csak a megválasztottak legyenek ott, hanem az adott terület szocialista brigádjainak képviselői szintén. „Merész” elképzelések ezek? Csak azok vélik annak, akik nem érzékelik eléggé a dolgozók megerősödött öntudatát, növekvő tulajdonosi szemléletét. Holott a demokrácia, b^nne az üzemi, munkahelyi demokrácia is, tükrözője a megváltozott társadalmi körülményeknek, a társadalmi fejlődésnek. S ma már tudjuk, elengedhetetlen, hogy világosan — formájában és tartalmában — tükrözze ezt. Mészáros Cfttó n lénia: közaKialásunfe , helyzete A három megye — Heves, Nógrád és Komárom — igazgatóinak részvételével szervezett egyhetes továbbképzés programsorozata szerdán Kiss Gyulának, a Fővárosi Pedagógiai Intézet tudományos munkatársának előadásával folytatódott, aki az iskolavezetés feladatait összegezte. Ezután szekcióülések következtek, amelyeken a szakközépiskolák, a gimnáziumok, a szakmunkás- képző intézetek és a kollégiumok igazgatói vitatták meg az aktuális tennivalókat. Csütörtökön délelőtt, L étási István, a Munkaügyi Minisztérium ■ főosztályvezetőhelyettese, a szakmunkásképzés feladatait taglalta, délután dr. Welker Ottó. az Oktatásügyi Minisztérium osztályvezetője beszélt a gimnáziumi oktatással kapcsolatos tervekről, elképzelésekről. Ma Hanga Mária, az MSZMP KB tudományos, közoktatásügyi és kulturális osztályának helyettes vezetője tart előadást „Közoktatásunk helyzete és távlatai, a ■ párthatározat végrehajtásának tükrében'’ vcímmel. 3 Ff* f** *‘~mi** Igen, tudok róla — bólintott X elvtárs —, az a termelőszövetkezet is meg van terhelve nyugdíjasokkal. Meg van terhelve nyugdíjasokkal. Azaz teher a tsz nyakán a nyugdíjas. Nyűg, amitől szabadulni kell. Nem tudom, kedves X elvtárs, hogy Önnek él-e az édesapja? Az én édesapám nyugdíjas, de egyáltalán nem vagyok megterhelve vele. Nagyon remélem, hogy a személyi jövedelmem még jó darabig azért emelkedik lassabban, mert többek között az ő nyugdiját is emelni kell. s valahogy hozzá tudok járulni — nemcsak személyes jóindulatból —, de a törvény által kényszerítve —, hogy béremből valamiféleképpen a nyugdíjasoknak is jusson az állam Se bonyolult háztartási gépe- I? zet&n keresztül. Mert egy ország, kedves - X elvtárs, nemcsak tizen- • és huszonévesekből, valamint derékhadból áll, hanem azokból is, akik valamikor kalapácsot, tollat, kapát tartottak a kezükben, számoltak, terveztek és építettek. Most a parkok padjain ülnek, unófrrftclre.«® kákra vigyáznak, televíziót néznek. De olyanok is vannak, akik vagy nem tudják abbahagyni a munkának valamilyen formájúi, vagy még ma is szükséges, hogy valamit hozzákeressenek a tsz-járadékhoz. mert amikor öle kiálltai: a sorból, aklzor meg nem nyugdíjba m'entek a termelőszövetkezetből, hanem járadékosokká váltak. A mezőgazdaság akkori helyzete, és állami háztartásunk egyensúlya nem olyan volt, mint manapság. • Mi terheltük meg őket. X elvtárs és ők viselték, és jó néhányan viselik még ezt* a terhet ma is. Tudom, nem olyan nehéz elfelejteni őket, hiszen a mindennapi munÍM rohanásában vannak fontosabb dolgok is. Kell a pénz az új beruházásokra és kell a pénz az új, ma már természetesen nélkülözhetetlen fogyasztási cikkek megvásárlására. Rohan ez a mai élet. Rohan. És alig vesz- szűk észre, X elvtárs, hogy mi is nyugdíjba fogunk menni. Minket is tehernek fognak érezni, kedves X elvtárs ? (szigetiig) Végre! Új otthont kapott a . Ramóna” ahasári r£s7»«íoe — Bizony, volt sikoltozás, ha időnként egy-egy egérrel vagy — különösen ősz tájt — békával találkoztunk a galambúton — vallja be némi vonakodás után Serfőző Gyuláné. Az. ősz hajú, törékeny asszony, mint a Ramona KtsZ abasári részlegének vezetője kényszerül erre a kis vallomásra, amikor az elmúlt tíz esztendőről beszélgetünk. A ‘ beszélgetést az tette időszerűvé, hogy a Ramona abasári részlege a közelmúltban ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját, ami pedig számukra most mindennél fontosabb: eddigi munkahelyéről, amelyet egy lakóház pincéjében rendeztek be, új otthonba, tágas, csupa fény üzembe költöznek át. SOKAKAT ÉRINTŐ, érdeklő témáról — a tavalyi kollektív szerződések végrehajtásával kapcsolatos igazgatói beszámolókról, illetve a „vállalati alkotmányok” módosításáról — tájékozódott, majd Tárgyalt a KPVDSZ Heves megyei Bizottsága, valamint az SZMT elnöksége a közelmúltban. A szakszervezetek munkatársai 31 gazdálkodó szervezettől — kereskedelmi és vendéglátó, vállalattól, szövetkezettől — gyűjtötték tapasztalataikat, s ennek során ismét számos meglepő, elgondolkodtató megállapításra jutottak. örvendetesnek találták, hogy — a tiszanánai ÁFÉSZ kivételével —, ha néhányan késve is, de számot adtak a vezetők a szerződésekben foglaltak megvalósításáról. Mind kevesebb a törvény- sértés. A jelentések lényegesen tartalmasabbak és színvonalasabbak is voltak a korábbiaknál. Különösen azokon a helyeken, ahol nem „kampányszerűim” foglalkoztak a témával, hanem menet közben is figyeltek . rá. Írásos formában előbb az szb-k elé kerültek, de többnyire idejében eljutottak-'a dolgozókhoz is, akik között így élénk érdeklődést váltottak ki a termelési tanácskozások alkalmával. Hiányolták viszont, hogy a tájékoztatókban nem esett említés a kollektív szerződések tulajdonképpeni szeli repéről, jelentőségéről. Arii, ról, hogy mennyiben nyúj- í tottak segítséget a különbö- \ .. ző célkitűzések valóra vál- L j tásához. Több beszámoló for- h mális volt, csak általános- ■ ságban érzékeltette a történteket, míg mások csupán néhány jellemző kérdéssel foglalkoztak. Előfordult, hogy egy-egy fejezet kiragadásánál Felvételünkön: költözés előtti takarítás az üzemben (Foto: Perl Márton) „Őrjárat” a kollektív szerződések körül Megyei tapasztalatok a KPVDSZ területén elmaradt az átfogó értékelés, az indoklás. Elhangzott például, hogy a túlórák felhasználásánál nem tartották be az előírt felső határt, de hogy tudott-e erről, egyetértett-e vele az szb, s egyáltalán miért lépték túl a megadott keretet, arról már hallgattak. Vagy éppenséggel elégedetten nyilatkoztak a bérgazdálkodásról, de hogy mennyi volt a betervezett és mennyi a ténylegesen elért átlagbér, arra nem történt utalás. Ami a kollektív szerződések idei módosítását illeti, ugyancsak kellemes észrevétel, hogy a változtatások, kiegészítések többsége igen jó, közgazdaságilag is megalapozott. Annál kedvezőtlenebb tapasztalat ugyanekkor, hogy több helyütt változatlanul hagyták a szociális, kulturális célokra, sportra, üdülésre fordítható összeget, nem vették figyelembe sem a növekvő ' létszámot. sem pedig a népesedéspolitikai feladatokról szóló határozatot. Jó példaként talán egyedül a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot lehet említeni, ahol az iménti összeg lényegesen növekedett. Emellett pedig külön ifjúsági alapot is képeztek, klubot létesítettek a fiataloknak Gyöngyösön, s hasonlót terveznek az egriek, hatvaniak számára, továbbá az szb kezdeményezésére több dolgozót részesítenek lakásépítési támogatásban. Kevés vállalat, szövetkezet szabályozta, azokat a kérdéseket, amelyek az ifjúság- politikai elvek érvényesítését szolgálnák. Gondolunk itt a fiatalok kezdő bérének — tanulmányi eredménytől függő — megállapítására, az év közben belépő első munkahelyes ifjak v időarányos év végi nyereségrészesedésének biztosítására. A fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulását segítő ösztöndíjak feltételeinek rögzítésére, a különböző jutalmazások lehetőségeinek felsorolására. S a füzesabonyi ÁFÉSZ kivételével, valamennyi . szövetkezet, vállalat kollektív szerződésének módosításából kimaradt például a 'sorkatonai szolgálatból visszatért dolgozók rendkívüli szabadságát biztosító lehetőség azokban az esetekben, ha a fiatal kiváló szintet, vagy tiszt- helyettesi fokozatot ért el a honvédségnél. SZERENCSÉRE NEM JELLEMZŐ ugyan, de hellyel-közzel bizony még előfordulnak rossz, vagy éppen törvénysértő szabályozások is. Ez utóbbiakra a példák egész sorát idézhetjük. A ludasi ÁFÉSZ-nél a leltározás túlóráit, a túrajáratok miatti várakozási időt szabadnappal próbálják honorálni pénz helyett, a melegkonyhás egységekben csak a szakácsnő élvezheti a térítés nélküli étkezést, míg más dolgozók önköltségi áron is csak esetenként juthatnak ételhez. Az ecsédiek csak szövetkezeti tagot hajlandók alkalmazottként foglalkoztatni, a FÜSZERT-nel pedig a vállalati szakszervezeti tanács nem fogadta el a dolgozók javaslatát a KISZ által adományozott kitüntetések vállalati jutalomösszeggel való kiegészítésére. Kápolnán, Tarnamérán, Verpeléten és a SZÖVTER- MÉK-nél az ügyintézőket is vezető állásúaknak minősítik, s ennélfogva megkapják a pótszabadságot. 1 Az egri, hevesi, bélapátfalvi ÁFÉSZ-eknél a házasságra lépő lányoknak, szülő nőknek anélkül is biztosítanak jutalomszabadságot, hogy például a kiváló munkát, vagy a jó magatartást természetszerűen megkövetelnék. Máshol munkaruhaként adnak védőöltözetet, hogy elkerüljék ez utóbbi idejére, memiyiségére, tisztítására és karbantartására vonatkozó kötelező előírásokat. MINDEZT ÖSSZEVETVE: kétségtelen a fejlődés — de a tapasztalatokkal még igazán nem lehelünk teljesen elégedettek. Több, jóval több figyelmet kellene fordítani mindenütt a kollektív szerződésekre. Szükséges sokkal jobban az érvényben levő irányelvekhez,’ határozatokhoz, rendeletekhez, törvényekhez igazítani azokat. Arra kell törekedni, hogy a jövőben sokkal inkább a vállalatok, szövetkezetek „alkotmányai” legyenek: tökéletesebben kifejezzék a jogokat és kötelezettségeket, kiki érezze segítségét a -mindennapi munkában, a közös célkitűzések elérésében. fjjfonl Gyula — Végre! Nagyon elérkezett már az ideje! — mondja Serfőző Gyuláné, a részlegnél dolgozó nők nevében. Megkértük, mondán^ valamit az élmúlt tíz évről, arról, hogy mi is az a „ga- lambút”, ahol egerekkel és békákkal lehet időnként találkozni, és természetesen önmagukról, az elmúlt évtized munkájáról is szóljon, — Amikor létrejött a részleg, 42-en voltunk. Azóta 97- er emelkedett a létszám. Az utóbbi években már ennyien dolgoztunk a pince rossz levegőjű, neoncsövek ellenére sem elég világos, szűk és mindenféle szociális létesítményt nélkülöző munkahelyen, A „galambút” a pincefolyosó feltöredezett, gidres- gödrös betonútja... Egyszóval: ideálisnak a legkevésbé sem lehet nevezni ezt a munkahelyet. Ennek ellenére a termelés élég jól ment, az első félévben 140 ezer ruhát készítettünk. Hogy milyeneket? Mindenfélét; gyermek- és bakfisruhákat, női és férfipulóvereket, szóval mindent. Ami pedig az újat illeti; 4 millió forintos költséggel épült, és ebben már akár 120-an is dolgozhatnak, van szép nagy öltöző, két zuhanyozó, orvosi szoba, étkező- helyiség hűtőszekrénnyel, vil- lanyrezsóval. Az asszonyok már alig várják, hogy költözhessenek. Egyebek közt ezért* is vállalták, hogy társadalmi munkában kitakarítják új munkahelyüket. (Ottjártunkkor éppen nagy ablaktisztításban voltak, s ■ szinte játékos örömmel végezték ezt, az egyébként nem túlságosan vonzó munkát.) Míg fent folyik a takarítás, lent, a pincében, megy a munka. Meddig? — kérdeztük búcsúzóul. — Ó, már csak egy-két nap —t hangzőtt a boldog válasz. — Csütörtökön volt az utolsó pince-■nlunkanap. Hét végén felköltözünk, s hétfőn már az új üzemben kezdünk. (B. T.) Szövetkezeti üdültetés Nyaranta mar hagyományos, hogy az OKISZ nősz- vaji üdülője mellett, fiatalok számára rendeznek pihenőtábort. Az ősi fák alatt, hangulatos környezetben meghúzódó víkendtelep az idén is 350 iskolásnak ad hajlékót, biztosít kényelmes, gondtalan két hetet. A beutaltak öt turnusban váltják egymást: háromban 10— 14 évesek, kettőben pedig szakmunkástanulók. A szomszédos üdülőben — amety «ggrébkénfc eges>z even át a családosoké — nagyarányú felújítást, korszerűsítést végeznek, s a munkák a következő évben fejeződnek be. További jó hír megyénkből, hogy az OKISZ új, modem üdülőszálló építését tervezi Mátraházára. JjjjnmmO 4*74 Juliiu «Matek.
