Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
Legendák és legendás arcok... (2) Az Aurora komisszárja i Gabor»?*fe,vásárl£s, pondcVka! A legendás komisszár, Alekxander Viktorovics Be- lisev után érdeklődtünk. Itt, ez Aurórán — amely most mozdulatlanul simul a Néva partjához — ötvenhét évvel ezelőtt az ő parancsszavára dördültek el a hajóágyúk, hogy jelt adjanak a Téli Palota megrohamozására. Beli- sev érces hangja indította el tehát a forradalmat, nevéhez kapcsolódik a fontos, döntő történelmi esemény. Borisz Vasziljevics, az Aurora jelenlegi parancsnoka azonban széttárja karjait: Belísev él, nemrégiben is fárt a hajón, amely múzeum immár, de most beteg. Talán a kórházban lehet vele beszélgetni. ★ Az ügyeletes orvos készséggel kalauzol bennünket a kórházi folyosón. S mint mondja, nem elsők vagyunk, akik virággal köszöntjük a 81 esztendős Belisevet ezen a délutánon. Két egykori bolsevik, matróztársak az Auroráról, pár perce jöttek ki tőle. Ezzel is kezdjük a halk disputát: Hogyan történt, s hányán élnek még a legendás hajó legénységéből? — Friss mérnöki diploma volt a kezemben, úgy szegődtem a forradalom mellé. S éppen az emlékezetes roham előtti estén nevezett ki a parancsnokság az Auróra komisszárjává. — idézi a történelmet Viktorovics Be- lisev. — Akkor egyébként közel hatszázan alkottuk a hajó legénységét, s ha jól emlékszem, talán negyvenen voltunk tagjai a bolsevikok pártjának. A tűzparancs szikratávírón jött másnap, a Szmolnijból, s amint megszólaltak ágyúink, a Péter- Pál ereidből vörös tüzérek válaszoltak rá. Hát így történt, így kezdődött... Hogy most hányán élünk az Aurora legénységéből? Mindössze öt vénén. Ebből négy itt Le- ningrádban. Például Alexander Mihajlovics. Csak ő most üdül valamerre! ★ A forradalom utáni időkre, az országépítés évtizedeire terelődik beszélgetésünk. — Ahogyan megszilárdult a munkáshatalom, mi szakemberek szépen visszamentünk saját területünkre. Az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra fejlesztéséhez szükség volt jó mérnökökre, agronó- musokra, tudósokra, művészekre. Én természetesen a szovjet haza villamosítási programjának megvalósításából igyekeztem részt vállalni, mert elektromérnök voltam. A leningrádi energetikai központban /dolgoztam hosszú évtizedekig, onnan is mentem nyugdíjba 1961- ben... Hogy miként működtem, s mennyire becsülték forradalmi tetteimet? Ügy vélem, mindent elmond, ha csak annyit jegyeznek fel, hogy kétszer tüntettek ki Le- nin-renddel, tavaly pedig, éppen nyolcvanadik születésnapomon, megkaptam a Forradalmi Érdemérmet. ★ Az Auróra hajdani politikai biztosa, a kiváló elektromérnök és szervező, nyugdíjas éveit családja körében éli. — Feleségem, sajnos, elhunyt időközben, de még felnevelte két leányunkat, így nem maradtam egyedül. Sőt! Unokáim, dédunokáim vannak, akik sok-sok figyelmességgel, szeretettel halmoznak el, amikor odahaza vagyok. Ide a kórházba is bejárnak hozzám, mint ahogyan egykori harcostársaim és az energetikai központ munkatársai megkeresnek. Ilyenkor elbeszélgetünk a régi eseményekről, meg ami most zajlik köröttünk. Mert nem az a fajta öreg vagyok, aki csupán emlékeinek, múltjának él. Engem nagyon érdekel, merre visz népünk és az egész emberiség sorsa. Bizonyos értelemben kicsit felelősséget is érzek, hiszen azok közé tartozom, akik a szocializmus útját szélesítették. .. ★ Amikor az utóbbi évek eseményeiről, élményeiről kérdezgettük Viktorovics Belisevet, szeme felcsillant. — Igen, 1967. november 7! Az megint nagyszerű nap volt. Akkor ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulóját, s én ismét az események fő sodrába kerültem. Hajónkat, az Aurorát, régi helyére vontatták, s a haditengerészeti iskola matrózai parancsomra nyitottak disztüzet. Tulajdonképpen ezek az ágyúlövések adtak jelt szerte a Szovjetunióban az évfordulós megemlékezések kezdetére. S , hogy ott állhattam öt évtized múltán megint a parancsnoki hídon. ezt halálomig nem feledem,.. Moldva* Győző a termelői érdekek? Kései zöldségfélék - károkkal... Cl Az idei szeszélyes, sőt, nagyon szeszélyes időjárásra való hivatkozással nap mint nap szóba kerül: drága és kevés a zöldség és a gyümölcs. Szinte július végén is primőráron juthat a fogyasztó hozzá a kedvenc paprikához, paradicsomhoz, s valamennyi olyan zöldségféléhez, amelynek fejlődéséhez, beé- réséhez a tartós nyári melegre lenne szükség. Aztán e mellett még az is előfordul, hogy nemcsak drága, de nincs is. Ez pedig a forgal9 Ebből bizony már nem lesz dinnye — mondja Árvái József, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet brigádvezetője, s szomorúan nézegeti a vihar által tápkockástól elsodort indát. mazó kereskedelmi szerveknek jelent gyakorta megoldhatatlan problémát. És hogyan érinti mindez a termelőket? — Ez az a kérdés, amely már kevésbé forog közszájon... Heves határában, a hosszú Mária-dűlőn jobbra-balra billenve haladunk a gépkocsin Gulyás Sándorral, a megye legnagyobb zöldségtermelő közös gazdaságának elnökével. Kétoldalt — szinte ameddig a szem ellát — ha- %lmas dinnyéiéinek. Másutt, Alatka-p úszta felé haladva, paprika- és paradicsomültetvények. — Mekkora a zöldségterülete a szövetkezetnek? — 550 hektár görögdinnye, 50 hektár sárgadinnye, 160 hektár paradicsom és 50 hektár paprika. Ezenkívül a borsó és, a tavaszi, fólia alatti primőrök — saláta és retek — jöhetnek számításba. A dimbes-dombos homokháton szokatlan és furcsa látvány tárul a szemünk elé: hatalmas kopár foltok éktelenkednek a dinnyeföldön, s látszik a sora a tavasszal ki- palántáit tápkockáknak. Apró fekete foltok a világos színű homokon. És dinnye, de még az indája is — sehol ... — Mi történt ezeken a földeken? — A múlt hetekben dúló vihar a szó szoros' értelmében elfújta a dinnyét, 15—20 hektáros'kopár foltókat hagyva maga után. — Mennyire tehető a kár? — Még nem mértük fel, de összességében több mint száz hektár termése eleve kiesik dinnyéből. És ez teljesen a szövetkezetét sújtja, mert júliusban már nem fizet a biztosító viharkárt a diny- nyére. Ilyenkorra ugyanis — normális, átlagos időjárást figyelembe véve — a dinnye már annyira megerősödik, hogy ekkora kárt nem tehet benne a vihar. Most azonban szezoncsúszás van. Máskor július végén már vagonszámra szállítottuk a diny- nyét, most viszont még itt- ott látható egy-egy öklöm- nyi nagyságú ... — És a paprika, paradicsom? — Ott is hasonló a helyzet. Az előző években július végére már „lefutott” a nagy része. Az idén paprikát még nem is szedtünk, s paradicsomot pedig eddig mindössze 40—50 mázsát... — Az árak magasak a piacon. Jó-e ez a termelőnek? — Erkölcsi értelemben egyáltalán, de szigorúan üzleti alapon, gazdaságilag is óriási veszteség. Nem fejlődnek a növényeink, s nemcsak az a probléma, hogy most nincs termés, de félő, hogy később sem lesz annyi, mint az előző években. Ugyanis ez a tartós hűvös, idő, s a mindnyájunk által tapasztalt nagy hőingadozás, nemcsak az emberi, de a növényi szervezetet is nagyon megviseli... — A „szezoncsúszás" nyilván árbevételi kieséssel jár? — Időarányosan ez a kiesés milliókban fejezhető csak ki, de — mint említettem — félő, hogy nem egyszerűen csak szezoncsúszásról van szó... — Milyen következtetések levonására készteti mindez a szövetkezet vezetőségét? — Túlságosan nagy a kockázat ebben az ágazatban. Meggondolandó, hogy érde- mes-e ezt vállalni az elkövetkező években, ha nem segít senki e kockázatvállalásban ... ★ A zökfcéghelyzet, az idei gondok nem hasonlíthatók az előző évek gondjaihoz. És ez, a termelői kedv, bizony nemcsak Hevesen, de Horton. Hatvanban, Kálban és Kápolnán is visszaesett. Az ■ erőfeszítések óriásiak és becsül endők: ezek a gazdaságok mindent elkövetnek, hogy több és olcsóbb zöldség legyen a piacon. De nem rajtuk múlik ... Faludi Sándor Nem csak betakarítani, tárolni is nehéz A HŰVÖS, CSAPADÉKOS IDŐJÁRÁS következtében megyénk mezőgazdasági nagyüzemei később kezdhettek hozzá az aratáshoz a" szokásosnál. De nem csupán a betakarítás kezdete tolódott cl, a szinte naponkénti esők azóta is nehezítik a betakarítást — és a tárolást is. A Heves megyei gabonafelvásárló vállalat az • elmúlt évben július végére nagyjából1 befelezte a kenyér-, és takarmánygabona felvásárlását, most mintegy 25—30 százalékát vásárolták fel a betakarított terménynek. A vállalat az idén mintegy 13,5 ezer vagon gabona felvásárlására kötött szerződést, de ezenkívül még mintegy kétezer vagon termény felvásárlására is számítottak. A kedvező terméskilátások azonban még tovább módosították a vállalat terveit — kedvező időjárás esetén még további ezer vagon terménnyel lehet számolni. Ez azt jelenti, hogy közel 16,5 ezer vagon termés biztonságos elhelyezéséről kell gondoskodni. Igen hatalmas mennyiség ez, hiszen öt-hat évvel ezelőtt még 6—7 ezer vagon termény volt a rekord. Az idei termés elhelyezését a vállalat úgy kívánja megoldani, hogy a fedett tárolókon kívül 4 ezer vagont szabad téren kívánnak elhelyezni, 3 ezer vagon termény elhelyezésére pedig bértárolási szerződést kötöttek a termeilőszövetkezetek- kel. Dr. Csáti Ferenc, a vállalat igazgatója szerint átlagos időjárás esetén az idei meg. lehetősen nagy mennyiségű terményt is folyamatosan át tudták volna venni és el tudták volna helyezni. A rendkívül esős idő azonban nem csupán a termelő üzemeknek, de a gabonafelvásárlónak is igen nagy gondot jelent. Nem is annyira a tárolótér Ű’donság a nyomdászatban Gyakran megtörténik, hogy a sajtóhibák miatt a már kinyomott szöveg oldalakat ki kell dobni, s így nagy mennyiségű papír kerül a szemétbe. Nemrég új, Deletaprint nevű gép jelent meg az angliai nyomdákban,, mely ugyanazon a lapon új szöveggel helyettesíti a rontott szöveget. A gép működési elve igen egyszerű: a hibásan kinyomott szövegre igen vékony rétsgben különleges port szór, amely eltünteti a nyomdafestéket. Az így keletkezett tiszta felületre újra lehet nyomni, ismét felvihető az új szöveg. hiánya okoz gondot — bár ennek is szűkében van a vállalat —, hanem inkább az, hogy rendkívül magas a gabonák nedvességtartalma. Ezért szinte minden kilogramm árpát vagy búzát le kell szárítani a tárolás előtt. A szárítokapacitás pedig ilyen időjárás esetén bizony elégtelennek bizonyul. A legnehezebb a helyzet a hevesi és a füzesabonyi járásban. A hevesi járásban a vállalat és az üzemek együttes napi szárítókapacitása csupán 100 vagon, a füzesabonyi járásé napi 150 vagon. Ez bizony meglehetősen kevés. Külön gondot jelent, hogy a nádudvari kukoricatermesztési rendszerben részt vevő termelőszövetkezeteknél a nagy teljesítményű szárítók nem minden üzemnél készültek el, de más üzemeknél is késik a szárítók üzembe helyezése. S miután szinte minden árpát, búzát szárítani kell, az a sajátos helyzet állt elő, hogy az aratás menetét a szárítókapacitás szabja meg. A GABONAFELVÁSARLO vállalat szárítói a nap 24 órájában folyamatosan üzemelnek, hogy enyhítsenek á gondokon. De arra is igen nagy szükség van, hogy a termelőszövetkezeti, állami gazdasági szárító üzemek is teljes kapacitással működjenek, s ha egyes gazdaságok befejezik az aratást, akkor más gazdaságok gabonáját is szárítsák. A szárításon kívül összefogásra van szükség a tárolásnál is. Ilyen csapadékos időben minden lehetséges helyet ki szükséges használni, például a fedett gépszíneket is. Csupán így lehet a learatott termést biztonságba helyezni. Az elkövetkezendő időszakban a helyzet valamelyest javul. A vállalat igazgatójának tájékoztatása szerűit az lején év végére elkészül az egri 600 vagon befogadóképességű tároló, a jövő évben Sarudon 540 vagonos tárolót helyeznek üzembe. Ugyancsak a jövő évben megkezdik a hevesi silónál egy hatszáz vagonos ■ táróid előkészítési munkáit, s a tervek szerint 1976-ra elkészül a gyöngyösi kétezer vagonos siló. A következő ötéves terv első esztendeiben pedig újabb 4000 vagonnal bővül a kapacitás — Füzesabonyban, Kompolton, Hevesen létesül új tároló. EZ PERSZE csak az elkövetkező években jelent enyhítést a „gabonagondokón”. Viszont a megtermelt árpát, búzát addig is el kell helyezni. A vállalat, éppen ezért még az idén újabb bértárolási szerződéseket próbál kötni a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Ugyanakkor létkérdés az is, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok is próbáljanak meg minden lehetőséget „felderíteni” a termés biztonságba helyezésére. Kaposi Levente „Foltok” a dinnyeföidön. (Foto: Szántó Guörgu) Nyeregben és bakon Mokány termet, göndör fekete haj. Első látásra, ismeretlenül is azt mondaná rá bárki: lovas ember. És nem tévedne, hiszen Tóth László valóban ízig-vérig lovas ember. A Szilvásváradi Állami Gazdaság lótenyésztési fő-ágazatvezetője, s emellett aktív versenyző. Kiváló szakember, kiváló sportember.' Az elsők között jegyzik nevét a lovas sport hazai és nemzetközi listáján. Szalagra fűzött érmeit, a nyert versenyek díjait dobozokban őrá. — Hogyan lesz valakiből lovas versenyző? — Gyermekkorom óta szeretem a lovakat. Gyöngyösön ott laktunk a méntelep mellet, s én minden időmet a lovak között töltöttem. Nyolc éves koromban ültem először lóra, azóta lovagolok. Gimnazista voltam, mikor egy tehetségkutató versenyen felfigyeltek rám, s a Budapesti Honvéd leigazolt. A fővárosi Petőfi Gimnáziumba kerültem át, napközben szorgalmasan tanultam, aztán siettem a lovakhoz. Minden este a lovardában voltam, edzettem, gyakoroltam. Sok lovas számban indítottak, még ifjúsági öttusában is rajthoz állítottak. ötvennyolcban érettségizett, s jelentkezett az egyetemre. Állatorvos akart lenni, de nem vették fel. Poroszlóra ment dolgozni, az állami gazdaság tehenészetében bivalyokat őrzött, gondozott. Aztán újra jelentkezett egyetemre, de a felvétel ezúttal is elmaradt. Nem keseredett el, szívósan dolgozott tovább. A gazdaságnál teljesítették kérését, s a bivalyoktól a lovakhoz került. Előbb váltó csikós lett, aztán belo- vagló a sportistállónál, ahol fiatal csikókat tört be. Újra jelentkezett az egyetemre, ezúttal az agrármérnöki szakra, s harmadszorra a felvétel sikerült. A poroszlói gazdaság ösztöndíjával végezteti az egyetemet. A magyar ugró sportló tenyésztése — ez volt a diplomamunkája, amit sikerrel védett meg. A gazdasághoz visszakerülve őt bízták meg a csikó- ménestelep vezetésével. — Közben a lovaglást sem hagytam abba. 1960-ban területi bajnokságot nyertem a Tekla nevű szürke lóval. Aztán a Budapest bajnokság harmadik helyezettje lettem az Emlék 11. nevű lóval. Ugyancsak harmadik lettem Futótűz nevű lovammal a kecskeméti, nernzefköáf lovas versenyen, 1963-ban. 1965-ben felszámolták a poroszlói méntelepet és Tóth László a MÉM Országos Állattenyésztési Felügyelőség- 'hez került. Nem kedvelte az irodai munkát, s így hamarosan hátat fordított az íróasztalnak. A Herceghalmi Kísérleti Gazdasághoz szegődött, ahol újra a lovakkal foglalkozott. — Kezembe került Petkó Szadner Tibor, bábolnai lovasnak a könyve: Magyar kocsizás és hajtás. Ekkor cseréltem fel a nyerget, a bakkal. Öreg kancákból összeállítottam egy négyes fogatot, magam mellé tettem a könyvet a bakra és így tanultam a hajtást, a szárfogást, ostorfogást. Hatvanban volt az első versenyem 1971-ben, s itt mindjárt a harmadik lettem. 1972-ben, szilvásváradi lipicai négyesfogattal, a területi bajnokság második helyén végeztem, egy év múltán pedig területi bajnok lettem. Voltam lovaimmal, ötösfogattal, Linczben, bemutató versenyen. És meghívtak Bécsbe a 400 éves spanyol lovasiskola ünnepségeire, ahol Franz Jonas, az akkori osztrák kancellár fogadásán is részt vettem. Az istálló előtt kocsi elé fogják a díszesen felkantáro- zott négy lipicait. Szép állású, kecses jószágok. Tóth László hozzájuk lép. A lovak már a lépéseiről felismerik, örülnek, kaparnak a lábukkal, aprókat - nyerítenek. Tóth László megveregeti, megsimogatja mind a négyüket.' Aztán felkapaszkodik a bakra, kezébe fogja a hajtószárat, s a lovak megindulnak lassan. A szokásos napi edzést végzik. Üj versenyekre készülnek. (pataky) 1974. július 28., vasárnap
