Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

Ha a Elindulnak ősszel, tavasz­éval, a téli szünetben, a nyá­ri vakáció idején. Jönnek csoportosan, tanaraik vezeté­sével, s utrakelnek kettes- ben-hármasban is. Vonzza őket Eger barokk varázsa, a vár romantikája, s az ezerar­cú Büki; idegnyugtató csend­je. A csomagban, a hátizsák­ban ott lapul a hazai útra- való, s a pénztárcából sem hiányzik két-háromszáz fo­rint zsebpénz. Mindannyian élményekre, tartalmas, szórakoztató prog­ramokra, s természetesen kulturált vendéglátásra vár­nak. Otthonos szállásra, ki­adós, olcsó reggelire, ebéd­re. vacsorára. Nézzük meg, teljesülnek-e vágyaik, vagy csalatkoznak reményeikben! CAMPING £S TURISTA­SZÁLLÓ Rendszerint levelezéssel kezdődik, mert az első, a legfontosabb a szállásszerzés. Erről a pedagógusok időben gondoskodnak, hiszen a ko­rábbi években megtanulták, hogy nem nagy. a választék, s az jár jól, aki előbb raj­tol. Mi a helyzet ma? Erről így beszélnek a di­ákturizmus illetékesei: Pálinkás László, az Ex­pressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda Heves megyei kiren­deltségének vezetője: — Lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint az elmúlt években, öt felsőtárkányi tu­ristaházunkban 240 fiatalt fogadhatunk. Ugyanebben a községben átvettük a cam- pinget is, ahol négyszemé­lyes faházakban egyszerre nyolcvannégy diák kaphat szállást. Miénk a hatvan ven­déget váró Sziklaforrás szálló is. Tavaly nyitottuk meg a Szépasszonyvölgy-i campin- get, amelyet az idén korsze­rűsítettünk. Itt egy turnus­ban több mint száz ifjú tu­rista pihenhet, méghozzá úgy, hogy a szórakozási lehe­tőséget is biztosítjuk szá­mukra. Az egri József Atti­la Kollégium és a Malom ut­cai diákotthon nyolcvan- nyolcvan nyári szálláshellyel rendelkezik. Hasonló fejlődésről, ugyan­ilyen jó hírekről tájékoztat dr. Komáry Endre, az Eger- Tourist vezetője is, aki mun­katársaival együtt igen so­kat tett azért, hogy mindjob­ban érezzék magukat a me­gyeszékhelyre látogató álta­lános és, középiskolás fiúk- lányok: — Már második éve mű­ködik Egerben, az Egészség­ház utcában egy nyolcvan- férőhelyes turistaszállónk. Felsőtárkányba százhúsz fi­atalt várunk. Örömmel mondhatom azt is, hogy a jöuő még többet ígér. A Szarvas téri laktanyában sze­retnénk kialakítani egy há­romszáz diákot befogadó szállót, ahol turistaklubot is létesítünk majd. A javítás­hoz, az átalakításhoz azon­nal hozzákezdünk, amint az első lakók kiköltöznek. Ez az elképzelés egy nagyobb sza­bású terv része, hiszen a Mekcsey utcában — több fo­kozatban — négyszáz vendé­get fogadó motelrendszer épül az elkövetkező tíz év során. S ezzel még nem zárult a kör, hiszen országjáró fiata­lokra számít az egri Butt- ler-ház, s a Vadászkürt szál­loda is. Kétségkívül nem egyfor­mák a férőhelyek, még akkor sem. ha az ár úgyszólván azonos. A Malom utcai u* középiskolás diákotthonban ahol a szobák négy személye­sek, s a legkorszerűbben fel­szereltek énnúgy húsz forin­tot kell fizetni egy éjszaká­ra. mint a felsőtárkányi sze­rényebb, de ióval zsúfoltabb turistaszállókban. Az jár jobban, aki koráb­ban tervez, intézkedik, s le­foglalja a szállásokat. 19*L juhu» 8Ö, péntek turista diák... FÉLMILLIÓS SEGÍTSÉG Húsz-huszonnégy -huezonöt forint nem nagy összeg, hi. szén gyermekeik pihenésé­ért, nyaralásáért szívesen ál­doznak a szülők még akkor is, ha azért ideiglenesen meg kell nyirbálni a család be- idegződött költségvetését. Mégsem maradnak maguk­ra. hiszen gondjaikon köny- nyített, és segít az állam, pontosabban az Állami Ifjú­sági Bizottság, amelyet ko­rábban Országos Ifjúságpoli­tikai és Oktatási Tanács né­ven ismertek meg a fiatalok. A túrázó diákok étkezési és szállásutalványokat kap­nak, s ehhez jön még az öt­ven százalékos utazási ked­vezmény. A tömb tíz napra, szól, bárhol beváltható, s az ebédhez hét forint ötven fil­lér, a szállásdíjhoz tíz forint térítést biztosít. Nem kis összeg ez, hiszen csak a Heves megyei Diák Szociális Bizottság félmil­liót áldozott 1974-ben az if­júsági turizmus támogatásá­ra. A részletekről így beszél Sebestyén János, a megyei művelődésügyi osztály he­lyettes vezetője: — 1100 darab üdülóutal- ványt adtunk a táborozó kö­zépiskolás diákoknak. Sze­mélyenként száz, forintot fi­zettek, s ezért egy heti ellá­tásukról, szállásukról gon­doskodtak. Nyolcszáz úttörő kapott egyenként kétszáz fo­rintot hasonló célra. Száztíz fiatal külföldi utazását köny- nyítettük meg a mindany- nyiuknak járó ötszáz forin­tos támogatással. Nyolcszáz­nak adtunk utazást, étkezési és szálláskedvezményt bizto­sító utalványtömböt Felesleges bizonygatni mit jelent ez a juttatás. Elég csak azt megemlíteni, hogy évről- évre több diák indul ország­járásra, mert kevés pénzért is megkapja a kulturált ellá­tást, a kényelmet. PROGRAMBAN NINCS HIÁNY A ma turistája igényes, le­gyen az akár fiatal, akár fel­nőtt. Épp ezért igényli a rendszeres tájékoztatást, a programkínálatot. Valón megkapja-e. s ha igen, akkor mit nyújtanak számára? Dr. Komáry Endre: — Nemcsak a szállást biz­tosítjuk, hanem — természe­tesen ingyen — megszervez­zük az étkeztetést is. Ezzel mentesítjük a csoportokat a legtöbbször bosszantó vára­kozástól, attól, hogy vendég­lőről-vendéglőre vándorolja­nak, s csak órák múltán kap­janak helyet. Ha idegenveze­tőt kémek, szívesen segítünk. Arra is lehetőség adódik, hogy a vonattal érkezők szá­mára egy-egy napra autó­buszt szerzünk, s így bejár­hatják Eger környékét, eljut­hatnak Szilvásváradra, s a Bükk legfestőibb pontjaira. Nem feledkezünk meg a nyá­ri táborozókról sem, hasonló segítséget nyújtunk nekik is. Változatos és gazdag az Expressz kínálata is. Pálinkás László: — Biztosítjuk az étkezést, megszervezzük a kirándulá­sokat. A gyalogtúrákhoz a megyei természetbarát szö­vetség ad szakvezetőket. Be­mutatjuk nemcsak a megye természeti szépségeit, műem­lékeit, hanem a különböző ipari létesítményeket is, el­visszük a fiatalokat — ameny- nyiben igénylik — az egyes gyárakba, üzemekbe. HÁRMASBAN HÁTRÁNYOS? Az összkép kedvező. Elége­dett lehet a diák, a szülő, a pedagógus, hiszen nem jelent gondot a kirándulások szer­vezése, s kis pénzért is jó el­látás, kényelem, változatos program várja Egerben és Heves megyében — egyéb­ként hasonló a helyzet másutt is — a fiatalokat. Nem kis dolog ez, hiszen a diákturizmus aligha üzlet, legfeljebb rentábilis vállalko­zás, mondhatni nemes szol­gáltatás a felnövekvő nemze­dék számára. Akadnak kisebb nehézsé­gek is. Nem mindig járnak szerencsével azok, akik ket- tesben-hármasban indulnak és érkeznek Egerbe. Akik er­re vállalkoznak, azoknak cél­szerű jónéhány hónappal előbb intézkedni, s biztosíta­ni a szállást, mert főidényben — bármennyire is gyarapo­dott a férőhelyek száma — sokszor zsúfoltak a turista­házak. A jövőben érdemes lenne — s ez elsősorban az Expressz feladata — több kollégiumot is bérelni a nyá­ri szünidőben. Kevés a valóban tájékoz­tató jellegű leporelló, pros­pektus és szóróanyag, s ez bizony nehezíti a tájékozó­dást. a pontos információt. Egy azonban tény — s ez a lényeg — a ma diákturis­tájának öröm az országjárás, s úgy ismerkedik meg a ba­rokk Egerrel, a legendáshírű várral, a színeit kínáló Bük­kel, hogy felszabadultan, bosszúság nélkül élvezheti a pihenés, a vakáció napjait... Pécsi István Szabadtéri szoborkiállítás Szegeden park>Zd\ilsIL?rZe zső, Munkácsy-díjas szobrászművész legújabb alkotásait állították ki. (MTI-foto — Tóth Béla felvétele) 12 300 címszó Készül a „mindenki” lexikona A XVII. század közepétől napjainkig hazánkban körül­belül 200 lexikon jelent meg; ezeknek negyedrésze 1955-től napjainkig. A. sort a tudós, Apáczai Csere János magyar enc'yklopédiája (1653) nyitot­ta meg, s napjainkban csak a könyvesboltok kirakatát kell végignézni: egyszerre több lexikon kínálja gazdag tar­talmát. A mindenki lexikonával a legszélesebb olvasóközön­ségnek használó müvet akart készíteni a Akadémia Kiadó lexikonszerkesztősége. A ta­pasztalatokat felhasználva, a közönség hozzászólásait meg­hallgatva gondos válogatás­(Tudó sítónktól) A SZOT, a Népművelési Intézet, a Csongrád megyei SZMT, valamint a szegedi városi tanács rendezésében került sor a közelmúltban a réptáncegyüttesek első or­szágos minősítő versenyére. A meghívott, már országos hírű csoportok között lépett fel a gyöngyösi Vidróczki együttes is, amelynek tagjai két évvel ezelőtt Sátoralja­újhelyen „kitáncoltak” egy aranydiplomát. A szegedi be­mutatkozás ismét meghozta 6al azt a több mint 12 ezer szót dolgozták fel, amelyek a szerkesztőség meggyőződése szerint a mindennapi életben a legkeresettebbek. Ez az általános kislexikon 12 300 címszót tartalmaz, ter­jedelme két kötetben 1100 ol­dal, kéthasábos szöveggel, il­lusztráció nélkül. Az anyag körülbelül 60 százaléka tár­sadalomtudomány is, 40 szá­zaléka természettudomány is és műszaki tudnivaló. A kö­zönség kívánságát figyelembe véve a mű színház-, filmmű­vészeti és sportanyaga az ed­digi hasonló kiadványokhoz képest gazdag. az elismerő kitüntetést a gyöngyösieknek. A szakmai zsűri véleménye szerint a Vidróczki együttes tartja a jó formáját, a csoport minden fellépéséből az alapos- előké­szítésre, a gondos komponá­lásra, táncszeretetre lehet következtetni, ezért ismét megkapták az aranydiplomát. A kitüntetett csoport tagjai az új-szegedi szabadtéri szín­padon megtartott gálaesten a közönség tetszését Is kivív­ták. Baranyi Imre 20.00: Látogatók és útitársak Tévéjáték Czele György írásaiból. A fiatal, 26 éves író számára ez az első nyil- vános „fellépés”; első no- velláskötete csak a jövő év elején fog megjelenni. A tévéjáték három önálló tör­ténetből áll, s mindegyikben a váratlan találkozások ha­tásait vizsgálja az író. Az első — az Ütitársak — arról szól, hogy egy 40 éves férfi kocsijába felkéredzkedik egy fiatal fiú, s jóllehet mind­össze két-három órát tölte­nek együtt, a férfi számára mégis meghatározó erejűvé válik ez a találkozás, ösz- szeméri saját indulását és jelenlegi helyzetét a véletlen útjába került fiúéval. A Va­csora kettesben című rész főszereplője a szabadságát töltő orvos, aki megkísérel magánemberként megszaba­dulni élete kínzó konfliktu­saitól. A vendég című novel­la tévéváltozata két gyerek­telen öregemberhez betoppa­nó fiatal fiúról szól, Sikeres szereplés Ismét aranydiplomát kapott a Vidróczki táncegyüttes Grúz ]ano3: Sorsunk a dél-hevesi tájon Véies-jajjos szimfónia XIV. Tiszafüred július 25-én esett el újra. A román pa­rancsnokot felháborította a vörös katonaság hősi ellen­állása, s dühében á község­hez közel, a tiszaigari út mentén 47 foglyot lövetett agyon, 260-at pedig Romá­niába küldött kényszermun­kára. Július 29-én keltek át a Tiszán a román királyi csa­patok, s augusztus 1-én már megszállták Heves és Bese­nyőtelek községeket is. Egert az 5. román királyi Rossiori- lovasezred augusztus 3-án szállta meg. Az ellenség még egy kis leckét kapott Egernél a visszavonuló vörös kato­náktól, akiknek parancsnoka Bródy András főhadnagy, ütegparancsnok volt. Isaák Gyula alispán au­gusztus 3-án küldöttséggel fogadta a román megszálló csapatokat, s a város hódo­latáról biztosította a román parancsnokot. Heves me­gyében is mindenütt felosz- ' itták a munkástanácsoka* irektóriumokat, a vörös őr­séget, s a régi közigazgatás átvette hivatalát. Első tény­kedésük a szocialisták elleni véres megtorlás volt. A románok bevonulása után a potentátok, a hatal- maskodók — román protek­torátus alatt — Hatvanban 47, Gyöngyösön 9, Egerben 2, Kápolnán 2, Tiszafüreden 7 embert végeztettek ki min­den bírói eljárás nélkül, összefogdosták a vármegye egész területén a tanácskor­mány funkcionáriusait, a munkásvezéreket és mind­azokat, akik nekik nem tet­szettek. Ezeket a legkegyet­lenebb kínzásokkal gyötör­ték. sanyargatták az egri börtönökben. A vérfürdők főrendezői és főszereplői volt tartalékos tisztek, s a vörös őrségbe beszervezödött régi csendőrök, rendőrök, pénz­ügyőrök stb. voltak. Terroris­ta különítményeket alakítot­tak, amelyek Gyöngyösön, Hátvanban, Tiszafüreden vésztörvényszékeket állítot­tak fel. Gyöngyösön például Georgescu román királyi őr­nagy parancsára augusztus 8-án nyolc embert végeztek ki a nagy lovassági laktanya udvarában. Hatvanban 9 szo­cialistát gyilkoltak meg. Ugyancsak Hatvanban 6 Salgótarjánból elhurcolt kom­munista bányászt lőttek agyon. Az áldozatokat gúzs­ba kötötték és úgy ütötték­verték. Az elfogottak mind agyonra verve kerültek be a fogdába, ahol tovább foly­tatták a kínzásokat. A tör­vényszéki épület második emeletén „simító”-nak neve­zett kínvallató termet ren­deztek be. „Akit ide bevittek, az csak cafatokká verve, véresen, eszméletlenül, lepedőben ke­rült onnan vissza a cellákba" — írta az egyik fogoly. „Ha­jukat bicskával levagdosták és Lenin gipszszobrának por­rá zúzott anyagával keverve etették velük. .. Fejükre há­tizsákot húztak, gúzsba kö­tözték kezüket, lábukat. s lábuknál fogva felfüggesztet­ték őket és meztelen talpu­kat, hátukat, hasukat vertek, amíg csak ki nem hasado- zott a bőrük. Égő cigarettát, szivart vertek a szájukba. Égő szivarral sütögették ne­mi testrészeiket... Ismétel­ten kijelentjük — írja —, hogy ezek csak rapszódikus töredékei annak a hatalmas véres-jajjos szimfóniának, mely Egerben játszódott és tart még ma is.” A fehér különítményesek a falvakat is járták. Dobszó útján hirdették ki, hogy bo­tozás lesz és össze kellett írni a községházán a zsidókat, a szocialista gyanúsokat. A gyári munkások, bányászok, nincstelen parasztok és kis­iparosok százait tartóztatták le és vitték Egerbe a főgyűj- tőhelyre, ahonnan különböző táborokba szállították őket. A letartóztatottak száma annyira megnövekedett, hogy befogadásukra a törvényszé­ki fogház kicsinek bizonyult, s az alispán úr volt szíves elhelyezésükre a régi vár­megyei börtönt átengedni. Ezidő szerint a letartóztatot­tak összes száma 382. A Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségének 1920. június 11-i felhívásában már az egri fogolytáborban 2000 főről beszél. „A román megszállás elein­te hangzatos jelszavakkal in­dult — írja az alispán a törvényhatósági bizottság közgyűlésén előterjesztett je­lentésében — az Egert meg­szálló csapatok parancsnoka hangoztatta, hogy csak a kommunizmus letörése vé­gett, s nem mint ellenség jöttek vármegyénkbe, sőt a magyar és a román nemzet­nek a bennünket körülvevő szlávgyűrű elleni egymásra­utaltságát emlegették, ké­sőbb azonban közönséges rabló módjára jártak el és rekviráltak derűre-borúra mindent, akár volt rá szük­ség, akár nem.” Ss valóban az alispánhoz beérkezett je­lentések azt bizpnyították. hogy a románok szabadon raboltak, fosztogattak és sem­mi más hatalmat nem ismer­tek el. A hevesi járási fő­szolgabíró jelentette az al­ispánnak, hogy a román ka­tonák a járás területén ra­bolnak, fosztogatnak, rekvi- rálnak gabonát, igavonó ál­latot egyaránt. Lakásokba betörnek, malmokat, cséplő­gépeket szerelnek le, vagy különböző címeken pénzt követelnek. Pusztatenken például a cséplőgép műkö­déséért 2400 korona működé­si díjat követeltek. Jelenti a főszolgabíró, hogy a lakosság ellenállásra kész, nagyon el- keseredétt. Kisköréről ugyan kért a főszolgabíró és kapott is román őrséget, azonban a visszaéléseket képtelen meg­akadályozni. 1919. augusztus 13-án egy román tábornok a helyi csendőrséget és polgárőrsé­get leszereltette, a fegyver- viselést korlátoztatta. Pedig a csendőrség felső utasítás­ra a kompromittált személyek, kommunisták letartóztatására és Egerbe történő beszállítá­sára kapott parancsot. A ro­mánok minden olyan sze­mélyt letartóztattak, akik valamilyen módon segítették a proletárhatalmat. A letar­tóztatottakat nem engedték Egerbe szállítani, Kiskörére gyűjtöttek össze minden le- fogottat. A főszolgabíró gyors segítséget kért a me­gye azonban teljesen tehe­tetlen volt, segítséget nem nyújthatott. A román csapa­tok elvonulása után az em­bervadászat még nagyobb arányokat öltött. A spiclik, be­súgók fáradhatatlanul dol­goztak. ÍTol^Utjuk) I

Next

/
Thumbnails
Contents