Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-04 / 154. szám

Szerda esti külpolitikai kommf-1--«”tr: Sírgyalázók Ismeretlen tettesek a londoni Highgate-temetóben meggyalázták Marx Károly síremlékét. Mellszobrát ledöntötték talapzatáról, feldúlták a sírt. Egyszerű huligántámadás, vandál elemek garáz­dálkodása? Aligha. Az eset ugyanis nem az első. Már korábban is történt hasonló, ám az egyébként világ­hírű nyomozási bravúrjairól ismert brit rendőrség, a Scotland Yard, mint annak idején, most is tanács­talan . .. Lenne néhány indítványunk a tettesek felderíté­sének megkönnyítésére. Ha ugyanis a rendőrség netán a pub-ok, a kedélyes lódoni sörözők törzsvendégei kö­zött a renitens rendbontókat, a kikötők „izompacsir­táit”, a hivatásos kötekedőket, vagy egyéb sörissza lumpokot gyanúsít a példátlan sírgyalázással, aligha­nem hamis nyomon jár. Nem ott, egészen másfelé kell keresni a Highgate-temető brutális vandáljait. Arrafelé például, ahol a szigetországban zászlót bontogatnak fasiszta csoportocskák, ahol horogkeresz­teket mázoló suhancoknak adnak számolatlan bankó­kat, ahol Hitler Mein Kampfjának angol nyelvű ki­adását sűrűbben lapozzák, mint a bibliát. Kétségtelen ugyanis, hogy a Marx-síremlék meg- gyalázói a sajnálatosan újjáéledő fasizmus hívei közül kerültek ki. Ugyanabból a körből, amely világszerte egyre zajosabban hallat magáról, ők helyezték el a pokolgépeket öt évvel ezelőtt a milánói mezőgazda- sági bankban, tőlük eredt a véres bresciai merénylet terve, csak és kizárólag ők vádolhatóak ügyészek és rendőrtisztviselők ellen elkövetett gyilkosságokkal. Ugyanaz a nemzetközi méreteket öltő összeesküvés ad titkos parancsokat haladó pártok székházai ellen bam­bamerényletekre, s nemkülönben ők állnak a nyugat­német revansista tüntetők élén. Korunk szomorú tünete, hogy a 29 éve tönkrezú­zott fasizmus minduntalan új meg új arcot ölt, hol itt, hol ott sarjad ismét, mint a buja gyomnövény. Fegy­vertára — akárcsak Hitler és Mussolini idején —, változatlan: gyilkosság, merénylet, sírgyalázás, ve­rekedés. Ám a körülmények változtak. A sírgyalázók, a véres merényletek kiagyalói és végrehajtói ellen ösz- szefog minden jóérzésű ember. Akik egyben meggyő­ződéssel vallják, hogy Marx Károly síremlékének fel­dúlói nem kerülhetik el a felelősségre vonást. '^^/^AAAAA/WWWAAA/VW'/W/WWNA/VWVAA/VW\AAA/WVSAA^WWVS/WV\A Thaiföldi diákok követelés© Bangkokban tanuló thai­földi diákok szerdán azt kö­vetelték az amerikai kor­mánytól, hogy azonnal von­ja ki egész katonai személy­zetét országukból. Követelé­süket az Egyesült Államok nemzeti ünnepének, a füg­getlenség napjának előesté­jén terjesztették elő. Tizenhat diákszervezet kö­zös közleményben azzal vá­dolta az amerikai kormányt, hogy imperialista politiká­jával egymással szembeállí­totta a thaiföldieket. Az Egyesült Államok több mint harmincezer katonát tart Thaiföldön. Befejeződött a szovjet-amerikai csiV^ (Folytatás az 1. oldalról) azt az elhatározásukat, hogy további erőfeszítéseket tesz­nek az enyhülési folyamat megszilárdítására és a békés egymás mellett élés és az egyenlő biztonság elvei alapján aktívan továbbfej­lesztik a szovjet—amerikai kapcsolatokat. ★ Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán dél­után különrepülőgépen el­utazott a szovjet fővárosból. Kissinger — mielőtt Brüsz- szelbe utazna — megáll az NSZK-ban, hogy Dort- mundban megtekintse a Hollandia—Brazília világbaj­noki mérkőzési. (UPI) Szerdán Moszkvában szov­jet—amerikai közös közle­ményt adtak ki Richard Ni- xonnak, az Egyesült Álla­mok elnökének a Szovjet­unióban tett hivatalos láto­gatásáról. Nixon elnök tár­gyalásokat folytatott Leo- nyid Brezsnyewel, Nyikolaj Podgomijjal, Alekszej Ko- sziginnal és Andrej Gromi- kóval. A tárgyaló felek megbe­széléseik során megállapí­tották, hogy közös, energi­kus erőfeszítéseiknek kö­szönhetően rövid idő alatt gyökeres fordulatot sikerült elérni a szovjet—amerikai kapcsolatokban, a béke és az országaik és az egész embe­riség érdekeit szolgáló szé­les körű, kölcsönösen elő­nyös együttműködésük irá­nyában. A felek hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői­nek hagyományossá váló legmagasabb szintű megbe­szélései rendkívül jelentősek a két ország kapcsolatainak kedvező fejlődése szempont­jából. Megerősítették azt a köl­csönös elhatározásukat, hogy a békés egymás mellett élés és az egyenlő biztonság el­vei alapján, a két ország közötti szerződések és a ben­nük vállalt kötelezettségek betűjének és szellemének megfelelően aktívan tovább­fejlesztik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatait A Szovjetunió és az Egye­sült Államok arra a követ­keztetésre jutott, hogy a stra­tégiai támadó fegyverek kor­látozása terén hozandó né­hány intézkedésről szóló i delglenes egyezményt ú j abb, a stratégiai fegyverek kor­látozását előíró szovjet— amerikai egyezménynek kell követni. A két fél egyetér­tett abban, hogy egy ilyen egyezménynek az 1985-ig terjedő időszakot kell fel­ölelnie és vonatkoznia kell mind a mennyiségi, mind a minőségi korlátozásra. Meg­állapodtak abban, hogy e szerződés kidolgozását az ér­vényben levő ideiglenes meg­állapodások határidejének lejárta előtt be kell fejezni. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok kívánatosnak tartják a rakétaelhárító rendszerek elterjedésének az eddigi megállapodásokon túl­menő csökkentését. Szerző­dést kötöttek a föld alatti nukleáris kísérletek korláto­zásáról, amely szerződés 1976. március 31-től telje­sen betiltja a robbantásokat egy bizonyos nagyságrenden felül, és az egyéb föld alatti kísérletek számát is a mi­nimálisra csökkenti. A tárgyaló felek elégedet­ten állapították meg, hogy a nemzetközi helyzetre egyre inkább a feszültség csökke­nése, a béke' megszilárdulá­sa és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődése vá­lik jellemzővé. A két félnek meggyőződé­se, hogy az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet sikeres befejezése kiemelkedő jelentőségű ese­mény lesz, amely elősegíti a szilárd béke megteremté­sét. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vélemé­nye szerint az európai biz­tonság és stabilitás jn(^szi­lárdítás a érdekében a kon­tinensen folyamatban levő politikai enyhülést a katonai enyhülést szolgáló intézke­déseknek kell követniük. Véleményük szerint első­rendű fontosságú feladat a közel-keleti háború veszély és feszültség csökkentése. Ennek egyetlen lehetséges módja az ENSZ Biztonsági Tanácsa 338. számú határo­zatán alapuló igazságos és szilárd, békés rendezés, amelynek során tiszteletben kell tartani a Közel-KeleS minden népének — beleértve a palesztin népet is — tör­vényes érdekeit és az adott térség minden államának a létezéshez való jogát. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok megállapítot­ták, hogy határozottan to­vább javult a helyzet Indo­kínában. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió kormánya szer­dán fogadást adott Richard Nixon amerikai elnök és fe­lesége tiszteletére. A nagy Kreml palota György-termében megtartott fogadáson részt vett Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, Alekszej Koszi­gin, a szovjet Miniszterta­nács elnöke és több más szovjet vezető. A fogadáson amerikai részről jelen voltak: Henry Kissinger külügyminiszter, Walter Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vete és a Nixon elnök kí­séretében levő amerikai hi­vatalos személyiségek. Megjelentek a Moszkvá­ban akkreditált külföldi dip­lomáciai képviseletek veze­tői, valamint számos szov­jet és külföldi újságíró is. A fogadás megkezdése előtt ‘felhangzott az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió állami himnu­sza. A fogadáson Leonyid Brezsnyevnek, a többi szov­jet vezetőnek és Richard Nixonnak bemutatták a Szo­juz—Apolló program kere­tében sorra kerülő közös űrrepülésre készülő szovjet és amerikai űrhajósokat Leonyid Brezsnyev és Ri­chard Nixon pohárköszön­tőt mondott a fogadáson. • India pénsiigyminisstere Prágában Nehéz helyzetben az elnökasszony Lubomir Strougal, csehszlovák miniszterelnök fogadta Chavant, India pénzügyminiszterét. (Telefoto — CTK—MT1—KS) Nyolcezer testőr vigyáz a császárra Viszonylagos nyugalom Etiópiában A 78 ÉVES ELNÖK, aki­nek a temetése ma van Ar­gentínában, már régóta sú­lyos beteg volt. Vérkeringési zavarai voltak már akkor is, amikor 1973-ban vállalta az elnökjelöltséget. Egészségi állapotát azonban — éppen saját követelésére —, titkol­ták, mert úgy ítélte meg a helyzetet, hogy csakis szemé­lyes tekintélye képes megóv­ni a széthullástól a peronis­ta mozgalmat. Akkor, 1973. áprilisa után, amikor Cam- pora győzelmével a Perón ál­tal alapított úgynevezett jus- ticialista mozgalom, a katonai diktatúra éveit követően új­ra kormányt alakíthatott, a helyzet gyorsan veszélyessé vált. A választáson vereséget szenvedett oligarchia vezető politikusai keresték a kap­csolatot a. megbukott katonai diktatúra főtisztjeivel, hogy eltávolítsák a peronistákat a hatalomból. Eközben a justi- cialista mozgalom jobb és ult­rabal szélsőségei között any- nyira kiéleződött a harc, hogy véres utcai összecsapá­sokra is sor került. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a politikai pálya­futása során oly sokarcú, ak­kor már 77 éves, egészségi problémákkal küzdő vezér visszatérése a Rózsaszínű Pa­lotába, az argentin elnöki re­zidenciába, azt a célt szol­gálta, hogy megszilárdítsa a peronizmus kormányzását, QMßwm 1974. július 4., csütörtök elhárítsa az államcsíny fé- nyegető veszélyét és biztosít­sa a hatalom átmentését mozgalma számára a. maj­dan bekövetkező halála utá­ni időkre is. Perón megmutatta, hogy agg kora ellenére is meg­őrizte sajátos képességét a taktikázás művészetében. A polgári reformizmus tipikus vezetője volt. 1946-ban a ki­zsákmányolt tömegek elége­detlensége juttatta első íz­ben hatalomra. Kormányzása első időszakának szociális vívmányai nagy népszerűsé­get biztosítottak neki és sze­mélyes nimbusza az úgyne­vezett nincstelen „ingnélkü­liek” körében, akik mozgal­mának magvát alkották, még jó ideig töretlen volt. Még akkor is, amikor a kor­mányzat a tényleges intézke­déseket szociális demagógiá­val helyettesítette. A bur­zsoázia is elégedett volt Pe­rónnal, hiszen a polgári re­formista kormányzat meg­akadályozta a valóban for­radalmi fejlődést és csökken­tette a fenyegető robbanás veszélyét Argentínában. Pe­rón iparfejlesztési intézke­dései, az észak-amerikai mo­nopóliumok argentínai tevé­kenységének korlátozása, a hazai iparnak nyújtott ked­vezmények, helyeslő vissz­hangot keltettek a burzsoázia azon részében, amelyet súj­tott az észak-amerikai tőke rablógazdálkodása. Amikor azonban 1955-as az ország gazdasági helyzete súlyossá vált, és a peronista mozga­lomban annyira megerősöd­tek a baloldali és forradalmi irányzatok, hogy a burzsoá­zia veszélyesnek ítélte meg a maga számára a fejlődés irá­nyát, a katonai puccsal dön­tötték meg Perónt és szám­űzték az országból. A pero­nista mozgalmat törvényen kívül helyezték. AZ EZUTÁN KŐVETKE­ZŐ 18 esztendőben az egy­mást követő katonai dikta­túrák csak tiszavirág életű polgári kormányzatoknak engedték át egyszer-egyszer az ország vezetését. Kitűnt azonban, hogy a peronizmus olyan politikai erő, amelyet nem lehet kirekeszteni a kor­mányzásból. A madridi száműzetésben levő vezér ismét csak kiváló taktikai ér­zékről tett tanúságot, amikor a távolból is összetartani és irányítani tudta a mozgal­mat Amikor tavaly újra átvet­te az elnöki tisztet, alelnökké feleségét választtatta meg. Arra törekedett ugyanis, hogy Isabel asszony, akinek politikai és kormányzási ta­pasztalatai nincsenek, folyta­tója lehessen a „nagy mű­nek”. Ezért igyekezett moz­galmát megtisztítani a szél­sőséges elemektől. Az első csapásokat balra mérte. A vezetésből kiszorította azo­kat a fiatal radikális eleme­ket, amelyek elégedetlenked­tek az óvatos polgári refor­mista politikával és az or­szág haladását ténylegesen szolgáló belpolitikai program végrehajtását követelték. Helyükbe személyes híveit, az úgynevezett „régi gárda” középjobb politikai platfor­mon álló politikusait állítot­ta. Amikor azonban úgy ítél­te meg, hogy a jobbratolódás túlmegy az általa kívánatos­nak tartott kereteken, a bal- szárny politikusaival tanács­kozott. Néhány hónappal ha­lála előtt felismerte azt is, hogy az észak-amerikai mo­nopóliumokkal szemben csakis úgy tud eredményes függetlenségi politikát foly­tatni, ha a szocialista orszá­gokkal köt nagyszabású gaz­dasági szerződéseket. Az „új nyitás” elmélyítésére szándé­kozott az idén szeptember­ben ellátogatni a Szovjet­unióba. EZ A „NYITÁS” VOLT az, amely néhány héttel halála előtt annyira kihívta az észak-amerikai monopoltőké­vel szövetséges oligarchia körök ellenállását és terem­tett puccslégkört Argentíná­ban. így Isabel asszony, aki férje halála után immár tel­jes jogú elnök, súlyos hely­zetben kénytelen folytatni Perón programját. Bár min­den politikai párt, és a had­sereg főtiszti kara is hűségét nyilvánította az etnökasz- szonynak, a helyzet rendkí­vül feszült. A legnagyobb ve­szély az, hogy a hadsereg ve­zetői — az oligarchia és az észak-amerikai monopóliu­mok támogatásával — egy a chileihez hasonló katonai puccs végrehajtásával pró­bálják magukhoz ragadni a hatalmat. mhé** - Sff §1 " Az etióp fővárosban to­vábbra is nehéz áttekinteni a helyzetet, mivel sem a kor­mány, sem a fegyveres erők, sem pedig a császári palota nem adott ki semmiféle hi­vatalos közleményt. A legkülönbözőbb híreszte­lések közül mindössze az ve­hető biztosnak, hogy folyta­tódtak a tárgyalások Endal- kacsev Makonen miniszterel­nök kormánya és a hadsereg úgynevezett „katonai koordi­nációs bizottsága” között. A fegyveres erők szerdán állí­tólag további öt magas ran­gú személyiséget tartóztattak le. Tekintettel a feszült helyzetre, jelentősen megerő­sítették Halié Szelasszié csá­szár testőrségét is, amely most körülbelül nyolcezer főből áll. Mind a fővárosban, mind pedig vidéken a külső jelek­ből ítélve viszonylagos nyu­galom uralkodik és úgy tű­nik, hogy a lakosság megle­hetősen közömbösen szemlé­li a csúcson dúló hatalmi harcokat. Szerdán az etióp tájékozta- tásügyt minisztérium szóvi­vője hivatalosan megcáfolta, hogy a fegyveres erők ked- dee Itfartástetttt; vetess Iszkander Deszta herceget, az etióp haditengerészet volt parancsnokát, Hailé Szelasz- szié császár unokáját. (MTI) Labdarúgó VB A döntőbe jutásért mérkőzött szerdán a frankfurti Wald Sta­dionban 62 ezer néző előtt az NSZK csapata Lengyelország­gal. Az osztrák Linemayr síp­jelére (az egyik partjelző Pa­lotai volt), a csapatok így kezd­ték a játékot: NSZK: Maier — Vogts, Bec­kenbauer, Schwarzenbeck, Breit- ner — Bonhozf, Hoeness, Ove­rath — Grabowski, Müller, Hölzenbein. Lengyelország: Tomaszewski — Szymanowsky, Gorgon, Zmu- da, Musial — Maszczyk, Deyna, Kasperczak — Lato, Domarski, ■Gadocha. Az _ eső miatt félórás késéssel kezdődött mérkőzésen, amelyre a nagy tét mellett a felázott ta­laj is rányomta bélyegét, főleg a küzdelem jellege domboro­dott ki, A lengyelek támadtak és több lövést küldtek kapura. A G:0-ás félidő után az 53. perc­ben ll-est védett a kitűnő To­maszewski. a 76. percben esett a mérkőzés sorsát eldöntő egyet­len gól, amelyet Müller küldött a kapuba. A lenffveiek szomb­ton a VB bronzérméért küzd- testesö. ......._ ,

Next

/
Thumbnails
Contents