Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

ősi minták mai vásznakon

r

Újjáéledő népművészei Szajlán

A kendő fekete bársonyán élni látszanak a piros virágok. Annyira, hogy az ember maga előtt látja a fiatal asszonyt amint gondosan megigazítja a hajtást, fejére kötötte, s indult vasárnap reggel a templomba. A virágos ládán dúsan hímzett lepedő. Menyasszony ágyát ékesítette valamikor. Hónapokig öltögettek rajta anya és lánya, mire elkészült.

A régi tulajdonosok nem élnek már, amit készítettek, az megmaradt.

A parányi előszoba falain tányérok sorakoznak. A legrégibb 200 esztendővel ezelőtt került ki a fazekasmester keze alól. A sarokban faragott szuszék. Évtizedekig senki sem láthatta művészi cirádáit, gabonát őriztek benne a padláson. Névtelen művészek emlékeit őrzi ez a kis szoba, a szajlai pedagóguslakás kis előszobája. Valóságos kis népi múzeum, úgy szedték össze a benne levőt Eiben Imre és a felesége. Pontosabban a kézimunkák többségét az asz- szony, aki egyike a népművelés névtelen munkásainak.

Hogyan válik egy hobby- ból — ez esetben a kézimunka kedveléséből — ilyen komoly eredményeket. felmutató gyűjtő szenvedély ? Meglehetősen nehéz rá a válasz.

Tizenhét esztendővel ezelőtt, amikor először végig sétáit a szajlai utcán, ahol a férje ősztől Iskolaigazgató lett, nehezen tudta elképzelni, hogy hosszú évekre otthonává válik a kis hegyaljai falucska. Ma már úgy érzi, ide nőttek, ide tartoznak.

Először csak ismerkedett az emberekkel. S amíg a férje az iskolában a kis szajlai nebulók fejébe töltögette az írás, az olvasás tudományát, ő az asszonyokkal kezd tt barátkozni. Megcsodálta a régi szép szőtteseket, melyek itt készültek, a kézimunkákat, melynek alig-alig akadt már művelője. Kérésére a szekrények, a ládák mélyéből előkerültek sorra a hímzett lepedők, ingek, törülközők.

Hamarosan híre ment, hogy a „tanító néni” — a pedagógus feleségének kijárt ez a cím, ha maga nem is pedagógus — ért a drukkoláshoz, a kézimunka előraj- zolásához.

— Tessék nekem valami szépet rádrukkolni — kérték. Valahogy így alakult ki a kézimunka szakkör gárdája. Maga köré gyűjtötte az asszonyokat, akik még szíve19.00:

Ravel: Bolero

Balettfilm: Maurice Bé- jart koreográfiájával. A zenemű a francia késő-impresszionizmus legnagyobb tudású és legszínesebb dal- lamvilágú mesterének, Maurice Ravelnek a szerzeménye. Zenekari művei közül a legismertebb a Bolero, amelynek a jellegzetes ritmusa kitűnően megfelelt a spanyol táncénak. A balett zenéjét a zeneszerző Ida Rubinstein felkérésére írta 1928-ban, s a művet először Párizsban mutatták be, éppen abban az időben, amikor a világ fővárosában szinte járványként kapott el mindenkit a spanyol néptánc iránti rajongás. Ravel megtiltotta, hogy művéhez bármiféle szöveget írjanak, úgyhogy azóta is ahány koreográfus, annyiféleképpen, annyi felfogásban viszi színre a darabot

HU. július 19., »eatek

sen öltögettek, s megkérdezte tőlük, miért nem azokat a szép mintákat kérik, amit ő is gyűjtött a régi szajlai asszonyok hagyatékából.

— Azt csináljuk, amit a nagyanyáink? — hangzott válasznak a csodálkozó kérdés, s bizony hosszú időbe telt, amíg ráébredtek, valóban szép az, amit évtizedekkel ezelőtt készítettek. Eleinte bizony előfordult, hogy kimosták a vászonból a keresztszemes vagy más régi mintákat és nem jöttek tájára sem a szakkörnek. Aztán — látva azt, amit Eiben- né készít —, mégis csak megszerették, újra hímezni kezdték az ősi mintákat. A lakásdíszítésben lassan újra becsülete lett annak, amit az elődök csináltak. Már nem válnak meg szívesen a régi dédanyák szőtte elnyű- hetetlen párnáktól. A maga módján Eibenné, a község asszonyai között igen jelentős népművelési munkát végzett.

A gyűjtés, az asszonyok tanítása, azonban csak az egyik fele mindannak, amit csinált. Bontogatja szárnyait úgy is, mint tervező. Még a tavaszon hirdettek pályázatot olyan térítők készítésére, melyekkel a házasságkötő termek asztalait díszíthetik. Az országos pályázat egyik harmadik díját Eiben Imréné

hozta haza, a régi piros-kék subrikával díszített, maga által tervezett térítőjével. És azóta is — előtte is — egymás után nyerte meg a megyei kiállítások díjait.

Munkáját számontartják a Népművelési Intézetben is — hiszen évről évre szívesen látott résztvevője a Balaton mentén a népművészeti szakkörvezetők részére indított tanfolyamoknak.

Most elkészült egy új munkájával, a Kisjankó Bori pályázatra. A kérdésre, hogy mire számít, mosolyogva válaszol :

— Ezen a pályázaton olyan neves népművészek vesznek részt, hogy már az is nagy eredmény, ha egyáltalán besorolják az ember munkáját a kiállításra kerülők közé.

A népművelési munkának ezernyi ága van. Az egyik és nem is gyorsan látványos eredményeket hozó, a nép- művészeti szakkörben végzett munka, melynek során ízlést formálnak, hagyományokat ápolnak. Erre vállalkozott Eiben Imréné is, a szajlai pedagógusfeleség. Eddigi tevékenységét számos díj, és egy — a megyei tanács által, a népművelési munkáért adományozott elismerés fémjelzi. S ami nem kisebb ennél, újjáéled a népművészet ebben a faluban is.

Deák Rózsi

Napirenden:

a népesedéspolitika

Ülésezett Heves Nagyközségi Tanács művelődés- és egészségügyi bizottsága napirenden szerepelt: A népesedéspolitikai intézkedések végrehajtásának helyzete nagyközségünkben, melyet dr. Je- ney Zoltán igazgató-főorvos ismertetett. Tájékoztatásában elmondta, a kormány intézkedése óta Hevesen is érezhető az eredmény. A gyermekek születésszáma megszaporodott, s az édesanyák közül sokan veszik igénybe a gyermekgondozást szabadságot. Az otthon maradt édesanyák nyugodtan nevelhetik kisgyermekeiket.

Az ülés második napirendje: az ifjúsági vöröskereszt munkája az I. számú iskolában, melyet Körtvélyesi Pál- né tanárelnök ismertetett. Igen hasznos munkát végeznek az ifjú egészségőrök. Hiba, hogy az iskolafogászat az eddigi orvoshiány miatt nem volt folyamatos. Remélhető, hogy az új tanévben ez a probléma is megoldódik.

Tóth Mária

Iwfif a tatai uiísiji uiiuar

Pillanatkép az ifjúsági udvarból

(Tudósítónktól):

A Hatvan Városi Művelődési Központ a Panoráma Vendéglátóipari Vállalattal kötött bérleti és együttműködési szerződés alapján ifjúsági udvart hozott létre, amelyet jól sikerült bállal avattak fel. Az esztétikus környezet, az ízléses berendezés és nem utolsó sorban a beat-zene közel háromszáz fiatalt csábított a rendezvényre.

Az ifjúsági udvar létrejöttéhez a Panoráma Vállalat százhatvanezer forint támogatást biztosított, de társadalmi munkával hozzájárultak a Szakmunkásképző Intézet tanulói és a „József Attila” nevelőotthon lakói is.

Gazdag programot ígér az „udvar” a hatvani fiataloknak: több tánczenekar ven(Foto: Szabó Sándor)

dégszereplése, a Kaláka együttes fellépése, Harsányt Frigyes előadói estje, kisfil- mek vetítése és végül az Ex Antiquis együttes műsora emelkedik ki a nyári rendezvények sorából. Legközelebb — szombaton — a Hatvani Irodalmi Színpad tagjainak közreműködésével irodalmi vetélkedőre készül a rendezőség.

Kocsis István

Megjelent a Fáklya

A Fáklya legújabb száma érdekes képes riportban mutatja be Európa legnagyobb folyóját, a Volgát. Az összeállításból megismerjük a

legendás folyóhoz fűződő

történelmet, képet kapunk a jelen és a jövp hidrotechni- • kai építkezéseiről.

A folyóirat egy másik írása a legnagyobb moszkvai patikát mutatja be. A gyógyszertárat még 1581-ben, Rettenetes Iván uralkodása idején alapították a Kremlben. A patika — mint dr. Kemp- ler Kurt, Pest megyei főgyógyszerész történelmi-tallózó cikkéből megtudjuk — még a múlt század végén is kitűnt korszerűségével, azóta pedig még^,tovább modefni- zálták.

Vera Tyihomirova, egykori szovjet pilóta visszaemlékezése a Magyarország felszabadításáért vívott légiharcokat idézi föl.

Bizonyára érdeklődést kelt a Belorusz Balettet bemutató színes, képes összeállítás; -ez az együttes szerepel ugyanis az idei Szegedi Szabadtéri JátékokQP és fellép Budapesten, a Margitszigeten.

VIII.

Ali budai pasa, 1552-ben Ahmed másodvezérrel és Szokolovics Mohamed pasa egyesült erőivel meghódította Szolnok várát, s utána Egernek vette útját. Eger várának ostromára indulva nem hagyhatta meghódítatlanul a hevesi várat sem, amely útvonalába esve stratégiai pontként szerepelt. Az egri vitézek hősiességén azonban nem tudott ugyan erőt venni, de Eger körülzárása, majd a török katonaságnak elvonulása során újabb falvak égtek le, s váltak néptelenné ezúttal főként Eger környékén.

Az 1544—49. közötti hódítást és az 1552. évi pusztítást viszonylag csendesebb évtizedek követték. Heves város lakosságának a pusztítások miatti csökkenését jól mutatja, hogy míg az 1549. évi adóösszeírásban Országh Kristófnak 19, Jakcsi Mihálynak 11 portája van, addig 1554-ben Országúnak már csak 13, Jakcsinak 4 portája volt.

A töröknek Eger vára alól történt kényszerű visszavonulása után Heves város, várával együtt magyar hézre került. Azonban ezután is súlyos károkat okoztak a törökök váratlan, rabló portyázásai. 1559-ben a törökök szemet vetettek Hevesre, ahol palánkerősítést akartak végezni, hogy az egri várat ezáltal állandó tarthatatlan helyzetbe hozzák. Hevest, — Pély, Vezekény, Hanyi és több más faluval együtt — 1567-ben a hatvani bég leromboltatta. A hevesi nép hazaszeretetét mutatja, hogy ahányszor kiűzte, lerombolta a török a várost, újraépítette. Az 1567. évi rombolás után közel 20 éves békés napok következtek. Ném volt nyugtuk azonban a szegény jobbágyoknak a szörnyű török viszonyok mellett, mivel még 1564-ben és 1569-ben is a régi magyar földesurak és az egyház urai háborítatlanul gyakoroljak itteni folGruz János:

Sorsunk a dél-hevesi tájon

Felégetve és lerombolva

desúri jogaikat, sőt, a helység lakossága az ide menekült jobbágyokkal jelentékenyen szaporodott is, mivel a vártól védelmet reméltek. Míg 1552-ben csak 30 portát írtak össze Hevesen, addig az 1564. évi adóösszeírásban az összeírt porták száma már 44-re, 1569-re 54-re emelkedett. 1588-ban azonban a hatvani bég újra pusztításba fog Heves környékén, a tiszai szomszédos részeket pedig a pestis tizedeli. így a falvak jó része lakatlanná, pusztává válik. A XVI. század végére kipusztul a népesség a Tisza vidékéről, erősen megritkul a hevesi járásban, hiszen egykori feljegyzések szerint a törökök rendszeresen rabolják a falvakból a fiatal fiúkat, lányokat és asszonyokat.

A hevesiek szépen megerősítették a földvárat. 1596. őszén azonban III. Mohamed szultán az egri vár elestével a hevesi várat is felégette. Szarvaskő és Sírok várát is elfoglalta és ezzel Heves megye egész területére rászakadt a több mint egy évszázados török uralom. Ezután kevésbé zajos évek következtek. A megye paraszt lakossága — köztük a hevesiek is, számbelileg a réginek mintegy harmadrésze — ismét erőfeszítéseket tesz az 1596. évi hadjárat során elpusztult falvak benépesítésére.

1610 táján maguk a török földesurak is tesznek lépéseket újratelepítésekre. 1635-ben újonnan benépesült falunak tünteti fel az adóösszeírás Márkáz, Boconád, Átány, Kishe- ves községeket: pár családra tehető lakossága van: Füzesabony, Kál, Tófalu, Kerecsened községeknek. A XVI. század végén a törökök kifejezetten birtokukba vettél?

Hevest, ahol a várat megerősítették, melynek őrsége szüntelenül harcban állott a végvári magyar vitézekkel. Így 1630-ban a hevesi török őrségből 32-en estek a magyarok fogságába. A török hódoltság alatt Heves, mint törököktől lakott hely, sem adót, sem tizedet, vagy más szolgáltatást nem fizetett. A valamelyest is nyugodt élet azonban nem tartott sokáig. A XVII. század második feahol személyi biztonságuk nagyobb volt, nem voltak kitéve a török zaklatásainak.' A jobbágyok viszont magukra maradtak, alaposan megritkultak és elszegényedtek. Közigazgatással, közegészség- üggyel senki sem 1 törődött, így a török mellett a járványok és az éhínség is állandóan szedte áldozatait, tizedelte őket, akik a zaklatások elől erdőkben, hegyekben bújdostak el, széledtek szét.

Viseleti tárgyak és fegyverek a XV—XVII. századból.

lében újra rablóhadjáratok, háborúk fokozzák a nép veszedelmét. Mint ahogyan az egész megye népe, úgy Heves község is 1686—87-ben élte át történetének legsúlyosabb napjait. A török rabság alóli felszabadító harcok ekkor csaptak át a megye területére. A harcok nyomában leírhatatlan pusztítás és nyomor járt.

A nemesek, a földesurak

nagyobb városokba költöztek.

Gyöngyös város és a Nyírség megtelt Heves megyei bujdosókkal.

A felszabadító harcok során 1685-ben, amikor Heister Donát és Marsi Gáspár •császári tábornokok Szolnok elfoglalására indultak, amint Gyöngyöst elhagyták, Petne- házi Dávid 3000 főnyi seregével egyesült, akkor a törökök elmenekültek a hevesi várból, amely földsánccal, árkokkal jól megerősített volt.

azonban rendes ostromnak nem tudott volna ellenállni. De 1686-ban újra visszatértek, amikor teljesen felégették Hevest. A pusztítás olyan nagy volt, hogy mind a várban, mind a mai község területén levő épületek kisebb részének is csak a falai maradtak meg. A lakosság teljesen elmenekült, s csak 1687. december 17. után szivárgott vissza, amikor Eger vára is felszabadult.

Ahol a lakosság túlélte a borzalmas háborút, a győztes németek elől kényszerült az erdőkbe, nádasokba menekülni, mivel fosztogattak, raboltak, de nem volt ritka, hogy a férfiak javát is összeszedték és katonának elvitték. Ilyen körülmények között csak 1688—89-ben veszi kezdetét a falvak benépesítése.

A török uralom megszűnésével a földvár teljesen elvesztette jelentőségét, így a mellette mezővárossá fejlődött Heves vette át a földvár évszázados szerepét. Nem kellett egy évtized sem. és a sok vihart átélt földvár eltűnt a föld színéről. Glöchetsberg császári ezredes fegyverjog címén lett Heves új tulajdonosa, csak lim-lo- mot, meg az ellenálló magyar vitézek búvóhelyét látta benne, s 1693-ban széthányatta a régi gátakat, ahol termőterületet alakított ki. A Hanyi ér átterelődött az új medrébe és ezzel az enyészet végleg eltemette a 800 éves múltat. iA hozzáfűződő szeretet érzését azonban nem tudta eltemetni, hiszen a ma gyermekei is büszkén emlékeznek arra a várra, amelynek mai városiasodó községünk fennmaradását köszönheti és ahol őseink hősies harcot vívtak a rabló, pusztító tatárral, törökkel, ráccal stb. Heves a hódoltság megszűnésével, a vár szétrombo- lásával már egyedül éli a maga politikai, gazdasági, társadalmi életét.

(FolytatjukJ