Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-18 / 166. szám
Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról EGYENES BESZED Őszinte, nyílt szavak hallatán mondjuk, ez egyenes beszéd volt. Ha valahol, akkor a munkahelyen nagy szükség van rá. Mert emlője a demokratizmusnak, bölcsője a jó légkörnek. Mégis, keveset ér, ha nem tudni, ki a címzett. A demokráciának erős, tisztító a sodra, de éppen azért, mert a folyam partjai szilárdak. Ha omladoznak a partfalak, avagy ki sem alakították azokat, gyengül a sodrás, örvények keletkeznek, gázlók bukkannak fel, a folyam vize szétterül. NYITOTT KAPUK Azt, aki szólni akar, nyitott kapuk fogadják. Fölkínálják a lehetőséget a párt-, a szakszervezeti, a KISZ-tag- gyűlések, a termelési tanácskozások, a brigádgyűlések. Mód nyílik a vélemény elmondására munkásgyűlésen — melyet egyre több helyen honosítanak meg —, törzs- gárda-értekezleten. S még mindig vannak további fórumok, képletes szószékek. A gond inkább az: kinek, mikor, miről mondja el véleményét a munkás? Gond ez? Az üzemi gyakorlat ismeretében határozott igen a felelet E következtetésre jutottak azok is, akik a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa számára tavaly részletes vizsgálati anyagot készítettek. Tárgyszerűbben fogalmazva: a dolgozók tekintélyes része nem ismeri eléggé a munkahelyi demokrácia intézményeinek működését JOG, DE MIRE? Sokan, sok helyen fölteszik ezt a kérdést. Tétováznak. Örömmel hallgatják tár- Buk oko6 fejtegetését az anyagtovábbítás kikszöbölhe- tő akadályairól, de feszengenék, amikor a munkásgyűlé- sen azzal áll elő valaki, hogy nem kapják meg időben a kéztisztítószert. Bosszúság ez utóbbi? Persze. Csak éppen nem a munkásgyűlésre való eset. Az ésszerűség, az átgondoltság húzza meg a választóvonalat fórum és fórum, téma és téma között. Mindenről mindenütt beszélni? Ugyanolyan erő pocsékolás, mint ugyanarról valamennyi fórumon szólni.' S akkor is baj van, ha az ösz- 6zes kérdés, vélemény egyetlen fórumra sűrűsödik. Létezik tehát — jobb kifejezés híján — ebben is munkamegosztás. Vagy léteznie kellene, éppen a munkahelyi demokrácia intézményeinek hatékony működése érdekében. Talán a munkamegosztás ismeretlensége, kétséges volta az oka, hogy egy-egy tanácskozáson összevegyül a lényeges, a lényegtelen, elfogy a türelem, s a fontosra sem jut elég idő. A SZAVAK EREJE A vaktában elröpített nyílvessző aligha fúródik a célba. A szavak ereje is a célratörésben rejlik. Abban, hogy megtalálják a címzettet, azt, aki cselekedni, intézkedni képes és köteles. A brigádon belüli gondokat, személyes ellentéteket tisztázhatja a brigádértekezlet, elsimíthatja e kis közösség vezetője. A szerszámellátás, a gépek állapota, az anyagbiztosítás elsősorban a művezető dolga, kötelessége. Ha újra meg újra baj van mindezekkel, akkor érdemes lépni egyet, megkeresni a művezető főnökét. Kimondatlanul, de „szolgálati” utat sugallnánk? Távol áll szándékainktól. A munkahelyi demokrácia nem terelhető a hivatalosság szigorúan megszabott lépcsőfokaira. Mérlegelni azonban kell. Vajon ki intézkedhet gyorsabban, eredményesebben a szerszámok ügyében, a vezérigazgató, vagy a szerszámkiadó vezetője? A rossz rajz miatt a főmérnök vagy a gyártmányszerkesztési osztály főnöke? Érdemes, szükséges-e párttaggyűlésen előhozakodni azzal, hogy a fürdőben töröttek a lábrácsok, holott a gondnokságnak még nem jelentette senki? A vállalat több száz főre rúgó törzsgárdája előtt azt ecsetelni, hogy a műhelyben rossz a világítás? NINCS KÉTFÉLE IGAZSÁG Szándékosan köznapi példákat említettünk, apró eseteket, mert a munkahelyi demokrácia ilyen apróságokon is zátonyra juthat. Az igazság fényét mérsékli, ha túl alacsonyan megáll, vagy túl magasra lendül a lámpást tartó kéz. Van, amikor a méreg beszél az emberből — nem indokolatlanul —v s akkor még mérlegeljen is? Indulatokra szükség van, ha a jobbítás szándéka fűti azokat. A vak düh azonban rossz tanácsadó. A szónak nem a sebzés, hanem a segítés a célja. Ezért nem szabad, nem lehet „összevissza” beszélni. Mert ennek semmi köze az igazi demokráciához. Bárhonnét nézzék is, nincs kétféle igazság. A tények tények. A közösség akkor bizonyítja érettségét, ha nem mende-mondákra, folyosói, öltözői szóbeszédekre ad, hanem a tényekre támaszkodik. S mindenkor. Abban az esetben is, ha nem a vezetést, hanem a közösség némely más, beosztott tagját kell bírálnia. Lógásért, silány munkáért, gondatlanságból származó szerszámtörésért például. Ez ugyanis nagyon-na- gyon ritka ma még a demokrácia munkahelyi fórumain. SZILÁRDABB ÜT Napjainkban már formálódnak azok az elképzelések és tervek, melyek szilárdabb utat építenek az egyenes be- szédűek talpa alá. Egyebek mellett világosabbá kell tenni, kinek a kötelessége az egy-egy fórumon elhangzottakra felelni, időben, érdemben. Mód nyílhat arra, hogy bizonyos kérdésekben maguk e fórumok döntsenek, azaz ne csak véleményt nyilvánítsanak. S előbbre lehet lépni abban is, hogy a személyesen eljáró, panaszttévő dolgozó ne semmitmondó ígérgetést, hanem záros határidőn belül kézzelfogható választ kapjon. Kinek, mikor, miről mondja el véleményét a munkás — írtuk le a cikk elején. Fontos kérdés, de teljes pontossággal csak a munkahely körülményeinek Ismeretében dönthető el, a sémák veszélyesek. Egy-egy közösségnek kell kimunkálnia, kipróbálnia az utakat, módszereket Nem könnyű ez. A legfőbb segítséget hozzá a politikai testületek, elsősorban is a pártszervezetek adhatják. E testületek, tagjaik példája lehet a forrás, melyből mindenki meríthet Mészáros Ottó Pete Béláné és Tóth Istvánná a progressz-malom gépnél. (Foto: Perl Márton) Oíra!s;5pes marad a mag Uj vetőmagszárító a Vetőmagtermelő és Értékesítő Vállalat káli üzemében Fél éven át dolgoztak, és most megpihennek rövid időre a gépek a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Észak-magyarországi Központja 1. sz. Üzemében, Kál községben. A fiatal üzemben január \8-án kezdték meg a munkát. Azóta, mint Kelemen Károly üzemvezető elmondta, 200 vagon borsó hántolását végezték gl. — Milyen meggondolás alapján álltak le a borsó- hántolással? — kérdeztük a művezetőtől. — Kizárólag azért — válaszolta —, mert ezt most teszi lehetővé az áruszállítási ütemezés. így lehetőségünk nyílik a gépek tervszerű karbantartására, és augusztusban új áruval, jó gépekkel kezdjük újra a munkát — Hallhatnánk-e valamit a megrendelőkről és az üzem további feladatairól? — Mind ez ideig kizárólag exportra dolgoztunk. Megrendelőink között több nyugati ország szerepel. Feladataink is ezzel a helyzettel kapcsolatosak. Szeretnénk, ha belföldön is megismerkednének termékeinkkel. Ez minden szempontból nagyon kívánatos lenne, mi vagyunk ugyanis az ország egyetlen borsólisztkészítő üzeme. A púderliszt finomságú termék kiváló gyermektápszer és alapanyag a konzervgyár- táshoz is. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat káli üzemének szakemberei most belföldi piackutatáson vesznek részt. Szeretnék felmérni a várható igényt, hogy ennek megfelelően készülhessenek fel további feladataikra. — Ezen kívül még egy újságunk van, amelynek mindnyájan nagyon örülünk — mondta Kelemen Károly. — Nemrégiben vásároltunk egy CIMBRIA elnevezésű, dán gyártmányú speciál-vető- magszárító gépet. Ennek ösz- szeszerelése és műszaki átf adása július végére várható. A CIMBRIA mindössze 40 C fokon szárít, így a vetőmag csíraképessége megmarad. Borsó és napraforgó szárítására, illetve vetőmag előállítására használjuk majd. A szárító kapacitása igen jó: óránként 50 mázsa. A rövid nyári „vakáció” tehát nem kényszerpihenő a nyári üzemben, hanem tervszerű munkájuk szerves része, melynek révén lehetővé válik további, az eddigieket is felülmúló eredmények elérése. ? Ottjártunkkor — a kar- r bantartás megkezdése előtti l utolsó munkanapon — pél- f dás rendben, teljes kapaci- tással folyt a terrpelés. A progressz-malomgépnél Pete ~ Béláné és Tóth Istvánná, a nagyhengernél Török Gá- borné dolgozott. A velük folytatott, néhány szavas beszélgetésből is kiderült: szeretik munkájukat, de nekik is jól jön a nyári pihenő. (becky) Mit sütöttek ki a nyárra? Mostanában csak akkor vagyunk elégedettek mindennapi kenyerünkkel, ha az friss, ropogós és meleg. Mi az, hogy meleg? Nem egészen pontos a kifejezés. Forró! Igen: legyen forró a kenyér annyira, hogy szinte kézbe se lehessen fogni. Magyarán: válogatunk. Hogy miért? Mert tehetjük. Minden gond nélkül, minden nehézség híján, csupán azért, mert így hoztá a kedvünk, ez lett a módi mifelénk. Jaj a pékeknek? Aligha, hiszen azért egy és más dolgot mindig hajlandók vagyunk megérteni. Itt a nyár, jönnek a turisták,' az egyik nap özönével, a másik nap viszont semennyién, tehát hol van elegendő kenyér, hol nincs. Nincs más hátra: meg kell értenünk, hogy renitens lelkek vagyunk, nem tudnak bennünket ..beütemezni”. Erre van egy egészen friss élményünk is, méghozzá bala- tonboglári. ahol a csemege- üzletben kedden este csak szombati sütésül kenyeret lehetett kapni. És még csak nem is titkolták el ezt az eladók. Próbálták volna ezt meg Hevesben, a megyénkben! Túlóraügy nincs A tények mindenkor tények. Ilyen a nyári idegen- forgalmi szezon is, ami a pékeknél nem júniusban kéz dődik, hanem már a jó idő korábbi beköszöntével. amikor egyre többen utazgatnak tte, oda, a falusiak pedig mindennap a határba. Kell a kenyér, a korábbinál több, mintegy huszonöt—harminc százalékkal. Hogy lehet ezt előteremteni? Gondolkodás • nélkül vágja rá a Mátravidéki Sütőipari Vállalat igazgatója, Oláh György: — Csak túlórával. Honnan vennénk másként embert? Egyszer megkérdeztem a szakszervezet egyik megyei vezetőjét: lehet-e túlóráztatni a sütőiparban? Hát... kell a kenyér az embereknek. Ezt a választ kaptam. Értsem, ahogy kell. Képtelenség még elgondolni is egy olyan választ, hogy a sütőipar azt mondja az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnak, márpedig hiába rendeltetek kenyeret, nem tudok adni. Nincs, mert „elfogyott” a túlórakeret. De az sem megy. hogy az üzletből jöjjön ki üres kézzel a vevő, miután kenyeret hiába keresett. A kereskedelem tehát rendel a pékek sütnek, és ha marad vissza kenyér, akkor... Néhány fillérért lehet értékesíteni — takarmányként. Kényes dolog ez még akkor is. ha nem kell a falát kenyeret is a tény elünkön melengetni. Kétféle üzlet — Hol vetted a kenyeret, Magdi ? — A szaküzletben. — Miért nem a szövetkezeti boltban? — Mert ott nincs ilyen szép. Gyöngyös környékén a községekben hallható ez a párbeszéd, mivel ezekben a falvakban a földművesszövetkezet fűszerüzlete, de a sütőipari vállalat szaküzlete is árul kenyeret. Az egyikben öt—hat kenyér fogy el egyetlen napon, a másikban úgy jön-megy a nép, mint a búcsúban. — Mit csináljunk? Kormányhatározat van rá, hogy szaküzleteket kell kialakítani. Az nem igaz, hogy az ÁFÉSZ vagy az élelmiszer kisker boltja rosszabb kenyeret kapna, mint a miénk. De a szaküzletbe úgy megy be a vevő, hogy „biztosra” számít. Vagyis kifogástalan árut akar. Most írta az újság ezt! Kötelességünk tehát ügyelni a szaküzlet ellátására. — Nyereséges az ilyen szaküzlet a sütőipar számára is? — Csinálnunk kell, mert kormányhatározat van rá. De ha jól csináljuk, a nyereség is megvan. És még egy dolog: a mi szakuzleteink nem csuknak be napközben A Gyöngyös környékiek tehát nem a városból hordják most már haza a kenyeret. Saját konkurrencia Gyöngyösön azt is tudják már az emberek, hogy a kenyérgyár sütés nem olyan jó minőségű, mint amilyen a 3-as üzemé. Ezt a piactéren találják meg, a szakbolttal együtt. Aki erre jár, a napnak szinte minden órájában lát itt embereket, olykor hosszú sorba rendeződve. Veszik és viszik a kenyeret a Petőfi utca végére és a déli városrészbe is. — Még a fővárosból is jönnek ide vásárolni azok, akik gyakran átutaznak Gyöngyösön. Már annyira tudják, hogy a 3-as üzem kenyere mindig egyenletesen jó. Miféle titok lengi körül ezt a kenyeret? Semmilyen. A magyarázat: a modem technika. Gépek, amelyek átveszik az ember fáradozását, verejtékezését. Gyors és ügyes gépek, szinte önmagukat irányítják, vezénylik, az embernek csak az indulásra és a megállásra kell parancsot adnia egy gombnyomással. Néhány évvel ezelőtt vált ilyen modernné ez az üzem. Azóta is elismerés övezi minden termékét. Van ennek a kiemelkedő minőségnek azonban hátrányos következménye is. A kenyérgyári cipók elmaradnak mögötte. Istenverésnek, sorscsapásnak minősülne tehát, ha egy bolt csupán a kenyérgyári sütést venné át. Keverni kell tehát a kenyeret ezzel is, azzal is. így alakult ki a vállalaton belül a konkurrencia, a saját maguk által támasztott versenytárs, sasi Jó a vevő szempontjából, de rossz a vállalatnak, hiszen állandó feszültséget kelt. Milliókra várva Ha az állam nem adna dotációt, akkor a vállalat nem tudna létezni. A kenyér, a péksütemény „nem üzlet”. Az ára már húsz éve változatlan. Pedig azóta egy és más többe kerül. Ha egy kenyérszállító teherautót fel akarnak ma újítani, akkor kétszer annyi forintot fizetnek ki érte, mint tíz évvel ezelőtt. De ez csak egyetlen példa. Nyereséget pedig a pékek is akarnák. Tessék olcsóbban termelni, kapják rá a választ. Hogyan? Hát kellene az új berendezés, a modem gép, amelyik gyorsabban és kiváló minőséggel dolgozik. Ma a gyöngyösi kenyérgyár százhúsz mázsa kenyér előállítására képes. Éppen olyan ősi módszerek útján, mint akár a századforduló idején. Kenyérgyár? Ugyan, egy nagy műhely, egy mesterségesen felduzzasztott régi pékség. Kettős kemencékkel, sütőlapátokkal, „bevetéssel” mint nagyapáink idején. Kellene egy „igazi” kenyérgyár. Aminek a terméke is éppen olyan elismerést váltana ki, mint annak a bizonyos 3-as üzemének. Akkor aztán Gyöngyös és a hozzá tartozó több mint harminc település lakossága, az ide látogató vendégek, turisták elégedettek lehetnének - mindenkor a kenyérrel is, a zsemlével is, a kiflivel is, de lehetne számtalan, más, finom pékárut is kínálni a boltokban. Valahogy sehogy sincs ez jól; óriási idegenforgalom, amit egy régi, korszerűtlen. üzemnek kell kiszolgálnia, és ha beleszakad, akkor sem tud jó árut adni. Általában: jó Ha az összes termék kilencven százaléka, megfelelő, akkor már nincs baj a sütőiparban: így mondják. Tény, hogy a gyöngyösi pékek igyekeznek. Régen a múlté már a sületlen kenyér, de még annak a rossz emlékét is elfelejtették a gyöngyösiek, amikor az ünnepek előtt ott maradtak cipó nélkül. Más viszont a bosszantó dolgokon túllenni és egészen más a korszerűség oldaláról vizsgálni ezt a nagyon fontos népélelmezési cikket, a kenyeret. Hiszen a kormány is újabb és újabb erőfeszítéseket tesz „kenyérügyben” — a szó eredeti értelmében is. Ennek meg kell mutatkoznia Gyöngyösön is, hisz az a bizonyos 3-as üzem csupán kísérleti célt szolgált, amolyan próbának számított, amire Gyöngyös adta a helyet. Jó volna, ha a közeli jövőben nem csak ilyen „mellékesként” vjlődne a korszerű szintre a sütőipar ebben a mátraalji varosban, ha az a bizonyos kenyérgyár nem manufaktúraként, hanesfi modern nagyüzemként működhetne. G. Molnár Ferenc MamfaCi 1974. július 18., csütörtök
