Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-16 / 164. szám
Fűícaüyag-áremeSés - bérpótlékkal r A FOGYASZTÓI ARAK emelése nem tartozik a népszerű gazdasági intézkedések sorába s ha ilyenre — ezúttal szeptember 1-én a tüzelő- és az üzemanyagoknál — mégis sor kerül, annak nyomós okai, indítékai vannak. A magyar gazdaság, amely a tőkésországokkal is kereskedik, nincs és nem is lehet elszigetelve a tőkés piacoktól Márpedig ezekén a piacokon az elmúlt egy-másfél esztendőben soha nem tapasztalt iramban emelkedtek az árak, részben a spekuláció, részben olyan jelenségek — az energiaválság — hatására, amelyek tartósaknak ígérkeznek. < Magyarország energiahordozókban nem minősíthető gazdag országnak, a szükséglet egyre növekvő hányadát — villamos energián kívül, kokszot, kőolajat és földgázt is — importáljuk. Elsősorban a Szovjetunióból,, de kőolajat néhány esztendeje már a közel-keleti országokból is, ahol a tőkés világpiaci árak érvényesülnek. Nyilvánvaló, hogy a nép- gazdasági érdekkel összhangban álló tüzelő- és üzemanyag-felhasználást csupán a követelmények hang- súlyozásával, avagy felhívással nem lehet kialakítani, itt az áraknak kell érvelniök. Az áremelésnek a fogyasz- tást-felhasználást befolyásoló szerepét az átlagtól eltérő mértékek is tükrözik. A tüzelőanyagok ára 1 átlag 25 százalékkal lesz magasabb, de a tüzelőolajé 40, a vezetékes gázé 20, a probán-bu- tán gázé 10, a széné 16, a kokszé 24, a tűzifáé 18, a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás díja pedig 20 százalékkal. Az üzemanyagoknál, amelyeket túlnyomó részben importált kőolajból állítunk elő, 40—45 százalékkal emelkednek az árak. A tüzelő- és főként az üzemanyagok árát az elmúlt hónapokban — néhány ország kivételével — világszerte felemelték, mi is rákényszerültünk erre az intézkedésre. Az áremeléssel azonban nálunk az energetikai kérdés megoldása nem zárult le. A gazdaságpolitikának sok az összetevője, azon belül azonban prioritása, elsőbbsége van az életszínvonal-politikának. Az is szükségszerű volt, hogy a fogyasztói árak emeléséhez olyan ellenintézkedések társultak, amelyek az életszínvonal védelmét szolgálják. A tüzelőanyagok átlag 25 százalékkal magasabb ára 1,5 milliárd forint, az üzemanyagok drágulása pedig 800 millió forint többlet-kiadást okoz a lakosságnak. Az ellenintézkedések — havi 50 forint bérpótlék a munkásoknak és alkalmazottaknak, a gyermekgondozási segély 50 forinttal történő felemelése és a hasonló összegű juttatás a nyugdíjasoknak — éves szinten összesen 3,5 milliárd forinttal növeli a lakosság pénzbevételét. E központi intézkedések hatálya a tsz-tagofcra és tsz-al- kalmazottakra nem terjed ki, de ily módon is a keresők mintegy négyötödét érinti. A TÖBBLETKIADÁS ES BEVETEL összegének egybevetéséből is kitűnik, hogy a családok többségénél az áremelésnek nem lesz hátrányos, a fogyasztást, az élet színvonalat rontó hatása. A legtöbb családban két kereső van, a havi 50—50 forintokból egy év alatt 1200 forint kerekedik ki. Hadd kalkuláljunk: ez az összeg a régi árszinten számított évi 4000—4100 forint értékű tüzelőanyag-felhasználás költségnövekedésére nyújt fedezetet. Persze lesznek háztartások, családok, a nagy lakást olajjal fűtők, a gázzal főzök és gépkocsijukkal üzemanyagot is fogyasztók — amelyeknél az áremelés és a bérpótlék összhatása kedvezőtlen lesz. Az életszínvonal-politika — jelen esetben az ár- és bérintézkedések összehangolása — soha nem lehet személyre szóló, nem veheti figyelembe egyes konkrét termékek családonként eltérő fogyasztását. A bérpótléknak, a gondozási segély felemelésének, a nyugdíjasoknak adandó juttatásnak az a célja, hogy a szeptember 1-én életbe lépő magasabb árak se csökkentsék a lakosság jövedelmének reálértékét, vásárlóerejét s az idei évre tervezett életszínvonal-gyarapodás népgazdasági szinten maradéktalanul megvalósuljon. Virágos Aldebrő A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága és a Megyei Tanács már a 60-as évek elején meghirdette a „Lakóhelyszepítési és virá- gosítási” versenyt. A nemes célzatú felhívás halló fülekre, nemes tettekre talált és a megye községei már évek óta versengenek a legszebb, a legtisztább, a legvirágosabb falu első helyéért. Kocsinkkal számtalan településen robogunk végig, de mi a szépek között a legszebbet kerestük, Aldebrőt, ezt a virágos tiszta kis községet. Utunk Feldebrőn vitt keresztül, és ha nem láttuk volna a táblán: Feldebrő, itt álltunk volna meg, mert ameddig a szem képes befogni a képet, virág, mindenütt virág nyílik, a házak előtt, az út szélén és bent a portákon. Aldebrő és Feldebrő testvérközségek, szépségversenyben, s kisközségek kategóriájában már régen kiugrottak a bolyból és 1970- ben, valamint 1972-ben Feldebrő ny^jte az első díjat- * Most legutóbb a megj^ei szervek az 1973-as „Virágos évet” értékelve, Aldebrőnek adta a megyei tanács és a Hazafias Népfront a dicséretet, az oklevelet és az ezzel járó százezer forintos jutáimat. Aldebrő. A nap delelőjén áll. A fehérre, sárgára, kékre festett pasztellszínű házak, s előttünk a petúniák, violák, árvácskák csöndes meghittséggel tekintenek az ég felé. Harminc—negyven félmeztelen felsőtestű férfi vizesárkot ás. Egy másik tucat utánuk jövet kövezi, betonozza a már kész árkot. Sasvári Olga, a helybeli tanácsi-végrehajtó bizottságának titkára azt mondja, már az árok készítése is a százezer forintos díjból megy, ebből finanszírozzák. Butaságnak, évűdéinek szánom, amikor megkérdezem tőle: van-e ebben a községben rossz ember, hiszen aki a virágot szereti... — Nincs — válaszolja komolyan az asszony. Aldebrőn évek óta még szabálvsértés sem történt, nemhogy bűn tény. És furcsa realitássá hozzáteszi: — Kevés nálunk j & fiatal, azonkívül egy kocs j mánk sincs. Csupán eg: j presszónk van, abban mérik [ a kávét, a tortát és az italt A falu nemcsak szépség-1 ről híres, hanem boráról is innét származik a debró: hárslevelű. Akik viszont nem szeretnek a szőlővel, a földdel bajlódni és még jól bírlak magukat, eljárnak a közeli üzemekbe, a Mátrai külszíni fejtéshez, vagy az Erőműhöz dolgozni. De hogy ki a paraszt és ki a munkás, az a házakból sem kívülről, sem belülről nem látszik: a virág uralkodik mindenütt, különösen kívülről, a porták előtt. Belül pedig egyfajta, a szó jó értelmében vett uniformizált jólét és kultúra. A tanácsnál azt is tudják, hogy a faluban, negyven személygépkocsi, sok motorkerékpár és kerékpár és minden harmadik házban fürdőszoba van. Furcsa helyzet ez, még inkább bizalom a jövőben, hiszen a falunak mindene van, csak éppen vize nincs. Még ma is iúrott kutakból húzzák a vizet. De nemsokára a vízhálózat lefektetésére is sor kerül. A tisztasággal, a renddel, a virágokkal, ha sok is a munka, megéri, hiszen tavaly százezer forintot fizetett ez. Ehhez hozzáadták a másik százezret, melyet a lakosság fizetett be fejlesztési hozzájárulás címén. És a két összeghez hozzájön az aldeb- rői emberek társadalmi munkája. Idén már felépült az új négytantermes iskola (természetesen udvara tele virággal), a kétcsoportos óvoda, minden villanyoszlopon, már körte világít (eddig csak minden harmadik oszlopon volt világosság), felújították a járdákat, építik az új autóbuszmegállót, kőművesek renoválják a kultúrotthon!, építik a sportpályát. Hogy mi az összefüggés a gömbakácok, az árvácskák, a violáit és a község fejlődése között? — annak eldöntéséhez nem kell helybelinek lenni. Mindenesetre legjobban ők ismerik az összefüggéseket. Ezért továbbra is ültetik, locsolják, gyomlálják, kapálják hajnalonként és esténként kertjeiket, augusztusban ismét jön a megyei bizottság; elkelne egy első hely ismét. Suha Andor Gyurkő Géza: A jó sztori: az NDK mezőgazdasága Ponty. Keszeg. Amúr. Harcsa. Csuka. Cápa. Ezek halak, ezt mindenki tudja. De, hogy protokollhal? Ki hallott még ilyet? Kedves olvasó, ne is keresd ezt a nevet a nagy Brehmben, ne a lexikonokban, még az ichtiológusok nemzetközi folyóirataiban sem lelsz erre a névre. Ilyen fajtájú hal nincs: csak gyűjtőnevű. A protokollhal az a hal, amelyet a jobb vendégeknek adnak egy ország ritkább és az adott országra jellemzően ízés fajtáiból. NáA protokollhal A jutalom: ehet angolnát. A vesztes is. A nagy világon nincs más vesztes tehát — Hamlet mon- . dását kifogni erre? —, mint az angolna, amelyet itt tenyésztenek Thierbachban, a helybéli hőerőmű hűtővizét felhasználva. De ettünk pontyot is és pisztrángot is, és nem ettünk, de láttunk kincset érő hibrid kecsegét, ugyancsak az erőmű hűtővizében nevelve. Aki már próbált halat kézzel megfogni, az: tudhatja, milyen izmos Vezérlőpulttal irányított haltenyésztés. Háttérben a „cellák1 , a mindössze hatvan centiméteres vízmélységükkel. Háttérben a hűtőtorony. lünk ugyebár protokollhal a pisztráng és a süllő, Thier- bachban az angolna, a kecse- ge és ugyancsak a pisztráng tartozik ebbe az alfajba. A hal az nem hús, az hal. Mondja a magyar ember es megeszi. A hal egyik legfontosabb fehérje — mondja a magyar és az NDK-beli szakember, amit okszerűen és gondosan „termelni” kell és lehet és ő is megeszi. A hal, ez a hal olyan, hogy érdemes vele játékot játszani, mondja a vendéglátó és vendég nekiesik, hogy a mű- anyagpadlós tanácskozóterem kellős közepén egy nagy műanyagdézsából, amely vízzel és angolnával van teli, kihalássza ezt a kígyótestű halat. Akinek előbb sikerül kifog- líía kézzel a síkostestű, kígyózó halat és áttennie egy tíz méterrel odábbi edénybe, az a győztes. Brigádélet - irodában Ha brigádokat emlegetünk — a legritkábban gondolunk irodai dolgozókra. Jóllehet, igazán elképzelhető, hogy az íróasztalok, vagy éppenséggel a rajztáblák világában is nem egy lelkes, szorgos társaság munkálkodik tiszteletre méltó eredménnyel, sikerrel, s törekszik a szocialista cím elérésére, megtartására. Nos. ilyesféle csapattal találkoztunk mi is a napokban, a VILATI egri gyárában. Az együttes — az anyagosztályról van szó — kétszeresen is fiatal. Egyrészt, mert csupán tavalyelőtt alakult, s az elmúlt évben kapta első oklevelét, másrészt pedig: miután szinte kizárólag nők a tagjai. Sokat sejtet az oklevelük is — mert az elismeréseket, bizonyára ebiyen a gyárban sem osztogatják ingyen — s még többet mondanak idei ■ i”.'’" tik. A brigádtagok ug :. is feladatuknak tart- ' a készletekkel való légibb gazdá’kodást, a fölösleges anyagok rendszeres fel- tu'atását és értékesítését. Azt ígérik, hogy semminé- mű létszámmozgás nem hagyhat nyomot a munkájukon. dolgoznak a hiányzók helyett is. Ügy iparkodnak, hogy .az osztályon túl ne érezze senki az új társak csetléseit, botlásait. _odasi időt. Emellett készséggel segítenek a raktáriak adminisztrációjában, részt vesznek más társadalmi munkában és a véradásban is, hogy csak néhányat említsünk. —» Szeretnénk, persze, még többet tenni — beszélte a találkozás alkalmával Kocsis Zsuzsa, a Gárdonyi Géza szocialista brigád vezetője. — Ezért társultunk ‘nemrégiben III. számú gyáregységünk, a „kis galvanüzem" Allende brigádjával és kötöttünk közös szerződést a pesti, Vegyipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat Kállai Éva szocialista brigádjával. .. Jobb, biztosabb ellátást szeretnénk, s ez nagyban függ a fővárosiaktól. A pesti vállalat ugyanis sok fontos anyagot szállít festőüzemünknek, ennélfogva a gyár nagyon rá van utalva a munkájára. Ez a munka pedig gyakran cseppet sem könnyű. Az annyit emlegetett energiaválság sokszor érezteti a hatását, s ez a későbbiekben még inkább így lesz: az olajos alapanyagok mind nehezebben elérhetők. Szocialista szerződésünkkel ezeket az esetleges zavarokat szeretnék elkerülni. S erre nemcsak ígéretet, biztatást kaptunk, .hanem már többször gyors és hathatós intézkedést is. A VEGYTEK továbbra is fokúm” ne vegyék észre a félfítaawve&w,.,. .Váaaaláa , a T"8 . fr»1ViÓW■.. a megrendelt mennyiséget, minőséget. Ha pedig egy-egy anyag mégis elérhetetlenné válik, más, hasonló gyors megküldéséről gondoskodik... Emellett már tizenhárom éves brigád a pestieké, így egyéb dolgokban is segíthetnek. Tapasztalatuk, rutinjuk van a versenymozgalomban, sok ötletet, javaslatot adhatnak brigádunk életének színesebbé, tartalmasabbá tételéhez. Amit nyilvánvalóan, szintén örömmel fogadunk. Sajátos ez a kapcsolat, ez a barátság: a „testvérek" többnyire csak levelekből, telefonból ismerik egymást. Igaz, hogy utóbb néhány sorban már jobban is bemutatkoztak egymásnak a brigádtagok. elmondtak egyet s mást örömeikről és gondjaikról — a nagy találkozás azonban még hátra van. — Nem szeretnénk azonban ezt sem túlságosan sokáig halogatni — mondta a brigádvezető Egerben. — Ügy tervezzük, hogy hamarosan, mindánnyian személyesen is találkozunk. Felruccanunk majd Pestre, a pestieket pedig meghívjuk hozzánk. Remélik, hdgy ez is sikerül. S ezzel megint újabb fejezet kezdődik a brigád krónikájában. A naplóban, amelyet a hétköznapok írnak egyszerű szavakkal. testű jelenség és milyen keményen tud küzdeni a tepsi ellen. Képzejünk el tenyerünkben egy hosszú, vékony, síkos, acélosan rugalmas semmit: ez az angolna. Két perc alatt hetvenkét fogást próbáltam, de hetvenharmadikra sem sikerült megfogni. A helybeli halászoknak igen. Az elsőre. Mert mint mindennek, úgy az angolnafogásnak is megvan a maga — fogása. — Nehezebb volt, mint az angolnafogás — mondja kérdésemre dr. Renner, az NDK belvízi halászatára létrehozott tröszt helyettes vezérigazgatója, miután száját tátva, már az angolnafogás után — azazhogy nemfogás —, de még a kinek, megérdemelt, kinek nem kiérdemelt halvacsora előtt megnéztük d halastavakat. Hitemre legyen mondva, különösképpen nem gondoltam arra, hogy valami érdekesebb látnivalóban lesz részem. Halastavat a Hortobágyon, folyót a Dunán és a Tiszán, illetve bennük latiam már, érdekesebb lenne — véltem ha egy tengerrel rendelkező ország a tengeri halászatot mutatja be. Hűtővízből halastó. Érdekes, de mi lehet benne az új? Megláttam és megtudtam. Képzeljenek el egy száz méter hosszú, téglalapalakú betonteknőt. A teknő két külső szélén kávában viharzik, a magasról lezuhanó hűtőtoronyvíz, hogy onnan vékony csöveken, kemény sugárral zuhogjon be egy, e téglalapra keresztbe épített betonteknőbe. Egy-egy ilyen teknő tíz méter hosszú, hatvan centi mély vizet fogad be, s a végén kifolyó van, amely a száz méteres téglalap közepén visszafolyó hűtővíznek ad utat. ötven ilyen keresztbe helyezett téglalap az egyik, ötven a másik oldalon a nagy száz méteres téglalapon belül, be- és kifolyókkal, és „cellánkint” e2er kiló, néha ezerötszáz kiló hallal. Egyetlen ilyen két méter széles, hatvan centi mély és tíz méter hosszúságú cellában, az éjjel-nappal gyors rohanással cserélődő vízben egy-másfél tonna hal nevelődik fel évente. Száz cella, százszor másfél tonna. Egy hektáron „terem”, annyi hai, mint egyetlen cellában pisztráng, vagy angolna, ponyt, vagy kecsege. Ez már nem is a hűtővíz okos felhasználása. Itt nem Is a haltermelés a mellékprofil. Ügy tűnik, az erőművet csak azért építették, hogy legyen mire felhasználni a halak cserélte vizet. Dr. Renner elneveti ma-, gát: — Na, mi, halászok, nem vagyunk azért ennyire öntettek. De az tény, hogy a hűtővíz ilyen felhasználása, a hattenyésztés gépi megszervezése, a megfelelő takarmányozás kidolgozása nagyobb gondot okozott, mint az angolnafogás. És én csak tudom, hogy milyen nehéz egy angolnát kézzel megfogni, ha az nem akarja. Közben pöfögve, kemény gumikerekeivel a betonon kopogva, a két sor cella közötti keskeny utacskán meg- • jelenik a motoros targonca: etetés van. Még, hogy a hal, halvérű! Őrjöngve forr a víz, úgy tátogatják a pontyok a szájukat, mintha a világot akarnák lenyelni, az angolnák masnit fonnak egymásból, a kecsegék, meg úgy cikáznak, mintha kiéhezett cápák lennének, egy gyanútlanul jót csemegét kínáló tengeri fürdőző lábai körül. Négy esztendeje hasznosítják ilyen korszerű módon az erőmű hűtővizét, négy esztendeje vezérlik egyetlen pult segítségével á víz tempóját, a takarmánykeverést és a még szükséges néhány teclrnikai és mindennapos műveletet. Hogy a hal ne legyen protokollhal'. Se az angolna, se a pisztráng, se a kecsege. Hogy ez a rendkívül kis területű halastó' rendkívül nagy mennyiségű, évi százszázötven tonna halat adjon háromezer négyzetméterről, amíg egy hektáron, azaz tízezer négyzetméteren állítanak elő ezer-ezerötszáz kiló halat. Hogy nekem, a kishi- . tűnek is jusson ízes füstölt pisztráng máskor is... Mert angolnát azt nem ettem. Megharagudtam rá. Hogy az angolnának mi a véleménye rólam, azt nem tudom. (Befejező rész következik.) Főiskolások termelési gyakorlaton lyamatos szállítást garantál, a ftőndoji elkaéta \ »»**■*..*. QuOrszágszerte megkezdődtek a nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók kötelező nyári gyakorlatai. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ebben az évben is az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola diákjait fogadja. A tizenhat elsőéves és a tizenhárom másodéves fiatal már javában dolgozik a megyeszékhely építkezésein. Az elsősek Csebokszári- ban, Eger északi lakótelepén az épületek alapozásában, falazásában, vakolásában, betonozásában segédkeznek. Közben megismerkednek a munkafolyamatokra, munkaeszközökre vonatkozó baleseteedejmi előírásokkal, az anyagok és a végzett munka minőségi előírásaival is. A másodévesek már nein ismeretlenek az építők körében, hiszen a múlt évben ók is Egerben kezdték nyári gyakorlatukat. A.vállalat különböző üzemeinél technikusi munkakörben műszaki ad- minisztárciót és geodéziai méréseket végeznek, és jártasságra tesznek szert az építési napló vezetésében. Az 'tt végzett munka tapasztalatait feljegyzéseik alapján szeptembertől az elméleti órákon vitatják meg. A négy hét Eger környéki kirándulással zárul, melyet a munkaadó vállalat úgy tesz hasznossá, hogy közben a hallgatok több más építkezést ü tnogtekiatenek.
