Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-03 / 153. szám

/ Művezetők; technikusok; közvetlen termelésirányítók A munkásosztály fogalmához A MUNKÁSOSZTÁLYT fo­galmának helyes értelmezé­se mindenkor elvi jelentősé­gű kérdés, meghatározása­kor a marxizmus—leniniz- mus ezzel kapcsolatos irány­mutató tanításait és társa­dalmunk jelenlegi helyzetét kell figyelembe venni. Anél­kül, hogy elébe vágnánk a kérdésről folytatott tudomá­nyos vitáknak, a már eddig elért eredmények alapján is meghatározható a munkás- osztály köre tudományos, szociológiai értelemben (a termelés társadalmi rendsze­rében elfoglalt helye szerint) és szélesebben, politikai ér­telemben is. A munkásosztályhoz tar­toznak a termelésben elfog­lalt helyük szerint az álla­mi és szövetkezeti ipar (bá­nyászat, gyár-, építőipar), az állami mező-, erdőgazdasá­gok és a vízgazdálkodás; a közlekedés, szállítás és hír­közlés; az állami és szövet­kezeti kereskedelmi és egyéb szolgáltatások fizikai dolgo­zói, valamint a felsorolt ága­zatok művezetői és techni­kusai, illetve az ennek meg­felelő szintű (funkciójú) köz­vetlen termelésirányítók. Az összes foglalkoztatottaknak így 58 százaléka, mintegy 2,9 millió fő tartozik a mun­kásosztályhoz. Politikai értelemben « munkásosztályhoz tartoznak a fenti ágazatok nyugdíjas munkásai, valamint azok, akik korábban munkások voltak és jelenleg a politi­kai, állami és kulturális élei posztjain dolgoznak. Velük kiegészülve a munkásosz­tály létszáma mintegy 3,5 .millió. i A korábbi elméleti, szo­ciológiai vizsgálatok nyo­mán a munkásosztályhoz so­roljuk a művezetőket, tech­nikusokat, illetve az ennek megfelelő szintű (funkciójú) termelésirányítókat is. A hi­vatalos statisztika korábban csak a fizikai állományban levőket sorolta a munkás- osztályhoz. ISMERETES A TŐKÉS or­szágok kommunista ideoló­gusainak a munkásosztály fogalmáról folytatott vitája. A vita egyik főkérdése az volt, igaz-e, hogy a marxiz­mus—leninizmus csak a fi­zikai munkát végző bér­munkásokat tekinti munkás­nak. A vitázók többségének az volt a véleménye, hogy az alapvető osztályismérvek, a munkásosztály marxi meg­határozása alapján a legfej­lettebb tőkés országokban az üzemi műszaki dolgozók zö­me a munkásosztályhoz so­rolandó, mert 1. ezek a dol­gozók sem rendelkeznek a termelés és a csere eszkö­zeivel; 2. a munkaerejük el­adásából élnek, tehát bér­munkások; 3. értéktöbbletet termelnek a tőkésnek, tehát kizsákmányolt dolgozók. Különben maga Marx sem csak a fizikai munkásokat tekintétte munkásnak. Az „összmunkás” fogalmába azokat sorolta, akik részt vesznek a termelőmunká­ban. Ugyanakkor rámutatott hogy a technika fejlődésé­vel a termelőmunka fogal­ma kiszélesedik: a termék elkészítésében részt vesz a segédmunkás, a szakmunkás, de a tervezőmérnök és az igazgató is. Valamennyiük munkája a termék elkészí­téséhez szükséges ..összmun­ka'’ része. S mivel a terme­lés feltételezi a szállítást is. Marx termelőmunkásnak te­kintette a szállítás, a közle­kedés dolgozóit is. Az „összmunkás” közgaz­dasági -fogalma azonban sok­kal szélesebb a munkásosz­tály fogalmánál, amely poli­tikai kategória i-' A terme- lőmunka kritériuma csak -egyik ismérve a munkásosz­tály meghatározásának s pusztán aszerint, hogy vala­ki termelőmunkát végez, vagy sem, nem lehet eldön­teni az illető osztályhelyze­tét. Az osztályismérvek fontos tényezője ugyanis a terme­lés rendszerében. elfoglalt hely is (nevezetesen, hogy beosztott részmunkát végző, vagy vezető), és a jövede­lemszerzés módja (bérjuta­lék, osztalék) és mértéke iS. így az elmaradott országokban a mérnök, a technikus olyan mérték­ben kivételezett helyzetben van, olyan, magas a jöve­delme (amelyet különben tőkésíthet is), hogy ez már szociális különbség a mun­kásosztály zömét képező fi­zikai dolgozókhoz képest. A mi iparunk jelenleg a gépesített, futószalagos ter­melés szintjén áll; az auto­matizálás, a komplex gépe­sítés, egyáltalán a tudomá­nyos és technikai forrada­lom új vívmányait tömege­sen még csak ezután alkal­TT)a771lV MUNKÁSOSZTÁLYUNK ennek megfelelő képzettsé­ge, anyagi-szociális helyzete mellett a termelés- közvetlen irányítói — ideértve a tech­nikusokat is —> a munkás- osztályhoz- tartoznak. Az üzem műszaki, közgazdasági vezető értelmisége és a mun­kásosztály között is csökken a különbség, jelentős köze­ledés ment végbe az előbb említett tényezőkön túl a társadalmi kapcsolatok, szár­mazás vonatkozásában. Ez a folyamat azonban még nem fejeződött be, így a műsza­ki értelmiségnek ez a része nem sorolható a munkás- osztályhoz. A munkásosztály külön­böző kategóriáinak felsoro­lása bizonyítja, hogy nem értünk egyet a munkásosz­tály határait leszűkítő né­zetekkel. így azzal az állás­ponttal sem, amely a mun­kásosztályt azonosítja az •iparban foglalkoztatott fizi­kai munkások statisztikai összegével. Részben horizon­tálisan válnak szélesebbé « határok: a szállítás, a keres­kedelem, a szolgáltatások és a mezőgazdaság dolgozóinak egy ..része is a munkásosz­tályhoz sorolható. A techni­kai fejlődés következtében pedig ma már a közvetlen irányító személyzet (műve­zetők, technikusok) irányá­ba vertikálisan is tágulnak e határok. Igen jelentős, mintegy 200 ezer fős csoportról van szó. Nagy többségük munkás volt vagy munka közben szerzett szaktudásával, vagy valamilyen iskola elvégzésé­vel vált a termelés közvet­len irányítójává. A munká­sok nemcsak. szakképzet­tebb, legtehetségesebb és -igyekvőbb csoportjáról van szó, hanem politikailag is öntudatos rétegről. Á Cse­pel Vas- & Fémművek mun­kásairól végzett felmérés adatai szerint a művezetők 68 százaléka, a csoportveze­tők 46,4 százaléka, a techni­kusok 46,4 százaléka, míg a szakmunkásoknak csak 21,8 százaléka és a segédmunká­soknak csak 7,3 százaléka lett .párttag az üzemben. En­nek figyelmen kívül hagyá­sa objektíve a munkásosz­tály arányának. súlyának csökkentésével jár. UGYANAKKOR ELLEN­KEZŐ előjelű túlzásoktól' is óvakodni kell. A múltban a munkásosztály fogalmáról, kiterjedéséről folytatott vi­tában a kelleténél jobban előtérbe kerültek a munkás- osztályon belül végbement változások, s háttérbe szo­rultak a munkásosztály ál­landó vonásai, amelyek pe­dig minden változás mellett, vagy éppen azok révén foly­tonosan jellemzik az osz­tályt. A munkásosztály ha­tárainak, a határesetet ké­pező rétegeknek a vizsgála­ta esetenként háttérbe szo­rította a munkásosztály ge­rincét képező ipari munkás­ság, ezen belül is a nagy­ipari, nagyüzemi munkásság kérdéseit. Márpedig a mun­kásosztály vezető szerepe és a szocialista építés szem­pontjából a legtipikusabb munkáscsoport a nagyüzemi munkásság. Politikánknak ennek létfeltételeiből és ér­dekeiből kell kiindulnia. Ez természetesen nem mond el­lent annak a ténynek, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődéssel fokoza­tosan egyre újabb és újabb csoportok és rétegek válnak a munkásosztály szerves ré­szévé, Blasfeovits János A szerkesztő megjegyzése: Megyénkben mintegy 90 ezer munkás él. 51,8 százalé­ka az iparban, 13,4 százalé­ka az építőiparban, 8,1 szá­zaléka az állami mezőgaz­daságban, 10 százaléka a szállításban, 6,9 százaléka a kereskedelemben, 9,8 száza­léka pedig egyéb területen dolgozik. A munkásnők aránya 33, a 30 éven aluliaké pedig 37 százalék. Politikai értelemben te­hát megyénkben mintegy 120 ezer fő tekinthető a mun­kásosztályhoz tartozónak, amelyből 15 ezer a nyugdí­jas. , , . , i ÚTLEÍRÁSOK megszál­lottja, utazások szerelmese gyermekkora óta. Régi ál­ma, hogy egyszer körülha­józza majd a Földet, eljut például Madagaszkárba is, ahol a legendás hírű magyar Benyovszky Móric valami­kor a szigeti törzsek „leg­főbb főnöke” lett. Sokak által megmosolygott vágyairól felnőtt fejjel sem mondott le. Orvosi diplomá­jának megszerzése s rövid praktizálása után — aho­gyan elképzelte — vízre szállt, aztán pedig minden mást félretéve, hajósinasként folytatta az életét egy álló esztendeig. Addig, amíg si­került megszereznie a leg­alapvetőbb tengeri ismere­teket és némi gyakorlatra szert tett... Közben, persze látott is valamit a világból: járt Egyiptomban, Libanon­ban, Szíriában, a Görög-szi­geteken és Törökországban. Mindezt azonban, még ma is csak . amolyan „kóstoló­nak” tartja. Az ex hajósinas, a későbbi kormányos mat­róz, dr. Heréúy Dezső, a Gyöngyösről elszármazott tardi körzeti orvos ugyanis — nyolc esztendő után. — folytatni kívánja kalandozá­sait. Az ősszel, ha sikerül, igazán nekivág végre a nagyvilágnak, olyanra vál­lalkozik, amire előtte mások még aligha! Balatonfüreden, az MHD műhelyében már befejezés­Hobbiból: hez közeledik az a kis hajh — pontosabban jacht —, amellyel a nem mindennapi kirándulásra indul. S amíg a vízi jármű ké­szül — készülődik a fiatal orvos is. Amikor csak mód­ját ejtheti, leruccan a Bala­tonhoz, s a hazai szakma kiválóságaihoz tartozó Né­meth Istvánnal treníroz. Az edzések — mint meséli — eredményesek: legutóbb a .mester már kizárólag a vi­harjelző, sárga rakéta fellö­vése után engedte startolni a tanítványát. Amikor a víz nyugodt, csendes lóit, dr. Herédyt is pihenni küldte... A MINI-VIHAROKKAL, Veszélyekkel a Balatonon, a nagyóbbakkal pedig tardi szolgálati lakásában ismer­kedik — természetesen csak könyvekből, s egy másik is­merőse, barátja leveleiből, A levelek a nagyvilág tengeri szerencsétlenségeiről, ka­tasztrófáiról tájékoztatják, mindig a legújabbakról, a legérdekesebbekről. Mert írójuknak meg az a hobby­ja. hogy ráérő idejében a külföldi lapokat böngészi, s a hajóshíreket hajóstörténe­teket, sztorikat gyűjti. Persze, mindez még' így, együttvéve sem elég ahhoz, Mss a Jistirtalion” Fehérre meszelt, téglalap alakú hazak nyújtóznak a dormándi út mentén. A káli Petőfi Termelőszövetkezet ta­nyaközpontja, „Kisbirtok” a neve. A közelben húzódik a vasúti sínpár, mellette pedig, ameddig a szem ellát, minde­nütt gabonatáblák. A távol­ban csak egy hosszú erdősor töri meg a táj egyhangúsá­gát. Meleg van, szinte füllesztő a meleg. A táblákban két, kombájn dohog, egyenletesen dolgoznak a gépek, szinte rit­musra váltanak a fogaskere­kek. Aratnak. A lábon álló őszi árpasorok között járó kom­bájnok borotva módjára ha­sítják a beérett gabonát. A sorok lassan fogynak. A gépek új árpát vágnak. Üj fajta vizsgázik most. A szomszédos Kompolton neme­sített korai érésű őszi árpa. — A kutatóintézettől kap­tuk a magvakat — mondja* a kék svájcisapkás brigádveze­Varga Tibor: „Már négy éve járok kombájnozni ide a nyári szünetben. Nagyon szeretem a gépeket, meg a pénz sem jön rosszul...” A kombéjnos fiatalember. Leemeli fekete keretes szem­üvegét és megtörli izzadság­tól nedves arcát. — Varga Tibor — nyújtja a kezét. Civilben tanár va­gyok, az esztergomi Bányagé­pészeti Szakközépiskolában tanítok. — Hogyan lett kombáj- nos? Mosolyog. — Már négy éve járok ide kombájnozni a nyári szünet­ben. Nagyon szeretem a gé­peket, meg a pénz sem jön rosszul. — Nem fáradt? — Megszokja az ember. Igaz, kora reggeltől késő estig tart a munka. De hát fiata­lon ez sem vészes. — Mikor kezdi a búzát aratni? — Ahhoz még kell legalább tíz nap. Csak eső ne lenne.. . A traktoros közben a kom­bájn elé vezeti a pótkocsit. A garaton ömlik a gabona a t.ehertérbe. * Saiga István zsá­A kombájn garatján át ömlik az árpa a pótkocsira. Saiga István traktoros a harmadik - szállítmányt zsá­kolja. (l'olo: Puskás Anikó) — A szövetkezet kompolti raktárába, ott helyezzük el. — Nem adnak el belőle? — Ügy tudom, ötven va­gonnal. Bodó Miklós brig'ádvezető a mellettünk levő pocsolyára mutat. — Látja, délelőtt nagy eső volt, itt van a maradványa. Már nem kéne csapadék, mert ez csak hátráltatja a munkát. Pedig lesz mit ten­ni, hiszen a java még hátra van, több mint kétezer hek­tárról kell betakarítani a jó­nak ígérkező termest. A brigádvezető Saiga Ist­ván traktorossal előveszi ta­risznyáját. Estebédre készü­lődnek a nyárfa hűvösében. Csirkecombot esznek, jó há­zi kenyérrel, paradicsom és paprika is akad hozzá. — Megéheztünk — jegyzi meg a traktoros. — Sokat ki­vesz az emberből ez a mun­ka. A héten már kapunk me­leg ételt is a szövetkezettől. Az ,,Aranylavórban'’ főzik és onnan hozzák. így nevezzük a szövetkezet éttermét',ahol jól főznek és nagy adagot küldenek. tő, Bodó Miklós. — Most egy 24 hektáras tábla szélén ál­lunk, ez ért be a leghama­rabb, a termésátlag sem rossz, eléri a 26—27 mázsát. Az SZK—4-esek egyike a sor végére ér. Vezetője csökkenti a gázt, aztán oda­kiált a földút szélén álló von­tatóvezetőnek:; — Ide állhat a pótkocsival, kot helyez a garat szájához, amely pillanatok alatt meg­telik gabonával. — Bár a múlt hét közepén megkezdték az árpa vágását, én csak ma kapcsolódtam be a munkába. Most készülök a harmadik szállításhoz. — Mennyit visz egy fordu­lóval? — Általában harminc má­zsát. A komhájnok tovább róják a sorokat. Most csak kettő dolgozik, a következő na­pokban már nyolc segíti majd a munkát. Mátraballá- ról is hamarosan érkezik két kombájn, aztán július máso­dik felében viszont a káli- ak segítenek a mátraballai dombokon a gabonabetaka­rításban. megtelt a tartály gabonával, — Hová szállítja? Mentusz Károly körülhajózza hogy vitorlát bonthasson. Az orvos gondolt erre is, s Szomor Kornél kapitánytól, tanszékvezető tanártól jó előre megszerezte a tengeré­szeti akadémia összes jegy­zetét, amin időközben telje­sen .„átrágta magát”. S emellett foglalkozott némi táplálkozástannal is, hogy majd kinn a vízen se érje kellemetlen meglepetés. Fia­talabb öccsével — aki ven­déglátóipari szakember — több praktikus menüt, illet­ve ezekhez szükséges nyers­anyaglistát összeállított már, sőt, bizonyos kóstolót is tar­tott. A viszonylag kicsi — mindössze 7,45 méter hosszú, 2.30 széles, és 1,20 méter me­rülésű — hajó, amely egyéb­ként másik öccse anyagi tá­mogatásával épül, tulajdon­képpen sorozatban gyártott Balaton 24. típusú jacht, s az orvos páciensei kérésére a, „Tardi harmat” nevet vi­seli. Néhány hét múlva pe­dig az Országház előtti Du- na-szakaszon. búcsúzik egyet­len utasával, parancsnoká­val, mindenesével, dr. Heré­dy Dezsővel együtt az isme­rősöktől. Ez alkalommal azonban még csak valame­lyik jugoszláv kikötőig megy, a Földet s onnan visszafordul a ve­zető. Egy utolsó nagyobb erőgyűjtésre, hogy aztán ok­tóberben igazából nekilódul­jon a világ körüli útnak. — Először Las Palmasba megyek, ahonnét a tervek szerint november 1. és 7. kö­zött több más hajóval együtt startolok s utazom egy da­rabig. A társaimnak, akik a világ legkülönbözőbb tá­jairól verbuválódnak, amo­lyan tradicionális túrája ez. Érdekes, szép út, szívesen vállalkozom rá magam is— beszéli dr. Herédy lelkesül­ten. — Nem elég izgalmas azonban, cseppet sem olyan, mint amilyenről álmodozom. Ezért én tovább megyek. A program szerint előbb kikö­tök Barbadosban, utána át­kelek a Panama-csatornán, majd a Galapagös-szigetek, Tahiti, Samoa, a Fiji-szige- tek, a Karácsony-szigetek, Cocos, a Jóremény ség-fok és a Kanári-szigetek felé ve­szem az utamat.,, Tudóm, nem lesz könnyű dolgom, hiszen trópusi forgószelek, nagy viharok „útvonala” is ez, s a „menetrendjükhöz” a legjobb érzékkel, a legna­gyobb ügyességgel lehet csak igazodni. Bízom persze, hogy menetiem kéz a saereacae is. s a vállalkozás sikerül. Még, akkor is, ha a minap, a biztosítás megkötésekor nem sok reménnyel biztat­tak az irodában. Sok minden lesz a hajón, amire dr. Herédynek szük­sége lehet — okos műsze­rek, felfújható mentősziget, nem hiányzik még az auto­mata kormány <sem, amely például kiválóan működik akkor is, ha a gazdája ép­pen pihen, vagy történetesen alszik,, s természetesen lesz lemezjátszó, magnó —, a tár­saságot, a megszokott isme­rősöket. barátokat azonban, jól tudja ezt az orvos, nem pótolhatja semmi. Az egye-, düllétet lesz a legnehezebb elviselnie... KEREKEN EGYÉVESRE tervezett útja előtt azonban a legkevésbé sem akar érzé­kenykedni, ó, dehogy törné a fejét szomorú dolgokon! Vidáman számolgatja a he­teket, s türelmetlenül várja, hogy hajdani nagy álmát végre valóra váltsa. S arra koccint, hogy esztendő múl­tán — majd az élményeit is elmeséli. Gyóűi Gyula NmusönO ~ Í371. Julius 3.,. rtatm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents