Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-11 / 134. szám

Negyvenezerre! több gyermek! T öbb mint hét hónap' ■ telt el a népesedéspo­litikai határozat megszületé­se óta. S ez alatt kivétel nélkül megvalósulnak azok a jelentős lépések, amelyek megkönnyítik a gyermekál­dást vállaló családok életét. Kedvező hatásukra az idén kereken 40 ezerrel több kis jövevény érkezését várják, mint tavait', és körülbelül 20 —25 ezerrel többen veszik /igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ez a tény tekintélyes ál­dozatokat kívánt és kíván ál­lamunktól és egész társadal­munktól. A népesedési hely­zet javítását ösztönző hatá­rozat .szellemében január el­sejétől emelkedett a gyer­mekgondozási segély össze­ge. A segélyt jelenleg meg­közelítően 200 ezren kapják. Az anyasági segélyben ré­szesülők köre í.s egyrészt ki­bővült. másrészt az első gyermek után fizetett összeg is — a kelengyejuttatással együtt — 1100 forintról 2500 forintra emelkedett. A ter­hességi-gyermekágyi segély az 1974 előtti 50 százalék he­lyett — ugyancsak ez év ja­nuárja óta— a fizetés 6'5 szá­zaléka. Kiterjesztették a gyermekápolási táppénzre jogosultságot 1«. A negyedik ötéves terv elején a családi pótlék 1,5 millió gyermek után járt. az egy gyermekre jutó családi pótlék összege pedig 150 fo­rintot tett ki. Először a há­rom és több gyermekesek és az egyedüálló szülők családi pótlékát emelték, majd pedig az említett népesedéspoliti­kai intézkedések keretében június elsejével a két gyer­mek utáni pótlék és havi száz forinttal emelkedett. A határozat alapján a dol­gozó szülők, az eddiginél több fizetés nélküli szabadnapban részesülnek. A gyermekélel­mezési-, üdültetési-intézmé­nyekkel való ellátottság javí­tása érdekében is figyelemre méltó kezdeti lépések tör­téntek. Ha nem is közvetlenül, de közvetve feltétlenül, részben a népesedéspolitikai határo­zat tudatformáló hatásának köszönhető, hogy a terhes­ségmegszakítások száma 43 százalékkal csökkent! Hang­súlyozni kell, hogy ez csak kis részben a szigorítások és nagyrészt a fogamzásgátló szerek választéka bővülésé­nek, használatuk terjedésé­nek köszönhető. A művi ve­télések visszaszorításában egyre nagyobb szerepe van a családvédelmi és házassági tanácsadók országos hálóza­tának, amelyet szintén a há- tározat intézkedései nyomán hoztak létre. A célok érdekében nem­csak az egészségügynek, ha­nem az iskolai nevelésnek is komoly tennivalói vannak. A családon kívül a nevelési in­tézményekben is el kell mé­lyíteni a szocialista társada­lom erkölcsi normáihoz iga­zodó felelősségteljes kapcso­latokra törekvő szexuális ma­gatartást, a felkészítést a házastársi majd szülői kap­csolatokra, a harmonikus csa­ládi életre, ahol szívesen fo­gadott és kellő időben érkező jövevény a gyermek. Végül és nem utolsósorban nagyon nagy hangsúllyal kell szólni a népesedéspolitikai határozatok szellemében fo­gant olyan törekvésekről, amelyek a nagycsaládosok soron kívüli lakáshoz jutta­tását és főleg - a gyermekin­tézményekkel történő ellá­tottság javítását szolgálják. E téren nem hallgathatók el a lemaradások, amelyeket csak növel a születések egy­re szaporodó száma. Ösztön­zendő és csak üdvözölhető te­hát minden olyan munka- és társadalmi munkafelajánlás, mely ezen intézmények mi­előbbi létesítését, illetve bő­vítését szorgalmazza, hiszen a gyermekgondozási segélyt igénybe vevőket is beleszá­mítva jelenleg még csak gyermekeink 70 százaléká­nak biztosított az állami böl­csödéi, illetve óvodai ellátá­sa. E fontos és gyermekeink fizikai-szellemi fejlődése szempontjából, — de más szempontok alapján is — lé­nyegbevágó feladatnak a tel­jesítése még előttünk áll, és csakis ez teheti teljessé a népesedéspolitkai határozatok teljesítésének egész sorát, amelynek egyébként, örven­detes eredményeivel ma már nap* mint nap találkozha­tunk. Komor Vilma Megkezdődött a szóbeli Egy az érettségizők közül: Remenyik Éva, az egri Szi­lágyi Gimnázium IV. B-s tanulója, a biológia szakosí­tott tantervű osztályok országos versenyének első helye­zettje. (Foto: Puskás Anikó) Hogy fontoskodó komoly­sággal kezdjem: az élet nem­csak nagy dolgokból áll. És hogy ezt a fontoskodást az életről illetően kiterjesszem a művészetekre, közelebbről a televízió művészi műfajai­ra: a tévéfilmnek nem keli mindig nagy dolgokról szól­nia. Elég, ha igényes. Elég, ha jó. Elég, ha igaz, amit elmond. S ha ezt mind meg­teszi, akkor lévén jó, igényes és igaz, akkor ha nagy dol­got nem is, de valami érde­keset, figyelemre méltót el­mond az életről. Tizenkettő egy tucat: szoktuk mondani olyasmire, ami, — tucat. Ami nem azért jellegzetes, mert ritka, hanem mert gyakori. Ez a „tucatéria” fűzte egy szálra Bárány Tamás három 'filmtörténetét, az a tény öt­vözte eggyé, hogy a történet­kék mindenkivel megtörtén­hetnek és talán ehhez hason­ló jó néhányunkkal már meg is történt. Persze, a Tizenkét kilométerről szóló filmecske számolhatott volna nyolc, vagy tizenöt kilométert is és nem kötelező a csalfa szép- asszonyt mentő sofőrnek sem pontosan a XXII. stációhoz vinni a feleséget és a gya­nakvó férjét. Mert persze hogy ürügy csak ez a szám, hogy kedvesen és könnye­dén, derűt hintve, és egy ki­csit persze komolykodva is, Bárány Tamás mindennap­jainkból villantson fel képe­ket a televízió nézőinek. A szerző „mesének” neve­zi történeteit, s talán igaza is van. Mese felnőtteknek, ta­nulságként, hogy milyen az ember, ha féltékeny, hogyan fizethet rá, ha oktalanul, é« hogyan győzhet, ha okosan teszi azt. S a felnőtt gyere­kek szíves szájtátással nézik, hallgatják végig ezeket a meséket, különösen, ha oly jó ritmusban és sok ötlettel rendezik meg számukra, mint tette azt Gaál Albert. Benkő Péter, Kállai Ferenc, Gyön- gyössy Katalin emelkedett ■ki a népes szereplőgárdából. A pori férfikar koncertjéről Vasárnap este, az Egri Ál­lami Zeneiskola Bartók-ter- mében a finnországi Pori vá­ros férfikórusa adott nagy sikerű hangversenyt. Északi testvéreink ízelítőt nyújtot­tak népi alapokon nyugvó kóruskultúrájukból. Az ének­kar a finn népi többszólamú- ságot magas szinten műveli, a kórus hangzáskultúrája igen árnyalt, dinamikai színskálá­juk széles, szövegdéklamáció- juk igen kifejező. Műsorukon finn zeneszer­zők müvei mellett Kodály Zoltán Esti dal című művé­vel kedveskedtek a hangver­seny közönségének. A figyel­mességen túl e Kodály-mű­vet igen stílusosan, tisztán szólaltatták meg. Tuudur Vet tik Hold; Toivo Kuula Polzka; Gustav Ernesask Já­tékmanó és Jean Sibelius Csónakút (Kalevala) című műve nagy sikert aratott a közönség körében, olyannyi­ra, hqgy sokukat ismételni 17.10-22.40: A csehszlovák tv estje Az öt és fél órás összeállí­tásban a többi között egy rö- ' vki filmet láthatunk — 17,15- kor —, egy nagyon régi fog­lalkozás mai mesterének munkájáról. Mese az üveg­ről címmel. 17.45-kor szlovák táncokat sugároz a televízió, naid riportfilmet közvetít az Igaz barátok brigádja ; címmel. Ezt — 18.30-kör — az ország legszebb tájait be­mutató film követi: Baran- _ golás Csehszlovákiában. Az • rszág fővárosát bemutató rövidfilm után a gyerekek esti műsorá, az Esti mese Is csehszlovák rajzfilm lesz, a címe Dorotka és a szarka tl'9.t'5-kór). A Tv-híradó után Karel Gott Kenyér és só cí­mű zenés összeállítását hall­hatjuk, majd az est egyik fő­műsoraként vetítik a Hátor- v-ágban című csehszlovák fil­met. A történet a második világháború ellenállási moz­galmának egy drámai epizód­ját eleveníti fel. Az est, — 21,20-kor — a Dvorzsák Szláv táncok című művének közve­títésével ér véget. (KS.) OMeStíft ' VL* tadd ^ MEKSIEJ TALVií^: Azon a napon,, amikor Ri- ga felszabadult, sürgősen Moszkvába kellett utaznom. A repülőtéren, amelyet ép­pen hogy helyreállítottak a bombázás után, ismerős pi­lótával találkoztam, aki megígérte, hogy helyet szo­rít nekem valahol a hordók között. Gépünk valamikor a boldogabb békeidőkben uta­sokat szállított a vidám és napos déli tengerpartra, de mostanra már a felismerhe- tetlenségig megváltozott: ké­nyelmes üléseit leszerelték és helyükön most benzines- hordók, tölténnyel, aknával és élelmiszerrel teli ládák álltak. Ahogy a repülőgép fel­szállt, mindjárt megpróbál­tam valami zugot keresni, ahol meghúzhatnám magam és alhatnék, pár órát. Az utóbbi id óben éjjel-nappal talpon voltam. Sehol nem i vóit hely, végűi is két üres benzin es hord óra terítettem a köpenyeimet, fejem alá tet­tem a térképtáskámat és már aludtam is­Moszkvához közeledtünk, amikor a fedélzeti szerelő felébresztett. Alig bírtam, felkelni, a hordók éles pe­reme iszonyúan összetörte a derekamat. De mégis úgy éreztem, hogy kipihentem magam. Megigazítottam a gimnasztyorkáimat és be­mentem a pilótafülkébe. A gépet a parancsnok vezette. Amikor meglátott, átadta a kormányt a másodpilótának és elém jött: — Bocsásson meg, hogy felkölttettem, de mindjárt megérkezünk és én még sze­retnék magával néhány szót váltani erről az utasról. A kormányos felé intett, aki mellett egy tizenhárom- tizennégy év körüli kisfiú ült. A gyerek figyelmesen, de bizalmatlanul nézett rám kellett a kórusnak. Beéri Madetoja ma élő finn kom­ponista Petőfi Sándor Etelká­nak című versét zenésüette meg. A kórus e művet igen meggyőzően, a finn zenei nyelvezettel ötvözve, magas szinten szólaltatta meg. A közönség szűnni nem akaró tapsa méltó fogadtatása volt e nagyszerű kórusnak. Külön említést érdemel az együttes két szólistája Pekka Salmi és Tuomo Wiro, akik méltán arattak nagy sikert az esten. Erkki Hakkiluoto karmes­ter nagyszerű erényeket csil­logtatott kórusa élén. Vá­lasztékos igényű, kifejező ve­zénylési technikája mindvé­gig nagy biztonságot, határo­zottságot jelentett a kórus­nak, belülről fakadó muzsi­kust énje nagyszerű kvalifi­káltságról tanúskodik. A pori férfiak egri hang­versenyét a városi tanács mű­velődésügyi osztálya nevében Göcző Gézáné osztályvezető­fényes fekete szeméyel. Azonnal megértettem, miféle utasról van szó? — A frontra szökött? — kérdeztem. A parancsnok elnevette magát. — Igen. Nem az első és nem az utolsó, sokat vissza­hoztam már onnan. Ez kü­lönben makacs, nem olyan mint a többi. Elszökött ott­honról, felderítő akar len­ni... Aztán a fiúhoz for­dult: — Lehet, hogy inkább pilóta szeretnél lenni, hi­szen a repüléshez már hoz­zászoktál?! A gyerek komolyan nézett a parancsnokra: — Felderítő leszek — mondta elutasítóan. — Engem valami magas rangú parancsnoknak nézhe­tett, mert amikor megkér­deztem, hogy hívják, felug­rott és vigyázzállásban je­lentette: — Kazik Mihajlov. — Hová való vagy? —• Civilszkbe. — Talán csuvas vagy? — Igen — válaszolta. — Földire bukkantam —- mondtam a parancsnoknak. — Pompás! Akkor vigye magával. Így már könnyebb dolgunk lesz. Csendesen beszélgettünk, de Kazik meghallotta az utolsó szavakat. — Ügy is. elszököm — mondta makacsul leszegett fejjel. Azt valószínűleg nem hal­lotta, hogy földinek nevez­tem,' mert kerekre tágult a szeme, amikor csuvasul szól­tam hoaá; helyettes köszönte meg meleg szavakkal, és nyújtotta át a kórusnak a város ajándékát, egy stilizált népművészeti hangszert, A kórus magyar nyelvű íz­léses műsorfüzetében Pori város polgármestere, Heikki Koski meleg szavakkal üd­vözli Eger város hangver­senyszerető közönségét. Az e napokban Pori városában tartózkodó egri városi veze­tők bizonyára kölcsönösen hasznos testvérvárosi megál­lapodásokat kötnek a két vá­rost illetően, melyek hivatja lesznek a magyar—finn ba­rátságot elmélyíteni, gazda­gítani és nemes tartalommal megtölteni. A hangverseny kedves szín­foltja volt dr. Bakos József expozéja, melyben méltatta a két nép közti szoros, törté­nelmi kapcsolatot. a nyelvi rokonságot, a finn. nép ősi kultúráját. Szepesi György Véletlenül történt-e? .Alig­ha hihető. Véletlenek az adásban lehetnek, de nem a szerkesztésben. Így tehát, ha egy szerkesztői koncepció el­ső lépése ez, örömmel kell üdvözölni ezt a „Szombat estét”, amely az elmúlt hét végén tematikus formában, egyetlen központi gondolat — igaz: nem kis gondolat és téma — köré fűzte program­ját, — a nő köré. Így került aztán Abodi Béla helyére például Renata Scotto, Ud- vardy Tiboréra meg Maria Thebaldi. A két és fél órás blokk, amely ötletes mon­tázzsal kezdődött, s a világ- irodalom máig talán leg­szebb szerelmes versével — Lukács Sándor ihletett tol­mácsolásában — az Énekek énekével végződött, kellemes estét szerzett a nézőknek. Ha Molnár Ferenc kevéssé is­mert és talán nem túl sze­rencsesén leporolt vígjátéxat a szereplők játéka miatt is­merhetjük is csak ei inkább, mégis jobbára a siker je­gyeit hordta magán a „Szom­bat este”, mintsem a színte- lenségét. (gyurkó) — Gyere velem, itt csak zavarunk. Leültem az egyik hordóra és helyet mutattam egy má­sikon. De Kazik nem akart leülni. — Maga is csuvas? — Igen. Csebokszáriból. Most majd szépen hazauta­zol, viszel tőlem levelet. — Még akkor sem megyek haza, ha maga is csuvas — mondta határozottan és oro­szul folytatta: — Úgyis visz- szaszököm a frontra . .. Ügy tettem, mintha ez a téma nem érdekelne és más­ra tereltem a beszélgetést. — Hol tanultál meg üyen jól oroszul? — Az iskolában. Mindig ötösöm volt oroszból. Meg sokat beszélgettem a Moszk­vából hozzánk evakuált orosz gyerekekkel. Mert kü­lönben ... — Kazik elhallga­tott. — No, csak folytasd — biztattam. — Mert ha nem tudnék jól oroszul, nem vennének be felderítőnek. —• Nocsak! És miért nem? — csodálkoztam. — Hogy-hogy miért nem? Bármelyik orosz faluban né­metnek néztek volna. Ho­gyan tudnék akkor felderítő lenni? A felderítőnek min­dent pontosan meg kell tud­nia és aztán jelentenie a pa­rancsnoknak. Ott bizony nem lehet hazudni. . — Nem lehet? — Nem bizony! — Es mondd csak, hány éves vagy?-- Tizenöt — vágta rá gondolkodás nélkül, de lát­va, hogy elmosolyodom, he­lyesbített: — Elmúltam ti­zennégy ... — Ügy, elmúltál, azt mon­dod? És közben azt állítod, hogy a felderítő nem hazud­hat. Kazik elpirult, de gyorsan erőt vett magán. Merész fény villant fel a szemében: — Néha a felderítő is ha­zudhat ... — Szerinted mikor? — Hát ha elkapják és ki akarják hallgatni... — Ahá, látom, feltalálod magad. De tudod-e, én is­merek egy ugyanolyan fi üt, mint te, csak az nem szök- dösik a frontra, hanem ta­nul és dolgozik. Eltartja az anyját meg a húgát. — A múlt nyáron én is több mint száz munkaegysé­get szereztem a kolhozban... Még traktort vezetni is meg­tanultam. No, ez derék. És nehéz volt ? — Nem, egyáltalán nem nehéz. Szeretek motorokkal foglalkozni. — Hát akkor miért szök­tél meg? ? — Mert felderítő akartam lenni... — Szüleid, testvéreid van­nak? — Apám, anyám, nővé­rem. Két bátyám a fronton. Az egyik tankista, a másik felderítő. A Szovjetunió Hő­se. —> Kazik szeme felra­gyogott: Ha őt megtalálnám! ő bezzeg nem küldene visx- sza!

Next

/
Thumbnails
Contents