Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

75 éves az E»r Mezőgazdasági Szakmunkásképző iskola

Jubileumi i/nneösé«* a Gárdonyi Géza Színházban

Dr. Szűcs Kálmán ünnepi beszédét mondia.

(Foto: Puskás Anikó)

18.25;

Képes Krónika

A magazin elsőként a napokban elhunyt DomanoSzky Endre jelentőségét méltatja, s ennek során több gobelinjét és táblaképét mutatják be a nézőknek. Erdélyi János könyvtervező művész a tipográfia és az építészet kapcsolatáról beszél, művei közül pedig néhány miniatürizált könyvet is láthatunk. Riportot adnak a születésnapja alkalmából most kitüntetett Molnár C. Pál festőművész Ernst-múzeumbeli tárlatáról; az új mohácsi Le- nin-s-zoborról. — Varga Imre szobrászművész alkotásáról —. Interjút hallhatunk a Szegedhez közeli ópusztaszeri nemzeti park létesítéséről, arról a pályázatról, amelyet ezzel kapcsolatosan hirdettek, s aminek célja olyan skanzen kialakítása, ahová a Szeged és Makó környéki tanyák házai, népművészeti emlékei kerülnének. Tervezik rekonstruálni a Feszty-körképet. A június végén sorra kerülő torontói világkiállításon 38 ország művészei vesznek részt, hazánkból — többek között — Kovács Margit, Gorka Lívia és Schramm Imre utazik. Kiküldött műveik is szerepelnek a magazin műsorában. (KS)

Pénteken délelőtt — az egri Gárdonyi Géza Színházban

— tartották az Egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola fennállásának 75 éves jubileumi ünnepségét. A rendezvényen /— többek között

— megjelent és az elnökségben helyet foglalt Klaisz Ferenc. a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyettese. Pusztai Lászióné országgyűlési képviselő, Balázs Ottó, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szakoktatási Felügyelőségének igazgatója és Búzás Lajos, a városi párt- bizottság osztályvezetője.

Az ünnepség résztvevőit dr. Kőszegi László igazgató üdvözölte, majd dr. Szűcs Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője tartott ünnepi megemlékezést. Beszélt arról a fontos szerepről, amit az Egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola és elődei — a volt Mező- gazdasági Szakiskola, Mezőgazdasági Technikum, Szőlészeti és Borászati Szakiskola és az egri Vincellériskola — töltöttek be a magyar szőlőkultúra új alapokra helyezésében és a szakemberellátás biztosításában.

Az iskola 75 éves fennállása során mintegy 4300 fiatal és felnőtt mezőgazdászt bocsátott ki az életbe, hozzájárulva ezzel — többek között — az egri történelmi, valamint a mátraalji borvidék fejlődéséhez. A főosztályvezető megemlékezett az intézmény történetének jelentősebb fordulóiról, utalt a jövő lényeges tennivalóira. köszöntötte az öregdiákokat, s azokat a tanulókat, akik jelenleg ismerkednek a mező- gazdasági tudományok műhelytitkaival.

Ezután kitüntetések átadására került sor. A mezőgazdaság kiváló dolgozója lettek: Gáspár László nyugalmazott igazgatóhelyettes. Simonies Antal nyugalmazott tanár, valamint De- dinszky László, Nagy Lajos- né es Pintér Jánosné technikai dolgozók. Bucholcz Ferenc tanár Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapta.

Vinczepap Ferenc az Egri Csillagok Termelőszövetkezet elnöke a KISZ-szervezet képviselőinek jubileumi zászlót nyújtott át.

A színházi ünnepség színvonalas kultúrműsorral fejeződött be.

Délután iskolatörténet! kiállítás megnyitására került sor. A változatos anyag ízelítőt ad a 75 év jelentősebb eseményeiből, emléket állít az egykori tanároknak és diákoknak, s bemutatja az intézmény tevékenységét.

A megnyitó után az öregdiákok találkoztak egymással, s fehér asztal mellett elevenítették fel a diákévek hangulatos pillanatait.

Az egésznapos rendezvénysorozat sportműsorral zárult.

(pécsi)

„Telt ház'7 a veszprémi nyári egyetemen

Parányi életek

Térdig ér a lucerna, két rendvágó is neki áll a kaszálásnak. Az éles vasfogak szinte harapják a zöld takarmányt. Feltűnik, hogy egyik gép gyakran megáll, a traktoros pedig jó ideig tesz-vesz a rendek között.

> — Nincs talán valami baj?

— Azért állok meg. hogy baj ne legyen.

A csíkos nylontáskába valami belekerül.

— Mivel bajlódik ?

— Fácán-, fogolytojások, meg frissen kelt csibék.

Egy iácántyúk ijedten röppen az orrunk elől, a színes

szárnyú íácánkakas magánkívüli rikácsolással húz el a közeli akácos felé.

— Nincs szivem elgázolni őket. A szerencsétlenek nem tehetnek róla. hogy a lucernát le kell kaszálni.

Kora délután van, a levegőben száradó szénáidat terjeng. Valahonnan az Alföld felől két tőkés kacsa közeledik. Köröznek, lefelé sandítanak, azután, mint a villáin, három emeletnyit, a magasba húznak.

— Vadászember, ugye? Azért kíméli őket?

— Ne higgye. Utoljára a katonaságnál volt a kezemben a puska. Csak szeretem az állatokat. Jó érzés tudni, hogy megmentettem az eletüket.

Fogat közeleg. Két deres röpíti a dűlóúton a . bricskát. Olyan por kerekedik utána, mintha birkanyájat hajtanának errefele. A lovak leternek a föld útról, eszrevehetően lassítanak a traktoros felé.

— Mi van, János? Miért marad el annyira a másik géptől ?

A mezőgazdász ott áll a gép mellett és fél szemmel sandítva a csíkos tarisznyát lesi.

— Borul, Jánoskám, borul. Délután akár zivatar is lehet.

A traktoros bólogat a fejével, jelezve, hogy minden

szót ért és elfogad.

— Nézze csak. a Ferkó már háromszor lekörözte magat.

A csíkos tarisznya a gépre kerül, Janos is felkapaszkodik. Onnan kiált le.

— Az ő kaszája után ám véres a lucerna. Fejetlen fácánkotlok vergődnek az agyontaposott tojások fölött.

özsuta ugrik a lovak elöl. Két gidája imbolyogva ballag a mama után. Gyakran megállnak, baijibán bámulnak, aztán támolyogva újra elindulnak a szomszédos kukoricatábla felé.

János látja mindezt a visszafordulás után. Közel a gi- dákhoz leállítja a gépet, hóna alá kapja a két apróságot és fut velük a kukoricásba.

A suta feje még kilátszik a kukoricásból. Ügy les. figyel nagy, dióbarna szemével, mintha a világon csak őzek lennének. Amikor János elengedi a gidákat, az özmama a fiaihoz fut. Nyaldossa, babusgatja őket.

János gázt ad. óvatosan indul és tudja, hogy' este a kevesebb teljesítményért legalább harminc forintot levonnak a keresetéből.

Szalay István

A veszprémi balatoni nyári egyetem iránt igen nagy az érdeklődés. A szervező bizottság máris ..telt házat” állapított meV A szervező bizottság 220 személy elhelyezéséről és programjáról gondoskodhat. s további jelentkezőket nem tud fogadni. A léaíöbben — mint az elmúlt években is — az NSZK-ból és Lengyelországból érkeznek a nyári egyetemre, de nagy

volt az érdeklődés Olaszországban i®.

A július 15—31-ig tartó program igazodik a már másfél évtizede kialakult hagyó- '• mányokhoz. Előadások hangzanak el a Balaton múltja- ról, rjiépművészeti, képzőmű- < v űzeti és természeti értéké-? ről. idegenforgalmi neveze-1 tesséeeiről. ..EeVetemi tan- ) tárgy” lesz az idén is a magyar konyha művészete.

LAZAR DEÄK TÉRKÉPE ■ LÉGIFÉNYKÉPEK 1919-BÖL

a kiállítás a hadtörténeti múzeumban

Lázár deák 1528-ban készült Magyarország térképének fakszimile kiadásától napjaink korszerű térképkészítési technikájáig ível az a történelmi sor, amelyet gyűjteményének legszebb, legértékesebb darabjaival dokumentál a Hadtörténelmi Intézet az Országos Hadtörténeti Múzeumban pénteken nyitott kiállításán.

Az eredeti munkák közül a legrégebbiek a sorban Zsámboky János és Lazius Farkas térképei, ezek a

XVI. szájadban készültek. E mappák — s a XVIII. század elejéig a későbbiek is — < bizonyíthatóan Lázár deák; földrajzi anyagára épültek.; ezt igazolja a kiállított kar- ‘ ionokon a Duna folyásának j a valóságtól eltérő ábrázoló- ; sa.

Az 1818-as szabadságharc; csatáiról korabeli vázlatokat állítottak ki, a hadtörténelmi térképek sorát az I.; világháború hadállásairól; készült helyzetjelentések és < a tanácsköztársaság harcait< bemutató rajzok zárják. Ki-' állították az 5. vörös repü- < lőszázad 1919-ben készített < légifényképeit is.

A Jelenkor júniusi száma

A Pécsett szerkesztett iroda.mi és művészeti folyóirat új számának élén Csorba Tnényeit olvasgatjuk. A lírai rovatban emellett többek között Botár Attila. Gyurkovícs Tibor, M "orisz Béla, Pákolitz István és Tandori Dezső ver- - sei kaptak helyet.

Igen gazdag a folyóirat- szám szépprózai rovata. Bajomi Lázár Endre; „Normandiai kirándulás” címen készülő önéletrajzi művéből

VíSHSxW

U»74. június 8» szombat

közöl részletet. Mátyás Ferenc szintén éleiének fon-? tos állomásait eleveníti fel ? „A határtalan szülőföld'’ című írásában. Tamás Meny-J hért ’pedig Bonyhádról készített riporttal jelentkezik. További három szépprózai) írást. Horgas Béla. Kende? Sándor és Kolozsvári Papp? László elbeszélését találjuk § még az új számban.

A művészeti írások sorában a főváros és a vidék jelentős képzőművészeti ese- < ménveiről számol be Miklós? Pál krónikája. Dévényi Iván? cikke pedig képzőművészetig könyveket ismertet.

Szigethy Gábor irodalom-« történeti tanulmánya és a< kritikai rovat zárja a Jelen- $ kor júniusi számúi,, fKS) i

Csak egyszer láttam azt az embert, de soha nem fogom elfelejteni.

Borotválatlan. szögletes állá arc. Ráncos homlok és komor, súlyos tekintet. A kezében vastag bambuszbot.

Látom, ahogy a sor végére megy nehéz léitekkel. A hangját nem hallom. Mély és jóságos lehet. És a szeme sötét a fájdalomtól.

A háború alatt történt, amikor mi, srácok, lélekben felnőttnek tartottuk magunkat, és gondolatban a fronton voltunk, ahová apáink elmentek.

Minden este találkoztunk

.a vasúti töltésnél, és terveket szőttünk hol a kolhoz kertjei, hol a tó ellen, amelyben kis kárászok voltak. és ahol tilos volt vadászni a városiaknak. Egy dolog azonban változatlan volt minden nap. Estétől sorba álltunk kenyérért a fehér bolt előtt. Már régen nem volt fehér, hanem szürkéssárga, de azért úgy hívtuk. Talán mert itt adták a kenyeret. Abban az időben pedig ez volt minden érték mércéje.

Az éh anyám, ugyanúgy, mint a többieké is, szinte egész nap az építkezésen dolgozott. Ha nem nagyon merültünk el a játékban, akkor még sötétedés előtt odamentünk a bolthoz. Még most is jól emlékszem a kis ablakra, ahol átvették a kenyeret és aztán a jegyekre kiosztották. Az ablakocskát valami titöif lengte körül, mindig elszoruló szívvel gyülekeztünk előtte.

Egy- magas, sová,ny öregasszony — rikácsoló, vékony hangú — ünnepélyesen vonult végig a sor mentén, és benyálazva a tintaceruzát, a markunkra írta a sorszámot. Az én tenyeremen a 263-as szám kéklett.

A kora őszi esték már hidegek voltak. agyonmosott ingünk, foltos nadrágunk nem nagyon védett a hidegtől. Különösen dermesz- tőek voltak az éjszakák. Mi, gyerekek, a szél elől az éjjeliőr kis bódéja mógié bu>'

PJOTR SMAKOV:

A 263-as

tünk. Nem csupán a hideg hozott össze bennünket, hanem a háborúról szóló beszélgetések is. Zsorka kezdte mindig. Pilóta volt az apja. Láttuk a fényképét, amit a frontról küldött a háború első napjaiban. Zsorka csudálatos történeteket tudott róla. Hogy hozott

rettél ott, a kamra mellett üldögélni órákon át.

Ezen az éjszakám is, mint mindig, apádról meséltél. Aztán mi is elmondtuk egymásnak kívülről apáink leveleit. Apró szemű eső sze- mergett. Alattomos. őszies hideg szél fújt. Egymáshoz simultunk, hogy melegítsük

le az apja a mi repülőterünkre egyszerre négy Mes- serechmittet, hogyan semmisítette meg a levegőből a német hadsereg felét, és ha több lőszere lett volna, akkor már vége lenne a háborúnak. És lenne elég kenyér.

Zsorka. szegény kis barátom, mennyi akaraterő volt benned korodhoz képest, hogy megkaparintsd a postástól a hősi halálról szóló értesítést, és elrejtsd az anyád elől, és esténként mindenféle történeteket gondolj ki apádról. Később megmutattad nekem az értesítést. A fáskamra mellett, a kerítés alatt őrizted egy bá- dogdoboübam Ezért is szeegymást úgy-ahogy. Az eső reggelig szitált.

Fél hatkor hozták a kenyeret. A városi fürdőnél kifordult a sarkon a ke- nyérszállító szekér. Ahogy közeledett, úgy lett a levegő melegebb, megtelt a kenyér illatával. Mindenről elfeledkeztünk, csak az éhségről nem. Rohantam én is, hogy megkeressem a sorban a helyem. Jól emlékezteim, hogy én vagyok a 263-as. Kérdezgetem az embereket. Mintha itt álltam volna. Igen, ez az... Mondják, mutassam meg a számot. Kinyújtom a tenyerem ... nincs rajta semmi! Az esőben. éjszaka, nyoutalamuí

eltűnt. Durván kilökdösnek a sorból. Hiába akarsz igy bejutni, mondják, nem lesz belőle semmi.

— De hát sorba álltam, nénike! Ez a helyem... Csak lekopott... 263.. .

Próbálok védelmet keresni más asszonyoknál is. de senki se hisz nekem. Túlságosan gyakran próbáltak bejutni soron kívül a gyerekek. Nemcsak az fáj, hogy igazságtalanok hozzám, és nem hisznek nekem, még keserűbb az a tudat, hogy nem tudok mit vinni ebédre anyámnak. Ö meg vár engem, fáradtan, éhesen. Próbálok mégis befurakodni a sorba. Hiába. Könnyek folynak végig az arcomon. Nem tudom már visszatartani a zokogást. A barátaim oldalt a!Inak. Ök sem tudnak segíteni. A sor hallgat. Kicsinek és erőtlennek érzem magam a nagy és közömbös sor előtt. A szekérről pedig árad a kenyér édes illata, a számban összefut a nyál, már le se bírom nyelni.

Odajön hozzám Zsorka Komoran es bánatosan néz az asszonyokra és azt mondja:

— Az apja a fronton can, az anyja meg az építkezésen dolgozik, neki viszi a kenyeret ... Az én apukám meg pilóta.

És akkor jött ki a sorból az az ember. Sötét az arca, sűrű kék borostás és szigorú. Sző nélkül odalép hozzám, felemel a galléromnál fogva és beállít a sorba, a helyemre. Senki nem szól egy szót se. Csak a szemét latom, amely tele van fájdalommal, olyan mély fájdalommal. hogy megborzadok. Aztán egyetlen szó nélkül visszamegy a helyére, a sor végére. Finoman és hosszan csengenek az érmek kivörösödött gimnasz- tyorkáján.

Aznap is, mint mindig, ott voltam az építkezésen, és ebédet vittem anyámnak.

Oroszból fordította;

Z. Henna Margit