Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

lísndegim Szlposszo^-play Aki valaha is járt Egerben, *z esküszik a Szépasszonv- völgy romantikájára. Emle­geti a borok zamatát, fel­idézi a • pincékben töltött órák hangulatát. A völgy legalább annyira vonzza a turistákat, mint az újabb látnivalók satut kí­náló barokk belváros s a nugy múltú vár. Fejlődéséért igen sokat tet­tek a városi tanács illetéke­sei. Az elmúlt években mil­liókat áldoztak az 1972-ben elkészült rendezési terv meg­valósításáért. Gond és tennivaló azért, bőven maradt Ezeket bizony észrevették a látogatók, s nemegyszer bosszankodtak is miattuk. Aki este távozott, botorkálhatott az épphogy kivilágított utakon. Az a ki­ránduló se járt szerencsevei, aki szomját — tessék elkép­zelni, ilyen turisták is van­nak! — egy pohár vízzel akarta enyhíteni, ivóvíz-szol­gáltató kutakat hiába kere­sett. Csalódtak azok is, akik ízléses emléktárgyakat akar­tak vásárolni, vagy éppen olyan büfét kerestek, ahol olcsó bor korcsolyának valót kaphatnak. Most az idegen- forgalmi szezon kezdetén joggal kérdezhetik: hoz-e vál­tozást az 1974-es év? Erről beszél Zára bori Ferenc, a . városi tanács műszaki osztá­lyának vezetője. — Tovább folytatjuk a rendezési terv megvalósítá­sát. A kutak már május el­sejére elkészültek. Megkezd­jük a Verpelét, Szalók irá­nyából vezető út építését, egé­szen a Ködmön csárdáig. Nyolcszázezer forintot ál­doztunk a közvilágítás kor­szerűsítésére. Az ÉMASZ megértésének, segítségének köszönhető, hogy ez a vi­szonylag kis összeg is fedezi majd a költségeket. Gyor­sabb ütemben is haladhat­nánk. de sajnos a kisajá­títások — ezekre feltétlenül szükség lenne — túl sokba kerülnének. kertvendéglővel szemben. A másik ötlet is figyelemre méltó volt: az Eger Tourist motel építését ígérte. Az utóbbit hiába keressük, mert végül is úgy határoz­tak. hogy a városban, a Mekcsey utcában . kap he­lyet. A 'camping mór tavaly ás fogadta a diákvendégeket. Más kérdés — s ezt akkor meg is írtuk —, hogy ők korántsem voltak elégedet­tek. Jogosan bosszankodtak az ócska sátrak, a kényel­metlen vaságyak, matracok miatt. Nem tetszett a bokán túl érő sár, s az, hogy a na- gvob eső egy-kettőre elöntöt­te a tábort. Számukra jó hírrel szol­gál Pálinkás Ferenc iroda­vezető. — Az idén korszerűsítjük, és százszemélyesre fejleszt­jük a campinget. Üj sátra­kat vásároltunk, vendégszo­bát létesítünk, járdákat épí­tünk, bővítjük a mosdót és a fürdőt s laticell-mátracok is lesznek. Paplanlepedővel borítjuk a plédeket, parko­sítunk, növeljük a szórako­zási lehetőségeket. Ez biztató, s az se túl rossz hír, hogy a szállásdíj (»szege egy éjszakára csak három forinttal növekedett. néhányan — engedély híján kevesebb adót fizetnek. S mit tehetnek a verseny­■ társak? Nem szaladhatnak fehér köpenyben a vendégek elé, s nem ígérhetnek sem sza­bados, sem túlzottan feszte­len hangulatot. A turisták a pincei miliőért felejtik a hi­giénia hiányát, a rosszul mo­sott poharakat. Megoldás az lenne, ha az állami, a szö­vetkezeti bortermelés és a vendéglátás is versenyképes partnerként lépne a porond­ra. Nagyjából ezzel próbálko­zik az Egri Csillagok Ter­melőszövetkezet és az Eger —Gyöngyös vidéki Pincegaz­daság is: mindketten repre­zentatív borkóstolót létesíte­nek. a tsz-é előreláthatólag augusztusban már várja is a vendégeket, nemcsak hami­sítatlan pincehangulattal, hanem jó borokkal is. Persze, egy fecske még nem csinál nyarai. Kitűnő ötlet lenne — több cég társulásá­val — megvásárolni a Köd- möntől felfelé húzódó pin­cesort, s az ágakat egybe­nyitva fogadni a kulturáltan szórakozni vágyókat. Ez bi­zony többet jelentene a ma­szekok lagymatag, alkalmi ellenőrzésénél, büntetésénél. Ma már divatos az ország­járás. S az is tény, hogy a belföldi turisták zöme kis­pénzű, aki szeretne lehető­leg olcsón szálláshoz jutni. A szállodákban bizony hiába kopogtat. Épp ezért fogadtunk öröm­mel tavaly két életképes el­képzelést. Az egyiket meg is valósította az Express Ifjú­sági és Diák Utazási Iroda Heves megyei kirendeltsége: elsősorban diákok számára létesít ötvennégy személyes campinget a völgyben, a Tavalyi riportunkban ír­tunk a vendéglátás korszerű­sítéséről, a meglevő egységek fejlesztéséről. Az Egri Csil­lagok Termelőszövetkezet jelezte, hogy borkóstolóját — egyébként elsőrendű he­lyen van, ahonnan kitűnő panorámában gyönyörköd­hetnek a poharazgatók — csinosítja, a teraszok fölé te­tőt húz. új pinceággal bővül a Ködmön csárda. Legalább­is így hangzott a tájékozta­tás. V Mindkét elképzelés terv maradt, s forint híján ki tudja, mikor is lesz belőlük valami. Sajnáljuk, mert egy régi gondot segítettek volna, ha nem is megoldani, de lega­lább enyhíteni. Konkurrenci- át jelentett volna a pince­tulajdonos borkimérők szá­mára. Jelenleg ugyanis ők uralják a terepet. Amint egy busz megérkezik, azon­nal invitálják a turistákat, s fogadják őket engedély nél­kül árusított, nem egyszer pancsolt boraikkal, musko­tállyal, amelyet házilag gyár­tottak, Medoc-kal, amelyet maguk kevertek, rontva ez­zel a világszerte ismert már­kás egri borok hitelét. S te­szik mindezt úgy, hogy — Évadzáró előtt a gyöngyösi Anonym Színpad (Tudósítónktól): Még néhány városi és já­rási szereplés vár a gyöngyö­si Anonym Színpadra, mi­előtt befejezi ezt az évadot. A csoport megalakulása óta szívesen látogatta a községi művelődési házakat, könyv­tárakat. Elsősorban klubok, kisebb csoportok igényeit tudták kielégíteni e fellépé­sek során. Aktív részese! vol­tak az egyes évfordulók meg­ünneplésében is, így az el­múlt év során több község­be eljutottak Petőfi-összeál- Vtusukkal, de megemlékeztek Csokonai Vitéz Mihályról, József Attiláról is. Bemutat­koztál« Apc, Petőfibánya, Lőrinci. Mátrafüred, Mátra- szentlmre. Rózsaszentmár- ton és Visonta dolgozóinak. A 'áruson túl is vend’»szeré­rt lek az elmúlt időszikban, így többek között a Hevesi Járási Könyvtár ifjúsági pin­ceklubjában. Szép sikert értek el sze­relmi összeállításukkal, pa­ródiaműsorukkal és a Nagy László líráját bemutató ősz- szállításukkal is. Üj kezde­ményezésként a csoport íme egy kívánságlista. Kellene egy büfésor, s ter­mészetesen néhány emlék­es ajándéktárgyakat árusító ízléses pavilon. Jó lenne egy kis méretű szabadtéri szín­pad a kulturális rendezvé­nyek számára. Növelni le­hetne a zöldövezetet, hiány­zanak az eső ellen védő. s pihenőhelyül szolgáló filagó- riák. Nem ártana több par­kírozóhely sem. Ügy hisszük, ezzel minden­ki egyetért. S ezt ígéri a ren­dezési terv, a jövő is. Egy olyan Szépasszony-völgyet, amely a sok ezer vendéget, kulturált környezettel, már­kás búfeledtető borokkal, s hangulatos szórakozással vár­ja. Pécsi István 22.50: Plusz-mínusz egy nap Magyar film a televízió Fábri Zoltán életművét be­mutató sorozatának legújabb darabjaként. A háromszoros Kossuth-díjas rendező ebben a filmjében a bűn drámáját vitte filmre. Az irodalmi alapanyagot egy fiatal erdé­lyi író, Bodor Ádám novel­lái szolgáltatták, amelyből a .rendező Zi-mre Péterrel írta a film fogatókönyvét. A fő­szereplő: Baradta Géza, fa­siszta háborús bűnös, aki jól megérdemelt 25 esztendős börtönbüntetéséből szabadul­va, bűntársával együtt visz- szamegy egykori szörnytettei színhelyére. Baradla a hábo­rú utolsó napjaiban, mint katonai parancsnok, Ora- dourra emlékeztető megtor­lást hajt végre azért, mert garázdálkodó katonái közül néhányat a falusiak megöl­nek. Felégettek egy egész ut­casort — s a házakban a gyerekek, asszonyok, öregek pusztulnak el. És most, ne­gyedszázad után, visszamegy a faluba, s úgymond „haj­landó megbocsátom” a falu­nak! Célja irracionális, em­lékeztetni akarja az embere­ket tettére, amelyet ő még 25 év után is kötelességteljesí­tésnek tekint. Baradla nem változik. Leönti bűntársát benzinnel, s elégeti, mint hajdan ártatlan áldozatait. A főszerepben Anatol Constan­tin! láthatjuk, a hajdani bűntársat Bencze Ferenc ala­kítja. (KS) Oämm 1974, Június 1, saojubat rendszeresen bemutatja az élő magyar folyóiratok leg­frissebb anyagát, a most je­lentkező fiatal költőket és prózaírókat. Ebben a soro­zatban került sor a gyöngyö­si Városi Könyvtárban a Kortársat, az Üj írást és az Élet és Irodalmat bemutató szereplésre. Legközelebb a vidéki folyóiratok (Alföld, Tiszatáj, Forrás, Napjaink. Életünk, Jelenkor stb.) anya­gát ismertetik meg az iroda­lombarátokkal. A csoportnak már kialakult a törzsközön­sége. A könyvtárhoz még egy erős szál köti a diákokat és fiatal dolgozókból álló cso­portot,, ez pedig az író-, köl- tövendégek találkozása az olvasókkal. Egy-egy ilyen alkalommal rövid műsort mutatnak be a vendég író, költö munkáiból. Műsoraik idején több esetben támas/.- kcdtak a "helyi zeneiskola ta­náraira. akik kamaraegyüt­tesükkel, szólistáikkal egészí­tik ki a műsort. Hagyomány, hogv egy-egv évad munkáját kirándulással fejezi be a csooort. így sze­rezve lapascta'a'ot m-'s együt tesek tevékeny vénéről. Ebben az évben a győri ARRABÖNA meghívásának tesz eleget az Anonym tár­sasága. . Baranyi Imrs } Egy hátborzongató tervet is forgatott fejében arról, ho­gyan tűnjön el. Két aivezé- rét megbízta: keressenek egy olyan termetű fiút. mint ö, vagyis keressenek egy hason­mást, akit össze lehet cserélni Salvatore Giulianóval. Ezt a fiút meg akarta ölni, holttes­tét el akarta torzítani, aztán kihajítani az országúti-», olyan iratokkal és bizonyíté­kokkal, melyek azt a hitet keltik, hogy az ő hullája. És aztán? Aztán bosszút ál­lunk — ez volt a rögeszméje, hirtelen világgá kiabálni az igazságot, ..akkor aztán min­denért fizetni fognak”: egv- szer csak megjelenik a portel- lai ügy bírósági tárgyalásán a viterbói törvényszék előtt, és elmondja az igazat. És újra meg újra végiggon­dolta. csiszolgatta tervét. — Minden nagy urat meg kell ölnünk: gondold csak el. Gaspare! Megtalálják a holt­testemet: a hulla alá óriási aknát teszünk. Amikor a ha­lott Giuiianót megmozdítják, mindenki, aki ott lesz, ügyész, rendőrkapitány, ezred es, képviselő, mind a levegőbe röpül. És már kereste 's a móriiát, hogyan készítse el azt az ak­nát, találkozni akart Badala- mentivel meg akarta beszél­ni vele. Piisciotta összenézett Passatempóval. tekintetükben ugyanaz a gondolat: hát vége! Passatempo Trapani és Cas- tellammare felé indult ban­dája néhány tagjával. Még mindig a határt, a hegyeket járta. Félt, hogy a maffia fog­ságába kerül, tudta, hogy az első áldozatok közt lesz. A maffia ugyanis a rendőrség­gel karöltve elhatározta: lég­üres teret teremt Giuliano körül, és ehhez az embereit kellett elfogni, eltüntetni, ki­nyírni. Sorban mindegyiket. Február elején Pisciotta is elindult. De nagyon beteg volt, kezeltetnie kellett ma­gát. Giuliano egész áldott na­pokat töltött De Maria ügy­védnél, sötétedéskor viszont elegánsan felöltözött, az ut­cán autó várta. Az estéket a maffiavezéreknél töltötte. Né­hanapján találkozott anyjá­val, és magával vitte a város­ba. Az állami rendszámú autót minden ellenőrzési pohton si­mán átengedték. Giuliano minden razziáról, a különít­mény minden megmozdulásá­ról tudott. A rendőrség és a csendőr­ség besúgóinak nevét is Is­merte. Néhány besúgónak meg éppen az volt a feladata, hogy a nyomozást félrevezes­se. GiuHanót fedezze. A maffiavezérek közben Rómában egyeztették tervei­ket. A végső hadművelet márciusban kezdődött Man- nino és Badaíamenti letar­tóztatásával. A monrealei maffiások, akikhez Mannino LECKE — Az úgy volt, hogy bejött hozzám egy fiatalember. Csinos, magas fiú volt. Megállt előttem és azt mondta: — Csokolom, Magduska! Rácsodálkoztam, és azon tűnődtem egy pillanatig, ho­gyan lehet az, hogy én ezt a tértit sohasem láttam és mégis a nevemről szólít. Meg is kérdeztem: — Honnan tudja, hogy ez a nevem? Jót nevetett. Nagyon jól állt neki a nevelés, a haja egy kicsit a szemébe hullott. És ezzel a nevetéssel tulajdonképpen megismerked­tünk. Hellyel kínáltam, megkérdeztem, megkinallmtom-e egy pohárka itallal. — Csak nincs egyedül? Kicsit meglepett a kérdése, de elmondtam, hogy apa éjszakás, anya meg elment a hugáékhoz. Később cigarettát vett elő és megkínált engem is. — Parancsoljon! Eredeti amerikai. Beszélgetés közben kérte, hogy szólítsam bátran Jan­csinak. elvégre fiatalok vagyunk. Azt is mondta, hogy ha akarom, tegezhetjük is egymást. Miután látta, hogy ezt nem akarom, nekem adott igazat. — Én csacsi! Hogyan is képzelhettem, hogy egy ren­des lány néhány perces ismeretség után? Megivott egy pohár bort és elmesélte, hogy ő tulaj­donképpen áruelhelyező. Egy szövetkezet embere, aki üz­leti ügyekben járja az országot. Amikor megkérdeztem, hogy hol lakik és van-e csa­ládja, válasz helyett hirtelen felém fordult. — Magduska, drága! Igaz. hogy közös fiatalságunkra és szimpátiánkra tudok mindössze hivatkozni, mégis arra kérem, segítsen rajtam! A szomszéd faluban lerobbant a Volgám. Stoppal jöttem ide, de a hirtelen sietségben a tás­kám. a pénzem, mindenem ott maradt. Kérem, segítsen ki ötszáz forinttal! Istenbizony, három napon belül köszönet­tel visszahozom. Nem tagadom, első hallásra megfordult a fejemben, hogy nem szélhámos-e ez a fiú? Aztán ránéztem, elkaptam a tekintetét, és azt mondtam magamban: akinek ilyen tiszta a szeme, az nem lehet gazember. Tudtam, hol tartják anyáék a pénzt. Odaadtam neki az ötszáz forintot és nagyon jólesett, amikdr elmenőben erősen megszorította és megcsókolta a kezem. — Édes Magduska! Ez a pénz arra is jó, hogy ismét találkozhassunk... Kíváncsian figyeltem a napok múlását. Három nap múlva ugyanabban az időpontban újra eljött. Hozta az öt­száz forintot. Most mar régi ismerősként fogadtam és‘lát­tam, hogy becsületes. Megint egyedül voltam. így nem volt nehéz visszatenni a pénzt, amiről egyébként senki­nek sem szóltam. Sokat beszélgettünk. Azt is mondta, hogy én tetszem neki és ezentúl hetenként felkeres, sőt azt is, hogy mutas­sam majd be alkalomadtán a szüleimnek. Elmenőben te­nyerébe vette a kezemet. — Aranyos Magduska! Egy üzlet kötéséhez kellene ötezer. Pénteken megint jövök és ... Két hónap telt el azóta. Anya sírógörcsöt kapott, apa még ma sem tud a pénzről. Oda van az ötezer, én viszont kaptam egy életre szóló, leckét.,, Szalay István Cucinella futás közben sú­lyosan megsebesült, de a menekülés reményében törött lábbal is messzire vonszolta magát a sötét utcákon. Egy kapualjban rejtőzött el, csu­pa vér volt, lába teheíeUe- mül csüngött alá, mégis volt ereje még egy utolsó kísér­letre. Egy éjjeliőr nézett ki a kapun, a bandita jobb ke­zével rászögezte pisztolyát, a ballal pedig hárommillió lí­rát kínált neki — készpénz­ben —, ha odahívja egyik orvos baráját. Aztán ájultan csuklott ösz- sze. az őr pedig átadta a csendőröknek. Tarisznyája tele volt töltényekkel és pénzzel. Giuliano tehát szinte egye­dül maradt; bandájából csak Pisciotta és Passatempo tar­tott ki. Passatempo azonban mesz- sze járt. Pisciotta is egyre to­vább és egyre gyakrabban maradt el. Június közepe tá­ján Giuliano értesült, hogy Manninót és Badalamentit a maffiás pásztor, Nitto Mina- sola csapdába ejtette, erre kétségbeesett kísérletre szán­ta el magát. Banditaéletének utolsó vállalkozására. Pisciottával késő éjjel be­ment Monrealéba, miután hosszú utat tett meg lovon. Kezében géppisztollyal rátört a híres maffiás család, a Miceliek tulajdonában levő kis házra, és álmában lepte meg Nitto Minasolát meg egy fiatal pásztort. Magával vitte őket. Amikor kiértek a ha­tárba, megkötözte kezüket, a szemüket is bekötötte. És pirkadatig hurcolták őket he­tedhét határon át. Végül egykori birodalmá­nak csücskében, egy régi ta­nya pincéjébe lökte a két embert. Minasolának megmondta: ajánlatot akar tenni e zsa­ruknak. fogolycserét kínál. Visszaadja nekik értékes be­súgójukat és a batrátlát. cse­rébe Badalamentiért és Man- nittóért. Két napot kapnak; ha nem. foglyaira halál yár. 'Folytatjuk) azért fordult, hogy hozzák össze Giulianóval, bizonyos Nitto Minasolát, egy maffiás pásztort jelöltek ki összekö­tőül. Ez az ember írástudat­lan volt ugyan, de ravasz, mint a róka. És Mannino egy reggel el­ment Minasolához a Caroli- na-villába, Monrealéba. Má­sok is voltak ott. Amint be­lépett, azonnal lefogták, meg­kötözték, és egy zsákba dug­ták. A levél, amelyet Giulia- nónak akart küldeni. így kez­dődött: „Kedves Salva, rosz- szat sejtek”, befejezésül pe­dig pénzt kért felesége és gyermeke számára. Badalamentit másnap fog­ták el; a maffiások megígér­ték, hogy Giulianóhoz veze­tik, mert valami munka miatt a vezér látni akarja. Egy zöldségeskosárba rejtették, föltették egy kocsira, a kosa­rat pedig letakarták fűvel. A kocsi Palermóban, a csendőr­laktanya udvarán kötött ki. Cucinellát néhány héttel később tartóztatták le Paler­móban, tűzharc után. Meg­tudták, hogy a barátnőjénél van, és éjjel körülvették a csendőrök a házat. Hangszó­rón szólították föl, hogy ad­ja meg magát. Cucinelía ki­nézett az ablakon, és néhány kézigránátot vágott a ostrom­lók közé. A sebesült csend­őrök menekülni kezdtek, a bandita pedig lészaladt a lépcsőn, miközben néhány géppísztolysorozatot adott le.

Next

/
Thumbnails
Contents